Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-26 / 150. szám

1976. JÜNIUS 26., SZOMBAT ‘xMdao Ötéves szociális fejlesztési terv a Kocsigyárban Munkavédelmi intézkedések és üzemegészségügy Szentendrén, az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalatnál (ismertebb nevén a kocsigyár­ban) elkészült az öt évre szóló szociális fejlesztési terv s en­nek koncepciói alapján ez év­re munkavédelmi intézkedési tervet is kidolgoztak. Ezeket a vállalatvezetés a szakszervezet bevonásával készítette. Az el­készült dokumentumok legfon­tosabb kérdéseiről Müller László igazgatóval, és Gyen­ge Sándorral, a vállalat mun­kavédelmi előadójával beszél­gettünk. i Tűzifától a kismamacipóig — A munka- és védőruhajut­tatástól az üzemegészségügy! tennivalókon át a tűzifaak­cióig nagyon sok szociális kér­dés szerepel a tervekben — hangzik a tájékoztatás. — Az elképzelések — a megvalósí­tásra váró feladatok közül most csak a legfontosabbakat emeljük ki. Kezdjük a mun- karuháklcal. Vállalati munka- védelmi szabályzat rögzíti, hogy milyen munkakörökben kell biztosítani munka-, illet­ve védőruhát dolgozóinknak. Már az idén is bővítettük a felhasználó szakmák körét, új­ból szabályoztuk a kihordási időt, sok esetben ökkentet- t ük. Általános panasz volt, bogy a kétrészes munkaruha nadrágja hamarabb tönkre­ment, mint a felső rész. A kihordási időt nem változtat­tuk meg, ellenben még egy nadrágot adunk a munkaruhá­hoz. A fizikai munkát végző nődolgozók minden munkahe­lyen kismamacipőt kaptak. A fémipari marósoknál és a le­mezdarabol óknak bakancsot adunk. Az öt év során 2,1 mil­lió forintot tervezett vállala­tunk ezekre a célokra. Targonca és futómacska — Nagy gondot fordítunk az üzemi rehabilitációra is. A vál­lalati rehabilitációs bizottság körültekintéssel gondoskodik a csökkent munkaképességű dol­gőzök más munkakörbe törté­nő áthelyezéséről. Igaz, éven­te csak három-négy ilyen ese­tünk van, de fontos feladatnak tartjuk a betegségből felgyó­gyult dolgozókról való gondos­kodást. Most például egy asz­talost gerincbántalmak miatt kompresszorkezelői munka­körbe helyezünk át. Ülhet munka közben, tulajdonkép­pen a műszereket figyeli. Per­sze ilyen esetekben nemcsak munkaegészségügyi feladato­kat kell megoldani, hanem bizonyos bérezési problémákat is. Hetenként háromszor ren­del nálunk az üzemorvos, az egészségügyi nővér pedig min­dennap szolgálatban van. — Az üzemegészségügy szempontjai szerint már az idén elkészítik a szerelő-he­gesztő műhely levegőelszívó berendezésének terveit, a fes- tő-dukkózó műhelyben pedig nyomólevegős légzésvédő ké­szüléket alkalmazunk. A ne­héz fizikai munka, az anyag- mozgatás megkönnyítésére két villástargoncát álítottunk be. Az egyik targonca már üzemel is. Egy másik üzemrészben elektromos darut, úgynevezett futómacskát szerelünk fel. És természetesen nagy gondot fordítunk a munka biztonsá­gára és a balesetelhárításra is. Másfél millió lakása — Kamatmentes vállalati kölcsönnel segítjük dolgozóink lakásépítését. A Felszabadulás és a Theátrum lakótelepi épít­kezésekhez közműfejlesztési hozzájárulást is adtunk, de tá­mogatjuk a családiház-építke- zéseket is. Anyagot adunk, kis­gépet kölcsönzünk dolgozóink­nak. Lakásépítési célokra öt évre másfél millió forintot ter­veztünk. Az üzemi étkezésre 2,3 millió forintot fordítunk az V. ötéves terv időszakában. Összegezve az elmondottakat, vállalatunk az elkövetkező évek során 7,4 millió forintot költ szociális fejlesztésre. Kéziszerszám Ajax-gépen A szentendrei kéziszerszámgyárban Mészáros Márton ko­vács, az üzem legrégibb szakmunkása, Ajax-gépen kovácsol­ja a szerszámokat. Madrid határán... Komántinger Lajos Nem messze a HÉV-áiio­mástól, kis, kertes, családi házban lakik Pomázon Ko- mantingsr Lajos nyugdíjas. Sokat próbáit, világot járt ember; akinek gazdag, tartal­mas életút járói több száz ol­dalas regényt lehetne írni. A napokban lesz 75 esztendős. A Horthy-korszakban a fia­tal szerszámkészítő hamar megismerkedett a munkanél­küliség gondjaival, gyötrel­meivel, aztán 1931-ben a nyo­mor elől külföldre menekült. 1936 jelentős fordulat életé­ben: önkéntesként Spanyolos- szagban harcolt Fancóék el­len.. A polgárháború leverése után francia intemálótáborok- ban sínylődött, csak nagyne- hezen tudott hazajutni Ma­gyarországra. Beszélgetésünk közben köny­veket, dokumentumokat rak ki az asztalra: a spanyol sza­badságharc történetét feldol­gozó köteteket, térképeket, személyes emléktárgyait, fényképeit, amiket hazahozott. — Régen volt mindez, las­san már negyven éve — mondja. — Az emberben kop­nak, elhalványulnak az ese­mények, a dátumokra, nevek­re már vigyázni kell, nehogy téves, pontatlan adatokat mondjon. — A spanyol polgárháború kezdetéig mit csinált Francia- országban? — Párizsban nem kaptam munkát, ezért Nizzába men­tem. A karnevál idején vil­lanyszerelőként dolgoztam, az­tán újra munka nélkül ma­radtam. Jártam Korzikában, majd visszamentem Párizsba. Szerencsém volt. Egy Párizs mellett repülőgépgyárban he­lyezkedtem el szerszámkészí­tőként. Ugyanis ez az eredeti szakmáim. Párizsban kapcso­latba kerültem a magyar kommunisták Szeptember 1- ről elnevezett bizottságával. Legálisan a párt nem működ­hetett, ezért az 1930. szep­tember 1-i budapesti tüntetés tiszteletére adták ezt a nevet a szervezetnek. Amikor 1936- ban kitört a spanyol polgár- háború, a bizottság tagjait felkérték, akinek módjában áll, segítse a szabadságharcot, menjen ki Spanyolországba. — Mikor érkeztek spanyol földre? — 1936. december 6-án in­dultunk. A különböző nemze­tiségű emberekből álló cso­port nyolcadikén érkezett Spanyolországba. Hazatérő spanyol állampolgárokként léptük át a határt, mert a franciák különben nem en­gedtek volna ki az országból. Scktig lapoz a könyvek­ben, s végül egy fényképre mutat: — Ez az! Itt öltöztettek be bennünket! — A kép alatt szöveg: Az önkéntesek csapata Figureas erődjében kapja meg a be­osztását. — Innen Madridba men­tünk — folytatja. — A város főútvonalán virágokkal, zászlókkal fogadtak bennün­ket a madridiak, az Interna- cionálét énekelték. Védjétek meg Madridunkat! — kiabál­ták az emberek az utcákon. Aztán Barcelonán át a nem­zetközi bázisra vittek bennün­ket, Alibasettebe. A tűzkeresztségen Villa de Rió Montoro térségében, An­dalúziában esett át. És most újra Spanyolország térképe fölé hajolunk, nézzük a piros zászlócskákat, a vastagon hú­zott frontvonalakat. Spanyol városok, falvak nevére mu­tat házigazdánk: egy-egy csa­ta színhelyére, ahol ő maga is harcolt. Las Rosas, Mecco, Aragónia, Brünette, huescai front — a negyven évvel ez­előtti részvevőnek véres har­cok színtere, nekünk, utódok­nak a térképen apró pontokká szelídült történelem. — Hol találkozott Zalka Mátéval? — 1937. május 22-én indul­tunk huescai frontra. Én ak­kor a Rákosi-zászlóalj fegy- verellátás-vezetője voltam. Az országúton Zalka Máté jelen­tést kért tőlem. Jelentettem neki, hogy a zászlóaljban minden rendiben van. Huescá- ból a fasiszták bemérték az utat, lőttek bennünket. Itt ér­te találat Zalka Máté kocsi­ját. A parancsnok a fején megsérült, és Valenciában, a kórházban belehalt sérülései­be. — Meddig volt ön Spanyol- országban? — 1939. február 9-ig. A franciák a határon elfogtak bennünket és koncentrációs •sSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SJSS* •y v 'fAW •»>»■ ­‘w. - ■ •• vl. '. vv f. *•* Ellenőrző körúton a Dunakanyarban Munkaerőgondokra hivatkoznak — Nem intézkedik a központ Már a kora reggeli órákban autókaravánok indul­nak a fővárosból, az üdülőhelyek irányába. A Szent­endrére és a Dunakanyar felé vezető főútvonalon is nagy a ‘ forgalom. A meterológia 32 fok meleget ígér. Bizo­nyára telt ház lesz a Dunakanyarban, Az első állomás lehangoló IHetz Ferenccel, a járási­városi KÖJÁL közegészség­ügyi ellenőrével, a Dunaka­nyar vendéglőit, éttermeit keressük fel. Első állomásunk: Dunabog- dány, Vadásztanya étterem. Üzletvezetője Klinkó Sándor. Az étteremben a szélieken egy pincér alszik. — Sajnos, este, amikor be­zárunk, már nincs közleke­dés. Nem tudott hazamenni a kollégánk, ezért itt alszik — mondja az üzletvezető, majd bepólyázott, felkötött karjára mutat. — Néhány nappal ezelőtt én is itt alud­tam egy nyugágyban, lesza­kadt alattam, és eltört a vál- lam! Rendkívül korszerűtlen az étterem. A raktárakba az árut csak a konyhán át lehet be­hordani. Számtalan baleset és fertőzés forrása! A konyha kézmosója eldugult, nem fo­lyik a víz. Az előírás szerin­ti három fázis helyett csak két fázisban mosogatnak. Az új mosogatómedence itt van a raktárban, de hetek óta nincs aki fölszerelje. Számta­lanszor beszóltak már a köz­pontba, a Szentendre és Vi­déke ÁFÉSZ-hez, de ered­ménytelenül. A söntéspultot borító régi, felszakadozott horganylemez is baleseti for­rás lehet. Az étterem padló­zata takarítás után is olyan, smmm A spanyol polgárháborúban táborba vittek. 1941 márciu­sáig különböző táborok lakója voltam. 1942-ben jöttem haza. Szerencsém volt, mert a ma­gyar hatóságok nem tudták meg, hogy spanyolos vagyok. Egy epizódot hadd meséljek még el. Amikor hazajöttem, egyik ismerősöm megkérdez­te tőlem, hogy mit szereztem külföldön? Mondtam neki, semmit. Hát ezért kár volt ki­menni külföldre, válaszolta gúnyosan. Nekem már szoba- konyhás házam van Pest- szen/tlőrincen! A felszabadulás után Ko- mantlnger Lajos a MOM-ban volt párttitkár, majd belügyi szolgálatba lépett. 1961-ben ment *nyugdíjba, őrnagyi rendfokozattal. 1936 óta kom­munista. Évek óta tanácstag. Ez a pártmunkája. Még most is a közösségért dolgozik. Jú­lius G-án lesz 75 éves. mintha sáros, piszkos cipők­kel összetaposták 'volna. Ma­ga az üzletvezető kéri, hogy az ellenőr vegye jegyzőkönyv­be a hiányosságokat. Abban bízik, hogy a központ így ta­lán gyorsabban fog intézked­ni. Hűtő lett a mosogató Tahitótfalun, a Vöröskő ét­teremben nincs sok dolga az ellenőrnek. Itt is az üzletve­zető, Németh György panasz­kodik. Tíz év óta üzemel az étterem és ő az ötvenhetedik üzletvezető! Negyedik éve dolgozik a Vöröskőben. Az éjjel ő is itt az irodában aludt Még szomorúbb állapotokat találunk Leányfalun, a Kagy­ló étteremben, amelyet a Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalat üzemeltet. Előző napról megmaradt főtt tészta van a hűtőtérben, tejtermékek kö­zött. A mosogatóban nagy fa­zék csontlevest hűtenek. A húselökészítőben a vágó tő­két letisztították és lesózták, de a falon és az ablakon hús­cafatok árválkodnak. A női és a férfiöltözőből a ruhás- szekrényeket kirakták az ud­varra, és lakásoknak rendez­ték be a helyiségeket, a sze­mélyzet pesti tagjainak. A KÖJÁL májusi ellenőrzésén tapasztalt hiányosságok ma is megvannak, még az udvart sem lomtalanították. Amíg el­készül a jegyzőkönyv, Szűcsi József üzletvezető felesége megmagyarázza a bizonyít­ványt: Női zokni a falon — Jött ki két pasas a köz­pontból, felírtak mindent és elmentek. De nem érdemes megcsinálni, mert mire elké­szülne, úgyis bezárunk. Télen nem üzemel az étterem. A leányfalui Gyöngyszem étteremben rend van, tiszta­ság, kirívó hiányosságot az el­lenőr nem tapasztal. Azért egy-két apróság itt is akad. A fagylaltpult elavult, korsze­rűtlen, a konyhában a vízcsa­pot meg kell javítani. A szentendrei Határcsárdá­ban már ismét több dolga aKad Dietz Ferencnek, az el­lenőrnek. A konyhában teg­napról megmaradt főtt tész­tát talál, a falon női zokni szárad, piszkos, pókhálós az ablak, a moslékos edény nincs letakarva. Marián Jó­zsef üzletvezető munkaerő- hiányra panaszkodik: huszon­nyolc az engedélyezett lét­szám, és mindössze tízen dol­goznak az étteremben. Taka­rítónő nincs, a felszolgálónők mosogatnak, a pincérek a kerthelyiséget takarítják, az üzletvezető-helyettes pedig éppen a mellékhelyiségeket teszi rendbe. Az étterem előtt a gépkocsiparkolónál van egy nyilvános WC, de hónapok óta zárva van, így aztán a turisták az étterem mellék- helyiségeit használják. Yan azért rendes is A pomázi Turista vendég­lőben Csörögi Imre üzletve­zető is arról panaszkodik, hogy 14 ember helyett mind­össze hatan dolgoznak. Itt is a mellékhelyiség jelent gon­dot, az űrgödrös ámyékszék. Mivel a környéken nincs nyil­vános illemhely, főleg a pia­ci napokon okoz gondot. Az ellenőrzés során hat vendéglátóipari egységet jár­tunk végig. Az éttermekről kialakított kép igen tarka. Volt egy-két tisztán tartott, rendes, de két étteremben szomorú látvány fogadta az ellenőrt. Ezek ellen szabály­sértési eljárást indít a KÖ­JÁL, de ez még nem minden. Jó lenne, ha a hibákat az il­letékesek sürgősen megszün­tetnék és rövidesen utóellen­őrzésre kerülne sor. Vendégkönyv a könyvesboltban Érdekes ven­dégkönyvet őriz Fridii J enőné, a szentendrei köny­vesbolt vezetője. Elismerő szava­kat, köszönő soro­kait írtak bele a balt vásárlói. Ide­gen nyelvű be­jegyzések is akad­nak az oldalakon, német, francia, lengyel szövegek a külföldről érke­ző látogatók tol­lából. A magyar vendégek közül írók, művészek, színészek egy-egy szellemes monda­tát olvashatjuk. Ha teleírják, bizo­nyára egy-két év­tized múlva érde­kes kortörténeti dokumentum lesz ez a piros fedelű könyvecske. íme, Tímár Máté bejegyzése 1969- ből: Szentendre városának leg­szentebb templo­mában, a köny­vesboltban is szép a mi életünk, mert itt randevú- zik a jelen és a múlt. özvegy dr. Miinnich Ferenc- né 1970-ben írta le az alábbi soro­kat: A keresett könyveket megta­láltam, az itt dol­gozók szakérte­lemmel és udva­rias, készséges el­adással segítik a könyvterjesztés nemes feladatát. A televíziósok egy Krúdy-novel- lát forgattak éj­szaka a város fő­terén. A művé­szek a boltba hú­zódtak be átöltöz­ni. Máthé Erzsi színművésznő ek­kor írt sorait őrzi a vendégkönyv: Köszönet azért a szerétéiért és em­beri melegségért, amit kavtam egy 1 xaavon hideg esős estén. — Karinthy Fe­renc tréfába hajló figyelmeztetése 1968-ból való: Visszajövök és el­lenőrzőm, hogy hány új magyar könyvet adtak el! Kottafejek so­rakoznak az egyik lapon. A közel­múltban elhunyt Vujicsics Tihamér zeneszerző kétso­ros, nyolc taktus­ból álló zenemű­vét írta be a könyvbe Szüzes­ség címmel. Kár, hogy a melódiát újságpapíron nem tudjuk megszólal­tatni. Tamássy Zden- kó bejegyzése 1973. húsvétján íródott: őszinte köszönet a rend­kívül kedves és szívélyes vendég­látásért, a Kalan­dozások című rá­dióadás alkalmá­ból. Sorolhatnánk még a neveket: Szántó Piroska, Vass István, Fe­hér Klára, Szako- nyi Károly, de úgy gondoljuk, mutatóban ennyi is elég. Parányi köny­vesbolt Szentend­re főterén. És mennyi érdekes, híres, olvasni sze­rető ember fordul meg benne! Az oldalt írta: Kiss György Mihály Foto: Bozsán Péter Nagy Iván i k i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom