Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

1976. JÚNIUS 6., VASÁRNAP «“erei TB x/ÍMmtm Tanyaközpont az akácosban Az idén felújítják az utolsó kilenc lakást is Ványban Tanya. Fehérre meszelt, messzire szikrázó falú, magá­nyos épület, borjú nagyságú komondorokkal, gémes kúttal, úttalan utakkal valahol a ku­korica- és búzatáblák köze­pén, amerre a madár se jár. Önkéntelenül ez jut az em­ber eszébe, ha a tanya szót hallja, s nem alaptalanul, hi­szen eredetét tekintve a ma­gyar paraszt egyik menekülési formája volt, a vármegye, a földbirtokos önkénye elől. Talán így alakult ki hajdan, a Bugyit Taksonnyal összekötő út mellett, a ványi tanya- központ őse is, azé a tanya- központé, mely most a Kerté­szeti Egyetem tangazdaságá­nak egyik telepe. Kalákában húzott falak Ha az út mellett nem jelez­né tábla, talán észre se venné az arra utazó az akácfák közt megbúvó települést. Telepü­lés... Öt sor. volt cselédlakás, néhány volt urasági épület, a 100 éves szeszgyáráéi átalakí­tott magtár, gépműhely, s a távolból odalátszó tehenészet. De a házak előtt Zsigulik és Skodák parkolnak, s az egyik apró udvarban éppen anyja becsavart haját szárítgatja nem éppen a legnagyobb lel­kesedéssel egy fiú. Türelmet­len, hiszen focizni csalogatják a társai. Az asszony is türel­metlen, forgatja a fejét a szi­szegő masina alatt, az óráját nézi. Négykor indul a busz, Pestre megy vásárolni. Az egyik lakásból rádió, a másik­ból a tv hangja szűrődik ki. Lovas Zoltán telepvezető éppen a lucematábláról érke­zik. Elégedett, sikerült begyűj- teniük a takarmányt még az eső előtt. — Szerencsénk volt — mondja. — Igaz, nagyon kel­lett a eső, de ha a lucerna megázik, akár ki is dobhatjuk. Most már eshet, sőt, essen is legalább 30—40 millimétert. A település történetéről nem sokat tud, mindössze két éve dolgozik Ványban. Már két éve. A vezetők többsége egy évet ha ittmarad. Nehéz fel­adat, ő 24 órás szolgálatnak nevezi. Az épületek legalább 100 évesek. Négy sor cselédla­kást már felújított a gazda­ság, megpróbálnak emberhez méltó környezetet teremteni az itt lakó családoknak, de szinte többe kerül, mintha újat építenének. Lényegében nem is anyagi kérdés, hiszen a tehenészek ötezer forinton fö­lül keresnek, szívesen venné­nek telket, építenének rá, de de eddig a felsőbb szervek még nem járultak hozzá a parcellázáshoz. Talán az idén heten kaphatnak 200—200 négyszögöl telket az út mel­lett, s ezeken megkezdhetik az építkezést. Vízvezeték, villany van, fuvareszközzel és éoítő- anyaggal segít a gazdaság, a munkatársak pedig néhány nap alatt kalákában felhúz­zák a falakat. A megüresedő lakásokba nem helyeznek új bérlőket, hanem hozzácsapják a mellettük levőhöz. lay pró­bálnak két-három szobát ki­alakítani a nagycsaládosok­nak. Van a műhelyben egv ki­tűnő szerelő, négy gyerekkel lakik szoba-konyhában. Meg­érdemli, hogy segítsenek rai- ta. Talán nem törvényesen, de megengedték, hogv éoí+<=en egy kis szobát a konyha elé. Egy kis visszaemlékezés Párti Mihály 73 éves, a ta­nyaközpont leaidőcebb embe­rei közé tartozik. 1200 forint nyugdíjat kap, a gazdaságtól, de még most is dolgozik. El­látja az üzemi konyha körüli teendőket; fát vág, szenet hord és gondozza a háztáji kocatar­tást segítő apaállatokat. Már az apja is ott dolgozott a ta­nyán. Ö 1933 óta lakik az egyik cselédházban. Akkortájt egy Blau nevű bérlő gazdál­kodott itt 1700 holdon. Főleg dohányt, meg krumplit ter­meltek, ökröt hizlaltak és a környék gyümölcséből szeszt főztek. A szeszfőzdében tán már az öregapja is tett-vett valamit. Ahol most ő lakik, ott valaha az üzem vezetője lakott. Három dohánypajtában szárították a finom, nagy, sár­ga leveleket. Többnyire som­mások jöttek Szabolcsból, meg ki tudja honnét.,. A cse­lédlakások olyanok voltak, mint a putrik. Apró ablakok, hogy az ember feje sem fért ki rajta, földes szoba, konyha, esetleg egy kis éléskamra, fal­ba rakott tűzhely és kész. Igaz, fizetni se kellett érte. Aztán Blau egy nap fejbe durrantott’a magát. A föld egy részét a környékbeli parasztok vásárolták meg. A felszabadulás után a Tak­sonyi Állami Gazdaság vette át a területet. Megszűnt a szeszfőzde, ;magtár lett belőle és átálltak cukorrépa-termesz­tésre. Gép akkor még nem volt, hoztak vagy 200 lovat. Párti Mihály is beállt kocsis­nak. Igen ám, de nem volt elég ember a cukorrépához. Volt egy hatalmas épület a tanyaközpontban, abból csi­nálták a munkásszállót és új­ra hoztak munkásokat Sza­bolcsból. Kép a mából Így költözött vagy 50 család a volt cselédházakba. A mun­kásszállóból később óvoda meg alsó tagozatos iskola lett. Az iskola néhány év múlva megszűnt, most Búgjára hord­ják be a gyerekeket. A cselédlakások régi formá­jukban már nem feleltek meg nemhogy a mai, hanem a húsz esztendővel ezelőtti követel­ményeknek sem. Miska bácsi így beszélt erről: — Nagy ám a flanc itt is. Először csali lebetonozták a konyhát, meg felpadlózták a szobát. Most már nálam is li­nóleum van a konyhában, a legtöbb helyen meg nem elég a padló, ahol most csinálják, parkettát raknak. Meg mozai­kot, csempéket a falra és a legdrágább lakbér 50 forint. És tudja, mi a legnagyobb bajuk? Garázsokat kell építeni az autóknak. Nekem kevés a nyugdíjam, de hát 800 forin­tot azért még hozzá tudok dol­gozni. Eddig jó volt. mert ná­lam fizettek a búgatásért és a hivatalos díjon felül mindig leesett valami borravaló. Van, aki három-négy anyadisznót tart. Most már az irodán fi­zetnek ... Csak az a tv idege­sít néha. Én is elnézem, fő­leg, ha valami jó focimeccs van benne, de a feleségem akár egész este nézné. Munkahely és település Lovas Zoltánnak más gond­ja van. Az idén jel kell újí­tani az utolsó cselédházat is. Hová tegyék addig a kilenc családot? Tavaly sátrakat ál­lítottak fel, aki tudott, átme­netileg a rokonaihoz költözött. Igaz, a gazdaság építőbrigád­ja vállalja a munkát, de csak akkor látják, mit kell kicse­rélni, ha megbontják az épü­letet. A másik feladat: sürgő­sen fel kell mérni. m:re van szükségük a háztáji sertéste­nyésztőknek. Sokat segít a 25 tagú párt- alapszervezet, a három szocia­lista brigád, de itt a telepve­zetői beosztás mégis többet, Késés nélkül Jó tapasztalatok a HÉV ráckevei vonalán A nemrég villamosított Tö­köl—Ráckeve HÉV-vonalon kedvező tapasztalatokat sze­reztek a szakemberek: az egyelőre próbaüzemben közle­kedő szerelvények pontosan, késés nélkül járnak, a csak­nem 700 személyes vonatok a délutáni órákban 30 percen­ként, egyébként óránként in­dulnak. A 16 kilométeres út­vonalat 23—24 perc alatt te­szik meg. A végleges üzembe helyezés ez év szeptemberére várható. A tervidőszak második felé­ben mintegy 80 millió forintos költséggel hozzáfognak a rác­kevei kocsiszín nagy arányú felújításához. nagyobb felelősséget jelent, mint más üzemekben. Öt a tanyaközpont minden ügyes­bajos dolgával felkeresik, és sohasem mondhatja, hogy le­járt a munkaideje. A telep­nek csak 130 dolgozója van, s ezeklsei nincs is baj, de mit te­gyen például azzal a 22 asz- szonnygl, akik a Kon t akta gyár kihelyezett üzemében dolgoztak? Márciusban felszá­molták a műhelyt, s mindösz- sze ketten hajlandók bejárni hasonló munkára a bugjá te­lefongyárba. Vagy itt a másik nagy gond. A tanyaközpont munkahely, de település is egyben. A földeken milliós ér­tékű gépek dolgoznak. A kocs­ma csak este nyithat ld, de hogyan lehetne elérni, hogy a gebines üzletből se szerezhes­senek szeszes italt a traktoro­sok? Már esteledett, mikor elin­dultunk vissza, a Taksonyi út­ra. A buszmegállóban jól öl­tözött fiatalok álltak. Talán Pestre indultak szórakozni. Tehenészek? Traktorosok? Növénytermesztők? Ha nem ott találkoztunk volna, azt se tudnám, hogy a tanyáról va­lók. T. Ágoston László Zöld föld Táborfalván A KÖJÁL megkezdte a laboratóriumi vizsgálatot Nem növények zöldellnek a földön Táborfalva legdélibb szélén, a vasútvonal közvetlen közelében. Egy árva fűszál sem nő azon a mintegy 40 négyzetméternyi területen, de a kopár föld színe mégis zöld, kifejezetten kékbejátszó sö­tétzöld és nem éppen kelle­mes szagot áraszt. A község vízvezeték -hálózatának egyik csöve itt húzódott el ebben a földdarabban, és néhány nap­ja eltört. Amikor a csőcserék­hez leástak a földbe, megle­petten állapították meg, hogy nemcsak a felszínen, de elég jó mélyen, még a cső alatt is zöld a talaj. A csőtörést pedig szemmel láthatóan valami, az eternitet megrepesztő maró hatású, talán mérgező anyag okozta. A további talajszennyezés megakadályozására éppen ezért értesítették a KÖJÄL-t is, de puszta szemrevételezéssel nem volt megállaoítható, mi festette meg a földet és idézte elő a csőtörést.. Most némileg távolabb, a zöld földet mesz- sze kikerülve fektették le a vízvezetéket. Táborfalva néhány évtized­del ezelőtt Örkény tanyavilá­Nyári ellátásra A Kőbányai Sörgyár évente hárommilliónyolcszázezer hektoliter sört készít. A gyárban kilencféle sört főznek. A szállítás könnyítésére és meggyorsítására az év végéig tartálykocsi-állományukat 5 darabbal növelik. ga volt, ezért alig van őslakos­sága a gyorsan fejlődő község­nek. Néhány idős ember azon­ban úgy emlékszik, hogy vagy 40—45 esztendeje jókora gö­dör volt a bőid föld helyén, és azt töltötték fel, nem tudni, honnan hozott és miféle anyaggal. Az elszíneződésből követ­keztetve kén- vagy réz- vegyületet tartalmazó anyag lehetett. Hogy mi festette meg a föl­det Táborfalván, azt teljes bi­zonyossággal a most folyó la­boratóriumi vizsgálat derít­heti ki. S erre főképpen azért van szükség, hogy ha mérge­ző anyagról van szó, elejét ve­hessék a további talajszennye­ződésnek. ABC-áruház hobby- és horgászbolttal A Taksony és Vidéke ÁFÉSZ mintegy tízmillió forintos be­ruházással megkezdte annak az áruháznak az építését, amely a nagyközségen átve­zető 51-es út mentén készül. A 600 négyzetméter alapterü­letű üzletben 400 négyzetmé­teren az élelmiszer, míg 200 négyzetméteren a hobby rész­leg kap helyet. Itt elsősorban a hétvégi telkek gazdáira gon­dolnak, akik horgászok és mezőgazdasági kisárutermelők. A SZÖVOSZ támogatásával és a megyei községfejlesztési alapból megépülő új bolt te­hát javítja majd az ellátást. Jó ütemben halad az építke­zés, amelynek átadását a ki­vitelező kiskunlacházi ÉG- SZÖV ez év december elejére vállalta. Ezek szerint a be­rendezést követően jövő év januárjában már a vásárlókö­zönség rendelkezésére állhat Lesz-e telefonja az orvosnak? KÓKAI KERÜLŐK A kókai tanácsházán László József né tanácselnökkel be­szélgetünk. Elmondja, milyen hasznos volt a helyi tsz egye­sülése a dányi Magvető Tsz­szel, amely az egyesülés utáni első esztendőt tavaly nem­csak a legkisebb megrázkód­tatás nélkül fejezte be, ha­nem olyan gazdasági ered­ménnyel, hogy kiváló ter­melőszövetkezet lett A tsz kókai tagjai elégedettek, biz­tonságban érzik magukat. De a község is elégedett lehet a Magvetővel, megtesz minden lehetőt a faluért. Földút növeli a távolságot — Csak éppen az összeköt­tetés körülményes Kóka és Dány között — állapítja meg az elnök és elmondja, hogy földút köti össze a két köz­séget. Egymástól öt kilomé­terre fekszik a két falu, de az út miatt a távolság — kü­lönösen esős időben a járha­tatlanná vált úton — meg­sokszorozódik és autóbuszköz­lekedésről napfényben sem lehet szó. Persze, a tsz-tagok- nak sűrűn kell átjárniuk nemcsak a munka miatt, ha­nem egyébként is Dányra és bizony gyakran arra tévedő Petrezselyem Dabasrói, fóti paradicsom • Az ár — alku tárgya • Primőrök a Bosnyákon Ritkán találkozunk autóval a máskor oly forgalmas buda­pesti körúton: A Thököly útra kanyarodva azonban megelő­zünk két-három, zsákokkal tö­mött, rekeszekkel megrakott személygépkocsit. Éjjel van, pontosabban: péntek, nulla óra kettő perc. Óriás gúlák, autók mögött A Bosnyák téri piacon zaj­lik az élet. Primőrökkel meg­rakott személyautók százai áll­nak sorban. A kocsik mögött világoszöld és lila óriásgúlákban a kara­lábé, zöld-fehér csíkos hal­mokban a petrezselyem. — Honnan való az alma? — kérdezem egy esőköpenybe burkolt alaktól, akinek öltöze­te a mohamedán nők dzsella- májához hasonlít. — Zákányszékről — mondja egy női hang. Az eper kiszom- boriaké, a feketeszemű cse­resznyét Kelebiából hozták, a retek kiskunfélegyházi, úgy tű­nik, nincs szerencsém: Pest megyei őstermelőkkel nem ta­lálkozom. De egy makói pa­rasztasszony három gyapjú­kendővel fedett fejű és átkötött derekú nénire mutat: — Azt hiszem, ők Dabasrói jöttek. A legidősebb, ókulárés néni a legbeszédesebb: — Gyóniak, azaz Dabas harmadik kerületébe valók va­gyunk, mint látja, petrezsely­met hoztunk. — Háztájiban termett? — Nem. A kiskertben. A kel­leténél kevesebb zöldség van, de a kertek nem nőnek meg, a tiszta szobában pedig nem termelhetünk gyökeret. — Nem szövetkezeti tagok? — Most alakul nálunk a szakszövetkezet tsz-szé. Mi ko­ron túliak, 55 évesek vagyunk. Egyelőre nem tisztázott a hely­zetünk, nyugdíjaznak-e vagy sem. Hajnali négy után A beszélgetést egy hely- pénzszedő szakítja meg. — Jó reggelt, asszonyok. Hány góc a maguké? — Ez a kettő, ott a három, meg amott a kettő. — összesen hét. Huszonegy forintot fizetnek. .— Miért rakják Ilyen gon­dosan, mutatós gócokba az árut? Hogy jobban elkeljen? — kérdezem a szemüveges asszonyt. — Ó, nem, alig, hogy kirak­tuk, máris megvették mindet. Azért kell ilyen szépen sorba rakni, hogy levegő érje, s ne gyulladjon be. — Ha eladták miért őrizge­tik? — Reggel négy óráig nem vi­hetnek ki a piacról a kiske­reskedők semmit. Csak lefog­lalják, de nem fizetik ki az árut. Amíg miénk a zöldség, nekünk kell rá vigyázni. — Talán olcsón adták, hogy ilyen hamar vevőjük akadt? — Tízért kínáltuk kötegét. Egy-egy kötegben 50 szál van, I azaz öt csomót lehet belőle kötni. A paradicsomosládák mellett egy fóti asszony és egy férfi álldogál esernyő alatt. — A harmadik szedést hoz­zuk — mondja a férfi. — Van még vagy nyolc alkalomra való. — Fólia alatt termett? — Igen. Százhetven négy­zetméteren. Most kilenc ládá­val hoztam, a fele már el­kelt. — Honnan tudják, mennyit lehet kérni? — A korábbi árak alapján kalkulálunk. Persze, alkudni is szoktak. Ezért olykor rára- kunk pár forintot, s hagyjuk, hogy olcsóbban is elvigyék. Nem marad meg Egy Zsiguli kombi hátsó aj­taja alatt hófehér sampinyon­gombák pöffeszkednek. — Van-e ötvenese, Szabó úr? — Van, Misikém, 50-es, 54- es és negyvenért apró. — Akkor adjon nekem ab­ból az ötvenesből — mutat Mi­si az 54 forintért kínáltra. Egy ideig alkudoznak, de hamaro­san megegyeznek, régi part­nerek. Szabó úrnak Nagyté­tényben van jókora pincéje, ami valamikor kőbánya volt. Most gombatermesztésre hasz­nálja. A zamatos epret csabaiak hozták. — Hány rekesszel van? — Tizennéggyel. A szom­széd már eladta 30-ért kilóját. Mi később jöttünk, még sem­mit sem foglaltak le. — Reggel négyig biztos el­fogy. — Hát, nem marad meg. Éjjel fél kettő. Néhányan ernyőjük alá húzódva kupo­rognak, várják a reggelt, hogy végre az üzletekbe szállítsák a vasárnapi asztalra valókat. Czibor Valéria kocsira felkébedzkedni. Az autóforgalom azonban a nagy- kátai és a gödöllői járás szé­lén fekvő két szomszédos köz­ség között nagyon ritka. A munkába igyekvő és onnan hazatérő tagokat többnyire a tsz szállítja teherautón. A gazdaságnak és a községi tanácsnak egymással sűrűn akad dolga. Gyakran nincs is szükség hosszas megbeszélés­re. Egy-két perces telefonnal is lebonyolítható lenne. Csak­hogy a telefon! Órákig tartó kapcsolás — A posta két irányban is létesíthet kapcsolatot a két község között — mondja az elnökasszony. — Egyrészt Nagykátán, Jászberényen, Hat­vanon,. Túrán keresztül, vagy Budapest—Gödöllőn át. De ha reggel nyolckor kérünk kapcsolást, legfeljebb délután négy óra felé sikerül megkap­nunk a hívott számot. Elő­fordul az is, hogy törlik a beszélgetést, mert postazárá­sig, délután négy óráig sem sikerül megteremteni az ösz- szeköttetést. Ez pedig sok ne­hézséget okoz a tanácsnak, meg a tsz-nek is. — És nem lehetne ezen változtatni ? — Szóvá sem merjük tenni. Egyik községi orvosunk ren­delőjébe több mint egy éve kértünk vonalat, meg a la­kásomba is. Megtörténhet, hogy sürgős ügyben otthonról keil intézkednem, ahogy az orvos­nak is többször. Most már két héten belül meglesz mind a két állomás. Mutat egy május 21-én kelt jegyzőkönyvet. Eszerint a Budapest vidéki Postaigazga­tóság távközlési üzemének képviselői megjelentek a kó­kai tanácsházán és bejelentet­ték, hogy a két telefonállo­más bekapcsolásához szüksé­ges munkát megkezdték. Egy­ben a postai kábel lefekteté­séhez szükséges árok terület- használati engedélyét kérték, amit azonnyomban meg is kaptak. — Egy darabon meg is ás­ták az árkot, ott a kábelt le is fektették, de abbahagyták a munkát. Amint értesültem, azért rövidesen folytatni fog­ják — mondja bizakodva. Elkezdték — miért másé a folytatás? E pillanatban lép a szobá­ba egy tanácsi dolgozó. Le­vél a kezében. Az elnöknő el­olvassa és elképedve megmu­tatja. Május 28-i kelettel a távközlési üzem arról küld értesítést, hogy a két vonal­hoz szükséges kábel a hely­színen van, de az árok, amit a tanács magára vállalt, nem készült el. — Soha szó nem volt róla, hogy az árkot nekünk kell megásni. Most már igazán nem tudom, lesz-e valaha is valami a két telefonállomás­ból. Azután megint csak elso­rolja, hogy Dány és Kóka kö­zött csak földút van, nem járhat azon az autóbusz és a hang is csak óriási kerülővel jut el a dróton keresztül. Sz. E. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom