Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

Színház és közönség Üres széksorok Változatosabb program — városi összefogás hozhat jobb eredményt Különös, izgalmas, sajátos művészet a színház. Szerelme­sei a színpadokon megelevene­dő varázsos illúziókért rajon­ganak, amely megismételhe­tetlen, mint maga az élet... Mások szüntelenül változó, hol archaikus, hol reneszánsz, hol pedig modern vagy éppen mo- demkedő külsőségeiért tiszte­lik, csodálják, némelyeket va­lós vagy megálmodott pikan­tériája, pajzán-játékos min­dennapjai ejtenek ámulatba. Akadnak persze, akik fennen hirdetik a válságát, tagadják hitelét, formalizmussal vádol­ják. Kétségtelen: a változó vi­lággal együtt a színház is ál­landóan változik: szegényebb vagy gazdagabb lesz, aszerint, hogy mennyit képes megtar­tani ősi művészetéből, s azt miként van módja, alkalma, igénye gyarapítani. E kétség­telenül nem kis gondok el­lenére azonban a színház továbbra is elevenen él, épp­úgy, mint századokon át,'meg­babonázva a világ számtalan poétáját, muzsikusát, festőjét, kritikusát, és persze az ezer­fejű cézárt — a közönséget. Amit nem pótol a tv Modem korunk hallatlanul gyorsan és dinamikusan fejlő­dő. nagyhatású művészeti ágai mind gyakrabban élnek a tech­nika adta lehetőségekkel. A film és a televízió, más-más eszközökkel ugyan, de alkal­mat ad arra, hogy minden ed­diginél szélesebb rétegekhez szóljanak alkotásaikkal a mű­vészek, felhasználva a techni­kai haladás számtalan, nagy­szerű eredményét. E tagadha­tatlan tényt felismerve néme­lyek úgy vélekednek: csodála­tosan komponált képsorokon is megtekinthetik a drámairoda­lom filmre vitt gyöngyszemeit, a televízió meg egyenesen ké­nyelmes otthonunkba hozza rangos társulatok képmagnóra rögzített előadásait. Minek hát a színház, kell-e a színház, nem idejemúlt-e a színház? Meggyőződéssel állíthatjuk: nem. A színházi előadások friss, nagyszerű s egyszeri él­ményét nem pótolhatja sem­mi. hiszen „száll a kiröppent szó, nem hívhatod azt sose vissza”. Aki elmulasztja az al­kalmat, értékes művészi él­ménytől fosztja meg magát. Reprezentatív felmérések, si­keres fesztiválok igazolják, hogy a színház mit sem veszí­tett vonzásából, sőt, reneszán­szát élő utakat kereső, modern művészetté fejlődött. Sárgult plakátok tanúsága Lelkesedésünk, sajnos, még­sem általános. Különösen nem ott/ ahol nincs színház, ahova vendégművészek és társulatok csak időnként látogatnak el, akkor sem aratva osztatlan si­kert. Az elmúlt évek tapaszta­latait vizsgálva állíthatjuk: Nagykőrös városa ilyen hely. Az ide látogató színészeket gya­korta indokolatlan közöny fo­gadja. Vajon mi az oka? Visz- szahúzódás, kényelem, érdek­telenség tartja otthon az em­bereket, vagy valami más? A magyar színészet hőskorában az ilyen kisvárosokban, mint Nagykőrös, s bizonyára itt is, rangos eseménynek számított, ha a „komédiások” érkeztek, s néhány estén önfeledten szó­rakoztatták az igen tisztelt publikumot. S ha hinni lehet a feljegyzéseknek, a hátra ma­radt, megfakult plakátoknak, a megszépülő emlékeknek, an­nak idején Nagykőrösi Színház is működött — népes társulat­tal... Igaz, a közeli Kecskeméten kőszínház, neves művészekből álló gárda várja az érdeklődő­ket, a szomszédos nagykőrösie- ket is, s a budapesti színházak is elérhető közelségben van­nak. Ez azonban mégsem ma­gyarázza az Arany János Mű­velődési Központ színházter­mének üresen ásítozó székso­rait, s azt, hogy csupán alig több, mint másfél száz bérlet talál gazdára egy-egy színházi évad kezdetén. De ha már az egyéni érdeklődők érthetetle­nül kevesen vannak, miért nem ismerik, fel a vállalatok, üzemek, intézmények, szövet­kezetek vezetői, milyen hasz­nos segítséget nyújthatnak dol­gozóiknak szabad idejük hasz­nos eltöltéséhez azzal, ha szín­házbérletet váltanak számuk­ra. Persze nem kettőt vagy hármat, esetenként, s pusztán illendőségből.., A ceglédi példa Az elmúlt színházi évadban az állami Déryné Színház tár­sulata lépett több alkalommal színpadra Nagykőrösön, s egy­szer a szegedi Nemzeti Szín­ház művészei is megfordultak itt. Igaz, nem túlságosan vál­tozatos műsorral. Ám. hogy a választékot bővíteni lehessen, hogy más társulatokat is ven­dégül láthasson Nagykőrös vá­rosa, s a színházi előadásokat rangjuknak kijáró és illendő érdeklődés kísérje, nem csu­pán átgondoltabb műsorpoliti­ka, s igyekezet szükséges, ha­nem hatékonyabb támogatás is.... Az ugyancsak szomszé­dos Cegléden jó példa van er­re: a Kossuth Művelődési Köz­pont az együttműködésre kész vállalatokkal, szövetkezetek­kel, intézményekkel összefog­va, élve felajánlott anyagi se­gítségükkel a többi között igé­nyes, változatos színházi prog­ramot is szervezett, fővárosi színházak vendégszereplésével. Ügy Véljük a segítség, s persze az igényesebb program Nagykőrösön is több érdeklő­dőt vonzana. Egyelőre azon­ban hiányzik a kezdeményező kedv, a segítő igyekezet. Re­mélhetőleg nem sokáig, mert hiszen jól tudjuk: Thespiskor- déja bárhol megjelenik, időt­len idők óta mélységes kifür­készhetetlen titkuk birtokában Thália s Melpomené mindig felvidítja a szíveket és lelke­ket. .. Khim Antal mOKOROS A PESmEfrYLI HÍRLAP N K-» A PASA XX. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 197G. JÚNIUS 3., CSÜTÖRTÖK A város jobb ellátására Húsz vagon vetőburgonya Az idén is kielégítő termés várható Nagykőrösön sohasem ter­mett annyi burgonya, ameny- nyi elegendő lett volna a la­kosság ellátására. Mindig, be­hozatallal kellett pótolni. A múlt esztendei helyi termés azonban már majdnem elegendőnek bi­zonyult. Ez annak köszönhető, hogy az ÁFÉSZ 1974 őszén Nagy­kőrösnek, Kocsérnak és Nyárs- apátnak sok vetőburgonyát hozatott. Ezen felül a múlt év tavaszán a szabolcsi termelők A gyerekekre gondolnak Szocialista briaád a városért A konzervgyár Kossuth szo­cialista brigádja megalakulá­sa óta nevezetes arról, hogy tagjai sok társadalmi munkát végeznek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy munkáju­kat mindenütt szívesen fo­gadják: valamennyien lakatos szakmunkások. Tevékenysé­gükről beszélgetünk hármó­jukkal a karbantartók étkező­jében. Az ajtóval szemben, kis polcon serleg áll. Belelendültek — A napokban kaptuk — mondja Vadai László brigád­vezető — tavalyi városfejlesz­tési munkánk elismerésekép­pen. Kilencen összesen 460 órát dolgoztunk érte. Szívesen tettük. Bizonyítja ezt, hogy az év elején ennek csak a felét vállaltuk. Aztán év közben be­lelendültünk. A lencsés—vilá­gosi általános iskolát patronál­juk már évek óta, és még az idén is találunk majd mun­kát magunknak. A gyerekek mindenért nagyon hálásak. Az meg különösen jó, hogy a szü­lők is rendszerint segítenek. Együtt készítettük a kerítést, kaput. Mindenkinek jólesett a másik igyekezete. — Akkor végzünk szívesen társadalmi munkát — veszi át a szót Bálint Ambrus —, ha segíthetünk, és nem magunk­nak kell mindent elvégezni. Egyszer építkezésen dolgoz­tunk a Tormásban, hordtuk a téglát. A tulajdonosok meg se­hol. Jobb lett volna, ha ők is serénykednek egy kicsit. Má­sokért, velük együtt mindig örömmel dolgozunk, de má­sok helyett már nem szívesen. — Panaszra azért nincs okunk — mondja a brigádve­zető.— A legtöbb helyen együtt dolgozunk, pedig de sok he­lyen megfordultunk már! A lencsés—világosi iskolában pe­dig kutat fúrtunk, kerítést, ke­rékpártartót készítettünk. A szociális otthonban főzőüstö­ket javítottunk és gázpalack­tárolót készítettünk. A Ka­zinczy utcai óvodában — ez már régebben történt — a ját­szótérre készítettünk mászóká- kat, forgóhintát. Ezek értéke, azt mondják, 50 ezer forint volt. Mi nem számoltunk utá­na. Aztán itt vannak még a kommunista szombatok. Ta­valy két alkalommal dolgoz­tunk a kórházért, s ha szüksé­ges, akkor az idén is vállaljuk. Látni a munka eredményét — Természetesen vállaljuk — szól közbe Bálint Ambrus —, de még jobb volna, ha köz­vetlenül is tennénk valamit, s nemcsak a keresetünket utal­nánk át. Szeretjük látni a munkánk eredményét: „itt van, ezt mi csináltuk”. — Szükségük van tehát az alkotás örömére is? — Lehetséges. Ezt így nem mondhatjuk még ki, de az igaz, hogy itt, a gyárban, hiába kell a munkánkhoz alapos szaktu­dás, mégsem alkotunk. In­kább csak javítunk, karban­tartunk. Az óvodai forgóhin­tát pedig mi terveztük, mi ké­szítettük el, sőt — teszi hozzá nevetve — mi játszottunk ve­le először. — Azért a gyárban is van alkalmunk alkotni — helyes­bít Vadai László. — Most is várjuk két újításunk díját. Eb­ből fogjuk megünnepelni bri­gádtalálkozókon a városfej­lesztésért kapott serleget. — Szinte csodálkoztunk is ezen az elismerésen — mond­ja Demeter Miklós. — Mikor itt vagy ott dolgozunk, nem­igen jut az eszünkbe, hogy a városért teszünk valamit. A gyerekekre gondolunk. Arra, hogy mindenük meglegyen. S ha éppen mi vagyunk, akik segíthetünk, nekifogunk a munkának. Szinte észre sem vették Szocialista brigád a Kon­zerv III-as üzemből. Tagjai a becsülettel végigdolgozott mű­szakok után is munkát vállal­nak — a társadalomért. Van köztük önkéntes rendőr, tűzol­tó, szülői munkaközösségi el­nök és szakszervezeti műhely­bizottsági titkár. A „Városfej­lesztésért — 1975” feliratú ser­leget úgy érdemelték ki, hogy szinte észre sem vették. „Sok társadalmi munkát végeztünk volna? De hiszen ez termé­szetes!” F. P. is hoztak vetőburgonyát el­adásra. így a város határá­ban nagy területen ültettek burgonyát. A volt Szabadság Termelőszövetkezet például 80 hektáron termesztett elég jó eredménnyel, így a MÉK helyben fel tudott vásárolni téli tárolásra 60 vagon — nagyrészben Desiré — burgo­nyát. Ezzel ?, tárolt készlettel jól ellátta a kereskedel­met, de a magántermelők piaci burgonyaárusítása is segí­tette az igények kielégítését. A MÉK-nél tárolt készlet rög­zítette az árakat._ Ezért a burgonya kilója még nemré­giben is csak 3,50, a csoma­golta pedig 4,40 forint volt. { Ugyanakkor a piacon néme- ’ lyek 6—8 forintot is elkértek egy kilóért. A MÉK a pót­lásul hozatott csomagolt bur­gonyát is mindössze 5,40 fo­rintért árusítja. Az idei burgonyatermés és ellátás kilátásairól Vida Jánost, az ÁFÉSZ felvásárlási osztályának vezetőjét kérdez­tük meg. —i Az idei tavaszon is ho­zattunk vetőburgonyát —, sokat vetettek a termelők, és a termelőszövetkezetek is, azért, ha az időjárás is ked­vez, az idén is jó termés lesz és a most még a környékről hozott 16—20 forinttal indult új burgonya ára is rövidesen csökkenhet. — Egyébként a város minél teljesebb burgonya önellátá­» Évzáró hangverseny a városi zeneiskolában sát a következő évekre is sze­retnénk megoldani. Ennek érdekében a jövő esztendei vetésre Nagykő­rösnek 10, Nyársapátnak C éa Kocsérnak 4 vagon fémzárolt Desiré vetőbur­gonyát rendeltünk, melynek órát értesülésünk szerint 3,20 és 3,70 forint kö­zött fogják megszabni. — Kérjük a termelőket, hogy az igényelt vetőburgo­nyát a felvásárló telepeken már most jegyeztesse elő. Az itt termesztett vetőburgonya ugyanis, általában mindig kevesebb termést ad, mint az idegenből hozott. K. L. Több gyermsktápszer Nagyobb jégkrémváíaszték Az Egyesült Gyógyszerve­gyészeti Gyár az Idén már minden igényt kielégít gyer­mektápszerekből. A Robébi A és a B, a Robolact, valamint a Lmolac nevű tápszerekből az idén mintegy 3,8 millió dobozzal készítenek, félmil­lió dobozzal többet, mint ta­valy. Növelik az üzemben az idén a jégkrém gyártását is. A tervek szerint több mint 30 millió jégkrémet készíte­nek, nyolcmillióval többet, mint tavaly. Bővítették a vá­lasztékot Is, s jelenleg eper, vanília, dió és puncs jégkré­met állítanak elő. SPORT lláremszámjegyü eredmény - kosárlabdában Erdei Csilla a zongora tanszak V. osztályos növendéke Benda: Sonatináját adja elő. Dr. Vecsery Zsigmondné növendékei és az érdeklődő szülők tapssal köszöntik a kis zongoristák játékát. Várkonyi Pál felvételei Nk. Pedagógus—Mezőtúri Főiskola 111:46 (47:22). Nk.: Ábrahám T. (14), Danóczi (6), Mester (12), Zsákai (40), Spin­delbauer (12); csere: Ruttner Gy. (6), Sz. Nagy (3), Reggel (8), Bokor (6), Pap dr. (4). A gimnáziumi liabdajátékterem- ben sorra került NB III-as férfi bajnoki mérkőzésen a körösiek jól játszva, nagy fö­lénnyel, rekord dobóteljesít­ménnyel nyertek. Mivel Pest megyében ját­szották a legtöbb fiúmérkő­zést a középiskolás DSK-baj- nokságban, a megyei 2. helye­zett körösi kosárlabdásokat is beosztottaik az egyik területi döntő mezőnyébe. Szekszár- don, a délnyugati csoportban szeretjeitek a gimnazista fiúk, akik a körmérkőzéses viada­lon a tőlüik telhetőt nyújtot­ták, s 6 csapat közül a 4. he­lyen végeztek. Bp. Ságvári Gimnázium—Nk. Gimn. 55:35 (22:13), Kiskunfélegyházi Gimn.—Nk. Gimn. 49:41 (27:27), Kaposvár—Nk. Gimn. 63:45 (39:23), Nk. Gimn—Pécs 81:42 (34:17). Nk. Gimn — Szombathely 78:54 (38:27). A körösi játékosok: Nagy A. (144), Varga (45), Becsßr (35), Konrád (24), Nagy G. (22), Tóth (6), Pap (4), Balogh, Bar- tucz és Kőházi voltak. Üzemi labdarúgás A hideg, esős idő, valamint a Kinizsi-sport telepi kézilab­dapályák elfoglaltsága miatt 7 mérkőzés elmaradt a kon­zervgyári kispályás labdarú­gó-bajnokságban. Pótlásukra a tavaszi utolsó forduló után került sor. A színvonalat eme­li, hogy több, volt kinizsis já­tékos is szerepel a csapatok­ban. Eredmények: TMK—Il-es telep 5:2, Jármű—Forgácsoló 3:1, Konzerv VI—TMK 3:0, Konzerv I—Konzerv V 3:0, Konzerv VI—Villanyszerelőik 8:0, Adminisztráció—TMK 3:2, Jármű—Dobozüzem 6:3, TMK —Konzerv I 8:3, Jármű—Kon­zerv V 3:0. Konzerv VI—Épí­tők 1:0. Az Energia után a többször ki nem álló Konzerv IV csapatát is törölték, ered­ményeivel együtt, s így a 13- ból már csak 11 üzemrész mérkőzik a 2x20 perces játék­idejű találkozókon. CSÜTÖRTÖKI SPORTMŰSOR Atlétika Budapest: a Bp. Asztalos Kertészeti és Földmérő Szak­középiskola jubileumi verse­nye. Kézilabda TRAKIS-páiya, 16 óra: Mo­soda—1TRAKIS női, 17: Vá­rosgazdálkodás—TRAKIS fér­fi városi KISZ-es bajnoki mérkőzés. Giirmáziumudvar, 17: Konzervgyár—Gimnázium városi női KISZ-es bajnoki mérkőzés. Vác: V. Forte II— Nk. Toldi DSK felnőtt és if­júsági női megyei bajnoki mérkőzés. \ Sportlövészet Budapest: a Kertészeti és Földmérési Szaközépiskola jubileumi versenye. Torna Budapest: a Kertészeti és Földmérési Szakközépiskola jubileumi versenye. S. Z. Mit látunk ma a moziban? A fehér agyar visszatér. Szí­nes olasz kalandfilm. Kísérő­műsor: Ketyeg dobog. Előadá­sok kezdete: 6 és 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI A CSONGRÁDI ÜTI ISKOLÁBAN A négy muskétás. Francia film. Előadás kezdete: 7 óra. / i < i

Next

/
Oldalképek
Tartalom