Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
Asszonyportán vacsoraidőben Együtt kél a nappal [ vezték, affajta korú volt, mint édesanyám; magas, hajlott, száraz ember. Ugye, Főt mindig hírneves volt a szép paradicsomról, és amikor ez a Fekete a falunkba jött, sokan kérdezgettünk tőle a paradicsomról. Még a mai nap is úgy tesszük, ahogy ő tanácsolta. Azt mondta, hogy estefelé ültessük a palántát, vagy amikor esik az eső. Aztán az se baj, mondta mindig, ha hét nap süt is az égen, csak be legyen iszapolva! Az egyik ki- gödrölte, a másik már nyomta is a palántát, s nyomban locsoltuk is, aztán mindjárt száraz homokkal elterítettük. Nehogy megcserepesedjen, hogy megmaradjon benne a nedvesség. — Mindnyájan szerettük a földet, nem hagytuk tönkremenni, meg hogy a fű egye. Akkor minden jól termett. Még a téesz megalakulása előtt sok család szerződött uborkára a Hatvani Konzervgyárral, akkor is kellett permetezni, de csak az egyszázalékos kékköves vizet ismertük. Nem volt pétisó, meg annyiféle por és méreg, mint most, mégis, ha úgy jött ránk az idő, szép volt a termés. A téesz hozta itt a nagy változást! Igaz, amikor megalakult, azt hittük majd tán éhen halunk, el nem tudtuk képzelni, mi lesz. De például azon a néhány éven, amikor a szövetkezet foglalkozott zöldséggel, el-elcsodál- koztunk. Azelőtt én nem is gondoltam rá, hogy a zöldség abban a földben is megterem, ahol a búza. Olyan szép fehér volt az a gyökér, amit onnan szedtünk, mint a patyolat. Itt, a káposztás kertekben nem akar úgy sikerülni. Ez a föld már nagyon ki van használva. Kicsi a terület, és akárhogy is ügyeskedünk, nem lehet úgy intézni, hogy minden évben más növény kerüljön ugyanabba a földbe. Borsó a szőlő közt Ha Hévízgyörkön három asszony megáll az utcán beszélgetni, nem a tévéműsor- I ról, a divatról, vagy a nyara- | lásról folyik a szó. Nem is I pletykákat cserélnek egymás közt, hanem tanácsokat a jobb terméshez; és piaci híreket. A kertészkedő családok azt latolgatják vacsora közben, vajon mikorra szemesedik a borsó, miért húsosodik a saláta alsó levele, ahelyett, hogy a közepe fejesedne? Ki-ki kora, emlékezete szerint tartja számon, mi termett harminc-negyven esztendeje a bitói földön, meg a káposztáskertben, a Farkaslyukban. A hatvanéves Gábor Antalné lányával, vejével és két unokájával él együtt, nagy értője és kritikusa a mezőgazdálkodásnak. — A bitói föld aranybánya volt annak idején, úgy mondtuk, hogy ott még a manna is megterem, de ez most a téeszé, és mégis azt mondhatom, ma többet hoz ki a nép a háztáji földből, mint régen a nagy táblákból. Igen okosak ezek az asszonyok. Mert az én fiatalkoromban ha paradicsomot ültettünk, akkor csak az volt , száz-kétszáz négyszögölön, vagy egy holdon; ka- pálgattuk. ügyeltünk rá, hogyan fejlődik, és leszedtük, mikor beért. Most olyat már el se lehet képzelni, hogy egy darab földbe egyféle zöldség legyen. Ebben a kiskertben is — vezet végig az ágyások között Gáborné — egyszerre van hagyma, saláta, gyökér, aztán nem sokára következik az uborka. Így persze mindig van vele dolog, az első tavaszi naptól késő őszig. Éppen any- nyi, hely van a sorok közt, hogy elfér a kapa hegye. Az se jutott régen senkinek eszébe, hogy például borsót vessen a szőlő közé, s szokásos ma a krumpli is. Mindent kihoznak a földből, amit csak lehet. Az idén pótkerteket is adott a téesz. Intenzív zöldségtermesztés kisüzemben? — tűnődöm, míg nézegetem a háztáji kertek Este hét óra. A hévízgyörki hétszáz éves romtemplom tornyán álmosan kelepei egy gólya. A szemben levő hosszú ház vaskapuját rázogatom. Két szomszéd is megszólít. — A Bencze nénit keresi? Nincs még idehaza. Kinn van a kertekben, öreg este lesz, mire megjön. Bencze Józsefnét fél kilenc tájban találom otthon. Szabadkozik. — Ügy elvan az ember a munkával... Ahogy kapálgat- juk az apróságokat, nem jut eszünkbe, hogy mennyit mutat az óra — mondogatja, miközben hatalmas lavórban kezet mos az udvaron. A tomá- cos házban olyan rend és tisztaság fogad, mintha egész nap takarítottak volna. De a hatvanhét éves özvegyasszony egyedül él, és már kora reggel kiment a határba, ebédre se tért meg. A férje után jár a háztáji föld, abban termel piacra való zöldséget. Sokszor segít négy kertészkedő lánya családjának kapálni, leszedni a terményt, összekészíteni az árulnivalót. „Szorgos emberem volt” — Már akkor is foglalkoztak a faluban zöldséggel, amikor én még lánykodtam. Mi csak a magunk szükségére termeltünk, mert édesapám a vasúthoz járt, talán két holdunk, ha volt, de a nagyobb földes gazdák vitték bizony a káposztát meg később a dinnyét is a piacra, öregektől hallottam, hogy eleibe olyan is volt, hogy az asszonyt zavarták hátikosárral a piacra, hogy áruljon ki a kerti zöldségből dohányravalót, mert néhány komótosabb gazda csak kiült a kispadra, szíttá a pipáját, ha úgy tetszett, kisétált a pincesorra, de dolgozni nem akarózott. Ezek nem is jutottak semmire, igen megfogyatkozott a földjük. Nekem igen szorgos emberem volt. Annak nem számított a por, a meleg meg az eső se, nem húzódott el semmi munka elől — meséli Benczéné, s mutatja a népes család fényképét. — Nézze csak, milyen kis ember lett, megette a dolog. Nagyon szerette a munkát meg a földet, még a téeszben is lehúzott tíz esztendőt. Értett az mindenhez. 1925-ben kerültünk össze, és akkor édesanyámék- kal mindjárt nekifogtunk, hogy a semmiből gazdaságot csináljunk. Kellett igyekezni, mert nőtt a család, hat gyerek született, 1942-ben már kilencen éltünk ezen a portán. — Az uram örökölt egy kis földet Galgahévízen az édesanyja után, mivel hévízi születésű volt. Akkor tanulgattuk, hogyan is kell bánni a diny- nyével. A szomszédok szívesen adtak tanácsot, mindig mondogatták, hogyha lehet, olyan helyre ültessük, ahol azelőtt sose volt, ott pihentebb a föld. Itt, Györkön annak a gazdának, akinek nagyobb beltelke, káposztáskertje volt, megtette azt, hogy a zöldség helyibe három éven lucernát vetett, azután nagyon szépen termett neki az apróság. Patyolatfehér gyökér — Tanulgattunk egymástól. Hévízgyörkre nősült egy fóti ember, Fekete Jánosnak néA KÖZÉPMAGYARORSZÁGI közmű- és mélyépítő VALLALAT felvételre keres normást, normatechnológust és mélyépítőiparban jártas műszaki előkészítőket. Jelentkezés: a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Gödöllő, Tessedik Sámuel u. 6. messzibe nyúló keskeny csíkjait. A földműves csak akkor méltó a mezőgazda névre, ha okszerűen, gazdaságosan használja a termőföldet, úgy is mondhatnánk, ha intenzíven gazdálkodik, s nem csupán vet és betakarít. Mit bír ki a föld? Bencze József né büszkélkedik ugyan, hogy milyen ügyesek a györki termelők a sokféle zöldséggel, de berzenkedik is, mert nincs hely váltani, forgatni a növényeket. — Talán az lenne jó, amit az egyik lányom hallott a piacon. Egy asszony mesélte, hogy az ő falujukban összefognak a gazdák, fogadnak egy agro- nómust, aki mindig vizsgálja a talajt, és megmondja, mit érdemesebb vetni, mit bír ki a föld. Már közeledik az éjszaka, amikor kilépek a Bencze-ház ajtaján. — Nem lesz eső — állapítja meg az asszony. Még dolgozik egy kicsit a Lucznik-varrógépen, van mit. Körülötte öt gyermeke és tíz unokája. Reggel együtt kél a nappal. örszigethy Erzsébet Legközelebb Kamion Táncgyűjtés filmszalagon A Magyar Tudományos Akadémia Néptánckutató Csoportja a közelmúltban Hévízgyörkön filmet forgatott. Idős emberek táncait örökítették meg a celluloidszalagon. A gyűjtőúton részt vett Martin György •kandidátus, a csoport vezetője, Tímár Sándor koreográfus, valamint Pálfy Gyula, a csoport munkatársa, aki a hévízgyörki néptánccsoport vezetője is. A legközelebbi gyűjtöútjuk- ra július 3-án mennek. A cél ugyancsak járásbeli: Kartal. ni. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1976. JÚNIUS 20., VASÁRNAP „Darugyár" a 2-es telepen Tv- és rádióerősítő állomások Aszódról Ebben az esztendőben, s a jelek szerint az V. ötéves terv többi évében is, komoly megbízatásoknak kell eleget tennie az aszódi Vegyesipari Szövetkezetnek. A hatvan dolgozót foglalkoztató elektromos részleg immár nemcsak motorok és háztartási kisgépek javításával foglalkozik, hanem a Magyar Hajó- és Da- rugyár megrendelésére,'a daruszerkezetek agyközpontjának az irányító egységnek az elektromos szerelését is elvállalták. Erre az évre hatvan darabot rendelt tőlük a budapesti gyár, ezeket egyiől egyig a Szovjetunióba exportálandó darukba építik be. Tizenkét fülke A Magyar Hajó- és Darugyár Görögország megrendelésére elvállalta 12 kikötői portáldaru gyártását is. Mivel nagyon elégedettek az aszódiak munkájával, e megrendelés teljesítésében is számítanak rájuk, s e tizenkét darunak már nemcsak az irányítóközpontja, hanem fél autóbusznyi nagyságú fülkéje is a szövetkezet 2-es számú telepén készül, így a lakatosoknak is bőven akad munkájuk. A pontosság kedvéért megjegyezzük, hogy tekintettel a sürgősségre, négy darufülke elektromos szerelése Budapesten történik, a többi nyolc viszont az utolsó csavarig Aszódon készül. A napokban kötik meg a szerződéseket a jövő esztendei munkákra. Szó van arról, ESŐBEN ÉS NAPSÜTÉSBEN Szívesen vállalt megbízások Egy postásnő monológja Kővágó József- nénakf hívnak. Már kilenc esztendeje járom Ve- csésen a körzetemet, mint levélkézbesítő. Csaknem ezer ház tartozik hozzám. Korábban Budapest X. kerületében, az Orion-gyárba jártam dolgozni. Amikor azt mondták, hogy itt, Ve- csésen, a lakóhelyemen adnak munkát, örömest jöttem. Esőben és napsütésben járom az utcákat, viszem a leveleket, a pénzküldeményeket és a számlákat. Minden családot ismerek, és engem is ismernek. A kilenc év alatt sok kéréssel fordultak hozzám az emberek. Volt, aki arra kért, levelét, pénzét adjam fel, de akadt olyan is, akinek hirtelen orvosra vagy gyógyszerre voii Jankovszky György felvétele szüksége. Szívesen vállaltam a megbízásokat, hiszen valamennyi azt is jelentette, hogy mint mindennapos vendéget várnak és elismernek. Szerintem a levélkézbesítő feladata, a küldemények kihordásán túl, a postatitok, a családi titkok megtartása és az emberség. Szeretem a munkámat, az emberek között jól érzem magam. Kedvenc kerékpárommal, sok csomaggal érkezem a címzettekhez. Előfordul, hogy egyi- kiik-másikuk nincs otthon, és én éppen számlát viszek, a szomszédok azonban segítőkészek. és kifizetik a tévé va(jy a rádió díját. Valkón születtem, Gödöllő thel- lett. Vágyom visz- sza szülőhelyemre, bár az itteni emberektől nehéz szívvel válók el. Gödöllőn fogok dolgozni, ott leszek levélkézbesítő, de a Vecsé- sen töltött kilenc évre mindig szeretettel gondolok majd vissza. Lejegyezte: Udvari Gábor hogy jövőre már a Szovjetunió megrendelésére készülő daruk fülkéit is az aszódi szövetkezet gyártja. A faipari részleg is bőven el van látva munkával. Az ottani dolgozóknak egyébként a darufülkékkel kapcsolatosan is vannak feladataik: ők burkolják tetszetős dekoritlemez- zel a fülkék belsejét. A faipari Részlegből kikerülő termékek jóval több mint a fele exportra megy. Legkeresettebb gyártmányuk a szék, ezekből az idén húszezer darabot készítenek. Svájcba, Hollandiába és Belgiumba gyékényfonat-támlás, színes és natúrszínű székeket küldenek, míg Franciaország megrendelésére fenyőpadokat és ülőgarnitúrákat készítetnek — az ARTEX külkereskedelmi vállalat közvetítésével. A legnagyobb megrendelőjük Belgium és Hollandia. Rövidesen száz darab pihenőszéket szállítanak Kuala Lumpurba — mintaképpen. Ha a vevő elégedett lesz, minden bizonnyal újabb megrendelések követik a mostanit. Mellé kis torony Egyébként az országhatáron belül is sokfelé megtalálhatók az Aszódom készült bútordarabok. Jelenleg például a Budai Vendéglátóipari Vállalat megbízásából térelválasztó elemeket és magyaros vendéglői berendezéseket készítenek. Kétség nem fér ahhoz, hogy a faipari részleg kapacitása teljesen lekötött, így célszerűnek látszott a fejlesztés. Űj gépeket vásároltak, például csapolómarót, felsőmarót. Ezek munkába állításával szeretnék a termelést kétszeresére növelni. Az asztalosok termelési terve ebben az esztendőben nyolcmillió forint értéket tesz ki. Utoljára hagytuk azt, ami tulajdonképpen országos örömre is okot adhat, s ami ugyancsak az aszódi Vegyesipari Szövetkezet dolgozóinak nevéhez fűződik. Ök gyártják — az idén száz darabot — azokat az alumínium burkolatú konténereket, amelyeket nem szállításra használnak, hanem „lakásnak”. E tehergépkocsin is szállítható nagy dobozokat alkalmi irodának építkezéseken, vagy raktárnak bárhol fel lehet állítani. Nos, ezt a terméket fejlesztették tovább. Kooperáltak a Magyar Televízióval és a rádióval, onnan kapják a három rádióadó, továbbá a televízió egyes és kettes műsorának erősítő blokkjait. Ezeket beépítik az alumínium burkolatú konténerekbe — amelyeket az automatikus klimati- záló berendezésekkel is ellátnak — mellé kis fórnyot szerelnek. így készül el a komplett erősítő — átjátszó — állomás. Sok-sok ember óhaja ez azokon az árnyékoltnak nevezett vidékeken, ahol élvezhetetlen a televízióadás, s nem lehet jól hallani a Kossuth vagy a Petőfi rádió idősorát. Telepítés a Hegyes hegyen Két erősítő állomást már el is készítettek, ezeket rövidesen Pásztón, illetve Móron állítják fel. A harmadikat a visegrádi tanács megrendelésére csinálják — a televízió felügyelete alatt természetesen — ezt a nagymarosi Hegyes hegy tetején már a szövetkezet szakemberei telepítik majd. Abban a térségben így augusztus végén már javulnak a vételi viszonyok. A felmérések tanúsága szerint hatvan ilyen állomásra lesz szükség, hogy az egész országban megfelelő legyen a rádió- és- tévéadások vétele. Ezeket ebben az ötéves tervben el is készítik Aszódon: az idén a már említett hármat, s jövőre további tíz darabot. Minden egyes erősítő állomáson 200 ezer forint értékű munkát végeznek az aszódi lakatosok, s az elektromos szereléssel foglalkozó szakemberek. Fehér Béla Életüket, haláluk körülményeit kutatta Dokumentációs gyűjteményt adományozott a múzeumnak Páratlanul érdekes anyaggal gazdagodott a közelmúltban az aszódi Petőfi Múzeum történeti dokumentációs gyűjteménye. Az ajándékozó Lengyel Károly őrnagy aszódi gyűjtő volt, aki a második világháború alatt Aszódon meghalt és eltemetett olasz katonák tragédiáját dolgozta fel. Amikor az angolszáz csapatok 1943-ban Szicíliában partra szálltak és északnak indultak, a fasiszták Mussolinit megfosztották vezéri tisztségétől és fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek a szövetséges hatalmakkal. Ettől kezdve a kapitulált olasz hadsereg magyar földön rekedt egységeit a németek ellenségnek tekintették. A magyar hatóságok azonban elnézőbben bántak az olaszokkal, és munkalehetőséget teremtettek számukra. Amikor a front 1944-ben Kartalhoz és Aszódhoz közeledett, több olasz katonát a németek magukkal hurcoltak. Egy részüket — feltehetően tizennégy embert — a község közeli erdejében agyonlőtték. A többiek Aszódon húzódtak meg, ahol a polgári lakosság emberségesen bánt velük. A fasiszta egységek nyomában érkező szovjet csapatok Aszódon a régi Podmaniczky- kastélyban (ma általános iskola) kórházat létesítettek. Itt helyezték el a bujkáló, legyengült olasz internáltakat, s ide szállították azokat az olasz katonákat is, akiket elhagyott bányában bezárva találtak meg a Vörös Hadsereg egységei. A több éves háborús szolgálat. a rossz táplálkozás miatt sokan meghaltak a kórházban. Tizennyolc olasz katona, egy őrnagy, egy hadnagy, egy tizedes és 15 sorkatona soha többé nem láthatta meg Itália egét. Származásukat, életüket, haláluk körülményeit kutatta, derítette fel Lengyei Károly. A sírokat ma már hiába keresnék Aszódon. Az olasz Vörös- kereszt éppen az aszódi őrnagy kutatásai nyomán kereste fel az elhunytak hozzátartozóit és az olasz katonák földi maradványait a világháború után harminc évvel Olaszországba szállították. A kartali erdőben kivégzett, és jeltelen sírban nyugva 14, valamint az aszódd temetőben három évtizedig nyugvó olasz katona enléke még ma is fölidézi az embertelen háborút. Asztalos I
