Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
1976. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP Tanácsrendelet és demokratizmus Míg a közösség véleménye cselekvéssé válik Az utóbbi években vált gyakorlattá — a közéleti demokratizmus szélesítése hozta magával —, hogy a törvényalkotók, mondjuk így; a törvényjavaslatnak is a javaslatát az előkészítés időszakában a legszélesebb körű társadalmi vitára bocsátották. Számos ilyen, a Hazafias Népfront által szervezett fórum színhelye volt Pest megye is. Okkal, joggal vetődik fel, hogy miként születik a tanácsrendelet, egy- egy település helyi törvénye? S miként születik meg ott, ahol egy közös tanács igazgat több községet? Magasabb szinthez igazodva — Az Örkényi nagyközségi közös tanácshoz tartozó négy településen a tanácsok egyesítése előtt összesen tizenhét tanácsrendelet volt érvényben — mondja Szabó László tanácselnök. — Jellemző, hogy Örkényben nyolc, Hemádon négy, Táborfalván három és Pusztavacson két tanácsrendeletet alkottak, tartottak nyilván. Ma nyolc tanácsrendeletünk van, s ez egységesen érvényes , mind a négy községben. Természetesen egy-egy rendelet végrehajtása függ az adottságoktól, a lehetőségektől, ezért egy-egy rendelet életbe léptetésénél — természetétől függően — községenként — bizonyos fokozatosság érvényesül. — Hogyan lett a tizenhét tanácsrendeletből nyolc? — Mindenekelőtt tudni kell, hogy mind a négy társközség- bep működik és jól működik tanácstagi csoport, valamint népfrontbizottság. Erre a kérdésre válaszolva, úgy gondolom, választ adhatok az előzőre is. A kezdet kezdetén maguk a tanácstagok, a népfrontaktívák vetették fel, hogy a helyi rendeletek többsége elavult. túlhaladta az idő. Javasolták, a tanácsülés helyezze hatályán kívül azokat, de mindjárt azt is javasolták, hogy milyen témakörben alkossunk újat. A lakosság véleményét, igényét hozták. így született például tanácsrendelet a vásárok, piacok tartásáról, a helypénzszedésröl; a községfejleszitéshez kapcsolódó községrendezésről; a köztemetők rendjéről; vagy utoljára a köztisztasági feladatokról. — Hogyan válik közismertté a rendelet? — Elsősorban a tanácstagok és a népfrontaktívák révén, de mondjam így: akár száz csatorna is van közismertté tételükre. Eljuttatjuk például a rendelet szövegét a társadalmi szervekhez, a gazdaságokhoz, vállalatokhoz, hiszen számos olyan alkalom — például ÁFÉSZ részközgyűlés — adódik, ahol erről szót lehet ejteni. Időszakonként tanácstagi híradót adunk ki, s ehhez mindig mellékeljük az új rendeletet is. — Hasonló módon próbáljuk a lakossággal tudatosítani a széles rétegeket érintő más jogszabályokat. Hisszük, tudjuk, hogy ez a kétoldalú Információáramlás jól működik, néha mégis mi lepődünk meg. Meglepő, hogy amikor ügyesbajos ügyét intézve betér a tanácsházára az állampolgár, mennyire, részletekbe menően is tájékozott az őt érintő jogszabályokban. Meglepődünk, de még inkább örülünk ennek. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne keresnénk, s ne fogadnánk köszönettel az újabb és újabb forrásokat, a lakosság és a tanács tájékoztatására. — Ügy gondoljuk, hogy nem elég csupán megismertetni a lakossággal az új rendeletet, jogszabályt. Azt szeretnénk, ha mind a négy község minden egyes lakója pontosan tudná, s értené is, hogy mi miért születik, történik. Azt szeretnénk, ha minden egyes lakos belső igényévé, saját meggyőződésévé válna a törvény, a helyi törvény is: ha mindenki pontosan értené, hogy az ő érdekében s egyúttal a közösségért született történetesen a tanácsrendelet. Ez a négy községben már bizonyos mértékig több mint óhaj, több mint szándék. Eredményeket értünk el ezen a téren, elsősorban a tanácstagok és a népfrontaktívák meggyőző munkája révén. Tudatosítani: mit miért — Jelen pillanatban nem foglalkozunk új tanácsrendelet előkészítésével, most az a feladatunk, hogy következetesen, minden községben áttekintsük, hogyan vált és hogyan válhat még inkább mindennapi valósággá, cselekedetté a tanács- rendelet. Az eddigiek alapján is elmondhatom, hogy a lakosság túlnyomó többsége betartja az előírásokat, s nem elsősorban azért, mert a hatóság kényszeríti rá. A közvélemény az, ami kényszerítő erő. Többször-keyesebbszer persze szólni is kell, de többnyire elég csupán csak szólni. így volt például Örkényben. A főút mentén szóltunk néhány állampolgárnak, csináljon már rendet a háza körül. Már csak a falukép érdekében is. Fokozatosan, a körülményekhez igazodva — Mit értett Szabó Ferenc tanácselnök azon, hogy egy- egy tanácsrendelet életbe lépésénél bizonyos fokozatosságot érvényesítenek? Erre a kérdésre Mihalovics Mihálytól, a nagyközségi tanács vb-titká- rától kértünk választ. — Hadd próbáljam megvilágítani ezt a köztisztasági tanácsrendeleten keresztül, amelyet 1974-ben fogadott el a tanácsülés. Valóra váltását a többivel együtt októberben tekintette át a végrehajtó bizottság. A rendelet megalkotását annak idején az sürgette, hogy meszüntessük a közterületeken uralkodó áldatlan állapotokat. Egyik községünkben sem volt Az általános iskola 8 osztályát elvégzett ipari tanulókat az 1976/77-es tanévre FEL VESZÜNK kőművesszakmába Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodunk. A tanulmányi eredménytől függően emelt ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN: Budapest IX., Viola u. 45. például hatóságilag kijelölt, megfelelően körülzárt és a közegészségügyi előírásoknak megfelelően kezelt központi szemétlerakóhely, így mindenki odavitte, odaborította a hulladékot, ahová éppen akarta. A tanácsülés határozatot hozott, hogy az anyagi lehetőségek figyelembevételével, sorrendben, mindegyik községben, de elsőként Örkényben, a legnépesebb és ügyben székhely községben a központi lerakóhelyet záros határidőn belül létre kell hozni. A határozat Örkényre vonatkozó részét végrehajtottuk. Az októberi végrehajtó bizottsági ülés még pontosabb időpontot határozott meg, kimondta, hogy a központi szemétlerakóhelyet a három társközségben ez év március végéig alakítsuk ki. Így értjük a fokozatosságot, s ez lenne ma a helyzet. — Közben azonban a fejlődés nem áll meg, az élet megy tovább, s ez arra kényszerít minket, hogy most megálljunk és főleg gondolkozzunk. Minden valószínűség szerint az idén kiépül a Hernádot Pusz- tavaccsal összekötő földút, ez az egyik amiért úgy véltem, hogy a vb-határozaton gondolkodnunk kell. A másik pedig az, hogy az idén megszervezzük Örkényben az intézményes szemétszállítást. Mielőtt folytatnám, hangsúlyozom, döntő mértékben ésszerű takarékosságról van itt szó. Az út meg- épültével könnyebben megközelíthető a négy község, gyakorlatilag körbejárható. Bizonyos az is, hogy az Örkénybe beállítandó gépkocsi és emberek „kapacitása” egy körzetben kihasználatlan maradna. Ezt a gondolatot, bevallom, most fogalmazom meg így először: talán célszerű lenne a vb-hatá- rozatot módosítani, s új határozatot hozni. Azt hiszem javasolni fogom: ne építsük meg Táborfalván, Hernádon és Pusztavacson a központi szemétlerakóhelyet, viszont vezessük be nagyjából egy időben egyszerre, az intézményes szemétszállítást. A gépkocsi egy helyre, az Örkényi telepre gyűjtené be a hulladékot. Az immáron teljes kapacitással dolgozó gépkocsi megnövekedett üzemköltsége eltörpülne a három telep építési költségei mellett. Deregán Gábor NEB-vizsgálat a megyében Hűtőházak — nagyító alatt Á megye hfltőházai működésének gazdaságosságát vizsgálja a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálatban 15 népi ellenőr vesz részt, január 9-e óta. Megyénk 13 hűtőháza közül ezúttal 12-nél megnézik: arra használják-e az építményt, amire a legcélszerűbb, a legkifizetődőbb. Egyúttal arra is választ keresnek, hogy a hűtőházak üzemeltető] — így például a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság, a dái-szentmik- lósi Micsurin, a hernádi Március 15. vagy a kiskunlacházi Kiskun tsz — gazdaságos terményeket tárolnak-e, s belőlük mennyit. Az is sokatmondó adat lehet, hogy e nagyméretű „jégszekrényeket" bérbe adják-e másoknak tulajdonosaik, mert ha igen, aljkor esetenként feltehető, hogy nem a megfelelő körzetben épült a hűtőház. Ugyancsak a vizsgálat tárgya, hogy kellő körültekintéssel jártak-e el a beruházáskor, határidőre elkészült-e a hűtőház, s a tényleges ára azonos-e a tervezettel. Ä tanács dobosa Nem álom, nem képzelődés. Mintha időgépen a múltba jutottunk volna, dobszó hallik a szomszédos utcából, majd, hogy utolsót pereg, férfihang, ugyanúgy lejt kissé énekesen, miként ki tudja mikortól fogva, még nem is nagyon túl régen faluhelyen a kisbíró. Ráckevén vagyunk, a járási székhely nagyközségben. Hát itt még kidobolják a tudnivalókat? Bizony. Fel is tűnik a sarkon hamarosan egy férfiú, s a vállán átvetett szíjon a dob, két kezében pedig a verő. Sapkája alól ősz haja villan, fekete bőrkabátot visel, szinte elegáns külsejű és egyáltalán nem hasonlít semmilyen egykori kisbíróra. Hivatalos címe sem az. hanem a tanács dobosa Kiss Gábor. Melle táján szíjba süllyeszti a verőt. Papírlapot húz elő a zsebéből és mialatt a mögötte futó gyerekek köréje sereglenek, fennhangon olvassa a hirdetményt. A közeli kapuk kinyílnak, idős nénik, meg bácsik figyelik onnan a köz- hírrétételit. Ez alkalommal a ráckevei vadásztársaság nevében adja tudtára mindenkinek, akit illet, hogy február 5-től április 15-ig, a ráckeKISKUNLACHAZA Fedél alatt az új iskola Kiskunlacháza II. kerületében, Peregen, még 1969-ben összedőlt az általános iskola nagyon régi épülete. A kerületben lakó felsőtagozatosok az időközben felépült új központi iskolában folytatják tanulmányaikat, de a kis alsó- tagozatosok azóta is áldatlan körülmények között, többnyire bérelt házban, szükségtantermekben tanulnak. Amint a régi iskolaépület teljesen hasznavehetetlenné vált, nyomban szóba került, hogy helyette újat építenek. Ezen munkálkodott a községi pártszervezet, a tanács és nemcsak az érintett kerület, de az egész nagyközség lakossága. Törekvésük az volt, hogy tökéletesen korszerű, jól felszerelt nagy iskola épüljön, elegendő tanteremmel, az Ösz- szeomlott helyett. Ehhez azonban hosszú időn keresztül nem PANASZOS LEVEL NYOMÁN A TÖKÖLI OVODABAN Vita a társadalmi munka értékéről Panaszos lévé?: szigetszentmiklósi nagyszülők kifogásolják a tököli óvoda felvételi rendjét. Tökölön lakó, háromgyermekes menyük középső gyerekét ugyanis csak fél napra vették fel, nem napközis ellátásra, az új óvodába. Annál inkább zokon veszik ezt az eljárást, mert kora őszig a gyerek egész napos óvodás volt, családi körülményei is indokolnák a körültekintőbb figyelmet, másrészt pedig három éve, amikor az óvoda épült, a család öt férfitagja rendszeres társadalmi munkával vette ki a részét az építésből. Sőt, anyagot szereztek be és szállítottak. Mindezt egy köszönő levél a helyi tanácstól és egy kivágott újságcikk is tanúsítja. Ottjártunkkor az óvoda volt, és új vezetője együttesen kifejtette, hogy a rendeletekben megszabott lehetőségeken felül igyekeztek helyet biztosítani a család kislányának. Szerintük csupán egyetlen családtag vett részt az építkezésben. A tököli óvoda 75 gyerek számára épült, kis lakói jelenleg 99-en vannak és újabb öt gyerek felvételi kérelmét kell elbírálni. Éppen a családi körülményekre tekintettel nem zárták ki a kislányt az óvodai gondozásból, holott az édesanya harmadik gyermekükkel odahaza tartózkodik. A kislányt tizenhárom másik gyerekkel tették át félnapos, csupán oktatást nyújtó óvodai ellátásba, hogy az új igényjogosultaknak helyet adhassanak. Jóindulatuk bizonyítéka, hogy a kislányt ebben a félnapos ellátásban részesítik, holott még nincs ötéves. Ebbe a félműszakos csoportba ugyanis csak az öt évet betöltött gyerekeket kell felvenniük, iskolai előkészítésre. Igaz, hogy a család körülményei nagyon nehezek. Az apa keresete nem nagy, a három gyerek közül kettő beteg, az újszülött is. A levélíró nagyszülők adnak számukra állandó és rendszeres segítséget, legutóbb például egy kis szobával bővítették a szoba-kony- hás régi házat. A fiatalasszony a kislány félnapos óvodai elfogadásának is örül, így legalább délelőtt foglalkozhat a két beteg fiúval. — Hanem — mondja — a mérce, amivel az óvodai vezetői mérnek, hibás. Szerinte családjuk öt tagja igenis állandóan és rendszeresen dolgozott az óvodaépítkezésen, éppen azért, hogy a gyerekek számára a helyet megkapják. Amikor ilyen betegségekkel súlyosbított állapot köszönt rájuk, úgy érzi, az ő gyerekénél is alkalmazhatnák azt a kivételt, amit másnál érvként hoznak fel: szülési szabadságon van, ugyan az édesanya. de gyermeke mégis egésznapos óvodás, mert a szülők rendkívül sok társadalmi munkát végeztek. Erre való hivatkozással munkahelyük kérte az óvoda vezetőjét a kedvezményezésre. Nem vagyunk hivatottak kideríteni, ki mennyi társadalmi munkában vett részt: a levélíró családból egy, vagy öt ember dolgozott-e? A társadalmi munka nem csekk, amit kötelesek beváltani, de tekintetbe venni, a körülmények mérlegelésénél mégis kell. Különösen akkor, ha csak egy esetben is erre hivatkozva nyújtunk olyan kedvezményt, amit mástól megtagadunk. Komáromi Magda lehetett előteremteni a szükséges pénzt A megyed tanács ugyan hatmillió forintot tudott erre a célra adni, abból viszont csak a kívántnál kisebb iskolaépü- lett lett volna emelhető. Megmozdult erre az egész község és a társadalmi összefogásnak meg is lett az eredménye. Az ÉGSZÖV társadalmi munkában elkészítette a terveket. A Pereg Tsz a régi épület bontási anyaga fejében új, nagyobb telket adott az iskolához, s a kiskunlacházi Kiskun és Petőfi Tsz-saet együtt díjmentesen vállalta a talaj- egyengetést és az építőanyagfuvarozást. E két tsz kavicsbányájából a szükséges kavicsot is díjmentesen szállította. Másfél évvel azután a nagyközségi tanács építőbrigádja felvonult és munkába kezdett. Nemcsak jól, de aránylag gyorsain is felhúzta az emeletes épület falait. Az épület néhány nappal ezelőtt már fedél alá is került. Rövidesen megindulhat benne a szakipari munka, úgy hogy, ha a jövő tanév kezdetére talán még nem is nyílhat meg az új iskola, egy éven belül benépesíthetik a növendékek. A szükséges tantermeken kívül tornaszoba, napközi helyiség, szertárak, melegítő konyha, étkező részére is lesz hely a központi fűtéssel ellátott új iskolaépületben. A társadalmi összefogás tette lehetővé, hogy ez a sok milliót érő építkezés aránylag kevés készpénz- kiadással megvalósulhatott. Sz. E. vei árterületen és a szigetbecsei erdőben sztrichninnel mérgezett csalétekkel kártékony ragadozók irtására kerül sor. Akinek ez ellen kifogása van, jelentse a járási hivatal egészségügyi osztályán. A dob röviden újra perdül, következik a másik hirdetmény: a tanács a gyümölcsfáik rügyf akadás előtti, téli erősségű bordódé permetezésére hívja fel az érdeltelteket. Most már több felnőtt is'megközelíti a dobost : — Aztán hol kapni azt a bordóit? — kérdik, mire a válasz: ^ — A háztartásiban, már, ha van. Pereg a dob, hangzik a szó, a tanács dobosa minden sarkon megáll. Mióta űzi Kis Gábor ezt a mesterséget? Éppen három éve. Amíg egy-egy hirdetménnyel bejárja Ráckevét és lakott külterületét, négy nap is beletelik, nagy ám a nagyközség. A közös tanács igazgatása alatt álló Szigetbecsén azonban nem kell dobolni, ott működik a hangosbemondó. Ráckevén viszont éppen tíz esztendeje, másfél évtizedes használat után tönkrement a hálózat, meg a hangerősítő készülék is. Hiába maradtak használhatók a hangszórók, amik különben is csak a belterületeken vitték szét a szót. Így hát a dobolás sohasem némult el teljesen Ráckevén. A kézbesítői címmel és ranggal felruházott egykori kisbíró rótta dobolva az utcákat, amíg végleg elöregedve bírta a lába, meg a hangszála. Alikor került Kiss Gábor rokkantnyugdíjas munkás kezébe a dob. Nem állandó alkalmazottja a tanácsnak, csak alkalmi munkás, esetenként napi hatvan forint tiszteletdíj illeti meg. Legtöbbször még 500 forintot sem hoz neki havonta a dobolás, de a kis pénz is kell, szívesen csinálja. Tavaly új hangerősítőt vásárolt a tanács és a község központban új huzalt építtetett két hangszóróig. Az egész községre azonban nem terjedhet ki a hálózat, sok pénzbe jönne. Így hát a nagyközség legnagyobb részén még sokáig fennmarad a közhírré- tétel ősi módja: a dobolás. Szokoly Endre ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET azonnali belépéssel felvesz ács, kőműves, villanyszerelő, tetőfedő szakmunkásokat, autószerelőket és autóvillamossági szerelőket. Jelentkezni lehet: a PROSPERITÁS ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN: Budapest IX., Viola u. 45.