Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-05 / 105. szám

Hin PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ä A_CEGL£PI JAQAS ás CEGLÉD VÁBOSRESZfeRE* XX. ÉVFOLYAM, 105 SZÁM 1976. MÁJUS 5., SZERDA Albertirsa, Szabadság Tsz Jó kollektíva az ipari melléküzemben Turbina- és stúdiómagnó-alkatrész készül Jelentős eredményekkel zárta az elmúlt évet az Al­bertirsai Szabadság Tsz, é3 ebben nem kis része volt az ipari melléküzem kollektívá­jának. A nyolc éve létesült és akkor 14 embert foglalkozta­tó műhely jól felszerelt üzem­mé fejlődött, és ma már 117- re nőtt a dolgozók száma. Az öt szocialista brigádban 58 szakmunkás és 42 betanított munkás dolgozik. Így sok, ed­dig bejáró dolgozót tudnak megkímélni a naponkénti in­gázástól, a fővárosi üzemek­hez hasonló munkakörülmé­nyeket és keresetet tudnak biztosítani számukra. Mint Kőhalmi Mihály, az üzem ve­zetője elmondotta, gyártmá­nyaik minőségét a megrende­lő partnerek messzemenően elismerik, hiszen a kapott megrendelések száma és értéke évről év­re növekszik. Az ország határain kívül is ismerik a Szabadság Tsz ipari üzemének termékeit. Számta­lan olyan gép és berendezés készül exportra, melyeknek több alkatrészét az albertirsai üzemben állítják elő. Kap­csolataik a kooperáló üze­mekkel gyümölcsözőek. A Mezőgép Vállalatnak mező- gazdasági gépalkatrészeket, a Mechanikai Labornak stúdió­magnó-alkatrészeket gyárta­nak Albertirsán. A Láng Gép­gyár részére évek óta turbi­nalapátokat állítanak elő. Az üzem vezetője elmond­ta, a tíz év előtti, két és fél millióshoz képest 1975-ben 16 millió forintos tervet teljesí­tettek. Kedvezőek a munka­helyi körülmények. Az itt dolgozók jó munkáját dicsé­rik az elért eredmények, ame­lyek teljesítésében valameny- nyi szocialista brigád érdeme­ket szerzett. A Kun Béla és Petőfi aranykoszorús, vala­mint a főleg nőkből szerve­SZERENCSE, LILÁBAN Jól kezdődött a május Kikre köszönt négy forin­tért a szerencse? — Ezt pró­bálgatják napok óta a város­ban a szerencsesorsjegyek vá­sárlói. A csöpp narancsszín, smaragdzöld, püspöklila, azúr­kék és bíborvörös cédulák, van, akinek meglepetést tar­togatnak, néhány forintosat, vagy akár százasokban szá­molhatók — Húsz évet megértem, de ilyen pompás május még nem köszöntött rám — mondhatta a hét első napján Siye Ist­ván, a PENOMAH ceglédi gyá­rának dolgozója. A fiatalember ugyanis a tanácsháza föld­szintjén levő 22. élelmiszerbolt ajtajánál egy lila sorsjegyet vásárolt. Amikor kibontotta, nem akart hinni a szemének: ötvenezer forintot érő papír­darab lapult a tenyerében. Mint az OTP ceglédi fiókjá­nál elmondták, ez volt az el­ső nagy összegű nyeremény, s ki tudja, mit rejt még a többi színcsoport is. • Dalmáciái utazás Földrajzára a könyvtárban Üjszerű földrajzóra lesz május 5-én, szerdán délelőtt a ceglédi gyermekkönyvtár­ban, amelyet a Móra Könyv­kiadó Vállalat szerkesztője, D. Nagy Éva tart, Dalmáciái utazás címmel. Az órára a Földvári Károly Általános Is­kola tanulócsoportja hivata­los. Ki nehezen, ki könnyen nyert A tekézők csapatbajnoksá­gában mindkét ceglédi csapat hazai pályán játszott, s győ­zött. Az NB II-ben: KÖZGÉP SE—Egri Spartacus 5:3 (2516:2480). Jók: Tornyost (458), Sárik (422), Molnár (421). Az első négy pár küz­delmében a vendégek 56 fás előnyt szereztek, ekkor már nem sok esélyt adtak a Ceg­lédnek. A bravúr mégis sike­rült, különösen Tornyost sze­repelt kitűnően, de a másik „hajrá-ember”, Sárik is kitett magáért. 3—3 egyéni győze­lem után 36 fával nyert a KÖZGÉP SE. Az NB Ill-ban: Bem SE— Bp. Hőerőmű 6:2 (2548:2485). Jók: Horváth (438), Hlagyvik (437), Tarsoly (432), Hollósi (431). A jól játszó Bem bizto­san szerezte meg a győzelmet. Járási labdarúgó-bajnokság Gólözön Ceglédbercelen A 18. fordulóban a Törteli Tsz SK a hosszabbításban győzött, vitatható 11-essel, míg a Ceglédbercel hatal­mas arányú győzelmet aratott a kocsériak ellen. Az utóbbi hetekben több bajnoki talál­kozót zavart meg a nézők sportszerűlen magatartása. A Labdarúgó Szövetség szigorú intézkedéseket helyezett ki­látásba hasonlóak előfordu­lása esetére. Szükséges, hogy az egyesületek rendfenntartó tevékenységét is erősítsék. eredmények: Abonyi Tsz SK—Albertirsai VSE n '.o, Karatetétlcni SE—Törteli Tsz SK 1:2, Cesrlédberceli VSC—Kocséri Tsz SK 17:0, Dánszentmiklósi Tsz SK—Nagy­kőrös II. 1:3. IFJÜSÁGI MÉRKŐZÉSEK: Karatetétien—Törtei 2:1, Ceglédbercel—Kocsér 6:0, Nagykőrös II.—Dánszentmiklós 4:1. AZ ÉLCSOPORT ÁLLÁSA: 1. Ceglédbercel 18 16 — 2 94-18 32 2. Törtei 18 15 —3 59-27 30 3. Abony 18 14 1 3 56-19 29 4. CVSE II. 17 9 3 5 52-26 21 5. Karatetétien 18 8 2 8 40-32 18 6. Nagykőrös II. 18 5 3 10 33-41 13 if jüs Ágiak : 1. Ceglédbercel 12 10 1 1 44-11 21 2. Abony 11 8 — 3 35-14 16 3. Nagykőrös II. 12 6 — 6 30-17 12 4. Dánszent­miklós 11 5 1 5 18-23 11 M. L. A Bivimpex nyersbőr-telepe gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező MUNKAGÉPKEZELÖT, valamint nyersbőr megmunkálására SEGÉDMUNKÁSOKAT ALKALMAZ. Két műszak. Cím: Cegléd, Lovász utca 2. zett Hámán Kató és Béke szocialista brigád egyenlete­sen jó teljesítményt nyújt évek óta. A tsz és a nagyközség érdekében jelentős társa­dalmi munkát végeznek az üzembeliek/» Tervük, hogy szocialista szer­ződést kötve, még hatható­sabb segítséget nyújtsanak a község oktatási intézményei­nek, az óvoda és iskola ta­nulóinak. Tevük megvalósítá­sára kommunista műszakot szerveznek üzemükben, és a keresetet iskolai és óvodai taneszközök gyarapítására ajánlják fel. Szakmunkájuk­kal tovább segítik az iskolai politechnikai oktatást, a test­nevelést és sportéletet. A brigádíagok kollektív együttműködésének ered­ménye az üzemben kiala­kult erős munkafegyelem, a kedvező munkahelyi lég­kör. Állandó, stabil a mun­kásgárda, legtöbbjük 1970 óta együtt dolgozik, sok fiatalt neveltek maguk mellé. A Szabadság Tsz vezetősé­ge mindent megtesz annak érdekében, hogy a mellék­üzemben dolgozók szociális körülményei állandóan javul­janak. Ezt igazolják a külön­féle juttatások, a külföldi és hazai üdülési lehetőségek, a közös rendezvények. Az egy­más munkáját értékelő és megbecsülő légkört igazolta a közelmúltban á Pozsonyi Ist­ván kiváló dolgozó nyuga­lomba vonulása alkalmából rendezett bensőséges ünnep­ség is. Az ipari melléküzem dolgozói közül sokan kapcso­lódnak be különféle megbíza­tásuknál fogva a község tár­sadalmi életébe és a községi sportkör munkájába. F. V. Értük és velük cselekedni A város kongresszusi küldötte Az események gyorsan pe­regtek: a KISZ városi, majd megyei küldöttértekezletén ne­ve fölkerült a szavazólapra. Nagyszerű tény: Túri Éva, a ceglédi „Április é.” Közgaz­dasági Szakközépiskola K1SZ- titkára városunk egyetlen kül­dötte lesz a KISZ IX. kong­resszusán, ameiy május 8-án kezdi meg munkáját. Megtisz­telő feladat ez számára •— szép eredménye az iskolai ne­velésnek is. Mi Éva „titka”? A tollvo­nások portrét rajzolnak róia. TÖRTÉNETE Már a középiskola első osz­tályában kitűnt lelkes közös­ségi munkájával. Az iskolai KXSZ-szer vezet így hamaro­san „felfedezte”, egyre na­gyobb feladatokat kapott. Szí­nesen ötletesen irányította a diáksereg kulturális életét. S az eredmény? Jutalomból tíz nap barangolás az NDK-ban — s nemsokára megválasztották iskolai titkárnak. Ezután még tudatosabban képezte magát a mozgalmi munkában: megyei és országos vezetőképzőn vett részt. Ez év elején pedig tag­ja lett a KISZ városi bizott­ságának. MÓDSZERE Vezetőségi ülést tart. A fel­adatok megbeszélésére alapo­san felkészült. Tájékozott és határozott. Ez ad tekintélyt társai előtt. Hangja kedves, vidám, a fiatalok természetes nyelvén beszél a „felvetődő problé­mákról” is. Ezért szeretik. — Hogyan lehet tartalmas KISZ-életet szervezni? — A fiatalok nem szeretik a szerepjátszást, nincs két én­jük, amelyet alkalmi ruhaként lehet váltogatni. Természe­tessé, mindennapi életük hasz­nos és kellemes részévé kell tenni a KISZ-munkát. Ha öt­leteikre, kezdeményezésükre támaszkodunk, magukénak ér­zik a közösség gondját-örö- mét. Azaz: értük — és velük cselekedni! . TULAJDONSÁGAI „Hangmontázs” tanárai, diáktársai véleményéből: — Népszerű a suliban, mert ma is ugyanolyan szerény, ba­rátkozó és segítőkész, mint volt. — Nemcsak a KISZ-ben dol­gozik sokat, hanem az osz­tályközösség formálója is. — Vezetői stílusában sze­rencsésen ötvöződik a diákos frisseség és jókedv a komoly elméleti és módszertani isme­retekkel. — Sokat számít az, hogy nem „szövegel”, inkább példa­mutatóan cselekszik. — A diákok körében „szem­pont” még: modern felfogású, jól táncol és öltözködik — rá­adásul csinos is — jegyzi meg „szakszerűen” egy fiú... JÖVŐJE- Előttem ül. Nézem hosszú, szőke haját. Arcán úgy fut vé­gig a mosoly, mint a hajnal­sugarak, most, a tavaszi tá­jon. — Mit jelent számodra ez a küldetés? — Életem nagy élménye lesz. Tudóm, hogy elsősorban iskolámnak és diáktársaimnak köszönhetem ezt. Az évek kö­zös erőfeszítéseivel nyertük el harmadszorra is a vörös ván­dorzászlót, amely egyúttal sza­bad utat biztosított KlSZ-szer- vezetünk képviseletében a kongresszusi terembe. Ta­pasztalataimat szeretném majd az iskolában és a város KISZ- életében sokoldalúan haszno­sítani. Költői Ádám Vezeték a sütödéhez Cegléden a Sütőipari Vállalat most épülő Kossuth utcai sütőüzemének energiaellátására egy kilovoltos kábelt fektet­nek le a Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Rákóczi szocialista brigád tagjai. Nagy Iván felvétele Száz éve jött Ceglédre Táncsics Mihály POLITIKUS VOLT, a nem­zeti függetlenség és a job­bágyfölszabadítás harcosa, a szegényparasztség és a mun­kásság érdekeinek képviselője. Apja jobbágy volt, ő maga le­génykorában még robotolt vastag kendervászon gatyá­ban, szakadt csizmában. Nem vállalta a paraszti életet, esze és igyekezete másfelé vonzot­ta. Elsőnek takácsinas lett, a céh föl is szabadította, de nem maradt meg mesterle­génynek, vágyai tovább csal­ták az értelmiségi pályákra, beiratkozott a budai tanító­képzőbe, oklevelet szerzett, majd elvégezte a gimnáziumot. Beiratkozott a jogra is, de az egyetemi tanulmányait nem fejezte be, arisztokrata csalá­doknál nevelősködött Dukán, Pesten és Kolozsvárott. Tan­könyveket írt, melyek számos kiadást értek meg. Egyre táguló horizontja sze­rencsés időben, a reformkor izzó légkörében teljesedett ki, olvasta Széchenyi terveit, azo­kat magáévá tette, s a re­formországgyűlések ideje alatt írta a Rényképek és a Pazardi című regényeit, mellek a ma­gyar polgári átalakulást nép­szerűsítették. Jól ismerte az utópisztikus kommunista tano­kat, írásaiban elítélte a ma­gántulajdont, a kizsákmányo­lás minden fajtáját, és hir­dette az osztály nélküli társa­dalmat. Okossága fölismerte az idők első teendőit, mit keil sürgősen csinálni, így állt a polgári forradalom mellé, hir­detve a jobbágyság fölszaba­dítását, a feudalizmus eltörlé­sét. A bécsi elnyomással pá­rosult földesúri rendszer ellen deklődése mellett, a tárgyalás. Az ügyész halált kért Táncsics fejére, a bíróság tizenöt évi súlyos börtönre ítélte. Az évek során látását csaknem el­vesztette, de nem az akarat­erejét és tenni vágyását! Télen- nyáron huzamosan szellőztet­te a cellát, hideg vízzel mos­ta meg magát minden reggel, tetőtől-talpig. Tornázott és írt. Vakon is, természetesen csak éjszaka, mert nappal az őr be-benézett a figyeiőnyílá- son. Egy bankócsináló rab fa­ragott neki sorvezetőt tűzifá­ból. Legszívesebben önéletraj­zát írta szép és elavulhatatlan mondatszerkesztéssel, hogy napjainkban mai írásnak tű­nik, élvezetes és igaz. Meg­írása végigkísérte egész éle­tén át, az első budai börtön­től. a nyolcéves rejtőzködésen és a hétesztendős fogságon. A börtön kapui elsőnek ő előtte nyíltak meg a kiegyezés elő­készületeiben. Még mindig a régi ember lépett ki onnan, harcra, munkára készen. Bol­dogsága fölmérhetetlen volt, mellette volt felesége, Teréz, aki' negyven évig vigyázott rá, okosan, hűségesen, meleg sze­relemmel, Megindította az „Arany Trombitá”-t, a nép újságját, a parasztságét és a munkásságét. Hamar megala­kítják a Budapesti Munkás- egyletet, később a Pesti Köz­ponti Általános Munkásegyle­tet. Táncsicsot elnöküknek vá­lasztották, közlönyük volt a bátor „Arany Trombita". Mint Táncsics írja: „Csalá­dommal szebb jövőnek néz­tem eléje.” Házépítésbe kez­dett és könyveinek kiadásába. i í írt Nép szava, isten szava, va­lamint a Korteskönyve ter­jesztéséért a rendőrség elfog­ta, a bíróság egy évre elzárta a budai helyőrségi fogházba. Innen szabadította ki a követ­kező évben, március 15-én a pesti ifjúság. Voltaképpen ez­zel kezdődtek mégpróbáltatá- sai. Hosszú élete során mindig tiszta maradt a néphez való kapcsolataiban. .Táncsics már 1848 áprilisában megindíthat­ta a Munkások ŰjSágját, s az is természetes volt, hogy — a forradalom vívmányainak to­vábbfejlesztését sürgető köve­telései miatt — lapját betil­tották. A SZABADSÁGHARC BU­KÁSA UTÁN jelképesen föl­akasztották, azt gondolván, hogy emigrált. Holott saját la­kásán rejtőzködött, hogyan és hol, azt még önéletrajzában sem tárta föl, hátha még egy­szer szüksége lehet rá! 1857 májusában kibocsátot­ták az amnesztiarendeletet, Táncsics előjöhetett rejtekhe­lyéről, mély, széles lélegzete­ket vett az utcákon, kezével és tekintetével simogatta a régi házak falát. Külsőleg nem vál­tozott semmi, de amikor az embereket kereste, vagy nem találta otthon őket, vagy más embert lelt helyettük. A nyughatatlan forradal­már egy-kettőre magára ta­lált, írt és szervezkedett, ami­ért a vádlottak padjára ültet­ték. Az ügyészség az „Ifjú ba­rátaim”, a „Hét nemzetiség szövetsége” és a „Forradalmi katekizmus” röpiratai miatt emelt vádat ellene, öt napig tartott, az ország izgatott ér­Kölcsönöket szerzett és mecé­násokat. A házat 1872. már­cius 15-én avatta föl, de a költségek nagy részével adós maradt, a kéziratai félig ké­szen álltak a nyomdában, fi­zetni nem bírt. Lejárt a kép­viselői mandátuma, újból nem választották meg. A százezer forintot érő épületet negyven- hétezerre becsülték föl, de csak tizennyolcezerért kelt el. A hitelezők követelése ki sem tellett ebből a kis pénzből. ELHATÁROZTA, HOGY VI­DÉKRE KÖLTÖZIK bútorai­val és álmaival, hogy műve­lődési köröket létesítsen, ta- loarékegyesületeket, és hir­desse a magyar nyelv ősiségét. Hetvenhét éves volt, amikor Ceglédre megérkezett, hajlot- tan és szakállasán. Vele jöti Teréz és egy hűséges szolgá­lója. Száz éve, május elsején foglalta el ingyen lakását a külső Körösi úton, Bába Mol­nár Samu tanyáján, innen gya­logolt be naponta fél font hú­sért, a Népkör ajándékáért. Tévedett önmagában, ami­kor elfogadta a tanyát. Ho volt már a' hajdani falusi job­bágyfiú? Hiszen hosszú életé; mindig városon élte, írók kö­zött, egyletekben, a képviselő házban, fővárosi lakáson és nyomdaszagban. A nyomda volt éltető eleme. Másrész Cegléd gazdáinak vágyai negy­vennyolcban már beteljesed­tek, a társadalmi haladásban továbblépni nem akartak. Meg-meghallgatták a vén for radalmárt, írásait is olvasták, de megrekedtek a minél na­gyobb gazdaság, a jószághizla­lás és a szőlőtermesztés gond­jaiban. A kis műhelyek mun­kássága itt még szervezetlen volt. Egy év múlva, a Turini Százak esztendejében Táncsics eladta kevéske bútorait és el­költözött Ceglédről. Emlékét egy iskola és egy utca neve őrzi. Hídvégi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom