Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

Két új intézmény nyílik Óvodák és óvónők a városban iskolát véglett, két közép­fokú képesítésű és három képesítés nélküli. Azóta még három óvónő je­lentkezett. A napokban döntik el, hogy kit, miikor és hová vesznek fel. Az osztályvezető hangsú­lyozta : a munkaerőhelyzeten sokat segített a legutóbbi kormányintézkedés, melynek alapján a technikai dolgozók bére 150—-200, az óvónőké pedig 200—300 forinttal emel­kedett. Ennek eredményeként megállapítható, hogy kevesebb óvónő adja fel állását, de még a bérintézkedések hatására sem nőtt meg a pálya iránti kedv. Ebben aiz esztendőben az említett két óvodán kívül to­vább növekszik a gyermekin­tézmények befogadóképessége. Az Árammérőgyár szocialista brigádjai a tanáccsal történt megállapodás alapján öreg épületeket bontottak, s az in­nen nyert anyaggal bővítik óvodájukat: az új rész meg­épülte után nyolcvan gyer­mekkel többet tudnak elhe­lyezni. A közeljövőben Mária- besnyőn átalakításra, korsze­rűsítésre kerül sor. Az egyko­ri vörös iskolában két óvodai csoport részére alakítanak ki helyiségeket. Ö. E. IKLAD Ankét az ivóvízről A Hazafias Népfront ikladi községi bizottságának elnök­sége a lakosságot érintő ivó­víztársulati szolgáltatások széles körű ismertetése céljá­ból március 26-án, pénteken este hét órakor a községi klub­könyvtárban ankétet rendez, ahol a társulat szakembere vá­laszol a lakosság kérdéseire. A Petőfi brigád ajándéka Száz könyv idős embereknek Példamutató társadalmi összefogással hozták létre né­hány hónappal ezelőtt Gödöl­lőn az öregek napközi ottho­nát. Az intézmény lelkes tá­mogatói továbbra is szívükön viselik az ide járó idős embe­rek sorsát, s igyekeznek mind barátságosabbá, otthonosabbá tenni környezetüket. Március 24-én, szerdán dél­után bensőséges találkozóra került sor a napközi otthon­ban. A Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárának Petőfi szocialista brigádja lá­togatta meg az idős embereket. A 13 tagú kollektíva száz könyvvel ajándékozta meg az otthon lakóit. Az ÁFÉSZ és az Idegenforgalmi Hivatal megállapodása Turisták a zsámbokilakodalomban Gödöllőn, amióta 1966-ban megkapta a városi rangot, év­ről évre gyarapszik a lakos­ság: ezt a növekedést aiz in­tézményrendszer bővülése is tükrözi. Míg a várossá nyilvá­nítás esztendőjében három óvoda volt, napjainkra nyolc­ra növekedett a számuk, s rö­videsen tíz lesz a most épülő gyermekintézmények átadásá­val. Egy évtizeddel ezelőtt kétszázhuszonkét helyre kétszázkilencvenhét gyer­meket vettek fel, 1975-ben pedig a 650 gyermek ré­szére fenntartott intézmé­nyekbe 833 gyermeket ír­tak be. Az elutasítottak száma 34-ről 92-re 'emelkedett. A városi tanács művelődési osztályának kezelésében hat óvoda működik, az Árammé­rőgyár és az Agrártudományi Egyetem óvodája fölött is a tanács gyakorol felügyeletet. Az óvodáit iránt megnöve­kedett igény egyik oka, hogy mind több kismama szakítja meg a gyermekgondozási sza­badságot. Az óvodába jelent­kezők számának gyoirs emel­kedésével nehezen tud lépést tartani a fejlesztés. Megfelelő képzettségű óvónőt sem köny- nyű találni. A város óvodái­ban ötvenheten dolgoznak. Ti­zenhét képesítés nélkül dol­gozik, de közülük tizenhárom most szerzi .meg szakképzett­ségét. A művelődési osztály, mint Barköczy István osztályvezető elmondta, 1976-ban tizenki­lenc óvónői állást hirdetett meg. Előreláthatólag ebben az esztendőben megnyílik egy gyermekintézmény a Kazin- czy-lakótelepen és egy pedig a kastélyparkban. (Mindkét óvo­dát át kellett volna adni még az elmúlt esztendőben, de mit tegyen a tanács, ha az építés nem halad a tervezett ütem­ben. Az új óvodákba 9—9 óvó­nőre van szükség. És, sajnos, nemigen válogathatnak a je­lentkezőkben. A március 18-i határidőiig tizenegyen adták be pá­lyázatukat: egy felsőfokú végzettségű, öt szakközép­A Galgavidéke ÁFÉSZ a minap hosszú távra szóló szer­ződést kötött a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatallal. A megállapodás értelmében az Idegenforgalmi Hivatal turis­tacsoportokat hoz Zsámbok községbe, hogy a falu népi együttese a helyszínen bemu­tassa a régi népszokásokat, hagyományokat magában fog­laló zsámboki lakodalmast. Az érdeklődőik, belföldi és külföldi turisták természete­sen nemcsak látványosságot kapnak Iranern finom, ízletes zsámboki lakodalmi ételeket is. A nemrégiben kötött szer­ződés értelmében a Galgavidé- ke ÁFÉSZ a múlt év végén újjá alakított zsámboki étte­remben készítteti el és szol­gálja fel a több fogásból álló lakodalmi menüt. Az első szervezett zsámboki lakodal­masról tudósítjuk olvasóinkat. Rákóczi hada Gödöllőn (2.) Két nap a Hamvay-házban A romhányi csatavesztés után, 1710 elején Jászberény­ben táboroz a fejedelem. Eb­ben az időben Érsekújvár a kurucok legfőbb erőssége, „kdröpítő fészke” — innen kiinduló portyáikkal érik el, hogy a császáriak által meg­szállt Vág—Garam vidék sor­sa még bizonytalan; mi is ott vagyunk. „Vitézlő fiáknak, / Vágújváriaknak / Kiterjedt szép híre, / Mezőben járások, / Jeles portázások / Vág vizé­től messzire ...” Így dicséri őket a dal. Veresegyházon ál Újvár parancsnoka Csa- jághy János kivégezted a csá­száriakhoz átpártolt Ocskayt. Ocskay végrendeletét Gras- salkovich János, helyőrségi hadbíró készítette el; apja a későbbi gödöllői földesúr­nak. I. gróf Grassalkovich An­talnak, aki ugyancsak eltért a kurucságtól. Az ítéletet is ő hirdette ki a vérpadnál: karóbahúzás helyett kegye­lemből, öccsének, a hű Ocs­kay Sándor érdemeiért: pal­los általi halál. Ocskay ki­végzésére volt utasítása Csa- jághynak, arra azonban már nem, hogy a haditanács ülé­sén indulatosságában leszúrja tiszttársát, a népszerű Vár- allyay János őrnagyot és va­son tartsa Pongrácz Jánost. Rákóczi a daliás Eszterházy, Antal tábornokot küldte Új­várba háromezer lovassal, hogy Csajághyt vesse fog­ságra és vegye át a várat. Eszterházy Antal délről ér­kezett, 1710. január 10-én Gödöllőn táborozott, innen Vácnak ment, ahol felvert 200 vasas németet, majd sze­rencsésen bejutott a várba és teljesítette a parancsot. Rjjkóczi közben megkergeti a rácokat, de hírt vesz arról, hogy Vadkert felé nyomako- dik a német. 1710. február 25­én már ismét Jászberényből írjt Bercsényinek: „...ve- vém Máriásy levelét, hogy az maga és Csáky regiment­jével Gödölyére érkezett”. Miért hűlt el ,,az katona” ? 1710. március 12-én Esz­terházy Antal azt üzeni, hogy Érsekújvár élelme fogytán. Rákóczi erre nagyobb had­menetet tervez. Károlyi Sán­dort küldi be élelemmel a várba, s először is Gödöllőre rendeli, hogy itt gyűjtse ösz- sze hadait, amíg Rákóczi el­látja a szükségesekkel. Ber­csényinek írt március 24-i leveléből kiderül, hogy evég- ből kétnapos kirándulást tett Gödöllőre, őmaga átszállítva a Jászberényben, s a környék­ben őrzött gabona egy ré­szét. Március 24-én már visszatér Jászberénybe, s on­nan írja Bercsényinek: „Ká­rolyit üresen elküldöttem Gö­döllőre és az midőn ő taliter- qualiter (úgy-ahogy) össze- csuportoztatta az hadat — teg­napelőtt először az magam lovát megterheltetvén, úgy cselekedtem, mint az hajdú­val, s mind udvarommal, s mind az velem lévő idegen reguláris hadakkal felvétet­vén az zsákokat egy nap oda­vittem, — csak elhült az ka­tona a zsákos had gyövetelin, s tegnap reggel felrakatván vélek, megindítottam ükét...” Tudniillik Károlyi hadát, amely már napok óta Gödöl­lőn pihent, táborozott. Károly: aztán meg is érkezett a friss haddal és élelemmel Újvárba, ahol április végéig fogla­latoskodott az őrség rendezé­sével, míg Eszterházy, akit felváltott, körülbelül április elején érkezett meg Jászkis- érre, s 1710. júliusáig tudta tartani Pest megyét Béri Balog Adómmal együtt, aki Püspökhatvanban bukkant fel. Rákóczi lengyel nemesi segélyhada nem vett részt az élelmiszer-szállításban, mert azt nemes emberhez méltatlannak tartotta. Gö­döllőn „az katona” azért hült el, mert ha Rákóczi bevonult valahova, elöl ment egy ka- rabélyos zászlóalj, utána a Nemesi Kompánia, azaz a fe­jedelem mellett egy évig ha­ditudományt tanuló tisztkép­zős ifjak, — ezután a feje­delem hat „vezetéke'’, majd az udvari nép és a főemberek lóháton. Végül jött maga Rá­kóczi „sézában”, vagy lovon, pompás öltözetű palotás test­őrei között. Gödöllőn azon­ban bizonyítékát adta annak, hogy ez a pompa csak az or­szág érdekében volt, hogy te­kintélyt, s kapcsolatot tart­hasson a külföldi udvaroklcal. Ha kellett, ő maga vette lo­vára a zísákot, így adott együttérző jelt a jobbágvság- nak, intő példát a nemesség­nek. Egész magatartásában, munkásságában megnyilvá­nul ez, de talán legnyilván­valóbbá Gödöllőn válik. Új ellenség: a pestis 1710. március 22-ét és 23-át töltötte Rákóczi Gödöllőn. In­nen is írt levelet, megszo­kott napirendjét tehát, ameny- nyire az utazás engedte, itt se hagyta el. Ez pedig abban állt, hogy kora reggel, túl­esvén a reggelin és a mise­hallgatáson, egész nap kihall­gatásokat tartott, követeket fogadott, majd összeült az országgyűlés által melléje rendelt kormányzótanáccsal, így egyeztetvén össze a köz­ponti irányítás korszerű gya­korlatát a nehézkes, hagyo­mányos, rendi kormányzattal. Végül megszámlálhatatlan sok levelet írt: tájékoztatót a ve­zéreknek a hadi helyzetről, külpolitikáról, rendelkezést pénzügyekről, élelmezésről, a III. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM 1976. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK Zárszámadás tizenhárom termelőszövetkezetben Eredményes az iparszerű termesztés A gödöllői járás területén az I elmúlt esztendőben folytató­dott a termelőszövetkezetek I egyesülése. Közös gazdaság alakult a túrái és a galgahcví- zi, valamint a gödöllői és a kerepesi mezőgazdasági terme­lőszövetkezetiből. A dányi Magvető Termelőszövetkezet­be olvadt a nagykátai járás- 1 ból a kóltai tsz, a péceli ter­melőszövetkezet pedig a XVII. kerületi Rákosvölgye Tsz része lett. Járásunkhoz 1975. július elsején kapcsolódott a három fővárosi gazdaság, a XVI. ke­rületi Aranykalász, a XVII. kerületi összefogás és a XVII. kerületi Rákosvölgye. Sok volt az eső Az egyesülések következmé­nyeként nőtt az átlagos üzem­nagyság: tavaly 3 ezer 251 hektár volt, 1974-ben csak 2 ezer 754 hektár. Az elmúlt esztendő végén 13 mezőgazda- sági termelőszövetkezet, egy szakszövetkezet és két társulás készített mérlegbeszámolót, egy vállalat — a Pest megyei 4. 6z. Építőipari Közös Válla­lat — felszámolása most fo­lyik. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben csaknem 8 ezer tsz-tag dolgozik, a nyug­díjasok, járadékosok száma jobbágyi terhek könnyítésé­ről, adóelengedésről, orde- reket csapatmozdulatokról, téli szállásról, ellátásról. Rákóczi és katonai irodájá­nak három-négy tagja le nem vette szemét a hadseregről. Sok tekintetben személyesen kellett pótolnia a háború alatt tökéletesen ki nem épít­hető központosított állam- szervezetet. Ezt az estig vég­zett munkát csak az ebéd szakította meg— sokszor ven­dégekkel. (De legfeljebb ti- zenkettedmagával ült asz­talhoz, ha több vendég volt, külön asztalt rendelt nekik.) Ezután rövid délutáni pi­henő következett, néha pe­dig vadászat. Gyakorta nem kastélyban, vagy palotában történt mindez, hanem a csa­patok közt, tábori sátorban. A hadsereget különben is az óvta az utolsó években a pestistől, hogy nem mentek téli szállásra, hanem a fal­vak mellett táboroztak, s a pestistől kihalt házakat el­bontották, azzal fűtöttek. Gö­döllőn azonban, két napról lévén szó, valószínűleg a Hamvay-házban, az . akkor még földszintes épületben in­tézte el a soros ügyeket a fejedelem. Bossányi Krisztina Akkor e háznak egy eré­lyes hölgy volt a birtokosa, a jelek szerint Rákóczi híve, báró Bossányi Krisztina, Sze­mére György hitvese, vagy özvegye. Később állítólag Ottlyic Györgynek, Rákóczi egykori főudvarmesterének lett feleségévé. Ottlyk ügyes és hű embere volt Rákóczi­nak, még Lengyelországba is követte, onnan azonban bú­csú nélkül hazajött, mert meg­haragudott, hosv nem kötöt­ték meg már jóval előbb a békét, holott alkalmuk lett volna jobb feltételeket elérni, mint Károlyinak Szatmáron. Bossányi Krisztina Szemere Erzsóktól származó unoká­jának, Juditnak, Fáy. a hí­res meseíró volt a férje. He’iái Miklós (Foly tájuk) megközelíti az ötezret. Javult 1974-hez képest a dolgozó ta­gok aránya, ez főként annak köszönhető, hogy a budapesti termelőszövetkezetekben sok­kal kevesebb a nyugdíjas, mint járásunk többi gazdasá­gában. Példaként említenénk, hogy a dányi tsz-tagok 60 szá­zaléka nyugdíjas és járadékos, a Rákosvölgye Tsz-ben ez az arány alig több 14 százalék­nál. A járáshoz tartozó szövet­kezetek közös művelésű szán­tóterületének nagysága 31 és fél ezer hektár. Ennek több mint egyharmadán kenyérga­bonát termesztettek, sajnos, alacsonyabb termésátlaggal, mint 1974-ben. Például az őszi búza termésátlaga 33,5 mázsá­ra csökkent az 1974-es 36,6 mázsával szemben. Jelentős arányban foglalkoztak a ter­melőszövetkezetek takarmány- növény termesztéssel, csaknem 6 ezer hektáron. Zöldségfélét 2 ezer 800 hektáron termeltek. A kedvezőtlen időjárás az oka, hogy 1975-ben gyengébb volt a kalászos növények ter­méseredménye, a cukorrépa és a zöldborsó átlagának csökke­nése. Hozzá keli még tenni, hogy a cukorrépát egy-egy te­rületen rossz vetőmagminőség miatt újra kellett vetni. A sok eső rontotta a cukortartalmat is. Az állati kártevők megjele­nése miatt a zöldborsó egy ré­szét szárazborsóként kellett betakarítani: ez részint gondo­kat okozott az átvételnél, más részt csökkentette az amúgy sem magas zöldségtermő terü­letet. Főként fóliás primőröket Kiemelkedő eredményt ért el búzából a valkói termelő­szövetkezet (41,5 mázsa/hek- tár)' és a vérségi gazdaság (39,5 mázsa/hektár). A szövetkeze­tek szántóterületének többsé­gén a különböző terményeket nagyobb részt gépekkel takarí­tották be: a kalászosokat száz­százalékban, a közös kukori­cának több mint háromnegye­dét, a burgonya 64,6 százalé­kát, a cukorrépa 86 százalékát. Korszerűsödnek a zöldségter­mesztés körülményei: 380 hek­tárnyi az öntözött terület. Néhány gazdaságban meg­honosodott az iparszerű ter­mesztés. Számos termelőszö­vetkezet tagja a gödöllői tan­gazdaság búza- és borsóterme­lési rendszerének, a vérségi tsz bekapcsolódott a nádudvari cukorrépa termesztő rendszer­be, 1 a dányi és a túrái pedig a nádudvari kukoricatermelő rendszerben dolgozik. Az ipar­szerű termesztés előnyét mu­tatja a két szövetkezet kuko­rica termésátlaga: míg a járási átlag hektáronként 59 mázsa, addig Dányban egy hektárról csaknem 78, Túrán pedig 67,5 mázsát takarítottak be. Sajnos csökken a sok kézi munkát igénylő zöldségfélék területének aránya. Ezt az irányzatot néhány termelőszö­vetkezet, a valkói, az ikladi, a túrái és a vérségi gazdaság úgy igyekszik megállítani, hogy támogatja a háztáji és kisegítő gazdaságok zöldség- termelését, elsősorban a fóliás primőröket. Kevesebb a tej Az elmúlt esztendőben ke­vesebb volt a tsz-ekben a szarvasmarha. A csökkenés részint a nem megfelelő egye- dek selejtezésének tudható be. A tejtermelés sem emelkedett: 1974-ben egy tehénre jutó át­lag 2 ezer 879 liter volt. 1975- ben pedig csak 2 ezer 835. Az állatállomány-csökkenésen kí­vül az is oka ennek, hogy a szövetkezetek többségében nem megfelelő a tartási, ta­karmányozási technológia. Csupán a valkói termelőszö­vetkezetnek van szakosított te­henészeti telepe. A XVII. ke­rületi összefogás Tsz-ben sza­kosított hízómarhatelepet tar­tanak fenn, a Rákosvölgye Tsz-ben pedig a sertéstelep szakosított. A kihasználtság "járási átlagban nem a legjobb: a tehénférőhelyeknek mind­össze S0 százalékát töltötték fel a gazdaságok. Az állattartás gazdaságossá­gát és technológiai színvona­lát tekintve ma még sok a kí­vánnivaló. Az üzemek még mindig nem gondozzák kellő­képpen a réteket és legelőket, pedig ezek jelentősen segíte­nék az olcsó tömegtakarmány előállítását. A szövetkezetek 1975-ben egészében eredményes évet zártak. A nehézségek ellenére mind a termelési érték, mind a termelőszövetkezetek összes bevétele az előző évhez képest növekedett. A termelési költ­ségek szintje magasabb volt, 1974-hez viszonyítva, azonban nagyobb a nyereség. Örszigelhy Erzsébet Anyakönyvi hírek Született: Hrustinszki László és Tóth Ibolya: László, Cser­kész László és Holfinger Ju­lianna: Gábor, Pásztor János és Magyar Mária: János, Reng Lajos és Sebestyén Ilona: An­na: Tamás, Kerekes Mihály és Nyirati Klára Mária: Viktória, Győrfi Márton és Pardi Juli­anna: Tamás, Bankó Sándor és Molnár Erzsébet: Erzsébet, Kanalas János és Kanalas Re­gina: Regina, Fábián László és Major Róza: László, Kovács Árpád és Szabó Anna Mária: Elza, Dobróczi István és Réti Margit: Tímea, Farkas Imre és Katona Klára: Péter György, Papcsák Sándor és Tamás Er­zsébet: Sándor, Kaderabek Pé­ter és Suba Zsuzsanna: Zsu­zsanna, Kerék László Tibor és Balázs Julianna: Boglárka, Szekeres Tamás és Kópor Má­ria: Kitti Rita. Juhász József és Berze Éva: Péter, Perlei Miklós és Nagy Margit Ilona: Anikó, Baranyi Mihály és Ma­ruszki Katalin: Rita, Szálkái István és Bálázsy Erzsébet. Erzsébet és Eszter, Jelencsik László és Lados Erzsébet: Krisztina, Dóczi Sándor és Ri- móczi Mária: Marianna, Nagy József és Csömör Mária: Ág­nes, Varga István és Skuci Margit Erzsébet: István. Névadót tartott: Körmendi István és Parádi Ildikó: Rita. Házasságot kötött: Török István és -Szenté Ilona, Kis­falvi István Béla és Patkó Ro­zália, Lados Mihály és Pozsár Éva, Kis Lajos és Bábosik Erika, Nagyfejed László és Pap Magdolna, Hónig György és Losó Mária. Elhunyt: Csordás Péterné Nagy Mária 78 éves, Deres Mihály 73 éves, Jeskó Lajos 69 éves. Ocsovav Jánosné Tu­lipán Katalin 79 éves, Gala- tovszki Istvánná Kocsis Má­ria 76 éves, Kleinfeller József 74_ éves. Staller Miklósné Ta­kács Erzsébet 84 éves.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom