Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

1976. JÚNIUS 11., FENTEK Példájukkal hatnak a környezetükre ! Félő — hallom a rende­zőktől —, hogy döcögve indul majd az eszmecsere, hiszen ki a mezőkről jött, ki a mű­helycsarnokokból, ki az eladó­pult avagy az íróasztal mö­gül. És ez az első ilyen ta­nácskozás. Ami a különböző foglalko­zású embereket egy zászló alá tömöríti: szocialista brigádve­zetők valamennyien. Ipari üzemek és szövetkezetek, téeszek és ÁFÉSZ-ek küldöt­tei alkotják a mintegy nyölc- vanfőnyi tanácskozótestüle­tet, amely a nagykátai járási pártbizottság meghívására gyűlt egybe. Tessék lapozgatni — A járás valamennyi szo­cialista brigádjának vezető­jét nem tudtuk meghívni. E fölöttébb meglepő kije­lentést Kolozs Sándor, a párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője teszi, de né­mi szünet után a kellő in­dok sem késik: — Az utóbbi három év alatt megduplázódott, illetve pontosan kilencvenről két­száztízre emelkedett a szocia­lista brigádok száma járá­sunkban, főként a XI. kong­resszus és a felszabadulásunk harmincadik évfordulójának tiszteletére kibontakozó mun­kaverseny eredményeként. 210 ember nem férne el a teremben. Az ismerkedés az előcsar­nokban kezdődik. Közvetve, közvetlenül. Közvetve? Is. Qiyképp, hogy egy jókora asztalra kiállították a bri­gádnaplókat, tessék lapozgat­ni, átböngészni, mit tartottak megörökítésre érdemesnek X gyárban, Y gazdaságban a brigádkrónikások: verseny­vállalás, teljesítés, tagfelvétel, fénykép a családias kirándu­lásról, a mundérba bújt fiú­ról, aki kiváló katona lett, beszámoló a termelési tanács­kozásról, a társadalmi mun­káról, az óvodaépítésen és így tovább. S a közvetlen ismeretség? Egyelői-e hallgatóság va­gyunk, ülünk a két hosszú tárgyalóasztal határolta par­ton, a brigádmozgalom ered­ményét, tapasztalatait, távla­tait értékelő beszámolót halk neszek kísérik, noteszlapsus- torgás, golyóstollcsettintés, ás­ványvizes palack pukkanása. Jegyzem: Hogy szocialista brigádjaink helytállnak a munkában, ez igazán ter­mészetes, a cím odaítélésekor nyilván ez esett a legnagyobb súllyal a latba, de nem ke­vésbé fontos jellemzőjük az átlagon felüli áldozatvállalás a társadalmi munkában, az igyekezet, a fáradozás lakó­helyük, munkahelyük környe­zete, településük fejleszté- téért. Beszédes példák Példák hangzanak el,' in­kább csak találomra kira­gadva a szocialista címet birtokló munkahelyi közössé­gek cselekedeteiből. A KGYV tápiószelei gyárának ezüst­koszorús műszaki brigádja, amellett, hogy kimagasló teljesítményt nyújtott az üzemben, részt vállalt a kö- községi KRESZ-park építésé­ből. A gyár Lenin brigádja a bölcsőde támogatását vál­lalta, a lakatosoké az iskola drótkerítését készítette eL A szentmártonkátai Kossuth Tsz komplex szocialista brigád­jának nagy szerepe volt ab­ban, hogy a közös gazdaság a járás első búza- és kukorica- termelője lett. A nagykátai Marek József szocialista bri­gád munkáját a következő számadatok jelzik: 59 vagon húsbaromfi, 1 kiló hús elő­állítása 2,4 kiló takarmány föletetésével, ami átlagon fö­lüli teljesítmény, s aminek nyitja a szakmai hozzáértés­ben lelhető fel: a szakmun­kás-állatgondozók időről idő­re továbbképző tanfolyamon sajátítják el az agrártudo­mány kínálta legfrissebb spe­ciális ismereteket, amelyekből házivizsgát tesznek. Ugyané gazdaság lakatosainak Petőfi szocialista brigádja két és fél hónap alatt megépítette azt a húsbaromfi ketreces tartásá­hoz szükséges berendezést — haszna, hogy egy négyzetmé­teren háromszor több jószágot nevelhetnek, mint hagyomá­nyosan —, az úgynevezett battériák fölállítását külső kivitelezők hat hónap alatt vállalták volna, s ki tudja, mikori kezdéssel. A Nagyká­tai Építőipari Szövetkezet korszerű új gyártmánya, a modern sertéstelepek légpárá­sító berendezése egy-kettőre keresett cikké vált ország­szerte, amiben számottevő része van a Sziklai Sándor szocialista brigádnak. Ha­sonlóan sikeres termékek — s szintén a szocialista brigádok munkáját dicséri — a szent­mártonkátai Kiima Ipari Szö­vetkezet hűtőberendezései. Utóbb már csak név szerint esik említés a jók között is élenjárókról, az Állami Pénz­verde tápiószelei érmeüzemé- nek Juhász László brigádjá­ról, a Telefongyár nagykátai üzemének Tyereskova és Dó­zsa brigádjáról, a PEVDI nagykátai részlegének Petőfi és Rákóczi brigádjáról... Munkások, életünk Hallgatóság vagyunk. Az előadó — a gazdaságpolitikai osztályvezető — az idén kez­dődő ötéves terv diktálta teendőket vázolja, hangsú­lyozván, hogy a sikeres telje­sítés azon is múlik, hogy a szocialista brigádok mint ké­pesek hatni példájukkal kör­nyezetükre. Utóbb Keszi Jó­zsef, a járási hivatal ■ elnöke is e gondolat jegyében serkenti hozzászólásra a jelenlevőket. Hogyan élünk, munkálko­dunk, művelődünk, milyen szerep jut a személyiségnek, egy-egy brigád közösségének a tudatformálásban, a jó munkahelyi légkör megterem­tésében, erről lenne érdemes itt szót váltani, indítványoz­za. A meghívottak többsége kétkezi munkás, a zajos mű­helycsarnokot, gyári szalagot hagyta oda erre a délelőttre. Az egyik fejőgulyás, trakto­ros vagy gépszerelő, bolti el­adó a másik. Aligha szoktak a nyilvános szerepléshez, szűkén mérik a szót, ha hi­vatalból kell beszélniük. Gon­dolom, sokan már az előadás alatt azon töprengtek, ugyan érdekelné-e a többieket amivel el ő h o zakód n án a k, mégis csak más magunk kö­zött, a brigádban szóvá tenni egynémely dolgokat Kínos csöndet várok, unszolást, las­san oldódó feszélyezettséget, amint azt hasonló tanácskozá­sokon gyakorta tapasztaltam. S ez itt az első ilyen rendez­vény. Osztom hát a rendezők kezdeti aggodalmát, ami j azonban — mint rögvest ki­derül — teljesen alaptalan volt. Szót kérnek Három négy kéz lendül egy­szerre a magasba, a szót kérek egyezményes jeleként. Zsilipszakadás. Lapozom a jegyzeteimet, történetminiatűrök, sebté­ben kerekített üzemi statiszti­kák, kérdések, vélemények, megfontolandó jó tanácsok, ha á másféltucatnyi hozzászólás­ból külön-külön csak mondat­nyi gondolatot körmölnék ide, elfogadható jegyzőkönyv kere­kedne ki belőle. Arra pedig ki kíváncsi? Szellemi csapat­játék az ilyen eszmecsere, ha szépen, okosan játsszák épp­oly élvezetes, mint hasznos. És minden játékos nyer — ironi­kusan mondják, de ezúttal ko­molyan értendő —, tapaszta­latot. Végül is a nagykátai tanács­kozás fórumánál nagyobb kö­zösségben kell — magunk kö­zött — szóvá tennünk, megvi­tatnunk az itt fölvetődő kérdé­sek javarészét, szembenéznünk a gondokkal. Például, hogy miiért nem foglalnak helyet a tárgyalóasztal mellett minden gazdaságban, ipari üzemben a szocialista brigádok vezetői, amikor a tervekről, a munka megszervezéséről, netán a ja­vadalmazásról dönt a vezetés? Más: nem balga remény-e egy-egy brigád igyekezetétől várni a termelés fölívelését, öntudatra apellálni, amikor hiányoznak a jó munka felté­telei, pótolható-e szakértelem­mel a késve beszerzett alkat­rész. a jószággondozó szakma­szeretetével a kevés, vagy gyönge minőségű takarmány. Megint más: miért járnak el egy faluból, rázkódnak három­négy órát zsúfolt vasúti kupé­ban az aszonyok, amikor helyben az átlagosnál jóval többet kereshetnének. Néha felizzott a hangulat. Valaki, talán nyelvbotlás volt az egész, úgy vélekedett: a hármas jelszóból kiemelné, hogy szocialista módon dolgoz­ni, ez a mindenek fölött való teendő! Tanulná, élni..ez csali másodlagos, harmadiagos követelmény, kevésbé fontos. Parázs vita kerekedik, indula­tos replikácdók taglalják, pél­dákkal megtámogatva a véle­ményt: aki tisztességesen dol­gozik, az tisztességesen is él, és megfordítva, hogy a kirán­dulás, színház- és mozilátoga­tás nem formalitás, hanem él­mény- és örömszerző alkalom, hogy aki nem rest könyvet forgatni, annak több mondani­valója is van, hogy a fejlődő technika, technológia iparban, mezőgazdaságbán mind na­gyobb mércét állít a munkás elé, nem véletlen, hogy a tó- almási tsz-ben megszervezték a szerelők között a mesterszak­munkás- képzést, mert micsoda pazarlás lenne, ha egy-egy milliós értékű nagy teljesítmé­nyű gép tudását a munkások tudatlansága miatt nem hasz­nálhatnák ki... a szándék ke­vés, nőm elég akarni, tudni kell! Egymillión1 felé S hogy mit tudnak fölmu­tatni a nagykátai járás szo­cialista brigádjai? Lássuk! Eb­ben a járásban a mezőgazda- sági termelés értéke az utóbbi öt esztendőben évi 500 miliő­ről 750 millióra emelkedett, s az ötödik ötéves terv végére várhatóan eléri az egymilliár- dot. A járás ipara — mely évtizede még szinte nem is lé­tezett — tavaly 000 milliós ér­téket állított elő. Az 1980-as terv: másfél milliárd. Hogy e fölíveléshez milyen erővel, energiával, igyekezettel járul- tali-járulnak hozzá a szocia­lista brigádok? Nincs mérő­eszköz, ami kimutathatná, összességében. Természetesen egy-egy üzemben, gazdaság­ban könnyebb fölmérni telje­sítményük értékét s — mint Pataki Márton, a járási párt­bizottság első titkára mondta —, ehhez igazítani az elisme­rést, megbecsülést. A. Z. Ülést tartott tegnap, csütör­tökön, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Pest megyei Bizottsága. Ezen megtárgyal­ták — egyik napirendként — az üzemi tanácsadó szolgálat mű­ködésének tapasztalatait, és a további feladatokat. A megyei bizottság melleti működő munkaszervezési és továbbképzési bizottság kezde­ményezésére, a tanácsok igaz­gatási osztályainak közreműkö­désével, január 1-től üzemi tanács­adó szolgálat létesült tizen­egy Pest megyei vállalat­nál: a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál Solymáron, az Ás­vány- és Ércbányában Pilisvö- rösváron, a Dabasi Nyomdá­ban, a hernádi húsfeldolgozó üzemben, a Hazai Fésűsfonó kistarcsai gyárában, a Mező- gazdasági Gépgyárban Mono- ron, Nagykátán, a Telefongyár­ban, Apajon a Kiskunsági Ál­lami Gazdaságban. Tökölön, a Pestvidéki Gépgyárban, a Du­nakeszi Konzervgyárban és Szentendrén a PEVDI-nél. A helyi tanácsok vb-titkárai, jogi képesítésű munkatársai, társa­dalmi munkában, kéthetenként megjelennek ezeknél a vállala­toknál, s fogadóórát tartanak, a műszakváltásokhoz igazodva. Ezzel azt a célt szolgálják, hogy a dolgozók helyben, munkaidő-kiescs nélkül szakszerű felvilágosításhoz jussanak különböző jogi kérdésekben, az államigazgatási jog keretein belül pedig segítséget kapja­nak az ügyintézéshez. Ez a ta­nácsadás nem azonos a szak- szervezeti jogsegélyszolgálattal. Zömmel a tanácsoknál intézen­dő ügyes-bajos dolgokra terjed ki: adó, építési engedély, Befejeződött az országos úttörő-taláfkozó Csütörtökön befejeződött a Vili. országos úttörő-találkozó, a magyar úttörők jubileumi ünnepségsorozata. A budapesti kisdobosok és úttörők, és a megyék úttörőküldöttei — sok ezer pajtás csaknem egy hé­tig Budapesten ünnepelték az útböröszövetség 30. születés­napját: jubileumi úttörőszem­lén, honvédelmi játékokon, dalos, zenés bemutatókon, já­ték-. és sportparádén, vidám juniálison vettek részt. Talál­koztak a párt-, állami és tár­sadalmi szervek vezetőivel, szocialista brigádokkal, az út­törőmozgalom veteránjaival. Együtt idézték fel úttörőéimé- nyeiket, a három évtized tör­ténetét, örülték a születésnapi ajándékoknak, amelyeket a KISZ-fiatalok, az üzemek dol­gozói készítettek társodalmi munkával, sok szeretettel. A színházak, mozik, múzeumok, a Vidám Park, az Állatkert tárt kapuikkal fogadta őket. A találkozó idején a kék és piros nyakkendősöiké volt az egész főváros. Csütörtökön délelőtt a Dó­zsa György úti felvonulási té­ren ünnepélyesen levonták a találkozó zászlaját. A buda­pesti vendéglátó kerületek pajtásai elbúcsúztak a testvér­megyék küldötteitől. A pá­lyaudvarokon a következő „hétköznapi” úttörőév „együtt —egymásért” jelszavával kö­szöntek el. Rövid időre, hi­szen nemsokára újra találkoz­nak a nyári úttörőfesztiválon, az olimpián, szaktáborokban, Csillebércen, Zánkán, a bala­toni úttörővárosban. A DÍVSZ irodájának nyilatkozata Nyilatkozatot tett közzé a DÍVSZ irodája, amelyben el­ítéli a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség egyik titká­rának, Arsenio Radamés For­tunának letartóztatását és követeli azonnali szabadon bocsátását. gyámügyek, örökösödés, ingat­lanvásárlási ügyek és a többi. Az üzemi tanácsadás néhány hónapos működése alatt bebi­zonyította, hogy életképes. A tanácsok munkatársai lelkiis­meretesen ellátják, amit vállal­tak. Az érintett vállalatok szakszervezeti bizottságai, megfelelő propagandával lehetővé tették, hogy a dolgozók megismerjék és igénybe vegyék a szolgála­tot. Ezért úgy határozott a Közal­kalmazottak Szakszervezetének Csütörtökön Kőszegen meg­nyílt a kétnapos országos élel­miszeripari konferencia, az élelmiszeripar, a kereskedelem, a mezőgazdasági termelőüze­mek és a felvásárló vállalatok képviselőinek részvételével. A tanácskozás első napján Verec- kei Imre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, az élelmiszer- forgalmazás föladatairól, Szi­getin Gyula, a Belkereskedel­mi Minisztérium főosztályveze­tője pedig az élelmiszeripar és élelmiszer-kereskedelem kap­csolatáról tartott előadást. Kilencvennyolc szülési, illet­ve gyermekgondozási segélyen levő kismama vett részt azon a megbeszélésen, amelyet a Galgavidéke ÁFÉSZ rende­zett Túrán. Ily módon kívánta tájékoztatni a szövetkezet a munkából tartósan kivált dol­Közvéleményünk nagyra I becsüli és méltányolja Fran­ciaország szerepét az enyhü­lési politika térhódításában, a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet lét­rejöttében. Jóleső érzéssel nyugtáztuk annak idején, hogy a Budapesti Felhívás el­ső kedvező visszhangjai ép­pen Párizsból érkeztek. Magyarország és Franciaor­szág hagyományos kapcsola­tai évszázadokra nyúlnak visz- szia, s országaink között nin­csenek vitás államközi kérdé­sek. Az 1945 utáni magyar— francia kapcsolatok mérlege kedvező, mindenekelőtt a diplomáciai viszony nagykö­vetségi szintre emelése, de kü­lönösen a magyar külügymi­niszter 1965. évi, majd Fock Jenő miniszterelnök 1963. évi látogatása óta. Hazánkba lá­togatott 1973-ban Pierre Messmer francia miniszterel­nök, akinek személyében első alkalommal üdvözölhettük Budapesten a Francia Köztár­saság kormányfőjét. A három évvel ezelőtti lá­togatás alkalmával örömmel állapíthatták meg a tárgyaló felek, hogy Franciaország és Magyarország kapcsolatai ál­talában kedvezően fejlődnek. Utaltak arra, hogy az együtt­működés ütemesebbé vált, bár még bővén van tennivaló és sok lehetőség vár kiaknázás­ra. A Két Ország kapcsolatai­nak szempontjából jelentős volt, hogy 1968-ban megala­kult a magyar—francia gaz­dasági és ipari együttműkö­dési vegyes bizottság, majd 1970-ben új, hosszú lejáratú kereskedelmi és gazdasági\ megállapodást írtunk alá. Az eltelt öt esztendő alatt a két­oldalú forgalom megkétszere­ződött. A magyar export 94,2, a francia kivitel 87,8 száza­lékkal nőtt, ugyanakkor a szaldó jelentős magyar pasz- szivumot mutat. A kétoldalú forgalmat illetően, a magyar Pest megyei Bizottsága, hogy állandósítja a tanácsadást, s megszervezi a megye olyan üzemeiben, amelyeket nem vontak be a szakszervezeti jogsegélyszolgálatba. Ezzel ele­get tesznek az MSZMP XI. kongresszusa határozatának, amely kimondja, hogy a köz- szolgálati intézmények folytas­sanak széles körben közérthe­tő jogi propagandát, segítve az állampolgári kötelességek és jogok érvényesülését, egyszerű­sítve és gyorsítva az ügyinté­zést. B. I. Részletesen ismertették a ta­nácskozáson a kereskedelmi hálózatfejlesztés eredményeit és feladatait is. Az ötödik öt­éves tervben 300 ezer négyzet- méter alapterülettel bővül az élelmiszerbolti hálózat. Az ál­lam több mint négymilliárd fo­rinttal támogatja az új létesít­mények építését, a meglévők korszerűsítését. Foglalkoztak az áruválasz­ték, a minőség javításával, a termelők, az ipar és a kereske­delem munkájának szükség- szerű összehangolásával, a pia­ci lehetőségek bővítésével is. gozóit az időközben elért fej­lődésről, a lezajlott esemé­nyekről, valamint a további tervekről. Egyúttal ők is tájé­kozódtak a kismamák gondjai­ról, s felmérték a szakmai to­vábbképzés lehetőségeit. 1 export fejlődését jelentősen befolyásolta az Európai Gaz­dasági Közösség élőmarha- és marhahús-beviteli korláto­zásának bevezetése. A ma­gyar eladások 1970—73 kö­zött évi átlagban mintegy 30 százalékkal emelkedtek, 1974- ben már visszaestek, miköz­ben a francia export 32—33 százalékkal nőtt. Ez akadálya a kiegyensúlyozottabb keres­kedelmi forgalom gyorsabb ütemű növelésének. A nemzetközi kereskede­lem jelenlegi helyzetében sürgető probléma a hátrá­nyos megkülönböztetések fel­számolása. Erre tett egyéb­ként javaslatot az a szerző­déstervezet, amelyet a KGST nevében Gerhard Weiss, az NDK miniszterelnök-helyette­se, a végrehajtó bizottság so­ros elnöke nyújtott át három hónappal ezelőtt a Közös Piac képviselőjének. Együttműkcdésünh szem. pontjából jelentős lépés volt az 1974-ben jóváhagyott, újabb 10 évre szóló gazdasá­gi, ipari és műszaki együttmű­ködési megállapodás. Ennek alapján lehetővé válik, hogy ne szakadjon meg az állam­közi kétoldalú szerződéses kapcsolatok folyamatossága; a vegyes bizottságok pedig fó­rumot kínálnak a kétoldalú gazdasági szakkérdések átte­kintésére. Az Európai Gazda­sági Közösség közös kereske­delempolitikájának hatályba lépése következtében ugyanis 1975. január 1-től a magyar— francia árucsere-forgalom két­oldalú kereskedelmi megálla­podások megkötésére már nem került sor. A kooperációs együttműködésben ugyanak­kor gazdagabb szakasz kez­dődhetett, kibontakozhatnak a harmadik piacon megvalósu­ló műszaki-gazdasági és ipari együttműködési kapcsolatok a magyar és a francia vállala­tok között. Eddig mintegy 110 koope­rációs lehetőségből 23 koope­ráció jött létre. Közülük fi­gyelmet keltőek például a CII, valamint a Videoton és a MOM—SAGEM szerződé­sei a számítástechnika terü­letén ; a Renault—Seri cég és a Rába Magyar Vagon- és Gép­gyár együttműködése, ennek alapján kezdődött a RÁBA— MAN-motorok gyártása. Ta­valy új együttműködési meg­állapodások születtek a Me­dicor és a Compagnie Ge­nerale de Radiologie kö­zött, valamint az Egyesült Izzó—Jouffrieau harmadik piaci együttműködése a Szí­riában létesítendő lámpa­gyárra. Az árucsere-forgalom szer­kezetét tekintve megálla­pítható, hogy 1975-ben a ma­gyar export legnagyobb há­nyadát a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek, továb­bá ipari fogyasztási cikkek alkották, 40, illetve 35 szá­zalékos részesedéssel. Gépi­pari exportunk elmarad at­tól a szinttől, amelyet ma már a korszerűsödő magyar ipar kínál; hazánk érthetően nagy fontosságot tulajdonít a gépipari export növelésének. Most arra lenne szükség, hogy a francia gazdasági kö­rök felsmerjék, a mezőgazda­ság mellett a magyar ipar mind több exportképes árut kínál. Érdemes itt rámutat­ni arra, hogy 1975-ben a forgalom értéke alapján Franciaország a negyedik helyet foglalta el Magyaror­szág tőkés külkereskedelmi partnerei sorában az NSZK, Olaszország és Ausztria után. A magyar—francia gazda­sági és kereskedelmi kapcso­latoknak a múlt évtizedben bekövetkezett ígéretes fejlő­dése ellenére a gazdasági kapcsolatok, s a kölcsönös le­hetőségek kihasználása elma­rad még a magyar—francia politilcai és kulturális l<ap- csolatok szintjétől. Bízhatunk benne, hogy miniszterelnö­künk látogatásakor a tárgya­lások újabb lendületet adnak általános és ezen belül gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolataink 1 továbbfejlődésé­nek. Boros Béla Megszervezik újabb Pest megyei üzemekben Tanácsadás társadalmi munkában A Közalkalmazottak Szakszervezetének kezdeményezése Négymilliárd forint élelmiszerboltokra Kismamák tanácskozása Túrán MAGYM—FBMCM KAPCSOLATOK - I. Élőiéiben a kooperáció Lázár György, a Minisztertanács elnöke — mint ismeretes - a napokban Franciaországba látogat. Ez alkalomból tekint­jük át két cikkben vázlatosan a magyar—francia viszony ala­kulását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom