Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

1976. JÚNIUS 15., KEDD

v/üifiro

Fő profil: az átviteltechnika

Minden piacon eladható

Segítség a nemzetközi és a hazai gáz- és olajprogramhoz

Tavaly, a IV. ötéves tervidőszak utolsó esztendejében hosszú időre meghatározták a Telefongyár bugyi gyáregysége termékösszetételének alakulását Gyártmányaik között az idén utoljára szerepelnek például a telefonokhoz szükséges műanyag alkatrészek, hiszen a távbeszélő készülékekkel kapcsola- latos minden tevékenység itt is megszűnik december 31- vel.

Milyen változásokra készülnek az itt dolgozók a következő időszakban? — erről kértünk tájékoztatásit Csibrá- ki Ferenc gyáregységvezetőtől.

Innen látják el az egész vállalatot

A gyáregység minden fémalkatrészből önellátó, így nincs kiszolgáltatva a kooperáció hibájából származó esetleges anyagellátási gondoknak. Itt készítik ezenkívül a vállalat számára szükséges valameny- nyi hidegsajtolt, préselt fém- alkatrészt is.

— Termékeink jelentős részét azonban az átviteltechnikai berendezések alkotják — mondja Csibráki Ferenc. — Ezzel fontos célt szolgálunk: a nemzetközi és a hazai gázés olajprogram megvalósítását segítjük.

Azonnal riasztanak

A gyáregységben sorozatban készülnek az NBK jelű, felügyelet nélküli biztosító és hírközlő berendezéscsalád tagjai, melyek automatikusan továbbítják az áthaladó gáz vagy olaj jellemző adatait a távvezetékek ellenőrző állomásaira, s a legkisebb hiba esetén azonnal riasztanak. A termékváltás jeleit mutatják már a vezetékek közép- és végállomásaihoz készülő új, a korábbiaknál is összetettebb berendezések.

— A jó minőség nálunk különösen alapvető tényező — hangsúlyozza a gyáregység vezetője. — Az ilyen típusú készülékeknek ugyanis nemcsak Magyarországon, hanem a KGST keretében is a Telefongyár a profilgazdája. Ez pedig felelősséget, kötelezettséget jelent. Az eddig végzett munkánk alapján örömmel mondhatjuk, hogy termékeink megfelelnek „a minden piacon eladható gyártmány” feltételének. Berendezéseink megbízhatóak, 30—50 évig üzemképesek.

Önállóan: 95millióért

Nemcsak vállalati közvetítéssel, hanem közvetlenül is

Európa egyik legnagyobb futóműüzeme a győri Rába-gyár lesz

óriási, külön gyárnak is beillő, több üzemre tagozódó 67 000 négyzetméteres óriáscsarnok építését. A teljes beruházási összegnek egyébként csak kis részét — 15—16 százalékát — költik építkezésre, a többiből korszerű termelékeny célgépeket, gyártósorokat vásárolnak. Rövidesen meg is kötik az első gépvásárlási szerződéseket. A gépeket fokozatosan állítják termelésbe. A tervidőszak végére a győri Rába-gyár Európa egyik legnagyobb fitóműgyár- tó üzeme lesz.

Háromezerkétszázmillió forint beruházási és 200 millió forint forgóeszközhitei folyósításáról szerződést írt alá csütörtökön Budapesten dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese és Horváth Ede, a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója. Az óriási beruházási összeget a futóműgyártás fejlesztésére költik. Ilyen céllal, a KGST-integráció keretében, az utóbbi tíz évben már 'mintegy 3 miiiiárd forintos beruházás valósult meg a Rába-gyárban, s így az 1976- ban már 60 000 autóbuszokba, tehergépkocsikba és mezőgazdasági gépekbe beépíthető hátsó futóművet készít. Az újabb beruházással 1976—1980 között fokozatosan olyan mértékben növelik a futóműgyártási kapacitást, hogy 1980-ban — a tartalékalkatrészekkel együtt már kereken 100 000 futómű kerül le a szerelőszalagokról részben a hazai igények kielégítésére, részben exportra. A győri futóművek, mint az már közismert, minden piacon jól értékesíthetők.

A csütörtökön felvett beruházási hitelt a gyár saját erejéből 700 millió forinttal egészítik ki. Az utóbbi felhasználásával már meg is kezdték egy

ra^g))>mv

A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 12. SZ. ÜZEMEGYSÉGE FELVÉTELRE KERES

gödöllői telephelyre- munkovédelmi előadót (szakvégzettséggel),- raktárvezetőt és üzemfenntartási művezetőt; váci telephelyre- raktárvezetőt.

Jelentkezni lehet:

Gödöllő, Dózsa György u. 65.

Vác, Deákvári fasor 2.

árusítja több termékét a bugyi gyáregység. Az idei évre tervezett 210 millió forintos termelési értékből 95 millió lesz az önállóan értékesített készáru. Ennek 70 százalékát az NBK-berendezések és a tápáramforrások alkotják, de szerepelnek a listán a szolgáltatásként készített kábelezett keretek és az ezekhez tetszés szerint vásárolható, úgynevezett csatomafiókok.

Mint azt Csibráki Ferenc is kiemelte, az itt gyártott termékek túlnyomó része, értékét tekintve csaknem 70 százaléka exportra kerül. Elsősorban a KGST-taigországok a partnerek, főleg a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyel- ország és Románia. Vásárlóik közé tartozik több fejlődő ország is, egyebek között Algéria, Irak, Kuba.

így is

vafutameg takarítás

— Érdemes felfigyelni arra is — figyelmeztet a gyáregységvezető —, hogy belföldi értékesítésünk közvetve valutamegtakarítást jelent, hiszen hasonló berendezéseket csak nyugati cégektől lehetne vásárolná. Készülékeinket nemcsak a hazai gázprogramhoz használják föl. Vevőink közé tartozik a Magyar Posta és a MÁV is.

Az első négy hónapban mintegy 70 millió forintnyi termelési értéket állított elő >a Telefongyár bugyi gyáregysége. Eddig főleg szovjet, csehszlovák exportra és a belföldi megrendelőknek szállítottak. Az előzetes számítások szerint a félévet is megfelelő eredménnyel zárják. Jó munkájukkal nemcsak az éves terv teljesítését, hanem a tervidőszak eredményeit is megalapozzák. A további fejlődést segíti a szociális körülmények ..javulása is. Az öltözők, fürdők felújítására 3 millió forintot fordítanak. A termelés meny- nyiségi növekedése és a minőségi munka bővülő, egyre korszerűsödő gép- és műszerparkra épülhet, öt év alatt több mint 100 millió forintot költenek műszaki fejlesztésre.

L. T.

Évek óta bajnokok

Új lőtér Törökbálinton

Jó eredményeket értek el az MHSZ-klubok a budai járásban

Az elmúlt négy évben felelősséggel és hatékonyan dolgoztak az MHSZ budai járási vezetőségének klubjai, a titkárok és társadalmi aktívák egyaránt. Javult a fiatalok hazafias nevelésének személyi és tárgyi feltétele.

A Magyar Honvédelmi Szövetség budai járási vezetőségének beszámolójából idéztük ezt a gondolatot, mely a Budakeszin tartott atívaértekezle- ten hangzott el. A területi és üzemi MHSZ-titkárokon kívül meghívták az illetékes párt- és gazdasági vezetőket is.

Az utóbbi négy évben javult az MHSZ-munka tartalma, tervszerűbb, előrelátóbb lett az egész tevékenység.

Ennek egyik alapfeltétele teljesült azzal, hogy kialakult a törzsgárda, például az ISG I- es, a piliscsabai és az MGM diósdi lövészklubjában. Nagyrészt ennek köszönhető az is,

hogy kiemelkedő eredményeket értek el a versenyeken.

A klubok többségénél javult a szervezeti élet, az évi közgyűlések tartalmasak, a feladatok elemzése rendszeres, a munkamegosztás megfelelő. A képzési és tömegsport-tevékenységben elérték a kitűzött célokat. A járásban 945-en tagjai az MHSZ-kluboknak Közülük 182 a párt- és 370 a KISZ-tag. S ami szintén szép eredmény, 105 nőt is bevontak a hazafias nevelőmunkába. Jelenleg a járás területén 27 lövész-, 6 tartalékos-, 2 honvédelmi klub egy amatőr gépjármű-kirendeltség, 2 modellező- és 3 rádiós-szakosztály tevékenykedik.

A tartalékosok honvédelmi versenyének megyei bajnokságát évek óta a budai járás csapata nyeri, példát mutatva ezzel a fiataloknak, s őket is hasonló eredményre ösztönözve. Nem is

Hatszáz mázsa spárga

Egy hónapja kezdték meg az Örkényi Béke Tsz-ben a spárga betakarítását és feldolgozását. A termelőszövetkezet 23 hektáron vetett az idén spárgát, amelyből 50>0—600 mázsányi termés várható.

Bozsán Péter felvétele

hatástalanul, hiszen a honvé- delmi versenyeken évenként 25—30 ezer, a lövészversenyeken 35—40 ezer fiatal vesz részt. Az érdeklődés további fokozására a járási vezetőség évenként 160 előadást, mintegy 100 filmvetítést, 25—30 laktanyalátogatást, 20 technikai bemutatót és 30—40 honvédelmi napot szervez.

Sok még a kihasználatlan lehetőség, tennivaló is. Csupán egy töredéket adunk közre a tervekből. Segítséget kell nyújtani ahhoz,

hogy a foglalkozások még szemléletesebbek, közért- hetőek és gyakorlatiasab- bak legyenek.

Növelni kell a tömegveree- nyeken részt vevők számát. Nagyobb teret kell adni az úttörők tehetsége kibontakoztatásának.

A területi és klubtitkárok beszámoltak a községi vagy üzemi szervezet gondjairól, eredményeiről. Valamennyiből sugárzott az ügyszeretet, a honvédelem iránti elkötelezettség. Büszkén beszéltek a megszerzett versenytrófeákról, de egyikük se elégedett. Még többet akarnak tenni ifjúságunk honvédelmi nevelése érdekében, a leszerelt katonák szakmai továbbképzésében. Nemcsak a saját községükben lakó fiatalokat vonják be az MHSZ-munkába, hanem az ifjúsági építőtáborok diákjait is.

Törökbálinton megkapták az engedélyt a lőtér, építéséhez. Most társadalmi munkát szerveznek, mert

olyan lőteret szeretnének építeni a sportpálya mögött, mely nemcsak a területi lövészklub, hanem az egész járás igényeit kielégíti,

s alkalmas a megyei versenyek lebonyolítására is. Igaz, nem túl sok a pénzük, de ha a tereprendezést sikerül társadalmi munkával megoldani, 1977-ben felavatják az új létesítményt.

T. Ágoston

— Vonaton Utaztunk Esztergom felé. A pádon Polonay művésznő ült. Eimélyedten beszélgetett a partnerével. Mögöttük álltam és nevetnem kellett. Föléjük, egy kicsit közéjük hajolnom, ts hangosan nevetni... De hogyan nevessek, amikor hasogat a tejem? Szereplés előtt mindig fürdőbe megyek, otthon csak konyhában, a lavórban mosakodhatok. A fürdőben véletlenül leejtettem a szappant. Amikor lehajoltam érte, magam sem tudom, hogyan, megcsúsztam, úgy bevertem a fejem, hogy itt, a tetején szétnyílt. (És mutatja, hol.)

Elmosolyodtam, mert magam előtt láttam Géza bácsit, ahogy fogpiszkáló termetével, alakjához kicsit nagyobbra sikerült fejével...

— Igen, tessék elhinni, fejrees- tem — s kigúnyolja saját ügyetlenségét.

A rosszmájú kollégákra gondolok, akik ezt a történetet még nem ismerik, mégis azt híresztelik, hogy Géza bácsival valóban megeshetett valaha ilyesmi. Azt vártam, hogy kimegy a szobámból, dolgozhatok tovább, de Gézát nem érdekelte a munkám, ha egyszer ő el akart mondani valamit, kérdezés nélkül letelepedett piciny, vánnyadt alakjával a szemben levő székre, és mondta, mesélte élményeit.

Mert Ő mÜVéSZ, s a művészeknek sok az élményük. Gézának különösen fontos minden szerep. Az is, amikor gyászhuszárt játszik, koszorút visz, a temető egyenruháját húzzák rá: fején a jól ismert gyászkalap és semmi mást nem tesz, csak megy, komolyan, méltósággal, nagy barna szemével kifejezi a szertartás komolyságát ... Máskor meg nevetnie kell, mint az Esztergom felé utazó művészgárdával. S hiába kapcsolták ösz- sze négy kapoccsal a fürdőben ösz- szetört fejét, az zúgott-bongott belül, és a fájdalom nem múlt. De ha a művésznek nevetni kell, akkor nincs fájás, nincs kifogás.

— Valaki ott állt velem szemben, egy muris figura, grimaszt is vágott,

A nagy zsivajban

azon tényleg nevetnem kellett, tele szájjal hahotáztam, jól sikerült — folytatta.

Ezt nem tudtam elhinni Gézának, pedig meg is ismételte: „úgy röhögtem ...” Ö csak legfeljebb mosolyoghatott, csendesen, diszkréten, kicsit szégyenlősen, úgy, ahogy akkor szokott, amikor megdicsérjük: milyen gyorsan hozta a virslit, Géza; milyen jól áll a nyakkendője — s neki fogalma sincs ilyenkor, hagy háta mögött kinevetjük sárga, piros mintás, keskeny, ódivatú madzagját. Várja a dicséretet akkor is, ha kék köpönyegét fehérrel váltja fel, pedig a raktárosnak, a fusson ide vagy oda embernek nem illő a fehér köpeny.

Nem fukarkodunk az elismeréssel, meg Is érdemli a szorgalmáért, azért, ahogy porol, amikor kivisznek valamit a raktárból és elfelejtik visz- szahozni, keresheti műhelyről műhelyről járva, vagy amikor épp a főnök akadályozza meg a rendtevésben, más munkára utasítva Gézát. Haragszik, ha valaki feleslegesen pocsékolja az anyagot, és ez sokszor megesik, pedig, ahogy Géza mondja, az íróasztalnál ülőknek kellene elsősorban tudniuk a rendet, persze így nem tarthatunk másnál sem fegyelmet.

Géza eldicsekedte azt is, hogy azért a kínban született nevetésért, ott, az esztergomi úton, még a vonatban, helyben, vállon veregette a rendező. Igaz, először kérte, hogy hogy ismételjék meg a jelenetet, de még egyszer sehogysem tudott jóízűen nevetni, és akkor odaszólt neki:

— Művész úr, semmi baj, Ön nagyon jól csinálta, így kellett.

Ez az „így kellett” a gázsinál is többet ért. Hát még az a gesztus, hogy Esztergomból autóbusszal jöhetett haza Budapestre. Az utat fizette és hozzá két üveg sört a rendező. A többiek ott maradtak szórakozni.

Géza a szája elé kapta apró tenyerét, kissé el is pirult, ahogy visszaemlékezett a pillanatra: tőle is kértek a gyerekek autogramot a bazilika előtt, nem tagadhatta meg. Az autóbusz egész a Miklós térig hozta, onnan már kék busszal utazhatott tovább, de az már semmi volt.

— Múltkor is rámesett a választás, kezdett új történetbe, azt mondták, nekem van a legjobb arcom az összes berendelt között. Különösen a profilom tetszik. Lefotóztak, számon tartanak, annak alapján szoktak behívni.

Ifyen alkalmakkor Géza bácsi szabadságot kér, de már az ajtó nyitásából látom, ahogy fontoskodva előrejön az íróasztalomhoz, sejtem, mi történt. Mint egy gyereknek, kiül csupaszem arcára az öröm, behorpadt, elvesző orra, keskeny szája köré mosolyránc húzódik: régóta hiába várt értesítés érkezett: szerepelni fog. Néha aztán kivágják a kockát vagy kifelejtik, Géza ilyenkor napokig csendes, majd újra várja a telefont vagy a táviratot, ami egyszer mindig megérkezik

Most újra hívták. Persze, leplezi boldogságát, közömbösen próbálja előadni:

— Már megint küldtek egy behívót.

Nem mondja, honnan, azt sem, hogy miért, csak így, kissé bosszankodva :

— Nem érek én mindig rá, azt hiszik, rendelkezhetnek velem.

Méltatlankodva széttárja a karját:

— Nem tudom, mit csináljak, vállaljam-e?

Hallgatok. Biztatásnak véli. Eszébe jut valami, belekezd:

— Egysyer már jelezték, hogy nélkülem nem tudják forgatni a Zárkát, kiemelt szerepet szánnak nekem. Tetszik tudni — és felemeli jobbját

magyarázólag, hüvelyk- és mutatóujjából kört formál, így ad nyomaté- kot szavainak —, sürgős a forgatás, a televízió már kitűzte a játék idejét. Sokan irigyelnek ezért a szerepért. Régimódi díszmagyarban leszek, oda kell majd lépnem Károly művész úrhoz, úgy teszek, mintha fontos dologra figyelmeztetném, de a hangom a nagy zsivajban majd elvész...

Ee.a csupa ragyogás) kuncog. Nem

kell megkérdezni, min derül, magától mondja:

— Tessék elképzelni, a múltkor is volt egy szerepem, jaj, nagyon érdekes volt. Bajuszt ragasztottak rám, egy nagy bőrönddel (üres volt a bőrönd, de nehezen kellett cipelnem, ezt már így szokták) — magyarázza a bennfentesek titkát —, és kiabáltam: Riza, Riza ... így hívták a feleségem, akit elvesztettem a tolongásban ... Ahogy rohanok, vagy próbálok rohanni, de a cipekedéstől nem nagyon sikerül, odaugrik hozzám a rendező, lerántja a bajuszom, azt sem tudtam, mi történt, és máris ragasztja a Károly művész úrra, s csak később derült ki, hogy annak a bajuszát elfelejtették feltenni..., azért volt olyan dühös a rendező.

Géza bácsi mondat közben abbahagyja a mesélést, rohan, eszébe jut, hogy bezárta a raktárt, esetleg keresi valaki, el kell igazítania a dolgokat. Másnak nem adhatja oda a kulcsot, már csak azért sem, mert ő ismeri mindennek a helyét, sorsát, rendeltetését. Nem kell félni, hogy elfelejt valamit, vagy elkésik, mert akkor is fut, amikor ráérne.

Ha nem tßitik ki minden percét, kuporog a széken, letörten gunnyaszt, és üres tekintettel néz maga elé. Duzzog, miért fizetik, ha nincs rá szükség. De ez a duzzogás semeddig nem hallatszik. A munka nyüzsgésében, a kapkodásban elvész Géza hangja. Éppúgy, mint amikor Károly művész úrnak súg valamit.

Sági Ágnes

k