Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-04 / 29. szám
19*6. FEBRUAR 4., SZERDA iVcYEi TM K/iimw Hol marad az önvizsgálatr A szarvasmarha-tenyésztés gyengeségei Pest megyében — Ha egyszer nem etetnek meg egy tehenet, még semmi égbekiáltó dolog nem történt, ha egyszer nem itatnak, vagy nem almoznak, vagy nem fejnek, még mindig nincs semmi probléma. Egyszer! De, ha az egyik, nap nem etetnek, a másik nap nem kap inni a jószág, a harmadik nap nem fejik meg rendesen, akkor már a marha is tiltakozik: nem ad tejet. Ezt mondom évek óta mindenütt, ahol a szarvasmarha-tenyésztésről folyik a vita, és szót kapok. A Jászság határában jegyeztem noteszba ezeket az indulatos mondatokat. Akitől hallottam: dr. Lakos László, Pest megye egyik legnagyobb közös gazdasága, a kőröstetét- lenl és a két jászkarajenői termelőszövetkezet egyesülésével éppen egy esztendeje alakult, 8500 hektáron gazdálkodó Árpád Tsz élén áll, korábban a tetétleni tsz elnöke, illetve 1970-ig üzemi állatorvosa és szarvasmarhatelepének vezetője volt. Az ország egyik legfiatalabb tsz-elnöke. Háromezer liter alatt Hogy háborgása csupán életkori tünet lenne, ez meg sem fordul a fejemben, elég csak az emlékezetemben visszapörgetni néhány jegyzetlapot, és fenntartás nélkül elfogadom Lakos László szentenciáját: — Ahol 3000 liternél kevesebb tejet fejnek egy év átlagában tehenenként, ott vagy a szakmai fölkészültség hiányzik, vagy a törődés, a lelkiismeretes munka, vagy mindez együtt, s csak kivételes esetben lehet egyéb, átmeneti oka az elmaradásnak. S csak egészen enyhén szólva lehet a vezetők munkáját hanyagnak minősíteni- ott, ahol 2000 liter körüli átlag jelzi a szintet.' Újszilváson ez a szint. A megyei állattenyésztési felügyelőség munkatársát vizsgálódóellenőrző útjain elkísérve jutottam a gazdaságba. A kérdés, amire választ kerestünk: miért jutott mélypontra a szarvasmarha-tenyésztés? És hogy: látnak-e valamilyen kiutat ebből a helyzetből? Ha igen: mikor lépnek erre az útra? A gazdaság elnöke, Petrovich István: — Onnét mondom, amikor idekerültem 1967 februárjában. A termelőszövetkezet veszteséges, volt, a munkabérek 60 százalékát fizettük ki. Egy évig főmezőgazdászként dolgoztam, majd elnöknek választottak. A következő évben 80 százalékot fizettünk, azután már a teljes munkabért megkapta a tagság, legutóbb már 42 millió volt a termelési érték, hárommillió a nyereség ... A továbbiakban kitűnik a tájékoztatóból," hogy gabonát, cukorrépát, dohányt, zöldséget, szőlőt termesztenek, a fejlődést jelzi, egyszersmind előmozdítja a növénytermesztés gépesítése, erre kellett a pénz, ezért nem jutott a szarvasmarha-tenyésztésre. Témánknál vagyunk. A felügyelőség technológusa kap a végszón, s a takarmánytermesztésről, a tenyésztői munkáról érdeklődik. Sem pénz, sem szakember — Először mentesítenünk kellett az állományt, azaz kiválogattuk a tbc-vel fertőzött állatokat, de ami maradt, az nagyon gyenge tejtermelő képességű volt. Jártunk a minisztériumban, ott azt mondták: lecserélhetjük a teljes állományt ha vállaljuk a költségeket, de ugye támogatás csak az állomány növelésére jár Takarmány? Az terem bőven, ami viszont tény: a tenyésztői munkával sokat bajlódtunk. Hosszas magyarázat következik arról, hogy miért kellett leváltani az inszeminátort — magyarán a mesterséges megtermékenyítés teendőit ellátó szakembert —, majd az utódját is, aki hiába tanulta, de nem értette a dolgát. Más kérdés: miért adtak el tenyész- üszőket, holott istállóikban igencsak akad üres férőhely? tűk el, jobbat akartunk vásárolni — így a válasz. Akartunk? Múlt időben? Sajnos ez g helyzet, ismeri el az elnök, mondván, hogy 1 millió 900 ezer forintot szántak erre a célra, de sorra késtek, elmaradtak a várt bevételek, az erdőtelepítés után járó állami támogatás, egyik tsz-közi vállalkozástól remélt osztalék, kevesebbet termett a gabona, a mocskospajor elvitte a zöldborsó hasznát... Kiút? — Konkrét tervet készítettünk a fejlesztésre. Vásárolunk hetven üszőt az állomány kiegészítésére. Istállóink korszerűtlenek, a borjúneveldénk összedőlni készül, tervezzük, hogy felújítjuk az épületeket is. Kétségtelen: mindehhez pénz kell. Az istáHótetőn becsorog az eső... , Azóta történt, hogy találkoztam a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatójával, említi, hogy járt Újszilváson. „A borjúneveidében infralámpa, de a tetőn becsorog az eső. Már felesleges is lett volna tovább nézelődnöm.” Pénzkérdés? Dúl a vita szakmai berkekben, tanácskozásokon, szaklapok hasábjain a tenyésztendő fajtákat, a nemesítést illetően, a takarmányozás kérdésében csapnak össze az érvek, mélyreható tudományos elemzések tapasztalatait összegezve törnek lándzsát tenyésztői módszerek, ipari szervezettségű, ám különböző tartástechnológiák mellett kutatók és gyakorlati gazdák. Csakhogy az alapok? Dr. Lakos László tsz-elnölc: — A mesterséges termékenyítésben hosszú évek óta alkalmazott jó tenyészállatoknak köszönhető, hogy a mi ma- gyartarka-állományunk (véleményem szerint a legtöbb nagyüzemi állomány is), képes a 3500 literes évi tejtermelésre tehenenként. A fajtanemesítés ezután következik, a további fejlődéi lehetőségeként. Jártam olyan termelőszövetkezetben, ahol a főállattenyésztő populáció-genetikával foglalkozott, de vasárnap délután nem fejtek. A gazda szeme A jogelőd kőröstetétleni gazdaság szakosított telepén 1969- ben 2340 liter tejet fejtek, 1970-ben 3171 litert, tavaly 3700-at. A két jászkarajenői tehenészetben két és fél ezer literes, illetve ettől is elmaradó átlagról 3100 liter fölé emelkedett a tejátlag. Hogyan? — Ami a legfontosabb: mindhárom telepünket állattenyésztő üzemmérnök vezeti, s elértük, hogy a gondozók lelkiismeretesen, pontosan, hozzáértéssel lássák el munkájukat. Azt már a tsz-beliek beszélik, hogy az elnököt öt hónapon keresztül minden áldott reggel munkakezdéskor, hajnali fél háromkor az istállóban találták, s azóta sem tudták soha. mely napon várhatják, hogy ellenőrzi: minden tehenet megfjejnek-e rendesen, minden jószág megkapta-e ta- karmányporcíóját. A keresménynek pedig csupán 40 százaléka a fix összeg, a többi a teljesítménytől függő mozgóbér. Jártam Tápiószöllősön, ahol szintén modern szakosított telepen tartják az állatokat. 1974-ben 2528 liter volt a tejtermelés átlaga, a tavalyi éppen csak meghaladja a 2000 litert. Az Új Barázda Tsz elnöke, Veres Mihály sorolja az okokat. Egyebek között, hogy á csapnivaló időjárás miatt rossz minőségű takarmányt takarítottak be. A rendre vágott lucerna megázott, veszített tápértékéből. Változtatni kell a takarmányozás módszerein, | széna helyett tartósított eleelé. Selejtezni kellene, mert sok a gyengén tejelő állat. (Közbevetve: kívánatos .lenne vásárolni is, hogy a sok millió forintos állami támogatással épített istálló jászlai előtt ne 257 tehén álljon, ha már egyszer 314 férne el!) A fejőkön, gondozókon múlik Visszakanyarodva a tejtermelésre : — összeszedhettem volna tizennyolc miértet — mondja az elnök, de egy dolgot semmiképpen nem hagyhatok szó nélkül: a fejősökön, gondozókon múlik a legtöbb. Egyre- másra betegedtek meg a teheneink, tőgygyulladást kaptak. Miért? Mert a régi fejő- gépeink már elavultak, s ráadásul a fejősök gondatlanul végezték munkájukat, kimara- doztak. A gazdaságban a közelmúltban fölszerelték a modem Alfa-Laval fejőberendezést, amely — idézem az elnököt — nem váltja meg a világot, az emberekkel kell szót érteni. A megyei szarvasmarha-tenyésztési operatív bizottság megállapította: veszélybe kerültek az ágazat fejlesztésének hosszú távra szóló tervei. Az állomány ugyan öt százalékkal, a tehenek száma három százalékkal emelkedett, de a tejtermelés a termelőszövetkezetekben egy, az állami gazdaságokban két százalékkal visz- szaesett. Hallom egy értekezleten: okokat mindig lehet találni, fölemlegetni az állomány rossz genetikai képességét, a kedvezőtlen adottságokat, miegyéb, de, akár az olyan kiváló tsz- ekbgA-js,, ahol a Szántóföldekről rekordtermést takarítanak be évről évre, ki az, aki elismeri: rosszul dolgoztunk. Hol marad az ön vizsgálat? Több tej! Azon túl, hogy ez a társadalom érdeke — amit az állam különböző preferenciákkal, juttatásokkal ösztönöz —, a gazdaságok elsőrendű érdeke is, hogy minél több tejet adjon az állat, hiszen csakis kellő szinten jövedelmező a tejtermelés. A Pest megyei termelőszövetkezetek 40 százaléka ma még leveri a mércét. Meddig? Apor Zoltán A DKV ES MAS OBJEKTUMOK UTÁN Újabb 25 nagy ipari beruházás szovjet segítséggel I>r. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Sz. Szkacs- kov, a Szovjetunió Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke kedden Moszkvában kormiánymegálla- podiást írt alá a szovjet nagy- berendezések magyarországi szállításáról az 1976—80-as évekre. A most megkötött egyezmény — emelte ki dr. Bíró József — egy történelmi út folytatása. Az elmúlt harminc esztendőben Magyarországon több mint 50 ipari objektum beruházása valósult; meg szovjet műszaki-gazdasági közreműködéssel. A Dunai Vasmű, a Dunai Kőolajfinomító Vállalat, a Péti Nitrogénművek, a Szegedi Földgázbontó Kombinát és a többi nagy fontosságú objektum mind-mind együttműködésünknek egy- egy fontos állomását jelentik. A most aláírt egyezmény további 25 ipari objektumhoz rögzíti a mostani tervidőszakban a szovjet nagyberendezések szállítását. A lista igen változatos, valamennyi kulcsfontosságú területen — az energetikában, a fekete- és színesíémkohászatiban, a vegyiparban, az építőanyag-iparban, stb. — előmozdítja a nép- gazdasági programnak megfelelő fejlődést. A többi között előirányozza a Dunai Vasmű további fejlesztését, a Székesfehérvári Könnyűfémmű korszerűsítését. A környezetvédelmi követelményeket szem előtt tartva a‘dunai, valamint a tiszai kőolajfinomító vállalatok szovjet szennyvíztisztítókkal gazdagodnak. Az egyezmény energiamérlegünk egyensúlyban tartásáról is gondoskodik. A két ország között korábban már egy sor megállapodás született, amelyeket 1976 —80 között valósítunk meg. Ezekben ugyancsak rögzítettük a szovjet műszaki-gazdasági közreműködéssel megvalósuló beruházásokat, s a — A gyengébb állatokat ad- 1 séget, szenázst adni a jószág Veitélkedőt hirdetett tavaly tavasszal a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetsége a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsánál? szervezetei között. A cél a fiatal műszakiak mozgósítása volt a IV. ötéves terv sikeres befejezésére, az V. ötéves terv előkészítésére, de ugyanakkor segíti a pályakezdő fiatalok beilleszkedését a munkába, az üzemek termelésébe. Az FMKT-vetélkedőket három szakaszban bonyolítják le: először a munkahelyeken mérte össze tudását és felkészültségét az ifjúság, a napokban pedig az egyes iparágakban fejeződnek be a versenyek. Ezt később az országos döntők követik. A versenyekbe bekapcsolódtak a Pest megyei szervezetek is. munka így már megindulhatott. A kétezer kilowattos Kossuth-odó — Solt környékén épül — Magyarország egész területén lehetővé teszi a zavartalan műsorvételt. Egy másik megállapodás szerint Paks mellett 1980-ban üzembe helyezik az atomerőmű első blokkját, Bélapátfalván pedig nagy kapacitású cementgyár épül. A Tiszai Kőolajfinomítóban ebben a tervidőszakban előreláthatólag évente 3 millió tonna kőolajat dolgoznak fel. Napirenden az ifjúság Az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságának rendezésében kedden négynapos tanácskozás kezdődött a MÉMOSZ-szék- házban. Elsőként Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára tartott előadást az állami szervek és intézmények ifjúságpolitilcai tevékenységéről. Az országos értekezleten, részt vesznek a megyei tanácsok ifjúsági titkárai, a minisztériumok ifjúsági felelősei, valamint a megyei tanácsok elnökhelyettesei is. A tanácskozáson értékelik az elmúlt esztendő állami ifjúságpolitikai feladatainak végrehajtását és megtárgyalják az ifjúsági törvény megvalósításában elért eddigi eredményeket. Szó lesz a fiatalok nevelésével kapcsolatos idei. tervekről, továbbá az 1976—77-ben sorra kerülő ifjúsági parlamentek előkészítésének feladatairól. Tartalmas dolgozatokat készí- ! tettek, gazdaságpolitikai kérdésekre válaszoltak a tizenkét I megyei nagyüzemben megren- | dezett vetélkedők során. Sike- j rés versenyek színhelye volt I például a Nagykőrösi Konzervgyár, a Dunakeszi Járműjavítót a százhalombatti Dunai Kőolajipari Vállalat, a Csepel Autógyár, a PEMÜ zsámbéki gyára, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi üzeme és a Hazai Fésűsfonó kis- tarcsai gyára. A helyi versenyek legjobb ötös csapatai az egyes iparágakban mérik össze erejüket. A vetélkedők rövidesen befejeződnek. Az már bizonyos, hogy az országos vetélkedőn ott lesz a Nagykőrösi Konzervgyár csapata, amely az élelmiszeripariak között első helyezést ért el, s teljesítményéért aranyplakettet kapott. V. F. Cajnos hetvenkettő óta ez cr kormányhatározat nem került végrehajtásra." — A tömör, tényközlő mondat a napokban hangzott országgá a képernyőről, amikor illetékeseket kérdeztek fáradtolajügyben. Mert évről évre — amint ezzel a Pest megyei Hírlap is foglalkozott a műsor kapcsán — tetemes mennyiségű ilyen olaj folyik el az országban. Holott — az ugyancsak nyilatkozó szakemberek véleménye szerint — ez még hasznosítható lenne. Nem is szólva arról, hogy az olaj vizeinkbe szivárog, szennyezi a környezetet, és amint a képernyőn is mutatták, tömegével pusztítja a halakat. Minden bizonnyal ezért hozott határozatot annak idején a kormány — talán nem is először —, és a határozat nem „került” végrehajtásra. Átéreztem a dolog nép- gazdasági, környezetvédelmi fontosságát; háborog- tam is magamban az oktalan pazarlás miatt, de mégsem ez maradt meg emlékezetemben. Hanem annak az 1972-ben hozott határozatnak az ügye kavarog bennem még most is, - amelynek meghozatala minden bizonnyal szükséges volt, mégis több mint három év múlva szinte nosztalgikus szelídséggel állapítják meg, hogy bizony azt nem vették tudomásul, különösképpen sokan azok közül, akiket érint. TV! int néhány hónappal ezelőtt Tatabányán is, ahol országos építésügyi tanácskozáson megállapították, hogy az építésfelügyeleti szervek ellenőrzéseik során, ha fel is fedeztek mulasztásokat, csak elvétve tettek javaslatot szankciók alkalmazására. És egy minisztériumi osztályvezető kiegészítette azzal, hogy „elburjánzottak a peren kívüli, gyakran elvtelen — egyezségek, s így a szerződések megsértőit nem éri semmiféle hátrány”. Vagyis a minőségvédelemmel kapcsolatban illetékes hatóságok alkottak rendeleteket, megtartandó határozatokat, de aki azokat megszegi, annak a haja szála sem görbül meg. Lehetne folytatni a sort, rálicitálván az előbbiekre. Egészen az ügyeskedőkig, „akiknek cselekményeit talán a tételes jogszabályok nem tiltják — ámbár ez értelmezés dolga”. Akármilyen szélesre is tárnánk e példatárat, a hosszú sor végén is csak azt állapíthatnánk meg, hogy Magyarországon vannak olyan törvények, rendeletek, határozatok, amelyeket nem vesznek tudomásul, s többnyire éppen azok nem, akiket érint. De hát akkor mit lehet itt tenni? T ehet — ha mód van rá — homályosan fogalmazni: „hem került végrehajtásra”. Hogy ki nem hajtotta végre és hogy miért nem hajtotta végre, ez elmosódik és a szomorkás „sajnos” szó szinte azt a benyomást kelti, mintha a dolog rajtunk kívül, akaratunktól függetlenül zajlana. Mint valami természeti csapás. („Sajnos, a jég elverte a termést.!’) Ám lehet látványosabb mutatványokat is végezni. Azt mondta a tatai tanácskozás egyik fölszólalója: „A minőséget védő jogszabályok tulajdonképpen megfelelőek, de ahhoz, hogy ezek valóban betölthessék szerepüket, a gyakorlatban mélyreható szemléleti vál-, tozások szükségesek.” Vagyis, ha a törvényt nem sikerül megtartani — különösen, amint láttuk, az illetékesek nem is akarják megtartatni —, akkor előhozzuk a szemléletváltoztatás bűvös köpenyét, ami meg is teszi a következő országos értekezletig. Ami-, kőris újfent megállapítják majd, hogy a minőségei- , lenőrzés előírásait még mindig nem tartják meg — következésképpen még mé-' lyebbre ható szemléleti változások szükségesek... Lehetne ezeket a „lehe- teket” folytatni, ami talán a jelenség pontosabb szövettani — vagy helyesebben kórszövettani — képét adná. Így az olvasó morális indulatai talán még erősebben tiltakoznának a kóros társadalmi jelenség ellen. De sem a példatár bővítése, sem az — egyébként szükséges — egészséges állampolgári tudat csatasorba állítása magában véve nem fékezhetné meg és nem is szüntethetné meg a folyamatot. Mert elsőrendűen itt nem „tudati” jelenségről van szó, inkább arról, hogy vannak — névvel, lakcímmel, ranggal meghatározható — emberek, akik túl az alapvető állampolgári kötelességük elmulasztásán, megszegik hivatali kötelességüket is. Annak á hivatalnak a kötelességét, amit a többi között azért kaptak és vállaltak, hogy a köz hasznára dolgozzanak, őrködjenek a törvények, határozatok megtartása felett. igen, természetesen vál■*- tatni kell ilyen esetekben a szemléleten is, de végül is most az a lényeg, hogy ezeket az embereket meg lehet kérdezni, ha úgy tetszik, kérdőre lehet vonni: miért nem teljesítik kötelességüket. Felelősségre lehet őket vonni, amint ahogyan felelősségre vonnak törvényeket, rendeleteket, előírásokat megszegő minden állampolgárt. Ez a számonkérés nem szűkíthető le pusztán a még annyira is fontos társadalmi morálra, hanem mindnyájunk alapvető és hovatovább azt is mondhatnánk, létérdekéből kell kiindulnia. Nehogy a folyamat olyan folyammá duzzadjon, amely nemcsak eddigi eredményeinket, hanem biztató holnapunk reményeit is veszélyezteti... ( Bóűay Pál Nem természeti csapós A nagykőrösiek a legjobbak sorában Amnypkkettes teljesítmény Sikeres FMKI-vctélkcdők Pest megyében
