Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-27 / 74. szám

4 %Md(m 1976. MÁRCIUS 27., SZOMBAT !■ ■■ ■ ■ .... !!■ I ifc» » Há romszáz éve született II. Rákóczi Ferenc Ma emlékezünk II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára. Pest megye ünnepségét holnap, va­sárnap délelőtt 10 órakor rendezik a gyömrői művelő­dési házban. Bmlékbeszédet mond Juhász József, a Rákóczi-emlékbizottság titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője. Közreműködnek Bessenyei Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas kiváló mű­vész, Bordás György operaénekes, BenJ:ő Dániel lant­művész és a budapesti Radnóti Irodalmi Színpad tagjai, Saint-Simon emlékirataiból Rákóczi magas, de nem túlsá­gosan magas férfi volt, telt alakú, de nem kövér, szerfö­lött arányos és szép termetű, erős és izmos, arca nemes vo­násai, tiszteletet parancsoló, ám csöppet sem nyers; voná­sai elég kellemesek jellegük merőben tatáros. Bölcs, sze­rény, mértéktartó, kevéssé szellemes ember volt, de min­den igyekezete a jóra és józan­ságra irányult; módfelett ud­varias, de kivel-kivel rangja szerint; mindenkivel fesztelen, ám ugyanakkor, ami ritkaság, igen méltóságteljes is anélkül, hogy a legkevésbé dölyfos lett volna. Ritkán szólt, de ha igen, megélénkítette a társalgást, s azt, amit maga látott volt, ki­tűnően adta elő, bár önmagá­ról soha nem beszélt. Rendkí­vül becsületes, egyenes, igaz­lelkű, s végtelenül bátor em­ber volt, szerfölött istenfélő, jámborságát sem fitogtatta, sem nem titkolta, s igen egy­szerű. Titokban sokat adott a szegényeknek, sok időt töltött imádkozással, s gyorsan fel- szaporodó háznépe erkölcseit, kiadásait, pénzügyeit pontosan, de szelíden ellenőrizte. Na­gyon jó és igen szeretne méltó embey volt, a mindennapi érintkezésben szerfölött össze­férhető. ★ Rákóczi Ferenc herceg már születésekor többet hozott ma­gával, mint amennyi szükséges volt ahhoz, hogy a bécsi ud­var gyanakvását felkeltse. Kapcsolatai és jogai következ­tében semmivel sem lett ár­tatlanabbá. 1701 áprilisában letartóztatták és Neustadtba vitték, azzal vádolván, hogy felkelést akar szítani Magyar- országon. Eladta mindenét, ami nála volt Neustadtban, ötszáz aranydukáttal megnyer­te Lehmaimt, a Castelli-ez- red kapitányát, majd 1701. no­vember 7-én megszökött bör­tönéből, egy külvárosban há­rom ló várta felnyergelve, on­nan Raabba lovagolt, majd Lengyelországiba, ahol is csat­lakozott Bercsényi grófhoz, a magyarországi elégedetlenek egyik vezéréhez. Amint felfe­dezték szökését, akit csak lehe­tett, üldözésére küldtek; Bécs- ben körözőleveleket szögeztek ki a falakra, fejére vérdíjat tűztek ki. Feleségét, aki Bécs- ben tartózkodott, kolostorba zárták. Mikes Kelemen leveléből Rodostó, 8. Április, 1735. Amitől tartottunk, abban már bennevagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közülünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypén­tek lévén mind a földi, mind a mennyei atyáinknak halálo­kat kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy meg­szentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmon­dották neki: „Ma velem lész a paradicsomban!” ... szegény ma három óra után reggel, az Istennek ad­ván lelkét, elaluvék — mivel úgy holt meg, mint egy gyer­mek. Szüntelen reá néztünk, de mégis csak azon vettük észre általmenetelit, amidőn a szemei felnyíltak, ö szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt ir- tóztató sírás-rívás vagyon kö­zöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket! A nagy fejedelem írásaiból jyi ár 1703 áprilisában voltunk. Szokott foglalatossá­1 gaimból és néhanapján vadászgatásainnból haza­térve, egyszer csak azt a hírt kapom, hogy két paraszt- ember jött meg Magyarországról. A két ember, mikor a beszédemről rámismert, a lábamhoz borult: szívük nagy örömében zokogva sírtak, alig bírták elmondani köszöntésüket. Azzal fejszét kértek és kettéhasították fütyköseiket, amelyeket paraszt módon hordtak maguk­kal és azokból előkerült a küldetésüket igazoló levél. A két ember nem volt más, mint Pap Mihály és Bige László, két parasztnak öltözött nemes, akik azonban már a valósággal is inkább parasztnak, mintsem ne­mesnek számítottak, akkora szegénységbe döntötte őket a német elnyomás. A levelet pedig az én jobbágyaim írták: hallották suttogni, hogy kiszabadultam, arról is járta a hír, hogy Lengyelországban rejtőzködöm, arra kérték tehát könyörögve a közöttük éldegélő Papot és Bigét, hogy járják be Lengyelországot mindaddig, amíg csak rám nem találnak, akkor aztán biztosítsanak job­bágyaim hűségéről és arról, hogy az egész magyar nép — végínségben nyögve és már alig élve — csak énutá- nam eped és csak az én intésemre vár. Azt is meg­mondta a két küldött, hogy ezen nincs mit csodálkoz­nunk: hiszen az egész nép olyan, mint a pásztor nél­kül való nyáj, csak tévedez ide-oda és a végső kétség- beeséstől űzetve falvankérit egészen nyiltan csoportosul, csak engem óhajt szívszakadva, csak énrólam beszél, csak éntőlem remél. A német katonaság viszont ki­ment az országból, csak a helyőrségekben vannak még, ott pedig, ha egyszer a felzúdult néptömegek körülfog­ják őket, úgy sem tudják magukat tartani. A gyömrői beszéd 1705 június legvégén ütött tábort II. Rákóczi Fe­renc Gyömrő határában. Vele volt vagy tizenötezer em­ber. Dunántúli hadjáratra készült. Vak Bottyán briga- déros hídfőt építtetett Dunakömlődnél és megkísérelte a hídverést, amiben azonban a Budáról odasiető Gluck- berg császári tábornok megakadályozta. Ez letörte a kurucok harci kedvét, amit csak fokoz­tak az otthonukból érkező hírek. A hadbavonult jobbá­gyok családjaira a földesurak elviselhetetlen terheket róttak. És ekkor a fejedelem oda állt a kurucok elé, jú­lius 3-án beszédet intézett hozzájuk. A beszéd hatásá­ra helyreállt a fegyelem és a sereg megindult északnak a Vág folyó felé, hogy az ott Herbevillé császári tábor­nokkal szemben álló Bercsényi Miklós generálisnak se­gítsen. Rákóczi, mielőtt reggel a sereget felsorakoztatta, egész éjszaka töprengett, hogyan szóljon katonáihoz. Beszédét leírta, sokszor átolvasta, többször át is javí­totta. Eredeti kézirata fennmaradt és szabadságharca után kézről kézre vándorolt. Mindenki, akihez eljutott, mielőtt tovább adta, lemásolta. Jóval később, 1866-ban pedig nyomtatásban is megjelent Toldy István A ma­gyar politikai szónoklat kézikönyve című munkájában. Onnan, az eredeti helyesírás szerint közöljük most a gyönyörű nyelvezetű beszédet: ✓J /Jem tudom, vitézek, f!/ m szívemnek fájdalmát m # előttetek jelentsem-e, § 1 avagy pedig méltó in- ■ dignátióra s bosszú­ságra gerjedett elmémet élő­tökbe adjam. Mert ugyanis ha az elsőt szemlélem, nemdenem méltó-e keserűségemet mind azok eleibe terjesztenem, akik hazájok és nemzetek dicsősé­ges szabadsága mellett élete­ket felszentelvén, mindeneket elhagyván, zászlóm alá oly vég­gel jöttek, hogy mindenikünk- nek mind az győzedelem, mind az halál köz legyen? Nemde­nem méltó-e mondom, mind azon dicsőséges resolutióját, akaratját, a vitézlő rendnek hazánk ügyén szánakozó és zo­kogó szívvel szemlélni? Elfe­lejtettem az elmúlt keserves siralmat, elhallgatom éjjeli s nappali fáradságomat, vesze­delmek között forgó állapoto­mat: és ámbár eddig való sze­rencsés hadakozásaimat elő nem hozom is, elég okom lehet a panaszra ügyünknek s be­csületünknek általatok esett csorbáját említvén, kik volta­tok azok a vitézek, akik hazá­tokat velem egi/ütt véres ve­rejtékkel oly régi szabadság­hoz közelgető állapotjára he­lyeztették. most közöttetek lágy szívű, a dicsőséges ma­gyarnevet nem érdemlő elfaj­zottak, hírünket, nevünket, di­csőségünket csaknem eltapod- ták. Lettem volna inkább oly szerencsés, hogy hazánk oltal­ma mellett veletek együtt gyarló testemet halomba ra­kattam volna, mintsem becs­telenségeket okozó cselekede­tekről kell emlékeznem most élő, de csaknem eltemettetett vezérteknek. Mit akartak? vér­kíméléssel, harckerüléssel, erősségek elhagyásával, egy szóval szaladással kívánjuk e édes hazánkat megnyerni, ma­gunknak nyugodalmat, mara­dékunknak megmaradást sze­rezni? vagyis gyalázatos és bízvást mondhatom, hallhatat­lan példátok után feleségeite­ket, gyermekeinket, magunkat jobbágyságra vetnünk, és eny- nyi feláldozott magyar vért semmivé tennünk? Békéljetek meg inkább csalárd ellenség- tekkel, kinek igáját ekképen segítettétek, hogy én is oly sze­rencsétlen hadivezérnek nevét letévén, tengereken s pusztá­kon való bújdosásommal, gya­lázatban hagyott életemet vé­gezhessem. Töröltessék el, nem bánom, inkább eleinknek di­csőséges Rákod neve, mintsem több ily gyalázatokkal terhel- tetett napjaimat sirathassam. Áldozzátok fel személyeket, ke­zébe adjatok ellenségemnek: csak magatoknak s nemzetünk­nek szerezhessek azzal szabad­ságot, örömest megyek setét tömlöcbe, kiből Istennek szent keze kiszabadított, és azt kö­vető gyászos theátrumra vígan lépek, csak tudjam, hogy mind­ezekkel nemzetem boldogságát elnyerhetem. Engedjétek hadd keresem ellenségeim fegyverét inkább mintsem veletek hal­dokló gyalázatos életet éljek. Vagy ha bennetek volna az magyar vér, és hozzám nem uratokhoz, de atyátokhoz, tár­satokhoz, véretekhez való sze­retet, bosszuljátok meg gyalá­zatunkat azon hazánk árulói büntetésével, akik nemzetünk­nek s mindnyájunknak becsü­letünket gyászba öltöztették. Magatok pedig, ó fiaim, ó tár­saim, segítsétek magatoknak boldogulására való igyekezete­met, vigasztaljátok elkeseredett szívemet, hogy veletek élet és halál között kereshessem oly szívvel, amint kezdetben, ha­zánk s mindnyájunk szeren­cséjére s boldogulására célzó szándékomat. Nem kívánok bi­rodalmat, nem kincseket tőle­tek, s nem egyebet az igaz magyarhoz illő bátor szívnél, hogy azt magammal összecsa­tolván, véletek éljek s haljak. Három Pest megyei első helyezett A szakmunkástanulók országos versenyében A KISZ közelgő IX. kong­resszusa jegyében zajlottak le az 1975—76-os tanévben a szakma kiváló tanulója és a tantárgyi tanulmányi verse­nyek. Az országos döntőkön 26 szakmában 547, a tantár­gyi tanulmányi versenyben pedig 10 tantárgyban 220 ta­nuló mérte össze tudását, fel- készültségét. A gyakorlati vetélkedők közvetlenül kapcsolódtak a termeléshez. A kőművesek például a lakásprogram kere­tében 33 ezer, az ács-állvá­nyozók 12 ezer, a szobafestők 16 ezer, a víz-, gázvezeték- és készülékszerelők 28 ezer fo­rint termelési értéket állítot­tak elő. A vasasszakszervezet szék­házában tegnap tartott díjki­osztó ünnepségen dr. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bi­zottság titkára mondott önné pi beszédet, majd Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tes adta át a díjakat. Megyénkből Hegedűs János, a 208-as számú szigethalmi szakmunkásképző intézet ta­nulója megnyerte az autósze­relők versenyét. A Pest me gyei Tanács Építőipari Válla­latánál dolgozik, szakoktatója Krizsanyik József, A győzte i két hetet tölt a nyáron ár NDK tengerparton. Az ő szá­mára azonban nem ért veget az ünnepség a díj átvételével. Az iskolában várt rá a Huii- garocamion különdíja, egy kismotorkerékpár. Ketten értek el helyezést a vasúti járműszerelő szakmá­ban. Czidor István első, Ta­mási Sándor harmadik lett. Mindketten a dunakeszi 201- es iskola tanulói, s a MÁV járműjavító műhelyében dol­goznak. Szakoktatójuk Mís- nyovszki Imre. Esztergályosszakmában har­madik lett Sohodóczki Sán­dor. szintén Dunakesziről. Szakoktatója Antal János. A tantárgyi versenyben Ga- bai János, a 202-es gödöllői iskola tanulója lett az első. vasipari .szakraj/olvasásban Tanára Kollár Ferenc. T. Á. Ismeretterjesztés — szórakozás Új könyvek, változatos témakörben A Kossuth Könyvkiadó leg­újabb termése igen változa­tos: a most megjelent köny­vek között a vallásról, a tő­kés gazdasági válságról szóló elméleti fejtegetéseket éppen úgy megtalálhatjuk, mint a számítógépről írt igen érde­kes kötetet, egészen a bűnügyi dokumentációig. Ezekből vá­logattuk az e heti recenziós példányokat. A VALLÄSRÖL A gyűjtemény Marxnak, Engelsnek és Leninnek ide vonatkozó írásait tartalmaz­za. Ezek a dialektikus mate­rializmus alapján, a tudomány eredményeire és a forradalmi osztólyharcok tapasztalataira támaszkodva feltárják a val­lás keletkezését és igazi lé­nyegét, összefüggését a társa­dalmi kérdésekkel. A Marx és Engels írásait tartalmazó első rész azonos az 1961-ben megjelent és már régóta nem kapható gyűjte­ménnyel. A Lenin írásait tar­talmazó második rész új ösz- szeállítás, most jelenik meg első ízben kötetben. A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS ÉS TERVEZÉS A SZOVJETUNIÓBAN Az SZKP XXV. kongresszu­sa sokoldalúan megvilágítot­ta a szovjet gazdaságpolitika időszerű kérdéseit, hangoz­tatta, hogy szükség van a gazdaságirányítás, mindenek­előtt a tervezés további töké­letesítésére. A szovjet tapasz­talatok mindig iránymuta­tóak a mi népgazdaságunkra is. Anélkül, hogy másolnánk az elveket, a tapasztalati módszereket, felhasználhatjuk gazdaságpolitikánk kialakítá­sában. E cél vezette Páldi Andrást, amikor megírta A gazdaságirányítás és tervezés reformja a Szovjetunióban cí­mű könyvét. A szerző a kötet előszavá­ban hangsúlyozza: nincsenek olyan gazdaságirányítási, ter­vezési módszerek, amelyeket egy az egyben át lehetne venni. Könyvében nyomon követi a Szovjetunióban 1965-ben indított gazdasági reform megvalósulásának út­ját, eredményeit, nehézségeit és a módszerek tökéletesíté­sére vonatkozó további elgon­dolásokat. A szerző tanulmá­nyában arra törekedett, hogy az érvényes határozatok alap­ján mutassa be a ma működő gazdasági mechanizmust. Nem tekintette feladatának, hogy a szovjet és a magyar gazdaság- irányítási rendszer között párhuzamot vonjon, a közös és az eltérő vonásokat vizs­gálja. GAZDASÁGI VÁLSÁG A TŐKÉS VILÁGBAN Az összeállítás a Szovjet­unió Világgazdasági és Nem­zetközi Kapcsolatok Intézete tudományos tanácsának 1975- ben tartott ülésén elhangzott felszólalások gyűjteménye. A1 vita nagy jelentőségű volt el­méleti és gyakorlati szem­pontból egyaránt A felszó­lalók — tudományos munka­társak, elméleti szakemberek — kutatták: a válság világ­méreteket öltött, számokkal bizonyították, hogy a válság elmélyült, alapja a kapitaliz­mus ellentmondásán nyug­szik. Az okra, az összefüggések­re is rámutatnak, elemzik a jelenlegi helyzetet, s hangsú­lyozzák: a termelés vissza­esése, az infláció és a munka- nélküliség fokozódása szinte valamennyi iparilag fejlett tőkésországra jellemző. A SZÁMÍTÓGÉP AZ ÖN SZOLGÁLATÁBAN A kötetben — Csató István 1974-ben elhunyt író utolsó munkájában — az elektro­nikus digitális számítógépről van szó, arról, hogy mikép­pen működik, s milyen hasz­not hajt az embernek. Folyta­tása annak a népszerű műnek, amely annak idején A kiber­netika, az információ forra­dalma címmel aratott nagy sikert. A kötetből megtudjuk, hogy a gépek hogyan zsugorodnak térfogatban és ezzel párhuza­mosan növekszenek lehető­ségeik, működési gyorsaságuk, kapacitásuk. Érdekes, színes formában állítja elénk a szerző egyes szerkezetek for­radalmi változását, kezdve az elektroncsöves memóriáktól egészen a mágneses buborék­kamrákig. Ugyanakkor fel­lép minden számítógép-mítosz ellen, figyelmeztet, hogy csak akkor lesz eredményes az ember és a gép együttműkö­dése, ha az ember a gépet csak segítőjének tekinti. A kötetben ábrák és Kaján Tibor karikatúrái segítik megértetni a kibernetikai fo­galmakat. KÉZ KEZET MOS?... S végül egy igen érdekes bűnügyi dokumentumkönyvet ajánlunk olvasóinknak, Sze­keres Károly bíró, a Fővárosi Bíróság tanácselnökének kö­tetét, amely megtörtént bűn­eseteket dolgoz fel irodalmi formában. Szekeresnek, mint bírónak, alkalma van az emberi lélek rejtelmeit kutatni, s írásaiban az összefüggéseket feltárni. Ezt teszi ebben a könyvében is. Főleg az utóbbi évek egyik legkellemetlenebb és a köz­véleményben is a legnagyobb visszatetszést keltő negatív je­lenséggel, az ügyeskedés, az illegális jövedelemszerzés vál­tozataival és folyamataival foglalkozik. Érdemes olvasni, sok érde­kes figurával ismerkedhetünk meg a könyv lapjain, akiket az író az irónia eszközeivel tesz számunkra nevetségesek­ké és ítéljük el őket magunk is. Gáli Sándor 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom