Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

1976. Április i., csütörtök miiem W t/ttlfflP A parlagföldek hasznosításáért A jövőben szigorúan megkö­vetelik a termőföldek rendelte­tésszerű hasznosítását — amint arról az MTI munka­társát tájékoztatták a MÉM Országos Földügyi és Térképé­szeti Hivatalában — összefüg­gésében azzal, hogy a tapasz­talatok szerint az utóbbi évek­ben meglehetősen sok termő­föld megműveletlenül, parla­gon maradt. Ezeknek a földek­nek egy része a nagyüzemek kezelésében, más része az ál­lampolgárok tulajdonában és használatában van. A mezőgazdasági rendelte­tésű földek maradéktalan hasznosítása érdekében a hi­vatal illetékesei hangsúlyoz­ták: a következő időszakban a korábbiaknál szervezettebb és hatékonyabb intézkedéseket tesznek. A jövőben nem lehet lemon­dani azoknak a földeknek a hasznosításáról sem, amelyek kedvezőtlen természeti, üzemi vagy közgazdasági adottságok miatt maradtak eddig műve­letlenül. Egyebek között az ar­ra illetékes szakigazgatási szer­vek és a földhivatalok együt­tesen tesznek majd megfelelő intézkedéseket annak érdeké­ben, hogy a földhasználók eze­ken a területeken az adottsá­gokhoz legjobban igazodó mű­velési ág megválasztásával, a terület megfelelő rendezésével teremtsék meg a gazdaságos hasznosítás feltételeit. Az arra illetékes szervek a jövőben gondos határszemléket tarta­nak majd és következetesen alkalmazzák a jogszabályok­ban előírt szankciókat. Jól teleltek az ősziek, fagykár a szőlőben Megkezdődtek a tavaszi munkák a nagykő től Kossuth Tsz-ben Tavaszváró hangulatban ta­láltuk néhány nappal ezelőtt Csányi Józsefet, a nagykátai Kossuth Tsz elnökhelyettesét. Türelmetlenül nézett ki az ab­lakon, s a határjárás szabad­ságához szokott ember nyug­talanságával lapozgatta a ter­veket. Start — szemle előtt — Nagyon vártuk már a jó időt — mondta —, hogy el­indíthassuk a gépeket. Ugrás­ra készen állnak a színben. Valamennyit kijavítottuk, áp­rilis másodikára tervezzük a műszaki szemlét. Természete­sen addig sem tétlenkedünk. 117 hektáron vetjük a somkó- rót, 10 hektáron a sárgarépát. A napraforgó és a kukorica alá szórjuk az alapműtrágyát, a többi táblán simítózunk. Van két Steyr-Dutra traktorunk, egy DT—75-ös és 14 MTZ— 50-es. — Elégedettek-e a vetőmag- ellátással? — Igen. Minden vetőmag időben megérkezett. Az idén nagyon kitett magáért á Vető­magtermeltető Vállalat, de ta­lán mi is hozzájárultunk az­zal, hogy nem vártunk a meg­rendeléssel. Szerződéssel lekötve — Hogy telelt az őszi vetés? — Annak ellenére, hogy na­gyon szeszélyes volt a tél vé­ge, remélem, most már nyu­Fejős Menyhért traktoros és Lengyel Antal gépkezelő feltölti a tartályokat. Most kezdik a 10 hektár sárgarépa vetését. Bozsán Péter felvétele Takarékos érdiek Megháromszorozódott a betétállomány árutermelést szolgáló mezőgaz. dasági hiteleket soron kívül folyósítják. Az elmúlt öt év alatt 7 gép­kocsit nyertek betéteseik. Eb­ben az időszakban a bankiro- da-hálózatot csaknem teljesen félújították. Űj kirendeltségi üzletház épült Tárnokon, Érd- parkvárosban és Sóskúton, Ér­den pedig központi üzletház. Saját pénzügyi forrásból te­remtették elő a szükséges 3 millió forintot. Ezzel nemcsak az ügyfélforgalmat tették ké­nyelmesebbé, hanem saját dől. gozóik munkakörülményeit is. Az ország legnépesebb — mintegy 14 ezer tagot nyil­vántartó takarékszövetkezete az érdi. Béres László igazgató- sági elnök elmondotta, hogy öt évvel ezelőtt még csak 21,8 millió forint a betétállomá­nyuk, tavaly év végén pedig már 64,5 millió. Az idén további 8 millió fo­rint növekedést terveznek. Ha ez megvalósul, akkor mintegy 3 millió forintot fizethetnek kamattérítésként a betétesek­nek. Tagjait pedig 19 millió forint kölcsönnel támogathat­ja az év folyamán. A háztáji godtan beszélhetünk róla múlt időben, szépek a vetéseink. Ha­marosan elkezdjük ezeken a táblákon is a tavaszi munká­kat. Van két hektár búzánk, 231 hektár rozsunk és 88 hek­tár őszi árpánk. Január végén, február elején befejeztük a fej­trágyázást, és szerencsére ez­után jött a hó, megvédte a ve­tést a mínusz 15 fokos fagy­tól. — Mit termelnek az idén és milyen termésre számítanak? — A 347 hektár kukoricából 108-on kétszakaszos hibrid ve­tőmagot termelünk a Marton- vásári Kutató Intézetnek. Eb­ből 12 mázsára számítunk hek­táronként, a többin 45 mázsát várunk. Vetünk 49 hektár ta­karmánycirkot is, remélem, megadja a 40 mázsát. Napra­forgóból hektáronként 18—20 mázsás átlagot terveztünk 150 hektárra. Lesz még 97 hektár köles, ebből 15 mázsa átlagter­mést várunk, 20 hektáron dinnyét és sárgarépát terme­lünk a lakosság zöldségellátá­sának segítésére. Az egész ter­mést átadjuk a MÉK-nek. Szer­ződést kötöttünk a Vetőmag­termeltető Vállalattal; 146 hektáron lucemamagot ter­mesztünk. .Másfél mázsa ma­got remélünk hektáronként. A következő évekre — A szőlőt nem tudták megvédeni a fagytól. Ebben mekkora kár keletkezett? — Szálvesszős rendszerű mű­velést folytatunk 52 hektáron. A nyitás nagy része kész, most metszik. Hét férfi és 8 nő. Ta­lán meglepő ez az arány, de a 185 tagunk közül mindössze 25 dolgozik a növénytermesz­tésben, a szőlőmetszéshez pe­dig nagy szakértelem kell. Sajnos, a rügyek 70—80 száza­léka elfagyott, vissza kell met­szeni a tőkéket. Ez nemcsak nagyobb fizikai igénybevételt jelent, hanem tetemes termés- kiesést is okoz, nem beszélve arrról, mennyire megnehezíti a növényvédelmi munkákat. De ha most ezt gondosan elvé­gezzük, a következő évek jó termését alapozzuk meg vele. T. Ágoston László Hasznosítják a tanultakat Eredményes ifjúságpolitika a papírgyárban A Szentendrei Papírgyárban nemrégiben értékelték az el­múlt évi ifjúságpolitikai fel­adatok végrehajtását, az elért eredményeket. Azért is fontos feladatuk volt ez a vállalat vezetőinek, mert 548 dolgozó­juk fele 30 éven aluli fiatal. Felmérték a fiatalok iskolai végzettségét, örömmel állapí­tották meg, hogy a nyolc álta­lánost 171, a középiskolát 23 fiatal végezte el, s csupán 21 fő nem járta ki a nyolc osz­tályt. Közülük is jó néhányan beiratkoztak már a dolgozók általános iskolájába. Az elmúlt tanévben a korábbinál többen vettek részt szakmunkás to­vábbképző tanfolyamon. Há­rom fiatal szerzett üzemmér­nöki diplomát. A tanulásnak, a továbbkép­zésnek akkor van értelme, ha a gyakorlati munka során hasznosítani tudják a szerzett Ismereteket. Ez elsősorban az FMKT-mozgalomban hozott kézzelfogható eredményeket. A papírgyári fiatal műszakiak — közgazdászok is bekapcsolód­tak az országos versenybe, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel: az ágazati ver­senyen csapatuk harmadik he­lyezést ért el, s a döntőben, a győztesként kikerülő papíripar közös csapatában közülük is részt vett egy fiatal, aki a Kiváló Ifjú Mérnök kitüntetés arany fokozatát érdemelte ki. A vetélkedőre küldött pálya­munkát az értékelő bizottság maximális pontszámmal ju­talmazta. Jó kezdeményezésük az is, hogy az újonnan belépő fiata­lokat az első naptól segítik a KISZ-esek, a szocialista bri­gádok. Figyelemmel kisérik munkájukat, s ez nagymér­tékben megkönnyíti gyors be­illeszkedésüket, a jó munka­helyi légkör kialakítását. A fiatalokat fokozott mér­tékben bevonják a társadalmi szervak munkájába, a válasz­tások során hat fiatal került a pártvezetőségbe, s kettő a szakszervezeti bizottság mun­kájában vesz részt. Részt vesz­nek Szentendre társadalmi éle­tében is: a városi KlSZ-bizott- ságban négyen, a várospoliti­kai képzési bizottságban ket­ten. s ugyancsak ketten ta­nácstagként tevékenykednek. A megbecsülés sem marad el: az elmúlt esztendőben a gyár fiataljai közül kilencen kap­tak Kiváló dolgozó kitüntetést, egy fiatal a Könnyűipar kiváló dolgozója lett. S. Zs. Virágkötődés Akperollal A peremartoni Vegyipari Vállalatnál megkezdték az Akperol kísérleti gyártását. Segítségével biztonságosabbá tehetik a virágok kötődését, ezáltal az egyenletes termés­hozamot. A kísérleti táblák ta­pasztalatai szerint 15—20 szá­zalékkal növeli a termést a szőlőiknél, különösen azoknál a fajtáknál, amelyek valóság­gal lerúgják magukról a vi­rágport, így például a kék­nyelűnél, vagy a rajnai riz- lingnél. A kísérleti gyártás so­rán 10 tonnát állítanak elő az értékes anyagból, s ez már elegendő 100 hektáros nagy­üzemi kipróbálásra A pere- martoni Vegyipari Vállalat 1980-ig berendezkedik évi 200 tonna Akperol gyártására, s ezzel már több mint 20 000 hektáron lehet biztonságossá tenni a virágkötődést. u Minden értelmes cselekedet annyit ve­szít súlyából, ameny- nyi a leszálló lég­nyomás áltál kiszorí­tott józan ész súlya — állapítottam meg a reggeli időjárás tü­zetes elemzése után. A buszon kilyukasz­tottam az újraoltási igazolvány otnat, a portán homlokon csókoltam a kapubál­ványt és Matildkát, aki három napja lé­pett be műintéze­tünkbe. Matildkának hu­száros bajuszkája van, s megfelelő tá­jékozottsága az ügy­intézést illetően: fel­vétele után azonnal felismerte melyik az íróasztal fiókos olda­la, s ott foglalt he­lyet. Savnyának, aki fancsali képpel néz­te már napok óta Matildka ügybuzgal­mát, tulajdonképpen ezt kellett volna mondanom: nézd, Ja­ni, majd belejön ez a lány, légy hozzá türe­lemmel. Ehelyett: — Te, Jani! Ne­hogy valami problé­ma legyen közietek, azért szólok, ha vala­mit közölni akarsz Matilddal, jó ha tu­dod: egy kicsit na­gyothall. De szé- gyenli. Női érzékeny­ség. Ne említsd neki, térj felette napirend­re, aztán ha beszélsz vele, akkor hangosan, de tapintatosan.., Leszálló légáramlat Magyar Nyelv Értelmező Szótára: Április bo­londja: április elsején becsapott, megtréfáit em­ber. — Haverom vagy — így Savnya. Aztán jött a Ma­tildka eligazítása. Azt illett volna monda­nom neki, hogy csak bátran kislány, megy ez mint a karikacsa­pás, de valahogy mellbelökött április elseje varázsa. így aztán: — Matildka, drága! Közölnöm kell magá­val valamit, de köz­tünk maradjon. Rámnyitotta jövőt fürkésző szemeit: — Ó. kartársam, megtisztel... — Jobb, ha időben megtudja, a Savnya kartárs egy kicsit nagyot hall. Es szé- gyenli. Sose említse neki, térjen felette napirendre. Aztán ha valami akad maguk között, akkor hango­san, artikulálva, in­kább mindent kétszer megismételve, de ta­pintatosan beszéljen vele... Később visszamen­tem az előkészítőbe, hogy megmondjam Matildkának, állj az egész, de már folyt közöttük a dialógus. Alaposan nekipirul­tak. Visszavonulóban hallottam, hogy pár­beszédük hangfrek- venciális kölcsönös mutatóit tisztázták valahogy így: — Már ne hara­gudjon, Matildka, de velem ne kiabáljon, nem vagyok süket!­Mire Matildka: — Talán én vagyok süket? Szólnom kellett volna, hogy hülyeség az egész, de a pilla­nat erre már nem volt alkalmas. Este összefutottam Janival az Alpár ut­cai feltételes megál­lóban. Ö kezdte: — Te Géza! Engem valaki csúnyán átdo­bott ... — Nocsak ... — Képzeld — da­rálta — valaki azt mondta nekem, hogy ez a Matild nagyot hall és erre hiú és legyek vele tapinta­tos, hogy úgy mond­jam neki, ne érezze, de mégis hallja ... Neki meg azt mond­ták, hogy én vagyok a süket és legyen ve­lem tapintatos, hogy úgy mondja nekem, ne érezzem, de mégis halljam, mert hiú va­gyok a fülemre... Meg kellett volna mondanom neki, de ehelyett: — Te, Jani! Ez ne­kem magas. Próbáld még egyszer, mert nem értem... — Mit nem értesz te ebből?' Arról van szó, hogy a Matildka azt mondta nekem, hogy ö egy süket és ezért kiabálni fog ve­lem, mert én egy ér­zékeny vagyok és én azt fogom hinni, hogy ö nagyot hall, de nem azt érzi, amit én... Biztonság okáért a kijárat irányába lép­tem, s onnan szól­tam: — Te, Jani! Velem ne kiabálj, nem va­gyok süket... Akkor már egy kis rémület volt az ar­cán: — Géza! Csak nincs velem valami baj? ... Akkor kellett vol­na megmondanom neki, hogy ... de a leszálló légáramlat ugyancsak nyomta a dobhártyáinkat. Vi­gaszul rendeltem még egy kört, hogy a mérleg nyelve visz- szabillenjen mind­kettőnkben. Baktattam felfelé a lépcsőházban. Az egyik nyitott?előszo­baajtón a serpenyős- rostélyos illatával együtt akkor gomoly- gott kifelé a másnapi prognózis: — Derült, napos időre számíthatunk... Éppen itt az ideje. Bcnkő Károly gy kell nekem, mint a levegő — ezt mondjuk és így is van és ebben rej­lik minden örömünk és minden szo­morúságunk és keserű mosolyunk és sejhaj, a végzetünk. Nézzük csak magamat! Kezdetben csecsemő voltam és az életké­pességemet az döntötte el, hogy lélegzem-e. Fájdalmas volt, bőgtem, de sikerült. Azután, hosszú ideig még mindig ordítottam, nyüszí­tettem, oáztam, de jusztis lélegeztem és en­nélfogva életképesnek bizonyultam, persze csak feltételesen, mint a többiek. Amiből máris levonható két tanulság. Az egyik, hogy a lélegzet az életrevalóság jele, a másik, hogy bömbölve kívánni keli, különben nem. megy a megszerzése. Aztán gyermek lettem és továbbra sem restelltem bőgni, mert úgy kellett nekem például egy papírmaséból készült baromfi- udvar, libákkal, kacsákkal, tehenekkel, mint a lélegzet. De bizony én azt sokáig meg nem kaptam, mígnem érkezett egy jómódú nagy­bácsim, aki elvitt egy játék'kereskedésbe és akart ott nekem venni, na mit? Egy három­kerekű játékbiciklit, ami akkor még údonság is volt, és fényes és drága. De én csak a ba­romfiudvarért bőgtem, ő megvette olcsón, én fellélegeztem, három napig játszottam vele, aztán egy libának kitört a lába és elvesztet­tem a kedvem az egésztől. Utóbb két évig bánkódtam, hogy nem a biciklit választot­tam, ott rontottam el először az életemet én, úgy kellett volna, mint a lélegzet, de nem kaptam meg... Ismét; figyelembe ajánlom a következő tanulságokat. Az ember valamiket megkíván és ha nem kapja meg, rájön, a bő- gés nem mindig használ. Ha megkapja, fél- lélegzik, mély tüdővel. Aztán rájön, hogy nem az a lélegzet kellett neki, tulajdonkép­pen. felcserélhető a dolog, sőt fel is kelj cse­rélni. Tetszik tudni, mikor voltam, okos? Amikor azt mondottam: vegyél nekem va­lamit, mesélj nekem valamit. És most álljunk meg egy pillanatra. Ak­kor meg mért kell az a „valami”, mint a lé­legzet? Újra mondom: az általános életre­valóság konkrét bizonyítékaként. Birtoko­lom, tehát vágyók. Ugorjunk egyet. Fiatalemberként egy nő, egy szerető nő kellett, úgy, mint a lélegzet nekem. Akkoriban már nem bőgtem, leg­alábbis nem nyíltan, de a görcs az megvolt, hol összeszorított öklömmel vertem az asz­talt, hol kínomban ötszázszor kinyomtam a súlyzót, kellett, kellett, kellett és képzeljék, éppen ő, egybizonyts lány. Aztán belélegez­tem őt és rájöttem, hogy tulajdonképpen felcserélhető. Az egyik következtetés im­máron adott is: légzés-ügyben az ember nem tanul, újra meg újra felfedezi a régi is­mérveket és mindig meglepődik, hogyhát erre is igaz?! De talán még fontosabbnak bizonyult, hogy közös légzésünk ápolása mennyi éberséget, ideget, fáradságot köve­telt meg. Annyit, hogy lassan már az sem volt nyilvánvaló: a saját életemet élem-e, vagy másét? Mert közben már munkám is volt, ami egyáltalán nem kellett úgy, mint a lélegzet, de a társadalmi játékszabályok GOMBŐ PÁLt ...ZET Lélegzet^ szerint nélküle nem lehetett még élelemre sem pénzt szerezni, ami bizonyos időközön­ként úgy kell, mint a léleg.. „ nem, mint az ennivaló. Energiámat viszont fogyasztotta a nő, mígnem rájöttem, hogy van lélegzet, amely kevésbé kell, mint az ennivaló, s ez mindjárt újabb tanulság. Mindkét oldalá­val: azzal, hogy a lélegzet energiát fo­gyaszt és azzal is, hogy nemcsak lélegzet kell. Lehet, hogy itt bizonyos fokig bonyolulttá vált a beszámolóm, de tessék elhinni, a való­ság tette azzá, és még inkább tessék tudo­másul venni: a lényeg egyszerű maradt. Mert valami, ami életrevalóságom bizonyí­téka, mindig úgy kellett, mint a lélegzet, a munkában is a siker, a lakás is, a gyerek is, meg minden, ami úgy általában Önöknek is kell. Most pedig összegeződnek a dolgok. Mi­után a mai embernek az autó is úgy kell, mint lélegzet, már nagyonis sokféle léleg­zetem van. Hogy egyebet ne mondjak: dol­gozom, családom van, emberi kapcsolataim vannak, lakásom van, autóm van. Mindez, mint tudjuk, olyasmikkel jár, hogy ezt kell tennem, azt kell tennem, odafigyelnem, ügyelnem, vigasztalnom, orvoshoz vinnem, szerelőt hívnom, csekkeket befizetnem, ügyel­nem saját lélegzeteimre, sőt mások lélegze­teire. De maradjunk az autónál egy per­cig. Annak a szerviz úgy kell, mint a léleg­zet. A szerviznek viszont a borravaló kell úgy mint a lélegzet, ami persze nem men­tesít attól, hogy ide-oda szaladgáljak, hogy a belőlem lélegző szerviz ne rontson el ugyan­annyit, mint amennyi megjavít, hogy újra menjek, mert lélegeznie neki is ütemesen kell. És most... Most jön a sors fintora. A dolgok ellenté­tükbe csapnak át. Tetszik tudni, mi törté­nik? Megmondom. A sokféle lélegzet ápo­lása közben kifogy valódi lélegzetem. Egyre nehezebben megy. Görcsösen nyelve. A sze­mem kidülled, a lábam remegve lépdel, a vérnyomásom nő, sőt nőttön nő. Ezért per­sze a felnőtt ember nem bömböl, csendesen begörcsöl és tűr. Életreváló csecsemő me­netel az élete ellen, mert mindent meg akar tartan», ami úgy kell neki, mint a lélegzet, minek folytán kifogy a szusz. Ilyehkor a józan ész azt mondja: ej, nem is kell min­den olyan nagyon. Igenám, persze, az autó talán nem is kell úgy, mint a lélegzet, a fes­tés sem... de kedves józan ész, vigyük vég­hez a gondolatmenetet, végül akkor— a lé­legzet sem kell már úgy, mint a lélegzet. ... Azt adtam alcímnek: Rólad is szólok. Nyilván. De Neked is szólok. Ha tudsz ki­utat, adj tanácsot. Ügy kéne nekem, mint a lélegzet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom