Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

1976. Április i6., péntek wscref W Krumm* Egy visszaeső ZSÁMBÉKI SZABÁLYSÉRTŐK Mondattöredékek hallatsza­nak az ajtón keresztül. Egy asszony szavai: — Nem is értem, hogyan ... Égy ismerős asszonnyal... Családi dolgokról beszélget­tünk ... Talán aközben tet­tem a táskámba ... nem akar­tam ... kifizettem majdnem 400 forintot. Férfihang: — Igen, de csak azért, ami a kosárban volt... A többi holmit pedig ... 300 forint bír­ság... Szó nélkül fizetnek Az asszony néhány perc múlva égőpiros arccal kilép a szobából. A férfi, Rovács Pál, komoly arcú, ősz hajú ember az íróasztalnál ül, ren­dezgeti az iratokat: — Egyik sem érti, hogyan történhetett., Mind azt hajto­gatja, nem volt szándéká­ban eldugni az árut. Ideges­ségre, feledékenységre hi­vatkoznak. Próbálják kima­gyarázni magukat. Hiába. A határozatban aztán kényte­len-kelletlen megnyugszanak, kifizetik a bírságot. Rovács Pál alig egy esz­tendeje a zsámbéki nagyköz­ségi közös tanács szabálysér­tési ügyintézője. Mellékál­lásban. Azelőtt is a rendre vigyázott, most már nyuga­lomba vonult rendőr. Napon­ta hivatalosan négy órát tölt a tanácsházán és nem­csak szabálysértésekkel fog­lalkozik, — Az elmúlt évben — mond­ja — 56 ügyben kellett hatá­rozatot hozni. Ekkora köz­ségben és társközségben ez nem sok. De nem is kevés. Ez év első negyedében 13 sza­bálysértési ügy került elém; mind elintéztem. Arra kö­vetkeztetek, hogy az idén több is lesz, mert a szabály- sértésnek nem az esztendő első része az évadja. Feljelentések Pestről —• Milyen terrnészetű ügy a legtöbb? — Tulajdon elleni. Ez év­ben a tizenháromból öt volt ilyen. Pestről érkeztek a fel­jelentések. A szabálysértést önkiszolgáló boltokban, áru­házakban követték el, mint ez az asszony is, akit az imént bírságoltam meg. Mind az öt kereső, és egy ügyet ki­véve asszonyok az elköve­tők. Más ügyek? A múlt héten egy hatgyerekes anya állt előtte. Harmadik osztályos fia igazolatlanul 19 napot mu­lasztott, ezt jelentette az is­kolaigazgató. A gyerek apja segédmunkás, nem akart mu­lasztani a. munkahelyén, azért jött el az asszony, neki eny- nyi gyermek mellett nincs kereső foglalkozása. Jövedel­mük a családi pótlékkal együtt havi hatezer forint. Ezer sem esik hát egy főre. Fogadkozott az anya: a jö­vőben vigyáz, hogy a fiú pon­tosan járjon el az iskolába. — Nem latolgattam, őszin­te-e az ígérete, és nem lá­tok senki leikébe — fűzi a történethez Rovács Pál. — Szociális helyzetükre való tekintettel envhe bírságot szabtam ki. Mindössze két­száz forintot kell fizetnie. Eb­ben az asszony meg is nyugo­dott. — Belenyugszanak-e a meg­bírságoltak mindig a határo­zatba? — Csak nagyon ritkán for­dul elő, hogy nem. Még ja­nuár eljén egy tavalyi fel­jelentést tárgyaltam. Egy kis­iparos 1975 elején visszaadta az iparát, de a feljelentő sze­rint egy személyautó motor­jának a megjavítását elvál­lalta. Állítólag rosszul dol­gozott, a pénzt pedig nem volt . hajlandó visszaadni. Megbír­ságoltam és fellebbezett. A másodfok széles körű bizo­nyítási eljárásra utasított. De nem lehetett bebizonyítani, hogy a kisiparos vállalta és elvégezte a motorjavítást. Az eljárást megszüntettem. — Van-e sok visszaeső? — Mióta itt. a szabálysér tési ügyeket intézem, úsy Iá tom a bírságolás nevelő ha­tású. Szemmel!áthatólag szé­gyenük, amit elkövettek. A bírság kifizetése sem kelle­mes és tudják, a visszaeső­nek már nagyon jelentős ösz- szeget kell megfizetnie. De azért egyetlen visszaesővel mégis találkoztam. A visszaesők nagyon ráfizetnek — A Zsámbéki Medence Tsz birkacsárdájának üzletvezető­je tavaly decemberben került először ide: súlycsonkítás miatt. A budai járási hivatal kereskedelmi előadója próba- vásárlás céljából , natúrszele­tet rendelt és túl kicsit ka­pott- a csárdában. Jócskán hiányzott az előírt 15 deká­ból. Az üzletvezető azzal vé­dekezett, hogy közvetlenül nem oka a súlyhiánynak. A szakács sütés előtt nem mérte le a húsadagot. Akkor öt­száz forint bírságot kapott az üzletvezető. Megfizette. Januárban a kereskedelmi előadó újból megjelent a csár­dában, megint natúrszeletet rendelt és ismét túl kis ada­got kapott. Most már, másod­szorra ezer forint lett az üz­letvezető bírsága, a csárda­tulajdonos tsz pedig elbocsá­totta állásából. Az új vezető remélhetőleg jobban vipváz, hogy a konyhában sütés előtt lemérjék a húst. Sz. E. Takarmány háihozszékítás Új szolgáltatás Pilisborosjenőn Az állattartó kisgazdaságok takarmámytáp-ellátásét szer­vezte meg a piüsboroSjenői ÁFÉSZ. Ma már a körzethez tartozó 7 község közül 5-ben van' szakbolt, kettőben pedig a zöldségbolt árusít különböző nevelő és hiz­laló tápokat, a baromfi-, nyúl­ós sertéstenyésztés segítésére. A múlt évben 22 millió forint volt ezek értéke, s elérte az összes kiskereskedelmi forga­lom . 25 százalékát.. Ez év első három hónapjában megközelí­tette a 4 és fél millió forintot a takarmányboltok forgalma. Revuczky Dezső, a szövetke­zet igazgatósági elnöke elrnon-' dotita, hogy ki tudják elégíteni a meg­növekedett igényeket, csupán a szállítás okoz gondot — a beszerző telepről a bol­tokba. Ezért, valamint a zsák­kölcsönzés jelenlegi rendszere miatt gyakran olyan többlet- költség keletkezik, ami nincs arányban a közérdekű tevé­kenység hasznosságával. A szövetkezet szolgáltatásai közé tartozik a takarmány helyszínre szállítása azokban, a községekben, ahol csoportosan rendelik meg. Földmunkák a raktártelepen Óriási raktártelep épül Tö­rökbálinton. A 21. számú Épí­tőipari Vállalat a községben építi Közáp-Európa egyik leg­nagyobb raktártelepét. Az ön­álló úttal és vasúttal rendel­kező telep 44 hektáron terül el. Az első 25 ezer négyzetméter Ráckevei beszélgetés Minek örül a pék? A ráckevei ABC-áruházból bőszoknyás, mintáskendős néni lép ld. Kerékpárjának csomagtartójára rögzíti fo­nott kosarát, s már ülne is a nyeregbe, korát ineghazudtoló fürgeséggel. Csak a kérdésre áll meg: — Milyen minőségű ez a kenyér? — Hogy milyen? — nézegeti a, kosarából kikandikáló vek­nit. — Hát boltínáíc jó — mondja megfontoltan. — Azelőtt én otthon sütöttem. De annyi különbség nincs, mint amennyi munka volt vele. Ezután a furcsa, de a maga módján mégis csak elismerő vélemény után kerestem föl a szóbanforgó kenyér születési helyét, a Pest megyei 4. szá­mú Sütőipari Vállalat 38. üze­mét. A bonyolult név mögött szerény, mondhatni szegényes telep rejtőzik. Első hallásra szinte hihetetlen, hogy innen látják el kenyérrel nemcsak Ráckeve, de a járás déli részé­nek lakosait is. Naponta 21 mázsa kenyér Az üzemben a távollevő te­lepvezetőt helyettesítő Nagy László kalauzol. A keskeny előtér után, melyben a szén- tüzelésű kazán ajtaja előtt púposodó fekete halmok vpn- ják magukra a látogatók szé­niét, egy nagyszobányi helyi­ségbe lépünk. Itt a fehér szín az uralkodó. A belépőt dél­szaki párásság fogadja, a hoz­zá tartozó hőséggel egyetem­ben. A fal mellett hatalmas üstök sorakoznak tésztával telve. Az egyik sarokban nagyra méretezett gyúródesz­kára csaokod egy-egv adag tésztát két, fehér munkaruhás férfi. Az idősebb, Józsa Pál, föl­világosít: — A csészékből, föl- csípjük a tésztát, lemérjük, formázzuk, így kerül a sza­kajtóba. — Naponta nyolc óra alatt 1050 ilyen adagot készítenek Ebből 21 mázsa kenyér lesz — fűzi hozzá Nagy László. — Nehéz munka — nézem a rugalmas tésztával birkózó kezeket. — Meg lehet szokni — mondja Józsa Pál. — Én már tív éve csinálom — Vajon szeretni lehet-e ezt a szakmát? A kérdés a liszttől őszes hajú fiatalemberből, Kábái Istvánból vallomást csal ki: — Persze, hogy lehet — bi­zonygatja hevesen. — Én szinte véletlenül kerültem ide. De nagyon megszerettem ezt a nehéz munkát. Itt is van változatosság. Mert nem min­dig ezt csináljuk Mindev.ki mindenhez ért. Előkészítjük, keverjük, levegőztetjük a tész­tát. A formázás után pedig mi vetjük be. És már megy is a kemencé­hez, hogy szemléltessen. Föl­váltja az ott állót. Csaknem derékig eltűnik a kemence előtt kialakított mélyedésben. A hosszú nyelű lapátra tészta kerül, majd villámgyors moz­dulat és a lapát üresen buk­kan elő a tüzes alagútból. — Ezt szeretem a legjobban — szinte ragyog Kábái István szeme. — Egy óra sem telik el, és kész a friss kenyér. An­nak aztán nagyon jó illata van. Tizenkilenc éves vagyok, de azt hiszem, megtaláltam a hivatásomat. Most végzem az iskolát Harasztin, levele­zőn. Hamarosan szakmunkás leszek. A Épül az új üzem — Ismeri-e már a jó kenyér titkát? — Az sok mindentől függ — magyarázza szakértelem­mel. A liszt sikértartalmától és a molnártól, hogy milyen finomra őrölte. Meg minél többet áll a liszt, annál jobb a kenyér. Ezért a brigádunk társadalmi munkában fölstó- szolta a zsákokat a raktárban, hogy több férjen be, tovább érhessen a liszt. — A péken mennyi múlik? — Természetesen a pék is elronthatja a kenyeret — mondja Józsa Pál. — De szin­te minden szakaszban lehet javítani az előzőleg elkövetett hibán. — Igaz, hogy ha kedvetlen a pék, rossz a kenyér? — Ez babona — cáfolják szinte egyszerre. — Ha nagyon rossz a kedvünk, éppen az tud igazán felvidítani bennünket, ha látjuk, hogy jó kenyeret sütöttünk. — Nézze például ezt a tész­tát — mutatja Józsa Pál. Szé­les tenyerével legalább egy vödörnyit kanalaz ki a csésze szélére. A jó tízkilós adag re­megve nyúlik. — Látja? Ez nem szakad. Ebből jó kenyér lesz! Nyugodt mozdulattal vissza- kanyarítja a lassan mozduló tésztát, és szinte szeretettel megpaskolja. — Nem messze innen már épül az új péküzem — vil­lantja föl a nem is olyan tá­voli jövő képét Nagy László — Ott már sokkal kevesebb lesz a nehéz fizikai munka Gép formáz majd, és a vetés helyett is szalag viszi a tész­tát a kemencébe. Igaz, sokkal több kenyeret fogunk sütni, és a körzetünk is kibővül. — Várják már az új üzem befejezését? — A korszerű mindig csá­bító — feleli Józsa Pál. — De az ember, a szíve mélyén egy kicsit szeretéttel emlékezik a régen kézzel végzett, s lassan feledésbe merülő műveletek­re. Persze, azért örülünk a könnyebb munkának. Az idő nem állhat meg. Pista pedig biztosan hamarabb megszokja, hiszen még fiatal. Viszik Pestre is Beszélgetésünk alatt kiürült egy csésze. — Ezt bizony, be kell hoz­nunk — törli meg kezefejével homlokát Kábái István. A cél­zást megértve elbúcsúztunk. Mikor a telep kapujáig ki­léptünk, a közeli faépület előtt egy Skodába éppen két kenyeret pakolnak. Odaérve azonban már csak a 18-as szakbolt vezetőjével, Kövér Imrénével találkozhattunk. — Már megjelentek az első pestiek — int magyarázólag a tovatűnő kocsi után. — Ez azt jelenti, hogy itt a tavasz. Bár ilyenikor -még csak hét mázsa kenyeret adok el, de a nyári szezonban 10—12 mázsa is el­fogy. Jól sült, fejlett a mi ke­nyerünk. Viszik haza, Pestre is. A hagyományokat tisztelve mi sem távozunk kenyér nél­kül Ráckevéról. „ Lakatos Tamás alapterületű épületet hamaro­san átadják az üzemeltetők­nek. A végleges beépítés után 120 ezer négyzetméter lesz a raktórtór. — tJj transzformátorállo­mást adtak át a PEVDI szentendrei írószergyárában. A hatszáz kilowatt teljesít­ményű állomás kapcsolóbe­rendezését ' úgy ^építették meg, hogy bővítés esetén még nagyobb energia foga­dására is képes. Felavatták a Püy’axia vskoinatermelő üzemét A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat zug­lói, Zászlós utcai telepén csü­törtökön ünnepélyesen felavat­ták o száj- és körömfájás el­leni vakcinát termelő új üze­met. Az új üzemet mintegy 60 millió forintos költséggel épí­tették. A modem laboratóriu­mokban 3 millió adag vakci­nát állítanak elő, s ezzel há­rom különböző típusú száj- és körörnfájásfertőzés eüen óv­hatják meg az állatokat. Mi­vel a betegség 4—10 évenként fellobbap, s ilyenkor lényege­sen több oltóanyagra van szükség, alkalomadtán kilenc­millió adagra növelhetik , az üzem teljesítményét, s 48 órán belül országszerte sor kerülhet a preventív jellegű beavatko­zásra. A vakcinával a szarvas- marhákat és a juhokat óvják meg a fertőzéstől, és szükség esetén a sertéseket is beolt­ják. Az új üzem terméke fe­dezi az országos szükségletet. A gyártási eljárást a Phyla­xia szakemberei dolgozták ki. Az üzem gépparkja részben hazai gyármányú, részben pe­dig a KGST-országokból sze­rezték be, a laboratóriumok­ban csak néhány tőkésimport- gépet szereltek fel. Az ország legkorszerűbb ál­latgyógyászati víruslaboratóri­uma már üzemszerűen „ter­mel”, és folyamatosan szállít­ja az állattartóknak a nagy­hatású állategészségügyi oltó­anyagot A Batthyány tértől néhány percre levő számítógép-központunkban adafelőkészítő gépek kezelésére egyhetes, díjtalan betanító tanfolyamat szervezünk Az oktatást a délutáni órákban tartjuk. Az eredményesen vizsgázókat alkalmazzuk. Keresse fel Személyzeti és Oktatási Osztályunkat! Építésgazdasági és Szervezési Intézet (Budapest II., Csalogány u. 9.)->IFfU A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 12. sz. üzemegysége FELVÉTELRE KERES GÖDÖLLŐI MUNKAHELYRE gépipari technikusi végzettséggel rendelkező MŰSZAKI ELŐADÓT, valamint gödöllői—váci munkahelyre országos érvényű darukötözői vizsgával rendelkező RAKODÓ­MUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet: Gödöllő. Dózsa György u. 65. Vác, Deákvári fasor 2. * t 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom