Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-14 / 63. szám

VÁC! UAPLÖ I A PEST MEG Y El H ÍR LAKKUL ÖNKIA DÁS A A VÁCI JÁRÁ$ ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE--------- v ^ _____________:____' XX . ÉVFOLYAM, 63. SZÄM 1976. MÁRCIUS 14., VASÁRNAP Megeml ékezés Az 1848-as polgári forrada­lom évfordulóján, hétfőn ün­nepségeket, megemlékezéseket tartanak a váci oktatási intéz­ményekben. A fiatalok 12 óra­kor koszorút helyeznek el an­nak a Báthori utcai háznak a falán, ahol egykor Petőfi Sán­dor, a forradalmár költő is la­kott s ahol több verse is szü­letett. Délután 2 órakor a vá­ros határában levő 48-as em­lékműnél tartanak ünnepséget és koszorúzást. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Kreiner Lenke, kedden és szerdán dr. Pap Miklós, csütörtökön dr. Vajta Gábor, pénteken dr. Bea Já­nos, szombaton és vasárnap dr. Vajta Gábor tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott, a Köztársaság útja 30. szám alatti központi orvosi rende­lőben. Az ügyeletes orvosok a 11—199-es telefonszámon is felhívhatók. A beosztás hétközben meg­változhat. DUNAKESZI Jó utak - a biztonságos közlekedésért A megnövekedett gépkocsi- forgalom az utak rendszeres karbantartását, korszerűsítését követeli. A dunakeszi községi tanács ezért az V. ötéves terv­ben nem kevés pénzt fordít arra, hogy újabb utcákat lás­sanak el szilárd burkolattal. Már hozzálátták például a Szabadság-ligetet a település belterületével összekötő út hi­ányzó szakaszának építéséhez. A vasútállomással szemben pe­dig a munkásokat szállító bu­szoknak alakítanak ki forduló­helyet. A biztonságos közleke­dés érdekében két nagy for­galmú helyen, a Szent István és a Bajcsy-Zsilinszky utcai kereszteződésben, valamint a gyártelepi aluljárónál a tájé­kozódást megkönnyítő tükrö­ket helyeznek el. Sok új közlekedési táblát Is felállítanak. Sajnos akadnák olyanok, akiír merő virtusból ezeken próbálják ki „erejüket”, tönkretéve e fontos eligazító táblákat. A Petőfi Sándor Mű­velődési Házzal szemben levő utcasarkon álló kötelező el­sőbbségadást jelző táblát pél­dául oszlopostól döntötték földre. Pedig a korszerű, biz­tonságos közlekedéshez ezek nélkülözhetetlenek, vigyázzunk rájuk! K. Cs. ÚJABB BARTÓK-HANGVF.RSENY Az állami zeneiskola hang­versenytermében holnap, dél­után 6 órai kezdettel, újabb Bartók-hangversenyt tartanak. Műsoron a Táncszvit és vonós­négyesek szerepelnek. Falvak 1848 sodrában (2.) Sereg sereg ellen A dicsőséges tavaszi hadjá­ratban a honvédség egyik leg­fényesebb győzelmét aratta Isaszegnél 1848. április 6-án, aminek következtében Win- dischgrätz Gödöllőnél álló csa­patait legnagyobb részben Pestre, kis részben Vácra von­ta vissza április 7-én. Kossuth Lajos az április 7-i, gödöllői haditanácson személyesen vett részt, április 9-én a Damja­nich vezette III. hadtest Ve­resegyházra érkezett, hogy felkészüljön a Vácott tartóz­kodó ellenség megsemmisíté­sére. Ugyanebben az időben a Klapka vezette I. hadtest Csornádon és Dunakeszin ál­lomásozott. Csornádon, ahol Klapka tüzérsége pihent, azt a helyet a mai napig is ágyúrét­nek hívják Gáspár VII. had­teste pedig Mogyoródon, Foton és Dunakeszin képezte ekkor a tartalékot és zárta egyben az ellenség előtt a Pestről Vácra vivő utakat. Damjanich bíízdilása A Gödöllőről Vác felé mene­telés részleteit Lengyel Sándor, a 65. zászlóalj tizedese, aki mint hadnagy fejezte be a szabadságharcot, így beszéli el: „Mi azonban tovább haladva nem nagyon messze elértünk egy falut. (Szada) melyből ki­érve, balra letértünk és ott a földeken szálltunk táborba. (Veresegvház-laposok. Pap­földek, Cinterem). Tudva levő dolog, hogy a katona minden szabad idejében kutatni szo­kott. Itt is alig, hogy megál- lottunk, a fegyvereket gúlába raktuk, már a fiúk széjjel sza­ladtak, s az ezelőtt nemrég el­vetett krumpliföldet keresték fel, hamar megrakodva tértek vissza és volt sütés-főzés egész éjszaka. Még alig kezdett szür­külni, amikor szép csendesen felhajszoltak bennünket és a kászálódás közben közibénk keveredett Damjanich tábor­nok. Fehér posztóból készült, vörös zsinóros fölső kabátot viselt. Több főtiszt volt a kí­séretében. Mikor a katonák észrevették, hosszas éljenzésbe törtek ki. Ennek lecsillapul- tával beszélgetni kezdett és fölemlítette, hogy Vácra me­gyünk. Ott a németek már hat hónapja készülődtek ellenünk és élősködtek a szegény pol­gárság nyakán Mutassuk meg nekik — mondá —, hogy bár sok bajjal és fáradsággal küz­döttünk, mégis leverjük őket. Annál is inkább törekedjünk leverésükre, mert körülbelül hat hónapja dicsekednek a vá­ciaknak, hogy csak jöjjenek a Kossuth kutyák egyet sem hagynak közülük életbe. Hoz­zátette még buzdításul, hogy vitézség által a közember is lehet hadnagy, főhadnagy, szá­zados stb. Ekkor megérkezett lovásza, s ő lovára pattant, mi pedig indultunk Vác felé.’’ Damjanich III. hadteste áp­rilis 10-én reggel 6 órakor in­dult Veresegyházról sűrű köd­ben, hogy menetből és arcból támadva megtisztítsa Vácot az az ellenségtől. A hadtest dél­előtt 9 óra tájban érte el a Gombás-patak előtt védelem­re berendezkedett ellenség vo­nalait, amikorra megeredt az eső. Súlyos harcok árán áttört a Gombás-patak hídján és ut­cai harcokban megtörve az el­lenség erejét, délután 3 órára visszafoglalta a várost. „Rezgeti a fiild alattunk" A Veresegyházról váci győ­zelmére vonuló III. hadtest né­hány súlyos sebesültet hagyott hátra a községben, akik való­színűleg Isaszegnél kapták se­büket. Két közvitéz és egy markotányosnő halt meg Ve­resegyházon április 10-én, s április 12-én még egy közvitéz. A honvédseregre, de legalább­is a Damjanich-féle III. had­testre jellemző, hogy szándé­kosan papi segédlet nélkül te­mették el ezeket a közkatoná­kat. bajtársaikat. Labuda Tfc- más, a veresegyházi katolikus pap halálukat csak hallomás­ból jegyzi be a halottas könyv­be — sajnos nevüket sem tud­ja, úgy látszik — és mentege­tőzik, amiért az utolsó kenet nélkül temették el őket: „de nem a plébános gondatlansága miatt, mert a betegekhez meg nem hívatott.” Az április 3-án Veresegyházon meghalt, a csá­szári 21. gyalogezredbe tarto­zó, római katolikus Jíka Al­bert, aki valószínűleg az elő­ző napi hatvani ütközetből ke­rült a községbe, természetesen egyházi temetésben részesült. A második váci ütközet al­kalmával a vidék ismét had­színtérré vált A cári csapatok megszállták az ország jó ré­szét. Paskevics, a cári főpa­rancsnok július 12-én Gödöl­lőn tartotta főhadiszállását és megindult a Komáromból Vác felé tartó Görgey serege ellen. Paskevics főerői az Aszód— Váchartyán—Vác vonalon, ol- dalvédje pedig Szada—Veres­egyház—Sződ vonalon nyo­mult Vác felé. Fatyijev orosz közkatona év­tizedekkel később így emléke­zett vissza erre: „De egyszerre hadosztályunk váratlanul le­tér az útról és oldalt hagyva egy Gödöllő nevű községet, pi­henőre jut. Tüzet raknak, az üstökben főzik a kását, meg a húst, némelyek elindulnak, hogy egyet-mást beszerezze­nek, mikor hirtelen megfújják a riadót. A tábornok is lovon van. Az üstöket feldöntik, a húst zsákokba rakják és nagy gyorsasággal rendbe jövünk és indultunk a falu felé, mely messziről látszott. (Szada) Semmi különös nem tűnt föl. A nép jött elénk, kérdeztük: van-e ellenség. Nincs itt sen­ki. Régen volt erre magyar katonaság? Húsvét óta nem láttuk. Erre aztán mindnyájan azt gondoltuk, mi az ördögnek háborgatnak minket? Még nem is lakhattunk jól! Valamivel távolabb ismét egy helységet értünk, a lakosok itt is mind az utcán ácsorogtak. (Veres­egyház) Ugyanazt felelték. Mert már ki hinné el, hogy ők sem tudták, merre vannak az embereik. Menjünk tovább. Semmi nesz, híre sincs az el­lenségnek. Minket ugyan fel­riasztottak! Szabadabban kezd­tünk lélegzeni. A tréfás őr­nagyunk víg adomákat beszélt. Majd kártyát húzott elő a tás­kájából és játszani kezdett a tisztekkel. Már körülbelül 30 versztnyi utat tettünk állo­máshelyünktől, fáradtak vol­tunk és még mindig tovább szólt a parancs. Egyszerre lát­juk, hogy jó messze tőlünk mintha füstölögni kezdene a föld. Aztán egy nagy porfelleg emelkedik, s megáll a táj fe­lett, mintegy oszlop. Valami nyáj jő a mezőről! — mondo­gatják. De egyszerre szuro­nyok fénye villog. Csakhamar puskalövéseket hallunk, az­után meg ágyúk bömbölése következett. Olyan pokoli lár­ma volt, hogy rezgeti a föld alattunk.” A gyűrűn nem leltet áttörni Az első összecsapások között, július 15-én a honvédek Vác előtt meghátrálásra kényszerí­tették Bebutov herceg cserkesz lovasezredét és Hartyánig', Rá­táiig szorították vissza. Ekkor már az orosz főerők, mintegy 52 ezer ember 125 ágyúval zárták körül Vácot délkeletről, hogy döntő csapást mérjenek Görgey seregére. Mive! Görgey belátta, hogy Gödöllő felé nem tud áttörni az ellenség gyűrű­jén elvonult Vácról a Rétság —Balassagyarmat útvonalon. Horváth Lajos (Vége) CHILE NÉPE GYŐZNI FOG! Rendíthetetlen egységben a forradalomért Beszélgetés a megyei pártbizottságon Szolidaritási nagygyűlés az alagi tangazdaságban Lapunk 1. oldalán jelezzük: a Chilei Kommunista Párt hazánkban tartózkodó kül­döttsége szombaton délelőtt a Pest megyei páríszékházban kezdte az ismerkedést me­gyénkkel. Az itt lezajlott találkozót az első percektől kezdve az elvtársi, baráti közvet­lenség jellemezte. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az a tény, hogy a delegációt fo­gadó Cservenka Ferencné maga is járt Chilé­ben, a véres ellenforradalmat megelőző hóna­pokban. „Ma is élénken él emlékezetemben az akkori időszak — mint mondotta —, amely arra mutatott, hogy a chilei nép a szocializ­mus felé kíván haladni. S nem felejthetem azt az izzó gyűlöletet sem, amelyet az amerikai imperializmussal szemben tanúsítottak. Ez a biztosítéka annak is, hogy a chilei nép előbb-utóbb győzni fog.” A találkozón a megyei pártbizottság első titkára részletes tájékoztatást nyújtott Pest megye politikai, gazdasági, kulturális helyze­téről, a pártmunka gyakorlatáról. A küldött­ség nagy figyelemmel hallgatta, jegyzetelte a hallottakat, s Volodia Teitelboim köszönet­tel meg is jegyezte: — Tanulni jöttünk Magyarországra, s ezért nagyon hasznos ez a tájékoztatás is. Mi nem­csak beszámolni akarunk ugyanis az itt hal­lottakról. hanem összegyűjtjük tapasztalatain­kat és remélhetően eljön az az idő, mikor hazánkban felhasználhatjuk. Elmondotta a továbbiakban, hogy Magyar- országon mindenütt jólesőetn tapasztalták a szolidaritás nagyon erős kifejeződését. Ez lelkesíti a chilei népet, amely — ha nagy ne­hézségek árán is — tudomást szerez arról az egész világra kiterjedő mozgalomról, amely szabadsága érdekében folyik. A fasiszta puccs óta eltelt két és fél esztendő nagyon hosszú idő a chilei embereknek, noha törté­nelmileg csak nagyon rövid. A fasiszta junta semmit sem ért el ez. alatt az idő alatt és el­szigetelődött nemzetközileg is. Bestiális el­nyomó jellege csak mély megvetést, gyűlöle­tet váltott ki a dolgozók között Mindehhez óriási mértékű gazdasági válság, éhínség csatlakozik. A politikai ellenfeleket, vagy a számukra gyanúsakat a iegkegyetlenebbül megkínozzák, vallatják, villamos árammal gyötörnek emberek ezreit. Ilyen körülmények között a kommunista párt az illegális munka követelményeinek megfelelően szervezte újjá sorait, széles körű propagandát indított meg, s jelentékeny tevékenységet folytai a szegény falvakban, valamint a nők között az éhínség elleni küzdelemben. A párt szervezi a mun­kásosztályt, a szakszervezeteket, s együttmű­ködik a fasisztaellenes front létrejöttében a legszélesebb rétegekkel, minden haladó, re- akcióelienes erővel. — Kívánjuk, hogy legyen erejük ezt a har­cot megvívni — fejezte ki a találkozó részt­vevőinek, sőt ezen túlmenően bizonyára a megye minden dolgozójának kívánságát Cservenka Ferencné. — Ránk, szolidaritá­sunkra, segítségnyújtásunkra mindig számít­hatnak. Őszinte tisztelettel, együttérzéssel kísérjük ezt a küzdelmet, amelynek végén — nem kétséges — a szocializmus áll majd. A magyar nép is szenvedte a fasizmus kegyet­lenségeit, de a történelem azt bizonyította, hogy a nép akarata az erősebb. így lesz Chilében is. Ezeknek a szolidáris szavaiknak mély tar­talmáról volt alkalmuk megismerkedniük a nap folyamán a Chilei Kommunista Párt kül­dötteinek, amikor látogatást tettek a váci járásban és Vác városában. Forró hangulatú találkozás a chilei pártküldöttséggel Volodia Teitelboim beszél az alagi tangazdaságban rendezett szolidaritási nagygyűlésen. A ké­pen balról jobbra: Göndöcs Lajos, Béla Imre, Komáromi János, Mirey Baltra, Barát Endre és Koppány György felvételei Thomas Solis. A chilei pártküldöttség az Alagi Állami Tangazda­ságot kereste fel elsőnek. Elkísérte őket Barát Endre, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a váci járási pártbizottság első titkára, és Komáromi János, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője, Göndöcs Lajos igazgató tájékoztatott a hatezer hektáros gazdaság mun­kájáról. A pártküldöttség tagjai a rövid látogatáson megismerkedtek a gazdaság korszerű, jól gépesített te­henészetével, majd a látogatás végén beírták nevüket és jókívánságaikat a gazdaság emlékkönyvébe. A chilei küldöttség forró hangulatú szolidaritási nagy­gyűlésen találkozott a környék dolgozóival. A tangazdaság központi épületében rendezett nagygyűlésre érkező chilei pártküldöttséget százak köszön­tötték lelkes tapssal és a fiata­lok a népszerű dallal, a Ven- ceremosszal. Eljöttek a gyűlés­re a tangazdaság dolgozói. Du­nakeszi, Főt és Göd, küldöttei, KISZ-esek, úttörők. Részt vett a nagygyűlésen dr. Barna La­jos, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának elnökhe­lyettese, a fóti gyermekváros igazgatója és Krima János, a járási hivatal elnöke is. A küldöttséget Barát Endre köszöntötte. — Közvetlenül nagy nemzeti ünnepeink előtt, amikor ha­zánkban a forradalmakra em­lékezünk, érte megyénket az a megtiszteltetés, hogy kiemelke­dő forradalmárok, chilei kom­munista vezetők érkeztek hoz­zánk — mondotta egyebek kö­zött. — Jó alkalom ez arra — folytatta —, hogy dokumentál­juk szolidaritásunkat a chilei nép harcával. Az SZKP nagy­szerű békeprogramot adó XXV. kongresszusával, a szovjet em­berekkel, a világ haladó köz­véleményével együtt mi is kö­veteljük, hogy engedjék szaba­don Luis Corvalánt, a chilei nép hős vezetőjét és a fasiszta junta valmennyi foglyát. Beszéde végén Barát Endre a résztvevők tapsától kísérve — átadta Voiodia Teitelboim- nak. a küldöttség vezetőjének a gellérthegyi szabadságszobor kicsinyített mását, a magyar nép szabadságának szimbólu­mát. Közben zúgott a taps és is­mét felhangzott a világhírű Venceremos, s a fiatalok üte­mesen kiáltották a két népsze­rű, ismert jelszót: Szabadságot Corvalánnak! Chile népe győz­ni fog! Voiodia Teitelboim mondott azután beszédet. — Chile földrajzilag nagyon messze van Magyarországtól és Európától, mégis ez a távoli ország ma a világ szívének kö­zepén van. mert minden konti­nens népében elevenen él a szabadság szeretete és a fasiz­mus gyűlölete. Mindannyiun­kat meghatott, amikor ebbe a terembe beléptünk és hazánk dalát, a Venceremost énekel­ték. De hallottuk már ezt a dalt Tokióban, Londonban, Helsin­kiben, Mexikóban és Indiában is. Ez azt jelenti, a világ min­den népe kívánja, és reméli, azért küzd, hogy Chilében újra győzzön a forradalom. A küldöttség vezetője ez­után felidézte Salvador Allen- de népi egységkormányának nagy sikereit, majd hangoztat­ta, hogy a chilei nép a fasisz­ta terror ellenére ma is ren­díthetetlenül harcol elnyomói ellen, mert jól tudja, hogy nem áll egyedül, mögötte áll­nak a világ népei. Ebben a harcban a kommunisták mel­lett ott vannak a népi egység más pártjai is. A jövő formá­lása a nép kezében van. Ép­pen ezért nincs messze a sza­badulás napja. A hosszan tartó, lelkes taps­sal fogadott beszédet követően feszólalt a gyűlésen Pajter Klára, a dunakeszi KISZ-bi- zottság titkára és Mészáros Lajos, az alagi tangazdaság dolgozója. Mindketten hangoz­tatták, hogy hazánkban a nép ott áll a küzdő Chile népe mellett. Hangulatos műsort is ren­deztek a vendégek tiszteletére. A dunakeszi 3-as számú álta­lános iskola énekkar» Szakáll Lászlóné vezetésével mozgalmi dalokat énekelt. Zsolnai Júlia, a fóti gyermekváros tanulója Vihar Béla Fekete zsoltár cí­mű, drámai hatású verséből adott elő részleteket, majd Kriszlinger Károly vezényle­tével a fóti gyermekváros pen- getős zenekara játszott. Ismerkedés Váccal és környékével A nagygyűlés után a kül­döttség Vácra látogatott. Út­közben megálltak a Gödi Fé­szek emlékműnél. Itt Szigeti Sándorné, a községi pártbi­zottság titkára tájékoztatta a vendégeket Göd munkásmoz­galmi hagyományairól. A chi­lei kommunista vezetők virá­got helyeztek az emlékmű ta­lapzatára. Vácott a delegáció először az új művelődési házzal is­merkedett. Itt Papp József, a városi pártbizottság első tit­kára és Weisz György, városi tanácselnök köszöntötte „ ven­dégeket. Az átadás előtt álló épület megtekintése után a zeneiskolában a váci KISZ- kórus — Bogányi Tibor ve­zényletével — hangversenyt adott a vendégek tiszteletére. A chilei pártküldöttség a késő délutáni órákban utazott vissza Budapestre. / I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom