Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-22 / 120. szám

A Szabadság téri piacon Gödöllőn a Szabadság téri piacon naponta sokféle áru várja a környék lakóit. A piacra a környező községekből is sok őstermelő hozza be termékeit. Ifj. Fekete József felvétele Tyúksereg — kakas nélkül Egy nyugdíjas farm ján Immár tíz éve annak, hogy Gödöllőn az ÁFÉSZ irányítása alatt megalakult a kisállatte­nyésztő szalccsoport. A hasz­nos munkát végző közösség­nek ma hetven tagja van. Többségük nyúl- és baromfi­neveléssel, étkezési tojás ter­meléssel foglalkozik. A takar­mányt az ÁFÉSZ szerzi be számukra és a naposáilatokat is előlegben kapják a szakcso­port tagjai. Cserébe tojással fizetnek. A tyúkok három cso­portban, így egész éven át friss tojással látják el az ÁFÉSZ üzleteit. Gödöllőn a Kállai Éva u. 33. sz. alatt lakik í/jjú István, a MÁV rokkant nyugdíjasa. Há­za környéke sohasem csendes a sok tyúk zajongásától. Ezer­ötszáz darabot tart. Az udvar­ba lépve mindebből semmi sem derül ki. A csinos kis családi házat növények öve­zik, s nem rontja a levegőt az állattartásra jellemző bűz. Ifjú István a gödöllői útvo­nalaik közismert motorosa. Járművével szinte menetrend­szerűen közlekedik. A kis Ro­már segédmotor csomagtartó­ján elhelyezett tojástartókba egyszerre hatszáz darab tojás fér el. Az ÁFÉSZ-boltok ve­zetői már jól ismerik őt. Szá­mítanák rá, és ő pontosan ér­kezik törékeny szállítmányá­val. Amióta nyugdíjas, a ba­romfitartás jelenti számára az egyedüli elfoglaltságot. Regge­lente eteti és itatja az állato­kat. Este még egyszer kapnak inni. Az állatok fölött egyéb­ként csupán az etetés és ita­tás idején gyullad ki a villany, a többi időt sötétben töltik. A tyúktrágya háromnaponta egy süllyesztett aknába kerül, így senkit nem zavar. Kétheten­ként megjelenik egy teher­autó, amely elszállítja a „ra­kományt”. Ifjú István a munkájához sok szaklapot használ. Most Molnár László és Gonda Irén könyveit forgatja, a bábolnai TETRA baromfiak tartásával foglalkozik. A tyúkokat tizen­egy hónapig neveli, addig, amíg le nem adják a kétszáz­ötven tojást, s utána követke­zik a selejtezés. A tizenegy hónapos kort elért állatokat kiárusítják. Végigjártuk a fészert. Min­denütt rend, tisztaság. És még egy érdekesség: a tvúkfarmon egyetlen kakas sincs. Ifjú Ist­vánt két évvel ezelőtt tüntet­ték ki a B'jlAy Bálint emlék­éremmel. Egyébként őt vá­lasztották meg a szakcsoport ellenőrző bizottsága elnöké­nek. Udvariatlanság lenne to­vább fenntartanom a tyúk­farm tulajdonosát, mert útra készül. A gödöllői háziasszo­nyok már várják a friss tojá­sokat. Csiba József III. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM 1976. MÁJUS 23., SZOMBAT Úttöro-mimkásörök akadályversenye ASZÓDI TALÁLKOZÓ Szocialista szerződés a közművelődésért Múzeum és termelőszövetkezet Az íkladi Galgamenti Ter­melőszövetkezet vezetősége és pártszervezete ebben az esz­tendőben szocialista szerző­dést kötött az aszódi Petőfi múzeummal. Eszerint a mú­zeum vállalja, hogy a bemu­tatásra kerülő kiállítás öltről, egyéb múzeumi rendezvé­nyekről rendszeres tájékoz,ta­tást ad. A szocialista brigád, vagy a termelőszövetkezet ve­zetőinek felkérésére előre megbeszélt időpontban szak­szerű tárlatvezetést, igény szerint a múzeumi hónapban (de más időpontban is) mú­zeumi, helytörténeti, régésze­ti, irodalmi, történeti témáról díjmentes előadást tart. A Galgamenti Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet elnök­sége és pártszervezete vállal­ja, hogy a régészeti leletelő­fordulások bejelentésével, a történeti, néprajzi tárgyak és emlékek gyűjtésének támoga­tásával, a múzeumi propagan­damunka segítésével járul hozzá a Petőfi múzeum fejlő­déséhez. Konkrét segítséget nyújt a régészeti topográfia 1976. és 1977. évi munkálatai­nak végzéséhez. A fenti meg­állapodás a gyakorlati együtt­működés lehetőségeit rögzíti, de bővítésére, kiegészítésére is sor kerülhet a jövőben. SZOMBATON ESTE a tár­sadalmi munka szervezéséről tárgyal Váckisújfalun a Ha­zafias Népfront községi elnök­sége. A helybeli művelődési otthonban megtartandó ta­nácskozáson az elnökség egy­úttal értékeli az eddig elvég­zett társadalmi munkát. Járásunkban két úttörő- munkásőr szakasz alakult, az aszódi 1. sz. iskola munkásőr- szakasza, valamint a túrái is­kola „Varjú János” úttörő munkásőr és közlekedési jár­őr-szakasza. A két egység kö­zött a kapcsolat már az év elején létrejött, amikor is vi­dám jelmezes karneválon ta­lálkoztak az ifjú „fegyvere­sek” Túrán. A napokban az aszódiak hívták meg és látták vendé­gül a turaiakat egy nagysza­bású akadályverseny kereté­ben, amelyet romantikus kör­nyezetben, két kilométeres sza­kaszon rendeztek meg. Az Aszódra érkező vendé­geket Sára Ferenc iskolaigaz­gató és Pánker László pedagó­gus párttitkár fogadták, majd hamarosan sor került az egye­sült szakaszok rajbeosztására és az eligazításra. Az eligazí­tást Schmidt Ferenc felnőtt munkásőr tartotta, aki egyéb­ként az aszódi úttörő munkás­őnszakasz parancsnoka. A paj­tások iránytűt kaptak, és azi- mut alapján kellett a birto­kukban levő térképvázlatot hásználniuk a sikeres tovább­jutáshoz. Az állomások na­gyon színvonalas és izgalmas feladatokat tartogattak az akadályversenyen részt vevő 5 raj részére. Az első állomá­son Vrr László munkás őr- parancsnok fogadta a ponto­san beérkező rajokat, és már­is rendkívül érdekes feladat megoldására került sor: URH- rádióval kellett kapcsolatot te­remteniük a pajtásoknak, mert a továbbjutási engedélyt a rádión keresztül kapták meg. A további állomásokon lö­vészet, tájolás, kézigránátdobás és elméleti tesztláp várta a lelkes pajtásokat. A sikeres akadályverseny értékelése után — melyet az ötödik induló egyesített raj nyert meg — az aszódi szülői munkaközösség látja vendé­gül a fáradt versenyzőket. Takács Pál Molnár József csapatvezető elméleti kérdéseket t^tt fel a pajtásoknak. Szülőföldünk korai századai II. Miről vallanak a helynevek? A kettős fejedelemség ha­marosan megszűnt a betele­pedés után, amikor 904-ben Kurszán kündüt, az égi ere­detűnek tartott magyar feje­delmet a nyugati határszélen egy tárgyaláson a bajorok csellel megölték. Árpád feje­delem ekkor magához ragadta a főhatalmat, elfoglalta Kur­szán várát, Óbudát, és az or­szágban kulcsfontosságú Me­gyeri révet. Kurszím népét, a kend népet pedig részben széttelepíttette az országszéli gyepükre. Behódolt részét meghagyatta eredeti szállás­területén, akiiének utódai a 13. században fLartal vagy Kor­eán nemzetség néven tűnnek fel birtokaikkal Pest és Pilis vármegyék szélső területein. Kartal az égi fejedelem népéből Gödöllőtől keletre Kartalt bírják ekkor. A helység az István király korában élő vagy későbbi Kurszán utód nevét őrzik, mivel a nemzet­ségnév általában az István ki­rály idejében birtokos ős ne­vét tartotta fenn. Ennek oka pedig az, hogy Könyves Kál­mán I. törvénykönyvének 20. fejezete szerint csak az István által adományozott birtokokat örökölhette az adományszerző egész nemzetsége, a később adott birtokok fiú és fiútest­vér nemléte esetén visszaszál- lottak a királyra. A Kartal nemzetségre utal még Uzsa puszta, Kis Uzsa puszta és az Uzsai hegy Erdőkürt mellett, mert a Kartal-nembeli Uza fia Péter a 13. század máso­dik felében szerepel és a nem­zetség akkor birtokolta is Uzahárshegyét, a mai Látó­hegyet Budán. Az Ecskendi erdő Kartal és Galgagyörk kö­zött szintén a kend nép egy­kori jelenlétére és a belőle származott nemzetség birtok­lására mutat, amennyiben má­sodik tagjában a kend nevet őrzi. A Kurszán nemzetség el­kobzott területeit legnagyobb­részt Árpád fiai szállották meg. Nemcsak abból követ­keztethetünk erre, hogy Árpá­dot már itt temették el, vala­hol Óbudán, Anonymus sze­rint 907-ben — azonban felté­telezhetően néhány évvel ké­sőbb —, hanem abból is, hogy Árpád unokáinak, Taksony­nak és Tásnak, továbbá az Árpádokkal rokon Téténynek, Horkánalc és Csatiadnak neve fennmaradt helynevekben a megye dombos és sík terüle­tén. Törzsi helynevek Valószínűleg ezzel egy idő­ben kezdődött a Kurszán vá­rába áthelyeződött hatalmi központ körüli vidék betele­pítése a különböző törzstöre­dékekkel is, amelyre csak né­hány példát említünk, főleg a Duna balparti területéről: a hajdani Jenő a Margit-híd pesti hídfőjénél, Káposztás- Megyer Pesttől északra, Duna­Keszi, Zsidó — jelenleg Vác- egnes — (zsidó vallású kazár nemzetség), Mária-Besnyó, Megyerke Galgamácsa mellett, Kér-puszta ugyanott, Erdő- Kürt Sziráktól délnyugatra, Duna-Varsány (vairsány a honfoglalás előtt a magyar­sághoz csatlakozott alán né­pesség neve), Buda-Kalász (a magyarul káliznak nevezett, csatlakozott khorezmi, közép- ázsiai mohamedán, többnyire kereskedő réteg nevéből). A pád leszármazoltai a térképen Ezek szerint aránylag kicsi területen, a megye északi ré­szén is együtt találjuk a jenő, a megyei*, a kürt, a kér és a keszi törzs telepeit elkevered­ve az alán, a káliz, és a kazár csatlakozott népek helyeivel. Ezek a korai jövevények ép­pen úgy a fejedelmi hatalmat erősítették ekkor a Duna bal­parti területén, mint Géza nagyfejedelem német lovagjai és nyugati papjai már az egész országban. Anonymus szerint a pesti izmaelitákat is már Taksony fejedelem telepítette meg központja erősítésére. A feudális rend legelső góc­pontjai minden jel szerint a Pilis megyei részeken kelet­keztek, szorosan kapcsolódva a római civilizáció maradvá­nyaihoz. Az itt berendezkedő fejedelmi, illetve királyi hata­lom azután fokozatosan kiter­jeszkedett a balparti síkság­ra és dombvidékre, nyomon követte azon túl is — többek között — északkeletre a tör­zsi szervezetből kiváló szaba­dokat, hogy azokat is uralma alá vonja. A 10. század első felében élt Tétény, feltételezhetően feje­delmi vő. vagy sógor volt. Fiá­nak, Koráknak a nevéből ala­kultak Harkyan-Hartyán hely­neveinek a század közepétől. Ezek a helynevek következete­sen ott fordulnak elő, ahol a XI—XIII. században a tőlük leszármazott Gyula—Zsombor­nem birtokai fekszenek. Ezek szerint Nagytétény X. század eleji téli udvarhely, Tétény fia Horka szállásai pedig — töb­bek között — a Dunakeszi melletti Hártyán, a későbbi Mezőszentmárton, a jelenlegi Sikátorpuszta, valamint Vác- hartyán Sződ mellett, ez utób­bi helység a Gyula—Zsombor­nem központja a XIII. század­ban Pest megyében. Az Árpádok terjeszkedését ezen a területen még Fájsz és Tas helynekeinkkel tudjuk nyomon követni, melyek felté­telezhetően Fájsz nagyfejede­lem (?—955) idejében kelet­keztek. Zsidó mellett tűnik fel egy Tas helynév Kér és Me­gyerke törzsi helynevek szom­szédságában. egy másik pedig Gyöngyös közelében volt Fay- zad mellett. Ügy látszik, hogy Fájsz nagyfejedelem és trón­örököse szállást létesített a ka­bar eredetű Aba-nemzetség területén. Ismeretlen földvár A fejedelmi és királyi bir­tokszervezet részét képezték az úgynevezett szolgálónépek. Te­lepítésük a fejedelmi, királyi és hercegi szállások és közpon­tok közelébe már a X. század első évtizedeitől megindulha­tott. A szadai szőlőhegyek egyike jelenleg is a Csatár ne­vet viseli, melynek eredeti je­lentése pajzskészítő, fegyver­készítő volt az Árpád-korban. A legközelebbi csatár helynév Csatári dűlő alakban tűnik fel Pécsi határában. Sajnos egyik­re nézve sem ismeretes okle­veles adat. A szadai Csatár kö­zelében ismeretlen eredetű földvár is található, amelynek területéről azonban X—XII. századi edénytöredék, zabiák, sarkantyúk stb. kerültek elő. Foglalkozásnévi eredetű még Sződ neve is a környéken, mely szintén bevonhatónak látszik a szolgálónépek körébe. Mindezek a szolgálónépek Fájsz fejedelem, Tas herceg, Tétény fia Horka szálláskörze­téhez kapcsolhatók vagy Csa- nád X—XI. századi szállásá­hoz, a mai Csornádhoz. Horváth Lajos (Folytatjuk) A Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet (Gödöllő, János u. 5.) sürgősen felvesz NŐI FODRÁSZT, TAKARÍTÓNŐT, ESZTERGÁLYOST ÉS LAKATOSRÉSZLEGÉBE BETANÍTOTT MUNKÁST. Jelentkezés s személyzeti vezetőnél. J^zombafi jegyzet Gázolás A Pest megyei Hírlap nyolcadik oldalán, május 19-én, szerdán, az orszá­gos napilapokhoz ha­sonlóan rövid, hatsoros hír jelent meg: „Kerepes bel­területén szabálytalan he­lyen, figyelmetlenül lépett a sínekre Kupecz László 25 éves villanyszerelő, kis- tarcsai lakos. Halálra gá­zolta a HÉV.” Baleseti híreket viszony­lag ritkán szokás kommen­tálni. Most mégis ezt tesz- szük. Afölött ugyanis, ami pár napja Kerepesen tör­tént, nem lehet, legalábbis nagyon nehéz szó nélkül napirendre térni. Hétfőn délután néhány perccel háromnegyed egy előtt a Gödöllőről Buda­pest felé tartó HÉV-szerel­vény elhagyta a szilasligeti megállóhelyet. Kerepes fe­lé tartott. A kanyarból ki­érve, a kerepesi állomás- épület előtt mintegy 150 méterre a szerelvény el­gázolt egy fiatalembert. Mint hírlik: a fiú társával a síneken bandukolt. Való­színűleg beszélgettek. Ké­sőn vették észre a mögöt­tük közeledő szerelvényt. A társnak még időben si­került félreugornia, Ku­pecz Lászlót azonban elgá­zolta a szerelvény. Betörte tarkóját. A HÉV ezután még vagy száz métert haladt és nem sokkal az állomás épülete előtt állt meg. Méghozzá símán, hirtelen rántás vagy csikorgó fékezés nél­kül. Az utasoknak egyelőre még fogalmuk sem volt arról, miért áll a szerel­vény. Percek múlva vették észre, hogy az utolsó kocsi mögött jó pár méterrel va­laki fekszik a töltésen. Va­laki, akit ekkor már em­berek álltak körül. Közöt­tük volt a HÉV vezetője, s az utasok közül is jó pár. Kupecz József szakadt ing­ben, tarka áruházi reklám- szatyorral a kezében fe­küdt a sínek mellett és még lélegzett. Az ember azt várná, hogy a nézelődök többsé­gét megrendíti a látvány. Nem így volt. A kíváncsi­ság mindennél erősebbnek bizonyult. Égy-két perc el­teltével az utasok már tö­megesen lépegettek hátra a töltés szélén egyensú­lyozva a tett színhelyére. És ahogy az már lenni szokott, a nézők pillanatok alatt átalakultak közleke­dési szakértőkké, erkölcs­csőszökké és két lábon járó baleseti statisztikákká. Mindenki fújta a magáét. A HÉV-vezetö azt: „ki gondolta volna?”. Egy negyven év körüli aktatás­kás férfi ezt: „ezek a nagyhajúak ...”, egy idős, fejkendős msszony pedig fennhangon 'kezdte ntesél- ni a körülötte állóknak, hogyan is zajlott le húsvét táján egy ehhez hasonló baleset. Aztán egy zsebrá­diót bömböltető fiatalem­ber következett. Ö azt mondogatta: „lám, hogy kell vigyázni!”. Aztán me­gint az idős asszonyhoz siklott a beszéd fonala, hogy hiteles rémtörténet következzen arról, miként gázolta halálra egy sóder­rel megrakott tehergépko­csi valahol a Dunántúlon egyik ismerősének ismerő­sét. Folyt a traces. Percek teltek el így, amikor vala­ki végre .megkérdezte: mentőt hívtak már? A le­fetyelő nézők a gyors igen­nek azzal a fajtájával vá­laszoltak, amellyel a be­szélgetés fonalát holtvá­gányra vivő kérdezőnek szokás. A kérdező férfi lehajolt. Megfogta a fiatalember csuklóját, a pulzus még ta­pintható volt. A férfi élt. Élt még akkor is, amikor tőle egy méterre a kíván­csiskodók hada már arról beszélt, hogy: „Kár ehhez már mentőt hívni, nem éri ez azt meg ...” Berkó Pál ✓ I é A I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom