Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Hét nap krónikája Uíiiiíw 1976. MÁRCIUS 21., VASÄRNAP Éberség a reakció fokozódó akcióival szemben A Portugál Kommunista Párt nyilatkozata A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak Politikai Bizottsága pén­teken este kiadott nyilatkoza­tában éberségre intette az ország dolgozóit a reakciós erők fokozódó akcióival szem­ben. A párt vezető testületé­nek véleménye szerint a jobb­oldal meg akarja akadályoz­ni az április 25-re tervezett nemzetgyűlési választások megtartását, súlyos politi­kai és társadalmi feszültség szításával bizonytalanná akar­ja tenni az ország életét. A PKP KB PB felhívja a figyelmet arra, hogy a De­mokratikus Néppárt (PDP) — a Demokrata Szociális Cent­rum (CDS), nevű, jobboldali pártok által létrehozott és szélsőbaloldalinak álcázott csoportosulás, továbbá a maoista szervezetek révén — általános támadást indí­tott a földreform és az ál­lamosítások ellen. Rágalom­hadjáratával elérte, hogy fel­függesszék funkciójából Vitor Louro kommunista mezőgaz­daságügyi államtitkárt. Ezek a pártok és csoportok arra használják ki a dolgozók elé­gedetlenségét, jogos követe­léseit és harcukat, hogy a parlamenti választások előes­téjén sztrájkhullámot rob­bantsanak ki, súlyos zavaro­kat okozva az ország életé­ben. A párt „elhibázottnak, ve­szélyesnek és a dolgozók ér­dekeivel szembenállónak” ne­vezi az olyan harci formá­kat, amelyek nem felelnek meg az osztályharc jelenlegi szakasza követelményeinek: céljuk nem a demokratikus szabadságjogok megvédése. Ilyen akciónak tartja a kór­házi ápolók sztrájkját, azt, hogy a villamosenergia-ipar- ban dolgozók időnként órá­kon át szüneteltetik az áram­szolgáltatást, a vízművek a :vízellátást, indokolatlanul be- ' zárják a bankokat, Sztrájkot robbantanák ki a lakosság ellátását biztosító szolgálta­tások más területein. A PB leszögezi: a mostani körül­mények között ezek az ak­ciók kizárólag a reakció cél­jait szolgálják, amely ügye­sen kihasználja őket arra, hogv a dolgozókra hárítsa a felelősséget az országot sújtó gondok miatt. A lobboldal a kommunistákat vádolja sok olyan akcióért is, amelyet a PKP határozottan elítél. A PB a szocialista párt vezető­ségét és „bizonyos köreit” is felelőssé teszi a feszültség fokozódásáért és a helyzet „destabilizálásáért”. A PKP KB PB végül meg­állapítja: elejét kell venni a helyzet további romlásá­nak és meg kell akadályozni, hogy a reakció újabb válsá­got robbantson ki a politi­kai-katonai hatalmi szférá­ban, megakadályozza a vá­lasztások megtartását, az al­kotmány életbe lépését és a demokratikus rendszer kon­szolidálását. Meló Antunes őrnagy, por­tugál külügyminiszter pén­teken este ugyancsak éber­ségre intette a dolgozókat a jobboldali reakcióval szem­ben, amely bizonyos harci akciókat saját céljaira hasz­nálja fel. JOSHUA NKOMO, a Rho­desiái Afrikai Nemzeti Tanács belföldi szárnyának vezetője péntek esti sajtóértekezletén annak a véleményének adott hangot, hogy az alkotmány­jogi tárgyalások' kudarca a ge­rillaharc kibontakozásához ve­zethet. INDONÉZIA megkezdte csa­patainak visszavonását Kelet- Timorról. Nemzetgyűlési választások Kambodzsában A Kambodzsában szomba­ton tartott nemzetgyűlési vá­lasztásokon a Phnom Penh-i választókörzetben megválasz­tották Szihanuk államfőt, Penn Nouth miniszterelnököt, leng Sary külügyekkel meg­bízott miniszterelnök-helyet­test és Khieu Samphan had­ügyekkel megbízott miniszter­elnök-helyettest — jelentette szombat este a Phnom Penh-i rádió. Az új, 250 tagú nemzetgyű­lés választja meg az állam­főt, a miniszterelnököt, a kor­mány tagjait, valamint azt az 50 tagú különleges bizottsá­got, amely — a khmer rádió tájékoztatása szerint — az or­szág legfelsőbb testületé lesz. Karami Damaszkuszban Szombaton Damaszkuszba ér­kezett Rasid Karami libanoni miniszterelnök, Szaeb Szalam volt miniszterelnök és Kamal Asszad, a libanoni parlament elnöke, hogy a libanoni bel­politikai válság megoldásának kérdéseiről tárgyaljon a Szíriái vezetőkkel. A UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint a három politikust megérke­zésük után nyomban fogadta Asszad szíriai államfő és Khaddan külügyminiszter, va­lamint más magas rangú Szí­riái politikusok. Véres „birtokháborítás" Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn vitatja meg a ciszjordániai helyzetet- Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Pakisztán és Líbia kérésének eleget téve hétfő délután vitatja meg a ciszjordániai helyzetet. A döntést péntek este közölték az ENSZ székhelyén, miután a tagországok képviselői nem hivatalos megbeszéléseket foly­tattak Izraeli részről hivatalosan közölték, hogy ezúttal Izrael részt vesz a Ciszjordániával kapcso.atos vitában. Miután Izrael ja­nuárban bojkottálta a BT közel-keleti vitáját, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet képviselőjének részvétele miatt, ez lesz az első eset, hogy ENSZ-fórumon mind Izrael, mind a PFSZ megbízottja jelen lesz. Napok óta a hírügynökségi jelentésekben rendszeresen szerepelnek a Ciszjordániában zajló politikai megmozdulá­sokról szóló beszámolók. A Jordán folyó jobb partján el­terülő, mintegy 11 ezer négy­zetkilométeres vidék, amelyet döntő részben arabok laknak, az 1967-i háború következté­ben került izraeli megszállás María Estela de Perón argentin államfő helyzetét — a legenyhébb jelzőkkel is — ingatagnak, sőt borot­vaélen táncolásnak minősítik a kom­mentátorok. Húsz hónappal megvá­lasztása után az elnöknő Argentína egyik legmagányosabb embere: leg­közelebbi barátját, López Rega volt népjóléti minisztert világszerte kere­si az Interpol; volt miniszterei, bi­zalmasai vagy külföldre szöktek, vagy már börtönben vannak. S közben tovább folytatódnak a parlamenti és bírói vizsgálatok az elnökasszony mandátuma alatt elkövetett korrup­ciós bűncselekményekkel kapcsolat­ban. Az ellenzek eddig még nem érte el az államfő alkotmányos eltávolí­tását. Perón özvegyének menesztésé­ben nemcsak a vele szemben álló pártok — mindenekelőtt a radikáli­sok — értenek egyet, hanem a peró­nista párt jó része is. Az eltávolítás­ról szavazó parlamentben csupán hét szavazat mentette meg az elnök­asszonyt: százhúszan szavaztak elle­ne, s csupán hetvenen mellette: a kétharmados többséghez hét voks hiányzott. A kormányzati válsággal küszkö­dő Argentínában eközben a bizony­talanság, a tehetetlenséggel párosuló kapkodás jellemzi a végrehajtó hata­lom működését. A politikai ingová- nyon botladozó elnökasszony szem­beszáll a mindenható perónista szak- szervezetek, a CGT vezetőivel, ke­nyértörésig viszi a dolgokat a peró­nista párt vezetésével, s időről idő­re átalakítja a kormányt; 18 hónap alatt a nyolctagú kabinetben 32 vál­tozás történt. A legkövethetetlenebb a gazdaságügyi miniszterek sorsa: működésük átlagos időtartama a négy hónapot sem éri el. Mindez tö­kéletesen tükrözi az argentin gaz­daság helvzetét. Az infláció csillagászati mérete­ket öltött: meghaladja a 300 száza­lékot. A mezőgazdasági és ipari tér­Argentína a szakadék szélén Jólértesült körök szerint az argentin hadsereg és a rendőrség egységei szombaton — gerillák után kutatva — megrohantak egy 14 emeletes lakó­házat a kormány rezidenciája közelében és kihallgatás céljából az összes lakót letartóztatták. Buenos Aires belvárosában egyórás tűzharc folyt ge­rillák és a biztonsági erők között, miután egy gerilla lelőtte a kuwaiti nagykövetség előtt őrt álló rendőrt. Kedden éjjel is megöltek egy rendőrt, ezúttal az uruguayi nagykövetség előtt. A héten már másodszor kíséreltek meg merényletet Isabel Perón elnök­asszony ellen. Pénteken hat bombát találtak azon az útvonalon, amely az elnöki palotából Perón rezidenciája felé vezet. Az elnökasszony ezért pén­teken este — szokásától eltérően — helikopterrel tért haza. Növeli a kato­nai puccstól való félelmet, hogy szombaton gépfegyveres katonák teher­autókon és dzsipeken vonultak végig a fővároson. A felvonulásban egy 600 fős gyalogsági elitegység is részt vett. A Reuter szerint az 1966. évi ka­tonai hatalomátvétel óta ez volt a hadsereg legnagyobb szabású megmozdu­lása. Jorge Videla tábornok, a fegyveres erők parancsnoka nemrég állító­lag kijelentette, hogy „megkezdődött a visszaszámlálás a hatalomátvétel­hez’*. Később azonban ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Az órám egyelőre áll.” Pénteken gyakorlatilag megbénult az élet a fővárostól délre fekvő La Plata városában. Egy fegyveres kommandó megtámadta a város közelében levő börtönt és ki akarta szabadítani a foglyokat. Az őrökkel folytatott tűzharc után a támadók visszavonultak, egyikük életét vesztette. Benzines palackkal gyújtottak fel hét autóbuszt a városban. A kereskedők bezárták boltjaikat, miután ismeretlen telefonálók a nyitva levő üzletek felrobbantá­sával fenyegetőztek. Több bombamerénylet történt, a rendőrség nagy appa­rátussal igyekszik hatástalanítani a még fel nem robbant szerkezeteket. melés visszaesése, a tőke kimenekí­tése és a beruházások elmaradása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a munkanélküliség ma már az aktív népesség 10 százalékára terjed ki. A megélhetési költségek emelkedése miatt oly mértékben megromlott a munkásság életszínvonala, s ezáltal növekedett elszántsága, hogy a kor­mány és a hadsereg — a munkás­harcok megjelölésére — kitalálta az „ipari gerilla” kifejezést. A sok évtizedes, feloldatlan társa­dalmi feszültségek következménye­ként dúl az egyéni és az Intézmé­nyesített terror: a két szélsőbaloldali gerillaszervezet — Montoneros és Népi Felszabadító Hadsereg — és az argentin fegyveres erők saját magán­háborújukat vívják. Az illegális, de a hivatalos szervek szemet hunvá- sával működő AAA (Argentin Anti- kommunista Szövetség) brutális meg­torlást alkalmaz minden baloldali el­len. A napokban az Argentin KP Központi Bizottságának egyik tagja esett áldozatául. Az elmúlt 12 hó­napban 2500-ra tették az AAA áldo­zatainak számát; 2000 személy pedig „egyszerűen” csak eltűnt... A hetvenes évek elejére kialakult polgárháborús hangulatban, a nagy­tőke és a politikailag kudarcot vallott katonai vezetes egyetlen ki­utat talált: a tömegek lecsitítására hazahozni a még mindig népszerű, madridi száműzetésben élő aggas­tyánt. Perón jött, ám az életéből még hátralevő kilenc hónap alatt ő sem volt képes gyógyírt találni a nagybe­teg Argentína kikúrálására. 1974. jú­lius 1-én bekövetkezett halála után, a második feleség, Maria Estela — egykori művésznevén: lsabelita — vette át a hatalmat. Névleg, mert valójában López Rega miniszter irá­nyította a szélsőjobboldali klikk kor­mányozta Argentínát. A perónizmus bizonyos baloldali hagyományaival szöges ellentétben álló, munkáselle­nes gazdaságpolitika, a perónista kül­politika örökségével összeférhetetlen Amerika-barátság, sőt a Pinochet-re- zsimmel kialakított szívélyes viszony — ismét a szakadék szélére vitték Argentínát. Á kiutat mindenki egy dologban látja: lsabelita Perón távozásában. A katonai puccstól jogosan tartó bal­oldal ugyanúgy ezen a véleményen van. mint az argentin nagytőke, amely a gazdaság ziláltsága miatt most már szabadulna attól a kor­mányzati formától, amely egy ideig oly jól szolgálta érdekeit. Nem mind­egy — az argentin demokrácia ma­radványainak megmentése szempont­jából —, hogy Perón asszony hoevan távozik: önként, partamentáris úton, vagy éDoen puccs révén. A hatalom­hoz való ragaszkodás a puccsista ten­denciákat erősíti. Bár lsabelita Perón még a Casa Rosada — a Rózsaszínű Ház — lakója, a perón izmus gyakor­latilag már megszűnt létezni. A hagyományosan Argentínával szemben nem túlságosan barátságos Brazíliában néhány utazási iroda ez­zel a propagandajelszóval szervez argentínai társasutazásokat: „Láto­gassa meg Argentínát, amíg el nem tűnik!” A változásokért küzdő argen­tin demokratikus erők mindent meg­tesznek, hogy e jóslatból ne lehes­sen valóság. Major László alá. A kb. 700 ezer főnyi la­kosság már régen tanújelét adta annak, hogy nem nyug­szik bele a megszállásba, az izraeli bekebelezési tervek megvalósításába. A tüntetések, amelyek az izraeli karhatalmi erők bru­tális fellépése nyomán zavar­gásokká fajultak, január vé­gén kezdődtek. Tiltakozásul az ellen, hogy az izraeli legfel­sőbb bíróság engedélyezte a jeruzsálemi zsidó lakosságnak az A1 Aksza mecset (a mu­zulmánok szent helye) közelé­ben a vallási szertartásaik megtartását A provokatív döntést az izraeli hatóságok azóta visszavonták ugyan, de a rendfenntartó erőknek a békés tüntetőkkel szembeni durva fellépése a tiltakozás újabb hullámát indította el. A' legsúlyosabb incidens kedden zajlott le Nablus vá­rosában, ahol izraeli katonák belelőttek a tüntetők mintegy ezres tömegébe. A főleg arab fiatalokból álló tüntetők közül néhányan súlyosan megsebe­sültek. A lakosság felháboro­dása és az eset Tel Aviv szá­mára kedvezőtlen nemzetközi visszhangja arra kényszer!tet­te az izraeli kormányt, hogy elhatárolja magát tőle: Simon Peresz hadügyminiszter . tele­vízióbeszédben figyelmeztette a rendfenntartó erőket, hogy „tartózkodjanak mindenfajta önkényeskedéstől A válság politikai mélységé­re utal az a tény, hogy a vi­dék öt legnagyobb városának arab polgárrjiestere lemondott tisztségéről. Tiltakozásul az ellen, hogy az izraeli katonák terrorizálják a lakosságot s egy idő óta rendszeresen be­behatolnak az iskolákba. Ez arra vall, hogy az arab bur­zsoáziának megalkuvásra hajló része is kezd elfordulni az izraeli megszállóktól. Az arab lakosság körében egyre erősebb a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezet hatása és tekintélye s ezzel összhang­ban fokozódik a megszállók­kal szembeni ellenállás is. A Jordán folyó nyugati partvi- I dékének Palesztinái arab né­pe nem nyugszik bele, hogy az agresszor nyugodtan él­vezze „birtokháborításának” gyümölcsét. É 4 Lépések... Szódat, az ingatag — Libanoni ellentmondás — A „lebegő" Párizs WHson menekülése — USA: előválasztások — Moro dilemmája A szovjet sajtó mértéktar­tóan és higgadtan közölte a hét elején történt barátságta­lan kairói lépés hírét: Egyip­tom felmondta a Szovjetunió­val 1971 májusában megkötött barátsági és együttműködési szerződést. A .moszkvai lapok emlékeztettek arra, hogy alig egy évvel a megállapodás után Egyiptomból távozásra szólí­tották fel a szovjet katonai ta­nácsadókat, ennek ellenére a Szovjetunió a maga elvi ala­pokon nyugvó közel-keleti po­litikájának megfelelően döntő támogatást nyújtott Egyiptom­nak az 1973-as háború idején. A szadati vonal viszont kevés­sel a háború befejezése után fokról fokra távolodott a Szovjetunióval való együttmű­ködés nasszeri elveitől. Kairó­ban viszont egyre inkább az USA-hoz igyekeztek közeledni, mondván, hogy a közel-keleti rendezés mindenekelőtt az Egyesült Államoktól függ... A XXV. kongresszuson Leo- nyid Brezsnyev figyelmezte­tett arra, hogy „bizonyos erők’' igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsola­tokat, viszont a Szovjetunió hű marad a kapcsolatok erő­sítésének elvi irányvonalához. Ezek után most egy TASZSZ- közleményben joggal állhatott a megállapítás: a felelősség Egyiptomot terheli a szerződés felmondásának következmé­nyeiért. A nyugati hírügynökségek a kairói lépés előzményeit ele­mezve általában arra hívják fel a figyelmet, hogy Szadat belső helyzete igen ingatag. A gazdasági gondok nyomasztó- ak, a társadalmi feszültség nőttön nő, ebből a szorításból Szadat úgy próbál kimenekül­ni, hogy a külpolitikai térre irányítja a közfigyelmet. Libanonban a helyzet ismét súlyosra fordult. Mi sem mu­tatja ezt jobban, mint az a rakétával elkövetett merény­let, amelynek kevés híján ál­dozatul esett Karami eddigi kormányfő és két másik ve­vieler Ak-kv-kr* 1 _ ték ki ellenük a megölésükre szánt rakétát, amikor beszáll­tak egy repülőgépbe, amely Damaszkuszba kellett volna, hogy vigye őket... A bejrúti helyzet egyébként igen ellent­mondásos, s például más és más véleményeket hallani Aziz Ahdab tábornok, ideiglenes katonai kormányzó fellépésé­ről. Ismét Szíriái közvetítés kezdődött, Asszad elnök, aki­nek az eredeti tervek szerint ezen a héten Franciaország­ban kellett volna hivatalos lá­togatást tennie, nem utazott el a szomszéd országban kiala­kult válság miatt. Franciaországban Giscard d’Estaing köztársasági elnök­nek és Chirac miniszterelnök­nek e héten is bőven akadt gondja. Előbb a járási válasz­tásokon a kormánypártok ál­tal elszenvedett vereség követ­kezményeit kellett áttekinte­niük: kevés híján most már a francia megyék félében balol­dali többség alakult ki a me­gyei tanácsokban. Aztán a valutaválsággal kellett fog­lalkozniuk: a múlt hetekben roppant spekulációs nyomás nehezedett a frankra, ez elől menekülve, meg a francia ex­portnak szánt bizonyos segít­ségnyújtás céljából gyakorlati­lag leértékelték a francia pénzt. A frankot kivonták a közös piaci „valútakígyóból”: a bonyolult kifejezés egy bo­nyolult eljárást takart, amely szerint a közös piaci országok bizonyos meghatározott szin­tek között kötelesek tartani pénzük értékét. Az igazi belpolitikai szenzá­ciót mégis egy másik nyugat- európai ország szolgáltatta. Ha­rold Wilson, a munkáspárti brit kormányfő bejelentette visszavonulási szándékát. Ko­rára — hatvan éves! — hivat­kozott, de nyilvánvaló, hogy a londoni kormány nehézségei késztették erre a lépésre. Az angol font soha ilyen keveset nem ért, mint most. A Wilson által javasolt programot a ne­hézségek kiküszöbölésére az alsóház visszadobta és a kor­mány leszavazta. Az észak-ír­országi helyzet megoldhatat­lannak látszik. Rhodesiában küszöbön áll a polgárháború. Es így tovább ... Egyesek fel­tételezik, hogy Wilson — aki látszólag politikai pályafutásá­nak befejezésére készül — tu­lajdonképp csak szabadulni akar a csőd terhétől és fele­lősségétől, és esetleg — akár néhány év múlva — visszatér még a politikai porondra. S mi a helyzet az amerikai elnökválasztási kampányban? Gerald Ford ismét győzött egy előválasztáson, Illinois állam­ban. Szinte bizonyosra vehető, hogy Fordot fogja jelölni majd a republikánus párt. Reagan, aki a párton belül Ford egyet­len ellenfelének számított, most már az ötödik előválasz­táson szenvedett vereséget. A demokraták soraiban James Carter szerepel eddig a leg­eredményesebben, ő mérsékel­ten konzervatívnak számít. Ér­dekes, hogy a Kennedy-család képviselője, Sargent Shriver, az illinois-i előválasztás után, ahol csak a szavazatok 16 szá­zalékát tudta összeszedni, be­jelentette, hogy visszalép, nem verseng tovább. Visszatérve Dél-Európába, megjegyezhetjük: általános a belpolitikai bizonytalanság. Elég csak az olaszországi ese­ményeket idézni: a keresztény- demokrata párt kongresszusán már szinte a központi kérdés, hogy akarjon-e, merjen-e együttműködni a kommunis­tákkal? Moro miniszterelnök mindenesetre a katasztrofális gazdasági és szociális helyzet megvitatására már magához kérette Berlinguert, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát. A kormány a hitel megdrágításá­val (a bank-kamatlábat 8 szá­zalékról 12 százalékra emel­ték!), az adók, a benzin eme­lésével és a spekuláció megfé­kezését célzó intézkedések­kel próbálja megvédeni a líra értékét. Pálfy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom