Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

1976. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP 7 Fontos exportcikk Naponta mintegy negyvenezer csirkét dolgoznak fel a Hernádi Március 15. Tsz modem feldolgozóüzemében. Képün­kön a csirkevirsli alapanyagát darálja a gép. Nekünk még szokatlan ez az -új íz, de Olaszországban például nagy a ke­reslet iránta. Ezért is vált az üzem fontos exportcikkévé. Bozsán Péter felvétele Április 4. efőtt a Május 1. tagjaival Kiváló brigád a Csepel Autógyárban Nehéz időszak teszi próbára a Csepel Autógyár járműgyár­egységének Május 1. szocialista brigádját. Tagjai a gyáregység különböző területein egymástól eltérő műszakbeosztásban dol­goznak. Ezért Bóka László, gyáregységvezető segítségét kellett kérnem, hogy a közös­ség néhány tagjával találkoz­hassunk. A várakozás perceiben a gyáregység vezető így jellemzi a brigádot. — Nehezen tudunk olyat kérni tőlük, amire ne az lenne a válaszuk: jövünk! Nem Végül is, hét brigádtaggal ülünk l.e a gyáregység irodájá­ban. Egy 1972-es fénykép ke­rül elő a megalakulás idejéből. A fakuló fotóról ismerős ar­cok néznek vissza. A jelenle­vők valamennyien a képen lát­ható gép körül álldogálnak: Antal József, Dimeg Lajosné, Eigner Endréné, Máyer István, Mónus András, Nagy Ferenc és a brigád jelenlegi vezetője, Tarapcsák Imre. Beszélhetnénk a brigád ter­melési eredményeiről is, hiszen tervüket tavaly vállalásuknak megfelelően november 30-ra teljesítették. Ezt követően pe­dig más területek termelési gondjainak megoldásában se­gédkeztek. Ennek a közösség-1 nek azonban a társadalmi munka is az erősségei közé tartozik. — Erre valóban büszkék va­gyunk — mondja Antal József. — A brigádunkból 9 párttag és 8 KISZ-es vesz részt a mozgalomban. És éveken át mi adtuk az alapszervezet mun- kásőr-utánpótlását, összesen 8 főt. — Egyébként Antal József, a pártalapszervezetünk titkára — árulja el valaki. Majd hama­rosan kiderül, hogy a jelenlé­vők szinte mindegyike, vala­milyen jelentős gazdasági, vagy társadalmi tisztséget visel. Má­yer István a gyárrészleg KISZ- titkára, Mónus András, a ko­rábbi brigadéros, üzemvezető lett az évek során. — Ügy érzem, mi soha nem tettünk egetverő dolgokat, de nem is pihentünk, ha dolgozni, vagy segíteni kellett — jelenti ki Tarapcsák Imre brigádveze­tő. — És a vezetők meg a munkatársak bizalmukkal iga­zolták, hogy jó úton jártunk. Ezért van közöttünk ennyi tisztségviselő. — Természetesen az eredmé­a címért teszik, s emellett a szinte • összeszámolhatatlan a társadalmi munkájuk is. Náluk ez valahonan belülről indul. Ha megkérdeznék tőlem, hogy azért lett belőlük' szbclalfsta brigád, vagy a címmel járó fe­lelősség formálta őket ilyenné, nem tudnám eldönteni az el­sőbbséget. Az biztos, hogy a gyáregység közösségének sza­vazata szerint is megérdemel­ten nyerték el tavalyi munká­jukért a Vállalat kiváló bri­gádja címet. nyékhez alapos felkészülésre, folyamatos önképzésre is szük­ség van — teszi hozzá Máyer István. — Ma már csak egyet­len idős tagunk nem végezte el a nyolc általánost. És nagyon sokan itt szereztek szakmát, van aki másodikat is. Volt olyan év, amikor 18 szakmát tanuló vállalati dolgozó közül 11 a mi brigádunkból került ki. Sokat számít a közösség ereje: mi nem engedhetünk senkit lemorzsolódni. Az élő példa — Erre én vagyok az élő példa — mosolyog Dimeg La­josné. — Betanított hegesztő­ként kerültem ide, majd tanul­ni kezdtem. Nem nagyon ment, már majdnem feladtam, de a munkatársak összefogtak. Kü­lönösen Máyer Pista, akinek érettségije is van, segített so­kat. Végül is nem hogy lemor­zsolódtam volna, de segítségük­kel azóta a nehéz fizikai mun­kám mellett a dolgozók esti szakközépiskolájának második osztályát végzem. Pótolhatja-e egy brigád a szülőket? önkéntelenül ez a kérdés vetődik fel bennem, mikor Eigner Endréné, Eszter­ről kezd beszélni. Esztike, az ötéves állami gondozott kis­lány, két és fél éve nevelkedik Eignerné otthonában. S a bri­gád mindent elkövet, hogy va­lamit visszalopjon a gyerek szívébe a soha nem ismert csa­ládi otthon melegéből. Szüle­tés- és névnap, karácsony vagy más ünnep nem múlhat el anélkül, hogy a brigád tagjai valamilyen ajándékkal ne lep­jék meg a csöppséget. De elvi­szik a közös rendezvényekre, kirándulásokra is. — Legutóbb, a brigádérte­kezleten is mindenki ölében ült egy keveset — meséli Alkotó Ifjúság Szentendrén A modern lakásban is, jól mutató, tetszetős hősugárzó Riskó Zoltánnak és Mikes Lászlónak, a gödöllői szak­munkásképző KISZ-f tataijai­nak a készítménye, a robusz­tus Csepel tehergépkocsi-al­váz, kicsinyített és tarka szí­nűre festett mása a Csepel Autógyár KISZ-eseinek keze- munkáját dicséri. A Pest me­gyei KISZ-bizottságnak — a jövő héten összeülő megyei küldött értekezlete tisztelet éré — rendezett Alkotó If júság ki­állításán látható mindez Szent­endrén, a művelődési központ előcsarnokában. A látogatók előtt teljes ösz- szetetíségében bontakozik ki a ma fiatalságának gondolat- világa, s a kiállított tárgyak­ban fellelhető mindaz, ami az ifjúságot érdekli, foglalkoztat­ja. Láthatunk ötvösmunkákat, gyertyatartókat, fali fémtányé­rokat — a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű Vállalat VIII. KISZ-alapszervezete fia­taljainak munkáit. A folyósót díszítő vitrinekben pedig egy­más mellett sorakoznak a nagykőrösi Dajka József fa­ragott fejű pipái, Bodor Jó­zsefnek, a DHV KISZ-esének ötletes formájú sakkfigurái és a dabasi Ráskuly Erzsébet élénk színűre festett cseréptá­nyérai. A tartalmas és érdékes ki­állítást, amelyet tegnap Szabó Károly, a Pest megyei KISZ- bizottság munkatársa nyitott meg, április 11-ig tekinthetik meg a látogatók. Eignemé. — Volt, akinek meg is jegyezte: téged már régen láttalak! — Öt is a sport szeretetére neveljük — teszi hozzá Mónus András. — A brigádunktól ér­ig jó példákat láthat: már har­madszor' nyertük el a mezei futóverseny kupát, tavaly a kispályás labdarúgó-bajnokság első helyezettjei voltunk, és mi lettünk a forradalmi ifjú­sági napok kupagyőztesei is. Hat kispuskacsapatunk van. A női csapatnak, mely tavaly a vállalati versenyben máso­dik helyezést ért el, Dimeg La- josné a legjobbja. — Vajon ezek a közös ered­mények, emlékek átsegítik-e a brigádot a jelenlegi nehéz idő­szakon? Ösztönző feladatok — Azt hiszem, nyugodt lé­lekkel mondhatok igent — je­lenti ki a brigád vezetője. — Bár meglehet, hogy a közössé­günk számára ez a vizsga idő­szaka. A régi munkahelyünk átalakul, az újat pedig csak a második félévben vehetjük bir­tokunkba. Az eltérő munkaren­dünk miatt a brigádértekezle­tünket is csak szabad szomba­ton tudtuk megtartani. Mégis teljes volt a létszám. Talán ez is bizonyíték. — De a ránk váró feladatok felelőssége is összetartja a bri­gádot —, egészíti ki Nagy Fe­renc —, hiszen az Oerlikon technológiával induló szekrény- vázgyártásban a Spartacus bri­gáddal együtt fontos szerepet kaptunk. Például a mi tagjaink képezik ki erre a munkára az új hegesztőket, akikre ott nagy számban lesz szükség. Felhí­vással fordultunk a járműgyár­egység közösségeihez a prog­ram gyorsításáért. A Spartacus brigáddal közösen 500 társa­dalmi munkaórát ajánlottunk fel e cél érdekében. Persze, ez saját érdekünk is — teszi hozzá. — Mert akkor végre is­mét együtt és állandó körül­mények között dolgozhatunk. — Az Oerlikon szekrényváz- gyártás hegesztő sorát lényegé­ben a Május 1. brigáddal épít­jük — mondja Bóka László gyáregységvezető. — ők alkot­ják majd az üzem 500 főnyi tagságának a szilárd magvát. Biztos vagyok benne, hogy e nehéz feladatot is sikerrel fog­ják megoldani, és ismét bebi­zonyítják, méltóak a legmé­lyebb bizalomra is. Erre biztosíték, hogy a Má­jus 1. brigád tagjait is ez a szándék vezérli. Lakatos Tamás Helen az alapítók közül Egyéb lakott hely: Herceghalom „És körben a végtelen határ távoli falvak csöppentett mész- foltjaival. A pusztai őslakók vágyódva pillanthattak e falvak felé, hogy melyikben és végre mikor vethetnének horgonyt egy életig tartó hányódás után, amelyről én tudom, hogy már év­ezrede tart. A pusztát mindnyájan átmeneti területnek tekin­tették. Aki valamelyik falu végén egy kis zsellértclket tudott szakítani, az már odavalósinak vallotta magát. Pusztainak len­ni egy kicsit szégyen volt, a talajtalanságot, a földönfutást, a hazátlanságot jelentette, ahogyan az is.” (Illyés Gyula: Puszták népe) Herceghalmot a térképen kék praíocska jelzi, s a láb­jegyzetben a magyarázat: egyéb lakott hely (ahol iskola is van). Herceghalomról nem őriznek egyetlen följegyzést sem a Pest megyei Levéltár­ban, sem Biatorbágyon, a köz­ségi tanácsnál, ahová a tele­pülés közigazgatásilag tarto­zik. Csupán néhány helyi születésű emlékezete tárol egy-egy képet a letűnt világ­ból, s. a majorok, melyek az egykori birtokos, Metternich Sándor herceg gyermekeiről neveztettek el, s így van ma is Klementin major, Móric ma­jor, Paszkalin major, Dávid major, Richard major. Ma­radt még mutatóba pár hosszú, barakképület, egykori — bévül már átalakított — cselédház, egy-két csűr, pajta, kifoldozotit istálló, ól, és a bekötő utat két szélről kísérő ősi vadgeszte­nyesor. = (A bércsgazda hajnali hégy- = kor zörgette meg az ablakokat E végig a cselédházakon, ötre E már megetették a jószágot, ki­ll almozták az istállót s kint vol- = tak a határban az emberek. A Í háború alatt elvitték a férfia- 5 kát mind, a gyerekeket fogták = munkába. MeznlábaUunk pir- = kadatkor a földekre, kapkod- § tűk a lábunkat, hideg volt még E a por. Egy napra nyolcvan fil- = lért kaptunk. Kukoricát ter- 1 melt az uradalom, meg gabo- ! nát, mi arattunk, forgattuk a E kapát.) Az egykori uradalom hatá­rában a Herceghalmi Kísér­leti Gazdaság birtokol 5300 hektárt. Ezer hektáron zsendül a búza, ugyanekkora területet szántottak föl az őszön a ku­koricának, 500 hektáron vetik a borsót a márciusi téltől kés­leltetve az áprilisi nyárban. Terem itt cukorrépa, lucerna, muskotályos zsálya, amelyből illóolajat párolnák. Mozdony­erejű gépek dolgoznak, a földeken, repülőgép szórja a műtrágyát, bőrzekés-sityakos pilóta permetez, vegykony­hák, kísérleti gépműhelyek szülötte a technológia, ipar ez a javából isten szabad ege alatt. = (Volt itt az uradalomban egy | százas tehénistálló, még ma is E megvan, meg egy másik istálló . E negyven ökörnek, azaz tíz cug- E nak, négy ökör volt egy cug, 1 ezt kormányozta egy béres.) A gazdaságban most 1800 szarvasmarhát tartanak, 800 a tehenek száma, egyelőre régi építésű istállókban. Ügy ter­vezik, hogy 1980-ig új 900 fé­rőhelyes szakosított tehenészet épül, keresztezéssel javítják az állomány tejtermelő-képessé­gét. A sertéstelep távolról gyámegyednek tűnik — drót­kerítés mögött zöld mezőben fehér épületek sora, melyek fölé a víztároló: lábra állított alumíniumhagyma magaso­dik, s a fűtőmű bodor füstöt onitó kéménye. Innen szárma­zik a HUNGAHIB sertés, négy törzsből kitenyésztett szapora, jó takarmányértékesítő, jó húsformájú fajta. Tavaly há­romezer tenyészállatot vettek meg a hazai partnerek — száz nagyüzemi gazdaság s jó né­hány kistermelő — és a kül­földiek, bolgár, görög, nigé­riai, szovjet gazdaságok. Most a spanyolok érdeklődnek. A modern sertéstelep „mellék- terméke”: 15 ezer hízó, ennyi jut a vágóhídra esztendő le­forgása alatt. Felerészt saját állataik ellá­tására, felerészt eladásra évente 350—400 vagon lucer­nalisztet — magas fehérje ér­tékű importpótló takarmányt — gyártanak, s az idén 2500 vagon tápot is a keverőüzem­ben. E (Megkaptuk negyedévenként E a kommenciót, fit, gabonát. = Ilyenkor adták a fertálypénzt, = 15 pengőt, és családonként egy E liter tejet. A kommencióvárás 2 idején már nem volt kenye- E rünk, külön csak a sóért fu- E tott a gyerek be Diára, mert E egy hétre való élelemre, fű- § szerre, petróleumra egyszerre = sose telt.) A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság termelési értéke ta­valy 208 millió forint volt, kétszerese az öt év előttinek, pedig a létszám egyötödével csökkent. A főként növényter­mesztésből és állattenyésztés­ből származó nyereség: 21 millió forint. A gazdaság 612 embernek ad kenyeret, az át­lagkereset egy évre 36 700 fo­rint volt a legutóbbi kimuta­tás szerint. Az utóbbi fél évtizedben 80 millió forintot fordítottak fej­lesztésre, nagyobbrészt gépek vásárlására, de ebből az összeg­ből jutott egyébre is. A 263 szolgálati lakás felújításá­ra csaknem hárommillió jutott, tatarozták a félszáz kisgyer­meknek napközi otthont nyúj­tó bölcsődét, óvodát. S ebből a pénzből került tető alá az a terméskőlábazatú, egyelőre még pucér tégfalait • mutató épület, amelyben az orvosi rendelő, a könyvtár, több klubszoba kapott helyet, s az üzemi étterem, ahol egyszerre négyszáz teríték kerül az asz­talokra. = (Az asszonyok este tudták E meg, hogy emberük másnap = melyik dűlőben dolgozik, oda- = vittek az ebédet.) Hosszú hajú, bajuszos, barna fiú kászálódik le a behemót sárga traktor vezetőfülkéjéből, színezett szélvédő üveg mögül, — Ma először ültünk gépre, vártuk, hogy szikkadjon a föld. Simítózunk, a tavaszi ve­tés alá készítjük a magágyat. Hajtjuk magunkat, mert nagy a késedelem az időjárás miatt, de időről időre meg kell ápol­ni a gépet, kényes, mintha sze­mélykocsi lenne — de olyan kényelmes is —, 100 üzemóra után olajcsere, 200 üzemóra után szűrőcsere, zsirzás. Ifjú Kolmanits Vince ösztön­díjas tanulója volt a gazdaság­nak, a biatorbágyi szakmun­kásképzőben. Két öccse van. Szeret tévézni, rádiózni, a menyasszonyjelölttel rokono­kat látogatni, barátokkal elbe­szélgetni, ha délután hazaér, Pestre ritkán jár, nem kíván­kozik a városba, a fizetését fél­reteszi, ha netán valami adó­dik, a családban megbetegszik valaki, legyen mihez nyúlni. = (A bátyáin gyárban dolgozott, = s később én is szakmát tanúi­ig tam. Az intéző kikötötte, hogy § be ne tegyük a lábunkat az E uradalomba, nehogy a többi E gyereket is elcsábítsuk a cse­- lédmunkátói.) Koritár Ferenc, személyzeti vezető. — Munkaerőhiány? Kvalifikált szakmunkásokból, autószerelőt, mezőgazdasági' gépszerelőt, autamatikához ér­tő villanyszerelőt vennénk fel. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban 28 felsőfokú kép­zettségű, 30 középiskolát járt szakember, 93 szakmunkás és 205 betanított munkás dolgo­zik. Az idén ötvenötén vesznek részt továbbképző tanfolyamon, tavaly 24-en fejezték be a dolgozók iskolájában a nyolca­dikat, az idén tizenkettőn iparkodnak megszerezni az ál­talános iskolai záróbizonyít­ványt. A helyi általános iskolában egyébként 208 gyerek tanul, s ahol valamikor egyetlen tanító vesződött a kisdiákokkal, most nyolc pedagógus tanít. S hogy nem is akármilyen színvonalon, arra bizonyság: a herceghalmi gyerekek megállják helyüket az ipari szakmunkásképző is­kolákban, a budapesti gimná­ziumokban, nevelődött itt, aki­ből később mérnök, tanár lett, állatorvosnak készül. A gazdaság igazgatója, Gőg Mátyás. Mokány, sűrű, s jó- Redélyű férfi, szemében a sza­bad egek tükröződnek, paraszti származék, évek óta itt él Her­ceghalmon, a felesége is itt pe­dagógus. Több vidéket megjárt már a Nyírségtől Pest megyéig. Innen még nem vágyott el. Ö mondja: — Közel Budapest, jó a köz­lekedés, talán ez az oka, hogy a fiatalok, ha a fővárosban vállaltiak munkát, nem igye­keznek elköltözni, sőt, amint megállapodnak, családot álapí. tanak, sokan visszatérnek a gazdaságba. Csak néhány év alatt is sokat fejlődött ez a te­lepülés, gyönyörű házak épül­nek, körül kell nézni! Két torony: két világ. A vö­rös téglából épített víztorony környéke még a régi puszta ké­pét idézi. Hosszú istállóépület, apró ablakszemekkel leselkedő magtár előtt fekete fenyők csoportja mellett kanyarodik az út egykori cselédházatk felé. E (Egy konyhából négy földe? 5 szoba nyílt, négy családra egy | tűzhely, ez volt a beosztás. Az É ajtó, mint az istállón, a résc­E ken átsöpörte a leveleket a E szél. Sok volt a veszekedés.) A hosszú épületeket átalakí­tották, minden lakáshoz külön konyha tartozik, külön, elke­rített kertscske, egyikben ve­teményes, a másikban, gyep, szőlő, gyümölcs, néhol kiütöt­ték a kerítést, piros Skoda, sárga Fiat áll a küszöb előtt, egyhélyt hintát állítottak, két piros-kék melegítős kisgyerek nyikorgatja, köziben a leckét mondják: „A cinke hasznos szép állat, kímélni kell, etet­ni.” Ahol a torony, az ezüst villa- nású hidroglóbusz ágaskodik, a központi irodától, AB'C-bolt- tól az M—1-es országút beton- sávja felé rendezett kertváros képe bontakozik ki, gyümöl­csös kertekben sátortetős há­zak. A kertekben mord far­kaskutyák. Űj hobby, a gyere­kek esténként kutyáznak, az utcán tanitgatják a blökiket, sokat megvett tőlük a rend­őrség is. Egy-egy elkerített részben még csak a téglát rakták, le, cövek jelzi a ház helyét. Góg Mátyás igazgató: — Ed­dig 20 dolgozónknak folyósí­tottunk összesen 1 millió forint lakásépítési kölcsönt, kiparcel­láztuk a telkeket. Ügy tervez­zük, hogy lakásépítési alapot teremtünk, segítjük azokat, akik a külső majorokból a központba költöznének, sokan összegyűjtöttek már a családi- ház-építésne 70—80—100 ezer forintot. A nagycsaládosoknak; állami segítséggel hat szolgá­lati lakást építettünk. A hait háromszoba összkom­fortos lakás közül az egyiket Szabó József, a szárítóüzem gépésze, szocialista brigádve­zető kapta. Felesége a gazda­ságban raktáros. Négy gyer­mekük közül a legkisebbik fiú — első osztályos —, a leg­nagyobb szintén fiú — hatodi­kos —, a két közbülső leány. A család a Hajdúságból tele­pült ide néhány esztendeje, mondják: véglegesen. A saját otthont építők egyi­ke: Vallach Istvánné, 16 éve­sen került Herceghalomra, 1953-ban, sommásnak. Ma be­tanított sertésgondozó, a férje traktoros, a fia a takarmány­keverő üzemben dolgozik. Ed­digi lakásai: munkásszálló — szoba, konyha, speiz — 3 szo­ba komfortos családi ház, pin­cével, garázzsal. — Hatvanezret a gazdaság­tól kaptunk, hatvanezret az OTP-től, a többit húsz év alatt összetakarékoskodtuk. Aki ebben az írásban a kró­nikás szerepét vállalta, vállal­hatta, lévén egy a kevesek kö­zül, kik az egykori Mettemich- uradalomban születtek, Né­meth József. Finomműszerész- segédként szabadult a Gam­mában, de visszatért a gazda­ságba gépkocsivezetőnek. — Jogosítványom volt, ott­honom nem. Lakást kaptunk. A vékony arcú, deresedő negyvenes férfi ma a munkás- ellátási csoport vezetője, két gimnazista lány apja, családi- ház-tulajdonos. — Nem csupán azért épít­keztem Herceghalmon, mert ideköt a munkám, azért is, de legfőképpen, mert ez a csön­des, szép település egyre ke­vésbé emlékeztet arra, hogy a szülőhelyem. ★ A biatorbágyi községi ta­nács elnöke, Barczi László: — A 8900 lakosú falu rendezési tervét február 23-án fogadta el a tanács. Herceghalomról, ahol 900-an élnek, nem esett szó, mert elődeink elfeledkez­tek e külső településről, fej­lesztésére nem készült terv. Erről most utóbb tárgyalunk majd a gazdaság vezetőivel. Mindettől függetlenül, ahogy nézem Herceghalom fejlődését, bizton mondhatom: mintafalu épül ott. Odaérünk, hogy el­hagyja a kordé a szamarat. Apor Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom