Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-23 / 70. szám

Ütemesebb termelés, javuló munkaszervezés Három Pest megyei vállalat első három hónapja A vállalatok számára általá­ban az év első negyede a leg­nehezebb időszak. Rendsze­rint az alaposan kiürített fél- késztermék-raktárak és a kü­lönböző anyagok hiánya miatt kell a negyedév második, har­madik hónapjában a megszo­kottnál nagyobb tempót dik­tálni, hogy a tervet teljesíteni tudják. Az idén azonban vál­tozás tapasztalható, a gyárak, üzemek — a megnövekedett körülmények hatására — már a kezdet kezdetén igyekeztek termelésüket úgy megszervez­ni, hogy a havi terveket is teljesíteni tudják. Az első ne­gyedév befejezése előtt érdek­lődtünk három Pest megyei gyárban: várhatóan sikerül-e eredményesen zárniuk a már­ciust, s ezzel a legnehezebb ne­gyedévet? Sikeresen Indították az évet a PEMU-ben. A vállalat több mint 2 ezer dolgozója jól tudja, hogy a 780 millió forintnyi termelési értékkel szemben az idén 960 milliót kell előállítaniuk. A több mint 10 százalékos növe­kedést lényegében a termelé­kenység fokozásával kívánják elérni. Most, az első negyedév vége felé arról számoltak be Solymáron, hogy az előzetes számítások alapján az éves terv arányos részét teljesíteni tudják. S ez az eredmény nem­csak a termelési értékről, ha­nem az árbevételről, a nyere­1/ ét esztendőt tekintve, átlagosan a szakkép­zett személyzet tíz százalé­ka van gyermekgondozási szabadságon a váci Szőnyi Tibor Kórházból. S ez csak egyetlen mozzanata annak a folyamatnak, mely szin­te állandósítja a munkaerő­gondokat, s ezzel megnö­velt terheket rak azokra, akik a sikeres gyógyításért mindent megtesznek. Mert folytathatjuk a gondokat az­zal, hogy itt is, mint álta­lában a megyében az egész­ségügyi intézményeknél, szerény a nővérszállási el­helyezési lehetőség, s ugyanakkor az ún. egész­ségügyi középkáderek fize­tése — ráadásul többségük önálló — a lakásvásárlás­hoz nem nyújt valami biz­tató alapot. Értem, s érzem is tehát azt a környezetet, helyzetet, amelytől indít­tatva beszélgetőpartnerem — a kórház egyik osztály- vezető nővére — úgy véli, bár az egészségügyi mun­ka fokozódó társadalmi megbecsülése vitathatatlan, de „kiemelt helyet” kelle­ne kapnia a felsorolt és hasonló gondoknak. Pusztán a véletlen hozta úgy, hogy a fent vázoltak előtt pontosan ugyanazt hallgathattam végig, még­pedig a szentendrei posta- hivatal egyik dolgozójátóL O nemcsak a gyermekgon­dozási szabadsággal érvelt, hanem azzal is, hogy éven­te a postai dolgozók húsz, huszonöt százaléka cserélő­dik ki a mostoha helyzet miatt, s bár van üzemszer­vezés, gépesítés, a gondo­kat csak „a kiemelt bánás­mód” tüntetné el. Tágítsuk tovább a kört, s helyezzük bele azt is, amit a Pest me­gyei Gyógyszertári Központ egyik vezetője mondott el, aggódva az utánpótlás apa­dása miatt, összevetve ezt az évenkénti tízszázalékos forgalomnövekedéssel, s azokkal a mostoha szociá­lis körülményekkel, ame­lyek a legtöbb gyógyszer- tárban találhatók. Érthető tehát, ha ő is a megkülön­böztetett társadalmi figye­lemben érzi a mentőövet, s nem csupán azért, mert sa­ját szakmájának szeretne el­érni így többet, hanem azért — elsősorban —, mert ér­zi, érti a gyógyszerellátás társadalmi fontosságát, sze­repét az egészségvédelem­ben. \/ itathatnánk akár egy ’ percig is, hogy a három különböző területen , — és beosztásban — dolgozó asz- szony valós gondokról be­szélt, jogos igényeket fo­galmazott meg? Kétségbe­vonhatatlan. S ha az olva­só most úgy gondolja, hogy következik a „de” szócs­kával bevezetett fordulat, akkor téved. Nincs „de”. Az ilyen és hasonló gon­dokkal, feladatokkal a tár­sadalomnak fokozatosan és folyamatosan, erőforrásai­nak bővülésével párhuza­mosan szembe kell néznie. Azt sem szükséges kü­lönösebben bizonygatni, hogy akár a gyógyító, akár a postai munkának társa­dalmi szerepe van, azaz az ott uralkodó állapotok ki­hatnak a társadalom egé­szére. hol pozitív, hol ne­gatív értelemben. (Megje­gyezni azonban inkább csak a negatívumokat tartjuk ér­demesnek betegként, ügy­félként, ablakok, előtt topo­rogva, nővérre várva.) Ami elgondolkoztató: a kiemelés, azaz a megkülönböztetett bánásmód igénylése. Jogta­lan? Veszélyes. Azért, mert kézenfekvő: ha minden te­rület ■— hiszen a kereske- lemben is ez az igény vissz­hangzik, az oktatás dolgo­zóinak szintén hasonló a kívánsága —, kiemelt fi­gyelmet, helyet kapna, ak­kor valójában senki és 6emmi nem lenne előbbre, ugyanott tartanánk, ahol korábban. Talán éppen az a baj, hogy a korábbi esz­tendőkben túl sok volt a különleges elbírálás, bérben és másban bizonyos pre­ferenciák érvényesítése a n él k ü 1, hogy kellő mély­ségben elemezték volna ezek hatását más népgazda­sági területekre. Aminek következményeként meg­lehetősen kusza viszonyok alakultak ki a termelés, az infrastruktúra amúgy is bonyolult terepének egyes részein. IV] e tegyünk akkor sem- mit, hagyjuk, hogy magától alakuljon ki a megoldás útja? Magától semmi nem oldódik meg, bár tapasztalható hajlam er­re a „majd csak lesz va­lahogy” okoskodású vára­kozásra. Meggyőződésünk, hogy — bár talán furcsán hangzik — a tervezőmunka javítása kínálja a megol­dást, s nem a váltakozó ki­emelések, a szabályokat azonnal áthágó kivételezé­sek gyakorlata. Arra gon­dolunk, hogy nem akkor kell észrevenni az egészség­ügy, a kereskedelem, a postai szolgáltatások — s mennyi minden más — már- már bénító munkaerőhiá­nyát, amikor az bekövetke­zett, hanem már a tervező- munka folyamán. Akkor, amikor még papíron kide­rül: az elhatározott fejlesz­tések munkaerőigénye ki­elégítetlen. Fejleszteni, s bízni abban, majd csak ke­rül ember, de más népgaz­dasági területeken nem ten­ni azért, hogy fölszabadul­jon az ott fölös munka­erő, aligha vall átgondolt tervezésre. összefüggéseket látni ne­hezebb egy kórházi osztá­lyon, a postahivatalban, a gyógyszertárban. Érthető, ha ott a saját terület gond­jai dominálnak. Ám van­nak, akiknek munkája, hi­vatása, fizetett kötelessége az összefüggések feltárása! S folytathatjuk azzal, hogy ezerféle gond megoldásához — ahhoz, hogy a két mű­szakban dolgozó postai al­kalmazott gyerekét ne este hat óráig fogadja csak fa­lai közé az óvoda, hogy a gyógyszertári készletgaz­dálkodást nem lehet azono­san elbírálni az, élelmiszer­kereskedelemével — nem kellene semmiféle kiemelés, megkü’önböztetett elbánás. Gondolkozni is elég len­ne. És végre megtanulni szervezni, egyeztetni a napi gyakorlatban azt, ami egy: a társadalmi érdekkel ösz- szeesö csoportkívánalmakat. Mészáros Ottó ségről és a bérről is elmond­ható. Az idén egyébként a ta­valyinál csaknem 2 ezerrel magasabb, 32 ezer 900 forint átlagbért terveztek ^gy dolgo­zóra a PEMÜ-néL A Pest-Nógrád megyei Al­latforgalmi és Húsipari Vállalat műszaki- Igazgatóhelyettese, Terek János elmondta, hogy a ceglédi és váci gyárban az is­mert sertéstenyésztési gondok miatt kissé csökkent a terme­lés az első negyedévben. Ép­pen ezért előrehozták a kar­bantartási munkálatokat mind­két Pest megyei telephelyen, hogy növeljék műszaki felké­szültségük színvonalát a má­sodik negyedév, majd a máso­dik félév növekvő feladatai­nak sikeres megoldására. A tervek szerint az első félév végére megjelenik az üzletekben a félkilós, mű­anyag pohárba csomagolt ikrás zsír. Startra készen áll a cso­magoló gépsor, a raktári pol­cokon várnak a műanyag po­harak, most készítik a meg­különböztető kliséket. Cegléden új húsfeldolgozó üzemet építenek, mely az V. ötéves terv végére el fogja lát­ni a megye üzleteit csomagolt tőkehússal. A lakosság ellátásához most is elegendő húsárut' hoznak forgalomba, amit nagymérték­ben elősegít a pilisi hizlalda. A községből évente 50 ezer sertés kerül a megye vágóhíd- jaira. Várhatóan — az elmúlt év hasonló időszakához képest — tízszázalékos túlteljesítéssel zárja az el­ső negyedévet a Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkon­zervgyár. Már az év első napjaitól tel­jes kapacitással dolgoztak az üzemek, januárban és február­ban 3 ezer 907 tonna árut ter­meltek. A raktárkészlettel együtt 5 ezer 794 tonna ve­gyesbefőttet, dzsemet, zakusz- kát, diabetikus befőttet, bébi­ételt, szárított hagymát és ke- chupot értékesítettek. Az ex­porttervük 88,7 százalékra tel­jesült, mivel a belkereskede­lem maximális kielégítését he­lyezték előtérbe. A létszámhiány ellenére — a közvetlen termelésben még 80—100 dolgozóra lenne szük­ség — javuló munlcaszervezés- sel és a munkaverseny-vállalá- sok teljesítésével sikerült ki­magasló, 10,2 százalékos túl­teljesítést elérni az első két hó­napban. Bővült a bébiételek választé­ka: márciusban megkezdték a szilvás-, az őszibarack- és az almapüré-alapanyagú ételek gyártását. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANAGS.LAPJA xx. évfolyam, 70. szám ara 80 filler 1976. MÁRCIUS 23., KEDD A Magyar Tanácsköztársaság dicső napjait idézve Ligeti Károly nevét vette fel a KISZ Pest megyei vezetőképző iskolája Az utódok dolga nemcsak az emlékezés, hanem a forradal­mi elődök hagyatékának ápo­lása, övék a tettek felelőssé­ge, a megálmodott jövő meg­valósításának kötelessége. Er­ről szólt az ünnepi beszéd, er­ről zengett a kórus dala — ez a gondolat hatotta át a KISZ Pest megyed vezetőképző isko­lájának sződligeti avatásán részt vevő fiatalokat. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának évforduló­ján avatták fél Pest megye KISZ-vezetőképző iskoláját a hallgatók és a megye sok te­rületéről érkeziett küldöttek jelenlétében. Névadójául a nemzetközi és a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő for­radalmárát, Ligeti Károlyt vá- lasztottáik. Az ünnepségen megjelent Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára, dr. Arpási Zoltán, az MSZMP Pest megyei végre­Bozsán Péter felvétele hajtó bizottságának tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Gabányi Lajos, a: MSZMP Pest megyei bizottsá­gának osztályvezetője, Gön- dics Zoltán, a Pest megyei oktatási Igazgatóság igazgató­ja, Fodor László, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának titkára és Bercsényi Botond, a KISZ KB osztályvezetője. (Tudósításunk az ünnepség­ről a 3. oldalon.) Késésben a természet naptára A fagyos földeken még várni kell a vetéssel A természet örök naptára idén késésben van; március utolsó előtti hetében télies ké­pet mutat a határ. Sokfelé hó­takaró borítja a földeket, ez azonban csak csalóka látszat, mert a hótakaró túlságosan vé­kony, és jóformán semmiféle védelmet nem nyújt az Ő6zi vetésű gyenge növényzetnek. Az agronómusok első tava­szi határszemléi arról győzték meg a szakembereket, hogy az elmúlt napok nagy hidegjei után megfagyott a föld felszí­ni rétege, amely egyelőre nem alkalmas a mag fogadására, holott már korábban indítani kellett volna a vetőgépeket. Még szerencse, hogy legtöbb helyen a fagy felengedése után nyomban a határba küldhetik a gépeket. Ezután következik majd a fontos ipari nöyények, a napraforgó és a cukorrépa Készül a kőfeldolgozó csarnok vetése, ehhez azonban a talaj további felengedése, felmele­gedése szükséges. Az elhúzódó tél visszave­tette a munkát a gyümöl­csös- és szőlőskertekben is. Még nagyobb lenne a késés, ha a gazdaságok és a kister­melők szinte előrelátóan nem használták volna ki a február közepi, tavaszias napokat A gyümölcsösöknél nem a'késés, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy egyelőre nem tudni, mennyire viselte meg a télies időjárás a fakat, növényeket. A kár mértéke csali később, a virágzás ide­jén derül majd ki, addig csak találgatni lehet, illetve né­hány speciális vizsgálati mód­szer áll a szakemberek rendel­kezésére, hogy eldöntsék, ho­gyan fpgadta a hideget a ha­tár és a gyümölcsöskert. A vetésekhez a gazdasá­gok már készenlétben tart­ják a szükséges vetőmagot. Az ipari növényekből és a zöldségfélékből jó az ellátás kivétel a makói hagyma. Mi után nem volt megfelelő a magtermés, ebből a kereseti hagymaféléből hiány van, he­lyette viszont más fajtát ad­nak a termelőknek, éspedig szükség szerinti mennyiségben. Koppány György felvétele Losonczl Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Pakisztán nemzeti ün­nepe alkalmából Fazal Elahi Csaudrit, a Pakisztáni Isz­lám Köztársaság elnökét. Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnöknek kül­dött üdvözlő táviratot. Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki részt vett Bonnban a Né­met Kommunista Párt kong­resszusán, tegnap hazaérke­zett a magyar fővárosba. Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja ve­zeti az MSZMP küldöttsé­gét, amely a Finn Szociál­demokrata Párt meghívására ötnapos látogatásra Helsin­kibe érkezett. Gyenes András, \rz MSZMP Központi Bizottságának tit­kára vezeti azt a magyar pártküldöttséget, mely teg­nap érkezett Oslóba, a Nor­vég Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára. Jos Van Eynde, a Belga Szocialista Párt tiszteletbeli elnöke, az elnökség tagja ve­zette azt a pártküldöttséget, amely az MSZMP Központi Bizottságának meghívására egy hetet tartózkodott ha­zánkban. A delegáció teg­nap utazott el a magyar fő­városból. 1 k i Kiemelve A Kőfaragó és Épületszob­rász Ipari Vállalat pilissient- iváni üzemében befejezésé­hez közeledik a 2 ezer ötszáz négyzetméter alapterületű 76X36 méteres új gyártócsar­nok építése 16 millió forint költséggel. A pilisszentiváni üzemhez csatolták a négy Bu­dapesten működő telepet is, így idei tervük mintegy 160 millió forint termelési érték. A pilisszentiváni üzem évente mintegy 36 ezer tonna hazai követ dolgoz fel, ezenkívül jelentős az import márvány feldolgozásuk, amelyhez Ro­mániából 3000 tonnányit kap­nak az idén és csehszlovák importról is tárgyalnak. Az itt készülő termékek szinte vala­mennyi építőipari vállalathoz eljutnak: évről évre növekszik a kő felhasználási területe. A 2500 négyzetméteres régi csar­nok mellé rövidesen átadás­ra kerülő új üzembe a falu fe­letti kőfeldolgozó gépeit tele­pítik majd, olyan elrendezés­sel, hogy ne okozzanak hallás- károsodást. A képünkön: a 26-os Állami Építőipari Válla­lat dolgozói az átadásra kerülő nagy termelőcsarnokon dol­goznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom