Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Erő, szorgalom és tehetség Közösség a hortenziák között Válaszút elé került ta­valy a Pestvidéki Gépgyár Béke szocialista brigádja. Az üzem, melyhez koráb­_ ban tartoztak,! szétvált. Mu nkájuk is megoszlott, már úgy tűnt, hogy a kö­zösség is kettészakad — eleveníti föl a nem is olyan távoli múlt gondjait Merkert József, a vállalat szakszervezeti bizottságának tit­kárhelyettese. — Aztán mégsem így lett. Ezt már Merész István, a közösség legidősebb tagja mondja. — Családfánk 1959-ig nyúlik vissza. Akkor alakultunk, munkabrigádként. Bár azóta a tagság részben cserélődött, a bennünket ösz- szekötő szálak nem lazultak. Tavaly a válla­lat kiváló brigádja lettünk. A közös sikerek után még több erőt éreztünk az újabb fel­adatokhoz. Együttmaradásunknak a két üzem is hasznát látja, mert ha szükséges, a bri­gád tagjai bármely területen dolgozzanak is, kisegítik egymást. A nagycsarnok egyik oldalsó helyiségében beszélgetünk. A gondos kezek kellemes kö­rülményeket teremtettek a kis műhelyben. Munkájuk, a hibafelmérés, gyakran nagyon fontos műszeres vizsgálatokon alapul. A te­rem két oldalán sorakozó munkaasztalok mellett sok mutatójú, tekintélyes műszerek is Igazolják ezt. Az asztalok sorfala között húzódó keskeny ösvény tulajdonképpen a két üzem határa. E határ átlépéséhez azonban állandó útlevele van a brigád tagjainak: a lelkiismeretesség. A kudarc, a lemaradás, a közösség tekintélyét is rontaná — vallják. — Az igazsághoz tartozik — magyarázza Merkert József —, hogy most csak a mi ked­vünkért jöttek össze ennyien ebben a he­lyiségben. Egyébként szanaszét dolgozunk az üzemben. — Bár valamennyien műszerész szakmun­kások vagyunk — kapcsolódik a beszélge­tésbe Amberboy Kiss Attila —, és egy tár­sunk kivételével leérettségiztünk, nem fé­lünk a villáskulcstól, a fizikai munkától sem. Az első hibafelvételtől végig kell kísér­nünk az égési munkafolyamatot, és felelőssé­get kell vállalnunk a hibátlan munkáért. Vizsgálataink, műszeres méréseink csak ak­kor lesznek megfelelőek, ha a javítás min­den mozzanatát ismerjük. Csak addig bíz­hatunk saját magunkban, amíg az üzemből hozzánk jönnek tanácsot kérni, ameddig azt mondhatjuk, legalább úgy javítunk, mint az ott dolgozók. — Ne higgye, hogy Attila dicsekedni akar — figyelmeztet Szenteszki Pál, a brigád ve­zetője. — Talán a szigorú követelmények miatt, de nálunk minden fiatal így gondol­kodik. A brigád állandó megújulása is ezt bizonyítja. Észreveszi, hogy az összefüggéseket nem nagyon értem. Megmagyarázza: — A fiúk többsége itt, a vállalatnál tanult szakmát. A munka minden csínját-binját elsajátították, de időről időre újabb elméleti ismereteket is szereznek. Ezzel olyan szakemberekké vál­tak, akik bármelyik területen alkalmazha­tók. Ennek eredményeként rendszeresen a brigádunkból választanak ki dolgozókat kü­lönböző vezető beosztásokba. Csoportveze­tők, technológusok, osztályvezetők kerültek már ki tőlünk, és meg is állták a helyüket. Ez az elismerés egyik jele, de az utánpótlás kiválasztását, nevelését is állandó felada­tunkká teszi. — Talán nagyok a követelményeink a ki­választásnál — jegyzi meg Mérész István, de áz alap, hogy a leendő brigádtag jó szakem­ber legyen. De ez nem minden. Emberi, po­litikai magatartását is mérlegre tesszük. Kö­zös sikernek könyvelhetjük el, hogy sok fia­tal nálunk érett párttaggá, mint Nagy Laci, Vass Elek, Dél Anti, vagy Fekete Tóth László. Közülük jó néhányan vezetői tisztsé­get vállaltak a társadalmi szervezetekben. — Szerintem nem így kellett volna kez­denünk ezt a beszélgetést, bár amit elmond­tunk igaz — szól közbe, fiatalságát alig lep­lező körszakállát simogatva Zagyvái Tibor. Szeretjük a munkánkat, szívesen tanu­lunk. Igaz, hogy a politika mindennapi éle­tünk része. De először is azt kellett volna el­mondanunk, hogy barátok vagyunk. Nem egyféle belénk sulykolt kötelességből segí­tünk egymásnak, hanem barátságból. Bri­gádvállalásként nem szurkoltunk vona pél­dául Németh Laciéknak, s most nem örül­nénk vele együtt, hogy kislánya született. Vagy, ha csak a munka kötne össze bennün­ket, akkor nem állna ott a polcon a KISZ- kupa, amit tavaly nyertünk a kispályás fo­cibajnokságon. Kecskés Imre helyesel: — Tavaly csaknem 300 óra társadalmi munkát vállaltunk. Az árvízkárosultak megsegítésére, a dunaha- r asz ti és a halásztelki óvoda támogatására szervezett kommunista műszakokon is részt vettünk. De nem is sorolom tovább. Az első negyedévi terv teljesítését is társadalmi mun­kával segítettük. Ha bármelyikünk meg­betegszik, vagy szabadságra megy, helyette is dolgozunk. Ilyesmit elsősorban barátság­ból vállal az ember. A tizenegytagú Béke brigád átlagéletkora 29 év. Egy kivételével valamennyien négy évnél régebben dolgoznak a gyárban. — Ha valaki szereti a szakmáját, meg­találja benne a változatosságot, nem kell másutt keresni — jelenti ki Nagy László, a brigád egyik újítója. — Németh Lacival addig törtük a fejünket, míg kidolgoztunk nyomás alatti egy módszert a csapágyak tisztítására. Ez a megoldás gyorsabb és és olcsóbb. Ta­valy brigá- 111 dunk újításai- fe* nak eredmé- ™ nyékért több mint 118 ezer forint megta­karítást köny­velhettünk el. Az import- '■ anyag-fel­használás és a technológiai idő csökkenté­sével öt év alatt körülbe­lül Hétmillió forintot takarí­tottunk meg. — Milyen terveket dédel- ga‘ most a bri­gád? — A csalá­dok felnőtt tagjai már is­merik egymást. Sok közös programunk volt. A jó idő beálltával sze­retnénk hajó­kirándulást, vagy valami hasonlót össze­hozni, amire a gyerekeket is elvihetjük. — Majd még hoz­záfűzik : — A vállalat terveit 1980-ig ismer­jük. Ügy ké­szülünk, hogy amit a brigád­tól várúak, azt teljesítjük, r V8<v. L_ X. i Minisztertanács és a SZOT elnöksége a Nép- ‘ “ köztársaság Kiváló Brigádja címmel tüntette ki a Nagykőrösi Konzervgyár József Attila, a Pestvidéki Gépgyár Béke és a Sasad Tsz Horten­zia szocialista brigádjait. (Újsághír) Anyák napjára készülve, éppen gloxiniát csomagol­tak a Sasad Tsz I. telepén. , Horváth Sarolta — a Hor­tenzia szocialista brigád 'tagja — vesszővel rögzí­tette a törékeny szárakat, Zsupán Istvánná brigád­vezető pedig gyakorlott, gyors mozdulatokkal csavarta papírba a cse­repeket, vigyázva, nehogy a húsos szárú, nagy levelek lepattanjanak, vagy megsérül­jenek a bíborszínű kelyhek. — Huszon­egy éve ezt csi­nálom — mondta —, volt időm begya­korolni. Ne ha­ragudjon, hogy tovább dolgo­zom, de anyák napjára várják az üzletekbe, kint áll a ko­csi. Azért kér­dezzen nyu­godtan, amire tudok, válaszo­lok. Bevezetőül talán, annyit, hogy 1962-ben alakult a bri­gádunk, elsők között a tsz- ben, s elsőnek nyertük el a szocialista cí­met. Akkor he­ten voltunk, Mezei Józsefet választottuk brigádvezető­nek. Most a Il-es dísznö­vénytermesz­tő telep veze­tője. Tőle Szai- ler Lipót vette át ezt a funk­ciót. Sajnos, megbetegedett, leszázalékolták, most már in­kább csak lá­togatóba jár be hozzánk. Így lettem én a brigád vezető­je. Ketten dol­goznak még itt az alapító ta­gok közül; Oll- ram Pál és Az alakulástól szigorú mércével A Nagykőrösi Konzerv­gyár József Attila szocia­lista brigádjának a kitün­tetés hírét egyik munka­társuk vitte meg a gyár­telepre. Azt gondoltuk, a másik telepen dolgozó Jó­zsef Attila brigádról van szó. Mikor kiderült, hogy rólunk, elsírtuk magunkat — emlékezik a boldog pillanatra Kátai Ernőné brigádvezető. A József Attila záróbrigád 1959. május 1-én alakult. Az alapítók közül ma már csak négyen dolgoznak a nyolctagú brigádban, de valamennyien büszkék arra, hogy ők voltak az üzemben a szocialista brigádmozgalom kezdeményezői. Egy év után oklevelet, két esztendő múlva brigádzászlót, 1966-ban ezüst-, 67-ben pedig aranyplakettet kaptak. Később elnyerték a vállalat kiváló brigádja, majd a szakma kiváló brigádja címet. Az egyéni el­ismerés sem maradt el. A mai nyolc törzstag közül heten kiváló dolgozók, a brigádvezető háromszorosan is, és — amire a legbüszkébb — 1969-ben Munka Érdemrenddel tünteti ték ki. E munkahelyi közösség tevékenyen vett részt a Dolgozz hibátlanul munkarendszer­ben. Teljesítménye — megalakulása óta — 105—110 százalék között van. Figyelemre méltó eredmény: az asszonyok néhány éve a paradicsom-többlettermés feldolgozásával 700 ezer, tavaly pedig a raktári selejt csökken­tésével több mint félmillió forintot taka­rítottak meg a gyárnak, a népgazdaság­nak. Helytállnak a társadalmi munkában is: az elmúlt több mint másfél évtizedben csak­nem háromezer órát áldoztak szabad idejük­ből a közösségnek, szűkebb s távolabbi kör­nyezetük, üzemük, városuk szépítésében. Amikor a brigádot az asszonyok benevez­ték a József Attila olvasómozgalomba, fel­vették a költő nevét. Ügy érezték, a név jó munkára, fejlett közösségi szemléletre, tanu­lásra kötelez. Van közöttük üzemi pártbi­zottsági tag és szakszervezeti aktivista; ki a pártalapszervezet vezetőségében, ki pedig a KISZ gyári bizottságában tevékenykedik, s akad köztük szakszervezeti bizottsági tag is. Megalakulásukkor ez a brigád sem állt jobban iskolai végzettség dolgában a töb­binél. Az asszonyok zöme korábban otthon a háztartásban dolgozott,, legtöbben csak az általános hat osztályát járták ki annak ide­jén. Ma már valamennyien jól képzett szak­munkások, s naponta hasznosítják a tanfo­lyamokon, s az üzemben, a szalag mellett szerzett tudásukat, melyből a régóta itt dol­gozó férfi munkatársaik is elismeréssel szól­nak. A tanulási kedv ragadós: még diplomás is kerül ki közülük. Benke Ferencné, egykori társuk ma a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója. Ám, ha mindegyikük nem is szerzett oklevelet, tanulni azért .valameny- nyien tanultak. A munka, a háztartás, a gyermeknevelés mellett, olykor éjszaka, ahogy a munkaszeretők, a tudnivágyók, a sokat akarók szoktak. Vörös kötésű brigádnaplójuk szűkszavúan sorolja munkasikereiket, termelési eredmé­nyeiket. A rajzokkal, fotókkal illusztrált, egy­máshoz simuló lapok, sok közös rendezvény, kirándulás, találkozó emlékét, s személyes vallomást őriznek. Brigádunk gyermekei — olvasható például az egyik oldalon. Alatta képek sorakoznak a pártfogolt apróságok vidám, nevető arcá­val. Egy másik lapon ez áll: Köszönöm a szocialista brigádok tevékenységével kapcso­latos ötleteket. Aláírás: Kovács Sándor igaz­gató. Azután Kátai Ernőné bejegyzése: A Munlui Érdemérmet együtt érdemeltük ki, és egy középiskolás állami gondozott kislány kedves sorai. Öt a József Attila brigád fo­gadta szívébe — és gondjaiba ... Friss Ántalné, a gyár szakszervezeti bizott­ságának titkára meggyőződéssel állítja: — A nyolc serény asszony, osztozva az örömök­ben és gondokban, példamutatóan tesz ele­get a szocialista közösségek hármas köve­telményének, aszerint dolgoznak, tanulnak, élnek. S ezt nem csupán figyelemre méltó gazdasági eredményeik, társadalmi megbíza­tásaik tanúsítják, hanem az a kitartó, fá­radhatatlan nemes igyekezetük is, amely az első napoktól kezdve segítette igazi em­beri közösségük kialakítását. A gyárban, hazánk e nagyobb élelmiszer- ipari üzemében mintegy 20Ö szocialista bri­gád dolgozik. Eredményeik, sikereik helytállásra, gon­dos munkára ösztönzi az üzem valamennyi munkását. Ezt tanúsítja a Minisztertanács és a SZOT elnökségének a napokban elnyert vörös zászlaja is. Sajátos, embert, közösséget formáló ereje, áldozatkészsége, felelősségér­zete révén közülük is kiemelkedik a József Attila brigád. Méltán került a 83 legkiválóbb közé az or­szágban. F. P. Eszterle József Palinak egy éve van még a nyugdíjig, ő is .itthagy bennünket. A színpompás virágasztalok között fiatalok is dolgoznak. — Négy KISZ-tagunk van, a brigád fele fiatal. Itt van például Szőcs Béla, a kultúr- vezetőnk. Nagyon jó fiatal szakember, a fe­lesége pedig Scholle Gabriella, kertészeti egyetemet végzett, ö is brigádtag, itt ismer­kedtek meg, tavaly tartották az esküvőjü­ket. Ott voltunk valamennyien. Horváth Sarolta, a tsz ösztöndíjasaként végezte el a szakmunkásképző iskolát, s itt van a fiam, ifj. Zsupán István, örülünk, hogy ő is virág­kertész lett. Talán feleslegesnek tűnik a kérdés, hi­szen a gyönyörű virágház egyértelműen dicséri a munkájukat, mégis megkérdezem; mivel foglalkoznak? — Több mint tízféle virágot nevelünk, az évszaktól függően. Most például a gloxinia és a fokföldi ibolya a sláger. Minden évben legalább 10 százalékkal többet termelünk, mint amennyit kérnek tőlünk. Kezdetben 680 ezer fotont volt az éves tervünk, tavaly már több mint 5 millió forintot tettünk a szövetkezet asztalára. A KISZ-eseink ren­geteg társadalmi munkát végeznek, s szinte mindenki tanul. Én Itt végeztem el az álta­lános iskola 7—8. osztályát, majd szakmun­kásvizsgát tettem. Eszterle József mezőgaz­dász volt, elvégezte a kertészeti techniku­mot. Tihanyi Péter szakmunkásvizsgát tett, Szőcs Béla és a felesége német nyelvtanfo­lyamra jár. Horváth Sarolta a szorgos munka közben hallgatta beszélgetésünket, s időnként ön­kéntelenül biccentett egyet. Mindig egyetér­tenek az idősebbekkel? — Általában igen. Nagyon jó szakemberek, szívesen tanulunk tőlük. Társadalmi mun­kát azonban nemcsak mi végzünk, hanem az idősebbek is. Most például a MEZÉPSZER udvarának parkosítását vállaltuk. A KISZ- szervezet kitakarította a tojóházakat, segí­tettünk a telep átköltöztetésében ... Szük­ség volt ránk, mentünk. Patronáljuk a bu­daörsi iskolát, segítjük az óvodát, s részt vet­tünk a vakvezető kutyaiskola parkosításá­ban. Legközelebb a szegfűágyak tisztítására szervezünk kommunista szombatot. Szőcs Béla éppen egy hatalmas ládát vitt át a másik üvegházba. Utána mentem az illatozó virágasztalok között. — Jól együtt van a brigádunk, mindént közösen csinálunk, soha sincs vita, pedig időnként nagyon meg kell fogni a munka végét. Még három ember kellene, de nincs. Rendszeresen meglátogatjuk egymást csalá­dostul, megünepeljük a név- és születésna­pokat. Ügye szépek a virágaink? S még szebbek lehetnének, ha lenne még három szakmunkásunk. —■ Milyen terveket szó az ifjú házaspár? — Lakásépítési akciót indít a szövetke­zet. A balatoni műút mellett épülnek majd fel a házak. A múlt héten mi is jelentkez­tünk. Ha elvállaljuk az alapásást, vagy egyéb munkát, az értékét leszámítják a la­kás árából. Még nem beszéltünk róla, de azt hiszem ebben is segít a brigád. Zalai Etel telepvezető-helyettes csak felső­fokon beszélt a munkájukról. — Valamennyien példamutató emberek. Zsupánné például régi pártmunkás, jelen­leg a pártalapszervezet vezetőségi tagja. Eszterle József és Tihanyi Péter olyan ró­zsákat és hortenziákat nevel, mely jóval felülmúlja az országos átlagot. De sorol­hatnám a többieket is. Nem véletlen, hogy szinte valemennyien a szövetkezet többszö­rös kiváló flolgozói, s Zsupán Istvánná 1969- ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Szőcsné Scholle Gabriella tavaly kéthetes jutalomüdülésen volt a Szovjetunió­ban. A közösség a múlt évben a szakma kiváló brigádja lett, most pedig a legnagyobb kitüntetést nyerte el. Mindannyian nagyon örülünk neki, s továbbra is számítunk a jó munkájukra. T. A. L. 7i a őst még csak három. Jövőre ennyi, vagy még több. Pest megye ipar- vállalatai, mezőgazdasági termelő- szövetkezetei három közösséget ajánlottak a megtisztelő címre. Szerényen, mérték■ tartóan. A kitüntetett brigádok egy idősek a mozgalommal, az alapítók közül már ke­vesen vesznek részt az alkotómunkában, többségük a megérdemelt nyugdíjat élvezi. Ha személy szerint nincsenek is jelen, olyan örökséget hagytak a többiekre, amellyel jól sáfárkodhatnak ma és a jö­vőben is. Ez az örökség nem más, mint a közös­ségi gondolkodás, túllátni az egyéni érdek korlátain, megtalálni azt a pontot, ahol az egyén és a gyár, a termelőszövetkezet — a népgazdaság — érdeke találkozik, úgy alakítva a mindennapok tevékenysé­gét, hogy az egyformán szolgálja az egyén és a nagyközösség ügyét. Ez a három brigád — ugyamigy Vagy egy kicsivel jobban — megtalálta a meg­oldást. A brigádmozgalom hármas jelsza­vát törvényként szolgálva, szocialista mó­don élt, dolgozott, tanult. Példát mutatott a többieknek, akik ebből az elismerésből egyértelmű következtetést vonhattak le: érdemes küzdeni, érdemes többet vállalni önmaguk becsüléséért és azért a széles körű elismerésért, amelyben most még csak kevesen részesültek. Azok, akik a leg­szebb példát adták, hogyan kell méltó módon építeni ezt a hazát. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom