Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-23 / 121. szám

Í976. MÁJUS 23., VASÁRNAP

xJlhhm

7

TVT ár túl voltunk a Kárpátok ■LTA fellegekbe nyúló sejtelmes vonulatain és a sínpár belefutott a végeláthatatlan xónaságba.

Pél napja utaztam. Untam a kényelmes üldögélést, az idegesség ujjaim hegyében vibrált. Moszkva még messze volt, pedig a gyorsvonat erőlködés nélkül, türelmetlenül nyelte a kilométereket.

Az ég ragyogott, és a fülkéből úgy tűnt, mintha apró/ hamvasan hideg aranybuboré. kokkal volna tele a levegő, előkerestem a Kossuthot, a gyüfát és kiballagtam a folyosóra. A kocsi peronján nyúlánk, szikár férfi álldogált. Erősen ritkuló, ősz haja simán hátrafésülve. Éppen akkor gyújtott rá, amikor elngedtem a lengőajtót. Vállávai nekitá- maszkodott a peronablaknak, s fújta maga elé a füstöt. Nem tudóm miért, arra gondoltam, csak nyugdíjas tábornok lehet.

Kamyitásnyira álltam tőle. Én is ráygújtottam, és jobb híján bámultam az elsuhanó távírópóznákat Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha engem nézne, aztán észrevettem tekintetét a kezemben levő ci- ganettás dobozon.

TTisvártatva megszólalt: . — Maga magyar?

Érdes, mégis kellemes hangja volt. Elelinte akadozott a beszélgetés, de percek múlva úgy folyt a szó, mintha régi barátok lettünk volna. Kiderült: Vitai! j Dmitrijevics

Drozdov valóban nyugdíjas, de nem tábornok, Thália katonái közé tartozott. A második világháborúban, mint frontszínész teljesített szolgálatot. Debrecen mellett sebesült meg egy bombázáskor. Heteket töltött a cívisváros kórházában. Itt megtanult egy keveset magyarul is.

— Mit ácsorgumk itt? — kérdezte váratlanul kamaszo- san. — Jöjjön, most még van hely az étlkezőkocsiban.

ötcsillagos grúz konyakkal koccintottunk, illatos orosz csaját szürcsöltünk omlós teakeksszel.

,—: Magamról is tudnék mesélni, —- mondta két korty között. — Kitüntetéseim is vannak .... Tudja, egyik frontról a másikra vándoroltunk. Lelkesíteni, biztatni, reménykedni, szenvedést oldozni tanítottuk a harcosokat. Ha érdekli, elmesélem életem legnagyobb alakításénak történetét.

...A hadiikórház hodályszerű, fertőtlenítőtől átitatott kórtermében már javában tartott a frontszínészek előadása. A hallgatóság — gipszbe ágyazott, agyonkötözött, mozdulni alig tudó sebesültek. Az ápolónők az ajtó mellett ácsorogtak.

Teljesen gyanútlanul kezdtem el szavalni Lermontovtól n yiáart: „Vihar bőg, füstölög' a felleg / a sötét tenger- mély felett, / vad hullámok bírókra kelnek, / forrongva feltüremlenek..

T Hisz ez te vaSy. Jurij! — hajlóm a meglepetéstől akadozó szavakat. — Fiúk! Ez Juri j,’ Cserhyigovból!

A hang az ablak felől jött. Odafordítottam a fejemet: a magasra polcolt párnán fekvő sebesült szemén, arcán vastag géz.

— Megismertem a hangodat. Jurij! Hát mégis színész lett belőled? Micsoda találkozás! Gyere csak ide! Látod, mivé lettem? — És a szemére mutatott. Na, gyere már, hadd érintselek meg!....

J\j em tudtam, mitévő legyek, folytassam vagy félbehagyjam a szavalást.

, — Hol vagy, te színész? — es meg sem várva a választ, már mindenkihez szólt. Kisfiúsán hadarva magyarázta bajtarsainak. — Csernyigoviak vagyunk. Egy udvarban laktunk. Én mindig tudtam, színész lesz ebből a Jurijból. Nem is hiszitek, milyen remekül utánozta a tanárokat...

Sejtelmem sem volt, ki lehet ez a katona.

— Jurij. hát meg sem ismersz? Én vagyok Kosztya Belov, Ennyire rút ez a maskara a képemen?

Valaki finoman meglökött mankójával, majd egy ápolónő* karonfogott.

KOVÁI IVAN:

Pacsirta röppent — hol suhan?

— Én... Csernyigová.,. — motyogtam zavarodottan.

— Hát persze, hogy az vagy

— bólogatott buzgón mellettem két sebesült.

— Én is láttam őt még a háború előtt Csernyigoviban — erösí tgette egy begipszelt lábú katona. És komoran intett a szemével.

— A fronton hős volt, itt meg teljesen elhagyta magát

— zúgta valaki a kórterem túlsó oldaláról..

— Három hónapja fekszik itt, de még egy sort sem írt haza — szólalt meg ismét a begipszelt lábú.

\ betegek kérőén paran- "rm‘ csoló tekintetének kereszttüzében Kosztya ágyához léptem. Kitapogatta a kezemet, és fájdítóaa keményen megszorította.

— Mondd csak, színész úr, mi újság otthon? Milyen a város?

Csemyigövból álig néhány hete zavarták ki a fasisztákat. Olvastam az újságokban a németek bombázásairól, a pusztító tűzvészről, a lakosság megpróbóltatásáróL

— Megvan még a kert? És a rét, ahol fociztunk? Vagy mindent szétbombáztak?

Mit mondjak neki? Soha nem voltam szülővárosában. Fogalmam sincs a kertről, a rétről.

— Tudod, rég nem jártam otthon, Moszkvában telepedtem le, ott játszom. .•.

— Én pedig látod, megvakultam. Egy lángakna telibetalált — a párnába fúrta a fejét.

— Az orvos azt mondta, műtét után látni fog — nyugtatta az ápolónővér.

— Mesebeszéd! Ne hidd, Jurij! Nagyon kevés az esélyem, ezer az egyhez. — Elhallgatott.

— No és, hogy van Miso, mesélj? — törte meg a csendet. — Miso? — kérdeztem tétován.

Vajon mi történhetett a háború vérzivatarában ezzel a sánta legénnyel?

— Tudod, a kiürítés..., — válaszoltam határozatlanul.

Nem tudom, mivel végződött volna ez a számomra kínos bezsélgetés, ha nem lép be a kórterembe együttesünk énekesnője, és a harmonikás. Sietősen búcsúzkodni kezdtem.

— Aztán gyere majd be — suttogta kérőén Kosztya Belov.

Természetesen megígértem. De mit fogok mondani legközelebb kérdéseire. Azt, hogy tévedés történt? Vagy talán el se jöjjek?

A folyosón utolért az ápolónővér.

— Kérem, feltételenül el kell jönnie. Nagyon nehéz műtét lesz. A beteg nyugtalan, és gyakran elhagyja magát, ön segíthetne nekünk, hiszen gyermekkori barátok.

— Higgye el, tévedés az egész. Sosem ismertem. És miről beszélek majd legközelebb? Barátairól, rokonairól fog érdeklődni.

— Nézze, én majd elmondok mindent, amit tudok róla. Elvégre maga színész, nyilván megérti a helyzetet.

I eültünk beszélgetni a kötö•*-' zőben. Megismertem

Kosztya Belov életét. Neveket, történeteket rögzítettem

agyamban, amiről a beteg álmában, főként lázálmában beszélt.

— Segítsen neki, segítsen nekünk — kérlelt a nővér.

Nem tagadhattam meg a kérést. Életem legnagyobb alakítását vállaltam el. Abban maradtunk, napok múlva jelentkezem, és akkor újabb adatokat tudok meg a betegről.

A megbeszélt időpontban ismét ott voltam a kórházban. A nővér örömmel újságolta, Kosztya Belov beszédesebb lett, a kedélye is javult,

— Gyakran emleget, valami Tányát, akivel Iskolába járt. Egyébként holnapután lesz az operáció — tette hozzá jelentőségteljesen, és 'bevezetett a kórterembe.

— Hát eljöttem — szólaltam meg Kosztya ágyánál. A vastag kötésen át is láttam felderülni arcát. Kezetráztunk.

— Mi újság? — kérdezte türelmetlenül.

— És te hogy vagy? — igyekeztem kikerülni a kérdést.

— Ezt nézd meg! — Az éjjeliszekrény fiókjában kitapogatta a galambtojásnyi szilánkdarabot. és a farára mutatott. — Innét vágták ki — nevetett. — Emlékszel, körtét loptunk, és a csősz sós töltettel fenéken, talált. — Mélyet sóhajtott. — Találkozásunk óta gyakran felderengenek az ottani képek. Látom anyámat, Tányát, a szomszédokat. Mit gondolsz, mi lehet Tányával?

— írjál haza, megtudod.

Nem figyelt rám.

— Emlékszel? Na persze, te felettem jártál. Az évzárón Tanya Jeszenyint szavalt. Csak az első sarát tudom. Várj csak.. „Tegnap még néztél hosszasan...” ■— Ugye, ismered?

Czaválni kezdtem. „Tegnap még néztél hosszasan — / és mára: minden porba rontva már. / Pacsirta röppent — hol suhan? / Ma rekedt holló károg, gyászmadár...”

Mindenki engem nézett. Valakinek könny szökött a szeméből. Kosztya ajka megremegett. Aztán, végétért a költemény.

— Még ... Szavalj még, — hallatszott innen is, onnan is.

— Gyönyörű — sóhajtotta Kosztya. — Pacsirta röppent — hol suhan? — Kisvártatva megbökött. — Tudod mit? Levelet írunk. Diktálhatok? Egy tábori lapot tett elém, jegyeztem. A tollbamondás végén ezt mond ta.

— Írja e sorokat az ágyam szélén Jurij, a színész, akivel itt találkoztam a kórházban.

Kosztya elégedetten hüm- mögött:

— Ez lesz aztán nekik a meglepetés!

Aggódva vártam a hétvégét. Türelmetlenül siettem a kórterembe. De az ügyeletes nővér nem engedett be hozzá. Megnyugtatott némileg, amikor közölte, a műtét minden jel szerint sikerült.

Másfél hét múlva vetődtem ismét a városiba. Kettesével vettem a lépcsőket, és a betegszoba ajtajában szándékosan hangosan köszöntöttem a sebesülteket. Többen megismertek, bólintottak. Élesen, idegesítően csikorgott alattuk az ágy. Az én csemyigovi barátom fején már nem volt fehér turbán. Arcán égési sebek. Szemét a mennyezetre tapasztotta, majd nemsokára felém fordult. Hangtalanul nézett. Mondani akartam valamit, de a szó nem csúszott ki a számon. Kosztya lassan párnája alá nyúlt, s elővette a levelet. Édesanyja int az otthoni dolgokról, meg Jurij színészről, aki fél éve esett el Harkovnál.

Végigfutottam a sorokat, fölnéztem, és láttam, lassan elmosolyodott.

— Isten hozott, színész úr — mondta halkan, és felém nyújtotta jobbját

Begördült a gyorsvonat a zsibongó kijevi pályaudvarra. Utitársam kiitta teáját, felállt. — Menjünk — javasolta —, barátaim nem tudják, mire vélni hosszú távol- lótémet.

— Jöjjön, bemutatom nekik, Moszkva még messze van...

Szentendrei művészet a Nemzeti Galériában

A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL

Ligeti Erika: Arnolfini

Farkas Ádám: Duna-parti szobor

Rózsa Péter: Kompozíció

BÁBA MIHÁLY:

Suki bácsi

I Az adminisztráció legfiatalabb--------------------------------- üdvöskéje,

Ol

gi, fehér köpenyben lebbent be a szerelőcsarnokba. Fintorgott, orrát húzogatta, mert az erős gáz- és füstszag hirtelen csapta meg az arcát. A zaj a hozzá nem szokott fül számára kibírhatatlan volt. Olgi is füléhez kapott az első pillanatban, mert éppen akkor „ejtett” a daru egy lemezt, ami csörömpölve csapódott a betonpadlóra. A daru lánca nyikorogva zörgött, emelkedett a magasba. A fülkéből egy sovány arcú nő hajolt ki, megszólalt a csengő, és a daru a szerelőcsarnok túlsó végébe siklott.

— Mit akarsz, cicuskám? Engem keresel? — kiáltott Olgára egy ma- szatos arcú fiú.

Olgi száját tátotta és kezével mutatta, hogy nem ért egy szót sem.

— Csak nem vagy 6üket? — nevetett a fiú.

Olgi a fülére bökve mutatta, hogy a zajtól nem hall semmit, aztán a kezében szorongatott dossziét kinyitotta és egy névre mutatott. A fiú Olgi arcába nevetett.

— Mit akarsz vele? Itt vagyok én, gyere a sarokba...

Olgi füle lassan megszokta a zajt és már megértette a fiú szavait.

— Menjen a...

— Menjünk együtt — kacagott a fiú, aztán hirtelen nagyon komoly arcot vágott. — Na, mutasd csak.

Az előbb vicceltem. Hogy hívják azt az ipsét? Szoliák György?

— Anyagmozgató — tette hozzá Olgi.

A fiú svájcisapkája alá nyúlt, mutatóujjával megvakarta a feje bőrét.

— Ilyen hapsi itt nem surmol — mondta.

— Dehogynem! Nálam szerepel a kimutatásban.

— Ott szerepelhet, de itt még nem lépett fel. De várjál csak — intett Olginak és elszaladt.

I A lány bosszankodva nézett __________ utána. Ö, micsoda pimasz alak, rámszáll, és rögtön letegez a huligán. Vállat vont, tovább akart menni, de már negyedmagával ott is volt a fiú. Nevetgéltek, lökdösték egymást.

— Kit keresel, kiscsibém?

— Szoliák György elvtársat — mondta komolyan.

— És hol dolgozik? — kérdezte Olgihoz hajolva egy szökés szemöldökű fiú.

— Itt — mondta Olgi.

— Hol?

— Itt, a kettes szerelőcsarnokban.

A fiúk hangosan nevettek.

— Jó vicc, mi?

Vállal lökdösték egymást és vihogtak.

— Mióta dolgozik itt? — hajolt Olgi fölé egy hórihorgas legény.

Olgi kinyitotta a dossziét, belelapozott.

— Öt éve — mondta.

— Behúztak a csőbe, kisanyám, de rá se ránts, majd én felveszem a lóvét a holt lélek után. Hogy hívják?

— Szollák György. És itt dolgozik

— makacskodott a lány.

I Egy pillanatra elhallgattak,

‘_________ mert a daru

is

mét „ejtett” egy vaslemezt, és a fülsiketítő csörömpöléstől még saját szavukat sem hallották. Olgi tovább akart menni, de a fiúk nem engedték, sodródtak vele, délutáni randira hívták, táncolni. Olgi hevesen tiltakozott: nem, nem, neki haza kell menni. Menetközben a fiúkhoz csatlakozott egy-két idősebb férfi is.

— Dolgozik itt Szoliák György?

— Itt? Szoliák? Sose hallottam a nevét — vonogatták vállukat a férfiak.

Olgi durcásan megfordult, hogy lerázza magáról a csapat fiút.

— Hol találom meg Szoliák Györgyöt? — kérdezte az egyik pad fölé hajló férfitól.

— Szollák? Nem ismerem.

A fiúk erre kórusban:

— Nyuszika, hát nem hiszel nekünk? Gyere délután csörögni... Tudunk egy klassz helyet...

— Megyek, ha meglesz a Szollák

— toppantott. — Van egy idézése. Át kell adnom. Alá kell ípnia.

A nyurga a dosszié után kapott.

— Ide vele, majd én alá srájbo- lom annak a holt léleknek a nevét.

Ismét hangos nevetésbe robbantak ki.

Egy kék köpönyeges, ószes hajú férfi sietett át a daru alatti üres téren. Amikor t meglátta Olgi körül a jókedvű csoportot, egyenesén feléjük ment

— Mi ez itt, elvtársak? Kaszinó?

— mordult a fiúkra.

— A, főnök elvtárs, csak segítünk a kicsikének egy holt lelket megkeresni.

— Miféle holt lelket? — vonta ösz- sze szemöldökét a műhelyfőnök.

— Valami, hogyishívják?...

— Szollák György — mondta Olgi komolyan.

— Mit akar vele?

— Ezt kell aláírnia, hogy átvette...

— nyitotta ki a dossziét Olgi.

I A főnök rápillantott aztán a !

___________ fiukhoz fordult.

— Akkor meg mit bohóckodnak itt az elvtársak? Miért nem szólnak Suki bácsinak?

A fiúk meghökkentek.

— Suki bácsinak?

— Igen. Nem tudják, hogy ő a Szollák György? Na, ez. is jellemző- magúkra — mondta a műhelyfőnök gúnyosan, és továbbment.

Ki két, ki három éve dolgozik már Suki bácsival, a csendes kis öreggel, de eddig sohasem gondoltak arra, hogy Suki bácsinak becsületes neve is van.

Olgi összecsapta a dossziét, felkapta a fejét, megvillant a tekintete.

— Ezek maguk. Biztosan még a feleségük nevét sem fogják tudni..., na hiszen

Elviharzott. A fiúk nem lódultak utána. Összenéztek, aztán szó nélkül mentek a helyükre. Leégtek a kis csitri előtt, alaposan. De ki az isten tudta, hogy az öreg Suki bácsinak neve is van?!