Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-10 / 86. szám

» 4 1976. ÁPRILIS 10.. SZOMBAT Veresegyház Népi együttesek vezetőinek országos konferenciája Felejthetetlen napok Omszkban A Népművelési Intézet és a Pest megyei Tanács közös szervezésében kétnapos kon­ferencia színhelye lesz a ve­resegyházi Váci Mihály mű­velődési központ. Az ország népi együtteseinek vezetői adnak itt egymásnak találko­zót, számolnak be eddigi te­vékenységükről, s határozzák meg a további feladatokat A program holnap, vasár­nap délután két órakor kez­dődik. Az ország különböző tájegységeit képviselő tizen­két népi együttes lép majd dobogóra, hogy a nagyközön­ség előtt mutassa be műsorát. Pest megyéből hét együttes — a tápiószecsői, a nagytarcsai, a bogi, az isaszegi, az érdi, a vecsési és a zsámboki — ka­pott meghívást erre a nagy­szabású gálaprogramra. Mel-, lettüli: a mikófalvai, a vitnyé- di, a hosszúhetényi, a szanyi, és a madocsai népi együttes vendégszerepei Veresegy há­zon. A legjobb együtteseket nívódíjjal jutalmazzák. Másnap, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel szakmai ta­nácskozás keretében értékelik a népi együttesek teljesítmé­nyét, majd vitát rendeznek a népi együtteseknek a közmű­velődés egészéiben betöltött szerepéről, a továbbfejlődés lehetőségeiről. Hazaérkezett a Pest megyei képzőművészeti küldöttség Mint az induláskor hírül adtuk, az omszki területi pártbizottság meghívására négytagú Pest megyei képző­művészeti küldöttség utazott szovjet testvérmegyénkbe. A delegációt dr. Csicsay Iván, a Pest megyei tanács elnök- helyettese vezette. A küldött­ség 15 napot töltött a testvér­megyében. Részt vettek an­nak a vándorkiállításnak a megnyitásán, amelyet Pest megye képzőművészeinek al­kotásaiból rendeztek felszaba­dulásunk 31. évfordulójának KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A úimbogdámi iák, a ráckevei madárvilág ihletése Gerzson Pál festményei a Műcsarnokban A FESTÉSZET hivatása napjainkban egyre bővül. Nem elégszik meg a táj és az em­ber képi leírásaival, arra is tö­rekszik, hogy a természettudo­mányos forrásokból is újuló emberi gondolkodást is kísér­je, sőt a társadalom szerkezeté-' nek mozgását is értelmezi, fel­adata sokrétű lett. Aki igazi művész, annak egyszerre szük­séges megteremtenie új for­mákkal a század és a módosu­ló külvilág közös képi koreog­ráfiáját. Aki igazi művész, az új festői csillag születésén fá­radozik érzéki színviszonyok szabatos törvényeinek alkal­mazásával, olyan új festői tér létréhozásán, mely a színek körforgalmának kellemes áramlataival, gondolati érté­kekre törekszik, összetett lát­ványra, mely tápot ad szemnek és értelemnek. Az új esz­mény egyszerre tartalmaz egyedi és általános képi igaz­ságot, a valóságot elvonatkoz­tatott elemekkel bővíti. Nem azért, mert ez a vágya, hanem azért, mert ilyen a világ, me­lyet Csak így lehet az igazság igényével kifejezni. Az abszt­rakció; szükséglet, napjaink realizmusának gyarapítása. Amikor ezen öszetartozó fogal­makat sorolom, már Gerzson Pál művészetéről beszélek, aki minden idegszálával igyekszik ezt a szintézist megvalósítani korunk emberének. Az optimá­lis összetettségű és optimális elérhetőségű festmény modell­jén dolgozik, művekkel bizo­nyítja, hogy a valósághűség elvonatkoztatások mélységével is elérhető. Sőt — ez a képző­művészet nemzeti, nemzetközi nyelvének egyik termő ága. A VALÓSÁG, minden gra­fikai, festői kiindulás, amelyet mindig kiemelve ír le; ez elvo­natkoztatásainak lényege —, akár dunabogdányi fákat, akár Ráckeve madarakkal szövetke­ző vízi remegését érinti. Fej­lődése egyenes vonalú és töret­len. Sokat utazott, s ez számá­ra mindig felismerést jelen­tett; zsákmányolt a tájból, ma­gával. vitte kincseit. Miből épül művészete? Kőszegi emlékek­ből, alföldi utazásból“, győri architektúrából, Mecsekből, Mosztárból, Indiából, Plovdiv- ból. Körüljárja rajzzal a helyi értéket, utána kezdi csak ala­kítani belső szükségleteinek megfelelően. Madarak, lombok szótára az ő képi partitúrája — színeinek mediterrán bőségé­vel és érett árnyalataival keres és talál kapcsolatot a termé­szetbe, kapaszkodó képzelettel, szigorúan szelektált jelképpel. Minden művében érzékeljük a természet és a gondolkodás sűrített jelenlétét, az élet lobo­gó ünnepét a Hullámban és a Napfelkeltében egyaránt, ahol a színviszonyok makacs küz­delemmel véglegesítették a megtalált formát. Mindén mű­ve megoldandó képrejtvény, csak fokozatosan boldogít —, elmélyült tanulmányozást igé­nyel. Művészetének erőssége, hogy szüntelenül folytat vala­mit a világ születő értékeiből, s képeinek vegetatív és gondo­lati elemei egyensúlyban ma­radnak. Szimfonikus öszegezé- sű Madárvilág-a, Tanácsköz­társaság értelmezése, Egry-je részletproblémákat megoldó elemzések sorozatából épül, növekszik. A képi leírástól fo­kozatosan jut el a már öntör­vényű formáig, ez jellemzi Plovdiv-változatainak eredmé­nyeit. Ezen alaposságának kö­szönhető, hogy valóságindítékú elvonatkoztatásaiban is él a szín, mert szerkezeti elem. KUTATÓ SZENVEDÉLYE elhagyja a korlátokat, min­den idegszálával a realizmus gyarapítására törekszik ex­presszi v, konstruktív és nonfi­guratív alakzatokkal is. Egry, Léger átirataiban óriásokat egyeztet és folytat, a színek teljes skáláját uralja, a for­mák tomboló nyüzsgésével éri el a rendet. Hiánytalanul szer­keszt, mert biztosítja a motí­vumok kapcsolát a kép mellék­témáival. A tárlat megnyitóján Fodor András utalt arra, hogy Gerzson művészetében a Me­csek a balkáni tájakKal rímei. Így igaz; elemzésekkel össze­gez. Expresszív képzelettel, konstruktív formákkal találta meg távlatainak Európa-rit- musát. A mosztári híd sem puszta látvány számára, hanem alkalom arra, hogy folytassa ott a képet, ahol Csontváry ab­bahagyta a festői folyamat le nem zárt színes hálózatában — a természeti erők és a gondol­kodás kettős jelenlétében. EZ A TÖREKVÉS Gerzson Pál legfőbb erénye —, művé­szete erős összekötő híd múlt és jövő között, a festői megis­merés egyik útja, mely a rea­lizmust gazdagítja hiteles elvo­natkoztatásaival. Losonci Miklós alkalmából szibériai baráta­inknál. A küldöttség hazaérkezése után dr. Csicsay Iván, a dele­gáció vezetője elmondotta: — Hagyományos barátsá­gunk és az évek alatt szoros­sá vált testvéri kapcsolataink jegyében utaztunk Omszkba. A Pest megyei képzőművé­szek kiállításával is azt az egyre szorosabbá váló együtt­működést, és őszinte érdeklő­dést kívántuk kifejezésre jut­tatni. amely a két testvér-me­gyében. egymás gazdasági, po­litikai és művészeti eredmé­nyei iránt 'megnyilvánul. A megyei képzőművészeti küldöttség tagja volt Nagy B. István. Vácott élő festő­művész is, aki így emlékszik az Omszkban töltött napokra: — Vendéglátóink gazdag programmal vártak bennün- Ket. Az őszinte szeretet és barátság ezernyi jelével ta­lálkoztunk, ottt-tartózkodá- sunk során. Megismerkedtünk Omszk nevezetességeivel, üze­mekbe, gyárakba, kulturális intézményekbe látogattunk. Találkoztunk az omszki terü­let politikai és társadalmi életének vezetőivel, művé­szekkel, munkásokkal, diá­kokkal. A mártírok kertjében megkoszorúztuk Lenin szob­rát, a magyar internaciona­listák emlékművét, az Irtisz túlsó partján pedig a Nagy Honvédő Háború hőseinek tiszteletére állított emlékmű­vet. Ott voltunk a hazánk felszabadulása tiszteletére rendezett felejtheteblen ün­nepségén is. — Szép emlékekkel gazda­godtunk az omszki kőolaj­kombinátban, az egyik textil- gyárban pedig találkoztunk azzal a szocialista brigáddal, amelynek tiszteletbeli tagja Cservenka Ferencné, a me­gyei pártbizottság első titká­ra. A brigád tagjai a baráti beszélgetés során üzenték; a brigád becsülettel dolgozik és rendszeresen túlteljesíti gaz­dasági tervet, — Számomra, festőművész számára a kiállítás megnyitá­sa és a közönséggel való talál­kozás, beszélgetés is nagy él ményt jelentett. Elllátogat- tunk műtermekbe is, ahol az omszki művészek mun­kásságával ismerkedtünk. — Mindenütt szeretettel fo­gadtak bennünket, nagyon szép napokat töltöttünk Omszkban. Dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, a dele­gáció vezetője megkoszorúzza a magyar internacionalisták emlékmű­vét. Mellette baloldalt A. V. Lucsko, az omszki városi tanács elnök­helyettese, jobboldalt Pál Mihály szobrászművész. SZÍNHÁZI estek Testvérek Illyés Gyula drámája a Déryné Színház előadásában lem kulisszatitkaiban kevésbé járatosak, akik nem ismerik eléggé a kort, amelyben a drá­ma játszódik, még akkor is ne­héz követni a gondolatokat, ha Illyés tudatosan törekszik a vi­lágos vonalvezetésre. Amikora Déryné Színház elhatározta, hogy ezt a nagyszerű művet műsorára tűzi, számolnia kel­lett azzal, hogy az a közönség, amelynek ők játszanak, bizo­nyos nehézségekkel fogadja majd a drámát. Éppen ezért volt helyes a rendező, Petrik József ötlete: beiktatott erede­ti szövegekkel, korabeli króni­kák részleteivel, oklevelekkel kellene illusztrálni, magyaráz­ni a nehezebben érthető része­ket, narrátorral kellene felol­dani az ismeretek hiányát. A munkához sikerült megnyerni Illyés Gyula jóváhagyását, aki maga nézte át a beiktatandó szövegrészeket, s hagyta jóvá, mi kerüljön be az eredeti drá­mai anyagba mintegy kiegé­szítésként. Ezzel a kis átala­kítással érdekes formai lehető­ség jött létre: a két narrátor által felvázolt történelmi képet mintegy kiegészíti, feldúsítja, elemzi és mélyebben megvilá­gítja maga a dráma, György és Gergely dialógusai. A narrá­torrészletek csaknem minden­hol igen jól illeszkednek a drámába, nem törik meg a len­dületét, s mindenképp elősegí­tik, hogy a kevésbé tájékozott hallgafóság elmélyülhessen az író mondanivalójában. Más színházban aligha lenne járha­tó ez az út — a Déryné Szín­„Egy füst két lángja, egy lelkiismeret kétféle kínja” — így jellemezte maga Illyés Gyula e dráma két hősét, Dó­zsa Györgyöt, és öccsét, Dózsa Gergelyt. S ezzel meg is adta a dráma kulcsát. Mert írt már ő színpadi művet Dózsáról ko­rábban is, de abban az 1514-es parasztfelkelésnek mintegy a tömegek oldaláról megrajzol­ható képét adta. Az a dráma, a Dózsa György, felvonultatta a korszak ismert alakjait, a pa­rasztvezér Dózsától Lőrinc ba­rátig, a lázadást leverő Zápo- lyától az ehhez a törvényeket, a feudális elnyomást szentesítő hírhedt Tripartitumot megfo­galmazó Werbőcziig. De a tör­ténelmi nevek mellett ott volt a drámában a nép, amely a harcot vívta, s amely elbuká­sában is győztes maradt. Illyést azonban izgatta a dráma más, szűkebb, az egyén oldaláról történő megközelítése. Ebből az írói szándékból született a Testvérek, amely lényegében két szereplő, Dózsa György és Gergely dialógusa, vitája, val­lomása és önemésztő elemzése a forradalomról, a forradal­márról, a forradalmi tett és a forradalmi gondolkodás dilem­májáról. És ebből a szempontból a két testvér alakja szinte egybe­olvad, mintha egyazon személy két arcát látnánk. Hiába volt Gergely is élő történelmi sze­mély, hiába állt ott György mellett— vagy időnként vele szemben, vele vitázva —, még­is úgy érezzük: ez a két figura annyira egy, hogy szinte vala­miféle tudathasadást sugall­nak. Persze nem erről van szó valójában. A két testvér alak­ját Illyés arra akarja felhasz­nálni, hogy a forradalmi út két lehetséges változatáról el­mélkedjék segítségükkel. Az egyik utat György kép­viseli. A tettek embere, kato­na, és kemény, nem sokat ha­bozó vezér. Mellette Gergely, a tanult, képzett fivér a cseleke­detek végiggondolásának, a várható fejlemények, lehetősé­gek elemzésének a híve. György nem forradalmárként indul ebben a drámában, de azzá lesz a helyzet súlya alatt. Gergely pedig úgy vállalja végül a bátyja céljait és sorsát, hogy saját belső ellenállásával kell elsősorban megküzdenie. György tudja: a harc kegyet­len, kíméletre nincs mód, fi­nomkodni nem szabad. Ger­gely tudja: semmi sem igazol­hatja az erőszakot — de azt is megtanulja, hogy vannak ese­tek, amikor erőszak nélkül nem boldogulhat a forradalom. Így válnak ők a forradalmár örök dilemmáinak kettős arcú figurájává, így olvadnak eggyé, s így lesz a példájuk teljes, ke­rek, egész. Drámaírói bravúr, a íéiek. ábrázolás mesteri munkája, ahogyan Illyés ebben a két fi­gurában megteremti a cselek- ménytelenségben is hallatlanul izgalmas, intellektuális feszült­séggel teli drámai konfliktust. A Testvérek nagyszerű mű, Illyés egyik kiemelkedő mun­kája — de nem könnyű alko­tás. Azoknak, akik a történe­Alföld, 1971. Magányos fa, 1971. A budavári gótikus szoborlelet A Corvina új kötetéről 1974. februárjában a buda­vári palota területén folyó ásatások során páratlan értékű középkori szobortemetöre buk­kantak a régészek. A XIV— XV. században a magyar kirá­lyi udvarban készült szobrok a magyar művészet olyan kor­szakában keletkeztek, amely­nek emlékeit mind ez ideig elveszettnek hitte a kutatás. A budai gótikus galéria felfe­dezése határainkon, túl is nagy érdeklődést keltett, Dr. Zolnay László, az ásatások vezetője Szalcál Ernő restaurátor-szob­rászművésszel együtt vállalko­zott a feltárási munkálatok történetének megírásiára. Tanulmányúikat, amely rész­letesen elemez valamennyi le­letet, keletkezési körülményei­ket, 84 kép illusztrálja, A Cor­vina Kiadó gondozásában ma­gyar és német nyelven most megjelent kötet első ízben te­szi teljes egészében hozzáfér­hetővé az olvasó számára a közvéleményt is hosszú ideje izgalomban tairtó, értékes lele­teit. Kamarakórusok fesztiválja Pécsett, pénteken megkezdő­dött a VII. országos kamarakó- rus-fesztivál. A Széchenyi té­ren ünnepélyesen köszöntötték a részt vevő együtteseket és felvonták a zászlókat, majd a Liszt Ferenc-hangversenyte- remben a rendező várost kép­viselő énekkar — a Pécsi Ne­velők Háza kamarakórusa — megnyitotta a háromnapos ese­ménysorozatot. 1964 óta két­évenként rendezi meg a dalos­találkozót a mecsekaljai ének­lő város. A pécsi dalostalálkozón a ti­zenöt magyar kórus mellett — vendégként — egy-egy bolgár (Rusze), jugoszláv (Szabadka), NDK-beli (Schwerin) és NSZK- beli (Aachen) együttes vesz részt: összesen mintegy hat­száz kórustag. ház sajátos körülményei azon­ban igazolják ezt a variációt. A rendezés egyébként is ügyel rá, hogy a dráma gondo­lati íve nagyon világos, a test­vérek jellemrajza nagyon plasztikus legyen. Petrik József azt kívánta hangsúlyozni, hogy egy átlagos képességű katona-, ból, hogyan lesz végül is egy forradalom vezére, hogyan ala­kult át a sértődött végvári ka­pitány Dózsa Györggyé. Ezt a szándékot a Györgyöt játszó Szigeti Géza, jól értette meg, s ugyanilyen jól játssza is eL A faragatlan hadfiból fokozato­san bontja ki a sereget vezér­lő, a történelmi feladatot fel­vállaló és sorsát is bátran vé- gigküzdő hős alakját. Hővel László, Gergely alakítója, az iskolázott, papnak készülő testvér belső átalakulásának rajzát adja; azt az utat mutat- ja meg, mely ezt a gondolko­dóbb, de Györgynél nem silá­nyabb jellemű embert a kike­rülhetetlen vállalásáig vezeti el. Zu bor Ágnes, mint Julika üde tisztasággal játssza el ezt a nagyon fontos epizódszerepet, s narrátorként is jól oldja meg a feladatát: tisztán, jól érthe­tően beszél. Király Aurél, a Parancsnok villanásnyi szere­pében, s a másik narrátorként fontos részvevője az előadás­nak. Igen érdekes, a színház gya­korlatában újszerű a díszlet, Gergely István munkája. A nyers, deszkapalánkot és kihe­gyezett karókat idéző panelek­re Derkovits híres Dózsa-met- szetsorozatának egyes darab­jait vetítik, s ezzel kitűnő, lég­körteremtő erejű díszletet nyernek. A Testvéreket április 9-től játssza — e napon éppen Nagykátán —, Pest megyében a színház. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom