Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
Mtcru -yugyjr ja ______ 1976. FEBRUÁR 25., SZERDA K/iman 3 LEONYID BREZSNYEV ELŐADÓI BESZÉDE sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok normali. zásának széles folyamatából. A Helsinkiiben megtartott összeurópai értekezletről szólva az előadó rámutatott: a tanácskozás eredményei sok tekintetben jövőbemutató ak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány javaslatot térjesztettünk elő az összeurópai együttműködésnek egy sor íontos területén való fejlesztésére. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevőjétől. A negatív mozzanatokról szólva Brezsnyev hangsúlyozta: Európában még mindig megvan például egy bonyolult és veszélyes feszültséggóc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkés államhoz fűződő viszonyunkban is. i A nyugati országok tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bizalom és a nemzetlcözi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szemben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány lényegét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbálják felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok belügyeibe való beavatkozáshoz „hidegháborús” jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentősége volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkés világ legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egész nemzetközi légkör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, hogy szültség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai megállapodások bizopyos mértékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezőit — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis olyan körülmények között, amikor a két állam osztálytermészetének és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, fenyegetésekkel és fegyvercsörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt „szovjet veszélyre” hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követelik az Egyesült Államokban és a NATO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs kereskedelmi intézkedéseinek elfogadásával kísérletek történtek a belügyeinkbe való beavatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javitása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdekében. Tartalmukat tekintve egyre gazdagabbá válnak Kanadával való kapcsolataink. Észrevehetően szélesedtek kapcsolataink a latin-amerikai országokkal. Támogatjuk ezeknek az országoknak a politikai önállóságra és a gazdasági függetlenség megszilárdítására irányuló törekvését, s üdvözöljük azt a tényt, hogy növekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Japánnal fenntartott kapcsolataink fejlődése általánosságban kedvező irányú. A Szovjetunió átfogó kereskedelmet folytat Japánnal. A békés rendezés kérdéseivel összefüggésben Japánban egyesek néha közvetlen külső uszításra, megalapozatlan és jogtalan követeléseket próbálnak támasztani a Szovjetunióval szemben. A nemzetközi légkör javulása kedvező atmoszférát teremtett a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés megélénküléséhez. Az SZ KP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő iránya volt és marad ahogyan azt a békeprogram előírja — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat minden eddiginél fokozottabban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza híveinek fő módszere az úgynevezett szovjet veszély bizonygatása. A Szovjetunió nem készül senkinek a megtámadására. A Szovjetunióanak nincs szüksége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költség- vetését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét fokozására irányuló kiadásokat. Országunk következetesen és megingathatatlanul küzd a békéért, újra meg újra konkrét javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk, minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessenek a fegyverkezési haj-- szának. A végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményeit, Leon y id Brezsnyev így folytatta: Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra váltsuk az 1974. évi vlagyivosztőki megállapodást és megakadályozzuk, hogy megnyíljék a fegyverke^si hajszának egy olyan új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betiltják az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új trident típusú tengeralattjárók és a b—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban, Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk. Az utóbbi időben több országban is egyre inkább sürgetik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpontjainak színterévé. Rokonszenvezünk ezekkel a követelésekkel. Bizonyosan eljön az idő, amikor elkerülhetetlen, lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak magukra népükkel szembem, Számos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkeznek. Igen jelentős a leszerelési világ- konferencia összehívására vonatkozó javaslat, amelyet az ENSZ- tagállamok túlnyomó többsége támogat. A politikai enyhülést a katonai enyhüléssel kell megerősíteni.^ A békeprogram világos célt tűzött ki: Közép-Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegyverzetet. Erről már több mint két esztendeje folynak a bécsi tárgyalások, de kézzelfogható haladást nem értek el. Ennek egyetlen oka van: a NATO-országok még mindig nem mondanák le azokról a kísérletekről, hogy a tárgyalásokat egyoldalú katonai előnyök biztosítására használják fel. A szocialista államok — hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb javaslatokat tettek. Javaslataink a Közép-Európában kialakult erőviszonyok fenntartására, mint az egyedül reális alapra épülnek. A háború veszélyének további csökkentése, a leszerelés ügyének előrevi- tele érdekében most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáról. E szerződés résztvevői — köztük természetesen a nukleáris hatalmak — köteleznék magukat, hogy az egymás közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukleáris fegyver alkalmazásától. A Szovjetunió kész más államokkal,, együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javaslat megvalósítására. Napjainkban nagy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az elmúlt öt évet e mozgalom fejlődésének olyan hatáx-kövei jelzik, mint a békeszerető erők moszkvai világkongresszusa, az európai biztonság harcosainak brüsszeli közgyűlése, a nők berlini világkongresszusa. Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalazta. A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott további harc programja Országunk nemzetközi helyzetét, és a nemzetközi helyzetet értékelve pártunk Központi Bizottsága azt a következtetést vonja le, hogy a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívandó további harc most elsősorban a következő feladatok megoldását követeli meg. — Szakadatlanul erősíteni kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében kifejtett sokoldalú együttműködésüket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásukat. — Törekedni kell a növekvő, a béke számára veszedelmes fegyverkezési hajsza megszüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyver- készletek csökkentésére, a leszerelésre. Ebből a célból: Mindent meg kell tenni a ha- dászati fegyverek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai vagy más ellenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések megkötése érdekében. b üjabb erőfeszítéseket kell ten- , ni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lépésekről történő megállapodást követően majd a legközelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai enyhülés ügyén. El kell érni, hogy számos or- szágban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel. Mindent meg kell tenni a leszerelési világértekezlet mielőbbi összehívása érdekében. — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglevő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel- keleti helyzet igazságos és tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogyan járulhatnak hozzá a Közel- Keleten a fegyverkezési verseny megszü ntetéséhez. — Mindent meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét formáját öltse. Aktívan folytatni kell aa összeurópai tanácskozás záródokumentuma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Európában. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült. Államokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való, a hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt. — A kontinens államainak közös erőfeszítésével tovább kell munkálkodni óz ázsiai biztonság megteremtésén. Leonyid Brezsnyev beterjeszti a Központi Bizottság beszámolóját— Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását. — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszámolását, a népek függetlensége és egyenjogúsága megsértésének megszüntetését, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének felszámolását. — A nemzetközi kereskedelem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály megszüntetését, a jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a béliéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába állítjuk országunk külpolitikáját, és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammal. Az SZKP és a nemzetközi forradalmi folyamat A gyökeres társadalmi változások korában élünk. Tovább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az országok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott harca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokratikus, imperialista- ellenes mozgalom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi folyamat fejlődését jelenti. Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szocializmus országainak fejlődése, erejük növekedése, nemzetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült az utóbbi években. A termelés szembetűnő csökkenése és a munkanélküliség növekedése a kapitalista országok többségében összefonódott a kapitalista világgazdaság olyan súlyos megrázkódtatásaival, mint a valutaválság, az energiaválság, a nyersanyagválság. A válságot élezte az infláció, amelyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű katonai kiadások állandó emelkedése. Erősödött az imperializmuson belüli vetélkedés, a Közös Piacon és NATO-n beleli viszálykodás. A nemzetközi monopóliumok növekvő gazdasági hatalma még kíméletlenebbé tette a konkurrenciaharcot. A jelenlegi válság nem a szokásos. Mindenki világosan látja: szertefoszlott a burzsoá ideológusok és reformisták egyik fő mítosza, az a mítosz, amely szerint napjaink kapitalizmusa képes a válság kiküszöbölésére. A kapitalizmus ingatag volta mind nyilvánvalóbbá válik. A munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társadalmi bajok fő okozója ellen. Fokozódott a burzsoá társadalom eszmei-politikai válsága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a burzsoá politikai pártokat, megingatja a legalapvetőbb erkölcsi normákat. Mind nyíltabbá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szintjein is. Folytatódik a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bűnözés. A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus „automatikus csődjét” jósolják — folytatta beszédét Leonyid Brezsnyev. — A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult erővel bizonyítják, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. Ebbén az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai forradalom. Peruban jelentős sikereket értek el a forradalmi felszabadító erők. Görögországban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolországban megingott a francóista rezsim. A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára leszögezte: a Szovjetunió kategorikusan ellenez a portugál bel- ügyekbe való minden beavatkozást. A portugál népnek minden más néphez hasonlóan joga van olyan úton járni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék meg, hogy erről a szónoki emelvényről kifejezzem a szovjet kommunisták Portugália forradalmi népével, kommunistáival, demokratáival való forró szolidaritását. A chilei forradalom világosan kifejezésre juttatta az ország népének arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai burzsoázia és a külföldi monopóliumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció összeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek ismeretes — a külföldi imperializmus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra. Chile tragédiája nem érvényteleníti a kommunisták, következtetéseit a forradalom különböző útjainak lehetőségéről, beleértve a békés forradalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon valamennyi szovjet ember nevében újból követeljük: „Szabadságot Lui,s Cor- valánnak! Szabadságot a fasiszta junta valamenyi foglyának!”. A forradalmi mozgalom tapasztalata az elmúlt években szemléltetően^ bizonyította: amikor a monopoltőke és politikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenyegeti, az imperializmus mindent elkövet, minden látszatát leveti mindenféle demokráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény félrevezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politikusok meggyilkoltatása, fasiszta típusú pogromok _ ez annak a mai ellenforradalomnak (Folytatás a 4. oldalon) I \
