Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

Cigaretta, kétszer áthúzva Hamutartó az asztalon, ben­ne füstölgő cigarettavégek. Dohányos ember, ha kéznél a cigaretta, rágyújt, úgy várja, múljanak a percek. A füstből részesül mindenki, aki körü­lötte tartózkodik, legyen bár szintén dohánypárti, vagy antinckotínista. A vonatokon megkülönböztető nemzetközi jelzés mutatja, mely kocsíré- szekben tartanak fenn helyet a nem dohányzók számára. Átlós irányban két vonal húz­za át a füstölgő cigarettát. Az Utasellátó Vállalat kezdemé­nyezésére ez a dohányzást tiltó jelzés megjelent a vas­úti étkezőkocsik néhány asz­talán, valamint a vasútállo­másokon levő éttermeikben is. A rendelkezés értelmében az asztalok 25 százalékát a nem dohányzó vendégek számára jelölik ki. A végrehajtás ha­tárideje 1976. április 1. a vál­lalat terve szerint. Akik mostanában a ceglédi vasútállomáson az Utasellátó éttermében jártak, már felfe­dezték, hogy az étterem egy részében megjelentek az asz­talon a dohányzást tiltó táb­lácskák. Négy asztalt jelöltek meg — s ha a füst a szom­széd asztaloktól eljut ide is, azért kisebb lesz ezentúl a.te­remben a levegőszennyező- dlés, könnyebb a dolga a ven­tillátornak. Az Utasellátó kezdeménye­zését más vendéglátó vállala­tok is követhetnék. A világ számos országában sokat tesz­nek azért, hogy a dohányfüst ártalmadtól ne szenvedjenek a védtelen nem dohányzók, s a cigarettázók se veszélyeztes­sék egészségüket mértéktelen füstözjönnel. (dely) Á PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XX. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1976. FEBRUÁR 11., SZERDA Találkozó és gyárlátogatás Vendégek Lengyelországból Szakmunkásképző-intézetek barátsága Egy éve, hogy baráti kapcso­lat fűzi a ceglédi 203. Bem Jó­zsef Ipari Szakmunkásképző Intézetet a lengyelországi, tar. növi szakmunkásképzőhöz. A lengyel fiatalok barátsággal fogadták tavaly tavasszal a ceglédiek motorkerékpáros küldöttségét és azóta néhány alkalom nyílt a találkozásra. Egymást érik a levelek a két iskola közt és a csereüdültetés mellett szákmai tapasztalatcse­re is folyik. A ceglédiek a karácsonyt töltötték lengyel földön, a lengyel fiatalok ezek­ben a napokban vendégesked­tek Magyarországon. Jól szer­vezett programmal várták őket Cegléden. A huszonhét lengyel diák és a kísérők Budapesttel is megismerkedtek. Megtekin­tették a főváros ‘ nevezetessé­geit, számos múzeumában jár­tak, az Országházban is vol­tak. Kirándultak a Dunaka- Vendégek és vendéglátók a ceglédi szakmunkásképző in- nyarba, Szentendrére, majd tézet tornatermében. Virág Rózsa felvétele Simát és grízest Csomagolják a lisztet a ceglédi malomban. A csomagoló szocialista brigád havonta 25—30 vagonnyí lisztet tölt egy- és kétkilogrammos zacskókba. A város és a járás településének boltjait látják el elsősorban, finomlisztet cs rétes lisztet hoz­nak forgalomba. Apáti-Tóth Sándor felvétele természetesen Cegléden időz­tek. Meglátogatták a szak­munkásképző intézetet. A testvériskola delegációját Czinege Imre megyei igazgató köszöntötte. A lengyel iskola üdvözletét Ludomir Felis igaz­gató tolmácsolta, kifejezést ad­va törekvésüknek, miszerint a •két iskola között tovább kell szélesíteni a baráti és kollegi­ális kapcsolatot. A szakmun­kásképzőből a vendégei: cso­portja gyárlátogatásra indult az ÉVIG ceglédi gyárába, Mé­száros András gyakorlati ok­tatásvezető kíséretével. Általá­nos tájékoztatást hallhattak a ceglédi gyár történetéről, íel- lődéséről, beállítottságáról, majd végigjárták a műhelye­A Turista írta két. Alkalom nyílt szakmai ta­pasztalat cserére is. Délután városnéző séta kö­vetkezett, majd a Dózsa György ifjúsági klubban zenés, vidám baráti esttel fejezték be a napot. ____________ D. J. Te j kockák A hét elején az ország egyik leghidegebb pontja Cegléd volt. A város határában hu­szonkét fok hideget is mértek. Meglepetés érte a kora regge­li, tasakos tejet vásárolókat, ugyanis a hidegben megder­medt a tej, a tasakjából kivé­ve forralás előtt olvasztani kellett. Országjáró ceglédiek Az alföldi turistamozgalom 25. évfordulója alkalmából a Turista című folyóirat feb­ruári számában képes riport jelent meg Ceglédről. Színes beszámolókat olvashatunk Ko­vács Bálintné, Pipicz István­ná, Németh tíéláné, valamint Kaczúr Pál visszaemlékezésé­ben az emlékezetes kirándulá­sokról, szakosztályi élmények­ről. A cikk bizonysága annak, hogy idegenforgalmi neveze­tességekben szegényes váro­sunk mégis sok érdekeset tud mondani az ország lakóinak. Muzsika szól, verbuválnak AZ 1849-ES GYŐZEDEL­MES tavaszt hadjárat hírére Engels a magyarok szabad­ságharcát „nagyszerű kelet­európai forradalmi háború”- nak nevezte. Kossuth ekkor igen sokat tett azért, hogy a honvédhadsereget továbbfej­lessze. Kivívta a képviselő­házban, hogy a tavalyi 200 ezer honvéden felül újabb öt­venezret adjanak. „Rohanó ár kell, hogy legyen most a nem­zet ereje, melly elég hatalmas legyen elsodorni minden gá­tat, melly függetlensége való­sítása elébe vettetik!” Az újoncokat megyénként vetették ki, s a megyék a fal­vaikra és városaikra osztot­ták el. Cegléden az április 21— i városi tanácsülésen a kö­vetkező határozatot hozták: „az újonezok kiállítása f. hó 22- én megindítandó toborzás útján kiállítani határoztatik, mely czélra Orosz János vá­rosi csendbiztos maga mellé veendő alkalmas segéddel bí- ziatiik meg és pedig Orosz Já­nosnak fáradozási díiul min­den újoncz után 1 váltóforint, a’ segédnek pedig 30 váltó- krajezár. (Akkor a forintban hatvan krajcár volt, három ezüst huszas. A segéd tehát fél forintot kapott). Minthogy továbbá a’ toborzás sikeres előmozdításának fő kellékei a’ zene, kézdíj és élelmezés, a’ helybeli zenészek közül napon­ként felváltva öten rendeltet­nek a’ toborzás vezetésére, s a’ toborzás, útján beállott minde­gyik újoncznak külön 20 pen- gő'forint. (A pengőforint kü­lönbözött az egy időben hasz­nálatos váltóforinttól. Értéke­sebb volt, egy negyed pengő­forint volt egy egész váltófo­rint), továbbá naponként egy font hús (ötvennégy deka) és két iteze bor (egy icce nyolc deci), valamint a’ zenészek­nek is a’ szükséges élelme­zés ezennel kirendeltetik”. A városnak kommenció főzőasz- szonya volt a török idők óta. A városházán volt a konyha, ott étkeztek a többek között a rektorok. Időnként ez a fő­zőasszony látta el élelemmel az átutazó katonákat is. A szabadságharc után bocsátot­ták el az utolsó városi sza- kácsnét. A TOBORZÁS, megszokot­tabb néven verbunk, a fran­cia háborúk idején keletke­zett. Kétnegyedes ütemű mu­zsikára táncolták, cigányzené­re. A bandát megállították, előlépett a vezértáncos csákó­val a fején, csutorával a ke­zében, a zenekar lassan kezd­te, a táncos kecsesen, méltó­ságteljesen lépdelt, aztán az ütem meggyorsult. Sarkantyú­pengetés, figuravetések kö­vetkeztek. A nézők tömegé­ből előugrott egy fiatal, ki­vette a táncos kezéből a csu­torát, húzott egyet belőle, majd kezet fogtak. Fejébe nyomtak egy csákót és ez a fölcsapott legény már táncolt is a vezértáncos nyomában. Többen is tüzet fogtak, kari­kába álltak és rakták méltó­sággal, majd szilajon. A verbunknak Cegléden írá­sos emlékei vannak, éppen a „dühös frantziák” elleni to­borzások idejéből, amikor a vezértáncos Taxoni Imre ki­szolgált huszárkáplár és váro­si felcser volt. NÉPRAJZI GYŰJTÉSEIM­KOR gyakran került szóba a verbunk, az adatközlések el­terjed, népszerű táncnak mu­tatják. Korábbi gyűjtéseimből bemutatok néhányat. „öregapám negyvennyolcas honvéd volt. Felesége, Orosz Julianna sokat mesélt ne­künk a verbunkról. Szülém is járt a verbuválókkal. A férje már a harctéren volt. Aki a kulacsból ivott, a csá­kót a fejibe nyomták, mán be is állt a táncba, mán velük együtt énekelt: Állj be, fiam katonának, Jobb sorod lesz, mint apád­nak, Nem köll kaszálni ^kapálni. Csak a lányok után járni.” (Bozsánszki Andrásné, 1899) „Apám 1833-ban született. Honvéd volt. A bátyja is, az tizedes lett. Apjuk, az én öregapám a városnál volt ko­csis. Apám hetvenkét éves ko­rában halt meg. Nagy szakál­la volt, nem Kossuth-szakáll, csak amolyan. Ha mán nagy­ra nőtt, ollóval nyirkélte. Csizmadiainas volt, mikor negyvennyolcban itt járt Kos­suth, katonát szedni. A pia­con szólt a muzsika. Toboroz­tak. Ö is aláírt. Ment haza, otthon nemigen örültek neki, — Mijé írtál alá? De csak elment a bátyja után, akit soroztak”. (Szalisznyó István. 1872) „Verbung volt lakodalom­kor, présházakban, ahol bor volt. Gyócs az ingem, saliangos, Ha rám veszem, aranyos. Most is, most is azért vettem rám Hogy solcan nézzenek rám. Akkor aztán bokáztak egy­szerre. Karikába álltak a fér­fiak, egyesben álltak, nem fogták meg egymást. A nótá­ra sokszorozták az apró ug­rást. cifrázták. Mikor az utol­só sorhoz — nótaszöveghez — értek, bokáztak. Két láb egy­más mellett katonásan össze, jobb láb körösztbe a bal elé heggyel, jobb láb kikanya­rodik jobbra messze, jobb sar­Szárítják a levesnek valót Szigorú a minőségi mérce Hagymából kell a legtöbb A Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat­nál a tervek szerint az idén 1600 tonna szárltmány készül. Mivel nagy része export, je­lentős hasznot hoz a népgaz­daságnak. Szerződést 2352 va­gon áru felvásárlására kötöt­tek a termesztőkkel, eszerint nyersanyagfedezetük a terv teljesítéséhez biztosítva van. Igen keresett cikk a hagyma- szárítmány, ebből nagy tételt kell készíteniük, 700 tonnányit terveztek. Szárítanak almát, paszternákot, póréhagymát, petrezselyemzöldet, zellert, sárgarépát, 100 tonnányi pri- tamin paprikát, egyéb zöld­ségfélét, még kockára aprított burgonyát is. Régi vásárlójuk az NSZK. Kialakult minőségi rendszer szerint kéri a szállítmányokat. Reklamáció tavaly nem érte a gyártó vállalatot. Hollandiá­ba több cég megrendelésére szállítanak. Cegléden szárított zöldséget használ fel a KNOOR, a Maggi és a NEST­LÉ cég, az angol BFL, az UNILEVER Konzum, a jugo­szláviai Vegeta gyár. A jövő­ben a debreceni NESTLE üze­met is ceglédi szárítmánnyal látják el, ebből készül külföldi szabadalom alapján többféle levespor és ételízesítő alap­anyaga. Téli gyümölcsök: déligyümölcsök Jó a déligyümöks-ellátás Cegléden ezen a télen. Rend­szeresen kapható december óta a narancs több fajtája, van banán, érkezett datolya is. A téli, influenzajárványos hetek­ben többen és nagyobb tétel­ben vásárolják az emberek a citromot. Ebből is van elegen­dő, kapható tetszetős necchá- lóban, előre kimérve is. KÉZILABDA A KÖZGÉP SE a legjobb öt között Az MNK megyei kézilabda­selejtezőjének első fordulóját teremben rendezték meg. Az NB Il-es ceglédiek, az első mérkőzéshez hasonlóan, most is biztosan fektették kétvállra a Gödöllői SC együttesét, így az MNK-ban a megye öt leg­jobb csapata közé jutottak. KÖZGÉP SE—Gödöllői SC 37:20 (16:9) KÖZGÉP: Turóczi — Uni- csovics (5), Jónás (9), Túlik (10), Szabó (7), Ignácz (5), Ju­hász Lajos (1). örvendetes volt a ceglédi játékosok igyekezete, ami gó­lokban. is megmutatkozott. A KÖZGÉP „B” csapata ugyanekkor Kecskeméten ven- dégszerepeit: Szarvas—KÖZGÉP SE ,3” 34:19 Kecskeméti Építők—KÖZGÉP SE „B” 32:18 A két találkozón Bakosi, Enyedi, Nagy, Cseh, Malizs, Gyense és Oláh lépett pályá­ra, a legeredményesebb góllö­vőnek Cseh és Nagy bizo­nyult. ★ A Ceglédi VSE nőd gárdája Nagykörösön, a Toldi Kupáért játszik. Az első mérkőzésü­kön sikerült győzni. Ceglédi VSE—Nagykőrösi Toldi DSK II. 16:9. CVSE: Szelei — Lengyel, Hódos (5), Molnár (7), Kato­na (4), Vigh, Gergely. Csere: Sáalisznyó. U. L. Németh György az élen Vidéki asztaliteniszezök bajnoksága A Vasutas versenyzői nem tétlenkedtek Szolnokon, a Kilián FSE tor­nacsarnokában rendezték meg a felnőtt vidéki, egyéni asztali­tenisz-bajnokságot. A ceglé­diek — akik a kelet-területi döntőn mérsékeltebben szere­peltek — minősítéseik révén teljes gárdával indulhattak el a vidéki játékosok nagy sereg­szemléjén. A verseny megmu­tatta, hogy a Vasutas verseny­kot üti a balhoz.” (Ekkor a kilencvenegy éves adatközlőm eljárta előttem a verbunkot, úgy, ahogy a negyvennyolcas honvédektől tanulta). A bo- kázó minden lépése ugrással volt, mindig jobb lábbal. Másik verbungnóta: Böszörményi László gazda, Földesúrból lett orgazda ... A bokázó után jobbra át­fordultak, aprózva tánclépés­sel haladtak, egymás hátát látták. De sok öreggel beszéltem, akit verbuváltak, még negy­vennyolcban ! AZ ÖREG GYŐRÉ — fiának József volt a neve —, mar- hakupec volt. Mindig emle­gette, hogy őt így verbuvál­ták negyvennyolcban, öreg korára is eljárta a verbungot a lakodalmakban. Én cimbal- moztam neki. Volt úgy, hogy csupa öreg járta, volt úgy, hogy közéjük álltak a fiata­lok is. Lege'sőbb mikor meg­ismertem. hatvanéves volt. De élt nyolcvanig. József fia lakodalmán én muzsikáltam. Meghívta öreg cimboráit, akikkel együtt volt honvéd, együtt járták a verbungot. A Kis Szolnaki utcában lakott”. (Boros János 1909.) Gondolom, adatközlőim el­beszélése nyomán a verbunk­ról alkotott képiünk plaszti- kusabbá válik. Hídvégi Lajos zői nem töltötték tétlenül az utóbbi napokat, hiszen értékes helyezéseket és minősítő pon­tokat szereztek, jobbat, mint a gyengébb mezőnyt felvonulta­tó területi bajnokságon. Németh György a párosban nyert bronzérem mellé az egyéniben az aranyat is meg­szerezte. Nagyon jól játszott, a szerencsével sem állt hadilá­bon. Eredmények: Férfi egyéniben: I. Németh György (Ceglédi VSE), 2, Ta­kács 11. (Szondi SE). A legjobb 16 közé jutott: Kudelich Géza, Bodrogi József, dr. Réthi, Albert, G. Biró Al­bert. A legjobb 32 közé ju­tott: Karsai Ferenc. Kudelich Szeritől (Szondi SE), Réthi dr. Takács II-től, G. Bíró Pétertől (Kilián FSE), Bodrogi klubtársától, Németh- től szenvedett vereséget. Né­meth az elődöntőbe jutásért Fischen (Kilián FSE) majd a döntőbe kerülésért Szerit győzte le. Az első helyet eldön­tő találkozó óriási, ötjásztmás küzdelmet hozott. A döntő játszmában Takács 11. 17:14-re vezetett, Németh 19:19-re ki­egyenlített, majd két szeren­csés pontot szerzett, ezzel a maga javára fordította a vég­eredményt. 3:2 arányban győ­zött. Férfi párosban: 3. Németh György. A legjobb 16 közé ju­tott: Bodrogi—Karsai, Kude­lich—G. Biró. Némethék a Péter—Malek (Kilián FSE) párostól, Bodro­giék — meglepetésre — a mis­kolci Bartha—Losonczitól, Kti- delichék a Németh—Takács II. párostól kaptak ki. Vegyespárosban: A 8 közé jutott: G. Bíró—Kiss (Eger). Az alkalmi páros a verseny egyik legnagyobb meglepetését szol­gáltatta, az első helyen kiemelt páros legyőzésével. U. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom