Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

19T6. FEBRUAR 15., VASÄRNAP %miao Kollektív gondolkodással Fellendült az újítómozgalom Dunakeszin Mikor tekinthető a maga­sabb szintű műszaki alkotás újításnak? A módosított újí­tási szabályzat szerint, amennyiben a fejlesztéssel, tervezéssel, szerkesztéssel fog­lalkozó mérnökök, techniku­sok ötletéből két évre szóló fizetésüknél nagyobb összegű gazdasági eredmény születik, úgy a benyújtott javaslat újí­tásnak nevezhető. Tavaly megtört a jég, visz- szaadták a műszaki dolgozók alkotókedvét. Mondhatnánk, a vállalatokét is, mivel meg­szűnt a bérfék, amely korlá­tozta az újítási díjak kifize­tését, s most az ebből szár­mazó béralaptúllépés nem jár következményekkel. Megújult kedvvel A dunakeszi MÁV Járműja­vító üzem kétezerhétszáz dol­gozót felölelő kollektíváját va­lósággal felhangolta a kedvező változás; reneszánszát éli az újítómozgalom. Bőczy Zoltán újítási meg­bízott ritkán van egyedül iro­dájában, egymást váltják ná­la a munkások, műszaki dol­gozók. — Az előző évihez viszo­nyítva tavaly csaknem meg­kétszereződött a benyújtott újítások száma — kezdte a beszélgetést, amikor felkeres­tem. — Míg 1974-ben 96 be­advány volt, s ebből 39-et fo­gadtak el, addig 1975-ben 176 újításból 66 bizonyult megva­lósításra alkalmasnak. Az utób­biból tavaly 49-et már beve­zetett üzemünk, a többi hasz­nosítása szintén folyamatban van, az első negyedév végére befejezzük a kalkulációkat. Ügy néz ki, hogy az újításokból fakadó gazdasági eredmény- többlet az 1974-ben nyert 2 millió háromszázezer forintot is meghaladja. A már beveze­tett 49 újítás a számítások szerint 1 millió 351 ezer forint megtakarítást hozott az üzem­nek. Feltűnő, hogy az elmúlt év­ben sok, a munkahelyi körül­mények javítására vagy mun­kavédelmi célra javasolt újí­tással jelentkeztek a dolgozók: két év alatt ezek száma hu­szonhétről negyvenötre emel­kedett. Ez annak is köszön­hető, hogy az eszmei díjazás összegét felemelték, ugyanis a munkavédelmi témájú ötle­tek értéke gazdasági számítás­sal nem kifejezhető. Ha már az újítások díjazásánál tar­tunk, megemlíteném: 1975-ben 54 273 forint jutalmat fizet­tünk ki. — Az összeg kevesebb az előző évinél? — Igen, mintegy 25 ezer fo­rinttal. Magyarázata: három kampányszerű versenyt szer­veztünk tavaly. A 25 éves az újítómozgalom, a kongresszusi és a felszabadulási versenye­ket. Az utóbbi, mivel egész évre szóló volt, nemrég feje­ződött be, épp ezért még hát­LÁTÓSZÖG „Most majd könnyebben boldogulok” Szigetszentmiklós 1976. ja­nuár 1-től munkáslakás-épí- tésre kijelölt település lett. A legjelentősebb helyibeli üzem a Csepel Autógyári Hogyan é"1,ékelik az itt dolgozó mun- 1 u >k ezt a határozatot, mit ' % aak megvalósulásától? A jarműgyáregység dolgozói közül hárman mondták el a véleményüket. — Két gyerekkel és a fele­ségemmel, édesanyámmal la­kunk egy szoba-konyhás la­kásban — mondja Szombat Anta.l, a szerszámkiadóból. — Négy éve beléptem a gyári KISZ-bizottság által szerve­zett szövetkezeti lakásépítke­zésbe Szigetszentmiklóson. Az eredeti terv szerint az idén kellene átadni a lakásokat, de jelenleg is áll az építkezés. A pénzem benne van, mégis öten szorongunk egy szoba- konyhában. — Nekem sem rózsás a helyzetem — veszi át a szót Szoboszlai Sándor, az NDK- szalag szerelője. — Feleségemmel, négyéves fiammal és kétéves lányom­mal 9 négyzetméteres albér­letben szorongunk. Havi 700 forintért. Sanyi fiam után meg tartásdíjat fizetek az el­ső feleségemnek, mert őt már nem tudtam magamhoz ven­ni, Ha megfelelő lakásunk volna, ő is velünk élhetne. Tagja voltam én is a lakás­szövetkezetnek, de nem győz­tem várni. Kiléptem, hogy más megoldást keressek. Ed­dig még nem találtam. Mészáros István átadó sze­rel" sincs sokkal jobb hely­zetben : — Egy szoba komfortban lakom ötödmagammal. Fele­ségem, a kéthónapos István­ba és a szüleim. Tavaly, mi­kor bent jártam a tanácson, még bíztatni sem tudtak Megpróbáltam saját erőmből, de így szinte megfizethetet­len. Most, majd, hogy mun­káskörzet lettünk, biztosan kö: nyebben boldogulok, s esetleg a tanácsnál is előbb­re sorolnak majd. — Milyen változást remél Szombat Antal? — Most, hogy az állam ki­emelten támogatja az itteni építkezéseket, talán gyorsab­ban elkészülnek a szövetke­zeti lakások, amit olyan so­kan várunk. Hiszen 58 négy­zetméteres, kétszobás ottho­nunk lesz! — Én abban reménykedem, hogy kevesebb lesz az előtör­lesztés — mondja Szoboszlai Sándor. — Két éve ugyanis már kaphattam volna egy OTP-lakást, de 72 ezer fo­rintot kellett volna befizetni készpénzben. Gyerekekkel, drága albérletben honnan len­ne ennyim? — Most a közvetlen lakás­gond foglalkoztat leginkább bennünket — teszi hozzá Szombat Antal —, de ha ezen túltesszük magunkat, még egy igen jelentős szempontból hasznosnak tartom ezt az in­tézkedést. A munkáskörzet­ben épülő lakótelepeken bizo­nyára sokan egy munkahely­ről kerülnek szomszédságba. De a máshol dolgozókkal is könnyebb lesz kapcsolatot te­remteni. így nemcsak az üze­mekben, de a lakóterülete­ken is kialakulhatnak, meg­erősödhetnek a munkásközös­ségek. L. T. Nem először telték szóvá A termelésszervezés hiányosságai Összevont taggyűlés a nagykőrösi Szabadság Tsz-ben Utolsó szakaszához érkezett a kommunisták szokásos év végi önvizsgálata, az alapszer­vezeti beszámoló taggyűlések után, most az összevont tag­gyűlések ideje jött el, amelyen a pártvezető6égek értékelik az alapszervezetek munkáját, s adnak számot saját tevékeny­ségükről. A nagykőrösi Sza­badság Tsz kommunistái ösz- szevont taggyűlésének a szo­kottnál is nagyobb jelentősé­get adott az a tény, hogy a kö­zös gazdaság a közeli jövőben két másik termelőszövetkezet­tel egyesül, s ez a tény új, minden eddiginél nagyobb fel­adatokat és felelősséget ró a kommunistákra. Nagykőrös rossz termőadott­ságokkal küszködő szövetkeze­tei közül a Szabadság a leg­erősebb, bár a tavalyi kedve­zőtlen időjárás itt is erősen éreztette káros következmé­nyeit: a kukoricát és az ubor­kát kivéve, a terméshozamok még a kalászosok egy részénél is visszaestek, paradicsomból pedig a tervezett mennyiség­nek csupán 55 százaléka ter­mett meg. Ilyen helyzetben érthető a pártvezetőség törek­vése, hogy önkritikus szigor­ral elemezze a terméscsökke­nés, az árbevétel kiesések ob­jektív és szubjektív okait. És ez az önkritikus hang volt en­nek az összevont taggyűlésnek a legnagyobb értéke. Hiányzik az összhang a vezetésből Az előzményekről tudni kell, hogy a szövetkezet gazdasági­szakmai irányításában jó esz­tendővel ezelőtt megbomlott az összhang, az egyetértés. Senki sem tudja pontosan, hogyan kezdődött, tény, hogy egyszer csak feltűnt, hogy a főmező­gazdász túlságosán elvész " a részletekben, elaprózza önma­gát, olyasmivel foglalkozik, ami a középszintű irányítók — kerületvezetők, brigádvezetők — dolga lenne. Ennek kettős következményei lettek: a fő­mezőgazdásznak olykor nem jutott ideje, energiája a leg­fontosabb feladatokra, a kö­zépszintű vezetők pedig meg­sértődtek hatáskörük, önálló­ságuk csorbítása miatt. Aztán, ahogy a gazdasági gondok sű­rűsödtek, úgy romlott egyre inkább a légkör is. A főmező­gazdász türelmetlen, goromba I lett, állandósult a keresztbe szervezés, a kapkodás: egyik munkaműveletet még be sem fejezték az emberek, már más­hová irányította át őket. Az erők szétforgácsolása oda ve­zetett, hogy végül semmilyen munkát sem tudtak befejezni határidőre. Közrejátszott eb­ben a nem túl szerencsésen megválasztott termelésszerke­zet: túl sokféle növénynek esett egy időre a betakarítása. Egyszerre kellett volna pél­dául leszedni a 35 hektáron magnak termesztett babot, a lucernát, a burgonyát és a napraforgót / döntés ellenére... Ennek a 35 hektárnyi bab­nak is van előtörténete. A gaz­dasági és pártvezetés között évek óta kialakult az a gya­korlat, hogy a szövetkezet egé­szét érintő, fontos kérdéseket közösen vitatják meg. Ilyen fontos kérdés volt a termelés- szerkezet ügye is, s a pártve­zetőség javaslatára olyan dön­tés született, hogy babter­mesztéssel nem foglalkoznak a téeszben, részint, mert errefelé ennek nincsenek hagyomá­nyai, részint, mert betakarítá­sa sok munkáskezet vonna el más növények betakarításától. Sajnos, a szakmai vezető ké sőbb figyelmen kívül hagyta ezt a döntést, s ezzel nagy za­varokat, kapkodást okozott a betakarításban, s minőségrom­lást a termésben. A lucerna például — amelynek harma­dik kaszálása éppen akkor vált időszerűvé, amikor a ba­bot és burgonyát szedték ■ az egyik felszólaló szerint „kóró” lett, mire betakarítot­ták. Itt más hiba is történt, ami arra utal, hogy a termelő- szövetkezet szakvezetése oly- kojfr nem hallgatja tagság véle­ményére, nem* -fogadja-meg tanácsait A tagok ugyani* — látva a különböző növények egyidejű betakarításából ere­dő nehézségéket, s a szállító- kapacitás szűkös voltát —, ja­vasolták, hogy addig is, míg elszállíthatják, szaimalehúzó- val gyűjtsék össze a lekaszált lucernát. Javaslatukat a szak­vezetés azzal az indokkal uta­sította el, hogy csak feltúrnák vele a lucematövéket, kárt tennének a telepítésben. így viszont a lekaszált rendek december végéig hevertek a lucernásban, emiatt a tövek befulladtak, s a termés is Dr. Lékai László esztergomi érsek nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. Méltatta a szentszéknek azt a törekvését, hogy a szocialis­ta államokban mind rendezet­tebbé legyen az egyház és az állam viszonya. Hangsúlyozta, hogy küldetését a magyar ka- ,. tolikus hierarchia élén annak fáradhatatlan munkálásában látja, hogy a katolikus egyház alkotó erővel működjék közre a magyar hazának és népének további boldogulásában. Hiva­tásának tekinti, hogy a reali­tások talaján a fejlődés folya­matát előmozdítani segítse. A szocialista társadalomban együtt élnek hivők és nem hivők, itt akarnak boldogulni mindnyájan, és ezt az ember­hez méltó életet, jólétet közö­sen akarják még magasabbra fejleszteni. Rámutatott: min­dennap igazolja az élet. hogy a haza érdekeiben összhangot lehet teremteni, ha nem azt nézzük feladatainkban, ami elválaszt, hanem azt, ami ösz- szeköt. A párbeszéd őszinte útja közelebb segít bennünket egymáshoz abban a szolidáris egymásrautaltságban, amit a haza java diktál. Méltatta a Magyar, Népköz- társaság alkotmányát, amely biztosítja a vallásszabadságot, maid arról szólt, hogy a ka­tolikus egyház vezetői és a vallásos emberek tömegei is helyeslőén fogadták a kor­mányzatnak, a társadalmi és közéleti vezetés lesi!'eféke- se*->hjeinek több alkalommal elhangzott nyilatkozatát, a Ha­Az egyház megtalálta új helyét a szocialista társadalomban Dr. Lé kai László esztergomi érsek nyilatkozata Népfront programját, amelyben az egyházakat és híveiket is az országépítési összefogásra hívták fel. Rámu­tatott, hogy a püspöki kar ta­valy, hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulójára emléke­ző körlevelében már válaszolt erre a meghívásra, amikor ki­mondotta, hogy az egyház a néppel együtt megtalálta új helyét a szocialista társa- c' lomban, és a néppel együtt vállal teljes sorsközösséget. — Mint a püspöki kar tagja akkor is egyetértettem ezzel az elkötelező nyilatkozattal. Most pedig, az esztergomi ér­seki szék elfoglalásakor sze­retném ezt külön is személy­ben és hivatali elkötelezettsé­gemben megerősíteni és ipar­kodom tetterősen közremű­ködni a megvalósításában — mondotta. A második világháború után bekövetkezett változásokkal foglalkozva szólt a szentszék 1951-ben megjelent rendeleté­ről, amely kimondta, hogy az egyházfők a tisztán világi cí­müket és rangjukat többé ne viseljék még akkor sem, ha a püspöki vagy érseki székük­kel lenne összekötve. Azóta a hercegérsekek és hercegnüspö- kök egyszerűen érseknek és püspöknek hívják magukat. — Mai államformánkban, a Ma­gyar Népköztársaságban kü­lönben is anakronizmus volna magamat az ország első zász­lós urának, hercegprímásnak tekinteni ‘ — mondótta. Ami­kor a II. vatikáni zsinat után a magyar püspöki kar elkészí­tette új szervezeti szabályza­tát, akkor az esztergomi ér­seki szék történelmi tradíció­ját figyelembe véve úgy dön­tött, hogy a püspöki kar el­nöki tisztét nem választás út­ján tölti be, hanem az a min­denkori esztergomi érsek le­gyen. Az érsekprímás megjelö­lésnek tehát ez az egyik mai gyakorlati értelmezése nálunk, hogy a püspöki kar elnöke. A helsinki értekezlet ered­ményeiről, a béke és bizton­ság kérdéseiről szólva kifej­tette: olyan korban élünk, amikor az atomerő és a koz­mikus térségekbe való beha­tolás óriási távlatokat nyit az ember előtt. Az emberiség jö­vőjének azonban csak egyet­len biztonságos alapja lehet, a béke. Csakis ez garantálhatja, hogy a prometheuszi erők bir­tokába jutott ember vissza ne éljen megszerzett hatalmával. Napjaink is elég példával szolgálnak arra, hogyan for­díthatja az ember a tudomá­nyos és technikai felfedezése­ket az élet kioltására. A nagy dilemma — fejlődés vagy pusztulás — még mindig meg­osztja az emberiséget. Az ér­sek emlékeztetett arra, hogy Ví. Pál pápa Idei, január el­sejei szózatában külön ki­emelte a helsinki konferencia jelentőségét. A béke mind­jobban tért hódít. Helsinkit a hivők is mérföldkőnek tartják földrészünk, de azon túl az egész emberiség életének új­kori történetében. Ma még szinte beláthatatlanok azok az áldásos eredmények, amelye­ket az egyezmény becsületes betartása ígér. Az érsek han­goztatta: mindannyiunknak össze kell fogni, hogy a hel­sinki megállapodás ne újabb vitáknak, ellenségeskedésnek és megosztásnak legyen a for­rása. Hangsúlyozta, hogy az összefogásban az egyháznak is jelentős a szerepe. Végül utalt XXIII. János pápa „pa- cem in terris” enciklikájára. VI. Pál pápa „populorum prog- ressió”-jára és évenként, ja­nuár 1-én közzétett üzenetei­re, amelyekben a katolikus hivő eligazítást és biztatást talál arra, hogy odaadó mun- kálója legyen a világ békés és igazságos fejlődésének. Hoz­záfűzte, hogy a püspöki kar pedig továbbra sem szűnik meg a gondjaira bízott pap­ságnak és híveinek lelkére kötni a béke gondolatának ápolását. rossz minőségű lett. A kár te­hát nagyobb, mintha itt-olt esetleg feltúrták volna a szal- malehúzóval a lucematöveket. Sajnos, nem ez volt az egyetlen eset, amikor a szak­mai vezetés figyelmen kívül hagyta a tsz-tagság és a párt­vezetőség javaslatát, vélemé­nyét Ugyanez történt a ház­táji földek kimérésénél is. En­nek előzménye az, hogy a gaz­daság tavaly áittért a vegysze­res kukoricaitermesztésre, s egyidejűleg növelte a kukori­ca és a borsó vetésterületét; emiatt a tagok egy része ki­szorult arról a területről, s — az addigi szokásokkal ellen­tétben — másutt, a gyengébb minőségű hangácsi körzetben kapott háztáji területet. Emiatt — épp a legjobban dolgozó tsz-tagokröl lévén szó — rossz hangulat kapott lábra a szö­vetkezetben. A pártvezetőség is foglalkozott az üggyel, s úgy látta, hogy az a vitás 10 hek­tárnyi terület, amit a háztáji földekből' elvettek, hogy ezzel is növeljék a vegyszeres kuko­rica vetésterületét, nem éri meg a zúgolódást, a tsz-tagók rossz hangulatát. Kétségtelen — tette hozzá a pártvezető6ég —, hogy első a közös gazdaság, a szövetkezet érdeke; de an­nak úgy kell érvényt szerezni, hogy a tagság tartósan ne ke­rüljön hátrányos helyzetbe. Különösen ne a háztáji gaz­dálkodásban, aminek jelentő­sége az V. ötéves tervben sem csökken, sót, továbbra is nagy szerepe lesz a termelésben, a fogyasztók ellátásában. A háztáji termelés jelentő­ségéről a felszólalásokiban Is szó esett. A kommunisták vé­leménye az, hogy a tsz vezetői nem adták meg azt a támoga­tást a háztáji gazdálkodáshoz — mindenekelőtt az állatte­nyésztéshez — amit a_ tagság joggal élvári Káderpolitikát — ne csak papíron Tévedés ne essék: a gazda­sági vezetés hibáit, az össz­hang hiányát, a kapkodás, ke­resztbe szervezés káros követ­kezményeit nem itt és most tették először szóvá a kommu­nisták. A főmezőgazdász veze­tési módszerének fogyatékos­ságait és emberi hibáit már több ízben bírálta a pártveze­tőség, egyebek között a be­számoltatáskor. Az sem elő­ször került' szóba, hogy hiába a legjobb káderfejlesztési terv — ha nem hajtják végre. Itt pedig nem hajtják végre. A szövetkezetnek nincs személy­zeti felelőse, nincs kiépítve a szakvezetés második vonala: a helyettesi gárda. Ha egy szak­vezető elmegy, akkor a helyét nincs kivel betölteni. Ez tör­tént például a főállattenyész­tői munkakörrel: két éve üres! A káderhiány, a szakvezetők közötti súrlódások és a külön­böző személyzeti problémák megoldása az utóbbi hónapok­ban azért szorultak háttérbe, mert a tervezett egyesülésnek nem akartak elébe vágni. Az egyesülés azonban most már csakugyan napok kérdése. A megoldás sem tűr további ha­lasztást: o megüresedett szak­vezetői munkaköröket be kell tölteni, a gazdasági és pártve­zetés közös határozatainak ér­vényt kell szerezni, a mások iránt bizalmatlan, kötelesség­szegő vagy hatáskörüket túllé­pő vezetőknek végső határidőt leéli adni munkamódszerük, magatartásuk megváltoztatá­sára — vagy ha ez nem megy, meg kell tőlük válni. Ez volt a tanulsága annak az összevont taggyűlésnek, amelyen az is kiderült: ezek a tsz-tagok, ezek a kommunisták készek megbirkózni az V. öt­éves terv feladataival, az egyesülést követő első lépések nehézségeivel, a káderfejlesz­tés, az utánpótlás nevelésének gondjaival — hiszen ennél sok­kal nehezebb feladatokkal is megbirkóztak már közös erő­vel, együttesen. Nyíri Éva 1 i ravan az elfogadott újításod díjazása. — Említene néhány jelen­tősebb újítást? Bőczy Zoltán vaskos dösz- sziékat vesz elő, majd bele­lapoz a nyilvántartókönyvbe Milliós is akad — Itt van mindjárt egy mii. liós újítás: a tűrésen kívüli GANZ—RÖNAI csapágyveze­tések méretre hozása. Hogy mit jelent ez? Eddig a javí­táskor levágták a forgóvázak­ról a csapágyvillákat, most az újítással ez a művelet elkerül­hető, az illesztési hézagot bizo­nyos vastagságú lemezek beil­lesztésével megszüntetik, ma­gyarul: kiveszik belőle a játé­kot, a kotyogást. Az újítással anyag-, idő- és bérmegtalcarí- tást értünk el, amely egy év alatt forintban egymilliót ho­zott. Értékes javaslat volt a gyű- rűrúgós ütköző csőszárának felújítása: ezentúl csak a hor­padt részt vágják le, majd hulladékgyűrűből kipótolják a csőszárat. Éves szinten 63 ezer forintban fejezhető ki az itt nyert megtakarítás. A Jármű­javítóban tizenöt évig gyártot­tuk a középfeljárós, nyolc­ajtós Bah-kocsikat. Felújí­tásuk szalagszerűen történik, s ez is ösztönözte újítóin­kat arra, hogy a termelékeny­séget növelő megoldásokon gondolkodjanak. Az új szabályozik is segítenek — Az idei tervek? — Nem szabad, hogy, csök­kenjen g mozgalom lendülete. Az 1976. évi tervszerű gazdál­kodást kell elősegíteniük az újítóknak is, tehát a termelés hatékonyságát növelő javasla­tokra, ésszerűsítésekre lesz szükség. A közgazdasági sza- oályozók módosítása, mint ludjuk erőteljesen kihat a bérgazdálkodásra ,is. Az inyagmégűakaríé&s,: viszont mindenkor bérmegtakarítással jár, tehát sok múlik majd újí- .óinkon. Üjítási feladattervünkben, a /állatainál nehezen megold- íató műszaki követelmények szintén szerepelnek. Pályázat­szerűén, pontokban összefog- alva kiírjuk a megoldásra vá­ró feladatokat, amelyek megol- iása azon kívül, hogy újítás­rak számít, célprémiummal is ár. Előzetes szerződéseket kd­ünk a szocialista brigádokkal >lyan nehezebb műszaki, tech- íológiai, vagy munkaköri fej- esztésekre, ésszerűsítésekre, ímelyek megoldása kollektív jondolkodást kíván. H. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom