Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

III. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 19*6. ÁPRILIS 30., PÉNTEK Az Ipari Müszergyár negyedszázada Ünnepségsorozat Ikl&don Szerdán délelőtt kezdődött meg Ikladon, az Ipari Mű- szergyárban a vállalat fenn­állásának 25. évfordulója tisz­teletére megrendezett, három napon át tartó ünnepségsoro­zat. Délelőtt kilenc órakor a vállalat ebédlője előtt, két egj'enruhába öltözött KISZ- tag vonta fel a Himnusz hangjai mellett a vörös és a nemzetiszínű zászlót. Ezután a gyárban húsz éve, vagy annál régebben dolgozó törzsgárdatagok részvételével ünnepség kezdődött. Az el­nökség tagjai között ott volt Szabó Gyula, a gyár párttit­kára, Kiss Ferenc, a vállalati szakszervezeti bizottság titká­ra és Bernáth Loránd, a gyári KISZ-bizottság titkára. Péter Pál, az Ipari Műszergyár ve­zérigazgató-helyettese beszé­dében megemlékezett az ala­pítás óla eltelt negyedszázad eseményeiről és köszönetét mondott az ünnepségen részt vevő törzsaárdatagoknak a gyárhoz való hűségükért. A hallgatóság soraiban helyet foglaló 330 törzsgárdatag kö­zül kilencvenen ezen az ün­nepségen vették át húszéves munkájuk jutalmaképpen a jelvény arany fokozatát. Az ünnepségsorozat tegnap — csütörtökön — délelőtt to­vább folytatódott. Kiss János — a gyár műszaki igazgató- helyettese — a vállalat poli­tikai és tömegszervezeti ve­zetőinek jelenlétében 300 dol­gozónak nyújtotta át a kiváló dolgozó kitüntetést és az ezzel járó pénzjutalmat. Ma — pénteken délután — az ünnepségsorozat utolsó napján a vállalat ünneplőbe öltöztetett ebédlőjében kor­mánykitüntetéseket és a ko­hó- és gépipari miniszter el­ismerő okleveleit, kitünteté­seit nyújtják át a gyár hu­szonhét dolgozójának. Az ün­nepi kultúrműsort megelő­zően — amikor a túrái nép- művészeti együttes lép pó­diumra az IMI-ben — a vál­lalat dolgozói megemlékeznek május elsejéről is. ★ Hosszú volt az út 1951 — a gyáralapítás éve óta. Ne­gyedszázaddal ezelőtt még csak néhány üzem termelt a gyár mai területén. Időköz­ben, a termelés növekedése következtében, szűknek bizo­nyult a gyár. Három évvel ezelőtt az Ikladtól pár kilo­méternyire levő Nógrád me­gyei Bercelen hoztak létre egy új gyáregységet. Bármennyire furcsán han­gozzék is: tíz esztendőre volt szüksége az IMI-nek, hogy a már működő gyár megtalálja végleges profilját: a kismo­torgyártást. Tíz éven át kí­sérletezett a kollektíva és a vezetőség műanyagtálca-gyár- tással, petróleumfőzővei és lendkerekes gyermekjátékok­kal, amíg megszületett az el­ső elektromos kismotor. Azóta a gyár nevét szárny­ra kapta a világhír, önerőből kinevelt fiatal konstruktőrei olyan motortípusokat szer­kesztenek és olyan elektromos kisgépeket konstruálnak, amelyek méltán szereznek jó hírt a haza* iparnak és a gyárnak egyaránt. Termékeik a hazai háztartások és bar- kácsműhelyek mellett megta­lálhatók az ipar minden terü­letén. Nemcsak itthon, hanem külföldön is. A vevőkör jelen­tős hányadát teszik ki a jó­nevű nyugat-európai gyárak, s új típusú kézszárítójukkal két évvel ezelőtt az Egyesült Államokban is sikert arattak. Anyakönyvi hírek Született: Lakatos András és Hegyesi Irén: Krisztina Irén, Horváth László és Polgár Edit Éva: László, Szabó Mihály és Némelh Erika: Mihály, Üjvári Sándor és Gyetván Ágnes: Zoltán, Nagy Jáno6 és Zentai Erzsébet: Kornélia, Vaigel Mi­hály és Mireisz Lujza Mag­dolna: Mihály János. Balogh Sándor és Jónás Rozália: Ka­rolina, Terecskei János és Zsemberi Zsuzsanna: Szilvia, Rácsán Sándor és Léka Ilona: Erika. Sallai Géza és Bárány Katalin Terézia: Anita, Gábor Károlv és Tóth Erzsébet: Ká­roly, Bazsó János és Puporka Mária: János. Vincze Géza és Gönczi Klára: Edina, Körösi Sándor és Fazekas Jolán: Sándor, Túrái Ferenc és Bella Mária: Ferenc. Kovács János és Szabó Mária: Péter, Jeney László és Szkalák Ilona Má­ria: László Botond, Szabó Já­nos Balázs és Kviring Rozália: Brigitta Mária, Pohl László Sándor és Krenovszki Lívia Anna: László. Csontos László és Indi Ilona: László András, Bánszki József Eraz­mus és Lukács Margit: Csaba. Dudás Mihály és Balogh Ka­talin: Mihálv. Szabó János és Helembai Klára: Klára, Czeg- lédi István és Gál Eszter: Emese, Ocsovay János Emil és Dragics Erzsébet: János, Marozsán Tibor és Makó An­na: Tamás. Balogh János és pintér Julianna: Zsolt, Soós Márton és Makádi Mária: Ni­koletta. Erős Gábor és Széles Anna: Viktória, Halász Péter Attila és Béres Margit Judit: Péter, Langa László és Rá­dóczki Ilona: Attila, Kovács György Sebestyén és Nagy Mária: Zoltán, Kiss József és Budavári Mária: Mariann, Matuz Lajos és Kovács Mária Piroska: Csaba, Elek Lajos és Szenti Margit: Andrea, Kiss György és Sólymos Livia Má­ria: Norbert István, és Márk Tibor, Kiss György Lás2ló és Kardos Mária Magdolna: Má­ria, Nánási Ferenc és Fufe- renda Anna: Anikó, Puporka Emil és Mezei Éva: Erika, Rab József és Tóth Margit Er­zsébet: József, Széles Károly és Papp Julianna: Andrea, Mar- kovits Imre és Morvái Mária Magdolna: Tamás, Katona La­jos és Kovács Katalin: Ta­más, Surman László Gábor és Nagy Mária: Anita. Házasságot kötött: Belies János és Nagy Ilona» Kiss György és Oldal Olga Julianna, Szohr Rudolf és Kókai Mária, Kovács Lajos János és Nagy Zsuzsanna. Obreczán Ákos és Tömöskőzv Éva Anna, Szebeni György Ferenc és Kovács Zsuzsanna, Bállá István Sán­dor és Soló Mária Erzsébet, Túri Imre és Tompa Enikő Kornélia, Balogh József és Csicsai Friderika Margit, Hanzl István és Bálint Erzsé­bet. Elhunyt: Juhász Ferencné Bobos Ilona 72 éves, Maróti Béla 67 éves, Bajkó Katalin 15 éves, Hutyka Ferencné Hor­váth Mária 46 éves, Tóth Já- nosné Bene Margit 71 éves, Ábrahám Béláné Sérv Korné­lia Mária 79 éves, Tősér Bá lintné Víg Amália 93 éves. Az ikladi Ipari Műszergyár történetének, negyedszázados múltjának feldolgozására ta­valy gyári bizottság alakult. Azóta már a 3 ezer 600 dolgo­zót foglalkoztató gyár mun­kásai közül sokan megtekin­tették a régi gyártmányokból, korabeli fényképekből össze­állított kiállítás anyagát. Mint minden gyártörténeti anyagnak, így az ikladinak is feladata az, hogy megmutas­son valamit az érdeklődőknek a jövőből is. Azokból a távla­tokból, amelyek alapja az IMI évről évre korszerűsödő gépparkja. Az utóbbi három esztendő ugyanis a géppark- fiatalítás jegyében telt el Ikladon. A fáradságos fizikai mupka megkönnyítésére, a termelékenység további növe­lésére több százezer forint értékben vásároltak nagy tel­jesítményű automatákat. Berkó—Gohér ELSŐKÉNT VACSZENTLASZLON Szakszervezeti bizottság a Zöldmezőben Nagy eseményhez érkeztek el szerdán este Vácszentlász- lón az Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet tagjai. Az MSZMP Központi Bizottsága titkárságának 1975. június 9-i határozata alapján a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és társulásaik alkalmazottai, tagjai is megalakíthatják szakszervezeti alapszerveze­teiket. Járásunkban elsőként Vác- szentlászlón éltek a lehetőség­gel. Jól előkészített alapos és szervezett mun­kával három alapszerve­zetet alakítottak Valkón, Vácszentlászlón és a Gal- gatej közös vállalkozásnál. A szakszervezeti bizottságot megválasztó ülésre a vác- szentlásziói Arany János mű­velődési házban került sor. t>r. Cseri László, a gazdaság pártszervezetének titkára üd­vözölte a megjelenteket, kö­zöttük Major Pétert, a ME- DOSZ Pest megyei titkárát. Major Péter köszöntötte a dol­gozókat, s elismeréssel szólt mindazokról, alak elősegítet­ték a megalakulást, s részt vettek a szervező munkában. Szólt a szakszervezet felada­tairól, a vezetők és a tagság kapcsolatáról. A felszólalóik között volt Iványi György, aki oroszlánrészt vállalt a szerve­ző munkában: s szót kért Fu- rulyás János, a Pest megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a termelőszövetkezet elnöke. Hangsúlyozta, hogy a közös célért a pártszervezet és a gaz­dasági vezetés együtt fog munkálkodni a szakszer­vezettel, s ezentúl megol­dódik az alkalmazottak érdekvédelmi képvisele is. Titkos választással a szak- szervezeti bizottság elnöke Dancsházi Gyula, a valkói építési részleg vezetője lett, titkára: ifj. Magyóvári Pál gépészmérnök; tagjai: Gádor József, Varga Ferenc, Balogh Tibor, Peczlcó Pálné és Varga Zoltán. A számvizsgáló bizott­ság elnöke: Pribélli András lett; tagjai Hényer Istvánná ós Tusor Lászlóné. Nemcsak a tagság, hanem az új vezetőség soraiban is sok a fiatal. Dancsházi Gyula el­nök székfoglalójában megkö­szönte a bizalmat és ígéretet tett, hogy a törvényes keretek között, a szakszervezeti alap- szabályzat szerint képviselik majd a dolgozók ügyét, érdé-' keit. Az egyhetes szervező mun­ka után a dolgozók 50 száza­léka kérte felvételét a szak- szervezetbe. Cs. J. Hány kiló egy méter? — Kérek húsz méter öntö­zőcsövet, gumislagot. — Húsz métert? ? ? ? — néz rám kérdőn az eladó. — Igen, — mondom, rosz- szat sejtve. — Hány kilót kér, azt tessék mondani! — Kérem szépen, én húsz métert, kérnék. — Sajnos, mi súlyra mérjük a slagot, nem méterre. Mit tehettem — mert hit­tem, hogy van megoldás —, eltökéltem, hogy visszamegyek a kiskertbe, lemérem, hogy a húsz méter, az hány kilo­gramm, illetve, hogy egy 7ct-| logramm az pontosan hány lé­pés? ... A kereskedelem erre kényszerített. Továbbá — gon­doltam — akkor már azt is megvizsgálom, hogy a kis­kert valójában síkidom, kocka, vagy netán gömb alakú-e? Bármi lesz kutatásaim vég­eredménye, álláspontomon a kiló kontra méter kérdésé­ben nem változtatok. Máresak azért sem, mert becsületet akarok szerezni a méternek. (kaposi) Szovjet Kultúra és Tudomány Háza—MG! Együttműködési megállapodás a KISZ-alapszervezet kezdeményezésére Hamarosan együttműködési megállapodás jön létre a bu­dapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, valamint a Gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet között — új­ságolta Papp Zoltán, az MGI KISZ-alapszervezetének titká­ra. A kapcsolatfelvételt az in­tézet KISZ-fiataljai kezdemé­nyezték, ennek első jelentő­sebb eseménye az volt, hogy — meghívásukra — április 22-én a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának néhány vezető munkatársa a gépkí­sérleti intézettel ismerkedett meg. Ekkor együttműködési javaslatot készítettek elő, amely vázolja, hogy a tudományos kutatás­ban — elsősorban a mező- gazdasági kutatási témák­ban —, illetve a kulturális munkában szerzett tapasz­talatok hasznosításában működnek együtt. Feladatul tűzték ki azt, hogy a kutatók elősegítik a hazánkban működő szovjet mezőgazdasági gépek, beren­dezések minél jobb hatásfokú kihasználását. Ezzel a mi me­zőgazdaságunk fejlesztését is segítik. Az együttműködés ke­retében mód nyílik arra, hogy a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza műszaki, tudomá­nyos információk átadásával támogassa az MGI munkáját, s a tervek szerint sor kerül majd szovjet műszaki szak­könyvek, szakfilmek i»íézeti bemutatására és a Szovjet­unióból érkező mezőgazdasági szakemberek itteni előadásai­ra is. A szakmai programokon kí­vül arra is teremtenek alkal­mat, hogy az intézet dolgozói még jobban megismerhessék a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit, a szov­jet emberek életét. Itt említ­hetjük, meg, hogy az intézet munkatársai, szakmai kapcsolataik ré­vén, már számos alkalom­mal eljutottak Moszkvá­ba, Kijevbe és a más vi­dékeken lévő társintéze­tekbe, tavaly pedig, a gödöllői üte­mek dolgozóival együtt, a bé­ke és a barátságvonat utasai­ként, tőlük is sokan jártak a Szovjetunióban. A most készülő megállapo­dás tehát tovább mélyítheti a barátságot, egyeljek közt azzal, hogy a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza a kulturális programokra és szakmai kiál Utasokra meghívja az intézet dolgozóit és szocialista brigád jait. F.I. Az átejtett huszonötök esete A Gelka, az antenna és a babona A közlekedés és a vendéglátó ipar mellett van egy harmadik örök témánk is: a televízió. Ez a három dolog az, amelyet bárki, bárhol, bármikor szid­hat, mert nevük hallatán min­denkiben fölsejlik egy-egy hi­deg pörkölt, zsúfolt autóbusz, vagy elfuserált műsor emléke. Gödöllőn az alsóparki lakó­telep 13-as számú épületében élő 25 család annyiban külön­bözik az ország más vidékén élőktől, hogy számukra csak a vendéglátóipar és a közle­kedés szidalmazása adatott meg. És máris elérkeztünk a dolgok velejéhez. Az épületbe a lakók tavaly decemberben költöztek, s a hurcolkodás utá­ni estén, amikor a bútorok többsége már helyére került, a kifáradt lakók lerogytak a fotelokba, várva a pillanatot, amikor bekapcsolhatják tv-ké- szülékeiket. És ekkor jött az első meglepetés, a szobákban sehol sem találták a televízió antennacsatlakozó dugaszát. Sőt — mint később kiderült — fölösleges is lett volna keres­niük, mivel a ház tetejéről is hiányzott a központi tv-anten- na. Á budapesti Gelka — a Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalat alvállalkozója — ugyanis elmulasztotta fölsze­relésüket. Elkezdődött a futkosás. A lakásszövetkezet elnöke udva­rias hangú levélben kérte a PÁÉV igazgatóját: ugyan em­lékeztesse már a Gelkát a te­tőről és a lakásokból hiányzó apróságokra. Hosszas huzavo­na és négy hónap eltelte után a Gelka végre válaszolt a la­kóknak, s ígéretet tett, hogy április 16-án — a húsvétot megelőző pénteken — felkeresi az alsóparki házat, s elvégzi az elmaradt munkákat. A Gelka — lévén állami vállalat — szabályszerű munkaidőben dolgoztatja embereit. Reggel nyolctól mandjuk délután ötig. Nagyjából ugyanakkor, amikor a szóban forgó 25 család mun­kaképes korú tagjai is dolgoz­nak. Mit volt mit tenni, vala­mennyien szabadságot vettek ki április 16-ára. Otthon ültek a jelzett napon és várták, hogy megérkezzenek a szerelők. Múltak az órák, s értelmetle­nül esett ki a termelésből egy napra 25 ember, mert a sze­relők az ígéret ellenére nem érkeztek meg. Időközben felépült az Alsó­parkban még néhány épület. Ezeken becsülettel fölszerelték a Gelka emberei az antenná­kat és azok lakásbeli csatlako­zóit. Csak a 13-as jelű épület lakói várnak immár négy és fél hónapja. Vajon miért? Le­het talán, hogy a Gelka embe­rei babonásak? B. P. Terített asztalok — bevetésre készen s Étkezdét kap az Alsópark Időben megkezdte a felké­szülést a nyári csúcsforgalom­ra a Pest megyei Vendéglátó- ípari Vállalat 5-ös számú — gödöllői járási — körzete. Az első lépésekre még idén ja­nuárban került sor, amikor a közeli Szőlőskert Szakszövet­kezettől átvették Gödöllőn a Dózsa György úti Vadász kis­vendéglőt. Az új gazdák nyomban hozzáfogtak az étte­rem átalakításához. Eltűnik a Karám A munkát azzal kezdték, hogy bezárták az étterem rossz hírű pincéjét. Azt terve­zik ugyanis, hogy helyén má­jus közepére egy hangulatos sörözőt nyitnak meg. Az el­múlt négy hónap során ma­gáról az étteremről sem feled­keztek meg. Az épület udvari részén egy új helyiséget nyi­tottak meg, s most már a ko­rábbinál lényegesen több ven­dég étkezhet a Vadászban. A konyha nagy teljesítményű hűtőgépeket, s a munkát meg­könnyítő robotgépeket kapott. A vállalat idén egymillió 800 ezer forintot fordít a Vadász kisvendéglő bebútorozására, átépítésére, gépesítésére és dí­szítésére. A pincébe műmár­vány lépcsőn lehet majd le­jutni, s a hangulatos, tölgyfa­bútorokkal berendezett sörö­zőben grillételeket is felszol­gálnak. Lőrincz László, a vál­lalat gödöllői területi igazgató­ja elmondta, hogy a bejárati rész söntése egy ideig még megmarad. Hosszú életű azon­ban nem lesz, előbb-utóbb megszüntetik. őszig megváltozik a gödöl­lői MÁV-állomás környéke is. Lebontják a hírhedt Karámot és helyén szeptember táján egy 280 négyzetméteres alap- területű önkiszolgáló étterem nyílik meg. Építésének költsé­gei az előzetes kalkuláció alapján 2 millió 200 ezer fo­rintot tesznek ki. Gyors meg­nyitására mindenképpen nagy szükség lenne. A környék for­galmas és erre az étteremre vár majd a MÁV-állomás és a HÉV-állomás várakozó utasai­nak ellátása. Ha a kezdemé­nyezés beválik, s az étterem valóban olyan jó lesz, amilyen­nek a vállalat vezetői ígérik, minden bizonnyal számíthat­nak majd vendégként az alsó- parki lakótelep lakóira is. Cornelius, a csapos” Többszöri személycsere után végre megnyugtató híreket lehet hallani a Szabadság téri Árnyas bisztróról is. Havi forgalma 45—50 ezer forint körül van, ami különösen szép eredménynek számít, akkor, ha figyelembe vesszük, hagy a büfé szeszmentes, s a bevétel kizárólag üdítő, étel és kávé- forgalombói áll. Elkészült és a közeli napok­ban helyezik üzembe azt a 30 négyzetméter alaDterületű hű­tőkamrát Gödöllőn, amely mí­nusz 30 fokra képes lehűteni a mirelit és gasfcrofolárut. Ily módon lehetőség lesz arra is, hogy a kánikulában a város- központban és a bliahai stran­don megkezdjék a ROLL-jég- krém árusítását. A nyáron továbbfeljesztik a Gödöllő Éttermet. Átalakítják világítását, a mennyezetekre csillárokat szerelnek, felújít­ják olajkazánjait és praktikus Cornelius italautomatákat szerelnek fel, a kiszolgálás meggyorsítására. Sör a pincében Az étterem pincéjében há­rom, egyenként öt hektoliteres speciális duplafalú fémhordó pihen egy külön erre a célra kialakított patika tisztaságú helyiségben. A tartályok hite­lesítőre várnak, s ha ez meg-, történt, máris útba indulhat­nak Budapestről a „sör" fel­iratú tartálykocsik. A hatal­mas sörszállítókból a pince tartályaiba eresztik a nyaran­ta oly keresett nedűt, s innen szivattyúzzák fel kérőbb a fo­gyasztótérbe. A Vállalat egyéb­ként, szerződést kötött a sör­iparral. Ennek értelmében a rendeléstől számított 24 órán belül szállítják Gödöllő­re a sört. A hazai üveges sörellátás egyébként idén sem ígérkezik zavartalannak. Lőrincz László, elmondta, hogy a budapesti raktárból cseh, lengyel és né­met sörökkel igyekeznek majd kielégíteni az évről évre nö­vekvő igényt. Berkó Pál i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom