Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-12 / 138. szám
Dombot bontanak az M3-ashoz Bagón, az Egres-patak és a Sülysápra vezető út találkozásánál a községet átszelő MI3-as út építése megfelelő ütemben halad. Képünkön: az út menti dombból markológépek rakják gépkocsikra a töltés anyagát. IfJ. Fekete- József felvétele Zöldség az üzletekbe csak visszavásárlással? Másnapos paprika kerülő úton — tizenhét községbe A Galga vidéke ÁFÉSZ paprikatermesztő centruma Zsámbok. A község kertjeiben több mint 70 ezer négyzetméter alapterületet födnek a fóliasátrak, alattuk dúsan termő papriikatövek. Ez a kistermelői profil Zsámbokon. Az ÁFÉSZ két telepén folyik a felvásárlás. A termelőkkel kötött szerződés értelmében 48 vagon paprika kerül innen a közellátás vérkeringésébe, valamint 2,5 millió darab primőrként. Ezt május közepe ■ óta hordják a két telepre szinte naponta az asszonyok. Kuti Gábor, az ÁFÉSZ osztályvezetője kérdésünkre elmondotta, hogy a teljes leszerződött papriikamennyisé- get a MÉK részére vásárolják föl. — Az ÁFÉSZ-naik 17 község áruellátása a feladata — vetjük közbe. — Innen a telepről mikor érkezik a paprika a körzet boltjaiba, a helyi fogyasztói szükségletek kielégítésére? — Másnap, mindig másnap — hangzik a felelet. — Az ÁFÉSZ ugyanis, noha lebonyolítja az átvételt, s közvetlen kapcsolatot tart a kistermelőkkel. csak lígy juthat az áruhoz, ha visszavásárolja a MÉK-tői. — Vagyis a MÉK előbb elszállítja Budapestre, azután másnap visszaszállítja a járás területére a paprikát. Nem ésszerűtlen ez? — Hát bizony az, de a MÉK másképp nem vállalta az értékesítést, amikor szerződésre léptünk egymással. Pedig számunkra fontos lett volna, hogy legalább a saját üzleteinkben olcsóbb paprikához jussanak szövetkezeti tagjaink» a közvetítő láncszemek kikapcsolásával. A Galiga vidéke ÁFÉSZ jól előkészítette, szerződésekkel megalapozta a felvásárlást az idén. 1700 kistermelővel 20 féle cikkre kötött szerződést. A zöldpaprikán kívül igen nagy mennyiséget, 247 vagont tesz ki az uborka, amit a körzet 10 községében termesztenek. Paradicsom, fejes saláta, bab, borsó, burgonya, tök, a gyümölcsfélék közül pedig a szilva szerepel vagonokra menő tételekben. Ezek értékesítését illetve élelmi- szeripari felhasználását szintén szerződések útián biztosították. Más ÁFÉSZ-ek, csak azt adják tovább a MÉK-nck amire a helyi ellátáshoz nincs szükség. A Dabas és Vidéke ÁFÉSZ zöldségbolt vezetőinek például önálló felvásárlási joguk van. Nem lehetne valami hasonló megoldást találni ebben a 17 községben is? T. Á. L. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1976. JÜNIUS 12., SZOMBAT Kapálás; kaszálás a határban Aratási készülődés Galgamácsán Gépszemle — bevetés előtt A galgamáesai összefogás Termelőszövetkezet egyik nagy majorjában, vagyunk — nem messze az irodaépülettől, a falu szálén —, itt volt azelőtt a gazdaság központja is. Tikkasztó meleg lüktet a levegőben, a perzselő napsugarak mindent felíorrósítottak, ami az útjukba került. A .levegőben különös, szúrós szag lebeg a közeli melléküzemek valamelyikéből ered bizonyára. Teljes a csend, mélységes a nyugalom, néha előpöfög az ikliadi országúiról egy vontatás traktor, vagy egy teherkocsi, s az útról felszökkenő porfelhő szinte megmerevedve terül el a levegőben. Hektáronként 80 ezer fő Látszólagos mozdulatlanság ez. Odabent, egy szűk irodahelyiségben tucatnyian szorongnak. A közös gazdaság „vezérkara” tárgyal a legsürgetőbb tennivalókról, elemzik a határban folyó munkálatok állását, s bizony javában foglalkoznak már a közelgő aratással is. Mózer László főmezőgazdásztól tudtuk meg, hogy a tagság jelenleg főiképpen a növényápolással van elfoglalva kint a határban. — A gazdaságnak van 295 hektárnyi kukoricája, ehhez jön még a 305 hektárnyi siló- kukorica, s a háztájiban is van összesen 341 hektárnyi. Ennek most folyik a gépi kapálása, s a közös gazdaság földjén akad tennivaló a felületi kezeléssel is, nevezetesen: tart az úgynevezett kétszikű gyomok irtása. Dolgoznak hatvan hektárnyi cukorrépásban is, ahol a második mélykapálás és a kézzel végzendő tőszámbeállítás a legfontosabb feladat. Ez utóbbira azért van szükség, mert a vetőmag bizonytalansága miatt néhol ritkásan mutatkozik a növény, másutt meg egy bokorban több is nőtt. Arra törekszenek, hogy hektáronként 80 ezer, vagy ha lehet még több tő cukorrépa legyen. — Túl vagyunk a burgonyabogarak elleni védekezésen, s még az aratás megkezdése előtt van egy feladatunk, mégpedig a lucerna második kaszálása és betakarítása, ötvenkét hektáron befejezéshez közeledik a vöröshere első kaszálása, s ugyancsak jól állunk a 220 hektárnyi rét kaszálásával is. Körülbelül hatvan hektárnyi van még hátra. A réti széna behordása folyamatos — mondja Mózer László. Az őszi repcével kezdődik A gazdaság vezetőit — említettük — már javában foglalkoztatja az aratás. A felkészülés már eljutott a legutolsó stádi/umába. Június 23-án tartják a minden esztendőben szokásos aratás előtti gépszemlét, ahol minden berendezés levizsgázik, mindet kipróbálják. Nemcsak az fontos, hogy milyen műszaki állapotban vannak, hanem az is, hogy balesetvédelmi és tűzrendészen szempontból is megfelelnek-e? A gépszemle időpontját szándékosan úgy vála.y.tották meg, hogy az esetleges hibákat még a nagy munka megkezdése előtt e! lehessen hárítani. Hét darab SZK 4-es és egy lengyel gyártmányú Super Bison kombájn vár bevetésre, s vásároltak egy markoló-rakodó gépet is. Erre azért volt nagy szükség, Népi gyógymódok Versegen A csalánfőzettől a pókhálóig A RÉGI PARASZTEMBEREK csak súlyos esetben hívtak orvost a házhoz. Kisebb bajaikat maguk gyógyították, mert vagy nem volt a faluban orvos, vagy nem volt elegendő pénzük a gyógykezelésre. A gyógyításnak azonban voltak népi szakértői, tekintélyei, akiket a falu egész lakossága ismert. E gyógyászok többnyire idős asszonyok voltak, s tudományukat szüleiktől, nagyszülőiktől vették át. Jártasságuk, gyakorlatuk és hírük miatt bízott, bennük mindenki, s még akkor is hozzájuk fordultak, ha az adott betegséget éppenséggel a beteg családjának legidősebb asszonya ki tudta volna kúrálni. A KURUZSLÓK derekukra kötve egy kis zacskót hordtak magukkal a pendelyük alatt, melynek tartalmát gondosan őrizték és titkolták. Ütfélen, erdőszélen található füvek, növények — melyeket ma is alapanyagként használnak fel a gyógyszergyártásban — töltötték meg a kis vászonzacskót. Mivel az emberek nem tudták miféle varázserejű szerek ezek, elnevezték egyszerűen étetőnek, azaz éltetőnek, mert sokszor segített a bajokon, vagyis éltette őket. A kuruzslók értettek a magzatelhajtáshoz is, eljárásukban a farkasalma megszárított gyökerét használtál?, de szerintük használt o forró vízbe ülés és a lócáról a földre ugrálás is. Sokszor az egyszerű, hiszékeny emberek varázserőt tulajdonítottak a kuruzs- lóknak. Kiöntették velük ólomból, hogy mitől fél a kisgyerek. A szemverés okozóját is ki tudták deríteni. Egy vízzel töltött pohár száját két keresztbe rátett szalmaszállal négy részre osztották és a rekeszekbe pici parazsat dobtak. Amelyik rekeszé hamarabb elsüllyedt, olyan eredetű volt a rontó. A négy rész ugyanis egy-egy valóságos és irreális személyt jelképezett: az első égi hatalmat, a második embert, (azaz férfit), a harmadik asszonyt, a negyedik gonosz szellemeket. A SZEMMELVERÖKET fel is lehetett ismerni, mert szemei mélyen ültek és kissé az orruk felé ferdült a tengelyük. Gonosz, ártó varázserejüket úgy lehetett megtörni, hogy az ilyen személy távozása után meg kellett fordítani a seprűt. Kutyaharapást szőrével... közmondásunkhoz hasonlóan babonát babonám! akartak ártalmatlanná tenni. A szemverés kitalált dolog: megmagyarázhatatlan, babonás módozatokkal igyekeztek megszüntetni a belőle eredeztetett következményeket. Olykor azon betegségek gyógyításába is keveredtek ma már komikusnak tűnő elemek, amely okát éppenséggel ismerték. Ezek közül is a Szent Antal tüzének, vagy másként az Orbánénak az orvoslása a legérdekesebb. Piros kukoricát, pókhálót és a beteg egy hajszálát összetörték, mégpedig porrá, egy mozsárban. A tűzhelyből szénparazsait szedtek ki lábasba, s a keveréket rászórták, melytől a parázs füstölni kezdett. Az orbáncos testrészt fölé kellett tartani, s piros kendővel leborítani a lábassal együtt. Ha kisgyermek kapta meg e nyavalyát, egészséges testrészeit vastag ruhába göngyölték, úgy kúrálták. SOK NÖVÉNY GYÓGYÍTÓ HATASÄVAL is tisztában voltak. A vérszegénységben szenvedőknek csipkebogyót kellett fogyasztani, a tüdő- és szívbetegek számára a feketére érett bodzabogyóból készítettek lekvárt. Gyomorrontás esetén csalánt főztek vízbe, annak a levét kellett meginni. Gennyes sebekre érett paradicsomot tettek, ami kifelérítette és megpuhította a bőrt, egy helyre szívta a váladékot, s azt már késsel könnyedén, különösebb fájdalomérzet nélkül felvághatták. Paradicsom hiányában az útifű is megtette, köhögés ellen bodza, fodormenta és akácvirág teát használtak, tüdőbajra pedig pemetefű, azaz keserűfű teát. A kelést vöröshagymával tapasztották meg. A gyermekláncfű epebántalmakra, a vérehülla- tó fecskefű sárgaságra, a lapu légzőszervi hurutra volt jó. A hárs és a kamilla jótékony hatása közismert volt. DE SZAMOS MAS ESZKÖZZEL is küzdöttek az egészségért. A fájó szemre aludttejet raktak, a fájó fogat pálinkával öblögették, a torokgyíkot pedig petróleummal kezelték. (E gyógymód egyébként Marton Pálnét egy kedves történet megírására ihlette, amely az Igaz mesék című kötetében található meg). A fülfájást pici zsákokba rakott, felmelegített korpával szüntették meg, vagy belecsöppented anyatejjel. Ha a lábon fekete hólyag keletkezett, amit pokóvarnak, vagy pokolvarnak hívtak, akkor fekete színű selyemkendőből húztak ki egy szálat, azt keresztülfűzték a hólyagon, így akkor elmúlt. Vérző sebekre meszel kapartak le a falról, de állítólag hatékony volt a pókháló is. E csokorba gyűjtött népi gyógymódok egykét kivétellel már a múlt emlékei. Sok közülük persze haszontalan volt, legfeljebb lelkierőt, reményt adott a betegnek. E GYÓGYMÓDOKAT — némi eltéréssel — másutt is ismerik. A felsoroltak mind vérségi gyűjtések. Ezek is — a szó valódi értelmében — a nép kincse képezték. Bene Mihály mert a gabonát több szintes raktárakban tárolják, ahová gabonafúvóval juttatják fel a terményt. A fúvó megtöltése fizikai munkával, egészen pontosan lapátolással történt. Ez most az új berendezés feladata lesz. — Az aratással kapcsolatosan termelési értekezletet is tartottunk, sőt készült egy ütemterv, ha úgy tetszik forgatókönyv is. Ebben nemcsak a feladatok szerepelnek, benne van a berendezések elosztása, s az egyes reszortfelelősök tennivalója is. A betakarítást a 165 hektárnyi őszi repcével kezdjük, majd 684 hektáron az őszi búza következik. Ebből hektáronként 33— 34 mázsás termést várunk. Az őszi búza után kezdjük a tavaszi árpa aratását, 214 hektáron, majd a vácegresi határban levő 157 hektárnyi tritikálé következik. Az ütemtervben szerepel egy érdekes adat is, eszerint 10 órát számolva napi 1980 mázsa a gazdaság berendezéseinek vágókapacitása. Ez egy optimális szám, de fontos iránymutató. Ha ezt vesszük alapul, akikor például a búza aratásával 11,5 nap alatt végeznek. Segít a kombájnszérű Ha minden megfelelően alakul', az idei aratás gördülékenyebben megy majd a mácsai határban. Tavaly ugyanis csaknem egymillió forintos beruházással kombájnszérűt építettek, melynek alapterülete ezer négyzetméter. Így a szemek behordása könnyebb és gyorsabb lesz, elegendő hozzá hat traktor és két tehergépkocsi. Amíg nem volt készen ez a létesítmény, több járműre volt szükség, s néha a kombájnok még álltak is, mert egy-egy kocsi nem ért időben vissza. Fehér Béla Napközi otthon - a zsdmbokiak összefogásával Zsámbok a IV. ötéves tervben napközi otthonnal gazdagodott. Két csoport számára, hatvan gyermeknek alakítottak ki foglalkozási termeket és tálalóhelyiséget. A községi ősz, szefogás jó példája volt ez a napközi otthon, ugyanis a munkáknak több mint hatvan százalékát a zsámbokiak végezték el társadalmi munkában. Bajnok: a kartali ificsapat Mint tegnapi lapunkban már megírtuk, véget értek az ifjúsági labdarúgócsapatok küzdelmei. A végeredmény az alábbi: 1. Kartal 22 20 1 1 112- 20 41 2. Kistarcsa 22 17 2 3 112- 24 36 3. Pécel 22 17 2 3 90- 33 36 4. Veresegyház 22 11 2 9 90- 48 24 5. Hévízgyörk 22 11 1 10 61- 78 28 6. Dány 22 10 — 12 50- 51 20 7. Kerepes 22 9 2 11 60- 74 20 8. Bag 22 9 1 12 &!- 63 19 9. Túra 22 9 1 12 48- 69 19 10. Domony 22 4 2 16 44- 81 10 11. Galgahévíz 22 3 1 18 29-119 7 12. Zsámbok 22 2 3 17 27-140 7 Szom lati jeíjíjzel Daloljunk? „Hangosan száll az ének a női harisnyaosztályon, az elárusítópult mögött Liebermann kartársnő kipirult arccal, örömtől csillogó szemekkel hallgatja az énekszót. Tiz-tizenketten állnak körülötte, csasztus- kákat dalolnak arról, hogy Liebermann kartársnő kiváló eredményeket ér el.tA vásárlóközönség is mosolyogva figyel a kedves jelenetre és felzúgott a taps, amikor a rigmusbrigád virágcsokrot nyújtott át Lie- mermanné kartársnőnek. A rigmusbrigád tagjai minden versenykiértékelés után végigjárják a különböző osztályokat és felköszöntik a legjobb dolgozót." — Olvashatjuk egy, az 50-es években megjelent üzemi újságban. Nevetni támad kedvünk ezt a kis idézetet olvasva, s nemigen tudjuk elképzelni, milyen lehetett, amikor harisnya helyett dalokkal szolgáltak a ked vés vevőnek. Sajnos már korántsem olyan nagy a vidámságunk, amikor a harisnyaosztályon, ma 1976- ban is hosszas tirádákat kell végighallgatnunk, de most nem arról, hogy a kartársnő, hogyan dolgozott, hanem arról szerzünk tudomást a szófolyamból, hogy bizony a Manóinak megint két centivel rövi- debb a szoknyája, és ezen a hét végén is nehéz kijönni a kosztpénzből, meg a televízió megint micsoda botorságot játszott. És a vá sárló erre nem kíváncsi. Ha közbeszól, könnyen megkaphatja, hogy várjon türelemmel, ha pedig ugyanitt például zsebkendőt kér, szeretné megnézni mekkora, kioktatják, hogy micsoda dolog az, tudnia kellene mekkorába fújják a nők, meg a férfiak az orrú kát. Ha harisnyát kér, megszidják, mert megszólal, hiszen fontosabb a szóban forgó Manci szoknyája. A kedves vevő nem ragaszkodtál a harisnyához, hiszen van neki, de mindegyiken fut a szem. Fölszedetné, ha egy másik helyen nem utasítanák el grófnői méltósággal, hogy ugyan kérem, én nem azért vagyok, hogy szemet szedjek föl, a szemfelszedés felirat csak dekoráció.. Persze mérgelődés helyett akár viszonyíthatunk is. Egy szavalóverseny zsüriel- nöke az értékeléskor megjegyezte, az egyik versenyzőről: ahhoz képest, hogy pék, elég jól szaval. És mi is mondhatjuk az üzletben ahhoz képest, hogy nem akart eladó lenni, elég gyorsan észrevette a vevőt. Csakhogy ez semmiképpen nem megnyugtató. Hálás cikktéma a kereskedelem, mert mindig akad panaszkodó. S a jó eladók ilyenkor magukat is sértve érzik. De a téma csak akkor szűnik meg, ha az okok is eltűnnek. Az egyik üzletben, ahol gyakran vásárolok, készségesek az eladók. Egy van csupán, aki sértett hercegnőként adja oda a buggyant tejfölt, s tíz forinttal többet számolt a félig rohadt eperért. Kérhetem a panaszkönyvet, de abban reménykedem, hogy legközelebb nem ő szolgál ki. Pedig érdemes beírni a panasz könyvbe, mert a panaszokat az illetékesek kivizsgál ják. Igaz, nem úgy, mint az 50-es évek üzemi lapjának tudósítása szerint: „A brigád a rigmusok elkészítésénél felhasználja a panasz- köny bejegyzéseit is. A panaszokon keresztül megtudják (a vevők), melyik dől gozó türelmetlenkedik a vásárlókkal és nem udvarias a kiszolgálásnál." Nem kívánom vissza az 50-es évek csasztuskabrigádját, de talán megérheti még a lelkiismeretlen kereskedő (több ilyen akad!), hogy a kedves vevő fakad dalra. örszigethy Erzsébet i A
