Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-15 / 114. szám
4 %Mdas> 1976. MÁJUS 15., SZOMBAT KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A képzőművészet Megőrizni az elmúlt korok tanúit Fokozottabb támogatást a történelmi értékek védelmére Kamukban a képzőművészet | vizuális nyelvezete új váltó- I zatok, képi nyelvjárások, szó- összetételek sokaságával újult meg. A Műcsarnok erre a teljességigiényre gondolva mutatott be három, merőben más megközelítéssel gazdálkodó életművet Szabó Zoltán törekvései <5 a lendület, a habzó, dörgő erő, a megrendülés és megren- dítés festője, aki rajzainak feszült erővonalaiban életünk felülvizsgálatára és megváltoztatására törekszik minden idegszálával. Nem elégszik meg azzal, hogy meghökkent, teendőinket határozza meg emberközpontú ábrázolásainak sokaságával, következetes szemlélettel. Dinamizmusának zárt egységét a formák kiemelésre összpontosító egyszerűsítésével éri el, így válik minden figurája, csendélete, tája az élet hősi üzenetévé. A heroikus jelleg a küzdő magatartásból adódik, mely felületkezelésének erős kontrasztjaiban jelentkezőik. Tárgyilagos ítélet-- tel jelezhetjük, Szabó Zoltán legutóbbi kiállítása óta saját értékrendjén belül is fejlődött, szabatossá vált formáiban, mondanivalójában, melyre elegendő bizonyíték, ha Tirvonó városösszegezésének súlyos lebegésére utalunk, a domborzat hídíveire, mely testvériesíti a formák sokaságát. A mosztári tájban is az ember erejét érzékeltetik az indulatos forrnák, ezzel a fákra, házakra, hegyekre osztott izamzat- tal folytatják egyedi értékkel Csontváry, Gerzson Pál, Csík István Mosztár-látomását. Kepes György térszervező munkássága Az 1936 óta külföldön, jelenleg az USA-ban élő Kepes György emberközpontú világával szolid ellentétben elsősorban térgondozó szolgálatra vállalkozott több világrész művészi gyakorlatára ható életművében. Selypen született, Csók István tanítványa volt, Kassák Lajos Munka-körének tagja lett, később Moholy- Nagy László szövetségeseként festett, írt, tanított. A tér totális átalakítására törekedett freskóival, mozaikjaival — s az üvegablakok hatását is ■vizsgálta, fénymennyezeteket is készített. Los Angeles, Dallas, Philadelphia, Chicago fogadta műveit — számtalan egyéni kiállítása nyílt Amerikában, Hollandiában, Itáliában és most Budapesten. Nem elégszik meg az érdektelen környezet laposságával — iparművészeti szintre forrósít ja fényjátékaival, programozott fényfalával az ipari tájat, színes fényekkel gyarapítóit városrészletei a valóságban halmozzák a szépségét, a táj maga válik képzőművészetté. A táblakép hivatását asszociatív formákkal fogalmazza meg, reális töredékek csatlakoznak a rejtvénysizerkezethez. Kepes György térhumanizá- ciós szolgálata társadalmi megrendelés esetén hatékony energiákat közvetíthetne a mi közösségi eszményeinkkel találkozva, így árva méltóság, magányos sziget marad, forrásától elszakított, forrását nem lelő igaz érték. Veress Sándor László festményei Míg Kepes György a mértan törvényeivel előkészített képmezőn fáradozott, Veress Sándor László a színcsoportok érzéki örömeire alapoz. Szinte kizárólagosain mindent a tónusok erejére bíz. Ez értéke, korlátja egyben.. Az érlellt szín- özön hol elmosódó, hol hagyományos rajzban születik, sokszor erősíti, máskor halványítja lírai érzékenységét. Ezért úgy tűnik, hogy Veress Sándor László további fejlődésében éppen a részletfinomságok következményeként a szín, szerkezet, forrná hatásosabb összmunkájára, kiegyenlítődésére van szükség. Képessége biztosíték arra, hogy ezt a soron következő festői feladatot maradéktalanul megoldja. Szabó Iván fái és cserepei Tavaly egyszerre nyílt három kiállítása: Vásárhelyen, Tápiőszelén, Budapesten. Győzte erővel, győzte anyaggal. Szabó Iván műtermő bősége egészséges életviteléből adódik, zavartalan ihletét friss élmények kormányozzák. Ezen, most bemutatott legújabb műveit 1972-ben Mongóliában és 1973-ban Itáliában faragta, ebből a gyűjteményből részletet láthatott az urbinói és máltai közönség. Szabó Iván faragott fatáblái és kerámiái minden bizonnyal számos látogatót vonzanak a Fővárosi Művelődési Házba, ahol május végéig szemlélhetik meg ezen összetartozó, egységes sorozatot az érdeklődők. Barátsága a fával és cseréppel zavartalan, mindig az anyag adottságaival szövetségben lép előre, ismeri, elfogadja, fokozza lehetőségeit. Addig vési, faragja, színezd az engedelmes fatömböket, míg eszmévé nem mozdulnak, míg jeltáblákká nem válnak. Szoborosziop ai egyéni tagolásúik, összetett lét jelek. Többszintes felületükön madarak szállnak, emberek táncolnak, lovak ügetnek, halak úsznak, nap ragyog; az élet teljessége. Mongol asszonya jurta közelében szorítja magához gyermekét, mongol ifjúságban az emberi jövőt. Táblái, kerámiái antennák, bennük fogja fel Spartacus hajdani elszántságát, a római holdét, alföldi bikát, rengeteg madarat, csikót, mongol táncot, szélgyűrődésft, hajnaljelző kakast, szarvasok futását Különösek az ő szoboroszdopai, érthető, követendő jelképek, cse- kei fejfákrti, indián totemekre, de főleg és kizárólag önmagára emlékeztetnek, hiszen Szabó Iván teremtményei, melyekkel fennen és tisztán, hitelesen hirdeti magabiztos szobrászati eszközökkel: szép az élet, egyre szebb, hiszen társadalmunk valóságában ezt a kincses időt nemcsak a természet, hanem az ember, egyre inkább az ember építi. Az egyéni szépség így válik a társadalmi erkölcs és köziboíldog- ság részévé, építőanyagává. Szabó Iván szobrászatunk nemzetközi hírvivője. Mi különösen örülünk ennek, hiszen Tápiőszelén töltötte ifjúságának fontos korszakát, s hamarosan felavatják Erdei Ferencről mintázott portréját Szigetszentmiklóson. Losonci Miklós Szabó Irán: Lő és madár Az elmúlt tervidőszakban, de különösen az utolsó években Vácott nagy gondot fordítottak a történeti értékek, műemlékek védelmére. Az ország egyik legrégibb városában régi várfalmaradványok emlékeztetnek az Árpád-kori építkezésekre. Jellegzetes rész az a kerek bástyatorony, melyet a helyi lakosság külső formájának megfelelően egyszerűen csak Hegyes-nek nevez. De nemcsak ez bizonyítja az egykori vár létezését, hanem az a tízszögletű bástyatorony is, amelyet a Géza király téren tártak fel és állítottak helyre. A reneszánsz korában Vác az ország harmadik legjelentősebb települése volt. Jelenleg 24 műemléket, 45 műemlék jellegű és 10 városképi jelentőségű épületet tartanak nyilván. Váci példa és tervek Az elmúlt tervidőszakban mér nemcsak a műemlékek védelmével törődtek, egyben környezetük szépítésére, parkosítására is sor került. Az épületek állagának megóvásán kívül nem feledkeztek meg arról sem, hogy ezeket a lehetőségekhez képest művelődéspolitikai célokra hasznosítsák. A jövőben a Géza király téri kolostor épületét újítják fel, hogy azután a megyei levéltár és kőtár kapjon itt helyet. Ennek megfelelően megr szűnik a kolostorban üzemelő nyomda, helyette újat építenek. Lényeges feladat volt a műemléki városmagban és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó területeken levő foghíjak műemlékkörnyezetbe illő beépítése. Jól példázza ezt a Konstantin téri új zeneiskolt. Másrészt viszont az elavult, részben életveszélyes. egészségtelen épületek lebontásával igyekeztek a műemlékeket szabadabbá, körüljárhatóvá tenni. Mindezekhez a munkákhoz jelentős támogatást kaptak az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségtől és a Dunakanyar Intéző Bizottságtól. Károsodó gödöllői emlékek salkovich-kastély. Az épület igen lehangoló látványt nyújt. Kezelője, a fővárosi tanács egészségügyi osztálya, mely szociális otthont rendezett itt be. Amennyiben nem látnak hozzá mihamarabb a renbehozatalhoz, a hazai barokk jeles alkotását jelentős kár éri. Mindezekről volt szó a Pest megyei Tanács tervgazdasági bizottsága műemlékvédelmi albizottságának ülésén, melyet a megyei tanács épületében tartották dr. Madas Lászlónak, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatójának elnökletével. A beszámolók után a résztvevők megvitatták az elhangzottakat. Elismeréssel szóltak a váciak műemlékvédelmi tevékenységéről, majd megállapodtak abban, hogy szorgalmazni fogják a gödöllőieknek a korábbinál hatásosabb ilyen irányú tevékenységét. D. G. G. Dedikált könyvek vidéki dolgozóknak Korántsem ilyen rózsás a műemlékek helyzete Gödöllőn. Eléggé elhanyagoltak. A legjelentősebbek közül a Babat- pusztai volt istállókastély jelenleg az Agrártudományi Egyetem lúdnemesítési kísérleti telepe. A máriabesnyői Kapucinus templom toronysisakja életveszélyes, a beépített faszerkezet teljesen elkorhadt. Az idén lebontják a toronysisakot. A város legjelentősebb műemléke a volt GrasOrszágos amatőrfilmszemio Nagykőrösön Immár hagyományosam, negyedik alkalommal ad otthont Nagykőrös városa az ország amatőr kisfilmeseinek, megrendezve a két évenként sorra kerülő egészségügyi és környezetvédelmi amatőr- filmszemlét. A kétnapos találkozót, melynek különös időszerűséget ad az, hogy az országgyűlés nem régen fogadta el a környezetünk védelméről } szóló törvényt, pénteken délután nyitotta meg Szabó Sándor, a nagykőrösi városi tanács művelődési osztályának vezetője. Tegnap az első vetítési napon összesen 12 kisfil- met pergettek le a nagyszámú érdeklődőnek és a hozzáértő rangos bíráló bizottságnak, melynek elnöke dr. Kárpáti György filmrendező, a Színház és Filmművészeti Főiskola tanára. Kívüle még több ismert szakember vett részt a zsűri munkájában: dr. Vidosfalvy Magda, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese, dr. Földi Katalin, az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központjának csoportvezetője, Marc Gazay, a Vöröskeresztes Társaságok Li- | gája információs igazgatója, Buglya Sándor, a Magyar Amatőr Filmszövetség főtitkára, dr. Henkel Antal, a MÉM Élemiszerhigiéniai Ellenőrző Szolgálat és dr. Szabó Lajos, a MÉTE munkatársa. A tegnap délutáni vetítésen tíz versenyfilmet mutattak be. A rövid néhány perces alkotások sajátos formanyalvükön szóltak, egyebek között azokról az ártalmakról, amelyek karunk mindennapi gondjaivá váltak, például az alkoholizmusról, a dohányzásról és számos más egészségünket veszélyeztető szokásról. De láthattunk szépen komponált képsorokat, a gyógyító orvosi munkát megkönnyítő igyekezetről is, így az önzetlen emberi segítséget jelentő véradásról. A tegnapi program dr. Kárpáti György filmjeiből rendezett szakmai bemutatóval és ismerkedési esttel zárult. Ma, szombaton délelőtt folytatódik a versenyfilmek vetítése és várhatóan délután egy órakor kerül sor az eredményhirdetésre és a díjkiosztásra. Khim Antal A Rózsavölgyi Zeneműbolt (Budapest 1052. Martinelli tér 5.) az ünnepi könyvhét alatt hagyományosan sátorból is árusít a belvárosi könyvutcában a Váci utcában, melyet szeretnének a könyvhét alatt az ország minden dolgozója utcájává bővíteni úgy, hogy az alkotók itt dedikált műveit az ország minden érdeklődője megkaphassa postán, utánvéttel. A szerzők nem minden műve kapható, ezért a nem eléggé tájékozott érdeklődőknek levélben válaszolnak, ha legkésőbb május 18-ig megkapják igényüket. Felsoroljuk, kik dedikálnak: A Zeneműkiadó műveit dedikálják: Forral Katalin, Feuer Mária és Horváth Ádám, Székely Júlia, Oldal Gábor, Gál György Sándor és Vargyas Lajos. A Móra Kiadó könyveit: Janikovszky Éva, Palotai Boris, Thury Zsuzsa, Hárs László, Somogyi Tóth Sándor, Ruffy Péter és Vidor Miklós. A Képzőművészeti Alap kiadványait: Makrisz Agamen- non, Pereházy Károly, Reich Károly, Koczogh Ákos, valamint Vámos László és Dobos Lajos fotóművészek. A Corvina Kiadó albumait: Garas Klára, Pátzay Pál, Szabó Vladimir és Frank János. Színházi esték Mirandolína Realista vigjáték-e Goldoni 1753- ban írott műve, a Mirandolína eredeti címén: La Locandiera, azaz A fogadósnő, vagy a commedia dell’ar- te lazább, s egyben zabolátlanabb műfajához tartozik még? Azaz: Carlo Goldoni korábbi önmaga felől kell szemlélnünk, vagy egy fejlettebb, haladottabb korszaka, a polgári vígjáték megteremtésére tett — gyakorlati, azaz művekben realizált — erőfeszítései eredményeként? Nem kívánjuk drámatörténeti eszmefuttatással untatni az olvasót, de mivel manapság csaknem minden Goldont-előadás felveti a fenti kérdéseket, nem árt utalni rájuk. És mivel a Vígszínház előadásában a rendező, Marton László határozottan a. realista polgári vígjáték-koncepció mellett tör lándzsát, emiatt is szükséges legalább jelezni e problémákat. Hogy a kérdések egyáltalán felmerülhetnek, annak Goldoni munkásságában, e rendkívüli bőségű és rendkívül sokoldalú, összetett drámaírói termésben keresendő a magyarázata. Pályája kezdetén valóban a hagyományos olasz komédiastílust műveli. később azonban egyike lesz az úgynevezett polgári vígjáték első mestereinek. Sok mai előadás, rendezés e váltást nem veszi különösebben figyelembe, s általában szívesen játsszák Goldonit fergeteges komédiaként. elmellőzve a jellem víg játék jelenlétét, s az ebből következő lehetőségeket. A döntő persze maga az előadás, azaz amit a színpadon látunk. Ha a rendező meg tud győzni felfogása helyességéről, bármely megoldás elfogadható. Marton László, tulajdonképpen kielégítően oldja meg a Mi- randolina jellemvígjátékként felfogott színpadra állítását, s ez a koncepció felszínre hozza a darab sok értékét, melyet egy másfajta rendezői megközelítés talán kibontatlanul hagyott volna. (A három széptevő: Ripafratta lovag — Tordy Géza —, Forlipopoli őrgróf — Tahi Tóth László — és Albafiorita gróf — Balázs Péter például remekül egyénitett, egyben a korszak élősdi nemeseit kifigurázó megfogalmazásban jelenik meg a színen, s maga Mirando- lina is mélyebben, sokoldalúbban jellemzett, mint ha csak a színjáték mechanizmusát mozgató, nyelves- cserfes, szokásos vígjátéki figura lenne.) Amit azonban nyerünk a réven, jórészt elveszítjük a vámon. Mert az előadásból többnyire hiányzik az igazi olasz derű, lendület, a fékevesz- tettségig életbő komédiázás, noha ez nem mondana ellent a realista jellemvígjáték értelmezésnek. Talán csak Tordy Géza hozza magával ezt a légkört. Mert Halász Judit Miran- dolinája, bármennyire szép színészi teljesítmény is, alkatában nem igazi Mirandoliina. Ez a fogadósnő sokkal bővebb vérű, sokkal temperamentu- mosabb, sokkal olaszabb. minden szenvedélyt, vágyat, férfinak és nőnek még a házasságon belüli nemi kapcsolatát is bűnösnek tekinti, s egyáltalán, magát a házasságot is a legnagyobb tehernek, kín- szenvedésnek fogja fel. Hogy e nézetek mögöt az öregedő Tolsztoj házasságának pokla adja az élmény fedezetét, az világos. És hogy a Kreutzer szonáta — amelyben egy feleséggyilkos férfi, Pozdnisev meséli el, miképp végzett a feleségével, aki a nevezetes Beethoven-mű hatására beleszeretett a hegedűművészbe, Truhacsevszkijbe —inkább a tolsz- tojánus eszmék, mintsem a tolsztoji irodalmi mondanivaló szócsöve, az bárki előtt világossá válik, aki a kisregényt elolvassa. Hogy ebből az epikus-esszéisztikus anyagból lehet-e színpadi művet formálni? Talán. De akkor is nagyon gondosan meg kell keresni, miért érdemes ma egyáltalán színre vinni a Kreutzer szonátát, mi benne az, ami megéri egy más műfajba adaptálás fáradságát. A Pesti Színházban bemutatott mű dramatizálója, Gyurkovics Tibor (egyébként a színház már-már háziszerzője), ott hibázott, hogy sem a tolsztoji mondanivalót nem vállalta — s ma már aligha vállalhatta volna is —, sem saját mondanivalót nem kívánt a mű kapcsán, vagy ürügyén kifejezni. Vagy ha mégis, akkor ez a mondanivaló nem világos. Mert vajon mit érthetünk ki az előadásból? Pozdnisevnek, ennek a tényleges gyilkosnak az igazolását? Netán azt, hogy a Gyurkovics által kreált figura, Marija, aki ugyancsak eltette láb alól a házastársát, egy húron pendül Pozdnisevvel — már ami a házasság elviselhetetlenségét illeti? De akkor a házasság eleve rossz, hibás, bűnös dolog? Tehát mégiscsak az eredeti — s ma már több mint vitatható — tolsztoji nézeteknek kell helyeselnünk? Vagy arról lenne szó, hogy ember és ember között reménytelenül lehetetlen mindenféle igaz, őszinte, tartalmas kapcsolat? De hát ez végül is sem az eredeti kisregényből nem olvasható ki, sem Gyurkovics nem indokolja meg eléggé a színpadon elhangzó dialógusokban, ezt a különben is elfogadhatatlan tételt. A sok kérdőjel után mit visz magával a néző erről az előadásról? Elsősorban talán Szegedi Erika remekül eltalált feleség figuráját, aki az elbeszélés egyes pillanataiban megjelenik a színen. Meg egy kitűnően megoldott díszletet (Drégely László munkája). Somogyvári Rudolf színészi karakterénél fogva nem szerencsés megoldás Pozdnisev figurájára, Béres Ilonának pedig tulajdonképpen nincs is mit játszania. Horvai István rendezése ezúttal is korrekt, de az alapvető dramaturgiai tisztázatlanságokkal ő sem tudott — s nem is igen tudhatott — megbirkózni. Takács István Kreutzer szonáta Vannak eredendően epikus művek, amelyeket nem lehet jól áttenni semmiféle más műfajba, mert alapvető minőségi értékeik vesznek el, nem ugyanaz a mű lesz belőlük. Alighanem ilyen műnek számít a Kreutzer szonáta, Lev Tolsztoj eme furcsa kisregénye is. Az életének heTolsztoj műve a Pesti Színházban tedik évtizedében járó író ebben a lényegében egyetlen nagy monológként megírt műben olyan témát feszeget, amelynek inkább talán egy tanulmányban lenne az igazi helye. Nevezetesen arról van szó, hogy az igazi aszkétizmus, a teljes és megalkuvás nélküli erkölcsösség elítél ft i k 1 Goldoni komédiája a Vígszínházban
