Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

a^fefqp 1976. MÁRCIUS 21., VASÁRNAP Szövetkezeti néptáncosok találkozója Szentendrén Szentendrén, a megyei mű­velődési központban tegnap délután megkezdődött a szö­vetkezeti néptáncosok VI. or­szágos találkozójának és ver­senyének területi bemutatója. Három megye: Pest, Fejér és Nógrád legjobb szövetkezeti táncosai — 17 együttes — mutatják be tudásukat a két­napos program keretében. Magyaróvári Pál, a Pest megyei MÉSZÖV elnökhelyet­tese nyitotta meg a táncosok seregszemléjét. Az ünnepségen megjelent Simon János, az MSZMP szentendrei városi bi­zottságának első titkára és Boross Gyuláné dr., a KISZÖV Pest megyei elnöke. Pest megyét az isaszegi Csata táncegyüttes, a Dabas és Vidé­ke ÁFÉSZ néptánc-együttes, az abonyi Búzavirág tánc- együttes, a nagytarcsai Arany­kalász szlovák táncegyüttes, a lőrém délszláv együttes, a tá- piószecsöi népi együttes, a Szigetszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ német nemzetiségi tánccsoportja és a nagykátai Tápiómente szövetkezeti együttes képviseli. A megnyi­tó után elsőnek az isaszegi Csata táncegyüttes mutatta be műsorát (képünkön). Szom­baton három Pest megyei együttes lépett színpadra. A kétnapos találkozón részt vevő együttesek közül szom baton este hat együttes szere­pelt a szentendrei járás kü­lönböző községeiben. TV-FIGYELŐ Unalmas lapozgató. A na­gyobb alakú könyvfélék közé tartozik az album; mivel a papírja is szép meg jókora képek is vannak benne, így hát óvatosan, lassan szokás lapozgatni.' Ilyen óvatosan, lassan pe­regnek a televízió Színházi Albumának képzeletbeli lap­jai is. Óvatosan, lassan — unalmasan. A csütörtök esti adás min­tapéldája volt ennek az unal­mas — unalmasító — lapoz­gatásnak. Egy képsor, egy in­terjú, egy kommentár; egy képsor, egy interjú, egy, kommentár. Mindez szép j komótosan, nehogy bele­izzadjon a közreműködő vagy a néző. Aki rendszeresen olvassa a színházi szaksajtót, az tudhat­ja, miféle viharok dúlnak mostanában kulisszán innen és kulisszán túl. Van-e fővá­ros—Budapest ellentét? Job­bak-e a nem budapesti fia­tal rendezők, mint az idősebb budapestiek? Kell-e a túlbiz­tosító bérleti rendszer, vagy legyen inkább a nagy sikert és nagy bukást egyaránt jel­ző, lehetővé tevő, szabad jegyárusítás? Csak kapásból írtuk ide a színházi vita egynémely kér­dését, jelezve, hogy milyen témák körül csapkodnak mos­tanában a szenvedélyek. És a tévé Színházi Albuma? Mind­erről alig-alig beszél. Egy képsor, egy interjú, egy kom­mentár. Óvatosan, lassan — unalmasan. Csak nem a mű­sor címében van a hiba? Híguló gyermekműsorok. Sok felnőtt ül a gyermekmű­sorok idején is a képernyő előtt. Telizsák, Cimbora, Tí­zen Túliak Társasága, Perpe­tuum mobile ... Mind-mind egy-egy ifjabb korosztálynak szóló, de nemcsak az ifjabb korosztályhoz tartozókat szó­rakoztató, tanító programok. Ki az egykor tanultakat ele­veníti fel, ki meg csak az okos, ügyes gyerekekben gyö­nyörködik — hasznos időtöltés ez is, az is. Nagy kár, hogy egy-két gyermekműsorban a higulás jelei mutatkoznak! Emlék­szünk — jól és szívesen em­lékszünk — még azokra az időkre, amikor Gyulai István vezetésével olyan tartalmas, hangulatos és egyáltalán nem gyerekeskedő műsorokat pro­dukált a Tízen túliak ... Most új műsorvezető, Rékai Gábor ül a riporteri székben, s tőle bizony éppen azt kapjuk, ami egy ilyen adásban a legvesze­delmesebb: a túljátszott ke­délyeskedést. Mindenáron „ti- nédzseresre” akarja hangolni ezt a programot, s ettől válik éppen nem tinédzseressé. Gyulai komolyan vette az őt körülvevő tízen túliakat, Ré­kai nem veszi komolyan őket. A legutóbbi adást sikerült is annyira összecsapni, hogy csak a műsorújságból olvas­hattuk ki: Ácson találták meg Gábor Áron rézágyúit, de hogy voltaképpen ki volt az a bácsi, arról egy szó sem esett. Hasonló gondokat ébreszt az általános iskolások felsőbb évjáratainak szóló Perpetuum mobile. A sok hasznos ismeret megértését, elsajátítását gyak­ran zavarja a riporteri tüs- ténkedés, az ugyancsak túlját­szott kedély. Mindenesetre kár ezekért a higulásokért: nagyon sok — nemcsak gyermek — nézője van ezeknek az összeállítások' nak. Bizony elkelne a házuk táján egy kis szerkesztői szi­gor! Akácz László Közös fenntartásban a művelődési házak A ceglédi járásban - valamennyi Falun a művelődési házak központi szerepet töltenek be: a kultúra nagyobbrészt köz­reműködésükkel jut el a la­kossághoz. Ezért a községek­ben a művelődési ház az is­kola mellett a legfontosabb közművelődési intézmény. Nem lehet közömbös tehát, milyen munkát végeznek. A továbblépés feltétele A közművelődés tartalmi igé­nyeinek emelkedésével jelen­tősen megnőttek a kiadások. A helyi tanácsok rendelkezé­sére álló — s egészében nö­vekvő — összegek már nem elégségesek a közművelődési párthatározatban megszabott feladatok végrehajtásához. Lépést tarthat-e a művelő­dési ház a megnövekedett kö­vetelményekkel és igényekkel? A kérdésre sokrétű útmutatást ad a Központi Bizottság — és az ennek alapján készült Pest megyei Pártbizottság közműve­lődési határozata is. Mindket­tő hangsúlyozza: az üzemek­nek, termelőszövetkezeteknek meghatározó szerepük van a feladatok teljesítésében. A köz- művelődés ugyanis nem csu­Pest és Szófia megye Rendezvénysorozat a bolgár pártkongresszus tiszteletére Előadások, kiállítások, hangversenyek, filmbemuta­tók sora köszönti a budapesti Bolgár Kultúra rendezésében a Bolgár Kommunista Párt közelgő XI. kongresszusát. Mint dr. Sztojan Radev igaz­gató elmondta az MTI mun­katársának, országszerte mint­egy 30 nagyszabású rendezvé­nyen igyekeznek sokoldalúan, részletesen beszámolni a ma­gyarországi érdeklődőknek a baráti szocialista ország leg­főbb pártfórumának munkájá­ról, az itt hozott határozatok­ról. Különösen reprezentatívnak ígérkezik az a kiállítás, amelynek március 26-tól a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum ad otthont A bemu­tató anyagát a bolgár és a magyar munkásmozgalmi mú­zeumok közösen állították össze. Természetesen az ünnepi időszakban egész sor magyar —bolgár testvérváros és me­gye, közöttük Pest megye és Szófia megye közösen, saját szervezésű előadásokkal, kiál­lításokkal- is tiszteleg a bol­gár pártkongresszus előtt pán a szocialista ember kiala- 1 kításának egyik legfontosabb eszköze, hanem a további gaz­dasági fejlődésnek is jelentős tényezője. Ezért van szükség arra, hogy a tanácsok mellett a helyi üzemek, termelőszövet­kezetek és más gazdasági egy­ségek is — az adott lehetősé­geken belül — vállaljanak részt a közművelődési munka anya­gi fedezetéből. A váci járás példája nyomán Pest megyében o váci járás­ban valósult meg először, hogy valamennyi művelődési ház közös fenntartásba került. Az akcióba a váci járás ötven­kilenc gazdasági egysége kap­csolódott be, összesen hétszáz­ezer forintnyi támogatással. Ezt a tekintélyes összeget még mintegy háromszázezer forint­nyi egyéb segítséggel toldják meg. Ebben a járásban kerek egymillió forinttal több jut a közművelődésre, mint a ko­rábbi, a közös fenntartás előt­ti években. Ez év januárjától a ceglédi járásban is közös fenntartásba került valamennyi művelődési ház. Ennyi a hír, amelyet azonban sok vizsgálódás, elem­zés, felmérés és tanácskozás előzött meg. A tavalyi év végéig mind­össze a járás három települé­sén, Csemön, Kocséron és Jász- Icarajenőn volt több gazdája, anyagi fenntartója a művelő­dési háznak. Pedig másutt is lehetőség kínálkozott volna rá, hiszen a járás tizenhárom termelőszövetkezete az elmúlt esztendőben 1 millió 471 ezer forintnyi kulturális alappal rendelkezett. Ennek a tekinté­lyes összegnek azonban csak egy részét fordították közvet­lenül a közművelődés támoga­tására. Az akciót itt is, mint a váci járásban, a járási pártbizott­ság kezdeményezte. Az ez ügy­ben tartott tanácskozások, meg­beszélések lényege egy olyan Ketten a konzervgyárból Zuhog a paprikafolyam. A rövid futószalagon hamar vé­gigmegy, közben két-három kéz is beavatkozik, hogy csak a megfelelő darabok jussanak el a ládáig. Szőke, szeplős ar­cú, kendős fiatalasszony, uj­jatlan pufajkában, odalép egy kötényes, fehér köpenyes nő­höz. Néhány szót váltanak, a pufajkás továbblép a másik futószalag felé, ahol az almát töltik az ötliteres üvegekbe. Mialatt elhangzik néhány szakmai tanács, segítség, én is megkapom a szakszerű ma­gyarázatot, hol, mi történik, melyik hatalmas kondérban miféle levek fortyognak? Nem veri nagydobra A Konzervipari Vállalat du­nakeszi üzemében, ahol főze­lékeket és gyümölcskonzerve- ket készítenek, a gyümölcs­üzem egyik részlegének cso­portvezetője Csuport Pálné. — Ha választhatna, melyik géphez állna be legszíveseb­ben? Rövid gondolkodás után az egyik gőzölgő üstre mutat. S hogy miért? — Az adja meg az egész termék ízét, minőségét, hogy milyenre főzik a levét. Talán ez igényli a legnagyobb fele­lősséget ... Nem lehet véletlen, hogy Csuportné ezt választotta. Szakmaszeretete, lelkiisme­retessége közismert, akár :ak őszintesége. Jellemző esetet említ az üzemvezető, Rudolf János: — Én hétre járok, Erzsiké hatra. Sohasem tudtam volna meg, hogy egyik reggel — ta­lán életében először — tíz percet késett — családi ok miatt. De ő, amint beértem, MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK i új szemlélet kialakítása volt, hogy a gazdasági vezetők a gazdasági feladatokkal egyen­értékűnek teldntsék a dolgozók általános és szakműveltségének növelését. Nemcsak a nagyobb, hanem a szűkebb közösség ér­deke is ezt követeli. Plusz 650 ezer Eddig összesen. 822 ezer fo­rint állami támogatást kaptak a járás művelődési házai. Eb­ből kellett fedezniük a rezsi- költségeket csakúgy, mint szer­vezni a szőkébb pátria köz- művelődését. Ha nem minden­ben tudtak eleget tenni a meg­szabott feladatoknak, az nem rosszul végzett munkájuk, sok­kal inkább véges anyagi lehe­tőségeik következménye volt. Mert a közművelődés pénzbe kerül és nem is kevésbe. Most, hogy közös fenntartás­ba kerültek a járás művelődési házai, 650 ezer forinttal több jut a közművelődési feladatok végrehajtására. Ennyivel tá­mogatják a helyi termelőszö­vetkezetek és ÁFÉSZ-ek a mű­velődési házakat. A támogatás mértéke tele­pülésenként különböző. Jó né­hány helyen a gazdaságok ve­zetői reálisain felmér télk: meny­nyi az az összeg, amelyet erre a célra fordíthatnak. Cegléd- bercelen például az Egyetértés Termelőszövetkezet vezetősége százötvenezer forintot szava­zott meg a művelődési ház tá­mogatására, ugyanannyit mint amennyit a helyi tanács ad ilyen célra. Az abonyi terme­lőszövetkezetek ugyancsak any- nyit adtak össze, amennyit a nagyközség tanácsa biztosít a művelődési ház fenntartására. S lényegében hasonlóképpen veszi ki a részét a közművelő­dés anyagi támogatásából a két albertirsai termelőszövetkezet is. Jászkar a jenőn, Törteién már szegényesebbnek tűnik ez a tá­mogatás. A türteli Dózsa Ter­melőszövetkezet csak a felét adja az állami támogatás ösz- szegének, míg a jászkarajenői Árpád vezér Termelőszövetke­zet negyvenezer forinttal egé­szíti ki a száznegyvenezer fo­rintos állami támagatást. És az üzemek ? A ceglédi járás fő jellemző­je a mezőgazdaság. A műve­lődési házak anyagi támogatá­sából is — érthetően — a ter­melőszövetkezetek vállalták a fő részesedést. A 650 ezer fo­rintból 570 ezret a termelőszö­vetkezetek adtak össze. Ezt egészítették ki az ÁFÉSZ-ek ötven-, az Alföldi Tej társulás pedig harmincezer forinttal. Mindössze két gyár műkö­dik a járás területén. A Me­chanikai Művek abonyi és a Nagykőrösi Konzervgyár tör­teit üzeme. E két nagyvállalat vezetői azonban eddig még nem nyilatkoztak: mennyivel kívánnak részt vállalni a két település közművelődésében. Pedig szükség lenne rá, hiszen saját dolgozóik művelődéséről, nagyobb tudásáról itt is gon- doskodniok kell, nem csupán a központi gyártelepeken. Kétoldalú szerződések A közös fenntartás természe­tesen nem csupán azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek és más gazdasági egységek át­engedik a művelődési házak­nak kulturális alapjuk egy ré­szét. Azt is jelenti, hogy ezért cserébe a művelődési ház messzemenően figyelembe ve­szi a fenntartók művelődési igényeit. így a januárban meg­kötött szerződések nemcsak azt tartalmazzák, hogy ez vagy az a termelőszövetkezet mennyi pénzt ad a művelődési háznak, hanem azt is, milyen rendez­vényeket, előadásokat, a más programokat nyújt — cserébe — a művelődési ház a gazda­ságnak. S ez így helyes. Mert nem ajándékra van szüksége a művelődési háznak, hanem biztos anyagi fedezetre ahhoz, hogy maradéktalanul kielégít­hessük a falu, a gazdaság dol­gozóinak tanulási, művelődési, kulturált szórakozási igényeit Ez az elsődleges célja min­denütt a közös fenntartásának. Prukner Pál Sípos Lászlóné munka. Sipos László volt itt a legkorábban, ő ma osztály- vezető. Aztán következett a felesége, s ma már egyik lá­nyuk is itt, a laboratórium­ban dolgozik. — Amikor én idejöttem, a gyümölcsüzem helyén még kis tésztaüzem működött. Hű, de sokat változott azóta itt min­den ... Siposné a gazda büszke te­kintetével néz végig a töltő­soron, ahol a zakuszkát készí­tik. Targoncák kanyarognak egyik helyiségből a másikba, udvarról be, udvarra ki, hoz­zák, viszik a teli üvegeket. Kint pedig sorakoznak a szal­mabálák alatt a gusztusos be­főttek, savanyúk, főzelékek. De a mostaniak még csendes hétköznapok. Ha eljön a nyár, az lesz az igazi főszezon. Va­jon hány fiatal lányt — aki csak átmenetileg, nyári mun­kára jön — vonz majd idén végleg magához a konzerv­gyár, mint tette ezt annak idején Siposnéval, és Csuport- néval is? Mindketten tizen­négy éves koruk óta hűsége­sek első munkahelyükhöz, a Dunakeszi Konzervgyárhoz. Máté Judit Temperamentumában első pillantásra is látható ellenté­te Csuportnénak a szomszé­dos főzeléküzem csoportveze­tője, Sipos Lászlóné. Ha sok mindenben különböznek is, egyben hasonlítanak: Siposné is az elismerten jó vezetők közé tartozik. Kétszeres kiváló dolgozó, s nemrég vette át legfrissebb kitüntetését. Ener­gikus, határozott fellépésű asszony. Ö negyven emberrel dolgozik, ehhez kell is ener­gia, határozottság. — Higgye el, nem túlzók, de biztos vagyok benne, én job­ban ismerem a munkatársai­mat, mint ők magukat. Leg­alábbis, ami a képességeiket illeti. Igen hamar megállapí­tom, ki milyen munkára a legalkalmasabb. Persze, hu­szonöt év van mögöttem már itt a konzervgyárban. Ennyi tapasztalattal, gondo­lom ezt el is várják tőlem. Brigádja ötször nyerte el az aranykoszorút, s ebben neki nem kis része van. Lelkes színházbarát. Két-három he­tenként, amikor a műszakbe­osztás engedi — mert váltott műszakban dolgozik — beuta­zik Pestre, színházba. Az üzemben közönségszervező, s legalább egyszer egy évben egész csoportját — mind a negyven embert — beülteti a vállalati autóbuszba, s irány valamelyik pesti színház. Ne­vetve meséli a legutóbbi nagy kirándulásukat: A gazda szemével — Az volt csak az élvezetek halmozása! Délelőtt ahánvan voltunk, betódultunk a Vidám Parkba. Sokan a fériüket, a gyereküket is elhozták. Dél­után fél háromkor előadás az Operett Színházban, majd es­te héttől ugyanott egy másik darab. Vacsorára a két elő­adás közti szünetben ugrot­tunk át a közeli bisztróba. Fergetegesen jó nap volt ez a vasárnapi... Siposéknál már családi ha­gyomány a konzervgyári lyéről. Már az első héten ícö- vetelték vissza őt az asszo­nyok. Csupa családos — jórészt többgyerekes asszonyt — osz­tottak be ide, olyanokat, akik csak egy műszakban tudják vállalni a munkát. Csuporték- nál két óvodás kisgyerek szabja meg a mama időbe­osztását. A férje a fóti tsz- ben lakatos, rendszerint csak este jár haza, így a gyerekek gondja napközben — munka után — egyedül az övé. Ahogy a munkájában is a leg­jobbra törekszik, gyermekne­velésből is szeretne jól vizs­gázni. — Sok könyvet elolvasok, ami a neveléssel, a gyerekek­kel foglalkozik. Ügy érzem, eddig sikerült hasznosítani — 1 Most a szokásos napi gon­dok mellett az egyik legkelle­mesebb, az otthonteremtés gondja foglalkoztatja. — Nemrég kaptunk szövet­kezeti lakást — vállalati se­gítséggel. Talán a jövő hó­napban már költözhetünk. Együtt van a pénzünk a bú­torra is, most azt tervezget­jük, hogyan fogjuk berendez­ni a két szobát. S mit szeretne, ha már a saját otthon is meglesz? Utazni, utazni, utazni... — Előbb itthon, hiszen Magyar- országot sem ismerem — mondja. Aztán? Nagy, sóvár sóhaj és egy országnév: Olaszország. Meghívó újabb kitüntetésre — Annyi útleírást olvastam már róla, annyi látnivalót számontartok, hogy ha egy­szer kijutok, nem is tudom, lesz-e időm mindet megcso­dálni ... Csuport Pálné idejött és mentegetőzött a ké­sésért. Amikor egy évvel ez­előtt átvettem az üzemet, azt gondoltam, ő is a jó közepes csoportvezetőkhöz tartozik. Csöndes, halk szavú asszony, aki nem veri nagydobra, ha valami jót csinált, akár túl­órázik, akár 100 százalék fö­lött teljesít. De aki vele dol­gozik, hamar rájön, nem a közepesek közé való, hanem az élenjárókból is a legjob­bak egyike... Hamarosan költözünk Tudják ezt a beosztottai is, a hetes műszakbeliek. így em­legetik azt a mintegy tizen­nyolc-húsz embert — több­nyire nőket —, akik Csuport Pálné keze alatt dolgoznak. Egy ízben hosszas jelentés ké­szült az üzemrész munkájá­ról s Csuportnét két hétre el­vonták megszokott munkahe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom