Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-02 / 129. szám

1976. JÜNIUS 2., SZERDA Heti jogi tanácsok A vállalatok fejlődése új szakaszhoz érkezett. Ezeket kell tükröznie a most készülő, többnyire még vita alatt álló kollektív szerződéseknek. Mi­vel lapunk hasábjain többször szóvá tettülk a korábbi kollek­tív szerződések azon szabá­lyait, amelyek a jogszabállyal ellentétesek voltak, és emiatt hátrányosan érintették a dol­gozókat Olyan eseteket is megírtunk, amikor a vélt sé­relmeknek nem tudtunk hitelt adni, mert helyeseik voltak a megállapodások szabályai. Több olvasónk keresett már fel bennünket az új, 5 éves kollektív szerződések előkészí­tő időszakában, Abba termé­szetesen nem szólhatunk bele, hogy milyen tartalommal töl­ti, ki a vállalat középtávú idő­szakra szóló megállapodását. A kérdésekből, a hozzánk érkező levelekből látjuk, hogy a ter­vezetek összeállítását hosszú és alapos előkészítő munka előzte meg, és az üzemi demokrácia fórumain megvitatják a kol­lektív szerződés pontjait. Né­hány kérdésre most mi is ki­térünk röviden. Az áthelyezett dolgozónak korábbi idejét törzsgárdatag- ságként figyelembe lehct-e venni a részesedésnél? Az ötödik ötéves terv első évében különös jelentőséget hozott az 1976—80. évre szóló új, 5 éves kollektív szerződés. A szabályok kidolgozásánál éppen ezért többi között figye­lembe kell venni a vállalati jövedelem és bérszabályozás rendszeréről szóló 28/1975. (IX. 15.) MT számú rendelet, illet­ve a 29/1975. (IX. 15.) MT. szá­mú rendelet előírásait, ezek végrehajtásáról rendelkező munkaügyi miniszteri rendele­teket. Ez utóbbiakból kiemel­jük a vállalati bérszabályozá­si rendszer részleteit szabályo­I désre az a válaszunk, hogy az áthelyezett dolgozó esetében az év végi részesedésre vonat­kozó igényét a munkában el­töltött idő határozza meg, ter­mészetesen a bérarányosságon felül. Ahol ebben a kérdésben nincs egyetértés, azt ajánljuk, hogy a Bírósági Határozatok 1975. évi augusztusi számát nézzék meg. zó 14/1975. (XI. 15.) Mü. M., fcs a részsesedesi alap felhaszná­lását szabályozó 15/1975. (XI. 15.) Mü. M. számú rendelete­ket. Természetesen figyelembe kell venni a munkaügyi mi­niszter és a SZOT irányelveit, a korábbi kollektív szerződé­sek tapasztalatait, és a válla­latok sajátosságait. Ami a legtöbb vitára adott már eddig is okot, az az év végi részesedés felosztása, és ezen belül is az áthelyezett dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos. Változatlan á sza­bály, hogy az áthelyezett dol­gozónak az, előző munkaviszo­nyait a vállalatnál eltöltött időként kell figyelembe venni, visszamenőlegesen mindaddig, amíg az áthelyezési,' folyamat meg nem szakad. Ebből ter­mészetesen következik, hogy a kollektív szerződés a Munka Törvénykönyve 25. §. (3) be­kezdésével ellentétesen ezt a kérdést nem szabályozhatja. Mármost ami a továbbiakat il­leti, vagyis, hogy a vállalathoz áthelyezett dolgozónak a ko­rábbi munikaviszonylban eltöl­tött idejét a törzsgárdatagság szempontjából figyelembe le­het-e vermi az év véigi része­sedés megállapításánál, első­sorban abból kell kiindulni, hogy a kollektív szerződésnek — amely munkaviszonyra vo­natkozó szabályokat tartal­maz — jogszabályi jellege van, ezzel szemben a törzsgárda szabályzat társadalmi jellegű szabályozás. Abban a kérdés­ben, hogy ki tartozhat a válla­lati törzsgárdához, és hogy kit milyen fokozat illet meg, a vállalati szakszervezeti szerv dönthet. A kollektív szerződés, pedig meghatározhatja, hogy a törzsgárda tagsághoz az alap­részesedésen felül, milyen to­vábbi juttatást ad a vállalat. Tehát a sokakat érintő kér­A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSE A balesetelhárítási szabályokról Egy Pest megyei mezőgaz­dasági termelőszövetkezet ipa­ri részlegének helyettes veze­tője szélviharos időben a padlásra akart menni anya­gért A havas, csúszós talajon álló, nem biztosított létra azonban kicsúszott alóla, a szerencsétlen ember a földre zuhant és súlyos sérüléseket szenvedett. Kilenc hónapig táppénzes állományban volt és 30 százalékosan csökkent munkaképességűnek nyilvá­nították. Felépülése után a tsz, mint bedolgozót foglal­koztatta és így is annyit ke­resett, mint korábban. A né­pi ellenőrzési bizottság azon­ban a munkaviszonyt szabály­tól annak minősítette, mire a tsz e£t megszüntette és a rok­kantnak egyik telepén aján­lott fel munkalehetőséget, Az illető azonban, arra hivatkoz­va, hogy a munkahelyre a HÉV-vel kellene utaznia, az állomás pedig lakásától 3 és fél kilométernyire van, eny- nyit pedig nem iud járni, az állást nem fogadta el. Ezek után a szövetkezet vezetősége a tagok sorából törölte. A rokkant később egy má­sik szövetkezetnél elhelyezke­dett, de a korábbi állásában volt és az új munkahelyén el­ért jövedelme közti különbö­zet megtérítéséért a szövetke­zeti döntőbizottsághoz for­dult, amely elutasította. Ha­sonló álláspontra helyezke­dett a gödöllői járásbíróság is, mert a kihallgatott orvos­szakértő szerint a HÉV-állo- níáshoz vezető utat egészsége károsodása nélkül meg tud­ja tenni. Fellebbezésre a Pest megyei bíróság a járásbíróság döntését megváltoztatta, s a termelőszövetkezetet havi 1800 forint járadék fizetésére kö­telezte. Az ítélet indoklása szerint az Igazságügyi Orvos­szakértői Iroda úgy nyilatko­zott, hogy a rokkant a hosz- szantartó állást, járást nem bírja ereje megfeszítése nél­kül. Figyelembe vette azt is, hogy az illető kárenyhítési kö­telezettségének haladéktala­nul eleget -tett, mert egy fo­gyasztási szövetkezetben be­dolgozói munkát vállalt A jogerős ítélet ellen emelt tör­vényességi óvásira a Legfel­sőbb Bíróság a Pest megyei Bíróság ítéletét hatályon kí­vül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat hozata­lára utasította. _ Az általános balesetelhárí­tási és egészségvédelmi óvó- rendszabályok (ÁBEO) hatá­lya a termelőszövetkezetekre is kiterjed — hangzik a ha­tározat. Előírásait — a SZOT-szabályzat értelmében — nemcsak a tsz-nek, hanem a dolgozójának is meg kell tartania. Csak biztonságos, és a mindenkori célnak és igény- bevételnek megfelelő, jó álla­potban levő, elcsúszás és fél- rebillenés ellen biztosított létrákat, hordozható lépcsőiket szabad kiadni, illetve hasz­nálni. A támasztólétrákat fe­lül vagy alul elcsúszást gátló elemmel, vagy egyéb módon biztosítani kell, használatba vétel előtt pedig a létra hasz­nálhatóságáról minden eset­ben meg kell győződni. Hibás létrákat kiadni vagy használ­ni tilos. Az eljárt bíróságok helye­sen állapították meg, hogy a tsz a balesetért kártérítési fe­lelősséggel tartozik. Figyel­men kívül hagyták azonban azt a rendelkezést, amely sze­rint g tsz mentesül a kár ama része alól, amelyet a tag vét­kes magatartása idézett elő. Vétkessége pedig megállapít- ható. Munkája köziben köteles lett volna az ÁBEO említett előírásait megtartani, ezt pe­dig elmulasztotta. Vétkes ma­gatartása kármegosztásra ad alapot. Ennek arányát közre­hatásának mérve dönti el. El­bírálásánál nem mellőzhető az a bizonyított tény, hogy a bal­esetet megelőzően a sérült a szövetkezettől a nem bizton­ságos munkavégzés körülmé­nyeinek kiküszöbölését kérfe. Mindezeket az új eljárásban kell tisztázni. Figyelembe kell venni, hogy a tsz a sérült ja­vára balesetbiztosítást kötött. Ennek alapján az illető 24 ezer 590 forintot kapott. Nem állapítható meg azonban, hogy a biztosítási díjat a szö­vetkezet vagy tagja fizette-e és így beszámításnak van-e helye. \ n. e. A vállalatnál egész évben munkaviszonyban álló dolgozót az év végi részesedés megilleti, ezt a jogosultságát a kollektív szerződés nem zárhatja ki. Nagy jelentősége van a munkahelyhez való hűségnek, az év végi részesedés felosztá­si szabályainak szempontjából. A vállalat azonban az év vé­gi részesedés kifizetésének megtagadásával kapcsolatos jogaival csak társadalmi ren­deltetésüknek megfelelően él­het. Már ebbeb az évben sem lehetett alkalmazni azokat a korábbi szabályokat, hogy a dolgozót elüssék az év végi ré­szesedéstől, ha a kifizetéskor már nem volt a vállalatnál. Ebben az évben például köz­beszóltunk, amikor az egyik munkavállaló ledolgozta az egész évet, de egészségi okok­ból a vállalat hozzájárulásá­val megszüntette munkaviszo­nyát, és így az év végi része­sedés kifizetésekor már nem dolgozott munkahelyén, amiatt kizárták az év végi részesedés- bőL írtunk ilyen esetekről ta­valy is, ezért az új kollektív szerződés elkészítésénél erre feltétlenül vigyázni kell. Mi a helyzet a rendelkezés visszamenőleges hatályát ille­tően, tekintettel arra, hogy a kollektív szerződések általában július 1-ével lépnek életbe. Természetesen a dolgozók jo­gait nem sérthetik, ha történe­tesen január 1, és június 30 kö­zötti időszakban keletkezik olyan munkaügyi vita, amit másként rendezett a régi, és másként, az új kollektív szer­ződés. Ezzel kapcsolatban szük­ségesnek tartjuk, ha a kollek­tív szerződések olyan átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz­nak, amelyek kimondják pél­dául, hogy hogyan kell eljárni azokban az esetekben, amikor a dolgozót az előző vagy _a je­len kollektív szerződés előírá­sa alapján valamilyen előnyök illetik meg. Láttunk olyan ter­vezetet, amely azt mondta ki, hogy ha a dolgozónak az 1975. december 31-ig érvényben volt kollektív szerződés szabálya előnyösebb, rá 1976. július 1- től azt kell alkalmazni, ha az 1976. július 1-án hatályba lé­pő kollektív szerződés szabá­lya előnyösebb, rá ezt 1976. ja­nuár 1-től kell alkalmazni. Természetesen ettől eltérő sza­bályok lehetnek. D. M. J. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a Pest megyei Hír­lap szerkesztősége minden hé­ten szerdán, du. 5—7 óráig in­gyenes jogi tanácsadást tart ol­vasói részére ^ Hírlapkiadó Vállalat (Budapest Vm, Blaha Lujza tér 3.) földszinti tanács­adó termében. Ügyészi vizsgálatok Az alkoholisták gyógykezeléséről A közelmúltban egy tudósí­tás hírt adott azokról az in­tézkedésekről, amelyeket a ráckevei járásban az alkoho­lizmus megfékezésére tervez­nek. Az alkoholizmus ellen •azonban nemcsak a ráckevei járásiban folyik a harc, hanem máshol is a megyében. Ezt bi­zonyítják az év első felében lefolytatott ügyészségi vizsgá­latok. Céljuk annak értékelé­se volt. hogy az egészségügyi hatóságok az alkoholisták gon­dozására, illetve gyógykezelésé­re kötelezése során megfelelő­en jámak-e el. Ugyancsak fel­adat volt annak megállapítá­sa is, hogy az egészségügyi ha­tóságok intézkedései hatéko­nyan szolgálják-e az alkoho­lizmus leküzdését. A vizsgála­tokra 5 járási hivatal és 5 vá­ros — közülük 4 járásra is ki­terjedő hatáskörrel rendelkező — egészségügyi osztályon, to­vábbá a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályán került sor. Nyolcszáz eljárás A vizsgálatok megállapítot­ták, hogy 1975-ben 800 eset­ben indult eljárás alkoholisták gondozáson való részvételre való kötelezése, illetőleg alko­holelvonó osztályon történő gyógykezelésének érdekében. Az eljárás megindítását a leg­gyakrabban a házastárs, a rendőrség, rokon vagy testvér, községi tanács, illetve egyéb állami és társadalmi szerv kezdeményezte. A munkahelyi kezdeményezés viszonylag rit­ka. A vizsgált 800 ügyből mindössze 7 ügyben indult el­járás munkahelyi kezdeménye­zés alapjáig. A vállalati szak- szervezeti bizottságok is mind­össze 3 esetben kezdeményezték az eljárást. A társadalmi- szer­vek kezdeményezése is nagyon ritka. így például a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetei mindössze 2 esetben fordultak ilyen kéréssel az illetékesek­hez. Ezért is helyeselhető az a ráckevei kezdeményezés, amelynek értelmében á járási Vöröskereszt minden község­ben megszervezi az alkoholel­lenes társadalmi bizottságot. A bizottság működése felté­telezhetően azt eredményezi, hogy az alkoholisták önként vetik alá magukat a gondo­zásnak és a gyógykezelésnek. A _ cél ugyanis az önkéntes gyógykezelés, és a hatósági in­tézkedésekre lehetőleg csak akkor kerüljön sor, ha az ön­kéntesség nem vezetett ered­ményre. Ezért is írja elő a jog­szabály, hogy a gondozásra kö­teles előtt a társadalmi és egészségügyi szerveknek meg­győző és felvilágosító tevé- kenységet kell végezniük. E feladatuknak azonban az említett szervek nem mindig tesznek eleget, és többször elő­fordult, hogy csupán azt közöl­ték az érdekelt személlyel: vá­laszthat az önkéntesség és a kényszerkezelés között. Az alkoholistákkal szemben alkalmazható intézkedésekkel kapcsolatos alapvető rendelke­zéseket az egészségügyi tör­vény tartalmazza. így többek között meghatározza a tör­vény azt, hogy mikor van he­lye kényszerintézkedésnek. Eszerint az egészségügyi ható­ság akkor intézkedhet, ha az alkoholista rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kis­korú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet,illetve munkahe­lyén a munkát ismételten sú­lyosan zavarja. A kényszerin­tézkedés lehet gondozáson va­ló részvételre kötelezés, illet­ve kórház alkoholelvonó rész­legén történő gyógykezelés. A környezettanulmányok hiányosságai Az ügyészi vizsgálatok során észlelhető volt, hogy a gondo­zás elrendelését kezdeménye­ző beadványok, illetve megke­resések nem mindig tartalmaz­zák a hatósági döntéshez szük­séges adatokat. Ez még érthe­tő abban az esetben, ha a kez­deményező házastárs, család­tag vagy rokon. Helyteleníthe­tő azonban, ha a munkáltató szerv vagy a táradalmi szerv nem ismeri a jogszabályt. Az említetteknek tisztában kelle­ne lenniük azzal, hogy az alko­holistákkal szemben kényszer- intézkedések elrendelésére csak a jogszabályban előírt fettételek mellett kerülhet sor. Az egészségügyi hatóság ugyanis a bejelentést tevő és a gondozásba vételre bejelentett személy meghallgatásával megállapított tényállás gondos mérlegelésével határoz. A hatósági döntéshez az em­lítetteken kívül szükség van még szakképzett személy által készített környezettanulmány­ra is. A vizsgálatok szerint a környezettanulmányok minden esetben elkészülnek, és azokat általában körzeti ápolónők, ki­vételes esetekben körzeti orvo­sok készítik. A környezettanul­mányokkal kapcsolatban hiá­nyosságként említhető meg, hogy néha általánosságokat tartalmaznak és tényállási ré­szük sem mindig megfelelő. Amennyiben az eljárás kezde­ményezésére irányuló bead­vány nem tartalmaz megfelelő adatokat, és a környezettanul­mány is hiányos, az egészség- ügyi hatóság nehezen tud meg­nyugtató döntést hozni. A környezettanulmányok hi­ányosságaira vonatkozóan többféle ok szolgál magyará­zatul. Egyik oka a hiányossá­goknak, hogy a környezetta­nulmányokat készítő , körzeti nővérek és orvosok a rendelési idő eltelte után készítik azokat és ez a körülmény hat azok színvonalára. Esetenként a ta­nyavilágban a lakóhely meg­közelítése is gondot okoz, néha a szomszédokat sem lehet meg­találni, akik felvilágosítással tudnának szolgálni. Jelentőségének megfelelően Az ügyészségek tapasztalatai ezerint a gondozásra kötelező határozatok minden esetben törvényesek és megalapozottak voltak. A gondozó intézeti ke­zelés végrehajtásában nehézsé­gek eddig nem fordultak elő. Az egészségügyi hatóságok 205 személyt köteleztek álkoholel- vonó osztályon történő gyógy­kezelésre. E vonatkozásban az ügyészségek jogszabálytól elté­rő intézkedéseket csupán ese­tenként észleltek. így például előfordult, hogy az iratokból nem lehetett megállapítani, az érintett személy részesült-e már elvonó kezelésben, és a határozatok Indokolása sem volt minden esetben megnyug­tató. A vizsgálatok tapasztalatai­ból megállapítható, hogy az egészségügyi hatóságok töre­kednek feladataik megfelelő ellátásra. A alkoholizmus el­leni küzdelem jogi eszközei­nek alkalmazása azonban azt mutatja, hogy e jelentős tár­sadalmi probléma nem kap fontosságának megfelelő hang­súlyt. Dr. Varga Emii Tíz nap rendeletéiből A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatósága több fon­tos szabályt adott ki, amely­re olvasóink figyelmét az alábbiakban hívjuk fel: — a mezőgazdasági szövet­kezeti járadéknak átcsrélésé- ről nyugdíjra, —, a mezőgazdasági szövet­kezeti tag nyugdíjának alap­jául szolgáló havi átlagkere­set kiszámításáról, — gyermekgondozási segé­lyezés ideje alatt újabb szü­lés esetén a terhességi-gyer­mekágyi segély folyósításáról, —• a gyermekközösségben megbetegedő gyermekek szü­leinek táppénzbe vételéről. A felsorolt szabályok a Tár­sadalombiztosítási Közlöny 4. számában jelentek meg. A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló egyes rendelkezések módosításáról (a szakszervezet egyetértési jogáról) a 12/1976. (V. 27.) MT. rendelet rendelkezik. (Magyar Közlöny 42. szám). A honvédelmi hozzájáru­lásról a 11/1976. (V. 27.) PM. rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 42. szám). A gyermekgondozási se­gélyről — a termelőszövetke­zeti tagok esetében — a 20/ 1976. (V. 27.) MÉM. rendelke­zés intézkedik (Magyar Köz­löny 42. sz.). VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Építési tanácsadó Milyen típusú lakóépületeket készíthetünk? A telkek beépítési lehetősé­geit a településire készített rendezési tervek határozzák meg. Az ezekben leírt beépí­tési formából következik a la­kóház alaptípusa. A telek ki­választásánál tehát gondosan kell eljárnunk, mert dönté­sünkkel egyben a majdan megvalósuló épület típusát is meghatározzuk. A családi házak a legelter­jedtebbek. Épülhetnek szaba­don állóan, vagy a telek ol­dalhatárára. Egy-, vagy két­szintes lakásokat tartalmaz­nak. A megfelelő méretű tel­ken tervezhetünk két lakást magábanfoglaló egytömegű házat. Ez különösen gazdasá­gos, mert alapozásnál és a szerkezeti faiaknál is takaré­kos megoldású. Nagyobb csa­ládok részére ajánlott. A családi ház tervezésénél legyünk előrelátók: gondol­junk a későbbi bővítésre is. Ezt többféleképpen lehet meg­oldani. Hozzáépítéssel, vagy tetőtér beépítésével. Az utób­bi eljárás előnye, hogy kis alapterületen, gazdaságosan több szobás lakás helyezhető el. A tetőtérbe kerülő helyisé­gek alapterületének csak a fe­lét veszik számításba a lakás összterületének megállapítá­sánál. A második szint födé­mé készülhet könnyűszerke­zettel is, s a hőszigetelésre a hazai készítmények közül ki­váló anyagokat használhatunk fel. A tetőtéri szint helyisé­geit célszerű az elő- vagy hátsókért felé nyitni. Az ikerház két azonos csa­ládi ház összeépítésével jön létre. Előnye a keskeny utcai szélességű telek jó kihaszná­lása, továbbá az, hogy az úgy­nevezett vizes helyiségeket gazdaságosabban lehet csopor­tosítani. Ikerháznál is ajánl­juk a tetőtér-beépítést, mert így lehet legoptimálisabban kihasználni a fedélidomokat. A sorházaik tulajdonképpen egymás mellé sorolt családi háziak. A sorolás következté­ben az egymáshoz csatlakozó fedélszerkezetekkel olcsóbban építhetők. A harántfalszerke­zet lehetővé teszi a homlokza­ti felületek teljes megnyitá­sát. Természetesen a sorhá­zak is készülhetnek egy- és kétszintes formában. Láncháznak nevezzük a rit­mikusan változtatott töme­gekkel megépített sorházat. A további fejlődés az átrium­házakhoz vezlet. A telekterü­let csökkenésével a használ­ható kertfelület, növekszik. A nappali előtt elkülönülő zöld­felületet nyerünk. Az átrium- házak lényegében „L” alakú épületek, sorolva, kiegészítő kertekkel. A teraszház-típusok az utób­bi időben hazánkban is kezde­nek^ elterjedni. Ez a forma a különleges lejtési viszonyok­kal rendelkező télkeken épít­hető. A csak részben egymás fölé épített ,lakásokat nagy méretű, s kertesíthető terasz- felületek tagolják. Mekkora lakást építhetünk? Az állam szabályozta a meg­építhető lakások nagyságát. Minden tulajdonszerzésre jo­gosult személy, vagy család, legfeljebb 140 négyzetméteres alapterületű. s hatszobásnál nem nagyobb lakást építhet a családi házas forma esetében. Többlakásos épületben a la­kások alapterülete nem ha­ladhatja meg a 125 négyzet- métert. A lakás alapterületé­nek megállapításánál figyel­men kívül kell hagyni a nem lakás céliára szolgáló helyisé­geket, például a garázst, a műtermet, <s, műhelyt, az üz- lethelyisé',et, valamint a la­kás belső lépcsőiének alaote- rületét.. Mint már említettük, a tetőtér helyiségeinek csupán a felét kell számításba venni az alapterület megállapításá­nál. Csiki Róbert építészmérnök, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályánál: munkatársa j i d

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom