Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-25 / 122. szám

%Mám> 1976. MÁJUS 25., KEDD Ötven esztendős az Ecuadori Kommunista Part Vasárnap ünnepelte meg­alakulásának 50. évforduló­ját az Ecuadori Kommu­nista Párt. A párt központi bizottsága a jubileum alkal­mából nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben elemzi az or­szág politikai helyzetét. Ecuador fejlődésének egyik döntő szakaszát éli jelenleg — hangoztatja a központi bi­zottság. — Ebben a szakasz­ban növekvő erővel folytató­dik a küzdelem az imperia­lizmus uralma ellen, a köz­társaság szebb jövőjéért. Nagy szerep vár e harcban a kommunistákra. Az ecuadori kommunisták jubileumi nyi­latkozata szerint tovább kell erősíteni a párt sorait a dol­gozók érdekeiért folyó küz­delem legállhatatosabb har­cosainak bevonásával. Egye­síteni kell az ország imperia­listaellenes, demokratikus és hazafias erőit a nemzeti és társadalmi felszabadulás ki­vívása érdekében. „Észak" Szovjet hadgyakorlat A Szovjetunió honvédelmi minisztériuma vasárnap közöl­te, hogy „Észak” fedőnéven június 14 és 18. között Petroza- vodszk, Szesztroreck és Viborg térségében megrendezik a le- ningrádi katonai körzet had­gyakorlatát. A hadgyakorlat célja a különféle haderőnemek együttműködésével kapcsola­tos műveletek kidolgozása. A gyakorlaton részt vesznek a szárazföldi csapatok és a légi­erők magasabb egységei és egységei. A csapatok összlét- száma 25 000 fő körül lesz. Az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnöke Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Lopo do Nascimento, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnöke. A repülőtéren Alekszej Koszigín szovjet kormányfő fogadta. Lopo do Nascimento, az An­golai Népi Köztársaság mi­niszterelnöke a szovjet kor­mány meghívására hétfőn hi­vatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az angolai és szovjet álla­mi zászlókkal feldíszített moszkvai repülőtéren a ven­déget Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, Dmitrij Usztyi- nov, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Borisz Ponomar- jov, az SZKP KB titkára és más hivatalos személyiségek fogadták. A repülőtéren jelen voltak a moszkvai munkások képviselői is. Az angolai és a szovjet him­nusz elhangzása után Alekszej Koszigin és Lopo de Nasci­mento ellépett a díszszázad előtt. Az ünnepélyes repülőtéri fo­gadtatás után a vendégek dísz­kíséret mellett szálláshelyükre hajtattak. Az útvonalakat üd­vözlő feliratok, valamint an­golai és szovjet zászlók díszí­tették. Hétfőn a Kremlben meg­kezdődtek a szovjet—angolai megbeszélések. ★ Úton Moszkva felé, hétfőn rövid ideig Szófiában tartóz­kodott Lopo do Nascimento angolai miniszterelnök. A szó­fiai repülőtéren Sztanko To- dorov bolgár miniszterelnök fogadta Nascimentót és baráti légkörben megbeszélést folyta­tott vele a két ország közötti együttműködés bővítésének le­hetőségéről. Hazaérkezett a Szovjetunióban járt mozambiki párt- és kormányküldöttség Moszkvában vasárnap este nyilvánosságra hozták a Sa- mora Machet elnök vezette mozambiki párt- és állami küldöttség hatnapos szovjet­unióbeli látogatásáról aláírt közös nyilatkozatot, amely a két ország közötti nagyfokú nézetazonosságot mutatja. Samora Machel a nyilatko­zat szerint a Mozambiki Fel- szabadítási Front elnökeként találkozott L eonyid Brezs- nyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. Szívélyes, baráti beszélgetést folytattak, melynek során meg­erősítették az SZKP, illetve a Mozambiki Felszabadítási Front törekvését az együtt­működés megszilárdítására, a két ország közötti baráti kap­csolatok fejlesztésére. A Szovjetunió és Mozambik a nyilatkozatban állást foglalt az enyhülés és a békés egy­más mellett élés elvei mellett. Nagy teret szentel a nyilat­kozat a közel-keleti helyzet­nek, mely mindkét ország ve­zetőit nyugtalanítja. Megítélé­sük szerint a rendezés leg­megfelelőbb és legmegbízha­tóbb eszköze a genfi békekon­ferencia. Samora Machel mozambiki látogatásra hívta meg L eo­nyid Brezsnyevet és Nyikolaj Podgornijt. A mozambiki delegáció va­sárnap visszaérkezett hazá­jába. Gomes Cunhallal tárgyalt Games portugál köztársasá­gi elnök hétfőn egy és negyed órán át tárgyalt hivatalában Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitkárával. Hivatalos kommunista for­rásból közölték az MTI tudó­sítójával, hogy Cunhal a poli­tikai helyzetről tárgyalt Go- messel azoknak a megbeszélé­seknek a részeként, amelye­ket a PKP vezetői pártjuk központi bizottságának felha­talmazása alapján folytatnak Portugália legfelső katonai és politikai tisztségviselőivel. Mint ismeretes. Gomes elnök megígérte a jelölését támoga­tó bizottságnak, hogy szerdán vagy csütörtökön végleges vá­laszt ad, indul-e a június 27- re tervezett köztársasági el­nökválasztáson. Moszkva Köszönet a részvétért őszinte köszönetét és mély háláját fejezte ki a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a szov­jet kormány azokért a rész­vétnyilatkozatokért, amelye­ket Andrej Grecskónak, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének, az SZKP KB PB tagjának elhunyta alkalmából küldtek. Számos vállalat, intézmény és szervezet közössége, sok szovjet állampolgár, a testvéri marxista—leninista pártok központi bizottságai, a szo­cialista és más baráti álla­mok kormányai, a külföldi országok állami és katonai vezetői, diplomáciai képvi­selői, társadalmi szervezetei és állampolgárai fejezték ki részvétüket Andrej Grecsko halálakor. Grecsko marsall április 26-án hunyt el. Afrikai szolidaritási hét A Szovjetunió üzenete — Apartheid elleni ülés Havannában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és á szovjet kormány Afrika felsza­badítási napja alkalmából üze­netet intézett az afrikai orszá­gok népeihez, állam- és kor­mányfőihez. Az üdvözlet rámutat, hogy Afrika népei olyan időszakban ünnepük e nagy jelentőségű napot, amikor a nemzeti fel­szabadító mozgalom hatalmas sikereket ért el. „Az Angolai Népi Köztársaság sikeresen szembeszállt az imperiatizmus és a rasszizmus nyomásával. Afrika népeinek harca alap­vető érdekeikért, azért a jogu­kért, hogy saját sorsuk urai legyenek, szorosan összefonó­dik a világ összes békeezerető és haladó erőinek harcával. Az afrikai egységszervezet ebben a harcban fontos szerepet hi­vatott betölteni. A Szovjetunió megkülönböztetett figyelmet szentel a független afrikai ál­lámákkal fenntartott önzetlen kapcsolatok további fejleszté­sének” — állapítja meg az üd­vözlet Az afrikai népek igazságos harcának világméretű támoga­tását kezdeményező nagy je­lentőségű tanácskozás kezdő­dött hétfőn Havannában. Az ENSZ faji megkülönböztetés (apartheid) elleni bizottsága tartja kibővített ülését, amely­re több mint 30 küldöttség ér­kezett, részben államok, rész­ben nemzeti szervezetek és nemzeti mozgalmak képvisele­tében. A bizottság 18 tagországa — köztük Magyarország — kép­viselői mellett olyan jelentős szervezetek delegátusai érkez­tek a kubai fővárosba, mint az Afrikai Egységszervezet, a dél-afrikai felszabadítási moz­galom. Az afrikai felszabadítás! mozgalmak támogatásának je­gyében összeült konferencia napirendjén szerepelnek, a fajüldözés elleni harc idősze­rű kérdései, a gyarmati rend­szer elleni harc új szakasza, a nemzetközi monopóliumnak a szerepe a fajüldözők támo­gatásában, a dél-afrikai re­zsimmel szembeni akciók ösz- szehangolása. Emellett a részt­vevők ajánlásokat dolgoznak ki, amelyeket az el nem kötele­zett ország augusztusi csúcs­konferenciája is megtárgyal. Az ENSZ apartheidedlenes bizottságának elnöke, Leslie Harriman, újságíróknak nyi­latkozva hangsúlyozta: „Az angolai nép történelmi jelen­tőségű győzelme meggyorsítja a fajüldöző rendszerek össze­omlását”. Raul Roa kubai külügymi­niszter vasárnap délután fo­gadta a konferenciára érkezett magas rangú ENSZ-tisztségvi­selőket. „Afrika legyen az afrikaiaké1” A május 25-én, a hagyomá­nyos Afrika napjával megkez­dődött szolidaritási hét a szó-' cialista világ számára koránt­sem jelenti azt, hogy erre az egy hétre korlátozódik a nem­zeti felszabadulásukért vagy a függetlenségük megszilárdítá­sáért és a társadalmi haladá­sért küzdő afrikai népekkel kialakult cselekvő együttérzé­se. A legújabbkori történelem minden komoly kutatója egyetért abban, hogy a szocia­lista közösség megszületése és megerősödése az a tényező, amelyre támaszkodva az eddig felszabadult országok kihar­colták a gyarmatosítókkal szemben a függetlenségüket. Mégis most már fél eszten­deje a Nyugat reakciós körei úgy tüntetik fel, mintha új jelenségről lenne szó. Amint a szovjet kormány május 21-i nyilatkozata a békeprogram­ról és az enyhülésről méltán állapította meg: „A nemzeti felszabadító mozgalom bármi­lyen sikerét ürügyként hasz­nálják fel arra, hogy a Szov­jetunió külpolitikáját, expan- zionizmussal, ideológiai kolo- nializmussal, más államok ügyeibe való beavatkozással vádolják”. Mindenki tudja, hogy ezt a dühödt propagan­dakampányt elsősorban az a vereség keltette, amelyet az imperializmus erői Angolában szenvedtek el. Mi volt a tét ebben az olaj* ban, nemesfémekben és más természeti kincsekben oly gaz­dag, volt portugál gyarmaton? Nemcsak az a közvetlen anya­gi haszon, amelyet a nagy nyu­gati monopóliumok zavartala­nul élveztek Angolában, s amely nagy részétől azóta a megszilárdult népi hatalom megfosztotta őket. Az igazi tét az afrikai kontinens déli ré­szén megkapaszkodott fehér- uralom jövője volt. A londoni Times, már tavaly november 11-én, az Angola függetlenné válásának napján megírta, hogy ennek az országnak a „szerencsétlensége” kulcsfon­tosságú stratégiai helyzetében rejlik. Aki birtokolja Angolát, az könnyen ellenőrizheti az At­lanti-óceánon a Fokföld felé irányuló kereskedelmi és hadi­tengerészeti hajófogalmat. An­gola határország a felszabadult és a még faji és gyarmati el­nyomás alatt élő afrikai terüle­tek között. Ezért létesített a CIA annak idején légihidat, hogy Zairén keresztül felfegyverezze és el­lássa a törvény népi kormány­ra támadó szakadár szerveze­teket és fegyveres erőiket. Ezért lépte át a Dél-afrikai Köztársaság reguláris hadsere­ge Namíbián keresztül az an­golai határt. Válságos napok köszöntöttek, akkor a fiatal né­pi rendszerre. Luanda csak a tenger felől remélhetett segítséget. És ez a -segítség nem késlekedett. A Szovjetunió és más szocialista országok, elsősorban Kuba, mindent megtettek, hogy a fia­tal népi kormány átvészelje a súlyos órákat, ellentámadási szervezhessen, amelyet kimé­lyítve, néhány hét alatt felsza­badította az ország kulcsfon­tosságú városait, kikötőit és nem egészen két és fél hónap alatt Angola egész területéi Ez a segítség folytatása voll annak a minden oldalú támo­gatásnak, amelyet az MPLA, a portugál gyarmatosítók ellen vívott hosszú és elkeseredett harc esztendeiben kapott a szocialista világtól. Az angolai győzelem fordu­lópontnak bizonyult az afrikai népek szabadságküzdelmében. A stratégiai helyzet úgy ala­kult, hogy a gyarmatosítók fontos erődországa, a fehérte­lepesek Rhodesiája beszorulta független afrikai államok gyű­rűjébe, és ezzel elkezdődhetett a törvénytelen Smith-rendszer ostroma. Távolabbi perspektí­vában elmondhatjuk, hogy Zimbabve (Rhodesia ősi afrikai neve), népének győzelme elszi­geteli és végveszélybe dönti Dél-Afrikát, amihez pedig kü­lönösen az Egyesült Államok­nak életbevágó érdekei fűződ­nek. Csak egyetlen jellemző adat álljon itt arról, milyen mértékben elégíti ki az Egye­sült Államok a ritkafémszük- ségletét a Dél-afrikai Köztár­saságból : vanádium-, platina- és mangánimportja az 1969. évi 246 millió dollárról 1975-re 880 millió dollárra emelkedett. A különféle amerikai monopóliu. mok több mint hárommilliárd dollárral érdekeltek Dél-Afri- kában. Ha a gyarmatosításnak ez az utolsó afrikai bástyája is elesik, akkor befejeződik Afri­ka felszabadításának sok évti­zedes nagy műve. Az afrikai szolidaritás hetén elmondhatjuk, hogy a gyarma­ti rendszer a végóráit éli ezen a kontinensen. Minél erősebb a szocialista országok és a ha­ladó világ szolidaritása a sza­badságukért harcoló afrikai né­pekkel, annál hamarabb szüle­tik meg a független afrikai or­szágok egységes, békés világa és valósul meg végleg ez a jel­szó, hogy „Afrika legyen az af. rikaiaké!” Szabó L. István Ford hangot váltott... Gerald Ford amerikai elnök kijelentette: büszke a vlagyi- vosztoki SALT-megállapodás- ra és rövidesen aláírja az ame­rikai—szovjet szerződést a bé­kés célú atőmrobbaintásokróL Az elnök közép-európai idő szerint szerint vasárnapra vir­radó éjjel Portlandban, Oregon állam „világpolitikai tanácsa” előtt beszélt. Hangsúlyozta, hogy az amerikai külpolitika alakulására kihat ugyan a vá­lasztott tisztségviselők szemé­lye is — e politikának azonban folyamatosnak kell lennie. Ford megismételte ugyan a választási kampányban az eny­hülési politika helyett hasz­LIBANON Fellángoltak a harcok — Vihar a francia javaslat körül Néhány napos viszonylagos nyugalom után vasárnap este ismét fellángoltak a harcok Bejrút kereskedelmi negyedé­ben. Hétfőn a kora reggeli órákban összecsapásokról ér­kezett hír Zahlóból és a hegy­vidékekről. A politikád színtéren az el­sőrendű téma Giscard d’Es- taing francia köztársasági el­nök javaslata francia csapatok Libanonba küldéséről. Karami miniszterelnök kategorikusan elutasította az indítványt, Ha­sonlóképpen foglalt állást a baloldali pártok szövetsége is, amely Kamal Dzsumiblatt ve­zetésével vasárnap este tanács­kozott e kérdésről. A találko­zóról kiadott nyilatkozat sze­rint a balodali pártokat a fran­cia javaslattal kapcsolatban külön aggasztja az a tény, hogy az Egyesült Államokban hangzott el. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának elnöke hétfőn Bej rútban akkreditált arab nagykövetekkel tanulmá­nyozta Giscard d’Estaing-nek francia csapatok esetleges Li­banonba küldéséről tett szom­bati kijelentéseit. Eliasz Szarkisz, a Libanoni Köztársaság megválasztott el­nöke, hétfőn egyórás megbe­szélésen fogadta Hubert Ar- god-t Franciaország bejrúti nagykövetét. A diplomatával áttekintette a legújabb liba­noni fejleményeket és meg­vizsgálta Valery Giscard d’Es- taing francia köztársasági el­nöknek a múlt héten szomba­tot tett javaslatát, mely sze­rint Franciaország kész két- három ezredet küldeni Liba­nonba, ha a libanoni törvé­nyes hatóságok ilyen kérelem­mel fordulnának hozzá, s ha a libanoni konfliktusban érde­kelt összes felek egyetértenek ezzel. Szarkisz és a francia nagy­követ hétfői eszmecseréjének részletei egyelőre nem ismere­tesek. Í nált új jelszavát az „erőn ala­puló” békéről”, de egyúttal — hosszú idő után először — épí­tő, tárgyilagos hangnemben foglalkozott a kelet—nyugati tárgyalások kérdéseivel. Az elnök kiemelte, hogy a Leonyid Brezsnyewél Vlagyi­vosztokban, az újabb SALT- egyezmény pontjaiban szüle­tett megállapodás „jó megálla­podás az Egyesült Államai-: ré­szére s én büszke vagyok rá”. „A még megoldásra váró alapvető kérdés, hogyan kezel­jünk bizonyos új fegyverfajtá­kat, amelyek mind hadászati, mind harcászati felhasználás­ra alkalmasak” — mondotta. „Keményen dolgozunk, hogy mindkét fél érdekeit kielégítő módon oldhassuk meg a prob­lémát. Ha sikerre jutunk, a szerződést azonnal a szenátus elé terjesztem nyilvános vitá­ra.” Az amerikai elnök „történel­mi áttörésnek” nevezte a Szovjetunióval a békés célú atomrobbantásokról a közel­múltban parafáit szerződést. Ford hangoztatta: ez a megál­lapodás is előnyös az USA szá­mára, a maga részéről büszke rá és hamarosan aláírja. Ford szólt a közép-eruópai fegyveres erők csökkentéséről folyó tárgyalásokról is. Az Egyesült Államok, mondotta, azok folytatása mellett van, mert a megállapodás megen­gedné az amerikai csapatok egy részének Európából való kivonását és mindkét katonai szövetség erői létszámának csökkentését. A CENTRUM ÓBUDAI ÁRUHÁZ (Budapest, Flórián tér) FELVÉTELRE KERES: szakképzett és szakképzetlen eladókat, pénztárosokat, takarítókat és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: a Centrum Újpesti Áruház (Budapest IV., Bajcsy-Zsilinszky út 10.) személyzeti vagy munkaügyi vezetőjénél. Telefon: 293-148. á 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom