Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-12 / 111. szám
4 &ßHap 1976. MÁJUS 12., SZERDA «'Újszerű kísérlet Százhalombattán Amikor nem szürke a szürke I Százhalombatta gyermekei *— 1400-an — a Ságvári Endre általános iskola tanulói. A városban nincs középfokú is- I kola; gondot okoz a továbbta- i nulás, a pályaválasztás, l Az MSZMP Központi Bi- j zottságának oktatáspolitikái * határozatában ez olvasható: I. „Ki kell dolgozni a felsőbb osztályokban a fakultatív tárgyak rendszerének koncepcióját, és ezt kísérleti iskolákban kell próbálni.” Magukévá tették 1 A határozat szellemét magukévá tették az iskola, a város és az üzemek vezetői. Az 1974—75-ös tanévben felmérték lehetőségeiket, s a DKV és az iskola összefogott. Ennek eredményeként az 1975— 76-os tanévtől a hetedik osztályosok számára megszervezték heti két órában — a korábbi szakköri rendszert is pótló — fakultatív oktatás rendszerét. Dávid László, az iskola igazgatója igy számol be a ;kezdeti lépésekről: 1 — A 106 hetedikes tanuló közül 18-an angol nyelvet, 26-an magyar irodalmat, 14-en matematikát választottak. Emellett két gyakorlati foglalkozás között dönthettek: fizika-, szerelő tárgyat 28-an, kémia-, laboratóriumi gyakorlatot 20-an választottak. — A két gyakorlati tárgy oktatásának színhelyéül a kőolajipart választottuk. A vállalat vezetői ehhez nagy segítséget nyújtottak: rendelkezésünkre bocsátották az egyik műhelytermet és egy laboratóriumot. A foglalkozásokat nevelőink mellett vegyészmérnök és gépész szakoktató vezeti. 1 — A többi szabadon választható tárgyat iskolánk szaktantermeiben, így például a jól felszerelt nyelvi laboratóriumban oktatjuk, i — Űj távlatokat tár fel ez a módszer. A tanulók többségét eleddig a szürke átlag csoportjába soroltuk. De gyorsan rájöttünk, hogy igencsak tarka ez a szürke. Minden diákunk érdeklődik valami iránit, mindegyikük rendelkezik sajátos adottságokkal. Azzal, hogy hajlamaiknak, érdeklődésüknek megfelelő választási lehetőséget kaptak, é szürkeségnek még a látszata \is ’megszűnt. Száz gyerek köziU talán öten estek ki az év során, hagyták abba a fakultatív tantárgy elsajátítását... Műszaki rajz, robbanáspont-vizsgálaf Mit is tanulnak a diákok e kétórás foglalkozásokon? A kémiai laboratóriumi foglalkozásokon megismerkednek a cseppfolyós levegővel, a súly- és térfogatméréssel, lobbanáspont-vizsgálatokat folytatnak, elemmolekula-modellt készítenek, megismerik a lepárlási folyamatokat. Nyers Lajos szakoktató, taműhelyvezető mondja: — Molnár Sándorné pedagógussal közösen 20 gyereket oktatunk a géplakatos szakma elemeire. A 20 fiú itt, a DKV műhelyében ismerkedik az esztergálással, a fúrással. A gyerekek szeretnek ide járni, s ami lényegesebb, szépen is dolgoznak. Már az első órákon programozható teszttáblát készítettünk, melyet az iskola most szemléltetőeszközként használ. Azt hiszem, hogy nyolcadik után a tanulóknak legalább a fele itt marad majd az üzemben... Kedvet is csinálunk nekik ehhez az üzemegységek látogatásával. A vállalatnak és a városnak is A DKV személyzeti osztályának vezetője, Nagy László- né így vélekedik: — Nagyon kevés a jelentA Pest megyei Múzeumok Igazgatósága pályázatot hirdet az új- és a legújabb kori történet témaköréből. A pályázat alapkövetelménye, hogy a lelőhelyek feltüntetésével közgyűjteményben még nem szerepelő forrásokra, múzeális értékű tárgyakra, dokumentumokra, fotókra, egyéb ábrázolásokra és visszaemlékezésekre támaszkodjék. A pályázaton részt vehetnek mindazok, akik múzeális gyűjtéssel, illetve történetírással hivatásszerűen nem foglalkoznak. Pályázni csak nyomtatásban még meg nem jelent illetőleg kiadás alatt még nem álló munkákkal lehet. A pályázatot három kategóriában — ifjúsági (18 évig), felnőtt egyéni, valamint csoportos tagozatban — hirdetik meg. Az egyéni résztvevőkön kívül várják a kező a kőolajfeldolgozó szakmára: A diákok ezért hetente egy alkalommal nálunk tanulhatnak. Igyekszünk őket megnyerni e szép hivatásnak, s nem csupán a kőolajipari vállalatnak, hanem a városnak is. Ha itt találják meg a képességeiknek legmegfelelőbb hivatást, nem mennek el Százhalombattáról. A kísérlet még tart, de eredménye egyelőre nem ismert. A nemes szándék azonban szinte bizonyossá teszi: a kezdeményezés nem lesz sikertelen. A tanulók könnyebben választhatnak majd életpályát, hiszen egy- egy szakmával két esztendőn át ismerkednek. E gyakorlatokon új készségekkel, képességekkel gyarapszanak, s ami nem érdektelen: mindezt maguk választják. Hogyan tovább? A következő tanévre készített tervezetben, egyebek közt, ez olvasható: A választható tantárgyak elméleti anyagát is gyakorlati alkalmazási központúvá kívánjuk tenni... Rendszeresítjük a szakma és a terület állandó élő ismertetését, a kéthetenkénti üzemlátogatásokat ... A választható tárgyak számát gyarapítjuk a biológiával ... Alkalmanként két- három tanulót egy-egy szakmunkás mellé osztunk be, hogy a munkafázisokat jobban megismerhessék... A kísérlet tehát nem csupán folytatódik, hanem tartalmában is gazdagodik. V. G. P. szocialista brigádok, az iskolai és helytörténeti szakkörök közös munkáit is. Valamennyi dolgozatot két példányban a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságához (2000. Szentendre, Marx tér 6. Pf. 103.) keli benyújtani. A beküldés határideje: 1977, január 20. A me- geyi eredményhirdetés 1977. február 15-én lesz. Mindhárom kategória első és második díjat nyert pályamunkáit a megyei múzeumi igazgatóság továbbítja a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumhoz. Az országos eredményhirdetésre 1977. április 4-én kerül sor. A megyei pályázaton az ifjúsági és a felnőtt egyéni, valamint a csoportos kategóriában egyaránt kétezer forint az első díj, ezerötszáz a második, a harmadik ezer forint. Pályázat történelmi témakörben SZÍNHÁZI ESTÉK Csongor és Tünde A Nemzeti Színház sík Ferenc rendezte Csongor és Tündéjének nem kis része van abban, hogy napjainkban végre szétfoszlóban van az a színházművészeti legendánk, hogy színházaink már-már jobban tudnak Shakespeare-t játszani, mint saját klasszikusainkat. Az 1800-as évek közepe tájt szinte egymást váltva, egymás nyomában született a három remekmű: a Bánk bán, a Csongor és Tünde, az Ember tragédiája — s századunkban a legnagyobb művészi erőfeszítések ellenére eddig mégsem hoztak teljes sikert és elismerést azoknak, akik vállalták a bemutatások kockázatát. Napjainkban szűnni látszik e „hagyomány”, Illyés Gyula sikerrel igazította színpadra Katona drámaremekét, és Sík Ferenc is rátalált a '„hármas úton” a célhoz vezetőre, arra az útra, amelyen legközelebb vihető a mai néző eszéhez és szívéhez Vörösmarty mesedrámája. Természetesen voltak ennek is előzményei, hiszen az elmúlt néhány esztendőben igen sokan próbát tettek vele; a Csongor és Tünde az eredetin kívül volt már például balett és zenés játék is, jelenleg folynak a tv-film felvételei, műsorán tartja a Bábszínház, , és a Színművészeti Főiskola I vizsgaelőadásaként, is sokan I megnézhették. A Nemzeti ' Színház mostani előadása ezeknek az említett kísérleteknek minden eredményét magába szívta minden túlzását elkerülte, s így mindegyiket egyszerre múlhatta fölül hűségben és modernségben — por és hamis csillogás nélkül — s válhatott végre tündérmesének és nehézveretű filozófiának olyan egységes ve- gyületévé, amin — merjük leírni! — jól szórakozik a közönség. Mert ezen az előadáson végre azt érzi, hogy neki és érte történik minden. A kitűnő szereplőgárdából igaztalan dolog lenne bárkit is a többiek elé, vagy fölé emelni, ahogyan az lenne bárkiét az előző alakításokhoz mérni. Jobb-e, rosszabb-e például a Ronyec Mária formálta Mirigy, mint a Jászai Marié, vagy a Gobbi Hildáé volt? Bizonyára más — és ez a lényeg! Mert ebben az egységre törekvő előadásban, amelyben Patho István Balgája nem szolga, hanem társa a kutatásban a Téri Sándor alakította Csongornak, amelyben Vörös Eszter Ilmája és Bodnár Erika Tündéje szívbéli barátnők, amelyben Benedek Miklós, Felföldi László és Szacs- vay László „ördögtriója” a legősibb clownhagyományok- ból és amelyben Császár Angéla Ledérje a legmodernebb paródiaeszközökből gazdálkodik, s amelyben Kohut Magda, Agárdi Gábor, Csűr- ka László és öze Lajos tapasztaltsága úgy kamatozik, hogy az egész végül is fiatalosabb, mint a főiskolásoké, most ebben mindenki más egy kicsit, mint ahogy megszoktuk. Példátlan vállalkozás irodalmunkban: mesést és valóságosat, tündérit és parlagit, fennköltet és rútat, szárnyaiét és botorkálót, játékot és filozófiát, bűnöset és bájosát ilyen harmonikusan egységbe fogni — írta a mű egyik mél- tatója. Nos, ennek az előadásnak résztvevői arra tettek kísérletet — s tégyüle gyorsan hozzá, igen biztatót — hogy mindezt maradéktalanul tolmácsolják is a mai út- és boldogságkereső fiataloknak. Nem kellett „modernizálniuk:” semmit, elegendőnek bizonyult odafigyelni mindarra, ami tudott, s ami a műben olvasható: például arra, hogy Vörösmarty egyik legszebb népi fogantatású széphistóriánkat, a Gergei Albert Ár- gius históriájának ponyván továbbélő népszerű darabját dolgozta föl; például arra, hogy ezt olyan sokszínű, gazdag nyelven tette, hogy művében az epekedő szerelem, a vérbő vaskosság, a tündéri és az ördögi játékosság, a filozófia és a tündérmese egyaránt a maga nyelvi atmoszférájában jelenhet meg. S ezzel száműzték is színpadunkról a vontatottságot, a deklamálást, a szépelgést és a bölcselkePest megyei kiállítótermekben Négy művész politikai plakátjai Bálint Ildikó, illetve Lukoviczky Endre plakátja. A piakát színes arcával tekint ránk, beszélget velünk, sűrített képi mondatokkal közöl felhívást, együttérzést, társunk hétköznapjainkban. Nem is vesszük észre, hogy az utca is tárlat, hogy a plakát is alakítja tudatunkat, pedig azt teszi a rajzötletek, a színcsoportosítások sokaságával. A napokban e műfaj négy kiváló képviselője mutatkozott be régi és új alkotásokkal. Bálint Ildikó és Lukoviczky Endre, szentendrei grafikusok a Pest megyei pártszékház aulájában. Fontos szerepet játszik művészetükben a betű és a fotó elhelyezkedése a megfontoltan választott színegyüttesben. Még valami; a gyermek és országok, világrészek térképe. Felfedezik számunkra, hogy a térkép sajátos formája egy nép egységes anatómiája, századok öltözéke; eszme. A nemzetközi szolidaritást szépen és világosan fogalmazza meg Lukoviczky Endre lapja, ahol az Afrika-topográfia emberekkel népesül be, akik immár testvéri közösséggé formálódva alakítják jövőjüket. dóst — s létrehozták egy nemesen szórakoztató és vidámságában is meggondolkoztató előadást. A szereplőgárdába ez alkalommal szinte beleértődik Csányi Árpád és Schaffer Judit, akiknek díszlete, illetve jelmezei fontos elemei a rendezésnek. A népművészeti motívumokat és játékosan-gro- teszk ötleteket egyaránt mutató jelmezek, illetve maszkok mögött a színészek és a nézőközönség számára megteremtődnek a színpadot behálózó, játszva és játszatva mozgató csomózott-font-kötélnya- lábokból azok a mai fantáziatartalmainkhoz igazítottan népmeséi helyszínek és hangulatok, ' amelyekben a Sík Ferenc rendezte előadás korszerűen lehet hű a klasszikus eredetihez. Vörösmarty sorai hangzottak el először a Nemzeti színpadán, az ő művével nyitotta meg a színház kapuit — e mostani előadás méltó viszonzása az akkori gesztusnak. Most először tudtuk unalom nélkül követni a hármas út vidékére és tovább, Tündérhonba a nemcsak szerelmesét, hanem az egész emberi nem boldogságát is kereső Csongort, s fogadtuk el kételkedés nélkül, amiről megbizonyosodott: hogy a pénzvágy és a hódítás szenvedélye, az eszmények nélküli szkepticizmus nem adhat boldogságot. Hitet adó és hitet újító élmény részesei a lelkesen tapsoló nézők; azzal a meggyőződéssel léphetnek ki a színházból, hogy Tündék várnak az út végén a Csongorokra! Köves István Május 30-ig láthatók Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban Kemény Éva és Sós László Munká- csy-díjas alkotók, a népszerű SO—KY művészházaspár új és régi plakátjai. Művészetükben magas szinten találkozik eszmei szilárdságuk ízlésükkel és formaérzékükkel. Állandó tényező mély internacionalizmusuk, mely korszerű hazafisággal és emberi együttérzéssel ötvöződik. Ezt az összetett emberiségméretű eszmét szolgálja művészetük szüntelenül gyarapodó eszköztárral, s ez a változó rész magatartásukban. A világ pulzusát mérik, de ez a tapasztalatszerzés szolidaritás, a brazíliai szegénység éppúgy közügy számukra, mint Corvalán bebörtönzése ellen kifejezett rajzi haragjuk. Indulataik az ízlés medrében építik a magától értetődő formát, mely a képi közmondás véglegesített, s másként el sem képzelhető tömörítésével általános megoldássá sűrűsödik. Külön erényük, hogy minden erejükkel a magyar plakát eredményeinek folyamatát lendítik tovább összetett,, de áttekinthető jelképekkel. Ezt a magatartásit emelte ki SO— KY-ék művészetében Aradi Nóra tárlatvezetése, melyet nagy figyelemmel hallgattak a váci üzemek dolgozói, a szocialista brigádtagok, a Madách Imre Művelődési Központ új közönsége. Losonci Miklós Két könyv a fejedelemről Sokféleképpen emlékezünk meg az idén II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójáról. A megemlékezések sorába hasznosan és színvonalasan. illeszkedik az a két kötet, amely életét, harcait, törekvéseit kívánja közelebb- hozni a mai kor emberéhez: A Móra Ferenc Könyvkiadó közismert és népszerű így élt... sorozatéban jelenít meg a mindenekelőtt ifjabb olvasóknak készült kötet: így élt II. Rákóczi Ferenc címmel. A szerző, Vámos Magda, lényegében Száva István A nagyságos fejedelem című posztumusz regényes életrajzi művét használta fel, hogy nem kevésbé színes korrajzot nyújtson át, mely bővelkedik — már csak a téma természeténél fogva Is — izgalmas eseményekben. Ifjú olvasóinak megragad óan, olvasmányosan, s ugyanakkor a legpontosabb történelmi hitelességgel mutatja be a fejedelem életpályáját és kiemel- •kedő egyéniségét. Igen gazdag 'tényanyaggal, adatokkal, de mégsem száraz leírásban vezeti végig ezt a nagy életutat, s igyekszik eleget tenni annak, hogy adott lehetőségeinek keretein belül ahhoz, a történetleíráshoz csatlakozzék, amely elfogultságoktól mentesen ábrázolja a kort, s Rákóczi nagy életművét. A kötetet ezúttal a sorozat szokottnál is több képanyaga teszi még érzékletesebbé a tizenéves érdeklődőknek. A Gondolat kiadónál megjelent vaskos tanulmánykötet II. Rákóczi Ferencről az eddigi leghitelesebb, s — nem túlzás hozzátenni — legreálisabb munka a nágy fejedelemről. A szerzők — Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes — munkája első ízben az ötvenes évek derekán jelent meg, de a kutatások előrehaladásával szükségessé vált egyrészt bővítése, másrészt bizonyos összefüggések még világosabbá tétele. Most az új kiadás ezeknek az igényeknek felel meg, s pontosan jelöli ki II. Rákóczi Ferenc és általában a kuruc sza- szabadságharc helyét történelmünkben, sőt az egyetemes magyar történelemben. Megbecsüléssel szólhatunk c nagy átfogó munkáról, hiszen köztudott, hogy Rákóczi alakja szinte három évszázad óta foglalkoztatja az egymást váltó nemzedékeket — mint a kötet előszava is utal rá —, s oly sokféleképpen kutatták, fogalmazták meg, hogy mit is testesített meg Magyarország történetében. Most a szerzők azt szögezik le, s kívánják munkásságukkal alátámasztani, hogy „11. Rákóczi Ferenc a függetlenség, a társadalmi haladás, az egyetemes és nemzeti érdekegység, a hazaszeretet, a politikai elkötelezettség és erkölcsi nagyság egységét megtestesítő személyisége a magyar történelemnek. Emléke, példája, hagyománya tiszta és éltető forrása a szocialista ha- zafiságnak, a nemzeti, közösségi összetartozásnak, a nemzetközi haladás eszméjének E meghatározást nem kinyilatkoztatásnak tekintik a szerzők, hanem ismeretes tudományos felkészültségükkel állítják a tényeket e gondolat szolgálatába. A Rákóczi-kép így az edigieknél gazdagabban és tisztábban tárul föl, noha nagy és máig is tiszteletreméltó előzményekről tudunk, így elsősorban Márki Sándor háromkötetes monográfiájáról. Ám az is inkább csak a tényanyagokat egymásba fűző munka maradt, s a valódi következtetéseket már nem vonta le eléggé. E jelen munkájukat sem tekintik egyébként a szerzők teljesen lezártnak, mert mindig vár feladat a további kutatásokra, amelyek Rákóczi sok tekintetben látszólag ellentmondásos pályáját még inkább megvilágíthatják. Most azonban örömmel tarthatjuk kezünkben e reprezentatív nagy művet, amelynek bőséges képanyaga, időrendi táblázata, bibliográfiája és névmutatója igen praktikus kézikönyvvé is avatja. t Vörösmarty mesejátéka a Nemzeti Színházban