Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-04 / 104. szám
"^Msííw 1976. MÄJTTS 4., KEDD Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése (Folytatás a 3. oldalról) A kutatási szabadság kérdéskörét elemezve egyebek közt kiemelte, hogy a kutatási szabadságot nem veszélyezteti ae irányításban érvényesülő preferenciáit alkalmazása. Legfeljebb akkor, ha a kutatási szabadságot úgy értelmezzük, hogy mindenki azzal a témával foglalkozik, amelyet ő a legérdekesebbnek tart, ez azonban helytelen szemlélet. Az Akadémia főtitkára végezetül foglalkozott a nemzetközi kapcsolatok fontosságával, a középtávú kutatóhelyi beszámolók és tervek elbírálásával, majd hangsúlyozta, hogy a tudománypolitikai irányelvek végrehajtását áttekintő vizsgálat, segíti az Akadémia néhány gondjának megoldását is. lázár György felszólalása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte a közgyűlést Lázár György. Hangsúlyozta, hogy az Akadémia közgyűlése fontos esemény, melynek külön jelentőséget ad az, hogy a tudományos életben is lezárult egy tervidőszak. Értékelni kell tehát eddigi munkánkat. A tudomány képviselői és a kormányzat között jó, gyümölcsöző a kapcsolat. Az együttműködés rendszeres és kifejezi a politikának, a gyakorlatnak és a tudománynak azt az egymásrautaltságát, szövetségét, amely a szocialista társadalomban minden eddiginél kedvezőbb feltételeket teremt a tudomány fejlődése, a haladás számára. Ez a jó együttműködés hosszú ideje tartó és töretlen, összefügg pártunk csaknem két évtizede követett irányvonalával. Az elmúlt tervidőszak, eredményeiről szólva hangsúlyozta: népgazdaságunk eredményeiben — elsősorban a termelékenység növekedésében — döntő szerepe volt a kutatás és fejlesztés mind szélesebb körben érvényre jutó hatásának, a műszaki színvonal emelésének. A tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés megnövekedett társadalmi, népgazdasági jelentőségének megfelelően nőttek az e célra fordított összegek. Emelkedésük gyorsabb volt, mint a nemzeti jövedelem növekedési üteme. Az országos távlati tudományos kutatási terv elősegítette a társadalmi igények és a kutatómunka összehangolását. Nagyobb szerepet kaptak a kutatómunkában szocialista jövőnk legfontosabb kérdései, a szocialiimus építésének távlati feladatai. Bonyolult tennivalókat kell megoldanunk, s mindezek csak úgy hajthatók végre, ha az eddigieknél is nagyobb mértékben számolunk a tudomány segítségével. eredményeivel és azok minél gyorsabb alkalmazásával. A tudományos eredmények járulhatnak hozzá a leghatélcony abban a termelési szerkezet további korszerűhoz. nélkülözhetetlenek azok a tudományok, amelyek az ember közösségeivel, gazdasági és társadalmi viszonyaival, kapcsolataink erkölcsi, jogi szabályozásával és mindezt egységbe foglaló világnézetével foglalkozik. Elmondhatjuk tehát, hogy jövőnk társadalmi építésében a tudásnak, a tudománynak új, az eddiginél is meghatározóbb szerepe van kialakulóban. Ez megnöveli a tudomány munkásainak társadalmi felelősségét is. Lázár György előadásának befejező részében a munka hatékonyságát növelő feltételekről szólt. Rámutatott, hogy az eddigieknél is aktívabban kell bekapcsolódni a nemzetközi tudományos munka- megosztásba, majd az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszönetét I mondott az Akadémia eddigi testületi vezetőinek munkájáért és sok sikert, eredményes tudományos és közéleti tevékenységet kívánt a közgyűlés résztvevőinek. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott szavait követően Fülöp József akadémikus tartotta meg Ásványi nyersanyagszükségletünk alakulása és kielégítésének forrásai című előadását. Hangsúlyozta, hogy hazánk ásványi nyersanyag- és energiaszükségletének kielégítésében nagy feladatok hárulnak a földtani kutatásra. Hazánk a világ ásványi nyersanyaggal közepesen ellátóit országai közé tartozik, fejlődésünk biztos alapja ezen a téren is a KGST-n belüli együttműködés. A délelőtti program utolsó eseményeként átadták az akadémiai díjakat Aiadíák az akadémiai díjakat A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1976. évi Akadémiai aranyérmet Bognár Géza akadémikusnak adományozta, aki a hazai mikrohullámú híradástechnikai kutatás kezdeményezője, irányítója és a magyar mikrohullámú híradástechnikai ipar egyik megalapozója. Akadémiai díjat kapott Csapodi Csaba, az irodalomtudományok kandidátusa, Cs. Gárdonyi Klára, az irodalom- tudományok kandidátusa, Vikar László, a zenetudományok kandidátusa, Bereczki Gábor, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, Balogh Sándor, a történelemtudományok doktora, Csonka Rózsa, a történelemtudományok kandidátusa, Harsányi István, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető docense, Szántó György, a történelemtudományok kandidátusa, Pataki. György, a fizikai tudományok közelmúltban elhunyt doktora, posztumusz kitüntetést kapott, Doby János, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Bozó Sándor, az Állattenyésztési Kutató Intézet tudományos főmunkatársa, és Dunay Antal, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársa, Szabó György, az orvostudományok doktora, Kozák Miklós, a műszaki tudományok doktora, Nyeste László, a kémiai tudományok kandidátusa és Veres Attila, a BME mezőgazdasági kémiai technológiai tanszék tudományos főmunkatársa, PalkOvics Miklós, az orvostudományok doktora, Viski László, az állam- és jogtudományok doktora, Hámor Géza, a földtudományok kandidátusa. Az Akadémia közgyűlése délután osztálygyűlésekkel folytatódott Az agrártudományok osztályán Láng Géza akadémikus osztályelnök tartott beszámolót. Az orvosi tudományok osztálya zárt ülést tartott. Petrányi Gyula akadémikus az emberen végzett kutatások etikáját elemezte. A föld- és bányászati tudományok osztálya dr. Szádecz- ky-Kardoss Elemér akadémikus elnökletével tanácskozott. Az ülésen dr. Nagy Ferenc akadémikus és dr. Bognár József akadémikus tartott előadást. Ma a közgyűlés újabb osztályülésekkel folytatja munkáját. TV-FICYELŐ sítéséhez, új fejlesztett technológiák bevezetéséhez, s ezzel a gazdasági tevékenység jövedelmezőségének növeléséhez. A megnövekedett követelményeknek tudományos életünk csak akkor tehet eleget, ha biztosítjuk, hogy a gazdaságpolitikai célok és a tudománypolitika még szervesebb kapcsolatba kerüliön. A népgazdaságban, a vállalatok munkájában a tudomány eredményeinek a termelés hatóerejévé kell válniuk. — Előrenéző, jövőbe néző társadalmat építünk. Szép kifejezője ennek pártunk programnyilatkozata — mondotta a továbbiakban a Miniszter- tanács elnöke. — Szocialista jövőnk építésében, a hoszabb távra szóló gazdasági, műszaki-technikai feladatok meghatározása és megvalósítása mellett a társadalmi életviszonyok tudatos alakítása, a tudati vi- szonvolc fejlesztése kerül mindinkább munkánk középpontjába. Elő kell segítenünk társadalmunk szocialista létvi- szonvainak gazdagodását, a szocialista erkö’cs és életmód szabályai szerint élő. dolgozó, alkrtó közösség kialakulását, feilődését. Tá-sadaloménítö tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen, hogv envre többet tudjunk az emberről. Ez nemcsak a gazdasági hatékonyságunk szempontjából fontos, hanem azért is nélkülözhetetlen, mert semmiféle tudományos ismeret alkalmazásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, milyen emberi viszonyokat változtatunk meg egy-egy új felfedezéssel. Tudnunk kell, érdekeltek-e az emberek az új ismeretnek megfelelő cselekvésben, avaev ellenkező az érdekük. A kérdések tisztázásáKözscg a Dráva partján. ^ 3 folyó menti település: Barcs. Országszerte jól ismert helységnév, sőt termelőszövetkezetének, a Vörös Csillag Tsz- nek a neve ás ismerősen cseng. Voltaképpen e közös gazdaság történetéről szólt Ko- valik Károly péntek esti riportja, amelynek során Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is megszólalt. Óhkal- joggal, hiszen ő volt az egyik alapítója, szervezője, majd első elnöke e szövetkezetnek, amely alig tucatnyi ember összefogásának eredményeként alakult, s amely immár több évtizede változatlanul mintagazdaság. Jóízű beszélgetések, őszinte monológok, hangulatos felvételek — tartalmasra is, szépre is sikeredett ez a műsor, amelyet Örsi Ferenc — az egykori pécsi újságíró, ma országosan ismert író — forgatókönyve alapján készítettek el. Jókedvű május. Több iaP 5s beszámolt annak a műsornak az előkészületeiről, amelyet május elsején este a budapesti Fészek Klubból sugároztak. Kialvatlan szerkesztők, újra meg újra sminkelt színészek mondták el, hogy mennyi fáradsággal, izgalommal jár egy-egy ilyen, országra szóló szórakoztató ösz- szeállításnak az elkészítése. Négy színhely, ki tudja, hány közreműködő, ki tudja, hány lámpa, kábel és kamera... Azért — valljuk be — jól szórakoztunk! Főképpen azért, mert a vártnál' több volt az eddig nem ismert, új szám. Azt, hogy ki tetszett a legjobban, bizonyára mindenki eldöntötte már az adást követően. Egy biztos, Szuhay Balázs e legszívesebben nézett s hallgatott közreműködők között volt! íj gépek Budakalászcn. Ismét Pest megyébe látogatott a televízió vasárnap esti műsora, a Hét. Ezúttal Budakalász szövőgyárában készített riportot Szegvári Katalin, mégpedig abból az alkalomból, hogy javában tartott a nagyszabású rekonstrukció. Reketye Károly, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese mondotta el, hogy a régi, lassan és nagyon zajosan dolgozó masinák helyébe sorra szerelik fel azokat az új, szovjet gyártmányú, úgynevezett mikrovetélő gépeket, amelyek sokkal gyorsabban; jóval kisebb zajjal — és tegyük hozzá: jobb minőségben — szövik a különféle kelméket. Az eddig helyére tett huszonnégy szövőgépről lekerülő áru kilencven százaléka első osztályú! Ez a bizonyítvány joggal mondható kitűnőnek. De nemcsak' e nagy teljesítményű, remek gépekre hívta fel a nézők figyelmét ez a riport, hanem arra is, hogy miképpen sikerült a bonyolult szerkezeteket olyan gyorsan és olyan jól munkába állítani. Tudós tanácsadók, szakértők működtek közre a rekonstrukcióban: a Budapesti Műszaki Egyetem oktatói, kutatói. ölt vállalták, hogy tudományos munkájuk részeként segítséget adnak a budakalászi gyár megújításához, s nemcsak a szövés bonyolult műveletének legújabb mutatóit számították ki, de még az új gépek kezelőinek az oktatására is vállalkoztak. HáAsszonyok, életek, változások Dolgosán, szorgalmasan, a munkát szeretve PEST MEGYEI reososkcB — Én, ötvenéves? Hajaj, akkor még kislány voltam — mondta nevetve Kati néni, a Nőkről nőknek műsor pénteki adásának utolsó nyilatkozója. A riporter, Bakonyi Péter faggatózására elmondta, 62 esztendős, Pestre jár be Pilis- szentlászlóról takarítani. Magánházakhoz, néha 14—16 órát is dolgozik, ha ott aludt, reggel ötkor újra kezdi. Arról nem szólt, fáradt-e, de a friss nevetés az ellenkezőjére utalt. SOKAT BÍRNAK EL az asz- szonyok, hihetetlenül sokat. A Pes t megyei asszonyok különösen teherbíróak, találékonyak, alkalmazkodóak. Ez derült ki Balyó Mária e heti műsorából is, amely Pest megyei asszonyok címmel része volt a megyei rádióakció sorozatnak. Négy nagyközségből kaptunk tudósítást, de ennél jóval nagyobb horizontú kép sejlett föl a beszélgetések mögül. A kitűnően szerkesztett műsorban éles fénynyalálbban rajzolódott ki egy-egy portré, jóval több volt ez, mint egyszerű információcsokor. Lehetetem tovább nem gondolkodni az elhangzottakon. HÁNYFÉLEKÉPPEN ÉLNEK a Pest megyei asszonyok? Milyen a sorsuk? Százféle. Van, aki palotában él, Túrán, s két aiutó is áll a család garázsában, amelyhez tartozik. Van, aki a két és fél ezer forintos keresetet is jó pénznek tartja, olyan munkáért, amelyért hajnali ötkor kel, s harminc kilométert utazik. Vannak Pestre vágyók, s olyanok, akik az üzemi, szalag melletti munkát választották helyben, szintén Túrán, mert így el tudják látni a gyerekeket iskola előtt, s megint olyanok, akik természetesnek tartják, hogy az egész család kétműszakos. Vagyishogy a munkahelyén ledolgozott nyolc óra után még otthon a kertben is el kell látni a tennivalókat, s vinni az árut a piacra hajnalban a fóliák alól. — Beleszoknak a gyerekek is — mondta az egyik riportalany. — Megértik, hogy csak így lehet előbbre jutni. Az egyik faluban üresen állnak a házak, nincs rájuk vevő, másutt, az romszéki Erzsébet szövőnő mondta el a tévénézőknek, hogy mit s hogyan tanult az egyetemen, s azt is, hogy mennyivel jobban tud dolgozni most, e „felsőfokú” átképzés után. Könnyed Fórum. A televízió egyik legkedveltebb, legtöbbek által figyelt műsora a Fórum. Legutóbbi adását is izgalommal vártuk, hiszen e világpolitikai kérdezz-felelek tudós részvevői szinte minden nézői tudakozódásra pontos és teljes választ adnak. Így volt ez most is, ám az adás után mégis kissé kesernyés szájízzel keltünk fel a székből. Nem a kielégületle- nül hagyott válaszok, hanem az adás légköre miatt. Mint annyi más tévéműsor, ez is túl könnyeddé, túl lezserré, túl pajtáskodóvá vált. Részvevői a kelleténél többször — és bizalmaskodóbban — tár- salkodtak egymással, s így a még oly lelkes és érdeklődő néző i$ kirekesztve érezhette magát. Nagy kár lenne ezt a műsort elsekélyesíteni! Juhász Ferenc arcai. Akik csak burjánzó, láva mód tova- ömlő versfolyamait ismerik, bizonyára nehezen tudták elképzelni: milyen is lehet Juhász Ferenc, az ember. A vasárnap este vetített portréfilmje után immár tudhatjuk: mennyi művészi készülődés, nagy fegyelemmel végzett, már-már tudósi munka után indulnak útjukra azok a versfolyamok, s hogy a költő éppen azért nagy költő, mert „civilként” is olyan tudatos, fegyelmezett. Egyébként ez a portré is Pest megyei műsor volt, hiszen Juhász Ferenc itt született, s élt egy ideig a fővárostól nem messze, Bián. Akácz László agglomerációs övezet községeiben, rossz albérletekben zsú- íolódnakk családok. Néhányan színiház.ba is járnak. Pestre, a Csárdáskirálynőt hallottuk említeni, helybeli szórakozás nemigen van. Mi érdekli az öregeket? — hangzott el a kérdés. — A munka — mondta e.gy férfihang. — És szórakozás semmi? — Az is van. Beszélgetünk a feleségemmel, már 45 éve... — Vásárolni járunk be Pestre — mesélte egy fiatal nő —, bár Vácott néha jobb cuccokat lehet kapni, mint ott. De hát Pest, az Pest. És akkor reggel bemegyünk, s ott vagyunk egész nap. Lesti Istvánná — Böske néni — Tápiószecsőn — magánszektorban, a szőlőjükben dolgozik, tagja a helyi asszonykórusnak — vád és panasz nélkül tárgyilagosan jegyezte meg: — A fiatalok nem szeretnek dolgozni. Csak utazgatnak, járnak le, föl. Böske néninek, azt hiszem nincs egészen igaza. Úgy lett volna pontos, ha azt mondja, hogy a fiatalok már nem szeretnek annyit dolgozni, mint az idősebbek, az előttük járó, magát könyörtelenül hajszoló nemzedék. RÉGI ÉS ÚJ SZOKÁSOK, gondok mustja forr nagyon elevenen a főváros körüli Pest megyei nagy- és kisközségekben. Még kell hozzá idő, hogy bégéhez érjen a folyamat. A gyors és bámulnávaló anyagi fejlődés nemcsak jóval járt, nem is általános. A sokrétű ipartelepítés még mindig nem képes helyhez kötni mindenkit, az életformaiváltás az új igényekkel új gondokat is szül. A zsúfolt Gödről sokan, főként fiataléit, Pestre vágynak. Nem ok nélkül. Lukács Istvánná védőnő is elmondta, amit a fiatal anyák: nagyon kevés a bölcsődei, óvodai férőhely, sőt az idén szeptemberben az iskolásokkal is baj lesz. Négy vagy öt első osztálynak kell indulnia, tanterem pedig nincs. De nincs a több ezer lakosú községben például nőgyógyászati szakrendelés sem — évente 120 csecsemő születik — Vúcra kell küldözgetni a várandós mamákat. Panaszos az élelmiszerellátás is, Pestről kell cipelni mindent. Pilisszántóról éles vita foszlányait kapta el a mikrofon: ott öregek problémáiról volt szó. Egyéni gazdálkodók élnek a községben — nem lehetett szövetkezetét szervezni —, s mintegy kétszáz asszony nem tudta ledolgozni a nyugdíjhoz szükséges időt. Többen élnek egyedül, magukra utalva 70 évesen a szociális segélyből. A jelenlegi munkaalkalmakra — bedolgozás — nagy a panasz: nem folyamatos az anyagellátás, emiatt kevés a kereset a darabja 3 fillért érő, exportra készülő ruhaszárító csipesz szereléséiből. Ha Pestről varrást kínálna valamelyik vállalat, lenne rá munkáéra, vállalkozó. Túrán, ahol — mint Takács Gyula tanácselnök is említette — igen jó tsz működik, 300 személyautó van a faluban. S egy asszonyt, aki népviseletbe öltözve dolgozott a kihelyezett üzem szalagja mellett, ezt válaszolta, amikor megkérdezték, miért jött el ide dolgozni: — Nagyobbak az igények, mint régen. Így jobban telik rájuk. Építkeztek, arra kell a pénz. ENNYIRE KÜLÖNBÖZŐ hátterekkel, de csupa dolgos, szorgalmas, a munkát szerető asszony szólalt meg ebben a műsorban. Okkal, joggal: ez a jellemző a Pest megyei asszonyokra. Kell, hogy munkájuk eredménye, következménye egy kényelmesebb, nyugalmasabb, harmonikusabb élet legyen. S nekik is, nemcsak .az utódoknak. Műemléknéző kirándulás RÖVID ÉS TARTALMAS riportban Návai Anikó azt kutatta a rádió hétfő déli, Műemlékek Pest megyében című műsorában, milyen a műemlékek helyzete, védelme a megye kevésbé nevezetes helységeiben. Elsőként a sződligetí vízimalmot kereste föl. A szomszédságában lakó család, Slmik Albert, a községi tanács elnöke, a Műemlékvédelmi Felügyelőség, Pákái Jolán, a megyei tanács építészeti osztályának főmérnöke, s maga a riporter is teljesen egyetértenek abban, hogy SzőcUigetnek ezt az egyetlen és becses műemlékét meg kellene menteni a további ' pusztulástól. Igen ám, csakhogy ehhez elég sok pénz kellene. Nemcsak a helyreállításához, hanem a megvásárlásához is. A vízimalom ugyanis magántulajdonban van, és borsos árat kémek érte. Valószínűleg az az akadálya annak, hogy a vendéglátó- ipar megvásárolja, rendbehozassa, s valami olyan csárdát alakítson ki belőle, amilyen van néhány az ország más vidékein. Ez is járható út, jobb, mint, hogy malik, pusztul tovább az épület. De azt is el lehet képzelni, ho'gy vízimalomként állítják helyre, múzeumi funkcióval. Hangulatos őrzője lenne a múltnak. S erre a célra akár jelenlegi tulajdonosa is tatarozhatná! Rád községben a Muzslya- kastély épületét kereste föl a rádió. Az értékes barokk kastély elhanyagolt állapotban van. Egyik részét le is zárták — valamikor iskola volt —, mert már . veszélyes. Csernák József tanácselnök szerint több millió forint kellene a rendbetételéhez; ennyi pénze a helyi tanácsnak nincs. Mint kiderült, a megyei tanácsnak sem. Ezért keres gazdát a rádi kastély. Paka Jolán, míg erről beszélt. megemlítette, hogy az elmúlt években valakik hogy kik, azt nem tudtuk meg — már töröltetni akarták a kastélyt a műemlékek listájáról. Természetesen ehhez nem kaptak hozzájárulást, így a kastély megmenekült,, feltehetően a lebontástól. De sorsa még mindig nem megnyugtató, nem tisztázott! Szerencsére nemcsak mostoha sorsú régi épületei vannak a megyének. Kösd ősi, az 1300- évek elején épült templomát példamutatóan védi, óvja nemcsak a falu plébánosa, dr. Vis- nyay Lajos, hanem államunk is. A legnagyobb dicséret hangján szólhatunk a gótikus, barokk és neoklasszicista elemeket egyesítő szép épület most kezdődő külső felújításáért sokat áldozó Műemlékvédelmi Felügyelőségről. Kozák Károly, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal régészeti csoportvezetője még két, kevéssé ismert emlékre iránj*í- totta a figyelmet. Budajenő közelében — az ásatások után kiderült —. látható épület nem barokk kori temetőkápolna, mint korábban hitték, hanem az egvkori Jenő község plébániatemploma. Eredetében még a tatárjárás előtti időkből. Mai formáját ezután nyerte el. Páratlan ékességű kődombormű látható benne a szentély gótikus ajtaja fölött. Nem messze innen. Tök és Perbál között egy másik Árpád- kori templom maradványai találhatók. Ez a terület még sokat ígérő ásatásokra vár. A RIPORT VÉGÉN Zsám- békról kaptunk szomorú, nosztalgikus tudósítást. Tudtuk, most újra hallhattuk: a,gyönyörű zsámbéki romtemplom pusztul. Jövője bizonytalan, jelenlegi gazdája, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal legfeljebb a lehulló köveket helyezi vissza, másra nem telik az erejéből. A rádióban erről már nem esett szó, de a hallgatóban megfogamzoít a kérdés: arra sincs erő, hogy az ócskavasnak se jó, vacak kerítés helyébe mást tegyenek, vagy egyszerűen azt is távolítsák el?! Védelmet úgyse nyújt, s a fenséges romhoz nem illik. Csontos Magda
