Pest Megyi Hírlap, 1976. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

NAfiiKffi 0 Végső búcsú Szűcs Pálnétól Életének 66. évében elhunyt Szűcs Pálné, a Felszabadulás Alkatrészek a Beloiannisz gyárnak A PE A SA XX. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM 1976. JANUÁR 25., VASÁRNAP Karbantartás több száz kilométeren Villany a külterületi házakba Teljesítette tervét a DEM ÁSZ-üzemegység emlékérem kitüntetettje. 1945 óta volt tagja a pártnak, részt vett a városi MKP-szervezet megalapításában. Halála előtt 1 a városi I. körzeti pártalap- szervezet vezetőségének tagja volt, személyében elvtársai a pártszervezet legaktívabb kommunistáját gyászolják. Szües Pálné temetése janu­ár 26-án, ..délután fél 3-kor lesz a Kecskeméti úti temető­ben. A lányai is már dédnagymamák lesznek Sok embert megkérdeztem, mikor ment legjobban a sora. Az idősebbek így mondták: éldegéltem a munkám után, de úr sehogy sfe lett belő em. A legidősebb, akivel eddig találkoztam, Szabó Dá- nielné, másképpen beszél. Azt mondja, boldog élete volt. Hogy ml- : yen a boldog el t? Sokat felejtett mái- belőle. Emékezetének mor- zsáihó. c:iak azokat az eseményeket tudja összerakni, amelyek csa­ládját közve lenül érintették. Pedig ha előszedhetné azt is, amit ap­jától és nagyanyjától hallott, .szóba kerülne még a múlt század ele­je ii. — Amikor én születtem, há­rom éven át minden elfagyott májusban., Apám betakart egy tőkét nagykabáital, mégis megfagyott. Nagy volt az éhe­zés akkor. — Abban az időben a falu­si, tanyasi anyák elfogadták a gyereket. Ahány született, annyi lett. A sok gyerekkel úgy bírt a tanító, hogy kisebb mellé adott egy nagyobbat, az tanítgatta. Én szépen megta­nultam olvasni, otthon az apám mindig velem olvastatta az újságokat. — Amikor a szomszédok katona fia másodszor is haza­jött szabadságra, elvitt a virá­gos bálba. De nem mondta ne­kem az én legényem, hogy en­gem szeret, csak amikor eljött a farsangos idő, megkért. Apám, anyám nem tudott szólni egy szót sem, én meg annyit sem, mint ők ketten. Napot halasztottunk, majd meggondoljuk, mondta apám. . Amikor beiratkoztunk, rám kiált a'pap: „Mars haza, gye­dek vagy még, mit tudsz te ahhoz?” Azután mégis össze­adott bennünket, öt kislá­nyunk és két fiúnk született az árbózi tanyában. — A kislányaim még most is megvannak. — De mit mon­dok, „kislányok”, hiszen a leg­fiatalabb is hatvan felé jár. Velük nem volt bajom, a fiúkkal meg szerencsém. Az egyik meghalt egyhetes korá­ban, a másik betegen szüle­tett. Híre-hamva sem volt itt még az orvosnak. Az ima volt minden tudományunk. Ha ba­junk volt, „szóltunk” a kis- holdhoz: segítsen. De ezzel a gyerekkel a városba is be­mentem. Majd ha négyéves lesz megoperáljuk — mond­ták. Hogy várhattam volna én addig, mikor mindig sírt. — A szegény ember akkori­ban azt mondta, ha betegen született, újra kell ssülni. Nagypénteken hajnalban egy nyári meggyfán, melyet szét­hasítottunk, buktattuk át a gyereket háromszor, mintha születne. Azon a tavaszon meggyógyult a kisgyerekemért a fa is beforrott... Hányszor mérte már meg az életét? Ami hiányt találhatott ben­ne, az csak annyi, hogy útban a kilencven felé nem elégszer söpör­te fel ai üdvért, nem elégszer -etette meg a jószágokat, mert a kútból vizet. Es már megöregedett. Hallgatom csendes folyású be­széde* Ve*- ezen értem, hogy ml volt az öröm abban a régi világ- ben. Vegyed százada özvegy. Azóta készül az urához. Szomorúsága: megöregszenek a lányai, lassan dédnagymamák lesznek ők is ... Miklay Jenő zetőtől a múlt évi és idei mun­káikról érdeklődtünk. — Legnagyobb feladatunk — mondta —, Nagykőrösön, Ko- cséron és Nyársapáton, a több száz kilométer hosszú villamos vezeték karbantartása, s az esetle­ges hibák elhárítása. — Naponta átlagosan 10—15 ■ hibát jelentenek be, de például nagyobb szélviharok után egy nap száznál is több panasz ér­kezik. A hibákat dolgozóink természetesen igyekeznek mi­nél előbb kijavítani. — Mi kapcsoljuk be az új fo­gyasztókat is a hálózatba. Tavaly például 610 új la­kásba, házba jutott el a villany. Különösen sok dolgunk van az év végén. Ilyenkor fejező­dik be a legtöbb vállalati és magánépítkezés, s a beköltöző­ket elektromos árammal kell ellátnunk. — Segítünk az új vonalak építésében is. Tavaly részt vet­tünk a pöcöki, tázerdei és szur- doki dűlők villamosításában, melynek eredményeként 40 külterületen lakó család jutott elektromos áramhoz. Dolgo­zóink a most folyó kocséri, külterületi villamosításon is segítenek. — Az üzemzavarok csökken­tése érdekében a villamos hálózat alatt te­rebélyesedő utcai fák ágait levágjuk. Ezt a múlt esztendőben folya­matosan végeztük, s az idén is folytatjuk. Dávid István kirendeltségve. zető, végül elmondta, hogy ter­veiket maradéktalanul teljesí­| tették, s továbbra is mindent ' megtesznek a fogyasztók za­vartalan ellátásáért. K. L. Az MSZMP Városi Bizottsága, a városi I. körzet pártalapszcrvezetc Riinkfafeldoljjozás - bérmunkában Bérmunkában rönkfát dolgoznak fel az építőipari szövet­kezet fiirészműhelyében. Bartha Mihály úgynevezett Gatter- lűrcszeu az állami gazdaságból szállított rönkökön dolgozik. Kiss András felvétele SPORT Súlyemelő diákok országos helyezése Szorgos munka folyik a Gépjavító és Faipari Szövetke­zet tekercselőüzemében. Az itt dolgozó lányok, asszonyok különféle alkatrészeket készítenek bérmunkában a Beloiar- nisz Híradástechnikai Gyárnak. (Várkonyi Pil felvétele) A Délmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat Kossuth Lajos utcai kirendeltségén nagy munka folyik: a vállalat építőbrigádja a régi villanyte­lep öreg irodáit újítja fel, és utcára nyíló bejáratot is építe­nek. Dávid István kirend eltségve­Szolnok vára és Nagykörös (2,) Süvegek, ruhák a fejedelem parancsára A CSÁSZÁRI erők 1685. ok­tóber 17-én elfoglalták Szol­nokot és téli szállásra ott ren­dezkedtek be. Eltartásukról Kecskemétnek és Nagykőrös­nek kellett gondoskodni. Köz­ben még Budára is meg kellett adni, amit a törökök követel­tek, mert hiszen, az még török kézen volt. A császáriaknak 1686. április 13-ig pénzt, vágó­marhát, szénát, zabot és árpát, kenyeret és bort kellett Szol­nokról szállítani. így, nemcsak az élelem, ló- és marahaállo- mány csappant meg Nagykő­rösön, hanem a ruha is, és és mindaz, ami a Merczy és Hester generálisok katonáinak kellett. Április 13-tól 27-ig az osztrákok Kecskemétre szállá­soltak be. A nagyhetet és a húsvétot itt töltötték. Váro­sunkat jövet és menet is út­baejtették. Láda, ajtó itt sem maradt előttük zárva. A Sze­ged felől előre törő tatárok elől ugyanis később csak visz- szahúzódtak a biztonságosabb szolnoki várba. A ceglédiek már korábban elfutottak, üre­sen hagyták városukat, így téli eltartásukban már nem kellett hozzájárulniuk... Ez a hadsereg nem védte meg a városokat, bár azok jog­gal elvárhatták volna. Ezzel szemben azt követelte, hogy a városok védjék meg őket a kurucoktól és a hajdúktól. Tavasszal, amikor a hadjá­rat megindult, a telelő hadse­reg is elvonult Szolnokról, de a várban őrséget hagyott hát­ra. Az őrség parancsnoka jú­lius 15-én levélben értesítette a környező városokat a tatá­rok közeledéséről. Nem védel­met ajánlott, csupán figyel­meztette őket, hogy vigyázza­nak magukra, és meg ne fe­ledkezzenek a császár iránti hűségükről... A tatárok pedig július 18-án már Szolnokon tartottak pihe­nőt. S a körösi tanács bizony megfeledkezett a császárról, mert megbízottait a tatár szul­tánhoz küldte ajándékokkal, hogy oltalmazza meg a vá­rost. Giráj szultán írási is adott, hogy Nagykőrösre kato­nái nem szállásolnak be. MEGRENDELÉSEK IS gyak­ran jöttek a szolnoki kom- mendánstól. A háború az or­szág déli részén folyt, de a hadszíntér mögé került török, tatár és kuruc csapatokkal számolni kellett. Szolnokra 1668 márciusában 74 szekér lőszert vittek a három város és Izsák község szekerei, még­is nagy izgalmat váltott ki, amikor április elején 800 ku­ruc csapott át a Tiszán. A szolnoki várparancsnok ismé­telten figyelmeztette a városo­kat a császár iránti hűségre. Az utolsó török elleni had­műveletre 1691-ben került sor, amikor ezer tatár hatolt fel egész Mezőtúrig, majd Hódmezővásárhely felé i'ág- tattak. Erről Szolnok város jegyzője értesítette Nagykőröst és Kecskemétet. Nagyon való­színű, hogy az őrség a várban már nem várta meg a tatáro­kat. A karlócai béke (1699) ho­zott nyugalmat a vidékre. A felszabadító háború alatt elég sok nép futott össze a közeli és távoli településekről. Többsé­gük földbe ásott putrikban la­kott. s alig várták, hogy há­zaikba visszaköltözhessenek, vagy letelepülve itt építhesse­nek. A középületeket is javí­tani kellett, vagy újat kellett építeni. Először iskolát emel­tek, majd mészárszéket. Ezek­hez 1701-ben Szolnokról hoz­tak fenyőt. AZ UDVARI TANÁCS Bécsi­ben a békét tartósnak vélte. Ügy érezte, elérkezett az ide­je, hogy a magyarországi vá­rakat lerombolhatják. Császá­ri rendeletre meg is kezdték a pusztítást, Kanizsa, Fehér­vár, Esztergom, Eger, Szolnok erődítményeinek fölrobbantá­sát. Az intézkedés azonban korainak bizonyult: nem szá­mítottak arra, hogy 1703 tava­szán II. Rákóczi Ferenc ki­bontja a szabadság zászlaját. Májusban már új rendelet lá­tott napvilágot. Budát, Szege­det, Szigetvárt, Szolnokot, Esztergomot és Egert erődíteni kellett. A szolnoki vár meg­erősítésére 1250 forintot utal­tattak ki. Építéséhez Pest me­gye szolgabírája Nagykőrösről 17, Kecskemétről 35, Ceglédtől 8 embert rendelt ki. A KURUCOK egyetlen nap alatt elfoglalták a szolno­ki várat, annak ellenére, hogy megerősítették, s ellátták tü­zérséggel és lőporral. Már az ő zászlajuk lengett rajta 1703. szeptember 24-én. A kuruc őr­ség 300 fekete dolmányát, nadrágját 1704 februárjában a nagykőrösi és kecskeméti sza­bók varrták. Fekete sapkáikat a fejedelem parancsára a sü­vegesek készítettéit s azokat „hova hamarébb” Csiszár Ist­ván kapitánynak kellett átad­ni. A szolnoki ágyúkhoz a kecskeméti és a körösi kosár­fonók készítették a homoktar­tó kasokat. A Duna—Tisza közén 1704 tavaszán nagy volt a katonai mozgás: a fejedelem dunántúli hadjáratra készült. A kuruc hadak zömét a Dunához vezé- nyeltette, s hogy a folyón az átkelés könnyebb legyen, Solt­nál hidat veretett. A hídhoz a fenyőszálak májusra érkeztek Szolnokra, és onnan szekéren szállították a három város sze­keresei Soltra. Rabutir császári tábornok, mikor visszatért Erdélyből, megrohgáltatta a szolnoki vá­rat. A helyreállítására csak 1706-ban került sor. Várműve­seket Nagykőrösről is rendel­tek ki. Kopasz János vezeté­se alatt több héten át 54 em­ber dolgozott ott. A kurucok szerencsecsilla­ga is hanyatlott már 1710-ben. A szolnoki vár szeptember 20- án császári kézre került. Pa­rancsnoka 1715-ig még kisebb- nagyobb kéréssel fordult a városunkhoz, melyet az itte­niek teljesítettek is. Ettől az időtől azonban a szolnoki vár nem szerepel már a helyi írott emlékekben. A XVIII. SZÁZADBAN vá­rosunk városházát, vendégfo­gadót, pusztai csárdákat (Ko- cséron és a Nagyerdőn kívül a Pesti út mellett), tűzoltótor­nyot, vízimalmot építtetett. Űj városházát 1816—17-ben, iskolát 1830-ban emeltek. Az ezekhez szükséges fenyőt, fű­részelt fákat, zsindelyt Szol­nokról hozatták. A köznép kapcsolatának csak a tanúvallomásokban és az állatkereskedelemmel kap­csolatos iratokban van nyoma. A szolnoki piacokon jól ismer­ték a nagykőrösi zöldséget, gyümölcsöt, bort. A szolnoki iparosok pedig elhozták por­tékájukat a mi vásárainkra. Szolnokon már a XVIII. szá­zadban működött téglaégető: a város onnan hozatott 1732-ben építőanyagot. Famunkásaimk dolgoztak szolnoki vállalko­zókkal. A századunk első évé­ben halt meg utolsó hajó­ácsunk, aki Szolnokon folya­mi hajókat készített. A KÉT VÁROS között a kapcsolat ma sokkal többré- tűbb, számos vállalat hatás­köre ide is kiterjed. Szolnok megyeszékhellyé lett. Földraj­zi helyzete nagyobb lehetősé­get teremtett számára. Nagy­üzemeinek száma, népessége megnövekedett Nagykőröséhez képest. Ám lehetőségeink ki­sebbek is, mégis tettünk egyet- mást, mely városunkat az or­szág települései között rangos helyre emelt. Dr. Balanyi Béla (Vége) Várpalotán 14 csapat in­dult a középiskolás súlyemelő csapatbajnokság országos dön­tőjében. Főleg szakmunkás- tanulók — közülük is több vájártanuló — neves súly­emelőklubok utánpótlása vett részt a viadalon. Körösiek először indulhattak az or­szágos döntőben, Dicsére­tükre tegyen mondva, hogy egyéves munka után (ennyi ideje ismerkednek itt e sport­ággal) sikerült ez nekik. A csapatversenyben mintegy 150, az egyéniben körülbe­lül 60 versenyző kétnapos küzdelme csaknem 23 óra hosszat (!) tartott. Iskolánként többen is indulhattak, de a legjobb kilenc résztvevő ered­ménye számított a csapat- versenyben, súlycsoport-meg­kötés nélkül. Az Nk. Toldi DSK 12 fiatalt indított, kö­zülük a következő eredmé­nyeket érték el a csapatver­senyben szereplők, a súlycso­portok szerinti növekedő sor­rendben: Vakulya Gyula sza­kításban 45 -j- lökésben 65 — összetettben 110 kg; Lóvéi Mihály 50 + 70 = 120; Kiss József 50 + 75 = 125; Kind- ler Péter 47,5 + 62,5 = 110; Takács Pál 67,5 + 85 = 152,5; Sziegl János 62,5 + 82,5 = 145; Csernák László 50 -f- 67 = 117,5: Járó Sándor 52.5 + 70 = 122,5; B aranyi János 70 + 95 = 165 kg. Az össz- eredményből ezután levonták a versenyzők súlyát, mert testsúlylevonás alapján ver­senyeztek, s a különbség adta a csapatok végeredményét. Az országos középiskolás súly­emelő csapatbajnokságot a Várpalotai Gimnázium és Szakközépiskola nyerte 756.5 kg-os eredménnyel. A Sziládi Frigyes testnevelő tanár által edzett, kevés múlttal ren­delkező Nk. Toldi DSK pe­dig az előkelő hatodik he­lyen végzett, 608 kg-os össz- eredménnyel. A sportág él­vonalbeli edzői és igen sok dunántúli iskola is képvisel­tette magát a viadalon. SAKKMINÖSITÉSEK Kovács István, Nagy Sán­dor és Pallagi Tibor (Nk. KIOSZ SK) a Pest megyei I. osztályú sakkcsapatbajnokság 1975. évi mérkőzésein nyúj­tott teljesítményük alapján megerősítették II. osztályú minősítésüket. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Asztalitenisz Abonyi járási újonc, ser­dülő és ifjúsági egyéni baj­nokság. Vác: a pedagógusok megyei Versenye. Kézilabda Toldi-sportcsarnok. 10 óra; Bem SE (Cegléd)—Nk. Város- gazdálkodás, 11; Tiszakécs- kei VEGYÉPSZER—Üllői KSK, 12: Lajosmizsei KSE— Bem SE, 13: Nk. Gimná­zium—Üllő, 14: Nk. Kinizsi— Tiszakécske, 15: Lajosmizse— Nk. Toldi DSK II férfi Toldi teremkupa-miérkőzés. Kosárlabda Gimnáziumi labdajátékte­rem, 9 óra: Városi tanács— ÁFÉSZ, 10: TRAKIS—DÉ- MÁSZ női városi KISZ-es bajnoki mérkőzés. Sakk Cegléd: a középiskolások körzeti csapatversenye. Sízés Kőszeg: a XI. téli úttörő- oíimpia országos döntője. S. Z. MOZIMŰSOR A dervis és a halál. Színes, jugoszláv történelmi film. Elő­adások kezdete: 3, 5 és 7 óra­kor. Matiné A varázsló. Előadás kezdete: 10 órakor. HÉTFŐI MŰSOR Vér és virág. Színes japán film. (16 éven felülieknek). Kí­sérőműsor: Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és 7 óra­kor. KISKÖRZETI MOZI A HANGÁCSI ÜTI ISKOLÁBAN Ostromállapot. Francia film. Előadás kezdete: fél 7-kor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom