Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
1976. FEBRUAR 5., CSÜTÖRTÖK %ffoUm Ami árnyékban marad A szolgáltatások javítása nem puszta pénzkérdés Pest megye egy-egy lakosa hozzávetőleg százhetven forintot költ esztendőnként úgynevezett fogyasztói szolgáltatásokra. Ami csekély összeg. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, az átlag sok mindent elfed. Azt például, hogy e fogyasztói szolgáltatások korántsem ölelik fel mindazt, amit általában szolgáltatásoknak nevezünk. S eltakarja a számadat azt is, hogy a legtöbb ember szívesen költené többet, de — nincs mire. Másfajta térkép A monori járás lakossága százötezer lélek. A magánkisiparosok tábora ehhez mérten nagynak látszik, megközelíti az ezerszázat. S akkor természetesen még nem szóltunk a vállalatok, szövetkezetek szolgáltatói munkájáról, azaz, summa summárum, akár jónak is jelölhetnénk a járásbeli állapotokat. Csakhogy: itt másfajta térkép érvényes, mint általában. A tizenhét településről négyre jut a szolgáltatói hálózat zöme: Gyöm- rőre, Monorra, Pilisre, Vecsés- re. Ugyanakkor akadnak községek, ahol nincs fodrász, nem lelni senkit, aki asztalosmunkát vállalna s így tovább. Elkerülhetetlen, hogy feltegyük a kérdést: megteremthető-e egyáltalán a kellő szolgáltatási színvonal valameny- nyi településen? A legtöbb helyen forró kásaként kerülgetik a választ, holott elsőként azt szükséges tisztázni, mit értsünk kellő színvonalon? Azt, hogy helyben megtalálható mindenfajta szolgáltatás? Vagy inkább azt, hogy a lakosság szervezett keretek között bármilyen szolgáltatáshoz hozzájuthat? Óhajok és szükségletek Senki nem akad fenn azon, hogy egy kisebb, de még a közepes nagyságú település lakossága sem képes elegendő munkát adni a bádogosnak, kályhakészítőnek, hangszerjavítónak. Bizonyos szakmák iránt — a monori járásban társadalmi ösztöndíjjal 'próbálják megállítani az utánpótlás rohamos csökkenését — a fiatalok egyaránt nem érdeklődnek, más szakmáknál viszont az igény mérséklődik. Előbbiek közé sorolhatjuk például a látszerész szakmát, utóbbiakhoz tartozik a kádármesterség. Bonyolult, olykor már kusza szálak fonják körül a szolgáltatások jelenét és holnapját, s legtöbbször csak óhajokról hallani, de végső soron nem lehet megtudni, melyek a tényleges szükségletek. Ez utóbbit bizonyítja, hogy a megyében mindenütt magas a rövid idő alatt visszaadott iparengedélyek száma, s jó néhány szolgáltató- vagy felvevőhelyen sem bonyolítják le azt a forgalmat, amelyet reméltek. Ugyanakkor más területeken állandósul a túlterheltség, romlik a szolgáltatások minősége. Amihez egy apróságnak tűnő hiány is hozzájárul: a községek lakóinak semmiféle ismerete nincs arról, hogy a járásban, de akár csak a szomszédos településeken, miféle szolgáltatásokhoz juthatna hozzá. Mibe kerülne egy tájékoztató listát összeállítani, s az üzletekben kifüggeszteni? Ahol csak megkérdeztem, azt felelték: na, de ki csinálja meg? Ami fényt vet a szolgáltatásokat övező szemléletre. Téves kiindulópont Manapság, ha a szolgáltatások javításról esik szó, azonnal fölbukkan a kívánság: majd ha lesz egy szolgáltatóházunk, akkor... És addig? Lehet-e mindenütt szolgáltatóházat építeni? És szüksé- ges-e ezt tenni? A szolgáltatóház — s ez a megyében a negyedik ötéves terv időszakában kézzelfoghatóan bebizonyosodott — valóban nagyot lendít az ellátottság színvonalán, de csak akkor, ha jól választották ki az odatelepített egységeket, megfelelő eszközökkel látták el azokat s így tovább. Mert attól, hogy egy helyen van az, ami eddig a községben elszórtan volt meglelhető, még semmit sem változik a szogáltatói munka minősége. Téves kiindulópontról rugaszkodnak el azok, akik csak újabb beruházásokkal vélik megoldhatónak az igények zavartalanabb kielégítését. Igaz, a megyei szolgáltatásfejlesztési alapból a legutóbbi öt esztendőben 103 millió forint került a megye városaiba és községeibe — bár megtörtént, hogy a pénzhez jutók a forintokat nem arra költötték, amire kapták, s csak többszöri erélyes közbelépés után rendeződött az ügy —, de korántsem bővült ilyen mértékben. a helyi források és tartalékok feltárása. Alig tapasztalhattunk például kezdeményezéseket arra, hogy szolgáltatói feladatokra közös vállalkozásokat alakítsanak, vagy hogy körzetenként ún. javítóbázisokat hozzanak létre, amelyek a bonyolultabb munkák ellátása mellett sokat segíthetnének az alkatrészek készletezésében és szétosztásában. Közös nevező Abony nagyközségben a kisiparosok negyede vagy főállása mellett, vagy nyugdíjasként. tevékenykedik. S ami szintén fontos mozzanat: a 180 kisiparos között szép számmal találni fiatalokat! Hogyan csinálták? Ügy, hogy a nagyközségi tanácsi is, a nagyközségi pártbizottság is megkülönböztetett figyelemmel kíséri a szolgáltatások helyzetét, kereste a közös nevezőt, nem előítéletekkel fogadta a különböző próbálkozásokat. S azt, hogy e közös nevező értéke mekkora, lemérhetjük azon: évek óta nem volt panasz a szolgáltatást végző kisiparosokra, s a másfajta szolgáltatások színvonala is emelkedett. A megyében ezerötszáz , szolgáltató és felvevőhely található, ami a lakosság számához mérten kisebb a szükségesnél, még akkor is, ha e számban a kisiparosok nincsenek benne. E szám mögött, ahogy sok más, az is árnyékban marad, hogy a szolgáltató és felvevőhelyek szervezettsége messze elmarad a kívánatostól, szinte rendszeres, hogy az ún. gyűjtőjáratok késnek, a vállalási határidőket — a híradástechnikai készülékek, a háztartási gépek javításánál elsősorban — a szolgáltatók nem tartják be, sűrűn alkatrészhiányra hivatkozva. Ami olykor igaz, más esetekben viszont saját tevékenységük szervezetlenségét mentik ezzel. Némi baksis fejéiben ugyanis rövid úton előkerül az addig hiányzó alkatrész ... Hiányzó és Előzetes számítások szerint az ötödik ötéves tervben a megyei szolgáltatásfejlesztési alapból 110 millió forint táplálja a bővítés, korszerűsítés programjainak megvalósítását. Sajnos, ma még azt kell mondanunk, hogy hiányzik az és kötőszócska, mely összekapcsolná a megyei és a helyi törekvéseket. Igaz, a szolgáltatásfejlesztési alapból származó pénzhez most már hozzá kell tenni a helyben előteremtett summát, s e nemes kényszer remélhetően változtat azon a szemléleten, mely azt tartja, hogy „a jó pénzt az árutermelés hozza”. Tény ugyanis, Hogy mind a vállalatok, mind a szövetkezetek esetében, a legutóbbi években a teljes árbevételen belül csökkent a lakossági szolgáltatásokból származó pénz aránya — bár a szolgáltatások mennyisége és értéke emelkedett —, s ez a folyamat tartósnak bizonyulhat. Megállítani csak akkor lehet, ha a tökéletesített ösztönzőrendszer mellé következetesebben felsorakozik a társadalmi, állami ellenőrzés és számonkérés, ha a szolgáltatók minden esetben érzik, hogy munkájuk és kenyerük szorosan összefügg. Mérffffá flfél TTgy tűri'ik, jó1 néhányan csupán a kenyérrevaló sót akarják megkeresni a szolgáltatással. Mészáros Ottó Kádár János beszéde a budapesti pártaktíván (Folytatás az 1. oldalról) Francia Kommunista Párt most megkezdett kongresszusainak fontosságát. Mi ezektől a kongresszusoktól, különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusától, amelynek természetesen nemcsak a Szovjetunióra, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalomra hatással lesz, nagyon sokat várunk a kommunista mozgalom és a proletár internacionalizmus megerősödése szempontjából. A világ forradalmi lendülete a szocializmus irányába tart Foglalkozott a testvérpártok közötti konzultációkkal, két- és többoldalú kapcsolatokkal. Hangoztatta: a proletár internacionalizmus megköveteli, hogy az önállóan dolgozó testvérpártok eszmecseréket folytassanak egymással. Ezért hívei vagyunk a kommunista pártok európai tanácskozásának. Rámutatott arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom a marxizmus—leninizmus útján halad előre, Vietnam, Ladsz, Kambodzsa, Dél-Jemen, Szomália, Angola példája is bizonyítja, hogy korunkban a világ forradalmi fejlődése a szocializmus irányába tart. A Magyar Népköztársaság — mondotta —, továbbra is szorosan együttműködik és erősíti kapcsolatait a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés szervezetével, valamint a KGST-be tartozó államokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő országokkal. A békés egymás mellett élés, az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján készek vagyunk fejleszteni kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal. Ügy ítéljük meg — hangoztatta végül Kádár János —, hogy a fejlett szocializmus építésének a nemzetközi feltételei adottak, külpolitikai tevékenységünk vonala eredményes, ezért azt továbbra is folytatjuk. A pártaktíva az MSZMP VIII. kerületi bizottsága első titkárának zárszavával, az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Beszámoló a szovjet emberek életéről Sikeres esztendő után - nagy feladatok Munkásgyűlés a PEMÜ-ben Munkásgyűlés tiszteletére I dr. Jávor Ervin vezérőrnagy í biakban számadatokkal tá- öltözött zászlódíszbe tegnap a j társaságában — Dmitrij Iva- Riasztotta alá a Szovjetunió és Pest megyei Műanyag Játék- " áru- és Tömegcikk Vállalat (PEMÜ) szerelvényüzemének nagycsarnoka. A munikásgyű- lést az MSZBT tagcsoport, a magyar—szovjet baráti kapcsolatok erősítésének jegyében rendezte meg, de ez alkalomnál ismertették a dolgozók közösségével az elkövetkező évek vállalati céljait és a megoldásra váró feladatokat is. A nagygyűlésen részt vett novics Oszadcsij, a Szovjetunió nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviseletében P. V. Ivanovics alezredes. Ott voltaik Mógor Béla, az MSZMP Budai Járási Bizottságának titkára, valamint a megyei tanács, a szakszervezet és Solymár nagyközség képviselői. Jelentős a szerepe Pest megyének is A vállalat pártbizottsága titkárának, Mátyus Vendelnek megnyitó szavai után D. I. Oszadcsij vezérőrnagy emelkedett szólásra. Az egybegyűlt dolgozok nagy érdeklődéssel hallgatták a szovjet nép sikeréiről'tartott rövid beszámolót. A katonai attasé elmondotta, hogy hazájában eredményesen fejezték be a tavalyi terveket, bldották meg a IX. Téglagyár-rekonstrukció A munkakörülményeken és a technológián a sor Valahányszor utam a vénséges vén mendei téglagyár mellett visz el, mindig csodálkozom, hogy még egyáltalán működik. Termelőberendezése elavtilt, agyagvagyona — ahogy a nyersanyaglelőhelyet szaknyelven nevezik — kimerülőben van, ráadásul nem is a legjobb minőségű, és mégis... — És mégis termel, mégpedig — a tavalyi mérlegadatok szerint — nem is rosszul — mondja Tóth Péter, az Épületkerámiaipari Vállalat igazgatója. Pest megyében három A vállalatról tudni kell, hogy hét téglagyárral és egy burkolóanyagok gyárával rendelkezik: öt gyára a fővárosban, három Pest megyében — Mendén, Erdőkertesen és Ör- bottyánban — működik. Az őrbottyáni régi mellé még egy gyár épül, amely egymaga csaknem kétszeresét fogja termelni a három másik kis gyárnak: 60 millió darab kisméretű téglát évente! — Hogy halad az építkezés? — A terv szerint. A harmadik negyedévben megkezdjük a próbaüzemet, s az év végéig már tízmillió darab téglát akarunk gyártani benne, hadd térüljön vissza mielőbb a 240 millió forintos költség. — Kérjük, foglalja össze a három Pest megyei téglagyár tavalyi eredményeit. — Kezdjük a mendeivel. Szabó József gyárvezető és beosztottai nagyszerű teljesítményt produkáltak 1975-ben: 8,8 millió darab kisméretű égetett téglát gyártottak, 1,3 százalékkal többet, mint 1974- ban — pedig a termelési feltételek mit sem változtak. — Nyereségük több mint 470 ezer forinttal múlta felül a tavaly- előttit — pedig a téglák ára sem változott. Javult a téglák minősége, nőtt az I. osztályú áruk aránya — holott az agyag minősége sem változott. Szóval, az eredmények mindenképpen az ott dolgozókat dicsérik. — Szabad megkérdeznem: mi a vállalat vezetőinek szándéka ezzel a gyárral? — Addig működtetjük, amíg azt az agyagvagyon és a munkaerőhelyzet lehetővé teszi. Korszerűsíteni kidobott pénz lenne, de egyelőre nem tudja nélkülözni az építőipar azt a 8—10 millió darab téglát, ami ott készül évente. Előtérben a kisméretű — Erdőkertes? — Az erdőkertesi téglagyár tavalyi égetési tervét 108 százalékra teljesítette: 13,5 millió téglát gyártott. Ennek megfelelően alakult a nyeresége is: többszöröse az 1974. évinek, 3,8 millió forint! Itt is szót kell ejteni a szakszerű, jó irányításról, pedig Pásztor József tavaly került a gyárvezető tisztségébe, addig művezető volt Erdőkertesen. — Viszonylag gyengébb teljesítményt nyújtottak az őr- bottyániak, égetett téglagyártási tervüket csupán 94 százalékra teljesítették. Mentségükre szolgáljon, hogy megváltozott a terméköszetétel, a korábbinál sokkal több kisméretű téglát kellett gyártaniuk, elsősorban a vállalat saját beruházásaihoz. Márpedig, a kisméretű téglagyártás munkaigényesebb, mint más termék előállítása. A gyár szerencséjére, nyeresége a termelés visszaesése ellenére sem csökkent — az 1974. évihez hasonlóan, 3,5 millió forint —, aminek az a magyarázata, hogy tavaly a költségeket nem terhelte bányafeltárás Örbottyánban, és növelte a nyereséget az államtól kapott, mintegy 5 millió forintos árkiegészítés is. Tervek a kollektíva előtt — Idei tervek, feladatok? — Mendétől 8,7 millió, Erdőkertestől 12,5 millió, Örboty- tyántól — összesen — 22,4 millió kisméretű téglát várunk. A terveket minden gyárban brigádértekezleteken és termelési tanácskozásokon vitatták meg a dolgozók. Tervezünk továbbá 6 százalékos bérszínvonal-emelkedést ebben az évben. — És mik a terveik az V. ötéves terv időszakára? — A vállalat tavaly 184 millió téglát gyártott. Ezt az évi mennyiséget az ötéves tervben kis mértékben növeljük. Legfőbb célunk most a téglagyártás technológiájának fejlesztése, korszerű üzemek kialakítása, a dolgozók munkafeltételeinek javítása. Ezért korszerűsítjük a régi őrbottyáni és két kőbányai gyárunkat. A téglát mindig nagyon várja az építőipar, várják a magánépít- tetők. Ám nem lehet mindig csak a terveket emelni, a mennyiséget növelni, időnként gondolni kell a technológiai színvonal feljesztésére — a munkakörülmények gyorsabb ütemű javítására is. Nálunk most ez a korszak jött el, az V. ötéves tervvel. Ezzel egyben megalapozzuk a további termésnövelés feltételeit is. Ny. É. ötéves terv utolsó esztendejé- nek feladatait. Hangsúlyozta, hogy a lezárult tervidőszak minden eddiginél sikeresebb volt, a XXV. kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny-mozgalom eredményeképpen. Mint elmondta, a magyar— szovjet gazdasági kapcsolatok az elmúlt esztendőkben is a kölcsönös előnyök alapján fejlődtek. Az elkövetkező évek együttműködéséhez kedvező alapot nyújt a két ország népgazdasági tervednek koordinálása. A katonai attasé a továbMagyarország gazdasági kapcsolatainak alakulását, s hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok fejlesztésében jelentős szerep jut Pest megyének is. A munkásgyűlés nagy érdeklődéssel hallgatta D. I. Oszadcsij beszámolóját hazája és népe életéről. Különös figyelmet keltett mindaz, amit a továbbiakban a Szovjetunió hadseregéről és annak korszerű felszereltségéről és felkészültségéről mondott. Az attasé kihangsúlyozta, hogy a béke hadserege kész mindenkor megvédelmezni a Szovjetunió és a testvéri népek szocialista vívmányait, a békét és a biztonságot Külön hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek milyen örömmel fogadják a magyar dolgozó népnek a párt vezetésével, a gazdasági és társadalmi élet minden területén élért sikerekről érkező híreket. — Kívánom a PEMÜ dolgozóinak is, hogy ezekhez az eredményekhez erejükhöz és lehetőségeikhez mérten a jövőben is mindig a lehető legeredményesebben járuljanak hozzá — fejezte be beszédét a vezérőrnagy. Jó alapokról indul as V. ötéves terv A munkásgyűlés résztvevői nagy figyelemmel hallgatták a továbbiakban Horváth Ferenc vállalati igazgató tájékoztató beszámolóját. Az igazgató bejelentette, hogy a PEMÜ maradéktalanul teljesítette IV. ötéves tervét, sőt legtöbb mutatóját túlteljesítette. A vállalati vagyon 1971—1975 között 150 millióról 305 millióra növekedett. Különösen eredményes volt a tavalyi esztendő, amikor 780 millió forint árbevételt, 180 milliós nyereséget értek el. E sikerhez nagymértékben hozzájárultak a XI. pártkongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaikkal a szocialista brigádok. Az eredmény: 12 százalék részesedést fizetnek ki. Az elmúlt évi nyereségből 15 százalékot tartalékolnak 1976-ra. A IV. ötéves terv eredményei megalapozzák az új tervidőszak indítását is — mondotta az igazgató. A vállalat a minőség javítása érdekében új alapokra helyezi a meó munkáját. A két főosztályból összevont termeltetési főosztály a szervezés korszerűsödése nyomán opertív módon irányíthatja a termelés folyamatait. A vállalat zsámbéki gyárának 65 milliós beruházása az idén, a solymári gépészeti csarnok építése várhatóan 1977-ben valósul meg. A korszerűsödéshez szükséges szakmunkások és vezető szakemberek jelentős részét a vállalati dolgozók köréből kívánják kiképezni, kinevelni. A tervek szerint 1975-höz viszonyítva a vállalat termelési értéke több mint 115. százalékkal növekszik majd 1900-ra. Ehhez azonban szükség van arra, hogy minden dolgozó, valamennyi szocialista brigád az eddiginél is lelkiismeretesebben dolgozza ki munkaidejét, hatékonyabban végezze feladatait. A tájékoztatóhoz hozzászólók a tervek teljesítése érdekében támogatásukról biztosították a vállalat vezetőségét. Weiger József, a tmk Kun Béla brigádja nevében ígérte, hogy minimálisra csökkentik a gépállásidőt. Németh László, a galvanizáló Május 1. brigádja nevében 3 százalékos termelékenységnövelést és jelentős anyagmegtakarítást ajánlott föl. Kökény Lászlóné, a PVC-hengerüzem dolgozója a jobb munkaszervezés, Oláh János regenerálóüzemi csoportvezető a kedvezőbb munkafeltételek megteremtését szorgalmazta. Bergendi Ká- rolyné. az excenterüzem szak- szervezeti főbizalmija az újítási kedv fellendülése érdekében gyorsabb elbírálást kért, Varga Erzsébet könyvelő pedig azt, hogy egyszerűsítsék a vállalati információs rendszert, lehetőleg csak a meglevő adatokra épülő kimutatásokat kérjék. Horváth Ferenc igazgató válaszában bejelentette, hogy a különböző munkaterületek feladatait, terveit részletesen a március elején sorra kerülő termelési tanácskozásokon ismerhetik és beszélhetik meg a dolgozók. , L. T. k i 4
