Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

1976. ÁPRILIS 15., CSÜTÖRTÖK OB» W xJíisiem Találkozó szocialista brigádokkal A szovjet űrkutatási delegáció látogatása az MSZMP Központi Bizottságában Befejeződött äz asztronautikai tudományos ülésszak A V. V, Andrijanov veze­tésével hazánkban tartózkodó szovjet űrkutatási delegáció szerda délután látogatást tett az MSZMP Központi Bizott­ságának székházában. A baráti találkozón részt vett Kádár János, a Központi Bizottság első titkára, Győri Imre, a Központi Bizottság titkára és Grósz Károly, a KB osztályvezetője. A szívélyes, elvtársi légikörű beszélgetésen jelen volt Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és B. D. Sevikin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek követ tanácsosa. ★ Gazdag, változatos prog­rammal folytatta munkáját szerdán a Munkásmozgalmi Múzeumban a III. asztronau­tikai tudományos ülésszak. Walch Emil, a MTESZ köz­ponti asztronautikai szakosz­tálya vezetőségének tagja mondott elnöki megnyitót, majd a több mint 100 hazai és külföldi csillagász, űrkuta­tási szakember előtt érdékes előadást tartott, a Mars mág­neses tereiről L. N. Zsuzgov, a fizikai tudományok kandi­dátusa. A továbbiakban tu­dományos előadások hangzot­tak el a magyar mérőműsze­rekről, amelyek az interkoz- mosz mesterséges holdakon működnek, az űrtávközlési rendszerek fejlődéséről, a műholdfelvételek hidromefce- rológiai alkalmazásairól, az űrrepülések sugárbiológiai kérdéseiről. Az első ember-vezette űr­hajó fellövésének 15. évfor­dulója tiszteletére rendezett háromnapos tudományos ülés­szak elnöki zárszóval fejező­dött be. A hazánkban tartózkodó szovjet űrkutatási delegáció­val találkoztak szerdán a szovjet űrhajósok nevét vi­selő szocialista brigádok kül­döttei a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tartott bensőséges ünnepségen. L. Sz. Gyomin űrhajós ezredes — aki a Szojuz—15 űrhajó fedél­zeti mérnöke volt — válaszolt az Egyesült Izzó, a Ganz- MÁVAG, az Ózdi Kohászati Művek, a Hazai Fésűsfonó. és más üzemek küldötteinek kér­déseire. Az űrhajósküldöttség tagjai bejegyezték nevüket a szocialista brigádok naplóiba. Vlagyimir Jakovlevics Pav­lov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete este fogadást adott a hazánkban tartózkodó szovjet űrkutatási delegáció tiszteletére, A fogadáson részt vett Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Púja Frigyes kül­ügyminiszter és Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Megje­lentek a párt-, állami és tö­megszervezetek, valamint az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadsereg­csoport képviselői. Az ifjúság- és oktatáspolitika Időszerű ifjúságpolitikai és oktatáspolitikai kérdésekről ta­nácskoztak szerdán a KISZ KB és az Oktatási Minisztérium ve­zetői. A találkozón részt vett dr. Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és dr. Polinszky Károly oktatási miniszter. A megbeszélésen áttekintették a KISZ IX. kongresszusának elő­készítése során felmerült, kö­zös munkát igénylő kérdéseket: az oktatás és nevelés korszerű­sítésének tennivalóit, a taninté­zeti demokratizmus továbbfej­lesztését, a tanulmányi fegye­lem erősítését, foglalkoztak a tanulás, a nevelés, különösen a munkára nevelés témakörével, valamint a fiatal pedagógusok helyzetével, szerepükkel, rész­vételükkel az ifjúsági mozga­lomban. A szaklanácsadás növekvő szerepe Az országos mezőgazdasági szaktanácsadási bizottság szerdán tartotta ez évi köz­gyűlését a hódmezővásárhelyi élelmiszeripari főiskola állat- tenyésztési karának dísztermé­ben. A tanácskozáson dr. Ro­many Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, A mezőgazdaság V. ötéves terve és feladataink címmel tartott előadást. A miniszter hangsú­lyozta: a terv megvalósításá­ban fontos szerep hárul az or­szág egészére kiterjedő szak- tanácsadó szervek hálózatára. A jövőben el kell érniük, hogy az új fajtákat, az új technológiákat állami támo­gatással használó gazdaságok igénybe vegyék a szaktanács- adást. Hány akés a ceglédi hordó? A szőlőskertekben már megjelentek a gazdák, nemso­kára itt van április 24... Egyes bortermelő vidékeken évszázadok óta ilyenkor, György napján állapítják meg a szőlő jövéséről, vagyis a hajtásokból, hogy milyen termésre számít­hatnak. Messze még a szüret, de a kádárok sem ülnek ölhetett kézzel: a Ceglédre telepített hordógyár, a budapesti Fűrész- és Hordóipari Vállalat leány - üzeme elkészült. Április végé­re befejeződik a próbaüzeme­lés, jelenleg napi 140—150 hor­dót állítanak elő, de a nyugat­német célgépekkel felszerelt gyár végleges teljesítőképessé­ge ennél több: ötpercenként öt hektós hordó kibocsátására lesz képes. Egy kádárdinasztia A tölgy- és akácfaillatú üzemben ifjú Zila Károly mű­vezetővel a szép ősi mesterség titkairól beszélgettünk. — Hajdan a kádárok január­február tájékán megvették a rönköt, mert az anyagot szárí­tani kell. A műhelyben szeker- cével hasították, faragták ki aj dongát. Gyaluval, s felsorolni is sok lenne, hányféle szerszám­mal dolgoztak még rajta. Álta­lában 16—18 óra alatt született meg egy hordó. Apámtól tanul­tam a szakmát. Albertirsán ká­dármester. Amikor még ott­hon, a keze alatt dolgoztam, javítottam olyan hordót is, amit a nagyapámtól jussolt a szomszéd... Híres a Zila-kádárdinasztia, a fiúk örökölték az apák tehet­ségét, szakmaszeretetét. Zila Károly testvére, László, szintén ezt a mesterséget választotta. Ö a ceglédi szakmunkásképző in­tézetben oktató, a jövő kádá­rait tanítja. — Géppel azért könnyebb, de nincs meg az a varázsa, ami a kézi munkának. Igaz? — Más. A kisiparosnak leg­jobb-esetben van egy szalagfű­Munka és Megbolydult a méhkas. Nem nagy a fölfordulás, inkább csak a zsongás hangja erős. Az al­kalmazottak létszámfelvételi zárlata az első drasztiku­sabb — figyelmeztetés arra, hogy valami nem megy úgy tovább, ahogyan eddig ment. E valami az élőmunka hasz­nosítása. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a foglalkoztatás egy bizonyos területén a központi irányítás kényszeríti ki azt, amit a vállalatok, intézmények maguktól nem akartak meg­tenni. Persze, korántsem csak az alkalmazotti munkakörök­ről van szó. Nem tud semmit Érdekes következtetésekre vezet az a vizsgálódás, ame­lyet a Dunamenti Hőerőmű Vállalat a kilépők körében rendszeresen folytat. A távo­zó indokait tudakolják, úgy vélve, talán okosabbak lesz­nek ezek megismerésével. A teljes létszám húsz százaléká­ra rúgott azok aránya, akik tavaly búcsút mondtak az erő­műnek. Voltak, akik családi körülményeikre, lakáshelyze­tükre hivatkoztak. Mások visz- szatértek falujukba, s ott a szövetkezetbe. A legjelentő­sebb csoport a keresetet jelöl­te meg a kilépés magyaráza­taként. Az erőműben a foglalkozta­tottak átlagos bérszínvonala 38 200 forintot tett ki 1975- ben. Ez tizenkettővel osztva sem rossz havi kereset. Még­is, ha egy nagy tudású szak­munkás úgy przi, hogy nem becsülik meg eléggé — ha a megbecsülést a forintra szűkíti le —, akkor menjen. Igen ám, de nem ilyen emberek tá­voznak! Hanem azok, akik nem tudnak semmit, nem ér­tenek semmihez, segédmunká­sok, jobb esetben betanítot­tak. Jó néhányuk annyit ke­resett, mint a szakmunkások! És mennek, ennek ellenére. Mert van, ahol többet ígértek, ahonnét többet remélnek. Ne pillantgassunk napnyug­ta felé, mert könnyen hamis következtetésekre juthatnánk. Nézzünk körül csupán a szo­cialista országokban, s akkor hasonló viszonyok közepette mérlegelhetünk. E művelet vi­szont arra az eredményre ve­zet, hogy hazánkban túlzott a képzést igénylő munkakörök javadalmazása, ennek aránya a képzettséget követelő fel­adatokhoz mérten. Kínálkozik, persze rögtön az ellenérv. Az, hogy jól megfizetett helyekre sincs elég ember. Például ott, ahol nehéz fizikai munka vagy kedvezőtlen munkakörülmé­nyek várnak a jelentkezőre. Ilyen okok miatt „szökdösnek” az emberek a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyá­rából, ott is az öntödéből, de nem más a helyzet a textilgyá­raik festődéiben sem. Létezik egy elvi és társa­dalmi méretű követelmény, amely azt hangoztatja, hogy a munka társadalmi hasznos­ságát a jövedelemnek tükröz­nie kell. S ugyanakkor léte­zik a gyakorlat, mely kontrát mond erre, mely az elveket félretéve, örökösen szítja a munkaerő-vándorlást, mivel a munkától szinte függetleníti a javadalmazást. Mert hihet- jük-e, hogy minden forint mö­gött ténylegesen munka, va­lami módon megfogható, mér­hető tevékenység áll? Akár iroda, akár műhely legyen a tevékenység színhelye? A bér elsősorban a munkakört isme­ri el, s csak jelentéktelen mér­tékben minősíti magát a mun­kát. Ezért kap kétszáz forint­tal többet a harmincévi gya­korlattal rendelkező bérszám­fejtő a három hónapja ott le­vő, hibát hibára halmozó frus­kánál ... Így „ismerik el” az azonos munkakörön belüli kü­lönbséget, de kinek számít ez? A fruskának. Mert arról győ­zi meg, hogy ne törje magát. Mindenkin szemüveg Kezdetben kisebbfajta palo­taforradalmat okozott Ikladon, az Ipari Műszergyárban az automata tekercselő gépsorok üzembe állítása. Nemcsak azért, mert kedvezőbb körül­ményeket és munkafeltételeket kínált, mint az addig telje­sen kézi munka, hanem a jö­vedelem okán is. Mert sokan azt hangoztatták, hogy „ugyan­olyan munkások, mint mi”, miért keresnek tehát többet az új helyen levők? A gyár politikai és gazdasági vezeté­sének keservesen következetes­nek kellett lennie, míg végül elfogadásra talált az az igaz­ság, hogy a látszatra ugyan­olyan munka valójában de­hogy azonos. Szó sincs tehát arról, hogy — s persze, nemcsak Ikladon — a középirányítás, az üzem- és művezetők hagyományos- bátortalansága kötné földhöz a differenciálás szárnyalni kész szándékát. Béklyót yak erre az amúgy is zsenge szándékra a beosztottak értetlensége is, akik nem akarják elfogadni, hogy van különbség közöttük. A munkás-munkás, a tisztviselő­tisztviselő hamis azonosítása a legveszélyesebb közgondolko­dásbeli elemek közé tartozik. Azt sugallja ugyanis, hogy a boldogulás útja a középszer. Sajnos, a bérrendszer gyakor­lati alkalmazása nemcsak su­gallja ezt, hanem igazolja, már- már helyesli. Döntés után semmi Az alkalmazotti létszám ked­vezőtlen növekedésével 1974 májusában már foglalkozott a kormány, s akkor több hatá­rozatot is hozott a Miniszter- tanács. E határozatok túlnyo­mó része azonban nem valósult meg, s így került sor a felvé­teli zárlat elrendelésére több mint másfél esztendő eltelté­vel. Életbe lépett a szakmai bértáblázat is, s bár azt senki nem hitte, hogy az abban fog­laltaknak rövid idő alatt ér­vényt lehet szerezni, az azért elgondolkoztató, hogy míg nem volt ilyen táblázat, addig min­denki sürgette, amióta van, az­óta nem törődnek vele. Az el­ső, gyakorlati tapasztalatok er­ről tanúskodnak. Előkészítés alatt állnak ugyan különböző munkaügyi rendel­kezések, de kétségtelen: nem a döntések számát kell gyara­pítani. Sokkal inkább szükség lenne arra, hogy a hozott ha­tározatok, rendelkezések ma­radéktalanul megvalósuljanak. Erről azonban mindenki csak beszél. Az ellenőrzés, a szá­monkérés rendszere nem ala­kult úgy, hogy megfeleljen a gazdaságpolitikai döntésekből származó munkaügyi, munka­erő-gazdálkodási követelmé­nyeknek. A tanácsok például formailag felhatalmazottjai an­nak, hogy a területükön mű­ködő termelőegységek munka­erő-gazdálkodását ellenőrizhe­tik. A gyakorlatban a vállala­tok, a szövetkezetek — ritka kivételtől eltekintve — szóba sem állnak a tanácsokkal, nem­hogy bepillantást engednének ilyesfajta ügyeikbe. S ezzel a kapcsolat be is fejeződött, mert másfajta eszköze a ta­nácsoknak a formális felha­talmazáson kívül nincsen. Régi útmutatás Szabad legyen a munkakör és a munka iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlani egy idézetet, mely így sorolja fel a foglalkozási ágak jöve­delemkülönbségeinek okait: „Az első, kellemes-e vagy kel­lemetlen maga a terület; a másik, könnyű-e és olcsó vagy nehéz és költséges a megtanu­lása; a harmadik, állandó-e a foglalkoztatottság az illető te­rületen vagy sem; a negyedik, csak kisebb, vagy pedig na­gyobb szerepet játszik-e a bi­zalmi elem a területen; és az ötödik, mekkora a siker való­színűsége.” Talán itt, s így lehetne, kel­lene mérlegelni, természetesen mindenféle tényezőt társadal­mi méretben és súlyban vizs­gálva, a bizalmi elemet épp­úgy, mint a tanulást, a kelle­mest és kellemetlent. Az idé­zet forrása egyébként „A nem­zetek gazdagsága” című mű, s szerzője Adam Smith, s meg- • jelent 1776-ban, éppen kétszáz | esztendeje. Mészáros Ottó 1 része, meg egy gyalugépe. A donga hajlítása másképp törté­nik. Tűz ég a hordó belsejében, s vízzel locsolják a dongákat. Itt pedig... de minek magya­rázzam, amikor saját szemével is láthatja. Kezdjük talárt tech­nológiai sorrendben. Míg a csarnok elejéig érünk, elmondja, hogy szükség lesz majd egy füstgázas rendszerű szárítókamrára, addig termé­szetes úton 3 hónapig szik­kasztják a tölgyet, az akácot, mielőtt dongává dolgozzák fel. Romantika nélkül Szalagszerűen, összekapcsol­va működik az első három gép: a szakmai zsargonnal stucco- lónak nevezett körfűrészen ki­alakul a dongapalást, amelyet két marógép ívre formál. In­nen a stészolóra kerül, ahol élt kap. Következik a donga vasa­lása. Abroncsvasba rakva cson- kakúppá formálják, aztán a konyhába viszik. Zárt üstök fe­délrésein tör ki a gőz, 6záz fokos főzővízben 15—20 percig tartják a dongapalástot. Ami­kor letlik az idő, két kádár kiemeli, s villanymotor segít­ségével összehúzza drótkötéllel. Hidraulikus prés szorítja, for­mázza. Aztán a konyha szélén sorba állítják, s tüzet raknak a hordók belsejében, hulladékfá­val. — Erre azért van szükség, hogy a meghajlított fa egyen­letesen száradjon. Vassal le­szorítva hűl ki, így nem rúghat vissza — magyarázza a szakma fertályait a művezető. Sétánkon egy kis kitérővel bemutatja a hordófenék-készí­tőket. Gépen szabják, kéthegyű szöggel tűzik egymáshoz a lé­ceket, méretre vágják, a szélé­re árkot, úgynevezett csínt ma­ratnak rá, ettől függ á hordó aljának és oldalának összeil- leszthetősége. Alig látni kézi munkát. Csalt a finomításoknál kerül elő a fabetétes kádárkalapács. Ha ne­tán szálkás, csomós, egyenlőt­len felületű az oldaldonga, ak­kor gyékényt húznak a rések­be. tömörítik. Esztergálással csinosítják a hordót, végül be­vasalják, zeccelik, hat abron­csot húznak rá, úgynevezett fej-, nyak- és hasvasat. De még mindig nem lehet megtölteni. Átkerül az enyhén, illógázaktól édeskés levegőjű terembe, ahol két asszony szórópiszollyal porcelán bevonatot képző ven- túrt fecskendez az üregekbe, a belső falra. A hordó aljának külső részét csónaklakkal von­ják be, míniummal körülfestik. És jöhet a minőségi ellenőrzés. Koppány György felvétele Feltöltik, átvizsgálják, hogy nem szökik-e belőle a víz. — Akár bort is önthetnénel: bele... — Azt azért mégsem — mc- solyodik el kísérőm. — Mielö. használatba veszik, a hord \ kezelni kell. Kétszer forráz • zák sósoldattal. Az új hordók először mindig mustot kell ten­ni, mert az erjedéskor a borkő- kicsapódás védőrétegként von­ja be az oldalakat, ez meggá­tolja a fa csersavátjutását. — Ha szüksége lenne egy hordóra, milyent venne? — Nem vennék, csinálnék — jelenti ki a mesterektől szo­kott furfanggal, de nem tér ki a válasz elől. — Először az em­ber alakra, formára meggusz- tálja, mert akad köcsög, ala­csony-széles, aránytalan, vagy nyomott oldalú is. Meg kell nézni az illesztést. Előfordul­hat, hogy a csinbe nem pasz- szol a fenék. Az is baj, ha na­gyobbra méretezték, akkor a dongák nem szorulnak jól ösz- sze. A kisipari hordónak köny- nyú belelátni a belsejébe, két lyuk van rajta. Egy az oldalán, egy pedig a fenekén. Fény felé tartva olyan világos lesz a hor­dóban, mintha gyertya égne benne. — Milyen hosszú élettarta­mú? — A jól karbantartott hordót 60—70 évig is használhatják. — Hány akó borral lehetne megtölteni egy év alatt az itt készült hordókat? — Mátyás király korába illő keresztkérdés... Most 90 szá­zalékban 500 literes, azaz öt- hektós hordókat gyártunk. Vagyis kilencakósokat, mivel egy akó 56 liter. Évente 37 700 hordó készül itt, 180 ezer hektó befogadóképességgel. A többi már számolás kérdése. Nem kell cégér Tavaly májusban kezdték meg a ceglédi gyár építését. Az 50 níillió forint értékű beruhá­zás megvalósulásával Budapes­ten, a Liget utcai boroshordó­üzemet végleg vidékre telepít­hetik. Valóságos hordóbiroda­lom lesz, száz kádárral, betaní­tott munkással. Gyors a szak­mai utánpótlás is: jelenleg húsz ipari tanulót képeznek a mű­helyben. A ceglédi hordónak nem kell cégér, már most a próbaüze­melés alatt rangos vevőjük van: a VINEX Magyar Állami Pihcegazdaság ceglédi export­import üzemének vásárolja meg termékeiket Horváth Anita Népfrontaktivisták tanácskozása A mezőgazdaság és élelmi, szeripar fejlesztési céljaival és módszereivel ismerkedhettek meg szerdán dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes előadá­sában a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa falu- és szövet­kezetpolitikai munkaközössé­gének tagjai. Az ülésen — ame­lyen részt vett Patay János, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese és S. Hegedűs László, a népfront országos tanácsának titkára (Pest megye 24. szentendrei vá­lasztókerületének országgyűlési képviselője), — az előadó a feladatok ismertetésével együtt megjelölte a tervek teljesítésé­hez — a hazai fogyasztók nö­vekvő igényeinek kielégítésé­hez, az exportképes termékek bővülő előállításához — vezető utakat, módszereket. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom