Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nevezés — levélben Találkoztak a krónikaírók Hasznosítandó tapasztalatok Hl. ÉVFOLYAM, 42. SZÄM 1916. FEBRUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Higanygőzlámpák a főút mentén Aszód öt esztendeié Az aszódi nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalja meg a ta­nács V. ötéves tervre szóló fej­lesztési programját. Kiss Ká­roly, a nagyközségi tanács el­nöke az új tervidőszakban megvalósítandó feladatok is­mertetése előtt tájékoztatta a lapunkat, a IV. ötéves tervben végzett munkákról. Közkuiak, egészséges vízzel Mint közismert, Aszód, Do- mony, Iklad egyesülése révén 1973-ban megalakult az aszódi nagyközségi közös tanács. E változás következeiében módo­sult, illetve bővült a nagyköz­ségi tanács feladatköre. A kö­zös tanáccsá alakulás a költ­ségvetésben is megmutatkozott. Míg a IV. ötéves terv első esz­tendejében az aszódi tanács pénzalapja csaknem 11 millió volt, addig a tervidőszak utol­só évében a közös tanácsé meg­haladta a 30 millió forintot. Összességében a közös tanács három esztendejének költség- vetése több mint 96 millió fo­rintot tett ki. — Mire fordították a fenti összeget? — Évről évre többet fize­tünk ki szociális segélyre. Amíg csak aszódi tanács volt, a segélyezés címén 40 ezer fo­rintot adtunk ki, 1975-ben 412 ezer forintot kapott negyven- három, arra rászoruló. Kom­munális területen is sok min­den történt. Legfontosabb fel­adatunknak a községek közmű­vesítését tartottuk. A célra ivó- víztársulat alakult. Ennek kö­szönhető, hogy az ivóvízveze­ték-hálózat teljes hosszában Aszódon megépült, s elkészült két 500 köbméteres átemelő tá­roló medence. Domonyban be­fejezték az ívóvíz-hálózat első és második, lkladon pedig az első, második és harmadik üte­mét. Mindkét községben mű­ködnek a közkifolyós kutak. Megkezdődött a község közpon­ti szennyvíztisztító-telepének és csatornahálózatának építése. A határidő 1974. decembere volt. Ezt nem tartották be az építők, valószínűleg 1976. közepéig fe­jezik be. Műszergyári támogatással — A nagyközség városias jel­legű, de még nagyon sok az elavult egészségtelen épület. Mit tett felszámolásuk érdeké­ben a tanács? — Sajnos a lakásépítésünk nem alakulhatott — felső szervek támogatása híján — a terveknek megfelelően. Szereti tűnik volna száz lakást építeni, de mindössze 20 „CS”-lakásra kaptunk 3 millió forintot. Épül még Aszódon tizennégy szövet­kezeti lakás: az épület kétszin­tes lesz, a tervidőszak végére egy Nógrád megyei szövetkezet kivitelezésében az első szint készült el. Ennek lakói úgy tu­dom, kivétel nélkül fiatalok lesznek. Szerettük volna be­építeni a Malom-közt, de a rossz talaj adottságok miatt ez elmaradt. Helyette megkezdő­dött egy huszonnégy lakásos lakóépület építése, ezt, 1976- ban fejezik be a költségvetési üzem. — Milyen szolgálati lakáso­kat adtak át? — Tanácsi és műszergyári tá­mogatással 3 millió 100 forin­tért megépítettünk tíz kismére­tű közművesített ikerlakóházat, melyet át is adtunk. Domony­ban a tervezett egy pedagógus­lakás helyett iker családi házat, építettünk, augusztusban lett kész. A családiház-építkezés elősegítése érdekében hetven telket értékesítettünk. — Mennyi utat építettek? — Általában elmondható, hogy a tervezettnél több út ké­! szült el. Aszódon a Benedek utca, a Mélyét, a Kondoros tér | egy szakasza épült meg. a i Bocskai utat elkezdtük, az idén ! befejeződik. A szakközépiskola fűtőolaj-száilítása érdekében szükségessé vált a Hajnóczy ut­ca és a Bocskai út további kö­vezése, s egy záróréteget ka­pott többek között a Rákóczi út és az Arany János út is. — Mi történt a társközségek­ben? — Domonyban felújítottuk az Erdő és Baross utcát. lkladon nagy kockakővel burkolták az Iskola utcát. A helyi autóbusz- járat beindítása érdekében el­készült több autóbusz-megálló, s négy várót helyeztünk el. Megkaptuk Domonyban a Ba­ross, a Petőfi és a Völgy utca, s az ikladi Ady és Iskola utca útépítésének kiviteli terveit is. Az illetékes megígérte — Több fórumon felvetették már az ikladiak: felújítani, ja­vítani kellene a községen átve­zető országutat. Van-e erre ki­látás? — A KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának nyilatkozata szerint az idén ezt is elkezdik, összességében elmondható, hogy valamennyi területen az előzetes tervekhez képest töb­bet fordíthattunk tanulmány- és kiviteli tervek készíttetésére. Igyekeztünk minél jobban elő­készíteni az V. ötéves tervben végzendő munkálatokat. Ez jel­lemző belvízrendezésünkre is. A kezünkben van Aszód nagy­község öszevont rendezési ter­ve, melynek költségeit a nagy­községi és a megyei tanács fe­dezte. Aszód belső vízrendezési terve is készen van, a vízrende­zés befejeződött a Széchenyi utcában, megkezdődött a Deák Ferenc utcában, s folyamatosan végzik a Breda-patak kotrását és burkolását. — Régóta szeretnének stran­dot az aszódiak. Mikor kerülhet erre sor? — Az építkezést a IV. ötéves terv időszakára is terveztük, de pénz- és vízhiány miatt nem si­került. Az V. ötéves tervben azonban mindenképpen szeret­nénk megnyitni. ■ Megrendel­tünk egy taulmánytervét, an­nak alapján még az elmúlt esz­tendőben elkészült egy termál­kút kiviteli terve, amely ezer méter mély lesz. A kivitelezési költség előreláthatólag megha­ladja majd a 2,5 millió forin­tot. Nagyon szeretnénk mielőbb megnyitni, de saját erőből ez nem megy. Reméljük, a társa­dalmi munkások segítségünkre sietnek, hiszen mindannyiunk érdeke. — A nagyközségen vezet ke­resztül a 3-as számú fő közle­kedési út, ezért itt különösen fontos a jó közvilágítás. Mit tettek ennek érdekében, az el­múlt öt esztendő alatt? — Elmondhatom, hogy na­gyon sokat kapott Aszód ezen a téren. Több helyen higany­gőzlámpákat szereltek fel. Ta­lán 1976-ban lkladon is előbbre tudunk lépni, itt nagyon nagy szükség van rá, hiszen a község föútja keskeny, rossz minőségű és forgalmas. Milliók lakásra, járdára Az 1976—30. közötti időszak­ban tovább fejlődik Aszód. Kiss Károly elmondta, hogy a következő öt esztendőben 2 millió 300 ezer forintot fordí­tanak út- és járdaépítésre, a villanyhálózat korszerűsítésére mintegy félmillió forintot. A lakásépítést továbbra is fontos feladatnak tartják: erre a célra 14 millió forintot terveztek. Örszigethy Erzsébet A gödöllői krónikaíró moz­galom február 16-án, hétfőn délután hirdette meg a városi tanács idei új pályázatát. Be­vezetésként Heltai Miklós, a gödöllői krónikaírók vezetője ismertette a tavalyi év ered­ményeit. Nehéz volt a kezdet. De vé­gül is kialakult egy olyan kö­zösség, amely örömmel látott munkához. A krónikáik azóta már több helyütt elkészülteik. A bizottság a GYOGYÉRT Vállalat dolgozója, Bálint Ferencné krónikáját ítél­te a legjobbnak, s a többi beérkezett pályamű­vet a kiegyenlített, színvonal miatt nem rangsorolták. De ta­nulságul ismertették és részle­tesen bírálták az összes pálya­művet. Az értékes, jó mimikát vég­zettek közül meg kell emlé­kezni Györkös István agronó- musról, a Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet munkatársá­ról, Farlcas Imréné és Botlik Mária krónikájáról, amely a Háziipari Szövetkezetről ké­szült. Dr. Hegyi József, a Ganz Árammérőgyár, dr. Mundruczó Jánosné, a Petőfi Sándor ál­talános iskola, Vilcsek Vilmos­áé pedig a Légszesz utcai ál­talános iskola történetét dol­gozta fél. Márián Györgyné, a 202-es számú Szakmunkáskép­ző Iskola, Lázár Júlia és Sán­dor Irén pedig a Török Ignác Gimnázium életének esemé­nyeit gyűjtötte csokorba. Va­lamennyi felsoroltat meghív­ták az üzemek, intézmények társadalmi munkájával foglal­kozó csütörtöki ülésre. Ennek során Benedek János, a városi tanács elnöke mond köszöne­tét az értékes adatmentő mun­káért. Ezután Heltai Miklós Gábor, a Török Ignác Gimnázium igazgatója szolgált gyakorlati tanácsokkal, s próbált segíteni mindazoknak, akik jövőre is pályázatot kívánnak benyújta­ni. Öt Bíró József, a Közleke­dési Múzeum munkatársa kö­vette, aki a krónikaírás egy fejlettebb formájáról, az év­könyvről, annak szerkesztésé­ről és a tudományos krónika­írásról tartott előadást. Fel­ajánlotta a Közlekedési Mú­zeum segítségét azoknak, akik közlekedési témákat kívánnak feldolgozni krónikáikban, s a gödöllői helytörténeti szobát megajándékozta a Közlekedési Múzeum Évkönyvével. A tanácskozáson Polonyi Pé­ter, a járási hivatal népműve­Visszasírjuk a régit? Egy levél HÉV-ügyben Minden szerkesztőségben örülnek, ha bőven érkeznek levelek az olvasóktól. Így va­gyunk ezzel mi is, hiszen né­miképpen így ismerkedünk meg a lapban megjelent írások visszhangjával, így kapunk új és új információkat, sokszor pedig éppenséggel jó témákat. Olvasólevélből kapott ötlet alapján nem egy érdekes ri­port született már. Most is itt fekszik előttem egy levél, nem hosszú, ám tartalma annál érdekesebb. Sokakat foglalkoztató kérdés­ről ír e levélben Balogh Jenő gödöllői olvasónk, mégpedig ama hír nyomán, hogy a gö­döllői HÉV-vonalon üzembe állították az M—IX-es típusú modernebb szerelvényeket. „Ezzel kapcsolatban volna egy pár megjegyzésem — írja ol­vasónk. Amióta ezek a szerel­vények járnak, a panaszok özöne zúdul azokra, akik ezt megtervezték és forgalomba állították. Ugyanis — sajnos, még tél van — ezek a vonatok hidegek, fűteni nem lehet őket, azonkívül kényelmetle­nek, aki a teljes hosszat végig­üli, úgy érzi, a dereka letörik, az ülések valami ínkvizíciós célt szolgálnak. Egyik este az Örs vezér térről HÉV-vei jöt­tem haza, természetesen a mi­relitvonaton, mindenki nagy­kabátban, kesztyűben üldögélt, alig várta, hogy leszállhasson. A kalauz a panaszokra elme­sélte, hogy ő 18 éve ezen a vo­nalon jár, de összesen annyi panaszt 18 év alatt nem hal­lott, mint most pár nap alatt, amióta ezek az új kocsik jár­nak ... Egy megoldás van: vi­gyék ezeket vissza oda, ahol eddig voltak, kérjük visz- sza a régi rendszerű szerelvé­nyeket.” Nos, eddig a levél. Tagad­hatatlan, hogy a levélíró csak­ugyan sokak nevében emel szót, hiszen e sorok írója is naponta felszáll a zöld kocsik­ra, s hallja, hogy az utasok csaknem mindig kikelnek ma­gukból, követelik vissza a régi kocsikat, panaszkodnak, elége­detlenkednek, rosszabb eset­ben — mert erre is volt példa — a kalauzt fenyegetik mintha legalábbis mindenről az tehet­ne. Minek tagadnám, az olvasó igazához nem fér kétség, de... Elmondom, mivel nyugtat­gatom magam én, s mi az oka, hogy feleslegesnek tartom a háborgást. Mindenekelőtt jó adag előítélet is van az utasok felháborodásában: a régi, meg­szokotthoz való ragaszkodás. Ez kétségtelenül erős kapocs, annyira, hogy az új szerel­vényt csak azért fogja min­denki megszokni, mert egy­szerűen nincs más választása. Igaz, hogy az M—IX-esek hi­degebbek, az viszont túlzás, hogy nagykabátban kell ülni, legfeljebb akkor, ha rossz a fűtőrendszer, ez viszont a régi szerelvényeknél is előfordult. Egyébként nagyon kellemes a hőmérséklet az új kocsikban is, illetve csakis ezekben, mert a régiekben — ezekből talán már csak két vonat jár — a legtöbbször meg lehet gyulladni. És még nekivetkőz­ni sem lehetett, mert az öt- venfokos hő az ülések alól ömlött, a nadrágokat perzselt^, olvasztotta. Az új kocsik gyór- sabbak, s jóval simábban is futnak. Ami pedig a kényel­met illeti... Csuda tudja, úgy tűnik, az ülések között sem­mi különbség nincsen. Azaz mégis valami: a régi kocsikon csaknem minden ülés ki volt vágva, kóc és gumi csüngött ki a nyílásokon, amelyet át­menetileg megvarrtak ugyan vastag spárgával, de azt már igazán semmiség volt egyetlen mozdulattal letépni. Mert van, aki ilyesmivel foglalkozik. Egyébként a panaszáradat eddig legtöbb esetben a nehe­zen nyitható ajtók ellen szólt, sokan pedig azt nehézménye.- zik — erről már írtunk is —, hogy az új szerelvényeken nincs dohányzó kocsi. Levél­írónk ezekről nem ejtett szót. Mindemellett nem tagadom, a régi nekem is kedvesebb volt, óm a korszerűbbnek is igazán tudok örülni. És ha valaki mégsem adna nekem igazat, arra csak egyet mondhatok: ez most csak átmeneti állapot, hamarosan megérkeznek a vo­nalra a jelenleg legkorsze­rűbb M—X-es kocsik, amilye­nek Szentendrére is járnak. (Most képezik ki a motorko­csi-vezetőket). így a közutált szerelvények csak ideiglene­sen járnak Gödöllőre, s jön az újabb. Ne sírjuk hát vissza a régit! Fehér Béla lesi felügyelője bejelentette, hogy néprajzi, honismereti ar­chívumot és ehhez kap­csolódó tanfolyamot kí­vánnak szervezni. Ennek során közelebb kerül­het egymáshoz a város és a já­rás közművelődési munkája, hiszen Gödöllőn is szükséges volna olyan történelmi értékű fotómellékletekkel ellátott ház­katasztert készíteni, amilyen­nel Gyulai Sándor, a vácegresi művelődési ház igazgatója di­csekedhet. Dr. Pecze Ferenc, agrártör­ténész elmondta, hogy az Ag,- rártudományi Egyetem egy öt­tagú krónikaíró közösség meg- szervezésável kívánja folya­matossá tenni a munkát. így a közösségben minden tag egy­egy kart képviselne. A tanács­kozást a hozzászólások zárták. Dékán Antal, a közművelő­dési bizottság nevében elisme­rését fejezte ki az úttörő mun­kát végző krónikaíró mozga­lomnak, s azt kérte, ha lehet, a dokumentumok a jövőben váljanak irodalmibbá, s tükrözzék az üzemek, in­tézmények dolgozóinak viszonyát a körülöttük zaj­ló eseményekhez. A jövő évi pályázatot a be­nevezéssel kezdhetik a króni­kaírók. Valamennyiüknek le­vélben kell nevezniük Heltai Miklósnál — címe: Gödöllő, Szabadság út 16. Erre már csak azért is szükség van, hogy a krónikaíró mozgalom vezetői jobban összehangolhassák, a kis közösségek munkáját. Új helyen a szerkesztőség Értesítjük kedves olva- badság téri HEV-megálló- sóinkat, hogy a Gödöllő és val szemben van, a park Vidéke szerkesztősége el­költözött a Kossuth Lajos sarkán, a volt testőrlakta­utcábóL Űj helyünk a Sza- nya épületének emeletén. OLVASÓINK FÓRUMA Színpad a klubban Egyszer megkérdezték tő­lem: milyen szórakozási lehe­tőségek vannak a falunkban? Egyik budapesti osztálytársam érdeivlődött. Gondolkodtam. Bulik? Na igen, de ezenkívül semmi más nem érdekelné Hévízgyörkön a fiatalokat? Hát büszkén válaszoltam; van ifjúsági klubunk! Kicsit csodálkozva nézett rám, miért mondom ezt így. ilyen lekesen, hiszen ez náluk, a fővárosban nem „nagy szám”. Persze falunkban má­sok a körülmények. Nagy eredmény ha sikerül egy olyan kis társaságot összehozni, amelynek szívesen tagjai a fiatalok, s együtt művelődnek és szórakoznak is A hévízgyörki ifjúsági klub 1974 Ő6zén alakult, fiatal taná­rok vezetésével. Nagyon jól in­dult, rengeteg tervünk volt, néhányat meg is valósítottunk. Vezietőink azonban nem bír­ták a kettős megterhelést: az iskolában és a klubban nem tudtak egyaránt helytállni. Ezért aztán egyre több össze­jövetel elmaradt. Nemrégiben, 1975 őszén, meghívó érkezett számomra. Legyek ekkor és ekkor a mű­velődési házban, klubmegbe­szélésen. Örömmel és kíváncsi izgalommal tettem eleget a meghívásnak. A találkozón kellemes meglepetés várt ránk, F ercsik Mihály, fa­lunkban élő pedagógus foga­dott bennünket, ő vállalkozott a klub vezetésére. Azonnal egy javaslatot is tett: a klub ez­után irodalmi színpad kereté­ben működjön, örültühk az ötletnek, s annak is, hogy no­vember 7-én fogunk bemutat­kozni a közönség előtt. Ezután a klubösszejövetelek tulaj­donképpen próbák voltak, me­lyen mindenki lelkesen vett részt. Elérkezett a várva várt nap, mi színpadra juthattunk mű­sorunkkal. Mondanom sem kell, mindenki izgatottan vár­ta a hatást. Az előadás végén többen gratuláltak, s biztattak: semmiképpen ne hagyjuk abba ezt a munkát. Fercsik Mihály kérésünkre összeállította o ícö- vetkező bemutatónk anyagát is. Karácsonykor léptünk a kö­zönség élé, szereplésünket, örömünkre, nagy várakozás előzte meg. Ügy érzem, sike­rünk volt. Az irodalmi színpadi talál­kozó azóta is rendszeres. Most egy farsangi műsorra készü­lünk, reméljük, ez is tetszeni fog. Ifjúsági klubunk lényege tehát nem is annyira rendsze­res, kötetlen találkozás: ezt nem is lehetne megvalósítani, hiszen a fiatalok . többségének kevés az ideje; mindenki ta­nul, vagy dolgozik. Célunk, hogy összejöveteleinken a ma­gyar és a világirodalom, va­lamint a művészetek más ágainak értékeivel ismerked­jünk meg. Ez segíthet abban, hogy Hévízgyörkön mipd több sokoldalúan művelt fiatal le­I gyen. Gergely Mária í Hévízgyörk SPORT SPORT 4- SPORT -+- SPORT VARJAK A VIVO JELOLT EKET Megyei verseny - egy teremben Vasárnap 24 versenyző rész­vételével rendezték meg Gö­döllőn az Agrártudományi Egyetemen a megyei kardví­vóbajnokságot. A rangos ese­ményen sajnos csak egy ki­sebb terem állhatott a ver­senyzők rendelkezésére — a tornaterem és a színházterem nem. így azután nem csodál­kozhatunk azon, hogy a talál­kozót sok „bukás” tarkította. A vasárnapi versenyen megjelent Bencze József, az egyetemi sportkör elnöke is. Az érmeket Barna József, a megyei TSH elnöke nyújtotta át a. versenyzőknek. A talál­kozó eseményeit egyébként figyelemmel kísérte Várady Sándor, a megye módszertani főelőadója is. Eredmények a felnőtteknél 1. Gémes; József, 2. Géme- si Levente, 3. Gémesi Csrba. 4. Danis János. 5. Csapó Gá­bor, 6. Horák János. 7. Bősze András, 8. Hajdú Huba. Ez a nyolc versenyző képvi­selj megyénket a február 28- án megrendezendő körzeti versenyen, amelynek Székes- fehérvár ad otthont. Az ifjúsági és serdülő ver­senyzők helyezési sorrendje: 1. Buday Zsolt, 2. Szeghy Ferenc, 3. Jánossy Róbert, 4. Bodrogi Imre, 5. Lics'inszky Miklós, 6. Philipp István. 7. Kalmár Tibor, 8. Takácsi László. Beszámolónkat azzal zár­juk, hogy Benkő Tibor vívó szakedző kérésének adunk he­lyet. Az utánpótlás biztosítá­sára arra kéri az 1963/64- ben született fiatalokat, hogy jelentkezzenek hétfőn, vagy csütörtökön délután 5 órakor az Agrártudomány; Egyetem tornatermében. Természetesen azokat a fiatalokat várják, aki!: kedvet éreznek maguk­ban a vívósport iránt. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom