Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-17 / 142. szám
1976. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK XMtiaa Határidő előtt Magyar építőmunkások az orenburgi gázvezeték munkáiról Bogorodcsaniban, az Orenburg gázvezeték és a Szovjetunió nyugati határának találkozási pontjánál korszerű, betonból és üvegből álló épület emelkedik. Az ezerszemélyes étkező már fogadja vendégeit. A vezeték ötödik, befejező szakasza mentén -levő épületet egy hónappal határidő előtt adták át rendeltetésének a magyar építőbrigádok. A magyar építőmunkások már megkezdték Bogorodcsa- ni határában az új, 150 lakása? épület alapozását. Teljes erővel dolgoznak a kompresz- szorállomás és egy új iskola építésének előkészítésén. Tapasztalatok a gödöllői járásban legyen szorosabb, rendszeresebb a kapcsolat A gödöllői járás 115 párt- alapszervezete közül 91-ben valamennyi párttaggal megtörtént a beszélgetés május végéig: több mint 3200 kommunista vett tehát részt eddig abban az eszmecserében, amely — a járási pártbizottság vezetői szerint — csak formailag ér véget rövidesen, mert tartalmilag további feladatokat ró az alapszervezeti és a pártvezetőségekre. — Valósággal mint a geológiai szondával végzett vizsgálat a talaj különböző rétegeit, úgy tükrözték a beszélgetések a különböző társadalmi osztályok, rétegek politikai véleményét, általános helyzetét — és saját eddigi munkánk eredményeit, fogyaaz országgyűlés kulturális bizottsága szerdai ülésének napirendjén. A tanácskozáson Ortutay Gyula akadémikus elnökölt, részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke és Madarast Attila pénzügyi államtitkár, valamint a szaktárcák vezető munkatársai. Az oktatás, a tudományos kutatás, a kultúra és a köz- művelődés legkülönbözőbb területein történt események széles körű, számokkal, ada- tol al nyomatékosított zárszámadásához dr. Garamvöl- gyi Károly oktatási miniszter- helyettes, dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes, Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára, dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió elnök- helyettese és dr. Szatmári István, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. Az írásos anyag, valamint a tárcák és az intézmények vezető munkatársainak beszámolói az örvendetes eredmények mellett szóltak a megoldást sürgető feladatokról is. A szóbeli kiegészítéseket követő vitában nagy hangsúllyal vetették fel, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokat az eddigieknél alaposabbá kell tenni, és azt is el kell érni, hogy minden iskolaérett gyerek a ríormális időben — késedelem nélkül — üljön iskolapadba. A bizottsági ülés több reflexiót, sőt elemzést kiváltó témája volt a szakmunkás- képzés, pontosabban a szakmai tárgyak oktatásában megnyilvánuló túlzott maxima- lizmus, illetve következetlenség. Immár visszatérő téma, s ezúttal is szót emeltek ellene: megsokasodott a tanári adminisztráció. Rámutattak arra is, hogy miközben a kormányzat egyre nagyobb költségeket fordít, s egyre nagyobb szellemi potenciát mozgósít az emberfők sokaságának minden oldalú fejlesztésére, úgy tűnik, hogy viszonylag kevesebb figyelem övezi a közművelődés intézményeinek elkészítését, fejlesztését. A vitában felszólalt Avar István, Káli Ferenc, Király István, Ortutay Gyula, Petro- vics Emii és Salamon Hugó- né. Gyarmati János elnökletével tartotta ülését az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett Inokai János, az országgyűlés alelnöke is — a képviselők az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyd Mi- ii’sztórium 1975-ös költségvetésének teljesítését elemezték. A Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes, valamint a Klézl Róbert közlekedési és postaügyi miniszterhelyettes tájékoztatóját követő vitában a képviselők több gondot említettek, számos fontos kérdésre kértek és kaptak választ az illetékesektől. Több felszólaló is sürgette az építkezések előkészítésének további javítását. Élénk vita alakult lei a közlekedés és a távközlés egyes kérdéseiről is. Felhívták a figyelmet a képviselők arra, hogy egyes nagyvárosok környékének közlekedése további javításra szorul és helyenként gondot okoz az iskolakörzetesítés nyomán a gyerekek szállítása. A képviselők megnyugvással vették tudomásul, hogy konkrét intézkedések történtek a házgyári kapacitások V. ötéves tervben történő teljes kihasználására. A vitában felszólalt Daradics Ferenc, Gócza József, Gyarmati János, dr. Hegedűs Lajos, Inokai János, Jurato- vics Aladár, Marjanek József, Peták Tibor, Kiss Jenő, Ruisz József, Simon Gábor és Varga B. István országgyűlési képviselő. Az árellenőrzések hatására JO PÉLDA AZ ISG Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének tájékoztatója alapján az árellenőrzések tapasztalatairól tárgyalt szerdai ülésén a tárcaközi ár- és termékforgalmazási bizottság. A hatóságok az első negyedévben 8693 állami vállalat, szövetkezet, bolt, magánkisiparos és kiskereskedő árpolitikáját, kalkulációit, ártervét, árait vizsgálták. Az ellenőrzések száma tehát növekedett, s különösen a helyi árhatóságok kísérik a korábbinál sokkal nagyobb figyelemmel a különböző árintézkedések végrehajtását. A tapasztalatok szerint a vállalatok általában viszonylagos árstabilitásra törekednek, a kereskedelem is tartózkodik az indokolatlanul nagy haszonkulcsok alkalmazásától. Némelyik vállalat, mint például az Ipari Szerelvény- és Gépgyár helyes üzleti meggondolásokból kedvezményeket is nyújt megrendelőinek olyan időszakokban, amikor kevés a rendelés. Az Országos Kereskedelmi Felügyelőséghez tíz százalékkal kevesebb panasz érkezett a lakosságtól, mint egy évvel ezelőtt. . A vizsgálatok azonban sok szabálytalanságot is feltártak. A különböző árhatóságok ösz- szesen 3194 eljárást kezdeményeztek szabálytalanságok miatt, köztük 17 esetben büntető, 899 esetben szabálysértési, 287 esetben fegyelmi eljárást, 390 esetben pedig pénzbírságot. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének tájékoztatója megállapítja azonban. hogy a szankciók között még mindig sok a figyelmeztetés, olyan esetekben is csupán ezt az igen mérsékelt szankciót alkalmazzák, amikor erőteljesebb fellépésre lenne szükség. Napirenden a tavalyi költségvetés Két országgyűlési bizottság ülése Az oktatási és kulturális tárca, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, valamint a rádió és a televízió tavalyi költségvetésének végrehajtásáról szóló közös tájékoztató megvitatása szerepelt tékosságait — mondja Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára. — Onnantól kezdve, hogy hol kell erősíteni a marxista világnézeti nevelést, odáig, hogy hol kell javítanunk a gazdaságpolitikai tájékoztatást, számtalan fontos kérdésre kaptunk választ e beszélgetéseken. Nem bocsánatos bűn — Néhány konkrét tanulságot is le kellett vonnunk — fűzi tovább a szót Járjapka József, a járási pártbizottság titkára. — Az egyik az volt, hogy a párttagok minden eddiginél komolyabban veszik a magánélet tisztasága, a kommunista erkölcs követelményeit. Szinte minden alap- szervezetben szigorúan elítélték például a még nemrég bocsánatos bűnnek számító iszá- kosságot, s mert az legtöbbször együttjár a szervezeti élet elhanyagolásával, ilyen esetekben a beszélgető csoportok kilépést vagy — súlyosabb esetben — a pártból való törlést javasolták. Egy másik tanulságot úgy fogalmazhatnánk: a kommunisták igénylik, hogy a jövőben többet és rendszeresen beszélgessenek velük, értékeljék pártmunkájukat, szakmai, politikai fejlődésüket. Helyenként konkrét javaslat is született, hogy minden év vége felé tartsanak ilyen megbeszéléseiket pártcsoport szinten, ám egy-egy vezetőségi tag részvételével. — A pártcsoportokról általában sok szó esett — tájékoztat Fehér Béla. — A kommunisták azt kérték, legyen szorosabb és rendszeresebb a kapcsolat a pártvezetőség és a pártcsoportok között, a gazdasági és a pártvezetés ne utólag értesítse a pártcsoportok kommunistáit a különböző döntéseikről, hanem — ha mód van rá — már előtte tanácskozzon velük. Sokhelyütt szóvá tették azt is, hogy gyakran még a döntés ütán is rendszertelen, hiányos a pártcsoportok tájékoztatása, pedig ezzel szinte lemond a vezetés a hatékonyabb gazdaságpolitikai agitáció, a mozgósítás lehetőségéről. Törődés az idős kommunistákkal — A községi alapszervezetek tagjai a pártmunka emberi oldalát emelték ki, kérve, hogy az alapszervezeti és a pártvezetőség igyekezzék jobban megismerni a párttagok egyéni sorsát, törődjék többet az idős kommunistákkal, a nyugdíjasokkal. Ugyanezek a párttagok nem helyeselték, hogy csak az állandó megbízatást tekintik pártmunkának. Mint mondották, egy-egy alkalomszerű feladatot még a háztartásban dolgozó, kisgyermekes anyák vagy az egészen idősek is el tudnak látni, miért ne legyen hát meg az örömük, hogy valamit ők is tehetnek a pártért, a közösségért. — Külön kell foglalkoznunk az ipari és külön a mezőgazdasági jellegű pártszervezetekkel — mondották a továbbiakban a járási pártbizottság vezetői. — Azok a pozitív jelenségek ugyanis, amelyeket a nagyüzemi kommunistáikkal folytatott beszélget tések során tapasztaltunk, a mezőgazdasági jellegű párt- szervezetekben ma még jórészt hiányoznak vagy éppen csak gyerekcipőben járnak. Ilyenekre gondolunk: az ipari alapszervezetek kommunistái nagyon felkészülten és megalapozottan bírálták munkahelyük káder- és vezetési problémáit. Volt olyan nagyüzem, ahol azt tették szóvá, hogy a gazdasági vezető tűi sokat igér, amit aztán nem tud teljesíteni. Aztán: valamennyi ipari jellegű párt- szervezetben szóba került a munkafegyelem, a hatékonyság és a takarékosság. Konkrétan bírálták a munkások a pazarlást, az indokolatlan „nagyvonalúságot”. A kommunista munkások nemcsak szavakban fejezték ki egyetértésüket a párt politikájával, hanem készek a tettekre is: kommunista műszakokkal támogatják a kommunális fejlesztési célokat, részt kívánnak venni pártszervezetük cselekvési programjának végrehajtásában. Erősödjék a közösségi érzés — Ugyanez nem általános a mezőgazdasági üzemek párt- szervezeteiben. A cselekvési programokat kevésbé ismerik, a beszélgetésekben inkább a személyes problémák, egyéni gondok domborodtak ki, jóleső kivétel volt, ahol a közös gazdaság életét, gondjait is szóvátették. Mindez megszabja további teendőinket: arra kötelez bennünket, hogy még több energiával táplál- juk-erősítsük mezőgazdasági üzemeink kommunistáiban a felelősségtudatot, a közösségi érzést, a társadalmi érdekek védelmét és a cselekvési egységet. — Végül hadd számoljak be egy örvendetes kezdeményezésről, ami a beszélgetések hatására öltött testet Valkón, Vácszentlászlón és Dány községben. Az itteni kommunisták — jórészt mezőgazdasági dolgozók — ugyancsak tettekkel akarják kifejezni a párt politikájával való együttérzésüket. Erre a legjobb módszernek azt találták, ha maguk is aktívan elősegítik a kormány zöldség- és húsprogramjának végrehajtását, ezért olyanok vállalkoznak ismét kocatartásra, zöldségtermesztésre, akik évekkel ezelőtt felhagytak már vele. Szeretnénk, ha járásunkban minél több helyen csatlakoznának e hasznos kezdeményezéshez. Nyíri Éva A nemzetközi enyhülést a szocializmus gyorsabb építése is segítheti Nagygyűléssel zárult a béke és barátsági hónap A béke- és barátsági hónap eseménysorozatának országos záróaktusaként nagygyűlést tartottak szerdán a tatabányai Turul filmszinházban. A gyűlésre autós békemenetek érkeztek. A nagygyűlés elnökségében foglalt helyet Rafael Cisneros, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának hazánkban tartózkodó tag ja is. Dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az Országos Béketanács alelnöke méltatta a hónap jelentőségét. Elöljáróban megállapította: az eseménysorozat jelentős politikai sikerrel zárult. A nagygyűlések, a barátsági estek, a különböző találkozók igazi tömegdemonstrációk voltak. Az állampolgárok ezrei, a társadalom különböző osztályaihoz és rétegeihez tartozó emberek, párttagok és pártonkívüliek, ateisták és hívők, fiatalok és az idősebb korosztály tagjai a politikai és cselekvési egység szellemében foglaltak állást: legyen földünk a békében, barátságban és szabadságban élő népek virágzó otthona! A hónap nyitánya egyben az európai biztonság és együttműködés hete volt. Kiemelkedő jelentőségűek voltak azok a konferenciák, tudományos ülések, amelyeken saját életünk és a nemzetközi politika összefüggésében vitatták meg a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya végrehajtásának társadalmi feladatait. Országszerte jelentőségének megfelelően foglalkoztak az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott békeprogrammal, amelynek megvalósítása elvezetne a leszereléshez. Sokat tettek a szovjet—magyar barátság ápolása és erősítése érdekében is. Ismertették a testvéri szocialista országok életét, jövőjét. Számtalan nagygyűlésen- nyilvánította ki dolgozó népünk a vietnami nép melletti szolidaritását. A szolidaritási gyűlések és más rendezvények mind-mind ébren tartották, tovább erősítették a népek közötti barátság gondolatát. Szentistványi Gyuláné ezután arról szólott, hogy a nemzetközi enyhülés térhódításában fontos szerepet játszik a szocialista tábor gazdasági ere jének gyors növekedése, világ- gazdasági jelentősége. — Az elmúlt időszak azonban azt is bizonyítja, hogy az enyhülésnek befolyásos ellenzői vannak a tőkésországokban, s a béke megőrzése érdekében még sokat kell tenni — mondotta. — Éppen ezért, juttassa kifejezésre egész népünk: ... egyetért az \íj stockholmi felhívással, nemzeti programunk: a szocializmus és a béke! A nemzetközi enyhülést akkor aknázhatjuk ki igazán, ha jól végezzük munkánkat, ha gyorsabban haladunk előre a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A lelkes hangulatú nagygyűlés a Himnusz hangjaival zárult. A Szőnyi Tibor Kórház ismét újít A. kórházi orvos a területen — a körzeti a kórházban Hat esztendeje kezdődött egy kísérlet, amely ez év januárja óta előírt kötelesség már az ország valamennyi kórházában, s úgy hívják: integráció. Hogy mit is jelent ez a szó: integráció, erről beszélgettünk dr. Kollár Lajos igazgatófőorvossal és dr. Korona Árpád igazgatóhelyettes-főorvossal a váci Szőnyi Tibor Kórházban. Az integráció olyan munlca- kapcsolatot jelöl, amely nem tesz különbséget a kórházban, a rendelőintézetekben, illetve a körzetekben dolgozó orvosok szakmai munkájának értéke között — fogalmazta meg tömören a lényeget dr. Kollár Lajos. — Ezt már első tudományos ülésünkön kimondtuk, s azóta is ez határozza meg a kórház vonzáskörzetében munkálkodó valamennyi egészségügyi dolgozó tevékenységét. A kórház vonzáskörzete nagy: a főváros határától a megye legészakibb településéig: Főttől Bernecebarátiig terjed. Ugyanakkor az agglomerációs övezetbe tartozó községek lakossága korábban lényegesen kedvezőbb egészségügyi ellátásban részesült, mint a terület ellentétes végén élők. — Közös szintre hozni az egész vonzáskörzet egészség- ügyi ellátását, ez volt az egyik legnehezebb feladat — folytatta a megkezdett gondolatsort dr. Korona Árpád. — Ehhez meg kellett teremteni a szervezett és rendszeres, a terület valamennyi orvosára kötelező továbbképzést. Előbb azonban, s ez sem volt kis dolog, el kellett fogadtatni az orvosokkal ennek szükségességét, a gyakorlati munkában visszatérülő értékét. Ezt követte az egészségügyi munka összehangolása az egész területen. Többet — az eredményért E tervszerű munkát évente értékelte és értékeli a kórház vezető testületé. Ugyanakkor a vonzáskörzethez tartozó három rendelőintézet igazgatója is évente véleményt mond a kórházi főorvosok területi tevékenységéről. Mindennek eredményeként a kórház, a rendelőintézetek és a körzeti orvosok korábbi elszigeteltsége feloldódott, amit gyorsított az is, hogy a kórház osztályvezető főorvosai bekapcsolódtak és ma is rendszeresen részt vesznek a táppénzes felülvizsgálatokban, ami nemcsak az esetleges gyors szakmai intézkedés lehetőségét teremtette meg, hanem módot nyújtott annak figyelemmel kísérésére is, miként alakul ezen a területen a táppénzes betegek száma — Az integráció nagyobb elfoglaltságot jelent, több munkát követel mindenkitől. Hadd tegyem hozzá nyomban: a betegek, a gyógyító munka eredményessége érdekében. A rendszeres továbbképzés a körzeti orvosoknak, a területi munka a kórház vezető orvosainak olyan elfoglaltsága, amit korábban ritkán kértek számon tőlük. Nem könnyen szánja rá magát senki a többletfeladatok vállalására, amíg nem ismeri fel annak szükségességét. Szocialista együttműködés — Kórházunknak ugyanakkor — egészítette ki dr. Korona Árpád az igazgató megállapítását — a helyi párt- és állami vezetőkkel is szoros a kapcsolata, ez nélkülözhetetlen az integráció sikeres megvalósításához. E kapcsolat eredményeként természetessé vált és szokásjogot nyert, hogy ha bárhol a területen betöltetlenül maradt egy orvosi állás vagy a praktizáló orvos valamilyen oknál fogva huzamosabb ideig nem tudta ellátni feladatát, akkor a helyi tanácselnök felvette a kapcsolatot a kórházzal és segítséget kért. Es a kórház a legtöbb esetben, ha csak átmenetileg is, de segített, annak ellenére, hogy a kórház orvosait területi feladatok ellátásra kötelezni nem lehetett. Nem is kellett: a cél érdekében megértéssel vállalták. S itt jutottunk el odáig a beszélgetés során: mit kívánnak tenni a kórház vezetői, hogyan kívánnak továbblépni az integrációban hat esztendő tapasztalatainak birtokában. Dr. Korona Árpád: — Még 1974-ben megállapítottunk, hogy egy esztendő alatt összesen huszonhat orvos egész évi munkája esett ki ezen a területen a legkülönbözőbb okok: betegség, gyermekgondozási szabadság, katonai szolgálat, szabadság következtében. Ezek az okok a jövőben sem szűnnek meg. Ezért, ha tovább akarunk lépni a megkezdett úton, feltétlenül szükséges, hogy a kórház tizenöt olyan orvossal rendelkezzen, akik biztosítani tudják az egész vonzáskörzetben a fennakadás nélküli egészségügyi ellátást. Mindenki nyer vele Dr. Kollár Lajos: — Tudom, hogy most az a kérdés következik: a kérés jogos, de honnan veszik a tizenöt orvost, aki megoldaná ezt a feladatot? A válaszom: megoldható. Hogyan? Az integráció adta lehetőségeket kihasználva, a fölösleges állásokat megszüntetve, a rendelkezésre álló óraszámot ösz- szegyűjtve és a munka jobb megszervezésével öt orvost átcsoportosíthatunk a kórházhoz a vonzáskörzet területéről. És mégoldható a további tíz orvos ideirányítá- sa is, mivel nagy számú egészségügyi feladatos orvossal rendelkeznek a megye intézményei. Az elképzelés megvalósítása kétségkívül többféle előnnyel járna. A váci Szőnyi Tibor Kórház egész vonzáskörzetében zavartalanná válna az egészségügyi ellátás. Mivel a tervek szerint nem csupán a tizenöt új orvos látná el a területen dolgozók helyettesítését, lehetőség nyílna arra, hogy a kórház valamennyi orvosa hosszabb-rövidebb idő- nyi gyakorlatot szerezzen a területi munkában. Ugyanakkor mód kínálkozna arra is, hogy folyamatosan és a jelenleginél lényegesen nagyobb számban fogadhassák több hónapig tartó kórházi továbbképzésre a körzeti orvosokat. Prukner Pál I A I
