Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-07 / 32. szám
Munkában az öntöde Hajógyári szerelvények, kontaktustárcsák, tömszelence- csavarok és üvegtartó házak készülnek a gödöllői Fémtömeg- cikkipari Vállalat homoköntő üzemében. Felvételünkön: Kovács János és Lipcsei István homokié rmázók a munkadara- bok öntését készítik elő. A kckillaöntőrészlegben a földmérők tendolitáUványai- nak csúcsát, gyűrüsesatlakozó dugattyúkat és csapágylemezeket önt Lhotka Ágoston és Klotz László. Az öntöde évente 10 tonna alumíniumot és 12 tonna rezet „fogyaszt”. Ifj. Fekete József felvételei Mezőgazdasági könyvhónap Takarmányozástól a környezetvédelemig Aki nem tudná, hogy me- j zőgazdíasági könyvhónap van, az is 'kénytelen észrevenni a Dózsa Gyöngy úti könyvesbolt tetszetős kirakata láttán. Az üveg mögött mezőgazdasági szakkönyvek, e témával kapcsolatos ismeretterjesztő füzeteeskék, kis ismerettárak sorakoznak, oly ízléses rendezettségben, hogy talán meg olyanok is megállnak szemlélődni a kirakat előtt a címeket böngészve, akiknek csak annyi a közük a mezőgazdasághoz, hogy kenyeret is esznek. Nos, ennyit a kirakatról. De mi újság odabent az üzletben? A tavalyi mezőgazdasági könyvhónapra összesen 42 új kiadvány jelent meg, az idén eggyel több, negyvenhárom, s ennek túlnyomó többsége kapható is ebben a könyvesboltban. Sokan fájlalják, hogy gödöllői szerzők műve, Holdas Sándor—Csikvári László—Szikora András A yyúl- tenyésztés kézilcönyve című munkája nem jelent meg, előfordulhat, hogy csak a jövő hónapban kerül a boltokba. Ebben, az üzletiben elsősorban nemi a tudományos jellegű műveket keresik, hanem inkább az ismeretterjesztő, a közérthető könyveket. Népszerű például a tizenkét hónap kerti munkáit leíró kötet, csakúgy mint az, amelyik a faültetéssel, a háztáji növénytermesztéssel kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza. Az egyetemi 382-es könyvesboltban is megnőtt a forgalom a mezőgazdasági könyv- hónapnak köszönhetően. Naponta körülbelül 1500 forint értékű szaíbkönyvet adnak el, s a későbbiekben várhatóan még növekszik a forgalom. A boltból már több utánrendelési is postáztak, igaz, hiánycikk még nincs, de egyes munkáik iránt különösen nagy az érdeklődés. Sokan keresik például a takar, mányozás zsebkönyvét, a bio* lógiaii növényvédelemmel foglalkozó munkát, a levéltrágyázásról és a környezetve, delem biológiai alapjáról szóló szakkönyvet... A köny • vesbolt kis vásárt rendez a B-koHé'giumban és a gépészkar előcsarnokában is. Járásunkban és városunkban a mezőgazdasági könyv- hónap alkalmából több rendezvényre is sor kerül, ezek többségét most szervezik. Az egyetemen és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben előadást terveznek. A Petőfi Filmszínházban szakmai filmbemutatót szeretnének rendezni, s ezt mezőgazdasági könyvvásárral kötnék össze. Ugyancsak szakkönyvbemutatót és vásárt terveznek Vácszeni- lászlón, Pécelen a mezőgazda- sági szakközépiskolában, a kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezetben, az egyetemi tangazdaságban, valamíht a Kisállatteny észté sí Kutató Intézetben. F. B. LAKÁS■ ES ISKOLAÉPÍTÉS Csömörön és Yalkón elkezdik Sem az ingázás, sem a gyalogmunka Dolgozni — hazai földön Ma már talán egy olyan település sincs járásunkban, ahol a lakosság kizárólagosan a mezőgazdaságból élne. A termelőszövetkezetek egyre inkább törekednek az iparszerű termelési rendszerek meghonosítására, s csökkentik a sok gyalogmunkást igénylő termények számát. A tsz-tagság elöregszik, s a fiatalok nem szívesen vállalják a nagy fizikai megterheléssel járó kapás- és kertészeti növények művelését. A látástól vakulásig végzett mezőgazdasági munka nem szűnt meg teljesen a kisparaszti gazdaságok felszámolásával, hiszen csak a gazdálkodási keretek változtak, a hajnaltól késő estig törődést kívánó növények nem. Főként a fenti okok következménye, hogy nem ritka az a termelőszövetkezet, ahol a nem dolgozó nyugdíjas és járadékos tagok száma megegyezik a termelő- munkát végző tagokéval. Bűvös nyolc óra Gyalogmunkásnak nem szegődnek el a fiatalok, mert ha nem is könnyebb az ipari és a kereskedelmi munka, a körülmények ezeken a területeken feltétlenül jobbak. Az előnyt a kötött,' nyolcórás munkaidő jelenti, s a biztos, fixfizetést. Mert a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók jövedelmére nincsen hatással az időjárás: ha süt, ha esik, egy a bér. Mégsem lehet azt mondani, hogy elnéptelenednének falvak. A fiatalok többsége nem hagyja ott faluját, mert a szülők a hajnaltól estig .végzett mezőgazdasági munkával modern, kényelmes otthont teremtenek gyermekeik és maguk számára. Tehát a falusi család néhány tagja, legtöbb esetben csak az asszony termelőszövetkezeti tag; a férfi és a fiatal a városban dolgozik, biztos fizetést nyújtó ipari munkahelyen. Naponta vonatra ülnek, mennek Gödöllőre, vagy a még távolabb fekvő Budapestre. Ha pontos számadást készítünk az időről, meglepő eredményhez jutunk. A napi, sokszor" két- három órás utazást is beleértve, a bejáró dolgozóknak tíz tizenkét órájába kerül a biztos, az iparból származó jövedelem. Azt is mondhatnánk, hogy nagyobb a jövedelem megszerzésére fordított idő, mint a mező- gazdaságban, mert a földeken csak tavasztól őszig, általános a hosszú munkaidő. Szakmunka — helyben... Mint az utóbbi pár év változásai mutatják, a fenti számítást nemcsak az újságíró végezte el, hanem a falusi fiatalok és családfenntartó férjek is. Egyre többször találkozom olyan emberekkel a tsz-iro- dákban, akik munkára jelentkeznek. Nem ritkán hallok olyan kívánságokról, milyen jó lenne helyben, vagy minél közelebb álláshoz jutni. Persze ez nem azt jelenti,»hogy a fiatalok, vagy a családfenntartó férfiak gyalogmunkások szeretnének lenni. Sokan szakmát szereznek a városban, a szakmunkásképző intézetekben, s most képzettségüknek megfelelő beosztást keresnek. Számos olyan férfiről lehet hallani, aki megjárta a fővárosi gyárakat, kitanulta mestersége csínját-bínját, de most már nyugalmasabb életmódra vágyik. Nem segédmunkát, kukoricakapálást, szeretne, hanem esztergályos, kőműves, szerszámkészítő és egyéb szakmákban kívánja kamatoztatni tudását családja és a maga nyugodalmas boldogulására. De nemcsak a falvakban lakó ipari munkások törekednek a település határán belül maradni, hanem, a termelőszövetkezetek és tanácsok célja is ez. Több gazdaság létesít melléküzemági munkahelyet, ahová szakmunkás dolgozókat várnak. Az iparszerű mezőgazda- sági termesztés is több szakmunkást kíván, a modern gépekhez hozzáértő emberek kellenek. A szövetkezet igyekszik az iparhoz hasonló munkahelyi körülményeket teremteni. Egy- egy tsz-ben segítik a dolgozók kulturális felemelkedését. Az egyik falusi családnál a nagy fiú alakuló könyvtárát nézegettem, édesanyja elmesélte, hogy a hegesztő szakmát kitanuló fia több fővárosi munkahely után a Szilasmentiben kötött ki. Már az első napokban megkereste a könyvbizományos, s értékes könyvhalmazból jócskán válogatott. A fiatalember iskoláskorában szeretett olvasni, de tanulmányai befejezése óta nemigen vett könyvet a kezébe. Pedig ennek előtte a fővárosban naponta több könyvesbolt előtt is elvezetett az útja. Most elhatározta, hogy a tsz-ben vásárolt tizenöt-húsz kötethez többet is vásárol: megalapította házi- . könyvtárát. ...és a szabadság Hasonló példa bizonyára más szövetkezetben is akad. Egy komoly hátránya azért ma is van a mezőgazdaáágban dolgozó ipari munkásnak a gyári munkásokkal szemben. Nyáron kevesen mehetnek nyaralni, mert a mezőgazdasági munka dandárja erre az időre esik. De hogy ez a hátrány megszüntethető, arra is akad j példa. Persze ebben nem a ter- j melőszövetkezet elnökének- kell élenjárni, mert olyanról is hallottunk, hogy a tsz-elnök. miközben a tagok a határban arattak, a lábát áztatta a Balatonban. Jobban tette volna, ha ő marad a földeken, s maga helyett néhány nélkülözhető tsz-tagot küld el. Mert egy másik termelőszövetkezetben ezt is meg tudták oldani. Az iparszerű mezőgazdasági termelés elterjedése nem csupán népgazdasági szempontból hasznos; a mezőgazdaságban dolgozók munkakörülményeit is kedvezően alakítja. Örszigethy Erzsébet A járás lakossága 1930-ig hozzávetőlegesen öt százalékkal gyarapszik, s az ötödik ötéves terv végére várhatóan meghaladja a 110 ezret. Éppen ezért kap mind nagyobb hangsúlyt a gödöllői járásiban a tálcás- és iskolaépítés. Aszódon és Kistarcsán például negyvenöt állami lakás épül. a tervek szerint új iskolát kap Aszód, Kerepes, Nagytarcsa, és Pécel. Addigra befejeződik két félig már álló iskola, az erdőkertest és a galgamácsai építése. Az V. ötéves terv fo- | lyamán megkezdődik Csömö- I tön és Valkón egy-egy óvoda építése, s befejezik Túrán és Isaszegen a már épülő hasonló gyermekintézményeket. Hamarosan megkezdődik Kistarcsán a szennyvízrendszer építése, s folytatják Péeelen, illetőleg Aszódon a már elkezdett munkát. Mindkét hely korszerű szennyvízgyűjtőhálózatot kap. Ezekre a munkákra és az ivóvízművek már megkezdett építéseire a víztársulatok és a tanácsok ösz- szesen 68 millió forintot áldoznak. Színházi buszok a Szilasmentiből A Szilasmenti Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetből a közeljövőben színházi buszokat indítanak. A különböző munkahelyeken kérdőíveket osztottak szét, amelyen a dolgozóknak meg kellett jelölni, hogy milyen időszakonként szeretnének színházba menni, s milyen darabokat akarnak megtekinteni. A termelőszövetkezet távolabbi terve, hogy megfelelő számú jelentkező esetén dolgozóik számára színházjegyet fognak árusítani, s külön szervezéssel tsz-buszo- kat indítanak a fővárosba. Hűtőpultok, robotgépek a Vadászban Keszeg és hullámlemez Január utolsó napjaiban új személyzettel nyitotta meg kapuit Gödöllőn, a Dózsa György úti Vadász étterem. A változás azonban nem csak a személyzetet érintette, hanem az étterem tulajdonosait is. A bocsa! Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezettől a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat vette át a jó hírű falatozót. Lőrincz István, a vállalat 5-ös számú — gödöllői — kerületének igazgatója: — Nagy terveink vannak a Vadász étteremmel. Még az idén több mint félmillió forint értékű új gépparlcot szeretnénk vásárolni. Robotgépeket és nagy teljesítményű mélyhűtő berendezéseket. Azt is tervezzük, hogy még az idén megszüntetjük a bejárat melletti rész kocsmajellegét és helyette a pincében rendezünk be egy hangulatos sörözőt, ahol természetesen falatozni is lehet majd. Mindezt persze úgy, hogy az étterem osztálybesorolása nem változik. Továbbra is harmadosztályúak lesznek áraink. Végezetül még egy — a vendéglátással kapcsolatos — gödöllői hír. A közelmúltban a harmadik vezető gárda vette át a Szabadság téri bisztró irányítását. Azóta nemcsak friss kolbász kapható a HÉV-re való várakozás perceit lerövidítő falatozóban, hanem sült keszeg is. A vállalat vezetőinek most már csak az okoz fejtörést, hogyan fejezhetnék be a falatozó előtti térség befedését. A tetőtartó vázak vasidomai már hónapokkal ezelőtt a helyükre kerültek, csak a legfontosabb hiányzik. A műanyag hullámlemez hosszú idő óta hiánycikk. Sbzom báli jegyzet Lapát A hét közepéig irigyeltem a fotósokat. Tudtam ugyan róluk, hogy sárban kúszva, póznákra mászva, olykor lihegve kell megküzdeniük hírlapokban megjelenő felvételeikért, de ők képesek ihlet nélkül is dolgozni. Szerdán aztán történt valami. A lap fiatal fotóriporterével Ikladon jó.rtunk. A gyárban. Persze dolga végeztével körülnéz az ember a faluban is. Mi is ezt tettük. A Szabadság útján robogva az út mentén dolgozó embercsoportra lettünk figyelmesek. Vajon mit csinálnak? A latyakos, gidres- gödrös úton lefékeztünk, kiszálltunk. A brigádvezetőt kerestük. Középmagas, kék overallos, pufajkás férfi mászik ki a gödörből. Bemutatkozik. Megmondjuk, honnan jöttünk, mit akarunk, mire vagyunk kíváncsiak. Szívesen válaszol a bri- gadéfos. Elmondja, hogy a Pest megyei Viz- és Csatornamű Vállalat dolgozói. Harmincötén vannak. Többségük Jászladányból jött, hét aközben az aszódi munkásszállás lakói. A munkát január elején kezdték. Száznegyven centiméter mély árkot ástak az út szélén, s most a csöveket fektetik. Vízvezetéket építenek a faluban. Hossza ezerkétszáz méter lesz. Lasso,n körénk gyűlnek az emberek. Azt kérdezgetik, jtudnánk-e segíteni nekik abban, hogy a vállalat valamilyen kuckót állítson fel nekik a közelben. A nappalok hidegek, s nincs a környéken olyan hely, ahol fedél alatt kelthetnék el ebédjüket. A vállalat szakszervezeti megbízottja ígért már sok mindent, csak éppenséggel arról feledkezett meg, hogy teljesítse is fogadkozásait. Maradt minden a régiben, s ők azóta is az árokparton falatoznak. Fiatal fotós kollégám sürget. Sietnünk kellene,, de az emberekből feltartóztathatatlanul ömlik a panasz. Abban maradunk: megírjuk gondjukat. Előkerül tehát a fényképezőgép. Meg kell örökíteni a munkát, jó ha tudnak róla máshol is a járásban — megyében. A földbe vágott csákányok, ásók mellé visszamennek az emberek. Nem dolgozni, hanem azért, hogy onnan, a biztos fedezékből figyeljék munkánkat. Figyelnek, nyújtózkodnak, ruhájukat igazgatják. Nem a fénykép miatt, hanem mert van rá idő. Eltelik így egy perc, kettő, talán több is. A helyzet kezd kínossá válni. Nekünk sietős a dolgunk, a téma pedig várat magára. Ásónyélre támaszkodókat, s a munkatempónak ezt a fajtáját nem szokás több ezer példányban, újságban, fényképen reklámozni. Szólni, figyelmeztetni valakit arra, hogy mi a kötelessége — ugyanolyan furcsa dolog lenne. Az idő egyre múlik. Bízunk benne, hogy egyszer csak észreveszi valaki, mire is várunk és szól a többieknek. De semmi. Kollégám megunja a dolgot. Kiválaszt a sor végén két férfit. Egyikük nyakig az árokban. Társa egy fiatal, alig karvastagságú fácskának dőlve álldogál az út szélén. Nem szólnak egymáshoz, csak egykedvűen nézik az út másik oldalán a názar.at. Társaim ujjal már a fényképezőgépre gémbe- redtek. Tíz perce vár így. Nem bírja tovább. „Megkérhetném, hogy csináljanak valamit?'’ — fakad ki. Az árokban álló férfi csákányt fog, társa pedig óvatosan, vagy kétmarék- nyi földet vesz a repedezett lapátra. Kattan a gép, „repül a kismadár”. Ügy tűnik végeztünk. Azt már csak visszafor- dultomban látom, hogyan repül pengve-bukdácsolva urétereken át a két marék föld. Es a lapát. Berkó Pál 4 i i
