Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

IJely történet, falukrónika, hagyományőrzés Honismereti stúdió alakult Országszerte nagy népszerű­ségnek örvend a honismereti, helytörténeti mozgalom, s szá­mos faluban gyűjtik az értékes néprajzi tárgyakat, és a helyi népszokásokat. A vállalkozó kedvű, lelkes amatőr kutatók többsége társadalmi munká­ban, többnyire hozzáértő segít­ség nélkül végzi falujában a gyűjtőmunkát. A helytörté­nettel, falukrónika-írással, néprajzi, szociológiai gyűjtés­sel foglalkozó érdeklődők ré­szére a járási hivatal és a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tálya, valamint a Hazafias Népfront járási bizottsága ön­álló honismereti stúdiót szer­vezett, melynek első összejö­vetelét március 26-án, pénte­ken délután tartották a városi művelődési házban. Az első találkozón a megje­lent érdeklődők beszámolót hallgattak meg a honismereti munka járási-városi feladatai­ról, eredményeiről. A stúdió vezetői ismertették a gyűjtés, a feltárás és a publikálás lehető­ségeit és feltételeit. A tervek szerint a foglalko­zásokat június 4-ig pénteki na­pokon tartják. A résztvevők tájékoztatást kapnak a honis- ! mereti munka és szakkörveze­tés tartalmi és módszertani tudnivalóiról, ugyanakkor vá­laszt kaphatnak saját, helyi vo­natkozású kérdéseire is. Az egyes összejöveteleken a megadott téma legjobb helyi szakértői, néhány esetben me­gyei és országos intézmények munkatársai tartanak előadást. A stúdió megszervezői szeret­nék, ha ebből a kis közösségből alkotóműhely alakulna ki, amely szervezi, irányítja a já­rás és a város területén folyó i kutatásokat. JÖVŐRE HÁROM NAP Tanárok a múzeumban Ezen a héten járásunk vala­mennyi felsőtagozatos nevelő­je szakmai továbbképzésen vett részt. Hétfőn délelőtt a történelemtanárok találkoztak a Hadtörténeti Múzeumban. Rákóczi Katalin, a múzeum munkatársa bemutatta, ho­gyan kell tárlatot vezetni. Az ezt követő megbeszélésen ar­ról esett szó, hogy elősegítheti a történelemoktatást, ha a pedagógusok a tanulókat gya­korta elviszik a múzeumba. Ügy vélem, akinek lehetősége van rá, az él is ezzel az alka­lommal. Járásunk legtöbb iskolája azonban ebből a szempontból hátrányos helyzetben van, mert egy rövid látogatás is az osztály egész napját igénybe veszi —, lévén igen körülmé­nyes és hosszadalmas a köz­lekedés. A megbeszélésen el­hangzott, hogy a következő tanévben az iskolaigazgatók ilyen célokra három napot szabadítanak majd fel. A mú­zeumlátogatások nagyon hasz­nosak lehetnek, hiszen a tanár a tanításhoz olyan segédesz­közöket vehet igénybe, amely az iskolában nem áll ren­delkezésre. Mint a múzeumban meg­tudtuk, a közelmúltban Mú­zeumi történelemórák címmel egy kis kiadvány látott nap­világot. Ezeket a füzeteket a múzeum elküldte a megyei ta­nácsnak, abból a célból, hogy osszák szét a történelemsza­kosok közt. A helyszínen ki­derült, hogy ezt a kiadványt egy iskola sem kapta meg. B. M. Vetélkedő polgári védelemből A járási polgári védelmi pa­rancsnokság és az aszódi 2983. számú Petőfi Sándor úttörő- csapat vezetősége polgári vé­delmi vetélkedőt rendez Aszó­don. A március 29-én, hétfőn délelőtt 9 órakor kezdődő ver­senyen az aszódi és a környék­beli úttörőcsapatok vetélked­nek a helybeli 1. számú általá­nos iskolában. Kisdobosok tornaversenye A közelmúltban rendelték meg az Imre utcai általános iskola kisdobosainak tornabaj­nokságát, amelyen hetvenegy kispajtás mutatott be szép gyakorlatokat. Szoros eredmé­nyeik születtek és a zsűrinek nehéz dolga volit az elbírálás­kor. A győztesek. 3. osztályosok. Leány egyéni: 1. Orosz Zsuzsa. Leánycsapat: 3/b. osztály (Orosz Zsuzsa, Kamarás Ani­kó, Klupp Hajnalka.) Fiú egyéni: Szabó Zoltán. Csapat­ban: 3/b (Veszély György, Gyetván János és Dióssi Já­nos. 4. osztályosok. Leány egyéni: Dóczi Katalin. Leány- csapat: 4/b. (Dóczi Katalin, Medveczki Anita és. Jurik Szilvia.) Fiú egyéni: Pitlik László. Fiúcsapat: 4/b. (Pitlik László, Veszély Péter és Pol­gár Lajos.) Felszabadulási kupa Április 4-én a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem sport- kombinátjában megrendezik az immár hagyományos fel- szabadulási kispályás labda­rúgókupát. Nevezni írásban vagy szóban március 31-ig le­het a járási sportfeliigyelő- ségnél. Cím: 2100 Gödöllő, Dó­zsa György út 25. Telefon: 241. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ni. Évfolyam, 75. szám 1976. MÁRCIUS 28., VASÁRNAP Biztató kezdés a szanálás után Nyereséggel zárt a hévizgyörki Petőfi Tsz Nagy port vert föl 1974-ben a gödöllői járásban, de a me­gye más területén is Bag—Hé- vízgyörk termelőszövetkezeté­nek szanálása. A jegyzőköny­vek tanúsága szerint több mint 9 millió forint szanálási hitelt hagyott örökségül a tag­ságra az egymással torzsal- kodó, rosszul gazdálkodó ve­zetőség. Sokan reménytelen­nek látták akkor a szövetke­zet helyzetét, s vagy százhú- szan kiléptek. Talpra kell állni Azóta nagy változások tör­téntek a két községre kiterje­dő hévizgyörki Petőfi Téesz- beru Az új vezetőség nem riadt vissza a nehézségektől. Felmérte a tennivalókat, s a szorgalmas, tenniakaró tagság­ra támaszkodva, lépésről lé­pésre állítja helyre a gazdasá­got. Az 1975-ös évet három és fél millió tiszta nyereséggel zárták. Az 1 év alatt megtett útról és a jövő lehetőségei­Válasz egy levélre A VJ 75-35-ös és a lakók nyugalma AZT HISZEM új mondás született, cáfolhatatlan igazsá­ga immár esztendők óta közöt­tünk bujkál. Ha rám bíznák megfogalmazását, körülbelül ezzel a mondattal állnék elő: Frászt kapok a zajtól, tehát vagyok, örülök, hogy ezt leír­hattam, s örülök annak is, hogy erre egy levél adott alkal­mat, amely az alsóparki lakó­telepről érkezett, s ámbár egyetlen ember, írta, de több száz lakó nevében, amint ezt az aláírás is igazolni látszik. A levél lényege a következő. Idézek: „Lakótelepünk tízeme­letes tömbökből és egy sávház­ból áll. A sávházban van egy lakó, aki nincs belátással a nagy közösségre. Ez a lakó ugyanis a 22-es Volán dolgozó­ja, illetve gépkocsivezetője, aki vontató trélerrel közlekedik, s ami a legsajnosabb, hogy éjjel, jobbik esetben hajnali 4 és 5 óra között. A jármű indítása fantasztikusan hangos, a gye­rekek felsírnak, a felnőttek fel­kelnek, mert mindenki azt hi­szi dől a ház, vagy földrengés van.” Ezután a levélíró a zaj intenzitását nem egészen sze­rencsés. de annál szemlélete­sebb hasonlattal egy harcko­csiéhoz hasonlítja, majd így folytatja levelét: „Tudjuk, hogy a gépkocsivezetőnek rá­bízott feladatát végre kell haj­tani, de azt nem értjük, miért kell a több ezres lakótelepre beállni ilyen hangos járművel. Ebben a percben megint iszo­nyú hangokat hallok, kinézek az ablakon, hát mit kell lát­nom, a gépóriást, pedig ma március 14-e, vasárnap van. A kocsi rendszáma VJ—75-35. A házak ablalcai kitárulnak, so­ka n kinéznek, mindenki mér­gelődik, de sajnos senki nem szól. . .” NOS, ENNYI A LEVÉL lé­nyege, s engedtessék, hogy rö­vid kitérőként — a témakör gazdagításaképpen — Molnár Ferencnek, a század elején oly népszerű vasárnapi krónikái közül az egyikből, mely a Ta­lálmányok címet viseli, idéz­zek: „Jámbor kiránduló, most megint itt a tavasz és megint süt a nap, most megint látha­tod a bárót a cinkotai ország­úton mumusnak öltözve ülni a negyvenöt lóerős automobilján és száguldani hatvan kilomé­terrel ... A miért telefújja a tüdődet porral és az elégett olaj füstjével, ne gyalázd a bárót, jámbor kiránduló, mert ő nem tehet róla, szegény." S bár itt zajártalomról éppenség­gel nem esik szó, láthatjuk, hogy ez a probléma a század eleje óta legfeljebb csak a ló­erőkkel növekedett. Ez viszont éppen elég ok arra, hogy a zajártalomtól egyelőre csak mérsékelten szenvedő Gödöllő egyik lakótelepéről százak ne­vében érkezzen panaszoslevél. Amit panaszolnak az csak­ugyan felháborító, de korje- lenség, amelynek megszünteté­se lehetetlen, sőt, számolnunk kell azzal, hogy a helyzet még rosszabbodni fog. Ezzel kap­csolatban ugyan levél nem ér­kezett, de más alsóparki lako­sok arra panaszkodnak, hogy a házak lábainál elzúgó vasúti szerelvények Diesel-mozdonyai — lévén ott az állomás — gyakorta dudálnak, s ha a du­da ugyancsak gyakorta bera­gad, Így idegőrlő tutulás bor­zolja fel az egész lakótelepet. Mármost az nyilvánvaló, hogy a vasúti pályáról lehetetlen ki­tiltani a vonatokat, s a vasút­állomás megszüntetésére töre­kedni ugyancsak reménytelen vállalkozás, de mondjuk a du­daszerkezet beragadása ellen azért lehetne tenni valamit. DE HOGYAN ÁLLUNK a nagyhangú, csendháborító ko­csival? A legelfogultabb vizs­gálódás után is azt kell felté­teleznem a VJ—75-35-ös veze­tőjéről, hogy nem heccből, a kedves lakótársak bosszantásá­ra helyezi üzembe járművét, s nem azért indul adott esetben vasárnap munkába, mert más elfoglaltságot éppen nem talál magának! Mennie kell, dolga van és kész! A jelenséget — ez esetben a környezet növekvő, s néha va­lóban elviselhetetlen zajbéli je­lentkezését — általánosítva, sajnos azt kell megállapíta­nunk, hogy a lakótelepeket se­hol a világon nem lehet any- nyira elkülöníteni, hogy telje­sen mentes legyen például a zajártalomtól. (Pedig törksze- nek rá, Baján például olyan lakótelep épül, amelyből telje­sen kirekesztik majd a gépko­csiforgalmat, ám a szélső há­zak lakói ebben az esetben is fogják tapasztalni, hogy nem egyedül élnek a világon.) Az ember úgy van. hogy innen is, onnan is hall különféle törté­neteket, különleges és minden­napi eseteket, így például la­kótelepi bosszúságokból is hallgathattam már egy panasz­falra valót; közvetlenül Is, mert magam is panellakás­ban lakom. Egyik helyen pél­dául feltűnően sok a magán­gépkocsi, s hogy, hogyan nem, minden tulajdonos korán reg­gel indul munkába, így hajna­lok hajnalán kánonban, egy­másnak felelgetve túráztatják, melegítik a motort, s olyankor még az álomkórban szenvedők is egy gladiátor frisseségével, öklüket rázva ugranak ki az ágyból. De lehet valamit ten­ni? Másutt a kocsizajjal már nem is törődnek a lakók, an­nál inkább azzal a kisvendég­lővel, amelyet egy másik — fő­városi — lakótelep központjá­ban építettek fel, s amely min­den nap éjfélkor zár. Mikép­pen lehetséges, nem tudom, de eme vendéglátó helyen az ittas embereket Is kiszolgálják, így minden éjfélkor őrült gaj­dolás, kiabálás ébreszti fel a környékbeli több száz csalá­dot ... TUDNÉK MÉG ily derűs pél­dákat, de már ennyiből is lát­szik, hogy az alsóparki helyzet még egészen elviselhető, sőt amit nem mindenütt mondhat­nak el: itt még tenni is lehet­ne valamit, hiszen szerencsére egyetlen emberen múlik a la­kók nyugalma. Mert a zajt máskülönben száműzni nem lehet, mert ezer forrása van, s ha az egyiket bedugjuk, másik két helyen buggyan fel. Ezen sajnos változtatni bajos. A panasszal kapcsolatban egyet lehet tenni. Beszélni kell a gépkocsivezetővel, mert az jóval célravezetőbb, mint ha­ragudni rá. Azt hiszem Molnár Ferenc most sem írhatna mást, legfeljebb korrigálná a fen­tebb már idézett mondatot, va­lahogy így: ....... ne gyalázd a gé pkocsivezetőt jámbor lakó, mert ő nem tehet róla, sze­gény ...” Fehér Béla ről beszélget tűnik Kovács László elnökkel és Dobányi Sándor alapszervezeti pártiüt- kárral. Jó földön és Ilyen szorgal­mas tagsággal nem szabad megbukni — vallották mind­ketten. — Igaz, hogy nehéz örökség az a 9 millió forint, de talpra lehet és kell is állni. Tavaly 2 és fél millió forin­tot fizettek vissza a banknak. Az idén 4 millió válik esedé­kessé. Ami ezután megmarad a nyereségből, gépesítésre for­dítják. Ez a legfontosabb fel­adat, hiszen az 1974. évi gép­park műszaki állapota 34 szá­zalékos volt, az istállóké még ennél is rosszabb; mindössze 19 százaléík. Saját alapiukból 4 millió forintért vásárolnak modern gépeket, 1 milliót pedig a marhaistállók korszerűsítésére és a talajjavításra költenek még az idén. Rába—Steiger traktort vesznek a hozzátarto­zó munkagépekkel, két darab E—5—12-es kombájnt, meg a legszükségesebb betakarító gé­peket. 80 hektár gyümölcsös és málnás területük van. Oda lánctalpas kerti traktort ter­veznek teljes munkagép-fel­szereléssel. A múlt évi fejlesz­téssel együtt ez már megte­remti a modem gazdálkodás feltételeit. Januárban 25 tagból állő építőbrigádot alakítottak; fő feladatuk a talajjavítás és az istállók korszerűsítése lesz. Két év alatt vissza akarják hódítani a Galga pataktól a 120 hektárnyi elzsombékoso- dott, s emiatt kihasználatlan földterületet és oda szántó­földi kertészetet telepítenek. Az idén ezért jelentős össze­geket költenek a vízrendezés­re. Pillanatnyilag 500 szarvas- marhát tartanak korszerűtlen körülmények között, melyből 150 a tehén. A szanáláskor 2 ezer 440 liter volt az átlagos tejhozamuk, tavaly 2 ezer 647 liter, az idén 2 ezer 800 litert terveznek. Hogyan? Jobb munkaszervezéssel, gondosabb takarmányozással. Istállójuk egy részében marhahizlalás folyik. Tizenhat hónapos kor­ban 550 kilós marhákat adnak át az állatforgalmi vállalat­nak. Kedvezmények a háztájinál A szövetkezet fejlődésének egyetlen útját a szakosodás­ban látják, s mint mondják, meg kell találni az ágazati kooperáció lehetőségeit az ál­lattenyésztésben és a növény- termesztésben egyaránt. Az ál­lattenyésztésben a jelenlegi profilt kel továbfej leszteni, a növénytermesztésben pedig a gabona, kukorica és a borsó termesztéséhez kell biztosítani a jó minőségű vetőmagvat, a korszerű gépeket, s a megfele­lő műtrágyát, növényvédő sze­reket. Nem törvényszerű, hogy a dűlőút egyik oldalán ugyan­azon a talajon hektáronként több mint 80 mázsa kukoricát termeljen a tangazdaság, a másik oldalán 19 mázsát a szövetkezet. Már tavaly bebi­zonyították állításuk igazsá­gát: 52,3 mázsára javult ter­mésátlagúk. A szövetkezeti gazdálkodás szerves részének tekintik a háztáji gazdaságokat, átvállal­ják a zöldség, gyümölcs és a hízott sertés értékesítését. Ide kívánkozott az a kifejezés is, hogy térítés nélkül — de jóval többről van szó. Ugyanis a szerződéskötéskor megkérdez­ték a tagoktól, ki, milyen zöldségből mennyit vállal, s a közösből hasítják ki a terüle­tet. A tsz egy tagban megmű­veli, beveti, elvégzi a növény- védelmi munkákat és a végén elszállítja az árut. Ezenkívül a háztájiban végzett munkáért munkanap-jóváírást is kap a tag. Tehát minden kedvez­ményben (SZTK, nyugdíj stb.) épp úgy részesül, mint ha a közösben dolgozott volna. Az átvett sertésekért pedig a hi­vatalos felvásárlási áron és a térítésmentes szállításon kívül 2 mázsa szalmát is adnak. Ezt a módszert a közös érdekek alapján kívánják továbbfej­leszteni. Megjött a munkakedv Szinte napról napra javul a tagság hangulata és a munka­kedve is. Látják, hogy az új vezetőség nemcsak követel, hanem beváltja adott szavát, s a becsületesen dolgozó tagok megtalálják a számításukat. Akik a szanálás után hátat- fordítottak a szövetkezetnek, most némi irigységgel nézik a talpraállásukat és többen ta­lán vissza is mennének, ha nem röstellnék a dolgot. ök azonban elsősorban nem a létszámot akarják növelni, hanem a jól dolgozó szakem­berek arányát. Az elnök sza­vaival élve: „nem új trakto­rosok kellenek, hanem minél jobb szerelők, akik hajlandók traktorra ülni, ha ott kell az ember". S a szervezett mun­kát nemcsak a földeken, és az állatok körül követelik meg. hanem öninaguktól is. Javult a munkafegyelem, de még sok a tennivaló — mond­ták a szövetkezet vezetői. — Változtatni kell a megrögzött szokásokon, s nem utolsósor­ban vissza kell szerezni az emberek bizalmát. Ez főleg a gazdasági vezetők feladata, dé nagy segítséget adhatnak hoz­zá a szövetkezetben dolgozó kommunisták is. Tény, hogy elkezdődött egy felfelé ívélő folyamat, s csupán a tagság összefogásán, tettrekészségén múlik, hogy évről évre jobb eredményeket érjenek el. s mint egy rossz álomra, úgy emlékezzenek az 1974-es ku­darcra. T. Ágoston KERESSE FEL ................. — t ■ DI VATÁRU-KÖTÖTTÁRU UDVARIAS KISZOLGÁLÁS, BŐSÉGES VÁLASZTÉK. AZ UJ HELYISÉGBE SZAKÜZLETÜNKET VÁRJUK KEDVES KÖLTÖZÖTT Gödöllőn, a piactéren (Szabadság tér 7.) VÁSÁRLÓINKAT!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom