Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-29 / 101. szám

%Mdav 1976. ÁPRILIS 29., CSÜTÖRTÖK Megyei kiállítótermekben Műalkotások iskolában, tsz ben, klubban Nagykőrösi keramikus Ráckevén - Örkényi ünnep Vándorkiállítás a budai járásban A ráckevei Ady Gimnázium aulájában ma, csütörtökön nyí­lik meg az intézet és az Ár­pád Múzeum közös rendezé­sében Molnár Elek keramikus­művész tárlata, melyet május 10-ig tekinthetnek meg az ér­deklődők. A kiállítást Fegyó János múzeumigazgató ren­dezte. Molnár Elek iparművésze­tünk egyedi esete. Édesapja nagykőrösi ácsmester volt. Tő­le tanulta az első mesterfogá­sokat. Kitüntetéses diplomát szerzett az Iparművészeti Is­kolán 1939-ben, Herenden és az itáliai Faenzában is éve­kig dolgozott, műveit bemu­tatták Párizsban, New York­ban. Közege az ipari iparmű­vészet, hiszen a Képzőművé­szeti Alap Kivitelező Vállala­tának részlegvezetőjeként két évtizedig irányította a majo­lika és terrakotta rekonst­rukciós munkálatokat. Része van abban, hogy az Operaház, a városligeti Vajdahunyad vá­ra, a Földtani Intézet homlok­zata megújult. Életművének problémája, hogy tehetsége szobrászi ere­jű, nem elégítette ki soha iga­zán a megrongálódott épüle­tek restaurálása. Ennek a bel­ső türelmetlenségnek köszön­heti; hogy kettős életet élt, ket­tős eredményt ért el — ket­tős helytállással. Tulajdonkép­pen az időt kijátszva készítet­te bronzba öntött Arany Já- nos-dombormüvét, nagykőrösi megbízás alapján, a Toldi plasztikai illusztrációját ko­rongolt elemekkel. Hallatlan energia él benne. Energia, tudás, ízlés. E hár­mas erő közreműködésével jött létre évtizedek elmélyült mű­vészi munkájával ez a szám­talan szobrászi értékű kerá­mia, figurális kompozíció, maszk, állatplasztika. Anyaga a mázas samott, majolika, ter­rakotta, de az ősi technikát saját kísérleteivel bővíti. Kép­zeled és munkabírás párhuza­mával alakította ki sajátos ké­pi eszközeit. Minden műve új változat, nem tűri a szok­ványt. Fésülködö asszony-áriak szögletes harmóniája a kubiz- mus tanulságait használja fel önmaga számára — Olvasó­jában hasonlóan érvel. Sarka­latosán ellentétes formairányú, de ugyanolyan intenzitású sok természetelvű állatszobra. Egyik kiemelkedő műve a Család. A harmonikus szer­kesztés a szimmetriára és az egységes hatást keltő irányel­lentétekre épül, jól megfigyel­hető a szoboregyüttes függőle­ges és vízszintes rendje, a va­lóságelemek korszerű értelme­zése. Elvonatkoztatásai követ­hetők, mert szigorúi mérlege­lés, anyagbiztonság, formaér­zék készíti elő. Ertékrejtő csend Bár számtalan csoportos ki­állításon vett részt Frankfurt­ban, Kalocsán, Budapesten, Cegléden — önálló tárlata Nagykőrösön nyílt először, melyet követett a jászberényi bemutatkozás. Csöndje csöndet termett, alig hallottunk róla, pedig, mint kerámikus, igaz hi­vatással vezette, irányította 23 esztendeig a nagykőrösi szob­rászjelöltek körét. Értékrejtő magatartását szerénysége okozta. Az igazi minőség azon­ban előbb-utóbb napvilágra kerül. Molnár Elek hatvanéves. Soha nem láttam ilyen bol­dognak, derűsnek, mint most. Örömmel újságolta: nyugdíjba megy, ami az ő esetében azt jelenti, hogy minden idejét a szobrászatnak szentelheti. A széppé varázsolt homlokzatok mestere befejezi ezt a társa­dalmi szolgálatot, hogy mara­déktalanul megszülethessen, ami körülményei következté­ben eddig elnapolódott: a kép­zőművész. A honismeret állandó otthona Örkényben, az idei kulturá­lis hetet a Nagy István-cso- port kiállításával nyitották Molnár Elek: Fésülködö meg a művelődési ház most felavatott új részében. Ezúttal főleg Nádasdy János, Bányász Béla, Őrei József, Ünyi István, Heiling György képei és Sze­mük György szobrai arattak sikert. Örvendetes tény, hogy az Örkényiek lelkesedése szín­vonalas honismereti állandó kiállítást produkált. A csép- hadarók, gerebenek, szakaj­tók és szénaforgatók a múlt tárgyi emlékeit összegezik, me­lyet Rogosz János vezetésével ifjú gyűjtők rendeztek állan­dó tárlattá Boross Endre, a művelődési ház igazgatója se­gítségével. A színvonalas ki­állítást dr. Lehoczki Ferenc nyitotta meg Füzessy István, a járási hivatal és népes kö­zönség jelenlétében, csak az Örkényi vezetők hiányoztak. Bemutatkozik a képzőművészkor Megyénk több helyén is ér­ződik a kulturális rendezvé­nyek tavaszi lendülete. Abony- ban május 10-ig látható a Hei­ling György festőművész ve­zette képzőművészeti kör ki­állítása, ahol saját alkotásain kívül a nagyon tehetséges Barnóth Zoltán linóit, továb­bá Csernák István, Csik Zsolt, Horváth Zsuzsa, Kovács Ist­ván, Magyar Imre, Nagy Gab­riella, Tóth Mária, Tóth Ti­bor és Varga Klára műveit, alkotásait szemlélhetik meg az érdeklődők. A pezsgésre jellemző, hogy megnyílt a gödi amatőr festők kiállítása is az Ady-klubban. Figyelemre méltó kezdemé­nyezést figyelhetünk meg a budai járásban. A toki Egyet­értés Tsz művelődési háza vándorkiállítások formájában Hincz Gyula és Kondor Béla kimagasló értékű grafikáit utaztatja. Az útirány Perbál, Zsámbék. Jelenleg a toki tsz- majorban Kondor rajzai látha­tók, a telki Idub'könyvtárban Hincz Gyula alkotásait mu­tatták be. Az a lelkesítő, hogy a művelődési szervek gondos­sága üzemi dolgozókhoz jut­tatja el a képzőművészet mes­terműveit. Nem valamit, ha­nem a legjobbat. A toki Pe tőfi emlékkönyvtárban egyéb­ként május 1-ig Kuchia Nán­dor ígéretes fotóit láthatjuk, melyeket a paraszti- élet nép rajzi témájából gyűjtött, szer kesztett. Losonci Miklós Vándor Sándor-fcsztivál Budapesten, Szolnokon és Veszprémben szerdán este vet­te kezdetét az országos Vándor Sándor munkás- és ifjúmun­kás énekkari fesztivál. Az ese­ménysorozatot — amelyen ran­gos hazai amatőr kórusok sok­ezer dalosa, és hét szocialista országból érkezett külföldi kó­rus vesz részt — a Sportcsar­nokban Garamvölgyi József kulturális miniszterheiyettés nyitotta meg. Szolnokon az ünnepi díszbe öltöztetett tiszaligeti sportcsar­nokból közvetítette a televízió a fesztiváL helyi nyitányát. A kétnapos seregszemlén 21 kó rus és- népdaléneklő együttes lép fel. Veszprémben a Vegy­ipar f Egyetem aulája szolgált a dalos tömegdemonstráció színhelyéül. HETI FILMJEGYZET Két pont között a legrövidebb görbe A két pont között... egyik jelenete. Gyermekeknek készült film — de egyáltalán nemcsak ne­kik szól. Ez lehet erény, le­het hiba. Révész György új alkotása — amelyet Szántó Tibor közismert regényéből, A Denevér-kastély című könyv­ből, vagy legalábbis annak alapján írt és rendezett — erényből is, hibákból is felso­rakoztat néhányat. Köztudott, milyen hiány­cikk a jó ifjúsági film. Egy igazán szórakoztató, tanulsá­gos, az életkori sajátosságokat is figyelembe vevő ilyen fil­met megcsinálni semmivel sem igénytelenebb feladat, mint bármely más filmalko­tást. Kivételesen nagy pedagó­giai érzéknek kell párosulnia a filmművész képességeivel ahhoz, hogy iíyen alkotás szü­lessen. Azt hiszem, azért is van oly kevés igazán jó gyer­mekfilm, mert kevés az ilyen adottságú rendező. Ha viszont olyan „gyerek­film” készül, amely mondani­valójában inkább a felnőttek­re gondol, s az ifjúsági jelző csak fedőnév, gyakran az egy­másba játszó motívumok köz­ti zavar '‘miatt keletkező tisz­tázatlanság lesz az oka a méi'sékelt sikernek. Révész György filmje úgy akar a gyerekekhez szólni, hogy a felnőtteknek is van mondanivalója. Ez kétségtele­nül erénye a hosszúra sike­rült című filmnek. Csóka Marci, Fülöp Dénes, Szeder Pisti, Erzsi és társaik történe­tének vonalához ugyanis egy másik szál kapcsolódik: a fel­nőttek világáé. Akik közt ott van a félnótásnak tartott fa­lusi kovács, akit eszelős víz­fúrásai miatt Vízkovácsnak csúfolnak, ott van a híres fes­tő, Igali, s ott vannak a szü­lők, akik — mellesleg — a falusi tehetős „pógárok” élet­formáját élik, míg gyerekeik már egy egészen más világ­ban nőnek fel. E két világ — és világkép — összeütközésé­nek is tanúi vagyunk a film­ben, és ez igen érdekes lehet­ne, ha elsősorban a felnőttek­nek szól is. De végül ez a vo­nal nem erősödik meg, s így bizonyos mértékig kettéválik a film egy a gyerekeknek szó­ló, s egy a felnőttek számára érdekes résszé, amelyek ugyan időnként egymásba ját­szanak, de nem szervülnek. A film maga tulajdonkép­pen egy vakáció, s egy gyer­mekes lendülettel megkezdett kisvasú t-újjáépítés története. Ebbe a keretbe épül bele több epizód, s így lesz végül is a film a fiatalok számára is szórakoztató. Sőt — mint Sze­der Pisti halálos és Marci sú­lyos balesetének epizódja kap­csán is — helyenként tanulsá­gos. Szécsényi Ferenc operatőri munkája igen erős hangulat- és légkörteremtő erejű. Kitű­nőek a gyerekszereplők, első- . sorban a Marcit játszó Osz- tenbauer Ferenc, és a kis Er­zsit megszemélyesítő Gadó Eszter. T. I. Amerikai éjszaka Francois Truffaut az élő film klasszikusa. Üj és régi alkotásai — közöttük a szeré­nyebbek is — forrás- és ta- nulmányértékűek. A celluloid­szalag nagy varázslója költé­szetté tette meg a filmet, a jó költemény pedig minden időben lélekmozdító. Truffaut Amerikai éjszaka című műve nálunk most ke­rült bemutatásra. Híre már jóval előbb megérkezett, vol­tak akik a művész stagnálása­ként értékelték ezt a külön­leges meséjű filmet. A híres francia rendező így nyilatkozott munkájáról: Fil­mem témája egy film forga­tása az első perctől a stáb összecsomagolásáig. Két tör­ténetből áll a film; öt színész és néhány technikus szemé­lyes története a film forgatá­sa alatt, a másik szál cselek­ménye a forgatott filmbeli történet: egy frissen nősült angol fiatalember elviszi ifjú angol feleségét a Cote d’Azur­Holnap nyílik a második A szentendreiek első kollektív kiállítása Április 30-án, holnap délután 3 órakor a Magyar Nemzeti Galériában Szentendrei művészet 1976 címmel a Nemzeti Galéria és a Pest megyei Múzeumok Igazga­tóságának rendezésében nyílik meg a Duna-parti város művészeinek második kollektív kiállítása. Megnyitót dr. Aradi Nóra művészettörténész, egyetemi tanár mond. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi cikket, amely a szentendrei művészek első kollektív bemutatkozásának körülményeit ismerteti. Fiatalon, tele tettvággyal, lelkesedéssel, világot mozgató akarással. 1951-ben — 26 éves fejjel — kerestem a rést, ame­lyen át valahogy a művészet berkeibe hivatalosan is bejut­hatok. Már azzal leszámoltam, hogy a főiskolára bekerülhes­sek. A Goldberger Textilgyár műtermében maszatoltam a festéket a papírra, tisztes fi­zetségért. Nagyapámmal, a nyugijas öreg színésszel él­tem egy tető alatt Szentend­rén. A festők két nagy, szerve­zetlen, amorf táborba tartoz­tak. Először is ott voltak a régiek, Ónodi Béla, ki a mű­vésztelep alakítása óta télen- nyáron ott lakott, Perrey Per­ron Fedor, ki itt halt meg a negyvenes évek végén, Bánáti Sverák József, mint rajztanár, és a nyugdíjasán ott élő, fes- tegető Apáti Abrakovics Béla, aztán ide menekült Czóbel Béla és felesége, Modok Má­ria, no meg az évtizedek óta Szentendre-honos Szamosi Soós, a szobrászművész. Ezen­kívül itt volt a Művésztelep- j re betelepült festők csapata. | Voltak úgy vagy tizenöt-hú- szán, s hozzájuk csapódott még I egy-két velük szimpatizáló, nyaranta itt üdülő festőnő, festő és irodalmár is. Száz nyelven beszélt ez a korra, szemre, elkötelezettség­re, tehetségre, tudásra, képes­ségre, szándékra más és más művész. Hat évvel voltunk ekkor túl a háború bénító évein. S én azon motosztattam az agyam, hogy ha már van mú­zeum, miért ne rendezhetnénk a szentendrei festők képeiből kiállítást? Ki rendezné? — kérdezte Soproni Sándor mú­zeumigazgató. — Hát én, öre­gem. És te, ha akarod. Aztán hozzákezdtünk a terv előkészítéséhez. Először is nem volt pénz. De vásárló sem. A festőket vi­szont mi lelkesítse, ha nem tudnak eladni képeket? — Nézd, Jenő — mondta az igazgató —, én ezt mind tudom. De azért megcsinálom. A katalógust rotaprinten le­nyomatjuk a múzeumok köz­pontjában, és megfestek né­hány plakátot az utcára. Apáti Bélának, barátomnak és fegyvertársamnak vittem el először a hírt a kiállítással kap­csolatban. S úgy határoztunk, hogy Bánovszky Miklóssal be­szélünk először, hogy tudjuk, hányadán is állunk a művész­telepiekkel. Bánovszky szíves, lelkes kiállításpárti volt. Sze­rinte, ha Czóbel a kiállítás ügye mellé áll, nagyjából si­kerül is megvalósítani tervün­ket. Apátival föllátogattunk hát Czóbel Bélához, ki első Kossuth-díjas festőnk volt. Szí­vesen fogadott, s megígérte, hogy rajta nem múlik, ad ké­pet a kiállításhoz. Bánovszky később meghozta az üzenetet Apátihoz, hogy az egyik délután menjek ki a Mű­vésztelepre, mint a város és a múzeumok képviselője, s győzzem meg a festőket, hogy vegyenek részt egy közös szentendrei tárlaton. Szépen felöltöztem — sötét­kék nyári ballon öltönyben, fehér ing, fehér zsebkendő a szivarzsebben és nyakkendő- sen — zsúrfiúi fegyverzetben mentem ki a Művésztelepre Béla bácsival. Miklós elénk jött és bevezetett Deli Tóni tágasabb műteremszobájába. Nyolcan-tízen lehettünk. Be­mutatkoztam, és elmondtam, hogy kiállítást szeretnénk csi­nálni a múzeumban a szent­endrei festők munkáiból, és augusztus 20-án ünnepélyes megnyitót tartanánk. A művészek bizonytalan­kodva és óvatosan fogadtak, Diener Dénes, Perlott Csaba a kiállítás mellett szavazott. Az ellenzők, főleg Főnyi Géza, Barcsay Jenő, Kmettyné és Mihálcz voltak. Ideges, rövid mondatokban utasították el a közös tárlat tervét. Különben ki maga és ki küldte magát? — kérdezte az ellenzők csoportja. Megmond­hattam volna-e nekik az iga­zat? Hogy .én találtam ki az egész kiállítást, hogy önök kö­zött lehessek, és önökkel együtt kiállíthassak,. és így majd re­mélem, talán egyszercsak én is festő leszek? A napsütötte kertben kisebb csoportokba verődve beszélget­tünk. Apáti Bélának akkor Barcsay már barátságosabb hangon említette: — Még beszélni kell erről a kiállításról. S majd csak megegyezünk. A második megbeszélésen Deli Tóni, mint a telep állan­dóan, télen-nyáron itt lakó tagja már azt közölte, hogy részt vesznek a kiállításon. A képeket nekünk kell bevinni a múzeumba és gondoskodni kell a visszaszállításról is. Ezt vállaltuk. Huszonnégy festőművész szerepelt az első szentendrei kollektív tárlaton a Ferenczy Károly Múzeumban, 1951. augusztus 20-án. A népes tá­bor majdnem mindegyike ki­tüntetett, elismert művész ma már. Ide írom az első szentendrei tárlat kiállítóinak névsorát, emlékezve a festőkre, képek­re, emberekre: Apáti Béla, Barcsay Jenő, Bánovszky Miklós, Bán Béla. Beck Judit, Bánáti Sverák József, Czóbel Béla, Czóbelné Modok Mária, Deli Antal, Diener Dénes Ru­dolf, Főnyi Géza, Gráber Margit, Gálffy Lola, Galiczer Imre, Göllner Miklós, Ilosvai Varga István, Kántor Andor, Perlott Csaba Vilmos, Pirk János, Szecsődi Mártonné, Schubert Ernő, Törzs Éva és e sorok írója. Szántó Imre re. Bemutatja szüleinek, az apja beleszeret a fiatalasz- szonyba és megszökteti. A második sztoriból világo-* san kiderül: Truffaut tudato­san vállalta ezt az együgyű- nek tetsző hollywoodi klisé- történetet, hogy segítségével hitelesen bizonyítsa a film­rendező gyakori kiszolgálta­tottságát, az ízlésterror jelen­létét és egyidejűleg a film-, csinálás gyötrelmesen gyönyö­rű mozzanatait. Vallomás tehát ez a film a mesterségről ? összegzése az eddigi művészi munkának? Bizonyára ez is, az is. Truffaut azt. vallja: a film- készítést nem szabad misztifi­kálni. A nézőt — mondogat­ják gyakran — csak a vég­eredmény érdekli. Truffaut el­lenkezik e közhiedelemmel, s filmjével igyekszik bizonyí­tani: a kollektív erőfeszítése­ket igénylő művészet csak összehangolt munkával, együttes akarással lehet töké­letes. Truffaut filmbeli példái évek hosszú során halmozód­tak fel, így hát egy műbe sű­rítve a neurotikus főszereplő, a hibák sorozatát vétő, örege­dő filmszínésznő, a megcsalt ifjú hős, a terhességét titkoló fiatal színésznő, mint a for­gatást akadályozó és rendre megakasztó egyéni gondsoro­zat, kicsit soknak tűnik; a va­lóságban ennyi balszerencse nem sújtja a rendezőt. Ám ennek a bajgyűjteménynek nemcsak sűrítményszerepe van, hanem drámai értéke is. A néző őszintén szurkol az idős színésznőnek, hogy so- kadszorra immár fejezze be jelenetét, a hősnő férje bo­csássa meg felesége meggon­dolatlan lépését, az ifjú hős —• szerelmi bánatában — ne távozzék a stábtól, az idomí- tatlan macska kóstoljon már bele a mérgezett tejbe. Truffaut tehát nemcsak film ars poeticát készített, nemcsak a mesterség körüli homály oszlatását vállalta, ha­nem élvezetes, figyelmet éb- rentartó, gondolkodtató alko­tást hívott életre. Ez utóbbi azért is fontos, mert az átlag­néző is cselekményfogódzót talál a filmben, noha a téma látszatra belterjes. Az Amerikai éjszaka tulaj-' donképpeni főszereplője a filmrendező, vagy ha úgy tet­szik egy filmrendező — maga Francois Truffaut. (A világhí­resség személyesen formálja meg a filmrendező alakját). £ ha egy filmrendező önmagá­ról beszél, a fiimcsinálás mes­terségét ragyogtatja fel első­sorban, nem is hibáztathat­juk azért, hogy a társadalm közgondok eközben elhalva nyodnak. P. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom