Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-23 / 96. szám

Dolgozzunk, tanuljunk és éljünk szocialista módon! Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból. Tegnap délután emlékün- nepség volt Vácott, a Komócsin Zoltán középiskolai kollégium­ban a névadó születésének 53. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent Komáromi János. az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője, Papp József, az MSZMP Vác városi Bizott­ságának első titkára, Berla Fe­renc, a KISZ Pest megyei bi­zottságának titkára és Monori Balázs, a váci városi tanács vb-titkára. Részt vettek az emlékezésen Komócsin Zoltánná és leánya, valamint a MÉK Vállalat vá­ci részlegéből és a Dunai Vas­mű lemezfeldolgozó gyáregy­ségéből a Komócsin Zoltán ne­vét viselő brigádok képviselői. Komócsin Zoltán emléktáb­lájának megkoszorúzása után az ünneplők átvonultak a kol­légium nagytermébe. Itt Mol­nár Sándor, a kollégium igaz­gatója nyitotta meg az ünne­pélyt, majd Berla Ferenc em­lékezett meleg szavakkal a kommunista ifjúmozgalom ve­teránjára, akinek munkásságát példaként állította minden fia­tal elé. Az ünnepi beszéd után a Ko­mócsin Zoltán életútjának, mozgalmi múltjának feldolgo­zására hirdetett pályázat ered­ményeit ismertette Molnár Sándor. Megosztott első és má­sodik díjat nyertek Kósa Eri­ka és Nagy László, a Sztáron Sándor Gimnázium tanulói, s harmadik helyezett lett a Sztá­ron Sándor Gimnázium első osztályos tanulóinak közös pá­lyázata. Az ezt követő ünnepi mű­sorban fellépett a kollégium irodalmi színpada: Komócsin Zoltán életéről szóló doku­mentumjátékot adtak elő, majd Bogdányi Tibor karnagy vezényletével a kollégium és a Lőwy Sándor Gépipari Tech­nikum egyesített vegyeskara mozgalmi dalokat énekelt. Vezérlőberendezések - exportra Piliscsabán 1974-ben kezdte meg termelését a KÖZFÉM Ipari Szövetkezet 95 fős üze­me és az első évben mintegy másfél millió forint értékű ter­méket állított elő. A holland EMINENT orgonagyár részére készítenek itt elektromos be­rendezéseket. Az elmúlt év­ben már hétmillióra emelke­dett a termelési érték, idei ter­Koppány György felvétele. vük 13 millió. Bővült a ter­mékskála is. A SZIM eszter­gomi gyáregységének külön­böző elektromos vezérlő be­rendezéseket készítenek. A kö­zelmúltban kezdték meg az NSZK-beli Fritz Werner cég részére szerszámipari gépek vezérlőberendezésének gyártá­sát. Képünkön: ellenőrzik az NSZK-ba kerülő műszereket. Jubileumi közgyűlés Tegnap — a tudományos akadémián — századszor ült össze hivatalos közgyűlésre a magyar geográfusok 1872-ben alapított társadalmi egyesüle­te, a Magyar Földrajzi Társa­ság. A társaság tagjai jubileu­mi közgyűlésükön szavaztak kitüntetések, oklevelek oda­ítéléséről is. A Körösi Csorna emlékérmet nemzetközi szin­ten is kimagasló tevékenysé­géért I. P. Geraszimov, szov­jet akadémikusnak, a Szovjet Geográfusölt Nemzeti Bizott­sága elnökének ítélték oda. A kitüntetést júliusban Moszk­vában, a nemzetközi földrajzi kongresszuson adják majd át. A Szocialista földrajzért ki­tüntető oklevelet 8 tudósnak, tanárnak, illetve szerkesztő­nek és a negyedszázados jubi­leumát ünneplő Földrajztudo­mányi Kutató Intézetnek ado­mányozták. A társaság 600 tagja eredményes munkássá­gáért emléklapot vehetett át. Amint Somogyi Sándor, a társaság főtitkára elmondotta, minden földrajz iránt érdek­lődő tagja lehet a társadalmi egyesületnek. A társaság rend­szeresen tart vándorgyűlése­ket: az idén a 29.-et Veszp­rémben rendezik meg június 26 és 28 között Régi barátok találkoztak Suhl megye küldöttei az ISG-ben A megyénkben tartózkodó Suhl megyei pártküldöttség csütörtökön Gabányi Lajos­nak, az MSZMP Pest me­gyei . Bizottsága osztályveze­tőjének és Krasznai fajosnak, a budai járási pártbizntf ság első titkárának kíséretében az Ipari Szerelvény- és Gép­gyárba látogatott. Itt régi barátot üdvözöltek Gerhard Wagner, a hildburghauseni csavarok és szabványos ele­mek gyára pártszervezete tit­kárának személyében, mert évek óta gyümölcsöző test­vérkapcsolat van a két vál­lalat közölt. Délután a delegáció a Her­ceghalmi Állami Gazdaságot kereste fel. Nem szavakkal — segítséggel Bizonyítottak a diósát fiatalok A járás kiváló üzemi K1SZ- szervezete kitüntető címet ad­ták át a közelmúltban a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára képviselőinek a budai járás KlSZ-küldöttérte- kezletén. Az eredményekhez, mellyel a kitüntetést kiérde­melték a gyár valamennyi fia­taljának munkája hozzájárult. Mégis, mikor azt kérdezem, melyik alapszervezetet keres­sük föl a négy közül, a válasz habozás nélkül: a 3-ast. Az in­dokot Versits István, a gyári KISZ-bizottság titkárhelyette­se így fogalmazza meg: — Ez az alapszervezet fogja össze egy kivételével az összes ter­melőüzemet. Tehát az eredmé­nyeinket ők alapozták meg. Különösen a köszörűüzem fia­taljai, akik a munka utolsó fá­zisát végzik. Gyakran nekik kell behozniuk az előző üte­mekben keletkezett lemaradást. Titkár, fehér köpenyben Elindulunk hát a köszörű­üzembe. Az alapszervezet tit­kára, Ebergényi Piroska már vár bennünket. Az első pilla­natban meghökkentő látvány: a zsúfolt, olajos, piszkos kör­nyezetben vakítóan fehér kö­penyt visel. — Én ugyanis a mérőlabor­ban, az etalonok vizsgálatán dolgozom — magyarázza cso­dálkozásom láttán. — Ott na­gyon fontos a tisztaság. Mikor először lejöttem az üzembe, so­kan ugyanígy néztek. Talán azt gondolták, mit akar itt ez a fehérköpenyes kisasszony. De én nem adtam föl. Nagyon gyakran kijárok a munkaterü­letekre, nem zárkózom be a la­borba. Ügy érzem, most már elfogadtak. Az üzem étkezőhelyiségében néhány alapszervezeti taggal találkozunk. Wolf Józsefné, be­tanított munkás feladata, a belső gyűrűk végköszörülése. Legtöbben még ma is csak Dobos Piroskaként ismerik. A csendesszavú lány, Piszvarum Erzsébet meós. A megfontolt Péter László, és a hosszú hajú, magyaros bajusza alatt mindig mosolygó Lengyel János gép­beállító az üzemben. Arról be­szélgetünk, hogyan tükrözte az alapszervezet akcióprogramja a KISZ IX. kongresszusára ké­szülődés hangulatát? — Ez bizony fogas kérdés — állapítják meg — Azt hiszem, mi a mun­kánkkal készülünk leginkább a kongresszusra — mondja vé­gül Péter László. — Ebben az évben is másfél millióval több csapágyat kell gyártanunk, mint tavaly — te­szi hozzá Ebergényi Piroska —, és a korábbinál is korszerűb­ben, jobb minőségben. A mun­kakörülmények pedig egyre nehezebbek. — A beállítok helyzete sem könnyű — folytatja Péter László. — Rendes ütemű ter­melésnél egy beállítás után a gépnek végig kell dolgoznia a 8 órát. A mi gépeink annyira leterheltek, hogy 3—i óra után újra kell állítani. — Ilyen körülmények között születhetnek-e tartalmas egyé­ni vállalások? — Anélkül ma már nem is lehetne igazi KISZ-élet — ál­lítják egyöntetűen. Elfogadták partnernak — Igaz, nehéz egyeztetni az időnket, mert o sok helyette­sítés, a túlóra, és a három mű­szak is gondot okoz — mond­ja a KISZ-titkár. — De mégis mindenki tud szakítani időt a szakma mellett más progra­mokra is. Piszvarum Erzsi és Lengyel Jancsi például tanul. A dolgozók esti szakközépisko­lájába járnak. — Nekem azután másra nem is nagyon jut időm — mondja Piszvarum Erzsébet. Az isköla miatt ugyanis két hétig éjsza­kás egy hétig délelőttös beosz­tásban dolgozom. Persze azért, ha az alapszervezetünknek van valamilyen rendezvénye, arra igyekszem eljutni. — Nagy szerepe van az alap­szervezet összefogásában a KISZ-csoportoknak — kapcso­lódik a beszélgetésbe Dobos Pi­roska, aki maga is az egyik cso­port vezetője. — Sokat törtük a fejünket, hogyan alakítsuk ki a csoportunkat, végül is úgy döntöttünk, hogy a legkézen­fekvőbb, ha nem üzemenként, IV evezhetnénk egyszerűen 1 ’ katonaírónak is. Volt eb­ből a derekas példakép fajtá­ból több is a magyar história­írásban és irodalomban. Csak hát életének teljességét — a teljes életet — ez a megneve­zés alig fejezi ki. Volt idő, amikor hivatalosan gyártott legendák körébe burkolták alakját, olyannyira, hogy egy­kori segédtisztje, Eisner né­met internacionalista lehan­gol tan írta: „Alakja lassan- lassan elmosódik, arcvonásai eltorzulnak, elferdülnek, s olyanná lesz, mint amikor a kontár fényképész nekifog, hagy egy kis fényképből, re­tusálva és akvarellfestékkel összemázolva, mellképet ké­szítsen.” S bár a szépítés a mester- kéltség valóban nem illik különben joggal legendává nemesedett alakjához, mégis van valami népmeséi ízű ab­ban, ahogyan Franki Bélából, a matolcsi mészáros legki­sebb gyermekéből Zalka Máté szovjetunióbeli emigráns ma­gyar író és Lukács tábornok, spanyolországi magyar inter­nacionalista mártírhős lett. Az életút látszólagos kacs- karingői, logikus mozgással álltak össze egyenes vonallá. A kereskedelmi iskolát vég­zett, érettségizett és tiszti rangra jogosult átlag fiatal­ember sors- és kortársai naiv nekibuzdulásával indult 1917- ben a háborúba. „Tudtam, hogy szolgálni és tisztelni kell másokat, méltóságteljesen vi­selni magamat és meghajolni a felettesek bölcsessége Az internacionalizmus, az osztályhűség harcosa Nyolcvan éve született Zalka Máté előtt... Mentem őszintén, egyenesen és azzal a szent naívsággal, amit az iskolák­ban loptak belém. Meghalni, de győzni! Na, de hisz így ment az egész had, ez volt a tömeg tragédiája...” S az im­perialista háború értelmetlen borzalmai, az orosz hadifog­ság, a forradalom és a pol­gárháború megvilágosító zi­vatarjai az ő szemét is fel­nyitották. Münnich Ferenc visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Omszkban, a volt oszt­rák—magyar hadifoglyok kon­ferenciáján a forradalom mellett adta le voksát. „Vi­haros tetszéssel kísért lelkes beszédben... aktív részvételt követelt az orosz forradalom védelmében. A közgyűlés egy­hangúlag így határozott.” Zalka Máté Szibériában esett át az új, az előzőnél sok­kal igazságosabb harc tűzke­resztségén. Győzelmek és ve­reségek, börtön, fogolytábo­rok és szenvedések kísérték útját a győzelemig. Kalando­san és rövid úton szervezett partizánosztaga reguláris vö­rös zászlóaljjá alakult az in­ternacionalisták hadosztályá­ban. Dél-Ukrajna, a Krím és a moszkvai katonai kerület voltak Zalka oroszországi te­vékenységének további állo­másai. A polgárháború nemcsak katonává, hozzáértő pa­rancsnokká nevelte Zalkát, aki járatos lett a lövészárok- harci stratégiában, a parti­zántaktikában, a lovasroha­mok harcművészetében. Belül is átalakította: kikovácsolta világnézetét. Ifjú kora fellán­golásait és hajlamait jellem­mé edzette. Leszerelése (1923) után még néhány évig a szovjet állam diplomáciai munkával bízta meg. Futárszolgálatot teljesí­tett Nyugat-Európában, Skan­dináviában és a Közel-Kele­ten — Törökországban és Perzsiában. Közben pedig egyre több lehetősége volt a régen benne szunnyadó ösz­tönzésnek engedni: írni! No­vellákat, karcolatokat, kisre­gényeket Nagy terveket, re­génytrilógiákat kovácsolt — ideje és lehetőségei nem min­dig engedték ezek valóra vál­tását. T rásművészete forradalmi 1 és katonai tapasztalatai gazdag fegyvertárából merí­tette tematikáját. Mindig visszatért az internacionaliz­mus, az osztályhoz való hűség, a katonai-emberi-parancsnoki helytállás irodalmi rangú és rendű propagálásához. S köz­ben egyre mélyebben, árnyal­tabban tárta fel a jellemeket és a helyzeteket. Mindemel­lett közéleti kulturális tevé­kenységet is kifejtett, 1925 és 1928 között a Forradalmi Színház vezetője volt. Miköz­ben állandóan tartotta a kap­csolatot a moszkvai magyar internacionalista emigi'áció- val, annak kulturális tevé­kenységébe kezdeményezöen kapcsolódott be, s jó néhány rövidebb lélegzetű írással a háta mögött, végre nagyobb munkába is foghatott. A boly­gók visszatérnek című regé­nyében (1932) a téma ismerős: a magyar internacionalisták részvétele a polgárháborúban és törekvésük a Tanácsköz­társasággal való katonai kap­csolat felvételére. Hazafiság és internacionalizmus egysége a regény. Legismertebb mű­vében, a Doberdo-ban (1936) pedig egy fiatal katonatiszt világháborús kiábrándulásá­nak, eszmélésének és lelki felépülésének történetét kö­vethetjük nyomon. Máig egyik legjobb háborús regényünk ez, bár utolsó fejezetei már a sietség nyomait viselik magu­kon. Megbocsáthatóan. Ugyanis Spanyolországban kitört a polgárháború és Zalka már készülődött. „Nem új viszo­nyok elé megyek — írta csa­ládjának. — Csak a régi lec­két kell újra átvenni. És nem érzek nyugtalanságot »az is­meretlen előtt». Azzal a szi­lárd meggyőződéssel utazom, hogy hasznomat veszik, amire büszke leszek majd, s ami már most melegséget, erőt és harci kedvet önt szívembe.” A z újonnan szervezett 12. ■r*- Nemzetközi Brigád pa­rancsnokaként Lukács tábor­nok néven, több mint fél éven át harcolt Spanyolországban. Jelentős sikereket ért el Mad­rid védelmében, a Jarama mentén és Guadalajaránál. Ludwig Renn német író, Ro­mán Karmen szovjet filmren­dező, Mihail Kolcov haditu­dósító és Hja Ehrenburg írá­saiból tevékeny szervező és leleményes katonai vezető képe áll előttünk. „Ö inkább a bátor, szívélyes, vidám pa- rancsjiok-apa, parancsnok- testver típusa. Mindenkihez van néhány szava, olykor egészen meghatározhatatlan nyelven: spanyol-francia-né- met-magyar-orosz szókombi­nációban.” Segédtisztjétől tud­juk, hogy időnként ábrándo­zott az irodalomról, néhány nyugodt évről, amikor nem hallja majd a golyók süvíté- sét, a srapnelek robbanását és terveit valóra válthatja. De mindig hozzátette: „Én most Lukács tábornok vagyok. Zal­ka írót otthon hagytam. Nem tudom kettéosztani magam.” Terveit a maguk teljességé­ben nem válthatta valóra. Mégis teljes élete volt. 1937. június 11-én a huescai fronton elesett. Valenciában nyug­szik jeltelen sírban. Derer Miklós hanem műszakonként osztjuk fel a tagságot. Így az egyes üzemek sem szakadnak el egy­mástól, és az eltérő műszakok miatti gondokat is enyhíteni tudjuk. — Azért arról is beszélni kell, hogy a termelési felada­tok megoldásában nagyon sok segítséget kapunk az időseb­bektől — figyelmeztet Péter László. — Én vagyok az alap- szervezet termelési felelőse. Minden négyszögülésen részt- veszek. Nemcsak a tennivaló­kat közük velünk, hanem meg­hallgatják kéréseinket is, és, ha lehet segítenek. A fiatalokat, a KISZ-szervezetet elfogadták partnernek. De az is igaz, hogy mi is együtt dolgozunk az üzemek közösségével. Mind­egyikünk tagja valamelyik szo- ciaüsta brigádnak is. — A legtöbbünket azért, már szinte csak a rekonstrukció egyre közelgő befejezése élteti — sóhajt Ebergényi Piroska. — Ahogy lehet sürgetjük is. Nem szavakkal, hanem segítséggel. Vállaltuk, hogy amikor meg­jönnek az új köszörűgépek, részt veszünk az üzembe helye­zésükben, minél előbb beta­nuljuk rajtuk a munkát azután tovább adjuk az így szerzett ismereteket másoknak. Ha kész lesz az új csarnok, annak a ta­karításába is bekapcsolódunk. — Ne csak a munkáról be­szélgessünk! — szól közbe Len­gyel János, aki egyébként az alapszervezet kulturális és sportfelelőse. — Az alapszerve­zetünkben sokan sportolnak is. Részt veszünk az Edzett ifjúsá­gért mozgalomban. Nemrég fiú és leány csapatot ,is4ndíto.l&iok a kosárlabdaversenyen, most meg a lövészeten is. A jövő utánpótlása — Van-e az alapszervezetnek utánpótlása? — Sajnos, még elég sok fia­tal nem KISZ-tag — feleli a titkár. Szeretnénk megfelelő előkészítés után gyarapítani az alapszervezet létszámát. Pél­dául Dobos Piroska férje, aki szintén nálunk dolgozik, már „próbaidős” tagunk. Valószínű­leg hamarosan fel is vesszük. — Talán a jövő utánpótlásá­ról is sikerül gondoskodnunk — mosolyog Lengyel János. — Ugyanis szoros kapcsolatot ala­kítottunk ki a diósdi általános iskola V. osztályának úttörő­rajával. Már voltunk közösen, múzeumban, kirándulni, és na­gyon szeretnénk elhívni őket egy üzemlátogatásra. Lehet, hogy erre hamarosan sor kerül, ugyanis bevonjuk őket majd 24—25-én a gyári kommunista műszakba. Az udvarrendezés­ben sokat tudnak segíteni. Alig egy félórája jöttünk ösz- sze, de a résztvevők már tűkön ülnek. Még lenne mondaniva­lójuk, ám munkájukra nagy szükség van. — Építünk a fiataljainkra, mert számtalanszor bebizonyí­tották, hogy érdemesek a biza­lomra — ezt már az alapszer­vezet tagjaival folytatott be­szélgetés után mondja Medvácz Károly, az- azonos területen működő 3-os pártalapszervezet titkára. — A KISZ-szervezet is sokat fejlődött a választás óta. Ezt örömmel tapasztaljuk, hi­szen soraikból kerülnek ki az új párttagok. Innen vettük fel korábban Szegedi Marikát is, aki jelenleg a KISZ- és a párt­alapszervezet összekötője. A közeljövőben pedig valószínű­leg újabb három párttagot kö­szönthetünk közülük. Azt hi­szem, ez is komolyságuk, helyt­állásuk bizonyítéka. Lakatos Tamás i 1 Komócsin Zoltánra emlékeitek Ünnepség a nevét viselő váci kollégiumban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom