Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

1976. FEBRUAR 10., KEDD Arkagyij Rajkin kitüntetése Hétfőn délelőtt a Barátság Házában Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az MSZBT elnöke a társaság aranykoszorús jel­vényével tüntette ki Arkagyij Rajkint, a leningrádi Állami Miniatűr Színház művészeti vezetőjét, a Szovjetunió nép­művészét. A kitüntetés átadásánál je­len volt dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, kulturális minisz­ter, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint az elnökség több tagja. Ott volt V. I. Pav­lov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete. TV-FIGYELŐ túra és a gondolkodás nem tar­tott együtemű lépést ezzel. Szigorúan hangzik? Emlé­kezzünk csak két fiatal nyilat­kozatára — Én a szüléimét azért ítélem el, mert nekik végcél a pénz — mondta az egyik. — Nem mennek el két hétre a Balatonra, csak mert lerohad közben az uborka. — Nekünk gyűjtik a pénzt, s nem veszik észre, hogy többet árta­nak ezzel a felfogással, mint használnak a pénzzel — vala­hogy így a másik. Egy kislány a következőképp osztályozott: a nagyszülők elmaradottak, a szülők középen vannak, mi, fiatalok már modernül gondol­kodunk. Az idézett mondatok jelen­tenék a modem gondolkodást Hévízgyörkön? Ha ezt a szűk látókörű álmodernséget össze­vetjük azzal, amit a párttitkár­ISépi komédiák a Bábszínházban Mese és valóság Két egyfelvonásost tűzött a közelmúltban műsorára az Állami Bábszínház társulata. Illyés Gyula Tűvé-tevök- je, s az F. Pocci művéből Tersánszky J. Jenő feldolgozta — Varázshegedű című — mesejáték elsősorban az isko­lás korosztály érzelmeit hiva­tott megbolygatni. A két alko­tás azonban pezsgő lendületű cselekményével!, egyszerű hu­morával kellemes időtöltést, jó szórakozást nyújthat az idő­sebbeknek is. Tüvé-tevők Mindenféle tekintetben klasszikus népi komédia Ily- lyés Gyula darabja. Egyszerű hangvételű, könnyed humorú, bohózaitszerű események hal­maza ez az alkotás, amelyből vidáman, de mégis éles gúny­nyal csendül ki az ítélet a „tűvé-tevök” fölött. A kicsi­nyes ügyek miatt pörlekedő­ket, az apró bajból óriásit da- gasztókat pellengérezi ki az tró. s teszi ezt úgy, hogy mind­végig kiérezzük rokonszenvét: ezek az emberek olyanok, ami­lyenné környezetük formálta őket. A cselekmény bárhol meg­történhet. A színhely a tehe­tős gazdáék háza, ahol esküvő­re készülődnek. Gazduram nadrágja azonban lyukas, s a család seholsem találja a tűt. Közben megérkezik a násznép, s a csúnya és buta vőlegény, és a jövendőbéli rokonok együtt keresik a tűt, mígnem mindent összetörnek, szétzúz­nak. S hogy minden jól vég­ződjön, a nagy felfordulás kö­zepette a menyasszony is meg­találja igazi párját, az arra ve­tődő becsületes vargialegény szerepében. A darabot Schéner Mihály szemléletes, színpompás dísz­letei, hangulatos és kifejező figurái helyezik a megfelelő környezetbe. A komédia sike­re nagyban dicséri Szilágyi Dezső munkáját, aki az írói gondolatokat következetesen szem előtt tartva alkalmazta a művet a Bábszínház színpa­dára. Varázshegedű Népmesék ihletéből született a Tersánszky J. Jenő feldol­gozta Varázshegedű. Az okos parasztfiú bonyodalmas ka­landjai elevenedtek meg a paraván fölött, ügyes és szem­léletes színpadi fogások segít­ségével. A háttér filmszerűen változik, s ezért lehetséges a helyszínek villámgyors, szinte pattogó változtatása. Egyszer kinn a mezőn, legelő tehenek, poros alföldi csárda szomszéd­ságában, másszor pedig a her­ceg csodálatos palotájában va­gyunk. Olykor jótettet váró erdei szellem bukkan fel a színpadon, máskor pedig ízes humorral megrajzolt rablók jelennek meg. A bonyodalom az erdei szellem mesés aján­déka a varázshegedű körül bontakozik ki, amelyet az okos és jó szívű parasztfiú, Gáspár kap. Ha akarja, tán­colnak, ha akarja, elrévedez­nek barátad és ellenségei a le­nyűgöző, muzsika hallatára. Egyszer azonban rosszra hasz­nálja a hangszer varázserejét Gáspár, s a zeneszerszám nem ad többet csak rekedt, érces hangot... A hegedű vissza­tér eredeti gazdájához, a fiú pedig megtalálja a mátkáját, élete ismét régi kerékvágásba lendül. Miként az előző darabnál, ezúttal is az ötletes díszletek ügyes bábok teremtették meg a megfelelő hangulatot; Amb­rus Imre okos ék dús fantá­ziájának teremtményei. Fontos szerep jut mindkét darabban a zenének, amelyet Kocsár Miklós szerzett. A két eltérő jellegű mű Urban Gyu­la körültekintő, színvonalas rendezésében vált plasztikus egységgé. Virág Ferenc AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK egy és két műszakos munkarendbe autószerelő, autóvillamossági szereid, szervizmunkásokat, valamint betanított és segédmunkásokat. Jelentkezés: «3. sz. állami építőipari vallalat 4. sz. Házgyár Járműjavító Üzeme Budapest XI., Hunyadi J. út 162. (Nagy Béla). Megközelíthető: a Móricz Zsigmond körtérről a 9-es vagy a 47-es villamossal (a budafoki SZTK-nál kell leszállni). tol és a művelődési ház igaz­gatójától hallottunk, nevezete­sen, hogy nincs biztosítva a fa­luban a közművelődés lehető­sége, talán mégsem tűnik túl­ságosan szigorúnak a gondolat — Petőfit idézve —, hogy az anyagi jólét ellenére Hévíz- györk sem érkezett még el a Kánaánba. Néha délután IS. Többször előfordult már, hogy a délutá­ni műsor izgalmasabbnak, tar­talmasabbnak bizonyult, mint az esti. Ez itt most nem elma­rasztalás akar lenni, hanem pusztán információ: érdemes olykor belenézni a délutáni műsorokba is. Szombaton délután a Halha­tatlanul című adásért is érde­mes volt. Nagy László váloga­tásában a román költészet al­kotásaival ismerkedhettünk. Mi legyen a kritikával? Az Operabarátok Magazinjá­nak vasárnapi műsora megint egy tartalmas órát ajándéko­zott a nézőknek. Élményt nyúj- tóan jól sikerült a Rigolettó bemutatása, érdekes volt a Szokolay- és a Karinthy Fe- renc-interjú, hogy csak a mű­sor legemlékezetesebb mozza­natairól szóljunk. Zavart viszont, hogy ez az adás sem kerülte el, bár a mű­sorvezető Baranyi Ferenc meg­ígérte, a kritika indulatos, gu- nyoros elmarasztalását. Nemcsak rossz kritikák, ha­nem mint ismeretes, rossz ope­rák, rossz zeneművek is szület­tek már. De kinek jutna eszé­be emiatt általában a zene­szerzőkön elverni a port és ki­tiltani őket a zenés színpadok­ról? Lehet, sőt egészen biztos, hogy Baranyi Ferenc sem a kritika megszüntetését kívánja. De akkor mi az ördögöt jelent ez az állandó elmarasztalás? Nem értem. Csontos Magda Tanár és népművelő Közös feladata az ifjúság nevelése Már valamennyi települé­sen elkészült a művelődési in­tézmények idei munkaterve. Sok községben a tanács Vég­rehajtó bizottsága is megvi­tatta, kiegészítette ezeket a programokat. Ez is azt bizo­nyítja, hogy a közművelődés mindinkább társadalmi tigy- gyé válik. És örvendetes szem­léletváltozást tükröz az is, hogy a munkatérnek többsé­gében jelentőségéhez mérten foglalkoznak a művelődési in­tézmények és az iskolák együttműködésével. Nem vé­letlenül. A Központi Bizottság közművelődési határozatában hangsúlyozottan fogalmazta meg a feladatot: az eddiginél szorosabb, tartós és rendsze­res együttműködés szükséges a művelődési házak, könyv­tárak és az iskolák között. Ebéként Bagón Pest megyében már a köz- művelődési párthatározat megszületése előtt Bagón — igaz, még csak kísérletkép­pen —, bevezették e kapcso­latteremtés gyakorlatát: a he­lyi általános iskola egyik igazgatóhelyettese egyúttal a művelődési ház művészeti elő­adója is. Ennek eredménye­képpen igen jó kapcsolat ala­kult ki az iskola és a műve­lődési központ között. Az is­kolai szakkörök a művelődési központban tevékenykednek, ahol lényegesen több szemlél­tető eszköz — film- és diave­títő, magnetofon, lemezjátszó — áll a diákok rendelkezésé­re, mint az iskoláiban. Gya­korlat itt az is, hogy a műve­lődési központban levő könyv­tárban rendszeresen tartanak rendhagyó irodalomórákat. Haszna mindennek nem csu­pán a gazdagabb szemlélteté­si lehetőség, a kötetlenebb foglalkozási forma, hanem az is, hogy a ma iskolásai hol- nap felnőttként is látogatói lesznek a művelődési ház rendezvényeinek. Azaz: a rendszeres ön.müi'elésre - készí­tik elő Bagón a diákokat. Szerződés az iskolákkal Ami Bagón több mint négy esztendeje elkezdődött, az ma egyre inkább gyakorlattá vá­lik a megye egész területén. Mind több művelődési ház és könyvtár köt szocialista szer­ződést az általános iskolákltal, amelynek keretében a könyv­tárak biztosítják az iskolák számára a. kötelező olvasmá­nyok köteteit, a művelődési házak otthont adnak a szak­köröknek, az úttörő-foglalko­zásoknak, előadókról, filmek­ről gondoskodnak, az iskolai tananyaghoz kapcsolódó prog­ramokat szerveznek a diákok számára. Példák hosszú sorával bizo­nyíthatunk. Bugyin nemrég készült el a művelődési ház együttműködési terve a köz­ség áltailános iskolájával. A szerződés legfőbb célja: minél több diákot bevonni a műve­lődési házban működő szak­körök — honismereti, fotó és modellező — valamint a nyol­cadikosok klubja munkájába. Péteriben az esztendeje ala­kult gyermekszínpad az álta­lános iskola és a művelődési ház egyre mélyülő kapcsola­tának köszönhető. A most ké­szülő hangstúdió alkalmas lesz arra is, hogy segítséget nyújtson a diákoknak a nyelv- tanuláshoz. Gödöllőn, Veres­egyházon és másutt is egyik erőssége a művelődési házaik­nak a nyolcadik osztályos ta­nulókból szervezett klub. Ve- resegyházon például két gyer­mekszínpad is van, amelyek­ben az irodalom megszerette­tése mellett beszéd- és moz­gástechnikai képzés is folyik. Érden a nagy sikerű felnőtt táncház mellett gyermektánc­házat is szerveztek. Ebben az iskolák tanulói ismerkedhetnek a néprajzi, népzenei hagyomá­nyokkal. Tápiószecsőn a mű­velődési ház igazgatója szin­tén igen nagy gondot fordít már az óvodások zenei neve­lésére is. Az országos hírű együttesben a nagyapáktól az unokákig bezárólag minden korosztály megtalálható. Az albertirsai könyvtár a helyi iskolák minden osztályával kapcsolatban, áll: irodalmi, zenei, képzőművészeti progra­mokat rendeznek számukra a könyvtárban. Fót-Kisalagon a korszerű követelményeknek megfelelő egységes közokta­tási-köznevelési modell kiala­kításán munkálkodnak. Kölcsönhatás Ma már a településiek több­ségében gyakorlattá vált az a szemlélet, hogy az iskolák ok­tatási-nevelési céljaikat csak más kulturális intézmények­kel együtt dolgozva érhetik el. a közművelődési intézmények pedig csak pedagógiai tevé­kenységük fokozásával vál­hatnak alkalmassá az ifjúság nevelésében betöltött nélkü­lözhetetlen szerepük ellátásá­ra. Tavaly például a hagyomá­nyos Galga menti népművé­szeti találkozó programját össszekapcsolták a gödöllői járás úttörőinek kulturális szemléjével. Egyre több mű­velődési ház ad otthont kihe­lyezett zeneiskoláknak. A toki művelődési házban a helyi út­törőcsapattal és a könyvtárral közös szervezésben különböző rendhagyó tanórák bevezeté­sével mind nagyobb teret biz­tosítanak a diákok világnéze­ti nevelésének is. Tanterem a művelődési házban Csak a gödöllői járásban Nagytarcsán, Veresegyházon, Vácszentlászlón, Erdőkertesen és Versegen a tanács az ifjú­sági törvény értelmében az if­júsági célokra tervezett ösz- szegből biztosította a műve­lődési ház nagytermének olyan felszerelését, hogy azt tornateremként is használhas­sák az, iskolások. Ennek nyo­mán ma már például Veres­egyházon asztalitenisz-, te­remfoci-, tollaslabda- és röp- 1 aibda.bajnoks ágot rendeznek. Mendén a tanács hatvanöt- ezer forintot fordított sport- felszerelések vásárlására, s vállalta a művelődési ház nagytermének állandó fűté­séből eredő többletkiadáso­kat is. így ez a művelődési ház délelőttönként a tornázó, sportoló diákok zsivajától hangos. Olj^an időpontban, amelyet a korábhi években ebben az épületben semmire sem tudtak hasznosítani. A pilisvörösvári könyvtárban rendszeresek a bábelőadások, az óvodások és az iskola diákjainak előadásában. Ez a könyvtár olyan megállapo­dást is kötött a helyi iskolá­val, aminek értelmében a negyven osztálynyi diák — osztályonként évente egyszer — közösen jön el a könyvtár­ba. Ugyanakkor osztályfog­lalkozási tervezetet is készí­tettek — az elsőtől a nyolca­dik osztályig bezárólag —, amelyek keretében könyvis­mertetéseket, helytörténeti előadásokat tartanak a diá­koknak. Egyre nagyobb teret hódít a párthatározat szellemében az a gyakorlat, miszerint a köziművelődés alapjait már az általános iskolában meg kell teremteni. Ez végső soron újabb tíz- és tízezer látogatót , jelent a művelődési házaknak, plyan látogatót, akiknek több­sége felnőttként is hű marad az intézményhez. Prukner Pál 1 „...a szellem napvilága.” A Galgamenti napok című ri portsorozat harmadik, befejez, része nem kívánt összegezni ítélkezni. Színesen, érdekeser azt folytatta, amit kezdett: tab lót rajzolt a mai Galga menti életviszonyokról. Mégis PauU Lajos, a rendező-riporter pél­dát mutatott rá, hogyan kell ét lehet jó szociológiai riporto csinálni a legegyszerűbb eszkö­zökkel, megjegyezhetetler számhalmaz és fontoskodó in­formációtömeg nélkül Így i< — sőt így igazán — sikerült hi­teles tudósítást adnia, és sike­rült, anélkül, hogy maga mond­ta volna ki — összegeznie. A harmadik részben riportala­nyai szájából elhangzott né­hány mondat, amelyek által a látottak alapján a nézőben megfogalmazódott a summázat: Hévizgyörk szép és gazdag község. Hatalmasat fejlődött anyagiakban a korunk adta lehetőségek folytán, de a kul­Szabó Iván: Sólyom és ló. képét és a társadalmi réteg­ződést, a dámákat és munká­sokat. Sok furcsaság vonul el szemünk előtt, a lóvasút, a ré­gi belváros ódon házai, a föld­alatti vasút építkezésének technikája, mely a maga ide­jében korszerűnek számított. Ott állnak a múzeumban a régi kocsik is, melyek hosz- szú ideig teljesítettek szolgá­latot, s látjuk a régi lejárók szecessziós rajzait. Fönt nem hiányzik, de itt a múzeum­ban szívesen látnánk legalább egy díszes bódét, örvendetes, hogy a közlekedés használati tárgyai közái-1 is többet meg­tekinthetünk, talán a vasúti öltözékek hiányoznak csupán, a színek. Elkéozelhető, hogy a ma még üres kocsikat beren­dezi a Közlekedési Múzeum a századforduló jellegzetes élő­képeivel. Ez hangulatosabbá tenné az amúgy is népszerű kiállítást, melyet a fővárosiak és a vendégkönyv tanúsága szerint megyénk lakossága is megkedvelt. Losonci Miklós Kiállító termekből Művészetté nemesült hétköznapok Gimnáziumi tanóra alkotáselemzéssel Ahogy a valóság új elemek­kel árnyalodik, úgy gyarapo­dik a fővárosi tárlatok ka­raktere. Űj elgondolásokkal, új intézményekkel. Munkások galériája Tisztének megfelelően a Munkásmozgalmi Múzeum a mai munkásosztály életének pontos felmérésére törekszik. Ehhez hívja segítségül a fo­tóművészetet is, ezúttal Fe­uer Tamást, aki sorozatokban analizálja a Cserhalmi bri­gád hétköznapjait, az olajbá­nyászok életét, a csepeli ko­hó atmoszféráját és azt a nosztalgikus pillanatot, ami­kor Oravecz István nyugdíj­ba megy. Megannyi fejezet a munkások, minden munkás életéből, mely drámai és lírai részleteket is tartalmaz; a munka nehézségeit és örö­mét. Szépítés nélkül, hűségre törekedve. Maga az elgondo­lás dicséretes, hiszen százez­rek napi élete lüktet e képri­portokban, az üzemi reggeli remek csendéletében, az új olajért küzdő fúrómunkások feszült várakozásában, vagy a csepeli olvasztárok ma is küz­delmes, veszélyes munkájá­ban. Féner Tamás tárgyila­gosságra törekszik, mely né­ha több is a kelleténél. Ora­vecz István nyugdíjibamene­telét változatosabban is meg­leshette volna gépével, s be­mutathatta volna azt a belső indulatot is, ami leltoületében végbement. Ehhez a témához társult Bálványos Huba grafikai ki­állítása is a Helikon Galériá­ban. Bálványos Huba régen is, most is arra törekedett és tö­rekszik, hogy használjon. A rajzok nem önmaguk megol­dott szépségében tündökle- nek, hanem ezúttal is mun- kásarcokat rögzítenek. Soro­zatából szinte kitelne egy re­gény. Csak ő képekkel szól szavak helyett, belül átélt küzdelmes élményekkel. Őrzi hivatását, Bálványos Huba a munkások grafikusa maradt, az ő fényesen igaz arcvoná­saikat fokozza művészetté egyre magabiztosabb, hibát­lanabb vonalvezetéssel. Szab<> Iván szobrai Ráckevén Tegnap, hétfőn művészet­történelem órát tartott a rác­kevei gimnazistáknak Szabó Iván szobrász. Ö és a szob­rai beszéltek. A diákok néz­ték az asztalra helyezett bron­zokat, ólomtáblákat, érmeket és együtt elemezték a mes­terrel az Anyaság-ot, a szép­ségben oly gazdag női és más figurákat. Kezükbe vették a plaketteket és együtt beszél­ték meg a szobrok alkotójá­val a magyar szobrászat je­len törekvéseit. Látszott a te­kinteteken, hogy a művekből nemcsak benyomásokat sze­reztek, hanem életprogramju­kat vázolták fel önmaguknak. S hogy műbarátok lesznek, azt Szabó Iván művészeté­nek és emberségének is kö­szönhetik, aki alkotómunká­ját félbeszakítva foglalkozott a ráckevei gimnazistákkal. Sőt: az élményekben és tanulságok­ban oly gazdag együttlét be­fejeztével a gimnázium Ady- galériájának ajándékozta Bu­só című falitábláját. Földalatti vasúti múzeum A budapesti Deák téren az aluljáróban, tavaly október­ben megnyílt bemutatót már több mint hatvanezren láto­gatták meg. A belépő stíluso­san: villamosjegy, a lépték is pontosan megfelel a helynek; negyedórás séta. Becses tár­gyi emlékek mondják el a millenniumi vasút építésének történetét kuriózumok egész sorával. Még azt is megtud­juk, hogy Ferenc József is utazott rajta. Ennél sokkal fontosabbat is. Fotók sora lát­tatja a századforduló város-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom