Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

t 6 1976. FEBRUAR 25., SZERDA LEONYID BREZSNYEV ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás az 5. oldalról) taly és az összes dolgozó forradalmi harca, a kommunisták egész gyakor­lati tevékenysége teljes bizonyosság­gal megmutatták a marxizmus— leninizmus lényegét kifejező elmé­leti tételek és elvek megingathatat- lanságát. A párt és az állam olyan problé­mák kutatását igényli, amelyek min­denekelőtt a termelés és a termelés- irányítás sokoldalú fejlesztésével kapcsolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a termelés hatékonyságának lényeges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyreható kutatá­sa, amelyek társadalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciáival kapcsolatosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma a fejlett szocializmus feltételei között, a tár­sadalmi szerkezet változásai. A különböző tudományok képvi­selőinek egyesített erőfeszítéseit kö­veteli az olyan problémáit áttekin­tése, mint a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és anyagi ösztönzés összekapcsolása, a szocia­lista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesztése. Tovább kell tanulmányozni ezenkívül államisá­gunk, a nevelő, ideológiai munka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdemel a közvélemény tanulmányozása. A világpolitika kedvező változá­sai. az enyhülés — hangoztatta a to­vábbiakban — jó lehetőségeket te­remt a szócializmus eszméinek szé­les körű _ terjesztése számára. Más­felől azonban a két rendszer eszmei harca tevékenyebbé, az imperializ­mus propagandája pedig kifinomul­tabbá válik. A két világnézet küzdelmében nem flehet helye a semlegességnek és a kompromisszumoknak. Itt magas fokú politikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propaganda- munkára, az ellenséges ideológiai diverzió idejében való visszautasítá­sára van szükség. Az elmúlt időszakban a pártszer­vezetek sok erőfeszítést fordítottak a dolgozók hazafias nevelésére és egy­idejűleg a tömegek internacionalista tudatának erősítésére. Ebből a szem­pontból kiemelkedő szerepet töltött be a Szovjetunió fennállása 50. év­fordulójának és a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. év­fordulójának megünneplése. Az elmúlt fél évszázad munkasike­reiben, a Nagy Honvédő Háború har­ci hőstetteiben fejlődött ki és edző­dött meg országunk összes osztá­lyának és társadalmi csoportjának, népének és nemzetiségének meg­bonthatatlan egysége. S ez az egy­ség, minden szovjet embernek ez az összeforrottsága, odaadásuk nagy ha­zájuk iránt, a népek internacionalis­ta testvérisége vált az elmúlt jubi­leumok alapgondolatává. S ebben állt hatalmas politikai és nevelő je­lentőségük. A párt egyik legfontosabb fel­adata volt és marad, hogy megerő­sítse a dolgozók, mindenekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szov­jet hazafiság és a szocialista inter­nacionalizmus eszméit, a szovjetek országa, a hazánk iránti büszkeséget, a szocializmus vívmányai védelmére való készséget. Brezsnyev ezután méltatta a had­seregben folyó nevelőmunka jelen­tőségét, majd megállapította, hogy a politikai és a jó munkára való ne­velés szoros összefonódásának szem­léletes eredménye a szocialista ver­seny jelenlegi fellendülése. Mindannyian örülünk annak, hogy milyen mély gyökereket eresztettek a szocialista verseny lenini eszméi. Büszkék vagyunk arra, hogy a ver­seny élvonalában a kommunisták haladnak. A verseny mély hatással van a gazdasági gyakorlatra, az or­szág társadalmi-politikai életére, az erkölcsi légkörre. Közös harci jelsza­vunk, hogy minden módon fejlesz- szük tovább a szocialista versenyt, a munkához való kommunista viszo­nyért folyó mozgalmat. Jelentős eredményeket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének ja­vításában. A jövőben is következe­tesen tevékenykedünk e feladat meg­valósításán. Az anyagi lehetőségek növekedésének azonban állandóan együtt kell járnia az emberek esz­mei-erkölcsi és kulturális színvona­lának emelésével. Máskülönben a kispolgári pszichológia csökevényei jelentkezhetnek. Ezt nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Minél magasabbra emelkedik tár­sadalmunk fejlődése, annál tűrhetet­lenebbé válnak a szocialista erkölcsi normáktól való. még tapasztalható elhajlások. A nyerészkedés, a szűk tulajdonosi tendenciák, huliganiz­mus, bürokratizmus és az emberek iránti közömbösség ellentétben áll rendszerünk lényegével. Az ilyesfaj­ta jelenségekkel vívott harcban rriesz­szemenően támaszkodni kell a dol­gozói kollektíva véleményére, fel kell használni a sajtó bíráló szavát, a meggyőzés módszereit és a törvény erejét — minden rendelkezésünkre álló eszközt. A tömegtájékoztató és a propa­gandaeszközök szerepét említve alá­húzta, hogy szükség van az újságok, a folyóiratok, a rádió és a televízió anyagi-műszaki bázisának megújí­tására is. Az irodalom és a művé­szet kérdéseire rátérve megállapí­totta: az elmúlt évekre jellemző volt, hogy tovább aktivizálódott an­nak az alkotó értelmiségnek tevé­kenysége, amely egyre jelentéke­nyebben járul hozzá az egész párt, az egész nép ügyéhez, a kommunis­ta társadalom építéséhez. — Hang­súlyozta — az irodalom és a mű­vészet kérdéseinek pártos kezelés­módja egyesíti magában az alkotó értelmiség iránti tapintatos maga­A kommunista építés során vég­zett egész munkánk fő irányvonalát a szovjet társadalom politikai rend­szerének sokoldalú fejlesztése je­lenti. A szocialista államiság töké­letesítéséről, a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztéséről, az állami és a társadalmi élet jogalapjának megszilárdításáról, a társadalmi szervezetek tevékenységének aktivi­zálásáról van szó. Ebben a munkában a párt és Központi Bizottsága abból indult és indul ki, hogy országunkban fel­épült a fejlett szocialista társada­lom, amely fokozatosan kommunista társadalommá alakul át: abból in­dult és indul ki, hogy államunk össznépi állam, amely kifejezi az egész nép érdekeit és akaratát. Megállapította, hogy az állam- szervezet építése területén a párt különleges figyelmet fordított a ta­nácsok munkájára. Majd foglalko­zott o törvényhozás tökéletesítésé­nek, a szocialista jogrend megszi­lárdításának kérdésével. Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy kiadjuk a szovjet állam törvény- könyvét — mondotta. Ez hozzá fog járulni egész jogrendszerünk stabi­litásának növeléséhez. Törvényein­ket hozzáférhetőbbé teszi az összes szovjet állampolgár számára. Magától értetődő, hogy állandó fi­gyelmet szenteltünk és a jövőben is szentelünk a rendőrség, az ügyész­ség, a bíróságok, az igazságügyi szervek tevékenysége tökéletesítésé­nek, amelyek őrzik a szovjet törvé­nyességet, a szovjet társadalom ér­dekeit, a szovjet állampolgárok jo­gait Az imperialista államok hír­szerző ügynökségeinek a különféle külföldi szovjetellenes központok­nak és egyéb ellenséges elemeknek aknamunkájától megbízhatóan vé­dik a szovjet társadalmat az állam­biztonsági szervek. Mindezekben az években — foly­tatta a szónok — pártunk kellő fi­gyelmet szentelt országunk védelmi képessége megszilárdításának és a fegyveres erők tökéletesítésének. Senki sem kételkedhet abban sem, hogy pártunk mindent megtesz an­nak érdekében, hogy a Szovjetunió dicső fegyveres erői a jövőben is rendelkezzenek minden szükséges eszközzel felelősségteljes feladatuk végrehajtásához, ahhoz, hogy őri- zői legyenek a szovjet nép békés munkájának, támaszai a világbéké­nek. Brezsnyev ezután méltatta a szov­jet politikai rendszer elválasztha­tatlan részét képező társadalmi szervezetek szerepét. Kiemelte, hogy a szakszervezetek mindenekelőtt arra hivatottak, hogy a dolgozók jogait és érdekeit védel­mezzék, aktívan foglalkozzanak a hétköznapi és szociális kérdésekkel. Megállapította, hogy a Lenini Komszomol 35 milliós serege a párt megbízható segítőtársa, s bármilyen feladatot tűz ki a párt, a Komszo­mol a fiatalság lelkesedésével har­col azok megoldásáért. Kiemelte a szovjet nők rendkívüli szerepét az eddigi eredményekben és győzelmekben, s hangsúlyozta: Azoknak a fontos feladatoknak a megoldásához, amelyeket a kong- resszusunk tűz ki a társadalmi élet minden szférájában, kétségtelen, hogy jelentősen hozzájárulnak majd dicső asszonyaink is. Ezután emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió külföldi bírálói gya­korta elferdítik azoknak az intéz­kedéseknek az értelmét, amelyeket a szovjet állam foganatosít a törvé­nyesség és a jogrend szilárdítása céljából. Rámutatott, hogy fegye­lem és szilárd közrend nélkül a de­mokrácia megvalósíthatatlan. Ha minden állampolgár felelősséget érez kötelezettségei iránt, a nép érdekei iránt, csakis ez az egyedüli megbíz­tartást. az alkotói útkereséshez nyújtott támogatást és az elvszerű­séget. Bármely alkotás társadalmi jelentőségének értékelésében a fő szempont természetesen továbbra is az illető alkotás eszmei irányzata marad. Az irodalom vagy a képzőművé­szet tehetséges alkotásai a nép va­gyonát gyarapítják. Jól tudjuk, hogy a művészi szó, a színek játéka, a kő kifejezőképessége, a hangok harmó­niája megihleti a kortársakat és to­vábbadja az utódoknak a szív és a lélek emlékeit nemzedékünkről, ko­runkról, annak megpróbáltatásairól és vívmányairól. Azt kívánjuk tehát művészeinknek — párttagoknak, pártonkívülieknek egyaránt —, hogy hozzanak létre történelmünkhöz, nagy jelenünkhöz és jövőnkhöz, pártunkhoz és népünkhöz, nagy ha­zánkhoz méltó új alkotásokat. ható bázisa a szocialista demokra­tizmus elveinek, a valódi személyi szabadságnak a lehető legteljesebb megvalósításához. Ma már nemcsak elméletből, ha­nem több éves tapasztalatból is tudjuk: ahogyan valódi demokrá­cia lehetetlen szocializmus nél­kül, épp úgy szocializmus is lehe­tetlen a demokrácia szüntelen fej­lesztése nélkül. A szocializmus — folytatta Brezs­nyev — dinamikusan fejlődő tár­sadalom. Egy napot sem állunk egy helyben, állandóan előre hala­dunk. Ennélfogva, annak a mun­kának, amelyet társadalmunk po­litikai rendszerének tökéletesítése céljából végeztek, mélyenszántó társadalmi értelme és jelentősége van. Ismétlem, sokat tettünk. Most itt az ideje, hogy összefoglaljuk mindazt, amit már megvalósítot­tunk. A Szovjetunió új alkotmány- tervezetének előkészítésénél ebből indulunk ki. Ez a munka gondos, sietség nél­küli, azért, hogy a lehetőségekhez képest, minél pontosabban mér­legeljünk minden egyes felmerülő problémát, majd a tervezetet az egész nép elé bocsássuk vitára. Az új alkotmánytervezetben nyil­vánvalóan kifejezésre kell juttatni a szocializmus hatalmas győzel­meit, rögzítenünk kell nem csupán az államunk osztálylényegét kife­jező szocialista rendszer általános elveit, hanem a fejlett szocialista társadalom politikai szervezetének alapvető vonásait is. Abból indultunk és indulunk ki, hogy az új alkotmánynak rögzí­tenie kell és pontosan meg kell határoznia államunk legfőbb cél­kitűzését. Ez pedig a kommunista társadalom felépítése. Nemsokára, másfél év múlva, lesz a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatvanadik évfordulója. Hat évtized — ez kevesebb, mint az ember átlagos életkora, de ez idő alatt országunk több évszá­zadnyi utat tett meg. Üj társadalmat hoztunk létre, olyan társadalmat, amelyhez ha­sonlót az emberiség még nem is­mert. Ez a társadalom a válság­mentes, állandóan fejlődő gazdasági élet, az érett szocialista viszonyok, a valódi szabadság társadalma. Olyan társadalom, amelyben a tu­dományos, materialista világszemlé­let uralkodik. A jövőbe vetett szi­lárd bizalom, a ragyogó kommunis­ta perspektívák társadalma. Olyan társadalom, amely előtt nyitva áll­nak a további sokoldalú haladás korlátlan térségei. A megtett út másik fő eredmé­nye — a mi szovjet életformánk. Az igazi kollektivizmus és elvtár- siasság légköre. Végezetül. Az elmúlt hatvan év legfőbb eredménye — maga a szov­jet ember. Az az ember, aki a kiví­vott szabadságot a legnehezebb har­cokban is képes volt megvédeni. Az az ember, aki építette a jövőt, nem kímélve erejét és nem sajnálva semmilyen áldozatot. Ember, aki minden megpróbáltatáson keresztül- menve, maga is felismerhetetlensé- gig megváltozott, egyesítette magá­ban az eszmei meggyőződést és a hatalmas életenergiát, a kultúrát, a tudást és azt a képességet, hogy mindezeket hasznosítsa. Az az em­ber, aki forró hazaszeretete mellett következetes internacionalista volt és marad. A szovjetek országa az egész vi­lág szemében joggal a béke táma­sza és a világ zászlóvivője. Megte­szünk és a jövőben is meg fogunk tenni minden lehetségest, hogy vé­delmezzük és megszilárdítsuk a bé­két, megmentsük az emberiséget újabb pusztító háborúktól! Az állami és a társadalmi szervezetek pártirányításának néhány kérdése Igen, tudatában vagyunk annak, hogy vannak még megoldatlan problémák.' Valamennyi bírálónknál jobban ismerjük, saját hiányossá­gainkat. Látjuk á nehézségeket, de sikeresen megbirkózunk velük. Lát­juk és ismerjük azt az utat, amely társadalmunk további fejlődéséhez és tökéletesítéséhez vezet. Még nem értük el a kommuniz­must, de az egész világ látja, hogy pártunk tevékenysége, erőfeszítései arra irányulnak, hogy minden szük­ségeset megtegyünk az ember jóléte érdekében, az ember nevében. Ép­pen ez a magasztos humánus cél egyesíti a pártot a néppel, szilárd, széttéphetetlen köteléket hoz létre a párt és valamennyi szovjet em­ber között. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára befejezésül ezeket mon­dotta: Szovjet országunk, népünk ne­héz, de dicső utat járt be. Ügy vé­lem, közülünk, kommunisták közül, ha bármelyiket megkérdeznék, vá­lasztana-e más utat, azt válaszolná: nem. A mi utunk — az igazság, a szabadság útja, ez az út a nép bol­dogságának útja. Azok a határozatok, amelyeket a kongresszusunk' hoz, hatalmas ösz­tönzést adnak újabb feladatok meg­valósításához. Ezek teljesítése — va­lamennyi kommunista, valamennyi pártszervezet és egész pártunk be­csületbeli ügye. Haladjunk tehát, elvtársak, továbbra is előre; a ma­gas célok felé, amelyekre törek­szünk! Éljen a lenini kommunista pár­tunk — a tudományos kommuniz­mus pártja! Éljen népünk— az emberiség tör­ténelmében első kommunista társa­dalom építője! Erősödjön és fejlődjön a szocialis­ta országok népeinek barátsága, a kommunisták, a társadalmi és nem­zeti felszabadulás összes erőinek in­ternacionalista összeforrottsága! Éljen a tartós, igazságos béke! Éljen a kommunizmus! ★ Az SZKP KB főtitkárának előadói beszéde gyakorlatilag kitöltötte a szovjet pártkongresszus egész keddi munkanapját, amelyen Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagi Sí a Központi Bi­zottság titkára elnökölt. A három részletben elhangzott, összesen mintegy négy és fél órás beszámo­lót feszült figyelemmel követték mind a küldöttek, mind a kongresz- szus külföldi vendéged, akik szink­rontolmácsolásban hallhatták Leo­nyid Brezsnyev szavait. Az SZKP KB főtitkárának beszédét sokszor szakította félbe helyeslő taps, majd a beszéd végén a küldöttek percekig viharosan éltették az SZKP-t, an­nak lenini Központi Bizottságát, a békét és a kommunizmust. Ma délelőtt a SZKP kongresszusán megkezdődik az első napirendi pont vitája, de közben már szót kapnak külföldi testvérpártok küldöttségve­zetői is. A Központi Bizottság beszá­molójának. az SZKP bel- és külpoli­tikai feladatainak megvitatása előre­láthatólag a hét végéig tart, majd ugyancsak Leonyid Brezsnyev fog­lalja össze a vitát és terjeszti elő az első napirendi ponttal kapcsolatos határozati javaslatot. Az első sajtóértekezlet Fél órával a kongresszus délutáni ülésének berekesz­tése után az Inturiszt saj­tóközpontban nagy érdeklő­dés mellett megtartotta első sajtóértekezletét Viktor Afa- naszjev, a Komunyiszt című folyóirat főszerkesztője, - aka­démiai levelező tag, a kong­resszus hivatalos szóvivője. Afanaszjev, aki. küldöttként maga is jelen van a pártfó­rumon, hat pontban foglalta össze Leonyid Brezsnyev négy és fél órás — de idő­megtakarítási célból a nyom­tatásban megjelenő szöveg­hez képest valamelyest le­rövidített —j beszámolójának legfőbb jellegzetességeit. Kiemelte Afanaszjev a be­számoló humanista, ember- központú orientációját, s emlékeztetett: a pártdoku­mentum szerint a szovjet külpolitika fő feladata a bé­ke fenntartása, s ennél humá­nusabb célkitűzést aligha le­hetne elképzelni. A legfontosabb jellegzetes­ségek közé sorolta a szóvivő azt a tényt, hogy a Központi Bizottság ismét elkötelezte magát a XXIV. pártkongresz­szus vonala mellett s az SZKP külpolitikai téren megkettő­zött erővel kívánja folytatni az öt évvel ezelőtt elfogadott békeprogram végrehajtását. Afanaszjev a továbbiakban aláhúzta a beszámoló egy módszerbeli sajátosságát — a komplex, rendszeres problé­mamegközelítést. Az SZKP Központi Bizott­sága beszámolójának „nyu­godt, magabiztos hangneme” a Kommunyiszt főszerkesztője szerint abból ered, hogy a szovjet párt „a legnagyobb tömegekkel rendelkező, legbe­folyásosabb és legtekintélye­sebb” pártok egyike. A beszámoló önkritikus, konstruktív és kiegyensúlyo­zott jellegét mutatja Afanasz­jev szerint a fogyasztási cik­kek termelésének helyzete,, s az ezzel kapcsolatos állásfog­lalás is. A Központi Bizottság beszá­molójának egyik leglényege­sebb sajátosságaként jellemez­te végezetül Viktor Afanasz­jev azt a tényt, hogy a beszé­det elejétől a végéig „a szov­jet nép iránti tisztelet hatja át”. A magyar dolgozók üdvözlik az SZKP XXV. kongresszusát A nemzetközi politika nagy fontosságú témái, történései iránt mindig fogékony ma­gyar közvélemény fokozott ér­deklődéssel tekint most az SZKP kedden megnyílt XXV. kongresszusának tanácskozá­saira. Országszerte a dolgo­zók kollektíváinak röpgyűlé- sei, táviratok sokaságában kifejezett jókívánságai je­lezték — más szocialista or­szágok közérdeklődéséhez ha­sonlóan — a magyar dolgo­zók tiszteletét a Szovjetunió Kommunista Pártja iránt. A keddi napnak úgyszól­ván minden órájában volt az ország megannyi munka­helyén olyan esemény, amely- lyel a pártkongresszust tartó szovjet kommunistákat kö­szöntötték. A győzelmes február Csehszlovákia február 25-én ünnepel. Huszonnyolc évvel ezelőtt ezen a napon a prágai Vencel téren kétszázezer munkás és milicista előtt Klement Gottwald, a CSKP vezetője történelmi érvényű bejelentést tett: Csehszlová­kiában a munkásosztály és a reakciós burzsoázia harcából véglegesen a haladás erői, a szocializmus hívei kerültek ki győztesen. Azokban a napok­ban Európa Prágára figyelt. A csehszlovák burzsoázia valóságos rohamot indftott, kormányválságot, politikai feszültséget teremtve a már elért népi vívmányok ellen, annak megakadályozására, hogy a békés történelmi fej­lődés, amely egyértelműen a népi demokratikus rend irá­nyába mutatott, megszakad­jon. Azóta 28 év telt el, és szom­szédunk népei szocialista úton járnak. Ezt legérzékelhetőb- ben bizonyítja: ma, amikor a győzelmes februárra emlékez­nek, egyben a közelgő XV. pártkongresszust készítik elő. E kongresszus olyan időszakot zár le, amely az 1968—69-i évek társadalmi-politikai megrázkódtatásai után a párt vezetésével sikereket értek el az országépítő munkában. Csehszlovákia szilárd tagja a szocialista országok közössé­gének. a Varsói Szerződésnek, s a KGST-nek. 4 4 t »

Next

/
Oldalképek
Tartalom