Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-22 / 120. szám
2 Ä 1976. MÁJUS 22., SZOMBAT A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) Az, amit a Szovjetunió saját biztonságának védelmében és a szövetségesei irányában vállalt katonai kötelezettségek tekintetében tesz, a mai helyzet miatt szükséges, amikor a másik fél fegyverkezési hajszát folytat, visszautasítja a leszerelési javaslatokat A kölcsönösségnek és annak az elvnek alapján, hogy nem érheti károsodás egyik részt vevő ország biztonságát sem, a Szovjetunió e téren kész a legradikálisabb intézkedésekre. Ezzel kapcsolatos javaslatai jól ismertek és változatlanul érvényben vannak. O A tények elferdítése, az enyhülés ellenségeinek semmiféle egyéb mesterkedése nem képes keresztülhúzni a háború utáni évek tapasztalatait. E tapasztalatok pedig meggyőző módon bizonyítják, hogy a nemzetközi biztonság nem teremtődhet meg a politikai és katonai szembenállás feltételei között Az enyhülés nem jelenti és nem is jelentheti a történelmi fejlődés objektív folyamatainak befagyasztását Egyben nem ad menlevelet az elavult, korhadt rendszernek. Nem jogosít fel senkit a népek nemzeti felszabadulásukért folytatott igazságos harcának elnyomására. Nem szünteti meg a társadalmi átalakulások szükségességét. De mindezekről a kérdésekről minden ország saját népének kell döntenie. Az enyhülés lényege elsősorban abban rejlik, hogy az államok közötti viták és konfliktusok esetében ki kell zárni az erő alkalmazását vagy az azzal való fenyegetőzést. Az enyhülés célja az új világháború fenyegetésének megfékezése, annak a lehetőségnek megteremtése, hogy a népek félelem nélkül tekintsenek a jövőbe. Az enyhülés egyik legalapvetőbb feltétele a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének szigorú megtartása, az egyes államok függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása. A Szovjetunió mindig is hű volt és hű marad a békés egymás mellett élés magasztos elveihez, minden államhoz fűződő kapcsolataiban. Mindenki számíthat erre, aki a népek közötti kölcsönösen előnyös együttműködés és a tartós biztonság kialakításán munkálkodik. A Német Szövetségi Köztársaság a Szovjetunió fontos nemzetközi partnere. Az utóbbi éveket a szovjet—nyugatnémet együttműködés legkü. lönbözőbb területein egyaránt jelentős előrelépések jellemzik, ugyanakkor nem szabad szemet hunyni a még meglevő nehézségek és megoldatlan problémák felett sem. A Szovjetunió számára elvi fontosságúak a két ország kapcsolataiban bekövetkezett változások. A nem kis erőfeszítéseknek köszönhetően az idegenkedés és a bizalmatlanság mindinkább átadja helyét a közös nyelv megtalálásának azokban a kérdésekben, amelyek közös érdekeket érintenek. Ebben a folyamatban óriási szerepük van a legfelső szintű személyes találkozóknak. A Szovjetunió és az NSZK kapcsolataiban a stabil politikai alap megléte hozzájárul a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok állandó fejlődéséhez. Magáért beszél az a tény, hogy öt év alatt ötszörösére emelkedett a két ország közötti árucsere-forgalom. Mindez öt-hat évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Ezt nem szabad elfelejteniük az NSZK „keleti politikája” bírálóinak. Ök ugyanis önkényes módon csak arról beszélnek, amit még nem tettünk meg ilyen vagy olyan területen, de hallgatnak arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság korábbi kormányai nem tudták vagy talán nem is akarták országuk és fél Európa kapcsolatéit a konstruktív együttműködés vágányára állítani. A moszkvai szerződés nemcsak a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok tekintetében értékelhető történelmi jelentőségű határkőként. Aláírását követően dolgozták ki az NSZK, illetve a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szerződéseit, és létesítettek diplomáciai kapcsolatokat az NSZK és a szocialista országok között. Miként a Szovjetunió, úgy a többi szocialista ország esetében is az NSZK-hoz fűződő kapcsolatok normalizálásának kiindulópontja a meglevő határok sérthetetlenségének elismerése, az erő alkalmazásáról való lemondás, az irreális, revan- sista szellemtől átitatott törekvések feladása volt. Az a tény, hogy Bonn késznek mutatkozott politikáját a világban kialakult viszonyokhoz igazítani, lehetővé tette az NSZK számára, hogy a nemzetközi kapcsolatok rendszerében elfoglalja az őt megillető helyet. A háború utáni Európa történetében rendkívül fontos esemény volt a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodás. A négyoldalú megállapodás lényegét tekintve az NSZK, illetve a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialista ország közötti normális, jószomszédi kapcsolatok kialakítására irányul. A megállapodás ilyen, és csakis ilyen, értelmezésben töltheti be sikerrel feladatait. © Azoknak, akik még kétségbe vonják az európai békés egymás mellett élés perspektíváit, akik a fegyverkezési hajsza fokozására^ biztatnak és „keménységet” követelnek a szocialista országokkal való kapcsolatokban, akik gátlástalanul kiforgatják az NSZK és a szocialista országok szerződéseinek szellemét és betűjét, mindazoknak, akik a nacionalista, revansista koncepció felélesztésén fáradoznak, nyíltan meg kellene mondaniuk: milyen más alternatívát ajánlanak Európa országainak és saját népüknek, hogyan gondolkodnak a Német Szövetségi Köztársaság jövőjéről? Nem véletlen, hogy az NSZK-ban az enyhülés ellenségei megkerülik az ezekre a kérdésekre való válaszadást, hiszen a békés egymás mellett élés elvei túlságosan mély gyökereket eresztettek már ahhoz, hogy célszerű lenne nyíltan támadni őket. E politikai körök taktikája elsősorban arra irányul, hogy mesterséges módon bonyolulttá tegyék a nemzetközi helyzetet, akadályokat gördítsenek a szocialista államokkal való Európa nagyobb része már a kora1 nyári meleget élvezi, míg az esős Norvégia fázósan borzong. A NATO szokásos tavaszi ülésszakát a helyszínről figyelő újságírók éppen ezért jobbára ugyanazt a jelzőt használhatták az oslói időjárás és a nyugati katonai tömb értekezletének jellemzésére: borongás. Találóbb lenne azonban a tanácsülés, sőt az egész szövetség politikai hangulatát a norvég miniszterelnök megnyitó beszédének néhány kételyeket sugárzó gondolatával illusztrálni. Odvar Nordli szerint ugyanis napjaink világ- politikáját a bizonytalan légkör és az egymásnak ellentmondó irányzatok jellemzik. Nos, ha ez a nemzetközi helyzet egészére nem is áll. a NA- TO-ra és tagállamai közötti kapcsolatokra feltétlenül. A norvég kormányfő tehát akaratlanul is . két olyan tényezőt említett, amely leginkább az oslói tanácskozás bizonyítvánehézséget annak bizonygatá- sára használjanak fel, hogy az enyhülés politikája kudarcra van ítélve. Nem keveset kell még tenni azért, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata visszafordíthatatlanná váljék. Ami a Szovjetuniót illeti, az — mint az SZKP XXV. kongresszusán is kifejezésre jutott — a jövőben is következetesen folytatja a hosszútávú együttműködés kapcsolatainak fejlesztésére irányuló politikáját a Német Szövetségi Köztársaság irányában, a politikai, gazdasági, tudományos és kulturális élet területén egyaránt E politika megvalósításában a Szovjetunió kész együttműködni az NSZK mindazon erőivel, amelyek osztoznak ezekben a törekvésekben, és ennek az álláspontnak a hívei. O A már elért eredményekre támaszkodva országaink sokat elérhetnek a kétoldalú együttműködés további szélesítésében politikai, kereskedelmi, gazdasági és más területeken. A Szovjetunió és az NSZK közötti együttműködés fejlesztésének széles körű lehetőségei vannak a nemzetközi színtéren is. Szó lehet arról, hogy a két ország egyesíti erőfeszítéseit európai jelentőségű nagy programok végrehajtásában, például az energetika, a környezetvédelem vagy a közlekedés terén. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kölcsönös kapcsolatok fontos szférájává hivatott válni a leszerelés és a fegyverkezési hajsza korlátozása, amelyek korunk legégetőbb kérdései. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a tartós békének az összes európai népek természetes életformájává kell válnia. Ezért szállnak síkra az európaiak milliói. A Német Szövetségi Köztársaság népe előtt, akárcsak bármely európai állam népe előtt, ma ugyanúgy, mint tegnap, az az alapvető kérdés áll: mire fogja irányítani energiáját, a mérleg melyik serpenyőjére gyakorol befolyást, a béke vagy a háború serpenyőjére. Ez e kérdésre adandó választ nem kerülheti el egyetlen értelmes ember sem, még kevésbé egyetlen olyan személyiség sem, akinek köze van a külpolitika kialakításához. Az NSZK jövője és sorsa elválaszthatatlanul összefügg az európai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlődéssel.” nyának illik be: bizonytalanság és nézeteltérések. A legérdekesebb az egészben, hogy a bizonytalanság — és idegesség —, legfőbb oka, az olasz belpolitikai helyzet nem is szerepelhetett az értekezlet hivatalos vitáin. Pedig kétségtelenül ez izgatja mostanában leginkább a NATO- kedélyeket. Ismeretes, hogy az olasz kereszténydemokrata kormányzás immár véglegesnek tetsző csődje nyomán küszöbön áll a nyugati polgári politikusok számára rémségesnek tűnő, de az itáliai gazdasági és politikai válságból egyedül kivezető megoldás: az Olasz Kommunista Párt belépése a kormányba. A NATO vezető körei számára ez szinte megemészthetetlen lehetőség, amely azonban — joggal félnek a tagországok kormányai —, a júniusi olasz választásokon valósággá, azaz kikerülhetetlen ténnyé válhat. Tenni kellene valamit — ebA chilei fasiszta junta újabb bűntettei A chilei ellenálló hazafiak havannai bizottsága csütörtökön este nemzetközi sajtótájékoztatón számolt be az elmúlt napok véres letartóztatási hullámának újabb részleteiről. A sajtókonferencián részt vett Rodrigó Rojas, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Népi Egység hat pártjának képviselője. „A kommunista pártot — hangsúlyozta Rojas — nagy veszteség érte azáltal, hogy letartóztatták a párt főtitkár- helyettesét, Victor Diazt, és 12 más kommunista vezetőt. A párt az illegalitás nehéz körülményei között is tovább folytatja a harcot, szervezi az ellenállást.” Az ellenállók Chiléből érkezett jelentései alapján a bizottság nyilatkozatban szögezte le: „A véres puccs óta népünk a legnehezebb órákat élte át az elmúlt napokban. A hitleri módszereket túlszárnyaló brutalitással vetették börtönbe kommunistákat, szakszervezeti vezetőket, diákokat, papokat. A chilei börtönökben szenvedők száma ma megközelíti a nyolcezret. Közülük több mint 300-an 14 éven aluliak. A junta — emeli ki a nyilatkozat — a lakosságot akarja megfélemlíteni, hogy az Amerikai Államok Szervezete június eleji santiagói közgyűlésének idején „a nyugalmat, a békét” tudja majd bizonyítani a külügyminiszterek előtt. Szovjet—kínai fizetési megállapodás Pénteken, kormányküldöttség élén Pekingbe érkezett Ivan Tyimoíejevics Grisin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese és még ugyanaznap aláírta Csen Csie kínai külkereskedelmi miniszterhelyettessel az 1976. évre szóló szovjet—kínai árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. Az aláírás előtt I. T. Gnisint fogadta Li Csiang, kínai külkereskedelmi miniszter. PÁRIZS Baloldali csúcstalálkozó Georges Marchais, az FKP főtitkára, Francois Mitterand, a Szocialista Párt első titkára és Robert Fahre, a baloldali radikálisok mozgalmának elnöke — pártjaik küldöttségei élén — pénteken megbeszélést folytattak a szocialista párt székházában. ben csaknem maradéktalanul egyetértenek a szövetség vezetői, de hogyan? Hiszen ez beavatkozás lenne Olaszország belügyeibe, és ennek ódiumát sem a jelenlegi római kormány, sem NATO-partnerei nem merik vállalni. A látszatra Oslóban is nagyon ügyeltek: csak általános, nagyon árnyalt megfogalmazások hangzottak el. A színfalak mögött azonban lázas tanakodás folyt, aligha kétséges, hogy eredmény nélkül. A kérdés sokkal nehezebb, s a NATO reakciós — katonai — köreinek, az amerikaiaknak, valamint a szuverenitásukra kényes európaiaknak sokkal jobban eltérnek nézeteik annál, hogy akárcsak közös taktikát dolgozhassanak ki. Különben is egyre nehezebb a NATO-n belül megtalálni a közös nevezőt. Krónikus és súlyos nézeteltérések vannak a szövetség északi és déli szárnyán egyaránt. Izland például kilépéssel fenyegetőzik, ha a híressé lett tőkehalháborúban Anglia nem nyugszik bele a kis szigetország halászati vizeinek kiterjesztésébe. Görögország és Törökország pedig még mindig kutya-macskaként, enyhén szólva bizalmategyüttműködés útjába, és bármely esetlegesen felmerülő BEFEJEZŐDÖTT A NATO OSLÓI TANÁCSÜLÉSE Bizonytalanság és nézeteltérések Oslóban tegnap véget ért az Észak-atlanti Szövetség vezető testületének, a külügyminiszterek tanácsának értekezlete. A kétnapos tanácskozáson számos égető problémáról, és természetesen a nemzetközi helyzet legaktuálisabb kérdéseiről esett szó. A megbeszélésekről kiadott kommüniké jobbára igen általánosan, „letompítva” fogalmazta meg azokat a témákat, amelyek körül zárt ajtók mögött — a hírek szerint — igen heves viták dúltak. A legközelebbi tanácsülés decemberben esedékes, addig azonban még többször is tárgyalniuk kell a NATO urainak azokról a kérdésekről, amelyek megoldását most elodázták. Folytatta munkáját az NSZEP IX. kongresszusa Referátum az ötéves terv irányelveiről Horst Sindermann előadói beszéde A Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusa pénteken délelőtt folytatta munkáját. Az ülésen Horst Sindermann, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke tartott előadói beszédet az NSZEP IX. kongresszusának az NDK népgazdaságának fejlesztésére és az 1976—80-as évekre érvényes ötéves tervre vonatkozó irányelveiről. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a VIII. és a IX. pártkongresszus között levő időszak az NDK fejlődésének legeredményesebb szakasza, s ez szilárd alap ahhoz, hogy a jövőre még igényesebb célokat tűzzenek ki, mint ahogyan az az NSZEP Központi Bizottsága által országos vitára bocsátott irányelvekben meg is történt. Az 1971—75-ös népgazdasági fejlődésről szólva, Sindermann kiemelte annak a jelentőségét, hogy ebben az időszakban az NDK-ban államosították a volt fél állami üzemeket, továbbá számos magánüzemet és az ipar- szerűen tevékenykedő kisipari termelőszövetkezeteket, s ezzel a nemzeti jövedelem termelésében a szocialista üzemek aránya az 1970. évi 85,5 százalékról 1975-re csaknem 96 százalékra emelkedett. A nemzeti jövedelem öt év alatt 32,7 milliárd márkával emelkedett, az ipari árutermelés 137 százalékra nőtt, ez 6,5 százalékos évi növekedésnek felel meg. A lakosság reáljövedelme 1975-ben 1970-hez képest 131 százalékra nőtt. 381 000 volt a végzett egyetemi, főiskolai és szakiskolai hallgatók száma. A szónok ezután nyomatékosan hangsúlyozta, hogy 1976 és 1980 között a fő feladat változatlan marad, sőt magasabb színvonalra emelkedik. A nemzeti jövedelem 1980- ig 127—130 százalékra nő. s eléri a 182—185 milliárd márkát. Az árutermelés növekedési aránya: 34—36 százalék, a munka termelékenysége pedig 30—32 százalék. A népgazdaságba öt év alatt 240—243 milliárd márkát ruháznak be, azaz 60 milliárd márkával többet, mint 1971 és 1975 között. A szocialista országokkal folytatandó külkereskedelem 1980-ban más- félszerese lesz az 1975. évinek. A lakosságnak 750 000 új, illetve modernizált lakást adnak át, s ezzel 2,2 millió állampolgár lakásviszonyain javítanak. A lakosság tiszta pénzbevétele 1980-ban 120— 122 százaléka lesz az 1975. évi színvonalnak. Az áruforgalom 20—22 százalékkal növekszik. Luns Oslóban, a NATO-tanács- ülés sajtókonferenciáján. Vajon mit nem ért a NATO főtitkára? lanul kerülgeti egymást, — a két esztendeje Ciprus ügyében a végsőkig kiéelőzödött ellentétek gordiuszi csomója csak nem oldódik. Oslóban mindkét viszályról folytak konzultációk, de a partnerek békítgetése csak nagyon csekély látható eredményt hozott. Változatlanul nagyok hát a repedések a NATO politikai burkán, s ez rányomta a bélyegét a tanácskozás kézzelfogható eredményére, a közvéleményre. Az ily módon nyilvánosságra hozott egységes álláspont éppen a nézetek egységének. és főleg következetességének hiányát tükrözte. Abban egyetértettek, hogy az enyhülésnek nincs alternatívája, abban azonban nem, hogy a kelet-nyugati közeledés eddigi mértéke és sebessége vajon megfelel-e a NATO érdekeiTovébb javítják a nyugdíjasok helyzetét, mégpedig nemcsak a közvetlen anyagi juttatások növelésével, hanem a társadalmi gondoskodás javítása útján is. Jelentős anyagi alapot biztosítanak az anyáról és a gyermekről való gondoskodás további kiterjesztésére. Az ország minden, megyéjében számos kórházat és poliklinikát létesítenek. Ami az oktatást illeti, alapul továbbra is megtartják a tízosztályos általános iskolát. Minden fiatalnak lehetőséget adnak rá, hogy szakmát tanuljon. A lakosság átlagosan 5 százalékkal több iparcikkhez jut, mint az előző öt év alatt. Általában nagyon vigyáznak rá, hogy az emberek jobban hozzájuthassanak az „ezer apró cikkhez”, mint eddig. Az üzleteket pótalkatrészekkel is jobban ellátják. Jelentősen növelik a mező- gazdaságban az állati termékek állami felvásárlásának ütemét, a felvásárolt termékek mennyiségét. A miniszterelnök ezután, részletesen foglalkozott a termelés még hatékonyabbá tételének problémáival, s külön aláhúzta, hogy elsőrendű feladat a KGST-országokkal való, még fokozottabb együttműködés. Ez az NDK elsőrendű nemzeti érdeke, hiszen a nyersanyagban szegény Német Demokratikus Köztársaság importigényeinek legnagyobb részét a testvéri szocialista országokból biztosítja. Elsősorban a Szovjetunióból behozott nyersanyagok nélkülözhetetlenek az NDK számára. Az árucs- re az NDK és a KGST-or- szágok között 1980-ig 50 százalékkal növekszik. Az NDK természetesen szívesen kereskedik az európai és az Európán kívüli fejlett kapitalista országokkal, de természetesen csakis az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének megtartásával. Horst Sindermann a vezetés, a tervezés és az anyagi érdekeltség további javítása problémáinak taglalásával fejezte be referátumát. Az NSZEP IX. kongresszusa péntek délután a beszámoló megvitatásával folytatta munkáját. nek. Azt mindenesetre az eddigi hagyományokhoz híven hangsúlyozták, hogy a közeledésnek elsősorban a fegyverzetcsökkentési- és korlátozási tárgyalásoknak a nyugati erőn kell alapulniuk. Tehát a szövetség változatlanul kulcsfontosságúnak tekinti haderejének fejlesztését. Persze az effajta „óvatos enyhülési politika” ellentmondásossága nem újdonság. Hiszen maga az amerikai elnök vetette el az enyhülés szót, hogy helyette az erőn alapuló békepoiitika kifejezést használja. Ez is kételyeket ébreszt a NATO-part- nerek többségében: vajon az ehhez hasonló — azóta is nemegyszer előfordult — megnyilatkozások az amerikai külpolitika megváltozását jelentik, vagy csak választási taktikának minősíthetők. Kissinger, amerikai külügyminiszter az utóbbit igyekezett sugalmazni kollégáinak Oslóban, a NATO-héjákat lehűtve, a mérsékelteket megnyugtatva. A miniszterek azonban mindettől függetlenül nem távozhatnak nyugodtan Norvégia borús ege alól. A szervezetet súlyosan nyomasztó gondokból mit sem sikerült megoldani, bár ezt tulajdonképpen még az optimisták sem remélték túlságosan. Azt viszont igen, hogy sikerül közelebb hozni egymáshoz az álláspontokat. Nos, minden jel arra mutat, hogy e tekintetben sem tettek nagy lépést. Minden okuk megvan hát a borongásra. Avar Károly i á
