Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Erő, szorgalom és tehetség Közösség a hortenziák között Válaszút elé került tavaly a Pestvidéki Gépgyár Béke szocialista brigádja. Az üzem, melyhez koráb_ ban tartoztak,! szétvált. Mu nkájuk is megoszlott, már úgy tűnt, hogy a közösség is kettészakad — eleveníti föl a nem is olyan távoli múlt gondjait Merkert József, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkárhelyettese. — Aztán mégsem így lett. Ezt már Merész István, a közösség legidősebb tagja mondja. — Családfánk 1959-ig nyúlik vissza. Akkor alakultunk, munkabrigádként. Bár azóta a tagság részben cserélődött, a bennünket ösz- szekötő szálak nem lazultak. Tavaly a vállalat kiváló brigádja lettünk. A közös sikerek után még több erőt éreztünk az újabb feladatokhoz. Együttmaradásunknak a két üzem is hasznát látja, mert ha szükséges, a brigád tagjai bármely területen dolgozzanak is, kisegítik egymást. A nagycsarnok egyik oldalsó helyiségében beszélgetünk. A gondos kezek kellemes körülményeket teremtettek a kis műhelyben. Munkájuk, a hibafelmérés, gyakran nagyon fontos műszeres vizsgálatokon alapul. A terem két oldalán sorakozó munkaasztalok mellett sok mutatójú, tekintélyes műszerek is Igazolják ezt. Az asztalok sorfala között húzódó keskeny ösvény tulajdonképpen a két üzem határa. E határ átlépéséhez azonban állandó útlevele van a brigád tagjainak: a lelkiismeretesség. A kudarc, a lemaradás, a közösség tekintélyét is rontaná — vallják. — Az igazsághoz tartozik — magyarázza Merkert József —, hogy most csak a mi kedvünkért jöttek össze ennyien ebben a helyiségben. Egyébként szanaszét dolgozunk az üzemben. — Bár valamennyien műszerész szakmunkások vagyunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Amberboy Kiss Attila —, és egy társunk kivételével leérettségiztünk, nem félünk a villáskulcstól, a fizikai munkától sem. Az első hibafelvételtől végig kell kísérnünk az égési munkafolyamatot, és felelősséget kell vállalnunk a hibátlan munkáért. Vizsgálataink, műszeres méréseink csak akkor lesznek megfelelőek, ha a javítás minden mozzanatát ismerjük. Csak addig bízhatunk saját magunkban, amíg az üzemből hozzánk jönnek tanácsot kérni, ameddig azt mondhatjuk, legalább úgy javítunk, mint az ott dolgozók. — Ne higgye, hogy Attila dicsekedni akar — figyelmeztet Szenteszki Pál, a brigád vezetője. — Talán a szigorú követelmények miatt, de nálunk minden fiatal így gondolkodik. A brigád állandó megújulása is ezt bizonyítja. Észreveszi, hogy az összefüggéseket nem nagyon értem. Megmagyarázza: — A fiúk többsége itt, a vállalatnál tanult szakmát. A munka minden csínját-binját elsajátították, de időről időre újabb elméleti ismereteket is szereznek. Ezzel olyan szakemberekké váltak, akik bármelyik területen alkalmazhatók. Ennek eredményeként rendszeresen a brigádunkból választanak ki dolgozókat különböző vezető beosztásokba. Csoportvezetők, technológusok, osztályvezetők kerültek már ki tőlünk, és meg is állták a helyüket. Ez az elismerés egyik jele, de az utánpótlás kiválasztását, nevelését is állandó feladatunkká teszi. — Talán nagyok a követelményeink a kiválasztásnál — jegyzi meg Mérész István, de áz alap, hogy a leendő brigádtag jó szakember legyen. De ez nem minden. Emberi, politikai magatartását is mérlegre tesszük. Közös sikernek könyvelhetjük el, hogy sok fiatal nálunk érett párttaggá, mint Nagy Laci, Vass Elek, Dél Anti, vagy Fekete Tóth László. Közülük jó néhányan vezetői tisztséget vállaltak a társadalmi szervezetekben. — Szerintem nem így kellett volna kezdenünk ezt a beszélgetést, bár amit elmondtunk igaz — szól közbe, fiatalságát alig leplező körszakállát simogatva Zagyvái Tibor. Szeretjük a munkánkat, szívesen tanulunk. Igaz, hogy a politika mindennapi életünk része. De először is azt kellett volna elmondanunk, hogy barátok vagyunk. Nem egyféle belénk sulykolt kötelességből segítünk egymásnak, hanem barátságból. Brigádvállalásként nem szurkoltunk vona például Németh Laciéknak, s most nem örülnénk vele együtt, hogy kislánya született. Vagy, ha csak a munka kötne össze bennünket, akkor nem állna ott a polcon a KISZ- kupa, amit tavaly nyertünk a kispályás focibajnokságon. Kecskés Imre helyesel: — Tavaly csaknem 300 óra társadalmi munkát vállaltunk. Az árvízkárosultak megsegítésére, a dunaha- r asz ti és a halásztelki óvoda támogatására szervezett kommunista műszakokon is részt vettünk. De nem is sorolom tovább. Az első negyedévi terv teljesítését is társadalmi munkával segítettük. Ha bármelyikünk megbetegszik, vagy szabadságra megy, helyette is dolgozunk. Ilyesmit elsősorban barátságból vállal az ember. A tizenegytagú Béke brigád átlagéletkora 29 év. Egy kivételével valamennyien négy évnél régebben dolgoznak a gyárban. — Ha valaki szereti a szakmáját, megtalálja benne a változatosságot, nem kell másutt keresni — jelenti ki Nagy László, a brigád egyik újítója. — Németh Lacival addig törtük a fejünket, míg kidolgoztunk nyomás alatti egy módszert a csapágyak tisztítására. Ez a megoldás gyorsabb és és olcsóbb. Tavaly brigá- 111 dunk újításai- fe* nak eredmé- ™ nyékért több mint 118 ezer forint megtakarítást könyvelhettünk el. Az import- '■ anyag-felhasználás és a technológiai idő csökkentésével öt év alatt körülbelül Hétmillió forintot takarítottunk meg. — Milyen terveket dédel- ga‘ most a brigád? — A családok felnőtt tagjai már ismerik egymást. Sok közös programunk volt. A jó idő beálltával szeretnénk hajókirándulást, vagy valami hasonlót összehozni, amire a gyerekeket is elvihetjük. — Majd még hozzáfűzik : — A vállalat terveit 1980-ig ismerjük. Ügy készülünk, hogy amit a brigádtól várúak, azt teljesítjük, r V8<v. L_ X. i Minisztertanács és a SZOT elnöksége a Nép- ‘ “ köztársaság Kiváló Brigádja címmel tüntette ki a Nagykőrösi Konzervgyár József Attila, a Pestvidéki Gépgyár Béke és a Sasad Tsz Hortenzia szocialista brigádjait. (Újsághír) Anyák napjára készülve, éppen gloxiniát csomagoltak a Sasad Tsz I. telepén. , Horváth Sarolta — a Hortenzia szocialista brigád 'tagja — vesszővel rögzítette a törékeny szárakat, Zsupán Istvánná brigádvezető pedig gyakorlott, gyors mozdulatokkal csavarta papírba a cserepeket, vigyázva, nehogy a húsos szárú, nagy levelek lepattanjanak, vagy megsérüljenek a bíborszínű kelyhek. — Huszonegy éve ezt csinálom — mondta —, volt időm begyakorolni. Ne haragudjon, hogy tovább dolgozom, de anyák napjára várják az üzletekbe, kint áll a kocsi. Azért kérdezzen nyugodtan, amire tudok, válaszolok. Bevezetőül talán, annyit, hogy 1962-ben alakult a brigádunk, elsők között a tsz- ben, s elsőnek nyertük el a szocialista címet. Akkor heten voltunk, Mezei Józsefet választottuk brigádvezetőnek. Most a Il-es dísznövénytermesztő telep vezetője. Tőle Szai- ler Lipót vette át ezt a funkciót. Sajnos, megbetegedett, leszázalékolták, most már inkább csak látogatóba jár be hozzánk. Így lettem én a brigád vezetője. Ketten dolgoznak még itt az alapító tagok közül; Oll- ram Pál és Az alakulástól szigorú mércével A Nagykőrösi Konzervgyár József Attila szocialista brigádjának a kitüntetés hírét egyik munkatársuk vitte meg a gyártelepre. Azt gondoltuk, a másik telepen dolgozó József Attila brigádról van szó. Mikor kiderült, hogy rólunk, elsírtuk magunkat — emlékezik a boldog pillanatra Kátai Ernőné brigádvezető. A József Attila záróbrigád 1959. május 1-én alakult. Az alapítók közül ma már csak négyen dolgoznak a nyolctagú brigádban, de valamennyien büszkék arra, hogy ők voltak az üzemben a szocialista brigádmozgalom kezdeményezői. Egy év után oklevelet, két esztendő múlva brigádzászlót, 1966-ban ezüst-, 67-ben pedig aranyplakettet kaptak. Később elnyerték a vállalat kiváló brigádja, majd a szakma kiváló brigádja címet. Az egyéni elismerés sem maradt el. A mai nyolc törzstag közül heten kiváló dolgozók, a brigádvezető háromszorosan is, és — amire a legbüszkébb — 1969-ben Munka Érdemrenddel tünteti ték ki. E munkahelyi közösség tevékenyen vett részt a Dolgozz hibátlanul munkarendszerben. Teljesítménye — megalakulása óta — 105—110 százalék között van. Figyelemre méltó eredmény: az asszonyok néhány éve a paradicsom-többlettermés feldolgozásával 700 ezer, tavaly pedig a raktári selejt csökkentésével több mint félmillió forintot takarítottak meg a gyárnak, a népgazdaságnak. Helytállnak a társadalmi munkában is: az elmúlt több mint másfél évtizedben csaknem háromezer órát áldoztak szabad idejükből a közösségnek, szűkebb s távolabbi környezetük, üzemük, városuk szépítésében. Amikor a brigádot az asszonyok benevezték a József Attila olvasómozgalomba, felvették a költő nevét. Ügy érezték, a név jó munkára, fejlett közösségi szemléletre, tanulásra kötelez. Van közöttük üzemi pártbizottsági tag és szakszervezeti aktivista; ki a pártalapszervezet vezetőségében, ki pedig a KISZ gyári bizottságában tevékenykedik, s akad köztük szakszervezeti bizottsági tag is. Megalakulásukkor ez a brigád sem állt jobban iskolai végzettség dolgában a többinél. Az asszonyok zöme korábban otthon a háztartásban dolgozott,, legtöbben csak az általános hat osztályát járták ki annak idején. Ma már valamennyien jól képzett szakmunkások, s naponta hasznosítják a tanfolyamokon, s az üzemben, a szalag mellett szerzett tudásukat, melyből a régóta itt dolgozó férfi munkatársaik is elismeréssel szólnak. A tanulási kedv ragadós: még diplomás is kerül ki közülük. Benke Ferencné, egykori társuk ma a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Ám, ha mindegyikük nem is szerzett oklevelet, tanulni azért .valameny- nyien tanultak. A munka, a háztartás, a gyermeknevelés mellett, olykor éjszaka, ahogy a munkaszeretők, a tudnivágyók, a sokat akarók szoktak. Vörös kötésű brigádnaplójuk szűkszavúan sorolja munkasikereiket, termelési eredményeiket. A rajzokkal, fotókkal illusztrált, egymáshoz simuló lapok, sok közös rendezvény, kirándulás, találkozó emlékét, s személyes vallomást őriznek. Brigádunk gyermekei — olvasható például az egyik oldalon. Alatta képek sorakoznak a pártfogolt apróságok vidám, nevető arcával. Egy másik lapon ez áll: Köszönöm a szocialista brigádok tevékenységével kapcsolatos ötleteket. Aláírás: Kovács Sándor igazgató. Azután Kátai Ernőné bejegyzése: A Munlui Érdemérmet együtt érdemeltük ki, és egy középiskolás állami gondozott kislány kedves sorai. Öt a József Attila brigád fogadta szívébe — és gondjaiba ... Friss Ántalné, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára meggyőződéssel állítja: — A nyolc serény asszony, osztozva az örömökben és gondokban, példamutatóan tesz eleget a szocialista közösségek hármas követelményének, aszerint dolgoznak, tanulnak, élnek. S ezt nem csupán figyelemre méltó gazdasági eredményeik, társadalmi megbízatásaik tanúsítják, hanem az a kitartó, fáradhatatlan nemes igyekezetük is, amely az első napoktól kezdve segítette igazi emberi közösségük kialakítását. A gyárban, hazánk e nagyobb élelmiszer- ipari üzemében mintegy 20Ö szocialista brigád dolgozik. Eredményeik, sikereik helytállásra, gondos munkára ösztönzi az üzem valamennyi munkását. Ezt tanúsítja a Minisztertanács és a SZOT elnökségének a napokban elnyert vörös zászlaja is. Sajátos, embert, közösséget formáló ereje, áldozatkészsége, felelősségérzete révén közülük is kiemelkedik a József Attila brigád. Méltán került a 83 legkiválóbb közé az országban. F. P. Eszterle József Palinak egy éve van még a nyugdíjig, ő is .itthagy bennünket. A színpompás virágasztalok között fiatalok is dolgoznak. — Négy KISZ-tagunk van, a brigád fele fiatal. Itt van például Szőcs Béla, a kultúr- vezetőnk. Nagyon jó fiatal szakember, a felesége pedig Scholle Gabriella, kertészeti egyetemet végzett, ö is brigádtag, itt ismerkedtek meg, tavaly tartották az esküvőjüket. Ott voltunk valamennyien. Horváth Sarolta, a tsz ösztöndíjasaként végezte el a szakmunkásképző iskolát, s itt van a fiam, ifj. Zsupán István, örülünk, hogy ő is virágkertész lett. Talán feleslegesnek tűnik a kérdés, hiszen a gyönyörű virágház egyértelműen dicséri a munkájukat, mégis megkérdezem; mivel foglalkoznak? — Több mint tízféle virágot nevelünk, az évszaktól függően. Most például a gloxinia és a fokföldi ibolya a sláger. Minden évben legalább 10 százalékkal többet termelünk, mint amennyit kérnek tőlünk. Kezdetben 680 ezer fotont volt az éves tervünk, tavaly már több mint 5 millió forintot tettünk a szövetkezet asztalára. A KISZ-eseink rengeteg társadalmi munkát végeznek, s szinte mindenki tanul. Én Itt végeztem el az általános iskola 7—8. osztályát, majd szakmunkásvizsgát tettem. Eszterle József mezőgazdász volt, elvégezte a kertészeti technikumot. Tihanyi Péter szakmunkásvizsgát tett, Szőcs Béla és a felesége német nyelvtanfolyamra jár. Horváth Sarolta a szorgos munka közben hallgatta beszélgetésünket, s időnként önkéntelenül biccentett egyet. Mindig egyetértenek az idősebbekkel? — Általában igen. Nagyon jó szakemberek, szívesen tanulunk tőlük. Társadalmi munkát azonban nemcsak mi végzünk, hanem az idősebbek is. Most például a MEZÉPSZER udvarának parkosítását vállaltuk. A KISZ- szervezet kitakarította a tojóházakat, segítettünk a telep átköltöztetésében ... Szükség volt ránk, mentünk. Patronáljuk a budaörsi iskolát, segítjük az óvodát, s részt vettünk a vakvezető kutyaiskola parkosításában. Legközelebb a szegfűágyak tisztítására szervezünk kommunista szombatot. Szőcs Béla éppen egy hatalmas ládát vitt át a másik üvegházba. Utána mentem az illatozó virágasztalok között. — Jól együtt van a brigádunk, mindént közösen csinálunk, soha sincs vita, pedig időnként nagyon meg kell fogni a munka végét. Még három ember kellene, de nincs. Rendszeresen meglátogatjuk egymást családostul, megünepeljük a név- és születésnapokat. Ügye szépek a virágaink? S még szebbek lehetnének, ha lenne még három szakmunkásunk. —■ Milyen terveket szó az ifjú házaspár? — Lakásépítési akciót indít a szövetkezet. A balatoni műút mellett épülnek majd fel a házak. A múlt héten mi is jelentkeztünk. Ha elvállaljuk az alapásást, vagy egyéb munkát, az értékét leszámítják a lakás árából. Még nem beszéltünk róla, de azt hiszem ebben is segít a brigád. Zalai Etel telepvezető-helyettes csak felsőfokon beszélt a munkájukról. — Valamennyien példamutató emberek. Zsupánné például régi pártmunkás, jelenleg a pártalapszervezet vezetőségi tagja. Eszterle József és Tihanyi Péter olyan rózsákat és hortenziákat nevel, mely jóval felülmúlja az országos átlagot. De sorolhatnám a többieket is. Nem véletlen, hogy szinte valemennyien a szövetkezet többszörös kiváló flolgozói, s Zsupán Istvánná 1969- ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Szőcsné Scholle Gabriella tavaly kéthetes jutalomüdülésen volt a Szovjetunióban. A közösség a múlt évben a szakma kiváló brigádja lett, most pedig a legnagyobb kitüntetést nyerte el. Mindannyian nagyon örülünk neki, s továbbra is számítunk a jó munkájukra. T. A. L. 7i a őst még csak három. Jövőre ennyi, vagy még több. Pest megye ipar- vállalatai, mezőgazdasági termelő- szövetkezetei három közösséget ajánlottak a megtisztelő címre. Szerényen, mérték■ tartóan. A kitüntetett brigádok egy idősek a mozgalommal, az alapítók közül már kevesen vesznek részt az alkotómunkában, többségük a megérdemelt nyugdíjat élvezi. Ha személy szerint nincsenek is jelen, olyan örökséget hagytak a többiekre, amellyel jól sáfárkodhatnak ma és a jövőben is. Ez az örökség nem más, mint a közösségi gondolkodás, túllátni az egyéni érdek korlátain, megtalálni azt a pontot, ahol az egyén és a gyár, a termelőszövetkezet — a népgazdaság — érdeke találkozik, úgy alakítva a mindennapok tevékenységét, hogy az egyformán szolgálja az egyén és a nagyközösség ügyét. Ez a három brigád — ugyamigy Vagy egy kicsivel jobban — megtalálta a megoldást. A brigádmozgalom hármas jelszavát törvényként szolgálva, szocialista módon élt, dolgozott, tanult. Példát mutatott a többieknek, akik ebből az elismerésből egyértelmű következtetést vonhattak le: érdemes küzdeni, érdemes többet vállalni önmaguk becsüléséért és azért a széles körű elismerésért, amelyben most még csak kevesen részesültek. Azok, akik a legszebb példát adták, hogyan kell méltó módon építeni ezt a hazát. i