Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

. sí-Of/ V,v KÉT EMBER E étféle szándék s akarat, kétfajta magatartás tusako- dik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan, s a könnyen beletörődő. Az igazat száz­szor megrágó, a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hév­vel tevő, s a kötelességét is csak immel-ámmal teljesí­tő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó. A nagy, közös érdekek tiszta szívű őre, s az, ki legyint, mint semmiségre, a magáért töltetesre. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egy­szerre mutatkoznak. Van, hogy kibékíthetetlen ellenfe­leknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvé­rek lennének. A társadalmi változások hordozója az em­ber, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretolni egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon má­sokénak, vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is, ar­ra is, igennel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai kivehetletlenek, hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóra és taszítóra, komorra és mosoly­gósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni ma­gunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra, s az elha­tározás sem elegendő. Maroknyi mindennel szemben állót, törvényt sem­miben nem tisztelőt, magát társadalmon kívülre helye­zőt leszámítva valamennyi emberben ott a. tisztesség, a becsület. Az egyikben több, a másikban kevesebb, aho­gyan alkata, neveltetése, környezete, gondolkodása szü­li s táplálja. S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsü­let legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak és tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagy­tak, azt a tudomány, a technika seregnyi vívmányával gyarapítottuk. Üj felfedezésekre jutottunk, s feltalál­tunk képtelenségnek tartott dolgokat. A szabadság fo­galmához eltéphetetlenül hozzáfűztük az internaciona­lizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajá­hoz a békéért való küzdést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általá­nos, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatásként hihetnék, hogy mindenkor s a társadalmat alkotó egyedek mindegyi­kében csakis ez van jelen?! í~ktt van bizony ezek mellett, s olykor fölébük kere- kedve a köz iránti közömbösség, az összegező cé­lokkal szembeni restség, a cselekedeteket másra hagyó tunyaság. Aki kiemelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejthalomra lö­kött termék, a pecsétjeit az embernél fontosabbnak tar­tó tisztviselő, a csalt jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel, de vigyázzunk, nem is szabály! Hanem tűkre egy változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mindannyiunkban meg­lelhető. Van, hogy beletörődünk. Fejünket elfordítva tűr-' jük a pazarlást, s magunk is pocsékolunk. Elfogadjuk az elfoaadhatatlant, fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor vedére lökjü/K ázt, ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert .paáébk. is. e^t. csinálják. Azután föltárnád bennünk a' gazda indulata, .jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutat­juk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi min­denre vagyunk képesek. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűn­nek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek, valónkat megmutatók. Most is, amikor a mun­kát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közös­ségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, vésziek át, a jutalmat, mert úgy csele­kedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéi­ket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata, alapja, s forrása is, a jövőt tekintve. Holnapra a jók mellé újak sorakoznak, de egyetlen eredmény sem örök, hanem mindig frissítést, gyarapí­tást kívánó. Társadalmi haladásunk mértéke ezer do­logtól függ, de végső soron mégis attól, miként alakul a küzdés, önmagunkkal. Attól, szembenézünk-e gyen­géinkkel, s azokkal együtt szemléljük azt, amit elér­tünk. Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elérnünk. Mészáros Ottó A PEST MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE, 1976. MÁJUS 1. Toronyházak. Beton és üveg játéka hullámzik végig az égbe nyúló falakon. Az építészet megfagyott zene — mond­ják —, az igényes alkotó egy lakóház tervénél is a formák harmonikus moz­galmasságára, a merev tömörség oldá­sára törekszik. Tízemeletnyi tarka zaj, parkolásra ér­kező autók ajtóinak csapódása, görkor­csolyázó gyerekcsapat a járdán — akár populáris zenét hallgatnánk. Gödöllőn, az alsóparki lakótelepen június 15-ig felépül a tizenegyedik toronyház ... Tóth Dezső, a Pest megyei Tervező Vál­lalat építészeti osz- vezetője a születés perceit A tervezők, tályának idézi: — Hat évvel ezelőtt házipályázat ki­írásával elkészült egy tervsorozat, amelynél a francia szabadalmú, öntött, illetve alagútzsalus építési módszert al­kalmaztuk. Eddig ismeretlen szerkezet­tel, álltunk szemben. A pályázat ered­ményeként megszülettek a tanulmány- tervek. Pallér András kollégámmal kö­zösen dolgoztuk ki, majd a torony- és sávházak kiviteli terveit már hárman — Varga Alfréd építész bevonásá­val — készítettük. A STHEM rendsze­rű, nem olcsó, de az építési időt lé- ryegesen lerövidí- tő technológiával csak Pest megyében találkozni, három változatban. Egyik a gödöllői, amelyre a lakótér minél gazdaságosabb kihasználá­sa a jellemző: az általánosan alkalmazott 3,60 méter szobaszélességet mi 4,5 méter­ben határoztuk meg terveinken, így a belső téi% ha szükséges, akár ketté is választható fél szobákra. Szintenként négy lakás közül három 2 szobás. Tervezéskor a mérnök emberre szab­ja a méreteket. Gondolatban ott él a képzeletbeli lakásban. A gödöllői laká­sok belső térelosztásánál is az érez­hető. — A beruházó és a kivitelező szája íze szerint készültek a tervek? — Mondhatnám, kis eltéréssel... Több esetben a beruházó és a PÁÉV kérésére módosítottunk a terveken. Nem egyeztek nézeteink az alsó szint­tel kapcsolatban, ahová mi garázsokat terveztünk. Helyükre négy lakás ke­rült, attól függetlenül; hogy neirt' aüeg-.V szerencsésebb a földszintes lakás, eb­ben a környezetben. Ennek ellenére mégis azt mondhatom, elégedett va­gyok a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkájával. Elképzeléseinket sikerült visszaadniuk a valóságban. Nagy Iván, a PÁÉV rű technológia, bár roppant munkaigé­nyes. Bonyolult, magasfokú szervezett­séget kíván. Viszont szép, korszerű, ké­nyelmes lakásokat ad, még ha nekünk sok fejtörtést is okoz. A szakipar megszállta a Xl-es tor­nyot : üvegesek,, burkolok, víz-központi­fűtés-szerelők, asztalosok beszédétől visszhangzik a lépcsőház. Egy-egy lakó is megjelenik a környező házakból, szakembert keres, apró javításra, igazí­tásra. Kéznél vannak a mesterek, cső­törésnél, vezetékhibánál vagy ha netán elromlik, csöpög a csap, nem csukódik jól az alak. Itt nem kell várni a ga­ranciális javításig. Kujek Elemér, a központifűtés-szere­lők szocialista brigádvezetője. Tavaly, az egymilliomodik lakás elkészültekor 'a Szakipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott. Kezdettől, vagyis az építésveze­tőség felvonulásától fogva itt dolgozik. Megszerette a faltól falig ablakos, vilá­gos, jó elosztású lakásokat. — Gondolkodás nélkül kicserélném STHEM rendszerűre a magamét, pedig Budapesten, a Pillangó utcai új házak­ban lakom — mondja. — Nemcsak épí­Gyerekkocsi a lépcsőházban Az építők, főépítésvezetője, már a tizenegyedik to­ronyház árnyékában mondja el véle­ményét: — Tavaly hat 44 lakásos toronyházat adtunk át az Alsóparkban. Pár hét múlva költöznek a tizedikbe, s hama­rosan rá megkezdődik itt is a műszaki átadás >r- mutat a mögötte emelkedő, munkásoktól hangos épületre, amelynek homlokzati burkolatát most rakják fel a csúszóállványokról. — Az eredeti tervek szerint ezzel befejeztük volna ténykedésünket a lakótelepen, de köz­ben újabb két toronyházra kaptunk megbízást. Ha jól megy, év végén a szerencsés 13-assal búcsút mondunk az Alsóparknak, ezer otthont hagyva ma­gunk mögött. Bevált a STHEM rendsze­teni, lakni is jó lehet ezekben. Egy hó­nap alatt szereljük fel központi fűtéssel, vízvezetékkel a toronyház 44 lakását, körübelül másfél kilométernyi csövet helyezünk el. Már nem is ismerjük a vésőt, kalapácsot, meg a gipszet, amit födém áttörésére használtunk, most a csöveknek előre kihagyják a helyet, csak át kell fűzni. Az asztalosok sem bánják, hogy ide irányították őket. Csűri György brigád­vezető szakmájának technikai forradal­máról beszél, arról, hogyan lett a „fá­ból műanyag”. — Ma már a fa az épületasztalosnál klasszikus anyagnak számít. Ahol le­het, műanyagot használunk. Akad dolga az üvegesnek is elég, ha csak azt vesszük, hogy a tízemeletes ház homlokzatain 1200 négyzetméter az üvegfelület. A burkolok sem malterral tapasztják a téglafalra a .csempét, fára ráéászrtják. .Tisztább, könnyebb munka. Egredül a szőnyegpadló színválasztékát tartják kevésnek. Az újságpapír csákós piktorok konyhameszelés helyett mű­anyag festékkel vonják be a konyha-, fürdőszobafalakat. Külön-külön más a tapéta a szobákban, még az előszobára is futja. Beépített pultos berendezés a konyhákban, villanytűzhely, mosoga­tó. A fürdőkád végébe még nikkele- zett kapaszkodókorlátot is felszereltek. Egyszóval: teljes az összkomfort. Tíz emelet boldogság... A kapu nyitva, ahogy belépek az előcsarnok­A lakók. ba, rögtön észrevenni, hogy ezt a házat még nem lakták be. Az otthonos érzé- kűek kiraktak pár cserép pletykát, asz­paráguszt a folyosóra. A lift zárva. Sze­rencsére egy kismama jön, alig fér be a mélvkocsival a liftfülkébe. — Nincs kocsitároló? — Akkora, hogy jobb nem is kísér­letezni vele. Inkább- felviszi mindenki. Pedig sok a fiatal házas, gyerekből is van bőven. A hetediken kiszállok. Vida Gábor­hoz, a lakásszövetkezeti bizottság ház­megbízottjához csengetek be. Fiatal nő nyit ajtót, karján csokoládét majszoló pufók kislány. A küszöbön elhadarom, .miért jöttem, beljebb tessékel, s egy kézmozdulattal behúzza a kisebb szoba ajtaját, ahol az asztalnál, könyv fölé hajolva, hangosan szótagolva olvas egy hirtelenszőke kisfiú. — Gyakoroltatnom kell, amióta be­költöztünk a nágy lakásba, lerontotta a félévi jegyeit, úgy látszik, nincs any- nyira szem előtt, mint a tenyérnyi, két­szer háromméteres szobánkban, az anyósoméknál — nevet rám nyílt ked­vességgel. Hatvankét négyzetméter a lakás. Var donatúj a virágmintás szövettel behú­zott bútorgarnitúra ... — Ne nézzen nagyon körül, még sok minden hiányzik. Február 25-én köl­töztünk. Az első keresetemből függönyt veszek, aztán berendezzük a gyerekszo­bát ... Sok pénz kell, a lakás induló- összegét két év alatt gyűjtöttük össze... Férje az Agrár- tudományi Egye­tem anyagcsoport­jának gépkocsive­zetője és beszer­zője. Vida Gábor- né pedig a Szilas- 111 * menti Termelőszö­vetkezet Gödöllőn létesített bakelitpré­selő üzemének .dolgozója. Most gyer­mekgondozási szabadságon van, de két hónap múlva megszakítja. Bölcsődébe helyezi el a kis Katit. — Csak a sok kiadás miatt igyekr szem vissza, bútort is törlesztőnk.., Jól keresek, átlagosan háromezer­háromszázat. Hatvantonnás présgépen dolgoztam eddig, három’ műszakban. Kértem az elnököt, hogy hadd menjek vissza egy műszakba, így tudnám foly­tatni még a tizennégy hónapos kislány mellett is ... Negyvenhárom család lakásgondjai- val foglalkoznak még a magukén kívül. Sokszor este is megszólal a csengő. Lakótársak csip-csup dolgokkal: nem tudják az égőt becsavarni a foglalatba, eldugult a lefolyó — még olyan problé­mákkal is, ami nem a házmegbízottra tartozik. Szerencsére a férj ezermester lakatos szakmája is vaií.- Néhány hét múlva minden lakó kulcsot kap a kapuzárhoz, s attól kezdve a tulajdono­sok felügyelete nélkül senki sem lép­het a házba. Rendszerető emberek. Er­ről meggyőződtem, amikor távoztam a házból, s az egyik pihenőnél mentege­tőzve kikerültem a lépcsőt mosó férfit, aki asszonyi zsémbességgel szólt utá­nam: — Ha nem akarta összejárni, miért nem jött le liften? Gödöllő, Alsópark, lakótelep. A dél­utáni órákban még elevenebb a kép: a loggiákon gyermekruhákat, pelenká­kat teregető asszonyok, egy felzúgó porszívó elnyeli az utcára bömbölő rádió könnyűzenei műsorát, a hetedik emeleti ablakból szivárvány szappan- buborékokat röptét a szőke kisfiú. Bol­dog, ha a színes gömb messzire száll, s beleveszik a park frisszöld lomb­jaiba .. ,i Horváth Anita TERVEZÜNK, ÉPÍTÜNK, ÚJRA TERVEZÜNK JL A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom