Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

1976. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK 4 Barcsay-túrlat Dunaújvárosban Tegnap Dunaújvárosban, az Vitz Béla-teremben megnyílt Barcsay Jenő Kossuth-díj au festőművész gyűjteményes kiállítása. A bemutatott hat­van olajfestményt, grafikát és tusrajzot magángyűjtőktől és múzeumoktól kölcsönöz­ték a tárlat idejére. A kiál­lítást a 76 éves művész je­lenlétében Várkonyi Zoltán, a Vígszínház Kossuth-dijas igazgatója nyitotta meg. A magyar festészet nagy öreg­jének gyűjteményes kiállítá­sát április 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők Dunaúj­városiban. Odaítéltek a Bartók-alapítvány díjait ! Bartók Béla születésének 95. évfordulója alkalmából a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán odaítélték azokat az ösztöndíjakat, amelyeket Bar­tók Béláné Pásztory Ditta ajánlott fel a zongoratanszék legtehetségesebb hallgatói szá­mára. A Bartók-alapítvány megtisztelő díjait ebben az évben Gulyás Márta, Kancsár Vera, Némethy Attila, Roh- mann Imre és Schiff András művészképzős növendék nyer­te el. Reklám a vásznon ' A Magyar Kereskedelmi Kamara filmbizottságának szervezésében szerdán ren­dezték meg a VI. magyar reklámfilmszamlét. A kamara székhazában 56 reklámfilmet mutattak be nyilvánosan, majd az előzetes értékelés, valamint a 400 meghívott ven­dég közönségszavazata alap­ján Kondor István, a film- bizottság elnöke értékelte a szemlét, ismertette az zsűri döntését és átadta a díjakat. Az első díjat az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt A ró- Joa és a holló című disznó­ba jtreklám -f ilm j e kapta. A filmet a Maliim propaganda- film-stúdiója készítette. Négy környezetvédelmi témájú film különdíjat nyert, közülük a vízszennyeződéssel foglalkozó egyúttal második díjat is ka­pott. Miért tanulnak? A felnőttoktatás és a tankötelezettségi törvény PEST MEGYEI RIDIQAKCÍo Hangmontázzsal kezdődött a műsor. — Három gyermekem van, többet szeretnék segíteni nekik, mint amennyit most tudok. — A munkakörömhöz nagyobb műveltség kell. — Brigádlag vagyok, a többiek kértek: tegyem le a nyolc osz­tályról a vizsgát, beiratkoztam. — Segítenek: szabadságot ka­pok, könyveket szereznek. — Nekem a múltban nem lehetett tanulnom. Ma már másképpen van minden, hát most tanulok. Később aztán még egy mon­tázst adott a műsor — a szerda délutáni Felnőttek iskolapad­ban című összeállítás első ré­sze. Az M—3-as autópálya épí­tőihez látogatott el a mikro­fonnal a szerkesztő és vezető, Matros Eta, Mogyoródra, ahol egy kilencfős anwlfabétatanfo- lyam részvevőit kérdezte meg: miért tanulnak? A vallomások kicsit meg­rendíthették a hallgatót Na­gyon röstellem, hogy írástudat­lan vagyok. A gyerekeim előtt, mások előtt is. Szeretnék ol­vasni tudni. Háromszáz kilo­métert utazunk hazáig a vo­naton, s még egy újságba se nézhetek bele. Szeretnék leg­alább annyit tanulni, hogy egy levelet meg tudjak írni a csa­ládnak, egy cédulát el tudjak olvasni. zólc tanulását is figyelemmel kísérik. Az erkölcsi, anyagi tá­mogatás mellé szép emberi gesztusok társulnak. Több helyen szokássá lett például, hogy. a munkahelyi vezetők részt vesznek tanév zártán az eredményhirdetésen, tartják a kapcsolatot az iskolával. Gödöllőről, is közvetített a rádió ebben a szerdai adásban, az ottani árammérőgyárból. Ott évente 500—600 dolgozó vesz részt állami oktatásban. Természetesen 'nemcsak általá­nos iskolaiban, hanem maga­sabb fokozatban is. Szakmun­kásaik közül többen a dolgo­zók kétéves szakközépiskolájá­ba járnak, hogy a mesterlevél mellé az érettségi bizonyít­ványt is megszerezzék. Éven­te 25—30 ember tanul műsze­résznek, a technikusképzésben is többen részt vesznek. A gyár évi egymilliót fordít dolgozói tanulására, ennyi a tanulmá­nyi szabadság, a kedvezmé­nyek ára. Azé például, hogy az általános iskolába járókat, a délutáni műszakból is elenge­dik az órákra. Bizony, ez nem kis pénz. — De boldogan vál­laljuk ezt a költséget — nyilat­kozta a rádiónak a gyár égjük vezetője. A felnőttoktatás nemcsak hiánypótlás. Azt is szolgálja, hogy igénj-t ébresszen a folya­matos önművelésre. Jó példát Vecsésről közölt erre a rádió: Ott az általános iskolában ta­nuló felnőttek — mintegy új tantárgyként — művelődési programot is kapnak. Az isko­la szervezésében járnak szín­házba, kirándulásokra, élmé­nyeiket megbeszélili. A műsorban szó volt arról is, hogy a cigányok életmódjának megváltoztatásához szintén az iskolapadokon át vezet az út. A műsorzáró villáminterjúban elhangzott két reméijytkeltő nyilatkozat. — A VIII.' osztály után tovább akarok tanulni — mondta az egyik interjúalany. S a másik: — Cigánygyerekek vagyunk. Tanulunk, hogy ne mondhassák ránk: elmaradot­tak, mert cigányok, tudatlanok- Csontos Magda Vízesés a porondon LÁTVÁNYOS ELŐADÁST ÍGÉRNEK Harminc ‘éve van nálunk fel­nőttoktatás. Széles skálán, a legalsó lépcsőfoktól a legföl- sőig. Pest megyében az utóbbi években megduplázódott a ta­nuló felnőttek száma. Hargitai Károly, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának vezető­je a műsornak adott nyilatko­zatában beszámolt a jó ered­ményekről, de utalt arra is, hogy a jövő egyik fontos fel­adata: érvényt szerezni, min­denhol a tankötelezettségi tör­vénynek. A gyerekeknek a rendeskorúak iskolájában kell megszerezni az általános isko­lai végzettséget. Ez azonban nem csökkentheti a felnőttok­tatás iramát: a hiányokat pó­tolni kell. Hargitai Károly el­mondta, ma már a Pest megyei üzemek egyöntetűen pártolják a tanulás ügyét. Iskoláztatási tervet készítenek, s a beiratko- 1 Szokatlan látvány fogadj-a péntektől a Fővárosi Nagycir­kusz látogatóit: a porondon vízesés zuhan alá, vízitutaj siklílk, szép lányok lépdelnek a víz színén, anélkül, hogy el­merülnének ... Mindez azon­ban csajt kelléke az új prog­ramnak, amely valóban nagy látványosságnak ígérkezik a Városligetben. Az új premier, mint a cirkusz vezetői el­mondták, nem szakít a hagyo­mányos cirkuszprodukciókkal, sőt, új ötletekkel, új lehetősé­gekkel bővíti azokat. Az eddi­gi bemutatókhoz képest az a különbség, hogy a kötéltáncos ezúttal a víz felett egyensú­lyoz majd, s a légtomász is nem a porond, hanem a sima víztükör felett adja elő szá­mát. A svéd Trolle Rodin cir­kusszal közösein készített mű­sor lényegében a gazdag nem­zetközi hagyományokat foly­tatja, hiszen szovjet, angol, olasz társulatok nemegyszer próbálkoztak ilyesmivel, ám a hazai előadás mindenképpen egyedülállónak számít majd. Budapesten csaknem húsz éve, 1957-ben, a régi cirkuszépü­letben már láthatott hasonló műsort a publikum, de a mos­tani vállalkozás minden te­kintetben felülmúlja elődjét, A porond például az előadás második részében valóságos tóvá alakul át, pár perc alatt csaknem 500 ezer liter víz zú­dul alá káprázatos fényjáték kereszttüzében. Szigeteli, kis hidak és szökőkutak bukkan­nak fel és máris kezdődhet, illetve folytatódhat az előadás. * KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A Rdkóczi-kor művészete ’ 'Jó arányelosztásban gondol- (nak a pesti tárlatok ezúttal i haladó hagyományainkra, új értékeinkre és a külföldi fest­mények folyamatos fogadá­sára. Emlékek a Nemzeti Múzeumban A főszerep ezúttal a Rákó- czi-szabadságharc rendkívül gazdag és méltóan csoportosí­tott művelődéstörténeti tár­gyaié. Áttekinthető a rende­zés, szóra bírja a fejedelem pecsétnyomóját, a szécsényi országgyűlés emlékérmét, az 1704-ben kiadott aranyforinto­kat, tízpoltúrás rézpénzeit, a híres mádi kupát, melyet a fe­jedelem adományozott a re­formátus eklézsiának. Ko­runk emberéhez szól a köszö­rült üvegből és aranyozott ezüstből készült fedeles kan­csó is — II. Rákóczi Ferenc liedves műtárgya —, a tároga­tók egész sora, hadi zászlók, rodostód karosszék. Ez utóbbi és a két hársfából faragott, esz- targályozott gyertyatartó nagy valószínűséggél o fejedelem munkája, melyet Mikes Kele­men naplójegyzete igazol. Ki­emelten kezeli Bánkúti Imre rendező a fegjrverek, bútorok sokaságában Mányoki Ádám híres Rákóczi portréit és Rá­day Pálról festett arcmását, aki a fejedelem belső titkára volt és a szatmári béke után péceli kastélyában élt. Na­gyon intim a Dömsödön dol­gozott Edvi Illés Aladár Ro- dostó-íestménysorozata, me­lyet ezúttal másolatokban lát­hatunk. Külön tárlóban he­lyezték el a Rákóczi-emlék­érem pályázat legjobb mű­veit. Kiss Nagy András most is remekelt, de a Szentendrén alkotó szobrászok is kiváló műveket küldtek. Csikszent- mihátyi Róbert lovas figurával közelítette a kort, Asszonyi Tamás ismert stílusérzékeny­ségével archaizált, Ligeti Eri­ka zászlók lobogásával, zászló­vivők drámájával érvéit; tisz­tán, hatásosan. A március 2fi­án nyilt és hónapokig nyitva tartó kiállításnak összetett a nevelőéntéke. Hazafias érzüle­tet kelt és esztétikai örömöket adományoz, ezért remélhető­leg sok Pest megye iskola ke­resi fel hamarosan, hogy osz­tozzon tudatalakító kincsei­ben. Szabolcs Péter szobrai Április 10-ig láthatók e nagy gonddal alkotott művek a Stú­dió Galériában. Az alig har­mincéves művész Zalaegersze­gen él, kedvelt anyaga a fa és vörösréz, vagy e kettő társítá­sa. Megfontoltság, ízlés, biztos tudás uralja művészetét, csak a szenvedély lobogása nem teljes. Igaz, ezt nem lehet kor­rigálni, ez állapot. Ez a tény okozza, hogy kiállításáról kel­lemes élménnyel, de megren­dülés nélkül távozunk. Tárlatnézőn Érdeklődés kíséri Bod Éva kerámiáit a Csók István Galé­riában. Érthető, hiszen e mű­vendeztetik állandó vagy ideiglenes környezetükkel. Ügy igaz, ahogy Koczogh Ákos írja a katalógus előszavában; a tizenöt éve alkotó Bőd Éva bőséges kínálattal érkezett. A fejedelem rodostői karosszéke, valószínűleg saját kezű munkája. Művek ajánlatát küldi a jö­vendőnek, de kígyómázas edé­nyeivel, kávés, teás készletei­vel jelenünk vonzó lakáskul­túráját is gyarapítja. A Budapesti Történeti Mú­zeumban a varsói festők mu­tatkoztak be sokrétű stilusvál- tozattal, mely a lengyel mű­vészet karaktere, kísérletező­kedvének bátorságát tanúsít­ja, időnként az elméiyültség rovására. A gondolatgazdag­ság, ötletesség számtalan vál­tozata közül is kitűnik Jan Tarasin, Olga Samarska, Jan Lis, Jan Karczewski, Piotr Boguslawski művészete. Politikai plakátok is megje­lennék utcatárlatan, Közülük kiemelkedik So-Ky, a Nagy­maroson alkotó Sós László, Kemény Éva művészházaspár Április 4-ét szimbolizáló lap­ja, mely koncentrikus körök­kapitányának zöld árnyképé­vel és a nemzeti zászló alakjá­val érvelve összegezi összetett korunk eszményeit. Hatásosan, hiánytalanul. Losonci Miklós A Fővárasd Nagycirkusz új premierjének első része a ha­gyományos fűrészporporondon játszódik, különféle, elsősor­ban állatszámok beiktatásá­val. Láthatunk lovas zsonglő­röket, örvösmedve-idomítást, csimpánzokat és természetesein bohócokat is. Szünet után kez­dődik az igazi vízácirkusz, amelynek szereplői légtomá- szok, drótkötéltáncosok és nem utolsósorban krokodilok és. kígyók lesznek. Megjelent dr. Biró József könyve A Kossuth Könjrvkiadó Köz- gazdasági Ismeretek sorozatá­ban jelent meg dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ternek Magyar—szovjet gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatok című könyve. A té­mát kitűnően ismerő szerző bemutatja a felszabadulás idő­szakának magyar gazdaságát, majd áttekinti a magyar- szovjet gazdasági kapcsolatok alakulását egészen napjainkig. A könyv érdekes része foglal­kozik a kereskedelmünk ár­rendszerének alapját adó ár­elvvel, az árak megállapításá­nak módszerével. A kereske­delem ár- és árarányválto zá­sai mellett a kötet külön fe­jezetben tárgyalja a gazdasá­gi kapcsolatok elmélyülését; az integrációt, a szakosodást, a kooperációt. — Hangverseny. Április 4-én Cegléden, az állami ze­neiskolában az itt tanító ta­nárok hangversenyt ádnaik, az intézmény fennállásának és a Pest megyei zeneokta­tás 25. évfordulójára. veszi szinten jelentkező hasz­nálati tárgyak életünket ör- Kerényi Jenő Osztapenkó HETI FILMJEGYZET Azonosítás Jelenet az Azonosítás című új magyar filmből. Középen Cserhalmi György. Akár néhány mondatban is össze lehetne foglalni az első nagyjátékfilmjével debütáló Lugossy László filmjének cse­lekményét. A háború után magyar hadifoglyok érkeznek haza, köztük egy nincstelen, apátlan-anyátlan lelencgye­rek, Ambrus András, akit azonban a fogolytáborban egy szökött társa nevére írtak be, s így Takács Gáborként tart­ják nyilván. Ambrus szeretné visszakapni a saját nevét, de ez nem olyan könnyű. Amíg ez az azonosítás megtörténik, sok mindenen kell keresztül mennie. A film tulajdonkép­pen ennek a processzusnak a története. S éppen ennek a processzusnak az ábrázolásá­val válik igazából filmmé. Lugossy és a forgatókönjrv írója,' Kardos István ugyanis elsősorban azt feszegetik Ambrus András történetében, hogy milyen erőkkel, ténye­zőkkel kerül szembe ez a fia­tal, rossz tapasztalatai miatt riadt, sorsa, életútja következ­tében tanulatlan, de becsüle­tes és őszinte férfi az azono­sítási eljárás során. A történet olj'an időszakban játszódik, amikor még sok minden for­rongásban volt, de néhány alapvető kérdésben már ki­alakult az új társadalmi rend. Megtörtént a földosztás, mű­ködnek a demokratikus szer­vezetek, a demokratikus rend­őrség, dolgozik a kommunista párt, s közben folyik a harc a proletárhataiom következetes megvalósításáért. Ebbe a bo­nyolult viszonylatokkal ter­hes periódusba csöppent bele Ambrus, aki egyszer már megtanulta, hogy a nagy vi­harokat a legjobb meghúzód­va átvészelni, s talán ezért is maradt életben egy olyan há­ború után, amihez semmi kö­ze sem volt. De valamiféle halvány tudat, vagy talán ösztön arról beszél összeka­vart, megzavart elméjében, hogy az a föld, amelyre ha­zaérkezett, már — szerencsé­re — nem azonos azzal, amelyről elment. Ezt sugall­ják a hadifoglyokat fogadó feliratok az állomáson, ezt a fogadóbizottság intézkedései, a fogadáskor mondott beszé­dek —, s ezt bizonytalanítja el az a sok visszahúzó erő, amelyet Ambrus saját eseté­ben is tapasztal. Maguk a fo­golytársai is félnek, mert nem tudják, mennyi igaz abból, amit látnak, mit hihetnek el, miután a múltban annyiszor becsapták már őket. Még ar­ra se vállalkoznak, hogy Ambrust igazolják, sőt rátá­madnak, mert akadékoskodá­sával hátráltatja az ő ügyük intézését, s esetleg gyanút kelt a hatóságokban mások iránt is. Nem jár jobban Ambrus volt gazdájáékkal sem, pedig azok a lelenc cseléd számára még földet is ihattak — de az Ambrus András és nem Ta­kács Gábor nevére szól. Ter­hére van a hadifoglyok ügyeit intéző adminisztratív szer­veknek is, mert makacssága nem illik bele az amúgy is túlterhelt apparátus gépies munkájába. Terhére van a rendőröknek, terhére van a párttitkámak, Csatónak — Ambrus hazajött ugyan, de nem kell senkinek. Ez azonban csak egyik réte­ge a filmnek. A másik, rej­tettebb, de fontosabb réteg áttételesebb. Arról szólnak itt az alkotók, hogy az ember az új társadalomban végül is mégis a legfontosabb tényező. Hogy senkit sem lehet lehur­rogni, félrelökni, hogy min­denki jogosult arra, hogy — jelképesen szólva — a maga neve alatt a maga életét élje. És hogy azt, aki önhibáján kí­vül nem illik a megszabott keretekbe, s e kereteket nem is mindig képes felfogni, ugyancsak önhibáján kívül, nos, azt az embert előbb fel kell világosítani, meg kell győzni, meg kell tanítani ar­ra, hogy miért más az a tár­sadalom, amelybe visszake­rült, mint az volt, amelyből elvitték a frontra. Csakhogy e nagyon nehéz küzdelem közben maguk az Ambrust formálni akaró emberek, té­nyezők, szituációk is mozog­nak, változnak, fejlődnek. Ezt a rendkívül összetett fo­lyamatot ábrázolja a film, amely sokkal többről szól, mint hogy egy elcserélt nevű volt hadifogoly miképp kap­ja vissza végül is a saját ne­vét. Lugossy, akit számos kitű­nő kisfilmje tett ismertté, el­ső nagyjátékfilmjében érett, önálló eszköztárral rendelke­ző rendezőnek bizonyul. Né­hány megoldása — a hazafelé vonatozó hadifoglyok eldobál­ják a csajkáikat, evőeszközei­ket, ócska hátizsákjaikat, vagy: az igazolásaikra váró emberekhez egy „művészbri­gád” érkezik és ad „koncer­tet”, vagy: volt fogolytársai rátámadnak Ambrusra — so­káig emlékezetes marad. A film erénye a számos jő színészi alakítás is. Elsősor­ban Cserhalmi Györgyöt kell említeni, aki Ambrus nagyon összetett, nagyon bonyolult, egyszerűségében is sok gondo­latot hordozó figuráját úgy játssza el, hogy sem a primi­tívség, sem a belemagyarázás felé nem viszi el. Mellette Madaras József Csató párttit­kárát, ezt az önmagával is ví­vódó, s másokért is küzdő, később, a személyi kultusz évei alatt valószínűleg igen nehéz helyzetbe kerülő becsü­letes embert, Kottái Róbert Kelemen századosát, a máris adminisztratív megoldásokra hajló, s később valószínűleg méginlcább ezt alkalmazó „hatalmat”, és Pogány Judit agyonhajszolt titkárnőjét, ezt a jóindulatú, de semmit nem értő fiatalasszonyt kell ki­emelni. (A film egyik figye­lemreméltó vonása egyébként, hogy finoman érzékelteti a hamarosan elkövetkező politi­kai torzulások már ekkor észlelhető körvonalait.) Emlékezz a nevedre! A moziműsor szerkesztőinek jóvoltából a hét másik új be­mutatója is egy névazonosítás története: arról szól, hogyan találja meg újra a háború alatt egy koncentrációs tábor­ban elveszett kisfiát egy le- ningrádi asszony. Szergej Ko- loszov szovjet rendező —■ alti a lengyel Ernst Bryl és Ja- nusz Krasynski társaságában a forgatókönyvet is írta — sok megrázó részlettel, de a kísértő hatásvadászat nélkül készítette el ezt a szovjet— lengyel koprodukciós filmet. Több hasonló alkotást láttunk már; ez az új változat any- nyiban más, hogy a boldog egymásratalálásbán is érez­teti: a múlt iszonyú emlékeit sem az anya, sem a fia nem tudják már elfeledni. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom