Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

1976. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP ~xMfom 5 Szőlők, borok, korok s a jövendő Jöttek a borok a homokról, dombvidékről megmérkőzni. Nem a borbarátokkal, egy­mással! Hallom: ókori hagyo­mányokhoz igazodva tették április 13-ára a megyei bor­versenyt, egykor Dionüszoszt, a tivornyák istenét ünnepel­ték e napon a görögök, nyil­vános lakomákon vették vérét az amforáknak, borostömlők­nek, összemérve a borok ere­jét, zamatét. Egy nevelő cél­zatú monda is fennmaradt ez időből. A mitológiai mese sze­rint az isten Hellaszon lelt atyja, Zeusz ajándékára, a szőlővesszőre. A növényt előbb egy madárcsonttartóban, majd egy oroszlán medence- csontjában, utóbb egy hatal­mas szamárkopbnyában ne­velte. Az allegória értelme: egy nyelet italtól szinte szár­nyakat kap a borivó, aztán, ha több csúzsik le a garaton, fölbátorul, ragadozó kedve ke­rekedik s végül is olyan sza­már lesz, mint a pinty! A jó szóra már akkor sem hajlott mindenki, persze. Pedig bizis- ten a kellemes élvezetek közé tartozik jó borral öblögetni le a jó ebédet, baráti szó mellett kortyolgatni a hegy levét, amíg az ember tüzét, zamatét érzékeli, értékelni képes. Ügyám: csak mértékkel és tartózkodással! (A mérték nem a vödör s a tartózkodás nem helyszín, az asztal alatt, még a locsolkodás húsvéti ün­nepen sem.) Éppen csak megrágják Ajjaj ..., lázongna a kocs­majáró honpolgár becsöppen­ve egy ilyen borvetélkedőre, ezt se nekem találták ki. Ödön klastromok imaházához hasonlatos a terem — ámbár itt hajdan a zajos borárveré­seket tartották —, a Pest me­gyei Pincegazdaság központi ebédlője. Körül fényes barná­ra pácolt faburkolat, mely fölé almazöld alapon virág­girlandokat pingáltak, a mennyezet gótikusán ívelt, fe­hérre meszelt, lécdíszítésű. Három hosszú asztalsor, hó­szín abroszokkal, a félho­mályban tűzpillangók szárnya repdes, mécsvilágnál ülnek a borbírák. Porcelántányérká- kon almagerezdek, halovány- sárga ementáli sajt, ropogós stanglik, s egy üvegkancsó, amelybe a kóstolópohárban maradt bort löttyintik. Egy pohár, egy korty, azt sem nye­lik le, éppen csak megrágják, némi tűnődés utón köpik is ki a lábhoz tett műanyag vö­dörbe. Mitagadás, nem kifeje­zetten gusztusos a látvány. Sehonnan egy pisszenés, csak, ha időről időre a fehér köpenyes, kendős leányzók megjelennek az ajtóban, jön­nek óriási tálcákkal, aranyló, sápadtzöld vagy rubintpiros nedűvel töltött talpas poha­rakkal, diszkréten megsúgják a terítékre kerülő bor ratj- számát s az évjáratot. A ver­seny titkos, már úgy értve, hogy a bírálóiknak fogalmuk sincs arról, mely vidék tökéin termett, mely gazdaság pincé­jében forrott a vizsgálandó ital, amelynek illatát, ízét, szí­nét, fényét és mindeme tu­lajdonságok harmóniáját meg­ítélni, a nemzetközi mérce szerint pontozni feladatuk. Vendég jön, rágyújt, mire udvarias határozottsággal ki­tessékelik a teraszra, itt óz orrcimpáké az egyik főszerep, nem tompíthatja füst a szima­tot. Odakint árkuspapír fölé görnyedő komoly férfiak ve­zetik át hosszú rubrikákba az értékelőlapok számait, összesí­tik a bírálóktól érkező ponto­zás eredményét. Egy árnyékos sarokban kevésbé komoly si- heder legénykék segédkeznek pohárba tölteni a számozott butéliák tartalmát, a borver­senyek szokásos rendtartása szerint. Előbb a száraz asztali és a pecsenyeborok ítéltetnek meg, majd a magasabb szesz­fokú minőségi borok követ­keznek, aztán a nagyobb cu­kortartalmú félszáraz, félédes, édes borokon a sor, az iménti erőkategória szerint. Egy-egy különösen illatos-aromás, szakszerűbben intenzív buké- jú bor ízemlékét vágóital, többnyire fanyar vörös bor i feledteti. Természetesen a könnyebb asztali bor a saját, 'kategóriájában értékelendő, tisztasága, ka­raktere szerint, s nem vetik össze a nehéz, testes borital­lal, miként a pehelysúlyú öklöző sem a nagyváltósúlyú versenyző el­lenében lép szorítóba az aranyéremért. A gyerekek hát töltöget­nek, bele-belenyalva egyik­másik borba, s meglepő szak­mai okfejtésekkel szórakoztat­va egymást. Amire mindjárt magyarázat is akad, mondják: a borászati szakközépiskolából jöttek. Itt, Budafokon tanul­ják a vincellérmesterséget, tanműhelyük az ősrégi, sziklá­ba vájt pinceváros, melyben 25 ezer méter hosszan kanya­rog a tölgyfa ászokhordók, csempefalú cementtartályok hús utcasora. Menas fáraó sírjában Rajtuk, rajtuk is áll a borá­szat jövendője. Én a múltról, hagyományokról faggatom őket, egyelőre nyilván a his­tóriában otthonosabbak, a szakmai tapasztalatokra még csupán fogékonyak lévén. Nyurga, kesefürtű, fartmeröl- tözékét kinőni készülő fiú ha­darja: — Az első szüreteket föltehetően a Nílus vidékén tartották, a nyolcezer évvel ezelőtt uralkodó Menas fáraó sírjában szőlőmagvakat is ta­láltak. Négy évezrede bonta­Hazánik egyik legszebb vidé­kén, ahol most, húsvét táján már megpezsdült az élet, min­den és mindenki a vendégek fogadósára készül. MÁJUS ELSEJÉRE ELKÉSZÜL Szentendrén, a Vörös Had­sereg útja, Fő tér és Teátrum Étterem közé eső szakaszán november óta csatornáznak és utat építenek. Csakhogy a hi­deg idő megzavarta a munkát, amely most annál serényebb. Pólyák László művezető el­mondta, hogy a Városgazdál­kodási Vállalat négy brigádja dolgozik az út felső szakaszán. Az úttest jobb oldalán két idő­sebb munkás szintezővel méri az alépítmény egyenletességét, két fiatal útépítő pedig a már lerakott, apró kockaköveit kö­zötti rést önti ki folyékony ce­menthabarccsal. A művezető szerint az út felső szakasza május elsejére elkészül. A RÉGI TERÜLET KÉTSZERESÉN Leányfalun a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat 193. számú üzlete előtt tavaszias kép fogad: tarka vi­rágos kempingágyak, sárga lo- csolókannák, pöttyös labdáit, permetezőgépek és kerti szer­számok csábítgatják vásárlás­ra a járókelőket. Kocsis Zoltán boltvezető mondja: — Igyekszünk felhívni vá­sárlóink figyelmét szezoncik­keinkre, bár reklám nélkül is nagy. forgalmunk van. Nem­csak idényjellegű áruinkat ke­resik, hanem szinte valameny- nyi. a fővárosban, is kapható cikket. A strand mögött hatalmas lángnyelvek falják az oxigén­dús levegőt. A vörös lángok közepére mindenféle ócska, jobb sorsra nem érdemes bon­tási faanyagot haj igái Kovács László és Nagy Mihály. Az al­sópetényi kubikosok jól halad­nak a tereprendezéssel. Több helyen már kertészek munkál­kodnak. — Másfél hét múlva befejez­zük a munkát Május elsején kozott ki a szőlőkultúra Mezo­potámiában, a kínaiak, hinduk is kipréselték s erjesztve, szűrve fogyasztották a szőlő levét... És sorolja, hogy az asszí­rok, a babilóniaiak, a kelták, a görögök, a rómaiak már ko­moly szőlőművelést folytattak, hogy a csatákban nemcsak az ellenség városait, falvait éget­ték fel, hanem a szóiéit is ki­pusztították, hogy a Kárpát- medencébe időszámításunk előtt 280 körül Próbus csá­szár hozatott szőlővesszőket a Vezúv lankáiról. Ekkor a be­következő lélegzetvételnyi szü­netet kihasználva egy piros fülű, serkenő bajuszú, zömök, fekete gyerek kezdi fejtegetni, hogy történelmi borvidékeink —■ . úgymint Tokaj, Eger, Somló, Villány, Badacsony — minden bizonnyal azidőtől lé­teznek, teremnek világhírű borokat, amelyek semmivel sem maradnak el a legjobb francia, olasz, portugál vagy az észak-afrikai boroktól. Könnyű, nem száll a fejbe E megállapítás hallatán meggondolatlanul, s mint ki­derült, meglehetősen komoly­megnyílik a strand, a régi te­rület kétszeresén. A 25x50 mé­teres medence építése ősszel kezdődik — mondják. Közben ropog a tűz, füstje magasra száll, talán olyan ma­gasra, mint amilyenen legkö­zelebb dolgoznak: a nagyvil- lámi kilátó három víztárolóját építik majd. Alapítása óta, az elmúlt 14 év alatt jó munkát végzett a leányfalui víztársulás: az ere­detileg tervezett 5 kilométer helyett 30 kilométernyi vízve­zetéket építettek, s még most is készül egy 3 kilométeres szakasz. Az állandó lakosságot teljes egészében ellátják ivó­vízzel. Most a nyaralókon a sor. Az idén a Kürt és a Hu- nyad utcában dolgoznak a ki­vitelezők, a Mathiász Tsz em­berei. FRISSEN FESTETT SZOBÁKKAL A Móricz Zsigmond utca 250. számú ház előtt, egy frissen festett kapu mögött hatalmas kert, sudár fákkal, puha fűvel, benne két picurka gyermek haneúrozik. Nagymamájuk, Horváth Károlyné, orz. OTP gyermeküdülőjének gondnoka mondja, hogy már felkészültek a szezonra: frissen festett szo­bákkal, kijavított és újra má­zolt ajtókkal, ablakokkal vár­ják a beutaltakat. A nyolcszo­bás nyaralóba május közepén érkezik az első csoport. Fel­nőttek. Az iskolaszünetben vá­lik igazi gyermekparadicsom­má az épület. Akkor csaknem 180 pajtás pihenhet, szórakoz­hat itt, ahol a hintától a pan­csolómedencén át a homoko­zóig .minden kedvükre való já­ték megtalálható. Ezután a szeptemberi záró két hét is­mét a felnőtteké. ŰJ VEGYESBOLT Tahi-Alsón az élelmiszerbolt mögött kőművesek keze nyo­mán szemmel láthatóan maga­sodnak a falak. — A Dunakanyar ÁFÉSZ új önkiszolgáló vegyesboltját építjük — mondja a bemutat­ta lanul közbeszóltam. Nyilván jobb program lett volna vala­melyik történelmi borvidéken, esetleg Hegyalján, közremű­ködni hasonló rendezvényen, mint itt, ahová jobbára csak homokon termett borokat ne­veztek. Mire többen érdeklőd­ve az épület mögötti magas­latról látóterünkbe csüngő ró­zsaszín virágú mandulafát kezdték tüzetesebben meg­szemlélni, mások a kéklő ég felé fordították ábrázatukat, mígnem egy vékonydongájú, mutáló hangú fiúcska — a laikusoknak kijáró szánakozó mosollyal — magyarázatba nem fogott. Ha jól jegyeztem meg, arról értekezett, hogy régen alábecsülték a homoki szőlőket, mitöbb, önámításul, a borvásárló megtévesztésére szőlőhegynek nevezték a la­possági parcellákat, például hosszúhegyi rizlingmek az al­földit, ■ pedig a szőlőterületek kétharmadét kitevő homokon is kitűnő olaszrizling, szürke­barát, furmint, muskotály, hárslevelű vagy leányka te­rem. Más, mint a hegyvidéken, könnyű, nem száll olyan ha­mar a fejbe, de kitűnő. Kü­lönben is, amikor 1870-ben a filoxérajárvány kipusztította az ország szőlőinek nagy ré­kozás után Kreisz Rezső bri­gádvezető. — A 110 négyzetmé­ter alapterületű üzlet átadását nagyon várják a környék lakói, üdülőtulajdonosai, hiszen nyá­ron ez a picinyke üzlet állan­dóan zsúfolt. A vevők hosszú sorókban állnak, mert a leg­közelebbi élelmiszerüzlet két buszanegáilllónyira van a falu­ban. A nyolctagú építőbrigád egy hónapja látott munkához, s a jövő héten át is atiják a helyüket az ácsoknak. TERMÁLVÍZ 1300 MÉTERRŐL Ámulatba ejtő - látvány a Lepence-völgy, melyet minden oldalról hegyele koszorúja övez. Mégsem érzi magát ösz- szenyomva, agyonszorítva az ember, hiszen ott a Duna, amely a Börzsönytől elválaszt­ja^ friss levegővel tölti meg a szurdokot. Ezen a mesés he­lyen 42 Celsius fokos termálvi­zet találtak 1300 méter mély­ségben. Felhasználására most strandot építenek. A 20x33 méteres medence már csaknem teljesen elkészült. Az öttagú lajosmizsei vízkutató- és építő- brigádból Héda Józseffel, Ki­rály Istvánnal és Fórizs Imré­vel beszélgetünk: — A medencét olasz eljárás­sal készítettük: 25 centiméter vastag falú vasbetonmedence, — oldala 76 centiméter magas — fölötte további 106 centi­méter horganylemez. Ezeket egy filcréteggel borítjuk, majd rákerül a műanyagbélés. Még egyhetes munkáink van a me­dencével, A forgaitóházzal, az­az a víztisztító berendezéssel azonban még sok munkánk lesz. A tizenegyes úton terepjáró közeledik: — Elvihetjük a buszmeg­állóig? — érdeklődik az egyik rendőr. Nagyon köszönöm. Be­szállok. — Ez a szokásos ellenőrző út? — Igen. Már élénkül a for­galom, vigyáznunk kell, ne­hogy szabálytalanság, betörés vagy más bűncselekmény tör­ténjen. szét, 800 ezer­re esett vissza a korábbi hat­millió hektoli­teres borter­més, amit csak az 1973-as re­kordévben si­került ismét elérnünk, éppen a homoki szőlők maradtak meg, az apró, sárga gyökér- tetü ugyanis nem él meg a homok kvarcszemcséi között. Egyébként hallgassam meg a borbírálók véleményét, fi­gyeljem csak az eredménye­ket. Legfeljebb egy pohár Az eredmény: 120 beneve­zett bor közül 105-öt tüntettek ki éremmel, 21 arany, 60 ezüst és 24 bronzérmet osztottak ki. Pontosabban nem is ez az eredmény, hanem — mint Bé- ky Zoltán megyei kertészeti szakfelügyelő, a verseny szer­vezője mondja —, bogy a gazdaságok kertészmérnökei, borászai a helyezések, az ér­tékelés nyomán fölmérhetik ágazatuk fejlődését, tapaszta­latokat gyűjthetnek, számba vehetik a teendőket. Sokuk bírálóként jelent meg a bor- vetélkedőn, mint Siket Gábor is, a dömsödi Dunatáj Tsz jó szakmai hírnévnek örvendő kertészeti vezetője. A terme­lőszövetkezet tíz bort nevezett — a legtöbbet a tsz-ek közül —, s két aranyérmet vihettek A kempingekben is élérik a munka ezekben a napokban. Ellenőrzik a világítást, a víz­vezetékeket A papszigeti, s a leányfalui faházak első lakói már meg is érkeztek. A sátor­táborok csak május elsején nyílnak. A JUBILEUM TISZTELETÉRE A Duna bal partján ugyan­csak zsong erdő, mező. A fal­vakban napra kitett vánko­sok, paplanok, dunyhák jelzik: tavasz van. Szobon a Malom völgyben társadalmi összefo­gással úttörőtábor épült a szö­vetség fennállása 30. év­fordulójának tiszteletére. Az építkezés több ütemben zajlik, s várhatóan két-három évig tart. Az idei gyermeknapon, május utolsó vasárnapján át­adják az első részt, a gyerme­kek részére most épülő ebéd­lőt, öltöző-mosdóhelyiséget, sportjátszóteret Verőcemaroson ugyancsak az általános iskolák úttörőpaj­tásai kapnak szép ajándékot a börzsönyi kisvasút felújításá­val, átalakításával. A munka javában folyik. Dunakeszin festik a járműveket, Verőce­maroson, Szokolyán és Király­réten pedig táborhelyek épül­nek. Verőcemaros az idegen- forgalomra is felkészül. A tele­pülés öt autóbusz-megállóhe­lyén kiszélesítik az útburkola­tot, hogy az álló járművek ne zavarják a f irgalmat. Egy üz­letet is kibővítenék, 72 négy­zetméteresre a kényelmesebb vásárlás és eladás érdekében. MÁZOLJÁK A KOMPOKAT A kikötőkben, hajóállomá­sokon is lázasan tevékenyked­nek, festik a kompokait, pon­tonokat, Horányban csinosítják a hajókat. A nyári menetrend az országos menetrendbe il­leszkedve különböző időpon­tokban lép életbe. Ha a forga­lom megkívánja, a kompveze­tők pótmenetet is indítanak. Czibor Valéria haza. Kérdem, megismeri-e az értékeléskor a saját borait? — Nem. Legföljebb annyit állapíthatok meg teljes bizo­nyossággal, hogy ez nem a mi borunk. Volt már rá pél­da, utólag tudtam meg, hogy dömsödi bort pontoztam le. A borbírák között egyetlen nő, őszülő, szemüveges asz- szony, zöld kötött kosztümben. Arcán tanfelügyelői szigor. Simkó Nándorné, az Országos Borminősítő Intézet tudomá­nyos munkatársa, hivatásos borkóstoló, napi munkakörébe tartozik a borminták megíté­lése. i — Civilként, de profi isme­retek birtokában, milyen bor, borok mellett dönt, ha tegyük fel, egy ünnepi menühöz kell italt választani? — A jó víz mellett maradok. Zsíros sülthöz, legföljebb egy pohár vörös bort iszom, csakis száraz vöröset. Mindebből nem következik, hogy a döntnökök nagy része visszariadna egy kis borozga­tástól, ne általánosítsunk, de többek hiedelmével ellentét­ben, a borversenyeket nem­igen kötik össze efféle prog­rammal. Negyven bor — ennyi jutott ez alkalommal egy bírálóra — végigkóstolá- sa után, ha szomját csak kris­tályvízzel csillapította is köz­ben, kinek van kedve iddo- gálni ? Minden bormintát koncent­rált figyelemmel kell értékel­ni, a borbírálat felelősségtel­jes munka —, hallom egy bőr- dzsekis, kékinges, sötétszőke fiatalembertől, Holi János ko- cséri borásztól, aki korosztály­beli — húsz év körüli —, ko­májának segédkezik, a diktált pontszámot jegyezve az érté­kelőlapokra. Tulajdonképpen őt hívták meg bírálónak, de le­mondta, mert előző este érke­zett haza az NDK-ból, s még fáradt az utazás után. Ilyen a borászlelkiismeret. — Én meg örülök neki — mondja a komája, a tahitót- falui Schandl Károly —, mert eddig csali tartalékként vet­tem részt még borversenye­ken, most bíráskodom először. Ne csak az Alföldről A szőlőterület nagyságát te­kintve Pest megye a második helyen áll az országban, 25 ezer hektárral, 12,7 százalékos részesedéssel Bács-Kiskun mö­gött. A nagyüzemi ültetvények területe 12 ezer hektár. Saj­nos, kevés az olyan gazdaság, ahol 80—100 mázsa szőlőt szü­retelnek, legtöbb helyen elap­rózott parcellákon 25 mázsa körüli átlagot adnak a tőkék. A tennivaló napnál világo­sabb: felújítani a kiöregedő szőlőket, új, korszerű, gépesí­tett művelésre alkalmasakat telepíteni. S amikor majd pa­pírra vetik a terveket, kitű­zik az új szőlőskertek helyét, beszerzik az oltványt, a szőlő­vesszőt, célszerű lesz fölidéz­ni az idei borverseny tapasz­talatait, melyeket Katona Jó­zsef, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet fő­igazgatója összegezett, meg­említvén: — Eddig úgy véltük, Kiskő­rös tájékán lezárul az alföl­di vörösbortermő terület hatá­ra, s' most tapasztalhattuk, hogy meglepően sok nagyon finom, karakteres vörösbort neveztek erre a versenyre. Ha pedig a termelőhely megfelelő, minden a szakmai hozzáérté­sen múlik. Még nem merném mondani, hogy íme, egy új vörösbortermő táj bontakozik ki, de elképzelhető lenne. Amihez csupán annyit te­gyünk, hogy egykor, a nagy fi­loxérajárvány előtt, a Sas­hegy déli lejtőjén piros dinlia, kókesfekete oportó, kadarka termett — ebből préselték a híres sashegyi vöröset —, Nagytéténytől, Szentendrén és Tótfalun át egészen Dunabog- dányig, a hegyek köves, szik­lás oldalában, kitűnő vörös- bortermő szőlők között halad­hatott az utazó. A falvakban borókacsokrot, gyaluforgácsot aggattak ama házak kapuja fölé, ahol bentebb, a füstös alacsony hajlékokban bort mértek. Hát bormérőhely akad éppen elegendő ma is, de szőlő annál kevesebb e vi­déken. Talán az is elképzel­hető, hogy nemcsak az Aföld- rol, de innen is kerül hétdecis bordói butéliába vércsepp szí­nű kadarka, rubintos bur­gundi. Apor Zoltán A Dunakanyar a nyárra készül BŐVÜL A LEÁNYFALUI STRAND MELEGVÍZFÜRDŐ LEPENCÉN ÚTTÖRŐTÁBOR ÉPÜLT SZOBON < 4-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom