Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

1976. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Pest megyei körútját a mohácsi nemzetiségi együttes A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a Pest megyei művelődési köz­ponttal és a Hazafias Nép­fronttal közösen rendezett ta­nácsköztársasági emlékesteket négy megyei délszláv települé­sen. Az esteken Mándics Mi­hály, a szövetség főtitkára és C-yurok György titkár két nyelven tartott rövid megem­lékezést, majd a rádióműso­rokból is jól ismert mohácsi délszláv együttes adott két­órás, vegyes táncokból, dalok­ból, egyfelvonásos jelenetből álló műsort Százhalombattán a délszláv klubban a telt ház közönsége együtt dalolt, tapsolt a sze­replőkkel. S ez így volt vé- "!® minden községben. Tölcö- lön a helyi, jól ismert délszláv együttes tagjai és vezetői fo­gadták a mohácsiakat, akik megismerkedtek a tököli dél­szlávok életével, a csoport műsorával, a népi hagyomá- nvokkal. A mohácsiak meg is hívták őket, vendégszereplés­re. Volt olyan nap, amikor a vendégeinknek két fellépés­ben kellett szerepelniük. Dél­után Pomázon adtak műsort, este Ijóréven bócsúelőadáson, záróbállal fejezték be túráju­kat. Szalai Lászlóné, a csoport vezetője örömmel mondott kö­szönetét a fellépési lehetősé­gekért. majd Mándics Mihály további jó munkát, hasznos, dolgos hétköznapokat kívánt az együttesnek. Kusnyár János, megyei nemzetiségi felügyelő Gödöllőtől Nagybörzsönyig Riportcsokor kulturális életünkről PEST MEGYEI RttDIGAKcio Gödöllőtől — Pest megyei méreteket számítva — nem esik messze Nagybörzsöny. Még akkor sem, ha közben valahogyan útbaejtjük Szent­endrét és Vácot, mint a teg­nap délutáni megyei rádiómű­sor riporterei. És nemcsak a távolság kicsi a négy település között; a szög, amit összezár­nak, az kis része Pest megyé­nek. Területileg, és a műsor­ban tárgyalt kulturális ered­ményeket, gondokat tekintve is. Utalhatunk itt például Százhalombatta művelődésének problémáira és az egészen más jellegű tanyás vidékek hely­zetére. Igaz, a félórás műsor nem is ígért megyei összesítést, hanem csak „színeket és ár­nyalatokat” felvillantó ripor­tokat. Teljességet tehát nem kérhetünk számon a Varsányi Gyula szerkesztette adástól. Ki­zárólag azt értékelhetjük, el­érte-e kitűzött célját a riport­csokor. S ha így vizsgáljuk a tegnapi műsort, elégedettek le­hetünk. Amit a négy település művelődéséről hallottunk, hi­teles és jellemző. Három város és egy község Á gödöllői tudósítás a vá­ros és az egyetem kapcsolatait vizsgálta. Ebben Polónyi Péter járási közöművelődési felügye­lő elmondotta, még erőtlenek, fejlesztésre szorulnak ezek a kapcsolatok. Elsősorban a vá­ros részéről. Az egyetem akti­vitásához képest ugyanis a vá­ros kissé passzív és lassú. Biz­tosan javít majd a helyzeten — ez volt a nyilatkozók egy­öntetű véleménye —, ha fel­épül Gödöllőn az új művelő­dési ház. A váci riportban a munkás­művelődés egyik érdekes, új formájáról hallottunk tudósí­tást. Berkó Árpád, a dolgozók önálló általános iskolájának igazgatója számolt be az érde­kes kísérletről. Ebben az isko­lában ugyanis a tanítás tan­tárgyaid nélkül folyik, méghoz­zá igen jó eredményekkel. A műsor harmadik állomá­sa Szentendre, illetőleg az új megyei művelődési központ és könyvtár volt. Itt Perjési Bar. nabás igazgatóhelyettes és Haász Etelka csoportvezető beszélt a tervekről és az ered­ményekről. Mert akármilyen fiatal is ez az újszerű tenni­valókkal birkózó művelődési ház, már eredményekkel is dicsekedhet. Azzal például, hogy a meghirdetett színház­előadások bérletei öí nap alatt mind egy szálig elfogytak, hogy a ház falai között már 30 kis közösség — klub, szakkör, stú­dió — dolgozik. A riportból ország-világ megtudhatta, hogy figyelemre méltó munka kez­dődött a központban. Nagybörzsönyben megint egy sajátos megyei színfolttal ta­lálkozhattunk: a nemzetiségi, ez esetben német anyanyelvi oktatás és kultúra helyzeténeit rajzával. A riportok készítői között ott volt lapunk munkatársa, Csü­lök András is. Automata helyett az éjjeliőr Április 4 -én megyei dönfő Ápolják a munkásmozgalmi hagyományokat A Ráckevei járási füzetek legközelebbi, az év vége táján megjelenő 7. száma, az MSZMP járási végrehajtó bizottság ha­tározata alapján a járás mun­kásmozgalmi hagyományaival foglalkozik. Tudvalevő, hogy a ráckevei járásban is élénk honismereti és krónikaíró mozgalom ala­kult ki. A mozgalom foglalko­zik a munkásmozgalom helyi történetével és hagyományai­val is. E tradíciók ápolását a tanácsok, a közművelődési in­tézmények sem hanyagolják el. A községekben utcákat nevez­tek el a munkásmozgalom már­tírjairól, a járási esemény- naptár szerint helyi ünnepsé­geken emlékeznek meg az év­fordulóról. Mégis gyakran még az utca lakói sem ismerik a névadó életét, munkásságát. A középiskolák érettségi vizs­gáinak anyagából soha nem hiányzik a munkásmozgalom helyi eseményeire vonatkozó kérdés. Az úttörők tavaly min­den községben megismerked­tek a mozgalom veteránjaival. A párt járási végrehajtó bi­zottsága a helyes és eredmé­nyes törekvések elmélyítésére szükségesnek tartja, hogy a nevelőmunkában jobban tuda­tosítsák mindenütt a helyileg feltárt munkásmozgalmi ha­gyományokat. Újból kiadják a régebben már megjelent Út­mutatót. A veteránoktól azt kérik, hogy visszaemlékezései­ket írják meg, vagy mondják, tollba, és tárgyi emlékeiket gyűjtsék össze. Egyébként megtartották a járási ifjúsági klubok mun­kásmozgalmi vetélkedőjét a járási KISZ-bizottság irányí­tásával. összesen hat ifjúsági klub nyújtotta be helyi mun­kásmozgalmi emlékre vonatko­zó írásbeli pályázatát. Utána a klubcsapatok a mozgalomra vonatkozó több kérdésre vá­laszoltak. A' vetélkedő nyertese a du- naharaszti Baktay Ervin Gim­názium és Szakközépiskola if­júsági klubja lett. Így részt vesz április 4-én az ifjúsági klubok munkásmozgalmi ve­télkedője megyei döntőjében. A Baktay Ervin klub külön­ben — a vetélkedők közül egyedül nem írásbeli pálya­munkát. hanem magnószala­got nyújtott be. A csapat mag­netofonnal kereste fel Kom- játh Gyula Dunaharasztin élő veteránt, és intferjút készített vele, mégpedig magnetofonnal, fordulatos kérdéseit és vála­szok formájában. Tegnap a Falurádióban is folytatódott a Pest megyei mű­sorsorozat. A korán kelők is­mét hallhatták Horváth An­talt, a dunabogdányi termelő- szövetkezet elnökét, aki ked­den a sertéstenyésztés fejlesz­téséről beszélt. Ezúttal egé­szen másról volt szó. Az elnök azt mondta el, milyen nagy gond náluk is és másutt is a gépjavítás. Elromlott például egy nagy teljesítményű hűtő­gépük kapcsolóautomatája; S hiába kerestek, nem találtak vállalkozót a javításra. Pedig sokfelé jártak: alkatrészhiány vagy szakemberhiány miatt negyven — nem tévedés! — vállalatnál utasították vissza a munkát. Mit lehet ezután csi­nálni? Szerencsére ott van­nak még a hagyományos for­mák. A dunabogdányi szövet­kezetben jó ideje már az éj­jeliőr kapcsolgat az automata helyett. Jobb híreket hallottunk vi­szont Dunavarsányból és Ta- hitótfaluból. Dunavarsányban a még nem is olyan régen veszteséges sertéstelepet nye­reségessé fejlesztették. Tavaly két és fél millió forintos nye­reséggel zárták az évet, s 1978- ban már 16 ezer sertést akar­nak tenyészteni. A tahitótfa- lui Kék Duna Szakszövetkeze­tét azért dicsérte meg a Fa­lurádió, mert példaadóan se­gítik a háztáji gazdaságokat. Divatos szóval élve szolgálta­tásokat nyújtanak a tagoknak. A szövetkezet gépeit, szerszá­mait például felhasználhatja a tagság saját eszközeinek a ja­vítására. Csontos Magda SZÍNHÁZI estek A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak Új musical a Fővárosi Operett Színházban Megfordíthatnánk a címet, s akkor közelebb járnánk Bé- keffi István—G. Dénes György —Fényes Szabolcs új művének meséjéhez: Bozzi úr, aki ku­tya lett. Kutya lett, mert ku­tyául viselkedett az emberek­kel: a New York Brooklyn ne­gyedének öreg házaiban élő olasz kivándorlókkal, honfi­társaival, akiket ügyvédi mi­voltából eredő fölényével, s háztulajdonosi státusából ere­dő pénzéhségével és rabiátus természetével megfélemlít, el­nyom és kizsákmányol. Bozzi úr, maga a mesebeli rossz em­ber, a gonosz gazdag, akit — a mesék szabályai szerint — előbb-utóbb alaposan meglec­kéztetnek a szegények. A lecke drasztikus: az olasz negyed kicsit habókos, kicsit bölcs plánétás asszonya, Pul­cinella, kutyává bűvöli Bozzi urat. S a kutya, akit Bozzi úr­nak hívnak, csak akkor nyer­heti újból vissza emberi alak­ját, ha valaki megszereti, és e szeretettel megváltja. A sze­gény címtáblafesto, Pietro kis­fia, Filippo lesz ez a megváltó barát: Bozzi úr vísszaváltozik ügyvéddé, de már érti, meg­érti és szereti az embereket. Nyilvánvaló: ez a történet mese, a mese időtlenségével és időtlen igazságaival. Amit a színpadon látunk: a harmadik variációja a témának. Békeffi először regénynek írta, 1957- ben, s olaszul jelent meg. Ugyanabban az évben if}. Vaj­da László olasz-spanyol kop­rodukcióban filmet rendezett belőle, az eredeti címmel (Egy angyal szállt le Brooklynban). Ez a film (Peter Ustinov fő­szereplésével) hozta meg Bé- keffinek nyugati filmíró kar­rierjét. Musicalnek átdolgozva lát­hatjuk a témát most az Ope­rett Színliázban. S mes kell bizonyítottan kitűnő stílusá­ban? A rendezés (Vámos László munkája) megkísérli a lehe­tetlent, s megpróbálja eltün­tetni a librettó fogyatékossá­gait és sablonjait. Vámos a kitűnő díszletben (tervező: Makai Péter m. v.) olv^n moz­gékony, friss, szereplőkre és statisztákra „ lebontott” játé­kot szervez meg, amely időn­ként a valóság illúzióját nyújt­ja, de megőrzi a mesét, az ir­reálist is. ahol erre lehetősége kínálkozik. A Bozzi ú-... egyszereplős darab, azaz egyetlen nagy sze­rep köré épül a többi kis fi­gura. Ez a feladat szerencsére Latinovits Zoltánnak jutott, aki láthatólag nagy kedvvel és ambícióval játssza el Bozzi urat, az érzéketlen, gonosz ügyvédet, meg a szeretetre vágyó kutyát, „akivé" Bozzi úr lesz. Mintha lenne egy csi­petnyi ebben az alakításban a „lássátok, én ezt is tudoml” mesterségbeli büszkeségből is. Ám ez nincsen kárára annak, amit a színpadon Latinovitstól látunk. Maga a szerep igazán nem igényli a prózai színész maximális erőfeszítéseit. De ebben a „mesélős” éneklésben, s ebben a kicsit darabos tánc­ban Latinovits mintha kika­csintana a nézőtérre és fino­man karikírozpá is a műfajt, s annak sablonjait. Az abszolút főszerep (és fő­szereplő) körül karakteralakí­tások és epizódfigurák serege van jelen. Közülük felsorolni és kiemelni tudunk néhányat így különösen Sulca Sándort (Pietro), Kertész Pétert (Bru­no), Mucsi Sándort (Monti), Galántay Alizt (Giulia), Vár- hegyi Terézt (Pulcinella), Csongrádi Katit (Lolo), Udva­rias Katalint (Lucia) és Har­sányt Frigyest (Angelo). Takács István HETI FILMJEGYZET Joachim, dobd a gépbe! Jelenet a Joachim, dobd a gépbe! című csehszlovák fllmvígjátékből. A gép egy komputer, s amit Joachim, a kezelője bele­dob, az sem más, mint egy sze­mélyi adatokat tartalmazó kar­ton. És a faluról falura járó, elektronizált jövendőmondó, csekély tizenöt korona ellené­ben mindenkinek kiszámítja, melyek lesznek a szerencsés, a kevésbé szerencsés és a peches napjai a jövőben. Oldrich Lipsky, csehszlovák filmrendező legújabb vígjáté­kában persze nem Joachim a főszereplő, hanem egy félszeg, sőt időnként egyenesen ütő- döttnek tűnő falusi fiatalem­ber, Frantisek, aki éppen a vá­rosba indul szerencsét próbálni, amikor belebotlik a Joachim- féle masinába, s rászánván a pénzt, biztos előrejelzést kap eljövendő heteiről. Ettől kezdve a film feszélyezett érzéseket kelt bennünk. A feszélyezettség oka részint az, hogy a szerzők szegény Frantiseket úgy keze­lik, mint az állatorvosi _ tan­könyvek állítólagos lóábrájáról hírlik: amint azon minden ló­betegség megtalálható, úgy rakják körül Frantiseket a ki- pécézésre szánt legkülönfé­lébb témáklzal. Kap egyet a sznob kutyaimádat; beleolvas­nak az autómániákusoknak és még jobban beolvasnak az eb­ből hasznot húzó autószerelők­nek. Odasóznak a divatos sportágakat divatból, űzni aka­róknak; jól odamondogatnak az idegbeteg ideggyógyászok­nak, satöbbi, satöbbi. Franti- sekkel ennyi csoda mellett még az is megesik, hogy beleszeret egy csinos büféslányba, aki vi­szontszereti, oly mértékben, hogy mihamar három gyerme­kük is születik. Hát ennyi minden egy kicsit már sok. S ha ráadásul az egészből vala­miféle szatírát kellene kiérez- nünk, de ez a szatirikus ábrá­zolásmód inkább csak vágy marad, akkor még a legmulat­ságosabbnak szánt jeleneteken se nagyon tudunk nevetni. Feszélyező továbbá az, hogy a film erősen emlékeztet ben­nünket Pierre Richard film­komédiáira, a Balszerencsés Alfrédra, és a Magas, szőke férfi felemás félcipőbenre. Nem a gegekben — Richard gőgjei jobbak, ha nem is min­dig eredetiek —, hanem a fi­gura alapvonásainak felraká­sában. Frantisek és Alfréd mi­nimum unokatestvérek. Azzal a különbséggel, hogy a francia rokon kitalálói jobban értik a filmkomédia műfaját, mint Lipsky. Amiből tulajdonképpen csak annyi következik, hogy nagyon nehéz jó filmvígjátékot csinál­ni, s éppen ezért ez a műfaj ritkán terem igazi remeket. így hát tulajdonképpen nekünk se kell nagyon szégyenkeznünk, ha a magsar. /filrpvígjátékok nem*tül j<ÍTsTRV?ü!rtekri' (Más kérdés, hogy ennek nem örü­lünk.) Váltságdíj A nemrég bemutatott A sa­kál napja kapcsán írtam: ez a filmtípus igazából csak egy át­lagon felüli rendező kezén tud kitűnővé emelkedni. A krimi — s benne az úgynevezett poli­tikai krimi — műfaja külön szakma, s aki ilyennek a ren­dezésére vállalkozik, annak e műfaj profijának kell lennie. Mindezt az juttatja eszembe, hogy a hét műsorán egy nem kevésbé profi módon megcsi­nált angol film, a Váltságdíj szerepel. Rendezőjéről, Caspar Wrederől nem tud a Filmlexi­kon, a forgatókönyvíró Paul Wheelerről sem. Ez azonban semmit sem jelent, mivel film­jüknek nincs szüksége lexiko­nok címszavaival alátámasztott értékigazolásra. A Váltságdíj a maga műfajában kitűnő film. Hogy miért? Többek között azért, mert jól választja meg a témáját, hiszen az emberrablá­sok, repülőgépeltérítések napi­renden vannak, s erről filmet csinálni időszerű, érdeklődésre számot tartó (s amellett még jó üzleti érzékre is vall). A film története egy ilyen többszörö­sen megcsavart, politikai hát­terű nagykövetrablásról és egy vele párhuzamos repülőgép- eltérítésről szól. A két akció ugyanazon banda kezében van. Legalábbis sokáig így tűnnek. De egy ponton túl kiviláglik: az erőket más, nagyobb érde­kek is mozgatják. S éppen az a filmben az érdekfeszítő, hogy ezt a játék-a-játékban meg­oldást kitűnően adagolja, a nézőnek sem árulja el a titkos összefügéseket. illetve mindent csak fokozatosan fed fel. Dra­maturgjaikig remekül felépí­tett munka ez, a műfai fölé­nyes ismeretéről tanúskodik. S ehhez társul a rendezés: XVrede pontosan tudja, milyen eszkö­zökkel lehet létrehozni, fenn­tartani és fokozni a feszültsé­get. Vágásai, tempója, az egész film belső ritmusa a mestersé­gét kiválóan értő rendezőre vallanak. Még arra is ügyel, hogy a fő figurák — de a leg­több epizódfigura is — kerek árnyalt jellemek legyenek (ami egy krimiben csak igen ritkán fordul elő). Ebben per­sze néhány kitűnő színész is segítségére van. Mindenek­előtt Sean Connery, aki a filmben szereplő fiktív skandi­náv ország biztonsági szolgá­latának főnökét játssza. Nem kevésbé jó alakítást nyújt lan McShane egy kettős játékot űző repülőgép-eltérítő, Petrie figurájában, s Jeffrey Cick- ham egy sima modorú angol attasé, Barnes szerepében. A Váltságdíj, tehát izgalmas, jól megcsinált film, a nézőt egy percre sem engedi ki a feszült­ség légköréből. Hogy mégis hiányérzetet hagy bennünk, az onnan ered, hogy a témában — mely súlyos politikai, jogi, mo­rális kérdéseket vet fel — jó­szerivel csak az izgalmas sztori lehetőségét látták, s csupán ezt. az izgalmasságot aknázták ki. Olyan politikai krimit készí­tettek ezáltal, amelyben a kri­mi vonásai uralkodnak, holott igazából a politikai vonatkozá­sok lettek volna érdekesek. Ha­marjában a Gavras film, a „Z” avagy egy politikai gyilkosság anatómiája jut eszembe, mint olyan példa, amelyben ez a kívánatos arány megtalálható volt. Biciklitoivajok 1948-ban készítette ezt a vi­lághírű filmet Cesare Zavattini forgatókönyvéből Vittorio de Sica Nálunk 1950-ben mutat­ták be. A mostani felújítás I újabb nézőnemzedékeket is­mertet meg az olasz neorealiz- musnak ezzel az alapművével. T. L l i állapítanunk: Ez a variáció nemcsak hogy erőtlen, megle­hetősen fáradt, és az ábrázol­ni kívánt világ ismert színpa­di sablonjait felvonultató mun­kává sikeredett, hanem bizo­nyos vonatkozásokban még félre is vezeti a nézőt. Abban például, hogy bár a történet mesejellege nyilvánvaló, ahelyett, hogy ezt vinné kö­vetkezetesen végig, Békeffi valamilyen „társadalmiasítási" szándéktól vezettetve égy rea­lista (vagy inkább: neoraealis- ta) színpadi mű vonásait keve­ri hozzá, s ezzel azt sugallja, hogy a darabnak társadalom- kritikai éle van. Holott nincs, mert amennyi társadalomkri­tika a Bozzi úr.. .-ban felfe­dezhető, annyit — s körülbe­lül ugyanazon eszmei talajon — a harmincas évek amerikai filmoperettjeiben is megtalál­hatunk. Ha már egy musical ilyesféle szándékkal készül, mintának ott van a West Side Story. A Bozzi úr... kispolgári, érzelmeskedő, vulgáris huma­nizmusa nem Bernstein mű­vének tájékáról érkezett, no­ha a két mű között észreve­hetően sok az áthallás. Ez néha szó (pontosabban: kotta) szerint észlehető. Fé­nyes Szabolcs ugyanis olyan muzsikát írt a darabhoz, amelyből a jobb zenei memó- riájú nézők pontosan kihallják Gershwin, Bernstein, Loewe, MacDermott melódia-, harmó­nia-, és hangszerelés-fordula­tait. Ha ezeket az erős után­érzéseket egy kezdő kompo­nistától kapjuk, talán fel se igen tűnnek. De Fényes Sza­bolcs, régi, invenciózus, erede­ti zenei karakterű szerző. így hát nehezen érthető, miért nem maradt a saját, számtalanszor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom