Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

1976. MÁJUS 9., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ A gyerekek és a tv. Bizony sok olyan édesanya, édesapa ■tan, aki ha már végképp nem bír a lakásban csatározó gyer­mekeivel, hát azt mondja ne­kik: kapcsoljátok be a tévét, és nézzétek! És a gyerekek nézik a tévét. Persze nemcsak akkor, ha a fegyelmezésükbe belefáradt szülők biztatják őket erre, ha­nem akkor is, ha a család idő­seb tagjainak való műsort vil­logtat a képernyő. Jó ez a gyermeki tévézés? Nem jó? Ezt a minden csalá­dot érintő kérdést boncolgatta szokásos Tv-tükör című mű­sorában Szecskő Tamás szo­ciológus. Eddigi ismereteink­hez képest is sok újat meg­tudhattunk tőle. Azt például, hogy lassan érvényét veszti az a vélekedés is, hogy jó, ha a gyerek erőszakot lát a tévé­ben, mert így kiéli agresszív ösztöneit; meg az is, hogy nem jó, ha ilyesmit néz, mert agresszívvá válik. A legújabb tudósi vélekedés az, hogy a durvaság, a kegyetlenség így megszokottá válik számára: természetessé. A tanulság en­nek megfelelően, az, hogy csak módjával tévézhessük cseme­téinket. A sok verekedés, lö­völdözés alakuló személyiségü­ket rossz irányba torzíthatja. Fontos tanulság ez, de talán még fontosabb az a másik, amelyet ugyancsak Szecskő Tamástól hallhattunk. Ez pe­dig a gyermekek magányos tévénézésére vonatkozik. A legtöbbször ugyanis egyedül, legfeljebb, ha testvérei, ha­sonló korú pajtásai társaságá­ban tévézik a gyerek, nincs akitől kérdezzen, aki megma­gyarázná, a számára érthetet­len vagy csali félig világos dolgokat. Üljünk oda a képernyőt fi­gyelő csemetéink mellé; felel­jünk neki, ha kérdez; beszél­gessünk az éppen futó műsor­ról: magyarázzunk neki! A szülő—gyermek kapcsolat el­mélyítésének egyik igen jó al­kalma lehet ez a közös — ta­nítva szórakoztató — időtöltés. Mozgékony album. Annyi bírálat érte már a tévé Szín­házi albumát, hogy készítői kénytelenek voltak egy gyor­sabb, elevenebb szerkesztői gyakorlathoz folyamodni. Nem a hónapokkal ezelőtti premie­rekről állították össze leg­újabb műsorukat, hanem az éppen most bemutatott dara­bokból, a készülő előadások­ból. így hallhatta a közönség Tolnay Klárit, aki az ő War- rennéját bíráló kritikusoknak felelt, s így Berek Katit, aki a Nemzeti Színház új bemuta­tójának meg az ő régen várt főszerepének formálódását is­mertette. Különösen az ő val­lomása, izgalmas, hiszen évek óta alig látni a pódiumon, s visszatérése, így mindenkép­pen esemény. A Kezdőkör visszatekint. Érdekes műsora a televízió­nak a Kezdőkör, ez az életbe induló fiatalokat bemutató so­rozat. Ki ezt tervezi, kinek az az álma — jó erről beszélni, s e vallomásokat jó hallgatni is. A Kezdőkör most — szer­kesztő-műsorvezetőjének, Fe­ledj/ Péternek kitűnő lelemé­nyeként — visszatekint: ismét megszólaltatja azokat, akik egyszer már vallottak mikro­fonja, kamerája előtt. E visz- szatekintő műsor első, péntek esti adásában újra láthattuk, hallhattuk Frankó Jánost, a gödöllői járás párttitkárát is. Megszaporodott gondjai, meg­szaporodott örömei egyaránt azt tanúsítják, hogy a&t teszi, teheti, amire vállalkozott, ahogy mondani szokás: a he­lyén van. Akácz László A szecsőiek sikere Hat fellépés májusban A több mint nyolcvantagú, országos hírű tápiószecsői né­pi együttes ma márs szívesen látott vendég mindenütt. Gyakran érkeznek a meghívá­sok Tápiószecsőre az ország legkülönbözőbb tájairól: jöj­jenek, mutassák be táncaikat, dalaikat, idézzék fel a lassan már feledésbe merülő falusi népszokásokat. A közelmúlt­ban Szentendrén és Vecsésen vendégszerepeitek. Májusban hat alkalommal lép színpadra az együttes. Ma aranyérmes gyermekcso­portjai Szentendrén, a megyei művelődési központban mu­tatják be műsorukat. Egy hét­tel később, szántén a gyer­mekcsoportok, a Fővárosi Művelődési Házban vendég­szerepeinek. A teljes együttes május 23-án Tápióbicskén mutatja be Jegykendő című műsorát. Május 30-án pedig odahaza, Szecsőn lépnek do­bogóra az együttes legfiata­labb tagjai egy budapesti és két nagykátai úttörőcsoport társaságában. Újdonság, hogy a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal májustól tíz alkalommal szer­vez néprajzi túrát külföldi csoportok számára, Tápiósze­csőre. Mint a tíz alkalommal a szecsői népi együttes ad ízelítőt a vendégeknek gazdag folklórkincsünkbőL Május 10-én a Fonottkalács, május 24-én pedig a Szecsői képek című műsorával várja az együttes a Tápiószecsőre ér­kező külföldiekéit. Június 6-án egy kedves meghívásnak tesznek eleget. Esztendeje, amikor áz együt­tes fennállásának 25. évfor­dulóját ünnepelte, itt vendé­geskedett a mezőkeresztesi kórus, amely most ünnepli 120 éves jubileumát Viszon­zásként most a szecsőiek lép­nek majd fel Mezőkereszte­sen És szó van arról is, hogy augusztusban részt vesznek a debreceni virágkarnevál folk­lórprogramjában. A művelődés táborai Életre szóló barátság a könyvvel Olvasótábor. . Néhány esz­tendővel ezelőtt ennek a fo­galomnak még egyértelmű je­lentése volt. Azt értettük ezen, hogy egy-egy író körül kialakult olvasóinak tábora, kedvenc szerzőjükké lépett elő. Nem egészen öt évvel ez­előtt új jelentést is kapott az olvasótábor sző. A fiatalok olyan táborozási formáját je­löltük vele, amelynek leg­főbb célja az irodalom, az olvasás megszerettetése. Még pontosabban: megtanítani a fiatalokat az olvasás művé­szetére. Az olvasás művészete A gyerekeket már az álta­lános iskola első osztályában megtanítják olvasni a peda­gógusok. An olvasási technika elsajátításával, begyakorolta- tásával az iskola az esetek többségében megalapozza a diák olvasókészségét. Csak­hogy nem mindenki tud ol­vasni, aki az abc-t megtanul­ta. Sőt, gyakran még az sem tud olvasni, aki a középisko­lában szorgalmasan elsajátí­totta a stílus ismereteit, a műfajok elméletét és az iro­dalomtörténetet. Mert más dolog olvasni és megint más érteni is azt, amit elolvasunk. És az sem közömbös, sike­rül-e felébreszteni az olvasás belső szükségből fakadó igé­nyét az emberekben. Megtanítani az embereket arra. hogyan olvassanak, nem új törekvés. Benedek Marcell több mint fél évszázaddal ez­előtt írta meg Bevezetés az olvasás művészetébe című könyvét, amely azóta jó né­hány kiadást megért, s ma is a sikerkönyvek listáján sze­repel. Nem véletlenül. Felsőtárhá nyba n kezdődőit A Magyar írók. Szövetségé­nek KÍSZ-szervezete kezde­ményezte 1972 nyarán az első olvasótábort. A Heves megyei Felsőtárkányban két héten át foglalkoztak a fiatal írók a fizikai dolgozók általános is­kolás gyerekei közül mintegy félszázzal. Közösen beszéltek meg, elemeztek a gyerekek által már ismert műveket. Vi­tadélutánokat rendeztek egy- egy könyvről. Üjabb kötetek megismerésére teremtettek le­hetőséget. Irodalmi vetélke­dőkkel gazdagították tudásu­kat. Lexikonok, szótárak, gyűjtemények és kézikönyvek kezelésére kaptak hasznos útmutatásokat. Eljátszották, újraélték egy-egy regény né­hány érdekes epizódját.. Egy­szóval: a könyv jóbarátjává vált az együtt töltött két hét alatt a félszáz résztvevőnek. Olyan jóbaráttá, akinek a ba­rátságára ezután is igényt tartottak a gyerekek. Megsze­rették a könyveket, megtanul- tak.értően olvasná Az első tábor tehát elérte célját. Az akciót kezdeménye­ző fiatal írók sikeresen járul­tak hozzá félszáz diák olvasó­vá válásához. Ugyanakkor or­szágos példát adtak, hogyan lehet gyorsítani a fiatalok ol­yasévá nevelését Pest megye az élen A jó példa nem maradt kö­vetők nélkül. Már a következő esztetidöben tizenkét olvasó­tábor nyílt meg, közülük hat Pest megyében. Ebben az is közrejátszott, hogy nem egy fiatal író éppen megyénkben kezdte tanári vagy más pá­lyáját. Ez a kapcsolat alapoz­ta meg a megye első olvasó­táborait. Hogy kik számára rendez­ték az első olvasótáborokat? Csobánkán és ízbégen a fizi­kai. Szigetszentmártonban a termelőszövetkezeti dolgozók általános iskolás gyermekei töltöttek együtt tíz-tizennégy napot. Tápiószentmártonban a termelőszövetkezetek fiatal dolgozói, Szabón három gim­názium bejáró diákjai, Pilis- csabán pedig négy község „Vojna kaput” H ajnali fél egyet mutatott az óra a karlshorsti né­met hadmérnöki iskola nagy ebédlőjében, amikor Zsukov marsall kemény felszólítására Keitel ve- zértábomagy bizonytalan léptekkel megindult a zöld posztós asztalhoz, hogy aláírja a náci Németország fel­tétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányokat. 1945. május 9-ét jeleztek a naptárak. öt év, nyolc hónap és hét nap telt el azóta, hogy a hitleri német haderők egy békés szeptemberi hajnalon csalárd módon megtámadták a Westerplatte lengyel vé­dőit. Elpusztult 50 millió ember; húszmillió szovjet, 6 millió lengyel, 6 millió német, 600 ezer magyar. Elpusztult 1710 szovjet város, 70 000 falu, 31 850 ipartelep, 65 ezer kilométer vasúti vágány, 98 ezer kol­hoz, 1876 szovhoz, 2890 gépállomás. És Európa-szerte pótolhatatlan műkincsek, épületek, hidak, utak, csator­nák, gátak, amit századok során az emberi kéz alkotott. Elpusztították a bombák, ágyulövedékek, aknák, gráná­tok, amit évek során az emberi kéz alkotott. Hunya István veterán,' a MEDOSZ elnöke így emléke­zik azokról az időkről: — Súlyos kínzások után, a csendőrök karmai közül szök­tem ki az országból, s 1932. szeptember 30-án megérkez­tem Moszkvába. Kun Béla ta­nácsára előbb gyógykezeltet­tem magam, majd a Szakszer­vezeti Szövetség nemzetközi osztályára kerültem. Harminc­két novella, négy színdarab és — a háború első napjától 1944. szeptemberéig — egy napló született toliam alól azokban az években. Magyarország fel- szabadulásának híre Moszkvá­ban ért, s ez jeladást jelentett nekünk a készülődésre: haza­felé. A fiam már 17 éves kora óta a fronton volt, így csak a feleségemmel érkeztünk meg április közepén. Lakásunk nem volt, a párt segítségével a Váci utcában kaptunk szállást, egy panzióban. Lakótársaink közé tartozott Gereblyés László, Balázs Béla, Lukács György és Münnich Ferenc. Május else­jén a tribünről nézhettem vé­gig a csodálatos, felejthetetlen felvonást. Május 4—5-én részt vettem a FÉKOSZ (Földmun­kások és Kisbirtokosok Orszá­gos Szövetsége. — A szerk.) alakuló kongresszusán, majd megbíztak a földmunkások he­tilapja, a Dózsa Népe felelős szerkesztői tisztségével. ,— Május 9-én a panzióban híre futott, hogy vége a hábo­rúnak, megszületett a győze­lem Másnap a Szabad Népben olvastam, hogy Ausztriában és Olaszországban több mint kétmillió német tette le a fegyvert. Öt éve vártunk erre a napra... Szabó Sándorné, a Váci Kö­töttárugyár pártbizottságának titkára Budapesten élte át a háborút: a bombázásokat, az ostromot, majd a felszabadu­lást. — Vegyipari szakmunkás voltam, laboráns a Pharma Gyógyárugyárban; a férjem pedig a tepsigyárnak csúfolt Fémlemezipari Vállalatnál dolgozott, bádogos-szerelő­ként. Szörnyű napokat éltünk át a nővéreméknél a Rákospa­tak utcában, mert az angolok szőnyegbombázással tarolták le a Rákosrendező pályaudvar környékét... — Alighogy Budapest fel­szabadult, a férjem belépett a pártba, s alapszervezeti titkár­nak választották. Nappal ro­mokat takarítottunk, gépeket tisztogattunk, esténként a pártirodán tervezgettük a jö­vőt Május elsején mi is ott voltunk az újjongó menetben, sok százezer munkással. Egy jó hét telt el ezután, amikor a férjem úgy rontott be a lakás­ba, mintha kergették volna: Kitört a béke! — ezt kiabálta, s összecsókolt, mintha nekem köszönhette volna. Nem fogott a hely bennünket, emberek közé vágytunk. Az utcán már sírva ölelték egymást az isme­retlenek. Nem is mentünk, a tömeg sodort magával bennün­ket Pestújhelyre, egyenest a Rózsahegyi mozival szemközti kocsma udvarára, ahol a ven­déglős egy hatalmas hordó sört vert csapra a béke örömére, s ingyen mérte szét. T. KozloV, a százhalom­battai DKV szovjet szakértői­nek csoportvezetője 1942-ben érte el a katonaköteles kort. Olajipari szakmunkásból tisz­tiiskolás lett. Légelhárító tü­zérhadnagyként került ki az első vonalba.* Egy borzalmas támadás során tetőtől-talpig megsebesült. Szülőföldjén tör­tént, Belorussziában. A kór­háziból a hátrosizágba vitt az út: kiképzőtiszt lett egy Moszkva környéki alakulatnál. — Május 8-án elterjedt a hír, hogy a németek kapitu­láltak. Valaki hallotta a rádió­ban, és percek alatt mindany- nyian megtudtuk. Napok óta benne volt a levegőben a győ- zelemvárás feszültsége, s ak­kor végre elérkezett: Hitler kaput, vojna kaput. Az első ér­zésünk valahogy mégsem az öröm volt, hanem a bánat: azokért, akik nem érhették meg a győzelmet. Az öröm csiak másnap lobbant fel ben­nünk, amikor a moszkvai rá­dióban meghallottuk Levitán hangját: A náci Németország feltétel nélkül megadta magát, Keitel vezértábornagy aláírta a kapitulációt. Mi csak rádión hallhattuk akkor a Vörös téri ünnepségét, a díszlövóseket, a tűzijáték petárdáinak pukka­násait, de így is felejthetetlen emlékként vésődött az agyunkba, szívünkbe. KoVäCS Aníalné, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára szülőfalujában, Somogyudvar- helyen élte akkoriban a nincstelen mezőgazdasági munkások nehéz életét. — Mi már akkor másodál­lást" vállaltunk, amikor még nem is volt ilyen fogalom — mondja irónikusan. — Hajna­li 4—8 óráig egy tejcsamok- ban dolgoztam, utána vettem a kapát és indultam Mándi Géza nagybérlőhöz a Feste- tich-birtokra. Itt, az isten há­ta mögött, két kilométerre a jugoszláv határtól, sokáig megrekedt a front. A néme­tek beásták magukat Nagy­atád—Háromfa vonalában, és három hónapig tartották állá­saikat. Március végén verték ki a szovjet és a bolgár csa­patok a fasisztákat. — A mi falunk nem a bom­báktól, lövésektől szenvedte a legtöbbet — egyetlen belövés érte csupán —, hanem a né­metek erőszakoskodásaitól, s a rekvirálásoktól. Ezért aztán néhány szegényparaszt, hadi­fogságban szerzett orosz tu­dással elment a szovjet csapa­tok elé, hogy jöjjenek mi­előbb. Még a fronton át is el­jutott hozzánk a hír, hogy másutt már földet osztanak az országban. — Május 9-én otthon vol­tunk éppen, amikor délfelé fegyverropogás törte meg a falu csendjét. Ügy megijed­tünk, hogy a húgommal az ágy alá bújtunk. Anyámnak volt annyi bátorsága, hogy kö­rülnézzen odakinn. Ö hozta a hírt: béke, győzelem. Föki László, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatója pechvogel volt: az utolsó korosztállyal hívták be 1944-ben katonának, s az utol­só napokban esett hadifogság­ba. Uradalmi cseléd fiaként került be a gimnáziumba, s az egész család összefogott, hogy tanulhasson. — Magam is minden nyá­ron napszámmal kérésiem meg a tankönyvesre valót, s évfeivig tanítványoKat vállal­tam, nogy ruhára is teljen. Bájánál állt már a front, ami­kor behívtak karpaszományos honved naif. Érsekújvárra vit­tek, majdvdecemberben beva- góníroztak bennünket s kará­csony táján Prága felett kö­töttünk ki. Fegyverünk nem volt, kiképzést nem kaptunk, tisztjeink a maguk bőrét mentve utaztattak bennünket ide-oda a hátsó vonalakban. 1945. május 5-én aztán bezá­rult körülöttünk a gyűrű Sehleswig-Holsteinben. Egy szénapajtában ültünk, amikor megjelentek az angol katonák és közölték, hogy foglyok va­gyunk. Tőlük tudtuk meg né­hány nappal később azrt, is, hogy véget ért a háború. Egy hónap múlva fogolytáborba vitteli, onnan aztán meglép­tem. Linz, Bécs, Komárom volt az útirány, mígnem — 1946 februárjában — hazaér­keztem. Nekem így ért véget a háború ... „... íme a kezünk, látjuk, látod, hogy keresztet vet, árnyékot vet a köpadlóra — méltó rá Uram, hogy újra kenyeret dagasszon, bölcsőt ringasson, kést ragad­jon, felemelje a zászlót.” (Jannisz IMtszosz: Mclosz pusztulása.) ifjúsági olvasóklubjának tag­jai kapcsolódtak be a közös munkába. Azaz: olyan fiata­lok vettek részt már az első olvasótáborok munkájában, akiknek valóban szükségük volt rá. 1974-ben hét, tavaly pedig már tizenhat olvasótábort szerveztek Pest megyében, ötszáznegyven résztvevővel. Ez a szám akkor válik jelen­tőssé, ha figyelembe vesszük: 1975-ben országosan negyven olvasótábort rendeztek, s en­nek a negyven százalékát Pest megye vállalta! Sokszínű Az indulás első éveiben a táborokba elsősorban a mun­kás- és parasztszülők gyer­mekeit hívták meg. Ez ért­hető. S az is, hogy a jövőben változatlanul ezekből a fiata­lokból toborzódik 'm^jd a résztvevők többsége. Jó dolog azonban, hogy a programok egyre sokszínűbbel!, ugyan­akkor specializáltabbak lesz­nek. Tavaly például Galga- györkön és Pilisszentkereszten szlovák, Dunabogdányban pe­dig német nyelvművelő olva­sótábor volt, amelyet a nem­zetiségi fiatalok számára ren­deztek. Három helyre: Duna­keszire, Fótra és Sződligetre csak szakmunkástanulók kap­tak meghívást. Zebegénybe és ízbégre olyan fiatalokat vártak, akiket a művészetek érdekelnek, s így a művészeti szakirodalom olvasásához, jobb megértéséhez kaptak útmutatást. Újdonság volt az is, hogy Erden és Cegléden bejárásos alapon szerveztek táborokat. Ez azt bizonyítja, hogy ott is lehet eredménye­sen dolgozni, ahol a résztve­vők elszállásolásáról egyelőre még nem tudnak gondoskod­ni. Megint másutt: Nagykő­rösön és a cegléái járásban a fiatalok számára megyén kí­vül, Balatonakalin, illetve Salgóbányán szerveztek tá­bort. Az idei program Az idén ismét sok olvasó­tábor nyílik Pest megyében. Bár o jelentkezési határidő még nem telt le, máris tizen­öt településről érkezett hír, hogy megkezdődött a táborok szervezése. A Dél-Pest megyei tsz-fiatalok részére Salgóbá­nyán. a ceglédieknek Pécsett, a dabasi járás úttörőinek pe­dig Révfülöpön. Galgagyörkön szlovák, Pilisvörösvárott né­met nyelvművelő tábor nyílik. Első ízben rendeznek Tökön olvasótábort. Foton, Dunake­szin szakmunkás fiatalok, Szobon ismét gimnazisták ta­lálkoznak majd. Zebegény és ízbég pedig a mű vészét ked­velő fiatalok tábora lesz. Prukner Pál Nyíri Éva Bartók levelei — egy kötetben Könyv Bartókról — sorozatban Bartók összes levelét egy kötetben adta ki a Zenemű Kiadó. A könyv érdekessége, hogy ez lesz a legteljesebb le­vélkiadás, amely XX. századi zeneszerzőről valaha is megje­lent. A bibliapapíron készülő egykötetes mű magába fog­lalja az ú'jabban tudományos kiadványokban megjelent öez- szer Bartók-levél magyar szö­vegváltozatát is. A kiadványokban megtalál­ható majd dr. Demény János korábban megjelent négy könyvének anyaga, összesen 1088 levelet tesznek közkincs- csé. Más Bartók-újdonság kiadá­sára is készülnek, az Akadé­mia Kiadó gondozásában jele­nik meg majd Lampert Vera könyve Bartók Béláról A múlt magyar tudósai című so­rozatban. A korábban kiadott Bartók monográfiák elsősor­ban a zeneszerető életet dol­gozták fel. Ez az első tudomá­nyos munka, mely Bartók ze­netudományi pályájának ki­bontakozását követi nyomon. i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom