Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI XX. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM A KA I FORINT 1976. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP Megkoizorúzták a szovjet hősök emlékműveit Ünnepségek felszabadulásunk Sí évfordulóján Megemlékezések, avatások Pest megyében Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek tegnap országszerte folytatódtak. A Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren katonai tisztelet- adással felvonták a nemzeti színű állami zászlót. A gellért­hegyi emlékműnél a magyar zászlóval együtt vonták fel a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. A Szabadság téri hősi em­lékműnél a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezett koszorúzást ünnepséget tegnap délelőtt. Az ünnepségen megjelent Apró Antal, Benke Valéria, Fock Jenő, Huszár István, Ne­mes Dezső, Németh Károly és Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai; Gyenes András, Győri Imre és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében LosoncziPál, az Elnöki Tanács elnöke és dr. Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Kádár János, a KB első titkára és Biszku Béla, a KB titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai; a Minisztertanács nevében Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai helyeztek el ko­szorút az emlékmű talapza­tára. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége nagy- követségének nevében V. J. Pavlov nagykövet, B. D. Sevi- kin követtanácsos és D. Iva- novics Oszadcsij vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé he­lyezte el a koszorút. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nevében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az orszá­gos tanács főtitkára és dr. Szentistványi Gyuláné, a HNF Országos Tanácsának titkára helyezett el koszorút. A Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak koszorúját Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtitkára és Földvári Aladár, a SZOT elnöke helyezte el a talap­zatra. A magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminisz­ter és Nagy György, a mun­kásőrség országos parancsno­kának első helyettese koszorú­zott. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség koszorúját Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, Bor­bély Gábor, a KISZ KB tit­kára, és Füle Beáta, a KISZ KB tagja helyezte el az em­lékmű talapzatára. Megkoszo­rúzták az emlékművet a Fő­városi Tanács, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kép­viselői, valamirtt a hazánkban akkreditált diplomáciai testü­letek vezetői. Ezt követően a főváros dol­gozói a hála és megemlékezés virágaival borították el az em­lékmű talapzatát. A felszabadulási emlékün- nepségak keretében koszorúzás volt a Hősök terén is, ahol a párt- és az állami vezetők, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet hadsereg kép­viselői, a különböző társadalmi szervezetek vezetői, a diplo­máciai testületek és a főváros dolgozói helyezték el a meg­emlékezés virágait a magyar hősök emlékművénél. Tegnap délben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az Ország­ház kupolacsarnokában nyúj­totta át a kitüntetettek egy csoportjának az érdemrende­ket, eredményes munkájuk el­ismeréséül. Megtalálhattuk közöttük az állami, a gazda­sági munka különböző terüle­tein dolgozókat, a fegyveres testületek számos tagját. Az Elnöki Tanács a Munka­érdemrend arany fokozatával 231,, ezüst fokozatával 613, bronz fokozatával 897 sze­mélyt tüntetett ki. A fegyve­res testületek 70 tagja Kiváló szolgálatért érdemrend kitün­tetésben részesült. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság tit­kára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Pullai Ár­pád, a Központi Bizottság tit­kára, és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Pest megye vállalatainak, intézményeinek, termelőszö­vetkezeteinek dolgozói közül számosán részesültek magas állami kitüntetésben. (A ki­tüntetettek névsorát lapunk 4. oldalán közöljük.) Este az Operaházban ün­nepi előadáson adták elő Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját. Részt vett az előadáson Sar­lós István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Győri Im­re, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, (A Pest megyei megemléke­zésekről, avatásokról lapunk 3-ik és 4-ik oldalán számo­lunk be.) Sarlós István ünnepi köszöntője Április 4-e alkalmából Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szombaton ünnepi köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban, ’ prilis negyediké előestéjén az időben A mind jobban távolodó, de a tudatunk- áA ban és érzelmeinkben elevenen élő fel- szabadulás eseményeire emlékezünk. Immár 31 év távlatából vizsgáljuk a hazánk életében döntő szerepet játszó változásokat és tekintjük a felszabadulás napját történel­münk kiemelkedő mérföldkövének. A múlt ismerete fontos föltétele a ma megértésének és a jövő tudatos tervezésének. A múlt ben­nünk él: forrása szokásainknak és a levon­ható tanulságok révén ösztönzője tetteink­nek. A magyar nép múltját évszázadokon át az a harc jellemezte, amelyet a függetlenségért, a társadalmi haladásért, nemzeti jogainkért és a szabadságért folytattak elődeink. Folya­matos volt ez a küzdelem, mert mindig él­tek hazánkban a népet tisztelő és reális cé­lokat kitűzni tudó hazafiak, ők a kor szelle­mét megértve mindig a haladó mozgalmak élére álltak. A felszabadulás előtt a legmagasabb csúcs­ra 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásá­val, az első magyar proletárdiktatúra megte­remtésével jutott a magyar nép. Az X919-es 133 nap történelmet formáló volt: megmutat­ta, miicént lehet emberi életet teremteni eb­ben az országban, s megmutatta azt is, hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi nemcsak mint ellenzéki erő állja meg a he­lyét, hanem akkor is, amikor a hatalmat gya­korolja. Ismerjük a magyar uralkodó osztályok válaszát, amit az első munkáshatalomnak 1919. augusztus elseje után adtak. Huszonöt évig terror és nyomor jellemezte a magyaror­szági életet. Mégis élt a remény az emberek­ben, hittek abban, hogy 1919 álmai egyszer megvalósulnak A második világháború leg­nehezebb napjaiban is bíztunk abban, hogy a világ első proletárállama, a Szovjetunió amikor arra lehetőség adódik, segítséget nyújt a végső fölszabadulásért vívott harchoz. A fasizmust ugyanaz a fegyvert tartó kéz zúzta szét, amely a harcok után kenyeret és szabadságot adott a mindkettőre éhes embe­reknek. A népért harcoló szovjet katona így lett a szocializmus zászlaja alatt a béke ka­tonája, a népek együttműködésének harcosa. Fölszabadultunk, és lehetőségünk adódott arra, hogy véglegesen a nép vegye kezébe a haza sorsának irányítását. Régi vágyaink a szocializmus fölépítéséről változatlanul to­vább éltek, de most már erőnk is volt ah­hoz, hogy fölépítsük és megvédjük a nép or­szágát. Megváltoztak nemzetközi körülmé­nyeink is: bebizonyosodott, hogy okos politi­kával, józan tervekkel és együttműködési szándékkal szilárd támaszra és szövetségesre találunk a hasonló módon gondolkodó és dol­gozó népekben. _j világot építettünk és építünk a ma- g I gunk és az eljövendő nemzedékek szá- 1 I mára. Emelt fővel léptünk újra a tör­ténelem színpadára, mert volt és van erőnk arra, hogy a magunkén túl más népek sorsának jobbra fordulásával is törődjünk Ma egy olyan megváltozott világban élünk, melyben a szocializmus és más haladó rend­szerek mellett még léteznek a régi társadal­mi rendszerek is, anélkül, hogy politikai és gazdasági törekvéseik váltottak volna. De változtak, pontosabban szólva korlátozódtak a lehetőségeik «áljaik megvalósítására. Ennek oka, hogy létrejött a szocializmus világrend- szere, hogy egy sor nemzet önmagát szaba­dította fel a gyarmati sorból, hogy szemünk láttán erősödnek a világ forradalmi moz­galmai. Meghatározó a szocializmus erőinek a szerepe, ezért reális a lehetősége annak, hogy kiiktassuk a történelemből a háborút, s hogy minden nemzetközi problémára tárgya­lások útján találjunk megoldást. A szocializmus építésének megkezdése, a kedvezően alakuló nemzetközi légkör, együtt­működésünk a Szovjetunió és a többi szocia­lizmust építő országgal, megalapozta a ma­gyar nép új és egyre szebb életét. Fejlő­désünk során a régi gondok helyébe a növekvő igényeknek megfelelően, új gondok léptek és lépnek. Ez így van jól, mert ez az ember mindennapi törekvéseinek és alkotó- készségének a következménye. Sikereink jelentősek, de korántsem lehe­tünk elégedettek. Jobban élünk, de még nem olyan jól, mint ahogy azt szeretnők. Minden­kinek jut a közösen megtermelt javakból, de még nem mindenkinek kielégítő mértékben. Kitárultak a tudás kapui az egész nép előtt, de még nem mindenki indult el a nagyobb tudás, a kulturáltabb élet felé vezető úton. Ha most az évfordulón erről és a jövőről szólunk, akkor ismételten ki kell jelente­nünk: az a teendőnk, hogy minden magyar állampolgár számára elérhetővé tegyük a jobb életet, s nagyobb tudást és a közügyekben való fokozottabb részvételt. Ennek a föltéte­lei adottak. A szocializmus megvalósítja a nép szilárd hatalmát, a dolgozó emberek társadalmát. Illő, hogy ki-ki ezt szem előtt tartva helyt­álljon ott, ahol dolgozik, ahol képességeinek megfelelőien szolgálhatja jelenünket és jö­vőnket. Tisztelünk és becsülünk mindenkit, aki bárhol, bármilyen hasznos munkát vé­gez. Arra törekszünk,, hogy a jó szívvel vég­zett, az örömet és elégedettséget okozó mun­ka legyen az egyén értékelésének alapvető mércéje. A jól végzett munka juttassa na­gyobb jóléthez a dolgozó embert és ösztönöz­ze arra, hogy részt kérjen és vállaljon ter­veink kidolgozásából és végrehajtásából. Fiataljainknak azok legyenek a példaképei, akik az általuk életpályául választott szakma kiválóságai. A munka az alapja az életnek. A jó politikc, ad értelmet a munkának, és lehetővé teszi, hogy a ma élő ember szívesen gondoljon a holnapra, s hogy mindig legyen mindenkinek a közösségért végzett munkával elérhető cél­ja és vágya. Ismerjük barátainknak és szövetségeseink­nek a mienkével egybehangzó terveit és ben­nünket is lelkesítenek azok a célok, Amelye­ket a kommunizmus építése érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa célul kitűzött. M indennapos tevékenységünkben, a jövő megformálásában is együtt haladunk fölszabaditóinkkal, a szovjet néppel, és biztosak vagyunk benne, hogy prog­ramjaink megvalósulása a világ minden népének a javát szolgálja. Meggyőződéssel valljuk: jó úton járunk, biztató jövő előtt állunk és így jó szívvel vál­lalhatjuk a felelősséget tetteinkért az eljö­vendő nemzedékek előtt. Hősök vére itatta e földet, ezért termése ma gazdag, népe szabad, derűs, erős, épít, országot igazgat. (Benjámin László: Április 4.) Szentendre, Szob és Lórév nyerte a megyei településfejlesztési versenyt A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága és a Pest megyei Tanács — mint isme­retes — tavaly is meghirdette a megye települései között a hagyományos községfejlesztési versenyt. A nemes vetélkedés nagymértékben hozzájárult a városok és községek vonzóbb arculatának formálásához, a mindennapi godok egy részé­nek enyhítéséhez. 1975-ben e verseny kereté­ben a megye lakossága összesen 180.5 millió forint értékű társadalmi munkát végzett, egy lakosra tehát 193 forint jut. A versenyt meghirdető Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága és a Hazafias Nép­front Pest megyei elnökségé­nek értékelése alapján a vá­rosok közötti versenyben Szentendre szerezte meg az el­ső helyet. Itt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 315 forintot tett ki. Második Gödöllő. Jutalmuk 450, illetve 350 ezer formt. A nagyközségek települést gyarapító lakossági összefogá­sában Szob került az első helyre. A váci járás nagyköz­ségében 1038 forint értékű tár­sadalmi munka jutott 1975- ben egy lakosra. Második Ve- resegyház, harmadik Nagyká- ta. Jutalmuk a helyezés sor­rendjében 350, 250, 150 ezer forint. Lóréven egy lakosra számít va 3918 forintra rúgott a ta­valyi társadalmi munka érté­ke. Ez meghozta a községei versenyében számukra az első helyet, a vele járó 200 eze forint jutalommal együtt. M-' sodik Délegyháza, harmad: Tóalmás. Fejlesztésre fordí ható jutalmuk 150, illetve 10‘ ezer forint. Az előbbieken kívül elismeréssel illette az ér­tékelő bizottság Nagykő­rös, Solymár, Dabas, Ecser, valamint Mikebuda, Dánszentmiklós, Szada, Szigetcsép és Vácrátót la­kosságának áldozatkész munkáját, s úgy határoztak, hogy 1976-r- ismét meghirdeti a városo: nagyközségek, községek közö ti településfejlesztést segí- társadalmi versenyt, s a leg jobbak jutalmazására, szem ben a most szétosztott kétmi! lióval, jövőre hárommillió fo rintot fordítanak, s az első he lyezetteket vándorzászlóval i' kitüntetik. A vándarzászló' végleg az a település nyeri el. amelyik a tervidőszakban há­romszor ér el első helyezést. A IV. ötéves tervidőszak alatt négyszer lett első Solymár, há­romszor: Szentendre, Veres­egyház, Tóalmás, Szigetszent - mártom 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom